Part

501 32|                hogy én bontsam fel, s én olvassam el. Ha az van benne,
502 32|       pecsétnyomómmal, s ráírom, hogy én szakítottam fel; de ha más
503 32|              okos, jeles munka. Tudom én azt. Nyomtasd ki, s küldd
504 33|          minden műtétét alkalmazni.~– Én meg úgy kereslek, mint a
505 33|       bőrkötényt fenntartottam: ez az én mesterségemnek ruházata.
506 33|            hogy „higgyék a bolondok”. Én pedig azt mondom, hogy jobb
507 33|               talentum adatott volna, én is így írtam volna. Ez olyan,
508 33|          nehogy azt higgye ön, mintha én jóízű ebéd helyett híg levű
509 33|              kezdé Tseresnyés uram. – Én nagyon jól emlékezem rá,
510 33|        országot, világot bekóboroltam én jártomban-keltemben, egyszer
511 33|             honnan indultunk el, mint én – folytatá Tseresnyés uram. –
512 33|           folytatá Tseresnyés uram. – Én láttam téglát téglára rakni,
513 33|             nyomot nyom után haladni; én láttam a ligetet, mikor
514 33|    templomaikat kezdik fölépíteni. És én láttam az időket, mikor
515 33|               az ellenkezője volt. És én nem estem kétségbe soha.
516 33|               nagyok. Hinni és tenni. Én öreg ember vagyok és csizmadia.
517 33|      lángelmék. Önök csüggednének el? Én tudom, hogy miért beszélek.
518 33|               utcán, mint a kísértet. Én sokszor találkoztam önnel.
519 33|             És lássa, nem volt igaza. Én is ott voltam az ön művének
520 33|            ismerhessen benne: íme, ez én vagyok ott! Azután mutassa
521 33|         boldogsága sérti az ő lelkét. Én tudom; mert sok földet bejártam
522 33|       szerezze meg az ismeretségét az én hajdani gazdám fiának, akinél
523 34|               Te pedig légy megáldva, én édes gyermekem, öregségem
524 34|             Ha elhagyta őket a világ, én nem hagyom el. Pihenj, ecset,
525 35|  következtében jöttél, s itt maradsz? Én azt írtam neked azokban,
526 35|                hogy menj Rómába.~– És én ahelyett hazajöttem.~– Azt
527 35|          neked, hogy légy művész.~– S én ahelyett leszek költő.~–
528 35|              ahelyett leszek költő.~– Én neked pénzt küldtem arra
529 35|             küldtem arra a célra.~– S én visszahoztam a pénzt, mert
530 35|            anyám. Köszönöm jóságodat. Én határoztam sorsom iránt.
531 35|            szülőjüknek szolgálnak. És én azért jöttem haza, hogy
532 35|          jöttem haza, hogy ezeknek az én testvéreimnek a sorsát,
533 35|           látsz magad előtt utoljára. Én mindig imáimba foglallak
534 35|         kérlek, hogy felejts el; mert én élni és halni akarok úgy,
535 35|               Jól van. Te határoztál; én is. Te választottál magadnak
536 35|      felhozatni megy, ugye?~– Nem biz én.~– Hát hol a bagázsija?~–
537 35|               Azok is.~– Ejnye! Pedig én azt gondoltam, hogy milyen
538 35|             ön is arra vár itt, akire én: Bányaváryra.~– Ide szokott
539 35|              az ajtón. Akkor aztán az én dolgom őt karon fogni és
540 35|             valakit ütni.~– Ki vagyok én, te rabszolga? – rivallt
541 35|             parancsomat!~– Nem vagyok én cinkotai kántor, fölséges
