Part

  1 1 |                                       Én Nemes vagyok; de nem tudom
  2 1 |          részeg. Már engem sem ismer. Én physices professora vagyok.~
  3 1 |           mondani.~– Az nem lehet! Az én professzorom nem jár ilyen
  4 1 |          utamból, kend részeg nebuló! Én inquirálni jöttem ide.~Erre
  5 1 |           dühében.~– Nem azért jöttem én ide, hogy itt kend nekem
  6 2 |      magasabbra húzta fel a vállát.~– Én csak azt mondom, amit tudok.~–
  7 2 |        krónikában olvashattátok, mert én is olvastam azt, hogy Bónis
  8 2 |             Mea maxima culpa!” (Ez az én legfőbb bűnöm) – sóhajta
  9 2 |              halljátok-e, nem cepelem én ezt a sok sajtot, fonatost
 10 3 |            valamennyien a szekeremre. Én meg elviszlek benneteket
 11 3 |              hát öreg. Ad ugrandum.~– Én nem ülök fel. Én sietek –
 12 3 |          ugrandum.~– Én nem ülök fel. Én sietek – monda egykedvűen
 13 3 |               hálni.~– Hát hisz az az én falum. Éppen odaviszlek
 14 3 |              előtte elpanaszlák; – az én batyum nem égett oda. Pedig
 15 3 |             mondtam nekik, majd hozok én nektek egész szekérderék
 16 3 |              iskolából: jó lesz ez az én híveimnek; holnap prédikálni
 17 3 |            Csollán Berti vendégeit.~– Én nem sokat búsulok – felelt
 18 3 |        melletted.~Köszönte alássan.~– Én meg beállok katonának –
 19 3 |          fogja.~Óh, milyen jó lesz!~– Én pedig komédiásnak állok.
 20 3 |              Berti. – Majd elküldelek én egy direktorhoz, akinek
 21 3 |           nagy komolysággal felelt:~– Én elmegyek Ázsiába, a magyarok
 22 3 |             csókolnod? No, te vagy az én emberem! Az ilyen kemény
 23 3 |          szerettem mindig. Hát mondok én neked valamit. – Pesten
 24 3 |            valamit. – Pesten lakik az én feleségem: jó indulatú,
 25 3 |              asszonyság. Képzelheted; én is vén fiú vagyok már. Annak
 26 3 |            hetykélkedék Berti; – adok én nektek, itt a sallariumotok,
 27 3 |                Jenőy visszautasítá.~– Én nem szoktam meg nem érdemlett
 28 3 |            bízott magához:~– Elveszem én. Aztán ide azt a cartas
 29 3 |          Behehehe! Hallod-e te Berti. Én már egészen birkává lettem
 30 3 |             Ez pártodat fogja majd az én kedvemért. De magad vidd
 31 3 |              jelen soraimmal neked az én hívemet, Biróczy Sándort,
 32 4 |               is tudja kend? No, majd én megtanítom rá, hogy megfelelhessen
 33 4 |            egy hangot sem. Hanem majd én ide végigfekszem a medvebőrre,
 34 4 |              ki nem bírt csikarni. Se én, aki védőügyvédje vagyok;
 35 4 |              olvasni?~– Hogyne tudnék én olvasni?~– No hát olvassa
 36 4 |        másolót azzal torkolta le: „az én dolgom: írni; audiat dolga:
 37 4 |         megvernek bennünket; mert ott én szaladok elöl.~„3-tio. Ebéd,
 38 4 |           tartozik azt látni, s mikor én így teszek a szemöldökömmel (
 39 4 |        váltson tányért.~– Mikor pedig én így teszek a szemöldökömmel –
 40 4 |          veszítse a kocsiból.~– Ez az én dolgom.~– Ha sötét van,
 41 4 |              kötelessége.~– No, az az én dolgom.~– Hahaha! – kacagott
 42 4 |            tekintve.~– No, csak az az én dolgom.~– És végezetre tudatandó,
 43 4 |                akit Csollán Berti „az én öregem”-ként emlegetett
 44 4 |             hamis helyzetbe jutott.~– Én nagyságod férjétől jövök –
 45 4 |           írhat?~– Úgy tudom, hogy az én csekély érdekemben: amiért
 46 4 |                 Nem.~– Haha! Különös. Én nem tudom kitalálni, hogy
 47 4 |               mi úton gondoskodhassam én az ön sorsáról?~– Én sem.~–
 48 4 |  gondoskodhassam én az ön sorsáról?~– Én sem.~– De valamit mégis
 49 4 |              jöttem ide, azt tudom.~– Én – megmondom. Magának szép
 50 4 |                s talán éppen annak is én vagyok az oka. Ez a barátom
 51 4 |          Voltunk, míg ki nem csaptak. Én többet tanultam mint ő,
 52 4 |            mindig többet tudott, mint én. Tudta az életet. Tőle tanultam
 53 4 |             nagyon rossz mulatság? Az én patvaristám nem bálból ki,
 54 4 |               tollat rágni! Azután az én természetem kiállhatatlan
 55 4 |            küldöm a legnagyobb sárba; én agyonbosszantom az úrfiakat,
 56 4 |           únják magukat.~– Mind tudom én azt – szólt szelíd mosolygással
 57 4 |              lehet legtöbbet tanulni. Én ide akarok jönni, ha ön
 58 4 |               ismerem a nagyasszonyt. Én ne ismernék valakit Magyarországon,
 59 4 |              engem jól. No, majd írok én egypár sort a nagyanyjának.
