Part

  1 El|                 tudomány, hogy helyéből ki ne mozduljon.~Életföltétele
  2 1 |                 esik a szegény diáknak, ki a kókvia semperéhez a mindennapi
  3 1 |      becsületéért híres emberré képezni ki magát. – „Absurdum” egyszerű
  4 1 |             Kalefaktor” az olyan ember, ki szereti a hallottakat a
  5 1 |               nem is kisgyerek. Találja ki: aki tudja! Biz ez rossz
  6 1 |            valahol a városban tűz ütött ki. S „nagybotos, kisbotos”
  7 1 |                 között három alak válik ki; az egyik szertelenül magas,
  8 1 |                izgékony alakjával tűnik ki. Arca első tekintetre kellemetlen,
  9 1 |                 öltözött huszárnak adja ki, mint teológiahallgatónak.
 10 1 |               utolsó Zrínyinek fogsága, ki börtönében elfeledett beszélni.~
 11 1 |                 Hatvani jutalmat tűzött ki, s a legrosszabb diák írta
 12 1 |               is, mert hiába doboltatta ki a tanács az utcaszegleteken, „
 13 1 |                  ba. Most az a társunk, ki ezt ajánlotta, s ki azt,
 14 1 |            társunk, ki ezt ajánlotta, s ki azt, mint tudjuk, maga szerzette,
 15 1 |           érdekes ismertetés Juliánról, ki IV. Béla idejében harmadmagával
 16 1 |              Európán. Az ősmagyar népet ki tudja hová terelte el?~Barkó
 17 1 |                 ne adja senki.~(Biz azt ki is nyomtatták már azóta.)~
 18 1 |           Rákóczi? Bercsényi? Bezerédy?~Ki volt az az Ocskay?~Tanítja
 19 1 |                 a hadi fortélyt találta ki, hogy ő teljesen elázottnak
 20 1 |           büntetést naturáliákban adták ki (börtön, megdorgáltatás).
 21 1 |                hát azt a semmit. Nyissa ki kegyelmed a hordó ajtaját.~
 22 1 |           reteszt kiütik belőle, menten ki lehet venni az ajtót.~Glarissime
 23 1 |          láttára féktelen hahotába tört ki az egész siserahad; nevetett
 24 1 |                  kik minden martyriumot ki tudtak állni; nagy gonosztevők,
 25 1 |             tógája alatt, mikor futott. Ki jött volna arra a gondolatra,
 26 1 |                 Őket ugyan valószínűleg ki fogják mármost majd csapni
 27 2 |           halálharangja: diákot csapnak ki az iskolából.~Ami valóban
 28 2 |          Humanissime Biróczy! – szólítá ki őt a középre a rektor úr
 29 2 |             üldöztetésének tette lészen ki? Mi védelmezi meg kendet,
 30 2 |           arccal mondá el válaszát:~„An ki ezdeszti merdumán gurikht,
 31 2 |            hanem mint férfi férfiakhoz, ki tisztelettel tartozik azoknak,
 32 2 |        páncélunkat s meztelenül álljunk ki, a magunk meztelen magyarságával
 33 2 |              rangnak örvendjenek; ahogy ki van az terjesztve az oláhok
 34 2 |                 azok, kik az égő házból ki nem jöhetvén, a földre letették
 35 2 |             inte nekik, hogy távozzanak ki a teremből.~Az előteremben
 36 2 |                 féktelen hahotában tört ki, mely még a rector professort
 37 2 |          professort is magával ragadta; ki e gnóm alak gúnyos paródiájára
 38 2 |                 nebulo; takarodjék kend ki innen! A törvényszék auctoritását
 39 2 |        hirdetéséül, hogy a nehéz ítélet ki van mondva.~Mikor a harmadik
 40 2 |                 nagy tűzből szabadított ki! S ki árulta el őket? A
 41 2 |                tűzből szabadított ki! S ki árulta el őket? A gézengúz
 42 3 |              rajta levők aztán ugráltak ki belőle, kinek orra törött
 43 3 |               Barkó Palit; ez már akkor ki is pihente magát.~– No ugye,
 44 3 |                 a pusztai cselédnéppel: ki lócára, ki szekéroldalra,
 45 3 |                cselédnéppel: ki lócára, ki szekéroldalra, ki kútkámvára
 46 3 |               lócára, ki szekéroldalra, ki kútkámvára letelepedett,
 47 3 |                szószékbe, alig látszott ki a hombárból, de tartott
 48 3 |               beszélt! Mit beszélt, azt ki tudná elmondani; hanem gyönyörű
 49 3 |                akkor a tiszteletes urak ki fogják tőletek kérdeni,
 50 3 |                őket lefeküdni. Mulassuk ki magunkat kedvünkre. Sorba
 51 3 |                 Adjon Isten ezerannyit!~Ki tudja, hátha a többi levél
 52 4 |         válaszút – monda Jenőy – holnap ki erre, ki amarra; ki tudja,
 53 4 |                 Jenőy – holnap ki erre, ki amarra; ki tudja, mikor
 54 4 |              holnap ki erre, ki amarra; ki tudja, mikor látjuk egymást.
