Part

 1 8 |       Olvasd! Olvasd ezt! – rivallt Kálmánra, eléje vetve a nyitott levelet.~
 2 9 |       Korcza úr annak a teendőit is Kálmánra bízta. Az ő dolga volt azontúl
 3 9 |         szörnyű megvetéssel mutatva Kálmánra) – ilyen a poéta.”~Tóth
 4 9 | valahányszor Korcza úr rápillantott Kálmánra, minden tekintetéből kiolvashatta
 5 10|            grimaszokkal tekingetett Kálmánra, anélkül, hogy egy szóval
 6 11|       gonoszul sandított a másikkal Kálmánra.~– Én pedig tudom, hogy
 7 15|         névnél.~– Jenőy úr? – szólt Kálmánra szegezve szemeit, s e pillanatban
 8 15|       magyar nyelven; azért rábízza Kálmánra, hogy készítsen valami megnyitó
 9 19| következménye ennek nem volt.~Tehát Kálmánra is jutott egy tószt. A kanonok
10 20|          egyszer visszanézett volna Kálmánra. Csak amint egy tisztásra
11 20|              úgy tekinte könyörögve Kálmánra, s ismétlé a kérdést lágy,
12 23|             szemrehányással tekinte Kálmánra, s a kebléből feltóduló
13 24|         szerződést – mondá Bálvándy Kálmánra mutatva. – Ő a királyi tábla
14 24|             felé néző ablakkal várt Kálmánra, egyetlen ággyal.~– Ez az
15 27|            vidám volt és költséges. Kálmánra mindenki ivott egy tósztot;
16 27|        lopva mégis visszapillantott Kálmánra, amíg az költeményét elolvasá.~–
17 31|            anyja sem tagadta ki; de Kálmánra nézve megbukni egyértelmű
18 34|       megkísértés volt ez az utolsó Kálmánra nézve.~A sors fokozatosan
19 35|          szabad. Most azután, amint Kálmánra ráismert, azt hitte, hogy
20 35|       igazán olyan idegen hely volt Kálmánra nézve, ahol még életében
21 37|            belőle Béni fia számára, Kálmánra nem néz egyéb, mint a csekély