 60 4 |           hőköljön vissza. Nem vagyok én Csollán Berti. Majd olyan
 61 4 |   elintéznivalóm van – monda. – Ez az én bohó barátom Sándor, mikor
 62 4 |             hogy ő azt megtudja, hogy én azt visszahoztam; ridegségnek
 63 4 |          nagymámihoz; mire hazaér, az én levelem is ott lesz. Aztán
 64 4 |            ugyan mind a ketten élünk. Én ugyan élek, azt tudom; én
 65 4 |             Én ugyan élek, azt tudom; én száz esztendeig élek, hanem
 66 4 |        szájába fogott tollal.~Mármost én ezzel az egyik levéllel
 67 5 |               támasztotta.~– Már hogy én – menjek be a nagymamához,
 68 5 |            halkan suttogá:~– Ezt majd én tudatom előbb a nagynénivel;
 69 5 |               öreg asszonynak.~– Majd én beszélek vele előbb.~– De
 70 5 |            csak várj addig itten, míg én visszajövök.~– Óh, milyen
 71 5 |        megírtam, hogy engedjék meg az én Kálmánomnak, hogy legalább
 72 5 |            kezében volt. – Kálmán! Az én unokám!~– Közöttük van –
 73 5 |         nagyon döngtek.~– Mit? Te? Az én hangomat nem hallottad a
 74 5 |         Asszonyanyám nem eszik?~– Már én jóllaktam.~Kis idő múlva
 75 5 |         kitaszították a kollégiumból: én is jónak látom a kollégium
 76 5 |     mennydörgős mennykőt! Nem mondtam én, hogy alkudjál vele. Az
 77 5 |        professzor urak a hibájukat.~– Én nem hozom helyre a magamét.
 78 5 |         Azután mindjárt nem haragszom én, csak ez a levél egyszer
 79 5 |              azért nem eszel belőlük. Én sem bántom őket. Mehet ki
 80 5 |            Mehet ki jobbra, ki balra. Én itthon maradok.~– De ne
 81 5 |               Tehát mit írjak?~– Majd én diktálom. „Tiszteletes tudós
 82 5 |         hazudott: és temiattad tette! Én, meglehet, hogy azért nem
 83 5 |          volna úgy, ahogy fogadtalak. Én tudom azt, hogy mi az a
 84 5 |             hogy mi az a te vétséged: én! Nagyapád, szegény, boldogult
 85 5 |       megháborodás nélkül, férfi nem. Én nem adok neked tanácsot,
 86 5 |         bizonyos légy te afelől, hogy én semmi szülői gyöngeségnek
 87 5 |               szánt pályáról letérsz. Én nem akarom, hogy ország
 88 5 |               egy ábrándozó Kazinczy. Én azt akarom, hogy okos és
 89 6 |           levelét. Igazi nemes ember! Én is olvastam az armalisát.
 90 6 |              Ha szomorújáték van, azt én is szeretem.~Béni bácsi
 91 6 |              Kálmán öcém isz eljön?~– Én nem megyek. Tanulnom kell –
 92 6 |              csont nő tőle a fejében. Én ismertem már egy olyan urat,
 93 7 |              akkor komoly volt.~– Nem én, édesz mama, nem nevetek
 94 7 |             Mit nevetsz megint?~– Nem én, édesz mama, cak a pecenyét
 95 7 |          hívnak; az egyik azt mondja: én vagyok Maffio Orsini, a
 96 7 |           Orsini, a másik azt mondja, én vagyok „Holoferno Vitelezzo”,
 97 7 |             de nevetett minden ember! Én még most is nevetek. Még
 98 7 |              nagyon rossz kedve volt. Én nem tudom, a mama nem szereti,
 99 7 |             fennhangon ám, mint ahogy én most kiáltok. S azt mondta
100 7 |            Béni bátyám mit csinált?~– Én? Hát én is nevettem nagyon.~–
101 7 |         bátyám mit csinált?~– Én? Hát én is nevettem nagyon.~– Nevetett! –
102 7 |               van, menjen innen, s az én anyámat ne tegye köznevetség
103 7 |               a nyilatkozattal, hogy „én ma nem megyek!”~– Hát mért
104 7 |              Miért hogy az már férfi, én pedig még csak suhanc? Az
105 7 |                Az mindenütt benn van, én mindenütt kívül maradok.
106 7 |           maradok. Az szórja a pénzt; én kéztől várok minden garast.
107 7 |           délceg, hős, izmos termetű, én nyurga, nyápic és kákabélű.
108 7 |             bejárta az egész világot, én még nem ismerek belőle semmit.
109 7 |           eresztenek. A szép leányhoz én verset írok, s míg azon
110 7 |            Eppur si muove!”~– Igenis, én vagyok az! – felelt merészen,
111 7 |           hozhatta azt elő?~– Azt biz én tettem.~– Hát ön honnan
112 7 |               ön honnan tudja?~– Hja, én mindent tudok. De most legyünk
113 7 |          Tudós Társaság együtt. Azért én bolondja vagyok a vándorkomédiásnak,
114 8 |            Alpe tönt das Horn.”~– Azt én nem tudom.~– Dehogynem.
115 8 |              csinált! Nem azért adtam én magának a sárga violabukétot,
116 8 |           zárja be a szálát; mert már én is hazamegyek.”~Ily fényes
117 8 |              szükség jönnöd többé. Ha én látni akarlak, majd fölkereslek.
118 8 |             Csak kettő nem lehetsz az én akaratommal: komédiás vagy
119 8 |         koldulni fognak egykor. De ha én megtudom, hogy te valamelyiket,
120 8 |            veszni, ha éhen, hát éhen! Én adott szavadat, fogadásodat
121 8 |                fogadásodat nem kérem, én nem esküdtetlek. De te tudod
122 8 |               te tudod jól, hogy amit én fogadok, azt megtartom.