 55 4 |                rá gondom, hogy a torkod ki ne száradjon.~Csuka Ferinek
 56 4 |            Korcza fiskális úr lakására; ki híres tabuláris ügyvéd volt
 57 4 |              megmaradt fél bajusz aztán ki van pödörve; szemöldökei
 58 4 |                pedig önmaga szalasztaná ki a száján, saját magára 12
 59 4 |            Csollán Berti zsebéből pénzt ki nem bírt csikarni. Se én,
 60 4 |  kötelezvényével attól ugyan pénzt soha ki nem izzasztott. Te vagy
 61 4 |    gyémántcsillag e két szem közelében! Ki láthat meg ezeknek fényétől
 62 4 |           conscolárisok?~– Voltunk, míg ki nem csaptak. Én többet tanultam
 63 4 |         helyrehozhatatlan. Az iskolából ki vagyunk tiltva; de ha magántanulmány
 64 4 |               én patvaristám nem bálból ki, bálba be! Nem biliárdozni
 65 4 |                 hogy keze alól kerülnek ki a legjobb prókátorok, hogy
 66 4 |                úgy apródonként adogatom ki neki. Mikor egyszer-egyszer
 67 5 |               édes otthon~Ifjú barátom, ki e sorokat olvasod, hidd
 68 5 |          testvéreid bámulnak.~A cseléd, ki még elmeneteledkor neveden
 69 5 |           selyemkendőbe kötve. Úgy mégy ki az utcára. Mindenki gratulál,
 70 5 |              félsz, hogy a vargalegény, ki előbb járt ott, rajtakap
 71 5 |                 még a városból sem volt ki az anyja nélkül, s még minden
 72 5 |           taszigálja, utoljára csak jön ki belőle valami, amiről más
 73 5 |                helybeli conrector urat, ki is, hogy az algebrából alaposan
 74 5 |         mnemotechnikai feladványt tűzte ki eléje, hogy „hányszor van
 75 5 |              generális gyűlésen nevezze ki assessornak. Ezzel aztán
 76 5 |                milyen nagyszerűen ütött ki a dédelgető nevelés a kisebbik
 77 5 |                sohasem fogy. Hat leányt ki lehetne vele házasítani.
 78 5 |              dolmányt, s aztán találtak ki a számukra egy soha nem
 79 5 |              beszéd! Majd azért csapnak ki valakit. Bizonyosan valami
 80 5 |               aljas vétségért tiltották ki őket, ha egyszer a mi Kálmánunk
 81 5 |          Közöttük van – monda Cilike.~– Ki mondta ezt neked?~– Olvastam
 82 5 |           kezében reszkető papiroson.~– Ki hozta ezt neked?~– Maga
 83 5 |                  Ennél tovább nem állta ki a blokádot.~Az ebédlőbe
 84 5 |          Kálmánt és Cilikét. A leves is ki volt merve.~Béni bácsi olyan
 85 5 |             útja.~– Ti többiek menjetek ki! – parancsolá a nagyasszony. –
 86 5 |             nagyon.~Gyerekkorától fogva ki nem állhatta ezt a fertelmes
 87 5 |               Én sem bántom őket. Mehet ki jobbra, ki balra. Én itthon
 88 5 |           bántom őket. Mehet ki jobbra, ki balra. Én itthon maradok.~–
 89 5 |         megkapta, nem állhatá meg, hogy ki ne mondja felőle igaz véleményét.~„
 90 5 |              Nem más az hű barátodnál, ~Ki békés örömmel kínál.~Ez
 91 5 |                 adva, s Cilike volt az, ki mindig megakadályozott,
 92 6 |             theátristák! Most osztották ki a cédulát a generális gyűlésben.
 93 6 |                 másik kezéből ragadozta ki ebédre, társas mulatságra,
 94 6 |              egy respektabilis persona, ki, mint tudva van, maga is
 95 6 |                azt valaki; de nem teszi ki a nevét), mint például „
 96 6 |           legjobban, amit a nagyasszony ki nem állhatott. Béni bácsi
 97 7 |                zsebét, nyúlj bele, végy ki annyit, amennyivel megenyhülhet
 98 7 |      szomorújátékban egy rossz színész, ki mindig részeg, s elkezdi: „
 99 7 |                 meg amazt minek hagyták ki a darabból.~Mikor pedig
100 7 |            megjelent maga a főispán is, ki rendesen Bécsben lakott,
101 7 |               darab névtelen szerzőtől, ki azóta sem jött magát felfedezni.
102 7 |          mozdult, míg a maga mondókáját ki nem ásta abból a lyukból.