542 35|               szabódék a csizmadia. – Én csak az a bizonyos varga
543 35|               asszony, jó asszony; és én nagyon tisztelem őtet; de
544 35|         megakadt a szeme.~– Ez itt az én címerem! Hogy jön ide az
545 35|              címerem! Hogy jön ide az én címerem? A holló, szájában
546 35|               kegyeskedjék felülni az én nyakamba, majd aztán úgy
547 35|       mámorából valami.~– Minden este én hozom ide haza – beszélt
548 35|           hozzálátott jó étvággyal.~– Én meg vagyok felőle győződve –
549 35|          csizmadia kezét. – Lássa ön, én minden tanácsát megfogadtam
550 35|              Igen jóízű.~– No, hát az én indítványom oda megy ki,
551 35|               hogyne volna?) –, akkor én megalkuszom önnel, hogy
552 35|            testének minden pórusán.~– Én tudom azt, hogy micsoda
553 35|            volt nehéz megtudnia, hogy én vagyok az a hóbortos ember,
554 35|        Kikérdezett, hogy miért hordom én esténként a részeg komédiást
555 35|        részeges komédiást ápolgassam. Én erre aztán azt mondtam neki,
556 35|       szennyeiből tisztogatni, miként én magam. Ezért aztán a nagyasszony
557 35|              abba beülteti Béni urat. Én nem feleltem rá többet semmit,
558 36|              még mindig ott ült.~Ejh, én még most is álmodom, gondolá
559 36|           súgá Bányaváry Kálmánnak. – Én hadd menjek előre, elkészíteni
560 36|             Nos? Nem ver meg engem az én angyalom? – kérdé a férj. –
561 36|            hódító szereped van benne! Én pedig leszek a mokány gavallér!
562 36|     elsüllyedt gyilkosának; aki ellen én mindennap hétszer követek
563 36|             most beszéljünk prózában. Én nem azért jöttem az Óperenciák
564 36|             mindenki elesettnek hisz. Én nem hiszem. Kezdjük újra.
565 36|            megtaláltuk az igazi utat. Én azt hiszem, hogy ez a Kolumbus
566 36|               a betanulással, akkorra én készen leszek az új színművemmel;
567 36|              kurátorom? Gyerek vagyok én vagy rabszolgád, hogy nekem
568 36|          nekem parancsolni akarsz? Ha én iszom, igyál te is!~Kálmán
569 36|               ami veled történik. Hát én ezen segíteni fogok. Ha
570 36|           éjszaka ittasan jössz haza, én tégedet úgy megverlek, hogy
571 36|             az, akin megtörtént?~– Az én mártírom, az én angyalom,
572 36|      megtörtént?~– Az én mártírom, az én angyalom, mint mindig, úgy
573 36|            heroina! Eleget iparkodtam én kimenekülni a keze közül;
574 36|              törököket, mint ahogy az én Cilikém az én hátamat elverte. –
575 36|           mint ahogy az én Cilikém az én hátamat elverte. – Szegény
576 36|              Mától fogva a pénztár az én kezelésem alatt áll; majd
577 36|            áll; majd a zsebbeli pénzt én adom ki neked; egy tízesnél
578 36|             nem szükség nálad állni.” Én a meggyfa pipaszáramat nézegettem,
579 36|             pontos számadást vezetni? Én ehhez sohasem értettem.
580 36|            jogtudós, mint egy bankár. Én megadtam magamat; elhoztam
581 37|              azt mondta egykor neki: „én ismerem a magam nemét!”