123 9 |             Tóth fizet húsz forintot, én pedig csapatok rá huszonötöt,
124 9 |         elkezdi:~– Hát kérem alássan, én vagyok az a Tóth.~– Áh!
125 9 |           egyezség szerint. Hanem hát én azt abszurdumnak találom
126 9 |            János, s hozza a pálcáját. Én most odabenn aláírtam egy
127 9 |      nyugtatványt huszonöt botról; ha én azt meg nem kapom, vagy
128 9 |         készült, s előadá védelmét.~– Én kérdeztem az illustrissimétől,
129 9 |               meghallgatni, elmondom. Én ezen lefizetett summáért
130 9 |               azon pusztáját, mely az én másik két pusztám között
131 9 |       állíttattak oda. Tetszik tudni: én kálvinista vagyok. Engem
132 9 |             nem bánt a más vallása, s én a plébánosnak is köszönni
133 9 |            tömlöcben nagy méltán. Hát én arra könyörögném a tekintetes
134 9 |               asszony.~– No, jól van. Én megpróbálom – monda Korcza
135 9 |       tárgyban, s Tóth uram írja alá. Én pedig megírom a nyugtatványt
136 9 |              pusztát donatióba kapta. Én bizony egészen megfeledkeztem
137 9 |          azzal a becsületes emberrel. Én nem merek a hercegasszony
138 9 |            elégszik meg. Óh, azt csak én tudom, milyen furfangos
139 9 |               mit tenne ez esetben?~– Én? Visszaadnám az egyiknek
140 10|     patvaristájához:~– Domine frater! Én holnap elutazom Bécsbe,
141 10|                hogy „Dehogy nem! Majd én itt neked beleülök a te
142 10|           vitéz. – Olyan süket vagyok én, mint a föld! Akárcsak a
143 10|        traktálsz, az énnekem mindegy. Én nem hallom. Hanem amit én
144 10|             Én nem hallom. Hanem amit én mondok neked, azt te meghallod.
145 10|          talpának beszélnél. Már most én itt leülök a kanapéra, s
146 10|       egyenesedve, mutatá be magát.~– Én vagyok Sátory főstrázsamester,
147 10|          elbámult.~– Azt mondom, hogy én vagyok Sátory főstrázsamester!
148 10|             még egyszer a táblának.~– Én titeket összeaprítalak kuty – (
149 10|             hogy nagyon is magasan.~– Én föladlak benneteket a császárnak!~
150 10|            sem volt rest.~– Nem félek én a császártól sem.~De már
151 10|            sem ad gyakornokai kezébe. Én oda merem azt önnek adni:
152 10|     vizitszobában.~– Hogy jött oda?~– Én eresztettem be.~– De hát
153 10|               keresni kibújó ajtót.~– Én úgy tudom – szólt szemeit
154 10|        olvashatja, ami engem érdekel, én pedig nem?~– Én bele sem
155 10|              érdekel, én pedig nem?~– Én bele sem pillantottam abba.~–
156 10|           tudja már, mi van benne. És én is meg akarom tudni!~– Becsületemre
157 10|               fogjuk azt olvasni. No, én akarom! – A hölgy dacosan
158 10|              dobbantott lábával. – Az én lelkemre megy ez a játék.
159 10|           persze diákul van.~– De hát én ebből most hogy értek meg
160 10|              értek meg valamit?~– Azt én nem tudom.~A hölgy bosszúsan
161 10|            fog az fájni, nem önnek.~– Én nem merem magamra vállalni
162 10|             neki, s megfogta kezét:~– Én nem fogom soha senkinek
163 10|        találtatást.~– Megvallom, hogy én nélkülözök benne valamit.~–
164 10|               jött a ténsúrhoz, aztán én beeresztettem a vizitszobába.
165 10|             óráig itt volt. Nem tudom én, mit beszélhetett olyan
166 10|         nevetett.~– No, majd megtudom én mindjárt a replikából, hogy
167 10|           fogja.~– De hát mi vétke az én védiratomnak az, hogy poéta
168 10|     felfogásom van erről.~– Igazán?~– Én most is azt állítom, hogy
169 10|               is azt állítom, hogy az én védiratom jobb, mint a főnökömé.~–
170 10|             főnökömé.~– Kutyánszki!~– Én ott kezdeném a pert, hogy
171 11|      sandított a másikkal Kálmánra.~– Én pedig tudom, hogy mondott
172 11|         Korcza úr magában nevetett.~– Én is le szoktam a reteknek
173 11|        zöldjét vágni a héjával, hanem én nem eszem meg a zöld levelét –
174 11|             mint egy vallatott rab.~– Én a zöldjét szeretem.~– Jó
175 11|               Korcza úr –, jó hűsítő. Én ide szoktam ragasztani a
176 11|              vannak.~– Hát azt mondom én magának, Kálmán öcsém, hogy
177 11|           enni a paradicsommártást.~– Én így szeretem.~– Hát jól
178 11|            inni akart.~– Kérem, ez az én poharam!~Korcza urat pokoli
179 11|        Dehogynem. A poéta azt mondja: én védelmezem ez ügyet, mert
180 11|               a poétának nincs igaza; én tudom jól, hogy a vádlott
181 11|           igen szép és ragyogó; tehát én beiktatom azt, amit a poéta
182 11|             gyakorolja magát. Mármost én azt tanácsolnám magának,
183 11|              hozzá: majd szolgáltatok én az ön kezébe egy hatalmas
184 11|              kegyetlen fegyver volna. Én, természetesen nem adom
185 12|            pompás házat; nézd: itt az én szívem ahelyett, lakjál
186 12|       hullámban.~Kálmán már úszott.~– Én elmegyek önnel Ostendébe.~–
187 12|                 Együtt fogunk utazni. Én már kigondoltam, ön mint
188 12|            állást: ma sem fogadom el. Én mint egyenrangú ember akarom
189 12|             sok pénzbe kerül.~– Az az én gondom.~A kevély ördög!~
190 12|           mesterség a világon.~Ha azt én mondanám, mindenki kinevetne
191 12|             kinevetne vele. Úgyde nem én mondtam, hanem Széchenyi
192 12|               külföldet megismerni.~– Én értem – monda Kalender úr,
193 12|           tapasztalatokat szerezni.~– Én még csak húszéves vagyok;
194 12|            van – monda Kalender úr. – Én szoktam ilyen kockáztatásokba
195 12|          ilyen kockáztatásokba vágni. Én merek önnek arra a szakállára
196 12|            ettől a szótól.~– De uram, én nem kívánok olyan sokat.~–
197 12|            nem kívánok olyan sokat.~– Én pedig nem adok kevesebbet.
