Part

 1 1 |               emlékezet van abban! Aki hallja, azt képzeli, hogy élt már
 2 1 |                aki e búsongó búcsúdalt hallja, hogy mi van abban, amitől
 3 4 |              most „audiat!”~„Audiat!” (Hallja!) Ez volt a patvaristának
 4 4 |      kigúnyolta volna csúnyául, ha azt hallja tőle, hogy hát mit írtam
 5 5 |               tréfál. Ne tréfáljon no! Hallja no. Ugye nem igaz?~– Nagyon
 6 7 |           kiáltok. S azt mondta neki: „Hallja az úr! Maradjon veszteg,
 7 9 |               is, kapok valamit.~– Hát hallja, kedves földim, engem az
 8 10|               ki unja magát, mikor azt hallja, hogy mily szörnyen rágalmazzák.~
 9 13| Tanácstermeinkben csak a latin nyelvet hallja. Társaságban, közéletben,
10 15|             nyelv, mintha a béresektől hallja az ember. Az öreg gróf pedig
11 17|               ember csizmadia.~– Ugyan hallja kend, majszter – szólítá
12 21|               azokat egy szép leány is hallja, akibe szerelmes.~De mégis
13 23|            művésznő ajkán megdicsőülni hallja. Az elevenen égbe repülés
14 27|                 hogy gyermekét kacagni hallja. A nádor aztán gyönyörködött
15 31|             megfelelni, a közönség nem hallja tőlük az előadást s felpisszeg
16 31|            gondolatok, amiknek szavait hallja? Most kezdi-e tudni, hogy
17 35|                cirkáló tűzőrség meg ne hallja a lármát.~A két jó barátnak
18 39|              Aszályi előtt állt meg.~– Hallja ön! – monda neki reszkető
19 40|            akarnám magamat lefestetni, hallja az úr, ahogy állok.~– Ne
20 42|             lássa a sok temetést, s ne hallja a sok énekszót.~Azért nem
21 47|           honfi honában: saját nyelvét hallja az ország a trónon, a törvényhozó