582 37|           választást pedig rám bízta. Én Csollánné asszonyságot választottam. –
583 37|              Majd mindjárt megtalálom én nálad azt, ahol fáj!”~A
584 37|           monda:~– Régen tudom ezt. S én azt hiszem, hogy boldog
585 37|           Bányavárynak.~– Ez pedig az én kedves komáim számára hozott
586 37|            tudom, melyiket sürgeti.~– Én nem sürgetek egy processzust
587 37|          forma szerint. Az a dolog az én kezem által soha és semmiképpen
588 37|          miért nem?~– Azért nem, mert én nem fogok a nagyasszonynak
589 37|              Száradjon el a kezem, ha én ebben a munkában a nagyasszonynak
590 37|               híres záradékból.~– No, én meg hát azt mondom önnek,
591 37|              azt mondom önnek, s erre én is leharapom az ujjamat,
592 37|               jövünk majd össze, mert én hosszú útra megyek, ki Bécsbe
593 37|           Párizsba?~– Oda is.~– Ecce! Én sohasem vittem annyira,
594 37|      szobaleány kisasszony átülhet az én helyemre. Nem leszek én
595 37|               én helyemre. Nem leszek én alkalmatlan.~A báró valamit
596 37|           kísérőnek egy fiskálist, de én attól félek.~– Miért fél
597 37|              vissza Pestre. Eltalálok én már Párizsba más társaságban
598 37|           társaságban is. Nem kell az én hátam mögé hajdú. Mit kísér
599 37|            kísér engem, mint a hajdú? Én már írtam a mamának levelet,
600 37|             strázsáljon engem mindig; én azt tehetem, amit akarok,
601 37|             által neki írt levelet:~– Én nem kísérem magát; én is
602 37|                 Én nem kísérem magát; én is megyek oda, ahova nekem
603 37|             oda, ahova nekem tetszik. Én megyek oda, ahol nekem dolgom
604 37|           ahol nekem dolgom van.~– De én most éppen Homburgba megyek.~
605 37|             Hát add ide, majd aláírom én az enyémet – monda Bálvándy –,
606 37|             No hát add ide, kifizetem én a váltód értékét! – monda
607 37|              úgy hívják, hogy „giro”, én itten csak „giro” vagyok.
608 37|              szeretsz ott lenni, ahol én vagyok?~Béni bácsi kénytelen
609 37|           Algírba?~– Bizony nem tudom én – monda Bálvándy, kapva
610 37|             várja el, hogy mit végzek én ezzel a másik úrral itten.~–
611 37|      diskuráltak egymással.~– Igenis, én vagyok az ön váltótulajdonosának
612 37|             megy, mint ez a tartozás. Én azonban nem várhatok addig,
613 37|       megszabadított a hitelezőimtől; én pedig juxot csináltam belőle,
614 37|             az ide, üljön a helyembe; én meg hadd megyek haza a kis
615 37|           önnek fizetni, az átveendi; én még ma utazom vissza Pestre.~– „
616 37|           arcba és gondolta magában: „én tudom, hogy ki az a másik”.~
617 37|           szegény paraszt ember, mint én. – S elkezdett aztán paraszt
618 37|               az öröksége, ha egyszer én meghalok.~– De mit törődik
619 37|             forgat meg a szívemben.~– Én csak prókátor vagyok; aki
620 38|        Cilikét már jó helyen tudta –, én sietek vissza.~– Vissza –
621 38|         Ugyanazon borzasztó úton? Ah, én nem eresztelek.~– Pedig
622 38|              kell mennem.~– Nem. Nem! Én nem eresztelek. Szerencsétlenség
623 38|               Bálvándy vállat vont.~– Én nem tudtam semmit róla,
624 39|           Hogyan lehet az, hogy amint én ide belépek, az egész társaság
625 39|           inasa is; az is látta, amit én. Bányaváryné kijött a csarnokból,
626 39|           Bálvándy báró…~– Az a férfi én magam voltam, te gazember! –
627 39|               ez verekedni fog, akkor én kengyelfutó leszek a török
628 39|            Érdekem? Úgy! Igaz. Hiszen én magam mondtam, hogy érdek
629 39|              ugyan nincsen. Hanem hát én prókátor vagyok, s van egy
630 39|           Kálmán szorongó kebellel.~– Én utazom – monda a nő, kinek
631 39|                  Őrült az az ember?~– Én bolond! – szólt a nő, arcára
632 39|             már szép, deli és boldog. Én pedig el vagyok temetve.~–
633 39|            legszomorúbb benne, ami az én fájdalmam. Én azt eltűröm
634 39|           benne, ami az én fájdalmam. Én azt eltűröm valahogy. Azt
635 39|             bolond voltam, hogy éppen én vittem őt azon asszonyhoz,
636 39|      széttépte az egész levelet.~„Óh, én kábult eszem! Mire nem tanácsolnál
637 39|            nekem őhozzá? Miért tegyek én őneki szemrehányást? Hát
638 39|       következik most.~– Te, Borcsay! Én ma megtudtam azt, hogy te
639 39|                velem lesz számadásod. Én nem könyörgöm, nem rimánkodom
640 39|         balsorsban hűséget esküdtünk, én tégedet megöllek. Leütlek
641 39|            nyújtasz nekem kezet?~– Se én neked, se te énnekem! Amíg
642 39|        leheletükig. Szólj, tartozom-e én még neked valamivel?~– Semmivel.