198 12|            pedig nem adok kevesebbet. Én ismerem önnek a viszonyait.
199 12|         kötelezvényt; hatos kamattal. Én többet nem veszek. Az írnokom
200 12|  bankjegyekben.~– Ha ön megszámlálta, én megnyugszom benne – szólt
201 12|      Sorsjegyekben? Hát mit csináljak én sorsjegyekkel. Soha életemben
202 12|      megszámlálni.~– Sohase számlálom én – szólt Kálmán bosszúsan;
203 12|             mulatott. Majd megmutatom én, hogyan lehet az erdő közepén
204 12|            Kárpátokba vadászni. Annál én egy szebb vadászatot tudok,
205 12|             ahol csak ketten leszünk, én és te. Mind a ketten vadász
206 12|          diadal-díjat, amerre akarja: én Ostendébe, te a Kárpátok
207 12|            arra, amit mondjon.~– Mit? Én? Nagyanyám nevére levelet
208 12|          becsületére. Az derék dolog. Én elégettem önnek a kötelezvényét;
209 12|             és angolkert.~– De miután én se kertész nem vagyok, se
210 12|              se vadász, mit csináljak én azzal az egész kerttel?~–
211 12| hercegasszonyoddal és comtesse-eddel. Én most nem utazom velük, még
212 12|         elnyelni a pesti porból; mert én most nem utazhatom.~– Beteg
213 12|            körülöttem a rajtsulban, s én felolvasok nekik belőle.~–
214 12|       felolvasok nekik belőle.~– Hisz én is járatom – monda Jenőy.~(
215 13|      közlendője a hercegasszonnyal.~– Én leszek a dominus frater
216 13|              legközelebb találkozunk, én legyek az, aki önnek alázatosan
217 13|         megtanul.~– Ki tanítja meg?~– Én!~– Magasan áll.~– Nőni fogok,
218 13|           szemeit Kálmán.~– Lássa ön; én az olyan embereket, akiknek
219 13|             sokat kell nőnöd, amíg az én vendégeimet elfogadni érdemes
220 13|          amikor a király vendégeit is én fogadom el.” És felnőtt
221 13|   Beszéltessen ön magáról még többet. Én figyelni fogok önre. Amennyit
222 13|                annyit nyer énelőttem. Én csak kétféle embert látok
223 13|               Gondoljon ön arra, hogy én emlékezem önnek szavaira,
224 13|             nem számítottak. – De hát én mégis igazat adok önnek.
225 13|               ismereteit:~– Hallod-e, én már ezt az egész házat kiismertem.
226 14|           alak így mutatja be magát: „én Varjú vagyok”, a második
227 14|         vagyok”, a második így szól: „én Farkas vagyok”, a harmadik
228 14|               a harmadik azt mondja: „én Medve vagyok”, s hasztalan
229 14|         megrettent főúr, hogy „kérem, én emberekhez jöttem, nem vadállatokhoz”;
230 14|     Szénégetőnek tőkén a szeme!”~– De én komolyan beszélek.~– No,
231 14|          eszményi magántáncnak, amire én megtanítom. A feje nem fogja
232 14|         csapott a szerecsennek.~– Jó. Én megtanulom öntől a magyar
233 14|            jól megtaláltad fogadni az én bolond tanácsomat.~Monsieur
234 14|                nem lehet, akkor éppen én adok órát a magyar nyelvből
235 14|             pedig eltűnt egészen. Még én emlékszem a korra, amelyben
236 15|          kimondta kereken: „amikor az én Pálomnak a névünnepe van,
237 15|               lehet, akkor egyedül az én Pálomnak van neve napja.”~
238 15|          zsebébe. – No, Jenőy úr, ezt én önnek nagyon köszönöm.~Kálmán
239 15|        orcával:~– Éppen ezt táncoltam én ezelőtt ötvenkét esztendővel
240 15|         táncnak emlékéül.” – Hát most én mondom önnek: „viselje ön
241 16|              Még többet is mondok. És én neki neje vagyok.~– Áh!
