Part

 1 1 |             egyik diákra pedig, ugyan mondom, nem illik az a nyalka öltözet.
 2 2 |               a vállát.~– Én csak azt mondom, amit tudok.~– S mit tud
 3 8 |             Ha a neveiket hallom, azt mondom rá: ki volt az? Nem hallottam
 4 10|             te meghallod. No, hát azt mondom neked, hogy a te principálisod
 5 10|             derekát s elbámult.~– Azt mondom, hogy én vagyok Sátory főstrázsamester!
 6 10|          akarom tudni!~– Becsületemre mondom, nem olvastam belőle semmit.~–
 7 10|         teszem a magáét. Becsületemre mondom.~
 8 11|             szarvai vannak.~– Hát azt mondom én magának, Kálmán öcsém,
 9 12|            formalitás van hátra. Mint mondom, csak formalitás.~– Mi legyen
10 15|              emlékéül.” – Hát most én mondom önnek: „viselje ön ezt ennek
11 16|              másutt.~– Hol?~– Azt nem mondom meg önnek.~Katinka csakugyan
12 20|          mármost szeretik. Óh, én nem mondom azt, hogy önnel játszanak!
13 24| grófkisasszonyt kap az feleségül.” Én mondom azt; – igaz a!~Sára asszony
14 24|                te asszony! Ezt meg én mondom; s az is igaz.~Félbeszakította
15 25|                asszony.~– No, hát ezt mondom.~Kálmán önkéntelen felsóhajtott.
16 26|               azt megmondanom. Nem is mondom senkinek, csak neked. Az
17 28|           folyamodást, egyszerűen azt mondom neki rá, át fogom adni ügyét
18 30|        Ismerem, grófnő; de inkább azt mondom, hogy nem ismerem, hogy
19 32|              majd szívbeteg.~– Igazán mondom, szép hölgy, Cleopatra tűjén
20 33|               bolondok”. Én pedig azt mondom, hogy jobb volna, ha odamenne
21 37|      záradékból.~– No, én meg hát azt mondom önnek, s erre én is leharapom
22 39|         rimánkodom előtted; hanem azt mondom neked, hogyha te hűtlen
23 45|        megdicsőíti hamvait. De én nem mondom meg senkinek soha, hogy