643 39|           Diktáld fel, mivel tartozom én. Én is fizetek. Ha nem teszem,
644 39|               fel, mivel tartozom én. Én is fizetek. Ha nem teszem,
645 39|                az nem komédiajátszás. Én két évig jártam a carbonarik
646 39|        összeomlik?~– Hadd omoljék! Az én fejemre omlik. Te menekülsz
647 39|            sem szeret engem, de azért én szeretem a halat.« Pedig
648 39|             monda neki. – Tudja, hogy én milyen rossz alvó vagyok.
649 39|               Nagyon szépen énekel, s én hallgatnám hozzá neki örömest,
650 39|          udvart, szegény fickó. Hanem én mindig az első álmomból
651 39|                  Óh, majd elszoktatom én azt szép módon – vállalkozott
652 39|            legszebb módon elszoktatom én azt innen.~Bányaváry tehát
653 40|           végveszélyben forog (hiszen én is ismerem a válóperét),
654 40|              psycholognak rossz vagy. Én nagyanyámhoz nem megyek
655 40|              csakugyan nem adja ki az én lélektanom. Te, a gyermek,
656 40|              De arra az útra, amelyen én elindultam, ne jöjjön velem
657 40|             célt akarják elérni, amit én, és szenvedni azt, amit
658 40|                és szenvedni azt, amit én. Én elképzelem, hogy nagyanyám
659 40|               szenvedni azt, amit én. Én elképzelem, hogy nagyanyám
660 40|          bujdokol. Ő a régi nemzetet, én a jövő nemzetet keresem.
661 40|          elveszett az irodalomnak. És én már nem volnék élő ember
662 40|          vagyok. Ezt a pusztaságot az én lelkem mindennap betölti.
663 40|             meg kellene őrülnöm. Hogy én most adjam át magamat egy
664 40|              ha vagyonod lesz?~– Nem! Én ismerem magamat s magamról
665 40|           jóllét zsír és faggyú neki. Én szeretem azt a világot,
666 40|        deficit törlesztése!).~– Hanem én egészen akarnám magamat
667 40|           Tréfálsz, te Wasztli.~– Nem én.~Tseresnyés uram nem kérdte
668 40|              Hát hiszen nem is viszem én azt a szobába.~– Hanem eldugod
669 40|              mert majd megtanítanálak én téged mindjárt becsületre.
670 40|              tiszteljük, bámuljuk, és én inkább két órával dolgozom
671 40|            azt meg nem engedem. Tudok én annál az ön számára okosabb
672 40|              ön tájképeket. Azokat az én ismerősöm bizonnyal megveszi.
673 40|                Uram! Megtanulhatnám-e én még a csizmadia mesterségét?