242 16|               Várok rá, míg megjön.~– Én is.~Akkor aztán egy kicsit
243 16|           nagysád – monda Bálvándy –, én egészen beletalálom magamat
244 16|            Theseust elvitte a tenger, én mármost a többit is utána
245 16|            agyon lesznek rettenve, ha én a férjemmel kibékülök; tehát
246 16|            jövel Bacchus!~– Kérem, az én férjemet ne csúfolja Bacchusnak.~–
247 16|               szerette a bort. No, de én meg Neptunus leszek, aki
248 16|             Dehogy lesz! Nem eresztem én azt be Pestre. Eleibe küldök
249 16|            Két Kecskébe” szállni. Már én gondoskodtam neki szállásról
250 16|             Nem kell nekem. Nem értek én németül többet, mint azt
251 17|               nem szokta, annál fogva én a nemzetes úrnak ezen elmebeli
252 17|               a páholyból Bálvándy.~– Én a sárga mellett! – kiálta
253 17|              énnálam semmi pénz, mert én nem vagyok valami úr, hanem
254 18|        szokott megfizetni.~– Nem adok én, ha csak valami zálogot
255 18|               jegygyűrűje.~– Bánom is én. Holnap visszaváltod.~Hát
256 18|           bumfordi?!~– Hogy mit jövök én ide az úrhoz? Hát nem az
257 18|               az úr hítt engem ide?~– Én híttalak? Hát mikor hallottad
258 18|             Hát mikor hallottad te az én szavamat?~Wasztl a két tenyerébe
259 18|              nevezetessé.~– Nem tudok én olyan messziről olvasni.~–
260 18|            Eredj a pokolfélegyházába! Én nem vagyok se birkózó, se
261 18|               ám a kutyád, meg magad. Én nem birkózhatnám, nekem
262 18|           ütjük azt azzal el! Ismerem én már ezt a tempót. Tavaly
263 18|           majd az urat is elszoktatom én erről a mesterségről.~–
264 18|      szentségére esküszöm, nem vagyok én, nem is voltam soha komédiás.
265 18|            teszi a nevemben a várost. Én tiszaháti földesúr vagyok.
266 18|      zsebemből, ha nem akar birkózni. Én már előre egy új bekecset
267 18|            embert! No, hát nem bánom. Én jó bolond cimbora vagyok.
268 18|            megszabadult az úr. Tudja, én jó gyerek vagyok, olyan
269 18|    aprópénzzel kifizettetni. Mert hát én jó gyerek vagyok, mint a
270 18|             az urat a tempóikra; mert én ismerem mind a hármat. Sokszor
271 18|               olyan jámbor fiúk, mint én. Istennek ajánlom az urat.~
272 19|          barátodat és az Üdvözítőt.~– Én pedig semmit sem mondtam,
273 19|              akár a jó barát, akár az én Üdvözítőm haragra gerjedne.~…
274 19|             szép fiú volnék, mint te: én is úgy tennék, mint te.~–
275 19|        egymást; mert te is az vagy. – Én, ha vagyok, bortól vagyok;
276 20|            megtudni, hogy „ki lesz az én gavallérom? Ki húzott Korda-főt?”~–
277 20|               Ki húzott Korda-főt?”~– Én voltam az a szerencsés –
278 20|         kegyed kíván megpihenni?~– Óh én nem fáradok el soha.~S azzal
279 20|                s azt mondá neki:~– Ha én most itt el találnék szédülni,
280 20|           rögtöni ötletként:~– Inkább én essem azokra az agancsokra,
281 20|               felé pedig útját állom „én”.~Erre aztán mind a ketten
282 20|              Ah, dehogy sül el!~– No, én nagyon kérem.~– Jó! Tessék
283 20|               nevelőm, rokonaim, hogy én leszek a családban az úr;
284 20|            megbánta ezt a vállalatot. Én is azt tettem volna amit
285 20|               nem bocsátja soha –, de én magam megbocsátottam azt
286 20|  elmélkedésekkel töltjük az időt: íme én önt már fél óra óta bibliai
287 20|           pápistává? – Még nem? – No, én azt hallottam.~Katinka e
288 20|            Bántotta önt meg valaki? – Én vétettem-e önnek valamit?
289 20|               velem az egész világon? Én gyilkos kedvemben vagyok.~
290 20|               ön őszinte volt hozzám, én is az leszek. Elmondom önnek
291 20|               azt mondta imádójának: „én el akarok menni olyan helyre,
292 20|          ragyogni lehet”; „jó, legyek én is egyik tükre a te ragyogásodnak.”
293 20|        embernek esni is gyönyör. S az én álmom igen édes volt. Még
294 20|             megy a becsület maga. Óh, én ezekért a minden földi ragyogványt
295 20|           saját magam ellenlábasának. Én ott laktam ezekben a szemekben!
296 20|             folytatása ennek nincs. – Én elmondtam önnek a magam
297 20|               gazdagabbak; ez volt az én ábrándom; ön mást mondott: „
298 20|          másik világ, lakjunk abban.” Én hallgattam önre. S ha akarta,
299 20|               amint ráfúj az emberre? Én érzem. Mi az?~Kálmán félretekintett.
300 20|        mindenik küzdött ezalatt; csak én nem mondhattam semmit: egyedül
301 20|             éltem az életet”. – Pedig én voltam közöttük az első,
302 20|              győzelemre juttatása. És én nem tettem semmit. – Örültem
303 20|             ki mondta azt önnek, hogy én e hivatásának útjában állok?
304 20|             akadt, aki műveit kiadja, én mindenemet arra költöttem
305 20|        kilencen egy házban? Nyűgöztem én önnek olympi felszállását? –
306 20|             evangéliumnak? Gyötröttem én önt? Rontottam-e rideg szeszéllyel
307 20|              ön, kedves barátom, hogy én itt most önnek egy eldobott
308 20|            hogy mármost szeretik. Óh, én nem mondom azt, hogy önnel
309 20|           hogy azt lehetőnek tartsam. Én hiszem, én bizonyos vagyok
310 20|         lehetőnek tartsam. Én hiszem, én bizonyos vagyok felőle,
311 20|               a szíve, ahol a másiké. Én sem vagyok angyal: nem hazudom,
312 20|            hazudom, nem ámítok. De ha én vétek ön ellen, ha én önt
313 20|              ha én vétek ön ellen, ha én önt megharagítom, engem
314 20|         egymással itt össze? Talán az én kedvemért? Talán az ön kedvéért?
