Part

 1 5 | érthetetlen szavakat fuldokolt: „Dehogy téged! Nem téged! Azokat!
 2 7 |          De addig talán elmúlik.~Dehogy ment volna el ezen az estén
 3 9 |       annak az ezer forintját. – Dehogy értette! A poéta!~– De talán
 4 10|         megtiszteltetésre, hogy „Dehogy nem! Majd én itt neked beleülök
 5 12|     visszautasítással viszonza: „dehogy voltam!” – az apa így szólt: „
 6 12|        Az igazi helyét a pénznek dehogy mondaná meg. Azt pedig a
 7 16|        Csollán úr itthon lesz.~– Dehogy lesz! Nem eresztem én azt
 8 16|          akarnék önnel beszélni.~Dehogy engedte volna el Csollán
 9 18|          azt a gyűrűt azonnal!~– Dehogy adom! Nagy pénz árában van
10 20|       Mert el talál sülni.~– Ah, dehogy sül el!~– No, én nagyon
11 21|      valaki fölött hatalmuk van. Dehogy engednének el neki egy élcet
12 22|         mi van a protocollumban. Dehogy nézte! Ő megtette, amiért
13 24|     szállás után kérdezősködött. Dehogy van! Még a konyhában is
14 24|    Dorothea. – Egy kicsi hajó.~– Dehogy hajó – nevetett Sára asszony. –
15 24|   tetején; nem kell annak egyéb. Dehogy ülnek azok az asztalhoz.
16 36|          hogy kiengesztelje? Óh, dehogy. Az nem lett volna teátrista-tempó.
17 37|        már harminckétezer frank, dehogy kockáztatná tovább, megtömné
18 37|       aztán még csak Béni bácsi!~Dehogy engedte, hogy Bálvándy az
19 37|   Biróczy jönne még elő egyszer!~Dehogy tudott Béni egy falatot
20 37|      sopánkodék a nagyasszony.~– Dehogy az. Dicsőség. Ha hazajön,
21 40|      Hanem eldugod a padlásra?~– Dehogy dugom a padlásra! A mi specerei-boltunknak
22 40|       másikon pedig visszahozta; dehogy adta azt a zálogházba: volt
23 40|       hogy a csizma csak csizma! Dehogy csizma! Nekem az olyan csizma
24 43|       odaölelte keblére Kálmánt. Dehogy van már baja.~– No, hát