674 40|             is lesz; majd visszakapom én azt öntől, mikor meg nekem
675 40|             hozta el a csizmákat, hát én jövök értük s viszem mind;
676 40|           volna inkább kanonok. Azért én, ha Amerikában laknám is,
677 40|           egyikre:~– Nini! Hisz ez az én házam!~– S ez Tóth uram
678 40|                még azok a lovak is az én lovaim, s az a gyerek ott
679 40|              ott a szekéren, a meg az én fiam. Hát az a másik kép?~–
680 40|       pingálta ezeket a képeket?~– Az én lakóm. Hiába mondanám a
681 40|       félszemével.~– Jól van hát, no; én nem ismerem. – Aztán mi
682 40|         megvenné őket.~– Teszem, hogy én is megvehetném azokat, mint
683 40|              uram a bugyellárisból.~– Én csak százat mondtam – vonakodék
684 40|              egy, a kettőért kettő; s én mind a kettőt viszem; már
685 40|             már tudniillik, ha eladó. Én ugyan azt a piktort nem
686 40|              ez a sok?~– Mivelhogy az én lakóm nemcsak festő, hanem
687 40|               forint.~– Csak? No, hát én ezt az egész határ papirost
688 40|                 Hát tudja, mester, az én házam útban esik, megfordul
689 40|             hogy hiba van a képen: az én házamnak az ajtaja nyitva
690 40|              képet annál a piktornál. Én ugyan nem tudom, hogy ő
691 40|          azért a hatszáz forintért az én házamat belülről; úgy, ahogy
692 40|            asztalnál: a feleségem meg én, meg a nagyfiam és a nagyleányom,
693 40|         Úristent! Mert meghallgatá az én kérésemet… Melyért imádom
694 41|               szólt férjéhez:~– Uram, én el akarok innen utazni.~–
695 41|      családját kiengesztelje.~– Az az én magánügyem.~– Ismeri ön
696 42|             hiszen jobban tudod, mint én. Hiszen tehozzád fog menni.~–
697 42|              semmiért! Hahaha! S arra én lennék éppen jó, hahaha!~
698 42|    rektornénak.~– De már akkor inkább én megyek Pestre hozzá nagyságos
699 42|         hiszen nyílt titok volt, hogy én Katinkának legbensőbb tisztelői
700 42|    nyilvánítsam efelől nézetemet. Hát én, hogy meggyőzzelek őszinte
701 43|           hagyjon itt magamra; mamám, én meghalok itt egyedül, mamám,
702 43|          kopottat használta.~– Tudtam én, hogy ez az egy el fog jönni!~
703 43|            otthon leszek. Hanem ez az én roskatag alakom itt marad
704 43|               Látod, kedves jó húgom, én is ilyen harcos vagyok;
705 43|               is ilyen harcos vagyok; én is őrt állok a legveszélyesebb
706 43|              Kálmán tagadólag inte.~– Én Istenem! – sóhajta Sára
707 43|               népek szabadsága!~(„Óh, én uram istenem, légy irgalmas
708 43| megbocsáthatsz szenvedéseidért, miket én okoztam, úgy irgalmasabb
709 43|             hogy te boldog légy, s ha én adhatok valamit boldogságodhoz,
710 44|      basszushangon megfelelt rá.~– Az én nevem Barkó Pál. Keresem
711 44|        összejövünk: öt ifjú jó barát. Én eljöttem Tibetből.~A csizmadia
712 44|            mégy haza a Magyar utcába; én is megyek haza L’Hasszába,
713 44|             nem találtam meg őket; de én hiszem, hogy vannak.~És
714 44|                 Nem találom őket – de én hiszem, hogy lesznek.~– „
715 45|          Nekem nincsen könnyem. Látja én nem tudok sírni. De a szívem
716 45|           velem.~– Tudom. Úgy akarom. Én láttam, mit szenvedett ő
717 45|               már most szenvedjen ön. Én láttam, hogy küzdött ő az
718 45|            olyan süket és olyan néma. Én nem vezetem el az ő sírjához
719 45|               megdicsőíti hamvait. De én nem mondom meg senkinek
720 46|        szállítsam haza a feleségemet. Én ezzel mind a bírói ítéletnél
721 46|       ítéletnél fogva tartozom. Tudom én, hogy mi az én kötelességem.~
722 46|        tartozom. Tudom én, hogy mi az én kötelességem.~E kötelesség