315 20|               érti ön ezt még? Ah, ha én önnek volnék, nem állnék
316 20|              s leheveredett a fűbe.~– Én bizony nem megyek a bozótnak;
317 20|          fogja önt érdemelni. Óh csak én, csak én nem voltam képes
318 20|           érdemelni. Óh csak én, csak én nem voltam képes önt megérdemelni!…~
319 20|         mintha mondaná: ne bántsatok, én sem bántalak titeket, engedjetek
320 20|                Hiszen nő vagy. Látod, én is anya vagyok. Kisfiamat
321 21|            nekihevült arccal –, de az én vitéz kísérőm még csak el
322 21|              tartozik, nem bántottam. Én nőt nem tudok ölni, még
323 21|             Bálvándy –, au contraire. Én Kálmán részén vagyok. Neki
324 21|             vinni a válladon: hozd az én „Lazzarinómat”. Én úgyis
325 21|            hozd az én „Lazzarinómat”. Én úgyis a lovakat hajtom;
326 21|               jöjjön erre az oldalra, én megsúgtam volna, hogy mivel
327 22|        chaldeai ábécélapot csinált.~– Én protestálok! – kiálta hosszú
328 22|       nyugalommal a főjegyző.~– És az én szavaimat is utánuk! – kiálta
329 22|                Ebben van ötven arany. Én tudom, hogy ennek felét
330 22|           adni, azt még ön sem tudja. Én tehát ezt az erszényt adom
331 22|               visszavonta: mint ahogy én elverem önt itt most mindjárt,
332 22|         jelenlétemben Csollán urat az én gondnokom és uram képében
333 22|              képében megnevezni, s az én jogomon az ő megbízásából
334 22|           Határozza el ön magát, mert én nem akarok sokáig diskurálni!~–
335 22|         velünk nem találkozol. Tudtam én azt. Csak az kell, hogy
336 22|               No, majd sokat beszélek én neked erről. – Mert tőlünk
337 22|            közönség jól mulat rajta.~(Én ugyan ezzel a nyelvtani
338 23|        mászunk ma föl. Te, Cilike meg én. Mi hárman. Ott annyival
339 23|           minden emberi arctól.~– Jó. Én megyek veletek – mondá Kálmán.~
340 23|               emberek, étellel élnek. Én ide berontok. Rajta! Felmásztam
341 23|    asszonyságot. Bemutattam magamat: „Én Bányaváry direktor vagyok,
342 23|        súgólyukba, úgy kihizlalták. S én három napig udvaroltam az
343 23|           kezét megfogva. – Ennek az „én királynémnak” sokkal több
344 23|        hegyeiddel, folyóiddal, s vagy én emellek föl magamhoz, ha
345 23|                 mondá Bányaváry –, az én gyermekeim. Oda kell mennetek,
346 23|              Oda kell mennetek, ahova én vezetlek. Mi hárman együtt
347 23|               Mit nekem a nádor? Ahol én leütöm négy sátorkarómat,
348 23|         leütöm négy sátorkarómat, ott én vagyok a király; s a nádor
349 23|                mint rangbeli úr, mire én Pestre felkerülök? S nem
350 23|             háládatosak érte. Bejutok én Pestre, mint ahogy a sátoros
351 23|               ide. Amíg ti küzdtetek, én is küzdtem. A ti munkátokat
352 23|            annak az oltárnak, melynél én csak ministráns vagyok,
353 23|               holott te pontifex; hát én esküszöm neked itt ezen
354 23|             itt ezen oltárkövön, hogy én tégedet megöllek. Ne nevess,
355 23|           vagyok olyan erős, mint te; én nem birkózom medvével a
356 24|        testvéri szeretet nagyságáról. Én védtelek mindenütt. A hercegnőnek
357 24|  rendelkezésedre áll a staféta, hanem én azt hiszem, hogy az ötlovas
358 24|               lévén a ház az enyém, s én a háznak az ura.~Kálmán
359 24|          nyomban. Kell annak lenni.~– Én már mindent elkövettem,
360 24|              vásár idején?~– Bánom is én, akárhova.~– Nem kapok én
361 24|             én, akárhova.~– Nem kapok én most szállást Debrecenben.~–
362 24|               hátamra nem vehetvén!~– Én pedig azt az utcára kirakatván.~
363 24|             hagynám a szénát.~– De ha én kívánom?~– Nekem csak édesapám
364 24|           kezéhez nyúlni; mert biz az én kezem csupa vöröshagyma;
365 24|      megengedi a méltóságos mama, hát én megmutatom.~Dorothea grófnő
366 24|          ember? No, ne sírjon. Vertem én már meg magát máskor is.
