Part

 1 1 |    első Kovács József verse a „kopott nemesekhez”.~Rettenetes
 2 9 |    Nincs itthon. Mi tetszik?~A kopott dolmányú alaknak olyan hamis
 3 9 |     hát ugyan siessünk vele.~A kopott ember odament az íróasztalhoz,
 4 9 |       elmehet Isten hírével.~A kopott ember csak ravaszul mosolygott
 5 9 |       hajdúnak; az elvezette a kopott embert a kapott utasítás
 6 9 |     nagy hirtelen előtermett a kopott emberrel, ki ismét csak
 7 9 |        szóval kotorászta elő a kopott ember.~– Itt van pedig ötszáz
 8 9 |      róla, hogy ezentúl minden kopott külsejű látogatóval a legnyájasabban
 9 9 |    kérem alázatossággal.~A kis kopott ember azalatt folyvást a
10 9 |        hazaérkezett, sőt még a kopott bőrsipkája helyett is a
11 9 |  tolakodott be rajta az iménti kopott öreg úr.~Kálmán bosszúsan
12 9 |       a köpönyeg, szinte olyan kopott és bársonygallérú, állig
13 9 |       a falba verni! Hisz ez a kopott öreg úr, akinek ő két garast
14 11|       már divaturacs volt, nem kopott diák.~Sőt az eléje siető
15 12|     mire az ügyletszobából egy kopott ruhás fiatalember jelent
16 17|       szemközt egy bús hazafi, kopott tetejű kalap a fején, s
17 24|     mint a cifra paraszt meg a kopott úr! Onnan őtőle hozott el
18 27|       díszruhás küldöttségek s kopott fekete ruhás özvegyasszonyok;
19 29|        Nagy vasas láda tetején kopott selyemköpenyegben ül valami
20 35|    akárki, menjen ki az utcára kopott öltözetben, húzza le a kalapot
21 35|       alá eresztett csibukból; kopott zugprókátor suttog vedlett
22 35|      azt, hogy miért látja ily kopott, sáros ruhában. Tudta ő
23 38|       minden pénteken áthozták kopott palástjaikat és fényes tehetségeiket
24 47| megtört alakú nő, kit az utcán kopott ruhájáért lenézesz: a hajdani