367 24|      emlékszik rá? Nem ám. Ott voltam én a maga öreganyjánál két
368 24|            Hja, jó iskolába jártam ám én! – monda Sára asszony, egészen
369 24|          úrnak az öreganyjánál voltam én örökben. Derék jó asszonyság
370 24|              Tóth Máté uram vállára). Én már második felesége vagyok:
371 24|               Mert még az édesapja az én lelkem uramnak (itt szájára
372 24|             kiszaladt a számon; tudom én, hogy nem illik az embernek
373 24|            érvényre jutni.~– Elmondom én, ahogy volt, igazán. Hát
374 24|             áldása. – Az a fődolog. – Én bizony nem hoztam az uramhoz
375 24|              nem is bánja meg, aki az én leányomat elveszi.~A főispán
376 24|              ezt a jót Isten után, az én jó nagyasszonyomnak, a Jenőynének
377 24|            gyerek volt az úrfi, mikor én a nagyasszonyomnál voltam –
378 24|               neked leányod lesz, azt én elvetetem az unokámmal!” „
379 24|    grófkisasszonyt kap az feleségül.” Én mondom azt; – igaz a!~Sára
380 24|           bizony, te asszony! Ezt meg én mondom; s az is igaz.~Félbeszakította
381 24|        flegmával adta tudtul:~– Értek én lengyelül is, németül is,
382 24|            Majd az úrfinak megmutatom én, hogy hol hál.~Egy kis benyíló
383 24|              egyetlen ággyal.~– Ez az én uram szobája.~– Hát nemzetes
384 24|              uram hol hál?~– Már mint én? – szólt Tóth Máté uram,
385 24|              a szabad ég alatt. Az az én rendes fekvőhelyem. Nem
386 24|               fekvőhelyem. Nem alszom én ágyban, amíg a hó be nem
387 24|              földön alszik, hát akkor én is ott alszom – monda Kálmán,
388 24|              beszélgetni egymással.~– Én soká nem tudok elaludni,
389 24|               ütöm, verem, nem szidom én a cselédet; de látom minden
390 24|           Miért éltünk? Azért, amiért én éltem. A nagyapámnak nem
391 24|               egy paraszt telkénél, s én már mind a négy gyermekemre
392 24|           faluja, s harangot, orgonát én szereztem az egyháznak.
393 24|              való bajlódást?~– Óh! az én gyermekeim is tudnak írni,
394 24|               hogyne érdekelne! Tudom én mindennek a folytatását.~–
395 24|             járat hírlapot?~– Nem biz én. Az újságba csak azt írják,
396 24|              jobb tudósításokat kapok én. Jönnek Rácországból a disznóhajcsárok,
397 24|             el bolondos meghívóját. – Én már azt hiszem, hogy minden
398 24|             bolondnak lenni. Legalább én ahányat láttam hányódni,
399 24|               poéták mind részegesek. Én még a halotti búcsúztatómban
400 24|          Annak éppen az a módja, amit én követek. Óh! az urak mind
401 24|               tanulni senki, hanem az én foltos ködmönömtől: attól
402 24|               zálogra kérni pénzt. Az én foltos ködmönömtől mindig
403 24|      ködmönömtől mindig telt az; mert én nem adtam ki sem selyemre,
404 24|              beállt hozzám cselédnek. Én pedig minden garast megtakarítok.
405 24|          éppen úgy tud koplalni, mint én; éppen úgy tud napestig
406 24|               napestig dolgozni, mint én; éppen úgy meg tudja becsülni
407 24|          tudja becsülni a pénzt, mint én, s nem hagyja oda a földjét,
408 24|             megjön rá az áldás. Ez az én foltos ködmönömnek a tudománya,
409 25|              úrfinak, gyerek?~– Dejsz én oda ülök a Pista mellé,
410 25|                monda Biróczy. – Értem én a költő mondását: „Singe,
411 25|             kedves barátom! Jól tudom én azt, hogy miről van szó.
412 25|               akik azt mondják: „Ide! én nem szolga, de király vagyok
413 25|              de eléri a napfény! Amit én hirdetek, az nem az én szégyenem,
414 25|           Amit én hirdetek, az nem az én szégyenem, hanem a ti dicsőségetek!
415 25|              hanem a ti dicsőségetek! Én nem koldulok a közönségtől,
416 25|               koldulok a közönségtől, én kincseket szórok közé!” –
417 25|     magasabban állanak, mint ők! S az én leszek és akik velem jönnek. –
418 25|          eddig senki sem tudott, csak én és a hallgatag papír. Szerény,
419 25|            arany jutalom van kitűzve. Én írtam egyet, most végeztem
420 25|            álljak elő s azt mondjam: „én vagyok az!”, s mikor azt
421 25|                monda Biróczy –, pedig én hideg béka vagyok. Jól van.
422 25|           számíts. Annál inkább, mert én azt látom, hogy nagyon beteg
423 25|              Ez másként nem is lehet. Én ismerem mind a mostani irodalmi
424 25|               asszony lesz a javából. Én előre látom az előadást,
425 25|           lesz anyám és kedvesem. Nem én leszek az első, aki így
426 25|              az első, aki így élt. De én így fogok élni.~A két jó
427 25|        sufficienst kapott a cenzúrán. Én is. Azért mégiscsak lett
428 26|           tudatta ittlétét.~– Nem ám! Én is Korczától tudtam meg,
429 26|      Korczával fiákereznek, nem tudom én hova s merre; mikor meg
430 26|             sem enged belepillantani. Én itt veszedelmet érzek. Nagy
431 26|               hogy hol van szállva.~– Én? Már sehol. Kocsim felpoggyászolva
432 27|        parancsolt, azt tartsa is meg. Én csak kértem.~Engedte utána
433 27|             utána értetni, hogy pedig én is nagyanya volnék önre
434 27|             azt gondolá:~„Hogy csalom én itt mostan a világot! Hiszen
435 27|              mostan a világot! Hiszen én nem vagyok sem úr, sem lovag,
436 27|               világámítás. Nem vagyok én semmi, csak egy veszendő
437 27|            tudom még eltitkolni, hogy én és a lelkem nem járunk egy
438 27|               költeményét elolvasá.~– Én nem tudtam felőle semmit –
439 27|               mondá magában Kálmán –, én, aki értek hozzá, nem költhetek
440 27|                tiltakozék Dorothea –, én nagyon tudom, hogy sok hiba
441 27|          Aláírhatja a grófnő nevét.~– Én nem azért mutattam ezt meg
442 27|               azt megérezni, ahogy az én lángom lobog! – Hogy megégsz
443 27|          többiek idekinn? S ki vagyok én mind valamennyi között? „
444 27|         Sátory őrnagy mondá magában:~„Én ennyi idő alatt elfoglaltam
445 28|           harcot óriási feladataival. Én tudom, hogy ébredésünkkel
446 28|            fölébresztünk, legyen úgy. Én a magunk faját oly életképesnek
447 28|            nem ismered saját népedet! Én ismerem azt minden jó és
448 28|               nem is születtél, mikor én már vele együtt éltem. Úgy
449 28|              mint „der alte Rákóczi”. Én ismerem a mi népünket. Heve
450 28|        bennünket; megérdemeltük.~– De én sírásótok lenni nem akarok.
451 28|       becsődítsék a rögöhő vulgust. – Én ilyen csúffá tétetni a magyar
452 28|              magát, halkan rebegve:~– Én apellálni fogom ügyünket.~–
453 28|               fogom ügyünket.~– Hová? Én vagyok a fő!~– A főtől a
454 29|         derekadat te meg ne görbítsd. Én nem kérdem senkitől: szabad-e,
455 29|                Nem is szemtelenkedtem én ide magamtól ostoba fővel;
456 29|              tisztviselő közbeveté:~– Én őfenségét híven szolgálom
457 29|             Kálmán elkomorodva.~– Azt én jobban tudom.~– Ha arra
458 29|        nevetett rajta Bányaváry. – De én túljártam az eszeden. Ismerlek
459 29|           eltagadod, hogy tudsz írni. Én tehát a választmány jegyzőjétől
460 29|            semmit le ne írjak belőle. Én aztán az egészet megtanultam
461 29|         megengedni a cenzúra.~– Az az én gondom lesz – szólt könnyű
462 30|             maga is az.~– Ugyebár, az én szemeim zöldek?~– Nem, grófnő,
463 30|            Nem, grófnő, azok kékek.~– Én mindig zöldnek nézem.~–
464 30|              Tükre nem jól mutat, azt én jobban tudom.~– Tehát legyenek
465 30|            tölteni, az nekem mindegy. Én nem vagyok Buda-Pesthez
466 30|           mosolygok már. Hát bánom is én; essem ki a kegyből; azért
467 30|               suttogá Kálmán –, akkor én szegény ember leszek, s
468 30|          vissza nem vehetnek tőlem, s én magasabbra fogok emelkedni,
469 30|               ön bennem?~– Grófnő, az én crédóm is az, ami az öné,
470 31|             felelt rá Kálmán.~– No és én? Meg a többiek?~– Csak Cilike
471 31|          valóban élvezetes este volt! Én a kordicai statutio óta
472 31|           borzasztó szépségek voltak! Én némelykor meg voltam dermedve,
473 31|            szólt Kálmán mosolyogva –, én egészen józanul szoktam
474 31|              költő lelke nyilatkozik: én ilyen volnék! Minő hát az
475 31|           pattant fel Bányaváry. – De én holt emberré vagyok téve.
476 31|             te vagy annak az oka, nem én; s te még ruináltan is az
477 31|               az vagy, aki voltál; de én már senki sem vagyok – hanem
478 31|            van: légy nyugodt; azalatt én szerzek számotokra más helyet,
479 31|          helyet, s játsszatok tovább. Én állok ott, ahova a lábamat
480 31|             tovább mi történik, az az én gondom.~Most már Kálmán
481 32|          nézve az, hogy miért utaznám én Egyiptomba?~– Úgy? A te
482 32|          nincs ott mit keresnem; mert én nem vagyok szívbeteg.~–
483 32|              megtudja egyszer. Lássa, én jobban tudom olvasni azokat
484 32|               okom lehet egynél.~– És én talán minden okát ismerem.~
485 32|               hátuk mögött. Lássa ön, én nyíltan megmondom önnek,
486 32|    megfájdítania szívét miattam, mert én gyógyszer helyett mérget
487 32|          mérget csepegtetnék sebeibe. Én csak azt keresem, hogy önnek
488 32|             valami bosszúságot.~– Azt én megérdemlem – monda Kálmán –,
489 32|           számára nincsenek igényeim: én majd elvergődöm a világban,
490 32|              Akárhogy érzesz irántam, én holtomig szeretni és áldani
491 32|           Kálmánt.~– Hahó! Itt jön az én poéta barátom! – kiálta,
492 32|              nyúltam a zsebembe, hogy én is megyek velük.~– Talán
493 32|  száműzötteivel valaha érintkezzem. S én mily felötlő modorban szegtem
494 32|             volna az a gondolat, hogy én azt a jámbor kegyes arcot,
495 32|               így tesznek, barátom.~– Én nem fogom azt másoktól megtanulni.~–
496 32|         felbontatlan levél nyomán. Ha én vagyok az ügyvédje, nem
497 32|             nem azt fogom-e kiáltani: én apellálok a vak bírótól
498 32|            hivatalából elcsapatni!?~– Én bizonyosan tudom, hogy mi
499 32|              nem Cagliostro, s miután én Cagliostrónak sem hiszem
500 32|               engedje meg nekem, hogy én bontsam fel, s én olvassam