103 7 |         remonstrált is, hogy a társaság ki van fáradva, a publikum
104 7 |      Ellentmondani senki sem mert neki. Ki örömest, ki kénytelenül
105 7 |              sem mert neki. Ki örömest, ki kénytelenül még egyszer
106 7 |                 a nagyasszonyra nézett, ki csak egy-egy hangos „sicc
107 7 |        csiklandás. Majd a szeme dülledt ki a visszafojtott mulatságtól.~–
108 7 |                hogy hadd mosolyogja hát ki magát kedvére, míg belefárad,
109 7 |              váltott, azalatt Bálvándy, ki mindig ott ténfereg a bejáratnál,
110 7 |                 látszott valamit súgni, ki éppen a Jenőyné széke mellett
111 7 |   vaskalaposokra nyomást gyakoroltak.~– Ki hozhatta azt elő?~– Azt
112 7 |                 a fiatal, heves művész, ki először mérkőzik meg egy
113 7 |       jelenetemet elrontotta.”~A lélek, ki ezalatt nagy flegmával és
114 7 |               az úr ahhoz!~Ezzel fizeté ki röviden a bárót a művész;
115 7 |               mielőtt azt a sok embert, ki most a színpadon van, mind
116 7 |          dúdolva fordult a cigány felé, ki a háta mögött állt, hogy
117 8 |             felhordani, hogy Béni bácsi ki nem jött a nevetésből; még
118 8 |                 társaság tapsokban tört ki a dal után.~– Kisasszony –
119 8 |           sóhajtozott ennek Béni bácsi, ki a szép igazgatóné iránt
120 8 |           ajándékozza az igazgatónénak.~Ki is főzte az egész házbetöréssel
121 8 |        elhelyezése az imádat tárgyánál, ki azt forró szavakban köszönte
122 8 |                esze, mely most mindjárt ki fog tudódni, s hogy miként
123 8 |            tudódni, s hogy miként vágja ki abból magát.~Aminthogy az
124 8 |                elbámulást mamája arcán, ki sehogy sem bírta felfogni,
125 8 |             Kálmán öcsém íróasztalához, ki ott már reggel óta studérozik,
126 8 |                  Az-e, hogy az a leány, ki gyermekjátszótársa volt,
127 8 |           rémületet arc még soha jobban ki nem fejezte.~A nagyasszony
128 8 |         neveiket hallom, azt mondom rá: ki volt az? Nem hallottam hírét!
129 8 |                ahol gyalázni hallottad, ki vagy tiltva a házamból örökre.
130 9 |             benne.~Még nem beszélhették ki magukat, amidőn Korcza úr
131 9 |              csak szóljon, majd keresek ki valamit; ha pedig meg találja
132 9 |         érdekelnék. Eljár Korcza úrral, ki nagy uradalomnak jogigazgatója,
133 9 |                még egy húszast sem kért ki belőle. Korcza úr gondolá:
134 9 |       nagyasszony a maga gyönyörűségére ki nem ad.~Kálmán meg akarta
135 9 |              volt.~Minden gondos szülő, ki a nagyvárosba ereszti fiát,
136 9 |               valami poétaság ne jöjjön ki belőle.~Korcza úrnál ez
137 9 |                 urat, akkor menjen kend ki, a hajdú majd be fogja zárni
138 9 |           előtermett a kopott emberrel, ki ismét csak oly mosolyogva
139 9 |               úrnak. Hát csak adja kend ki; de ne üssön kend nagyon,
140 9 |   becsületessége őrizte, hogy mindennap ki nem rabolták.~Akkor aztán
141 9 |              újra kopogtatnak.~– Ejnye, ki az már?~Odasiet, feltárja
142 9 |             Odasiet, feltárja az ajtót. Ki az, aki nem tud bejönni?~
143 9 |                 fölött simogatva, nyögé ki:~– Egy kis pénzecskét, kérem
144 9 |               herein!” biztatásra végre ki is nyílt az ajtó, s nagy
145 9 |              urat éppen most expediálta ki az ajtón egy sustákkal!~
146 9 |             csak a felső hegye látszott ki rajta.~– Méltóztassék ide
147 9 |           nyitogassa fel, és szedegesse ki a dugóit.~Kálmán ugyancsak
148 9 |              mit, fiskális úr: egyezzék ki azzal a becsületes emberrel.
149 9 |                ragyogtak, s fél bajusza ki volt pödörve, a másik fél
150 9 |             gróf pedig oly módon fejezé ki Korcza úr fáradozásáért
151 10|              fogadja el őket, hallgassa ki, s vezessen a dolgaikról
152 10|               egymás májába. Elmondják, ki mi rosszat tud az ellenfél
153 10|              megkapták, melyben a dátum ki volt igazítva: rámondják,
154 10|         ellenséget, aki őtet e pivotból ki fogja mozdítani.~Kálmán
155 10|         kíváncsian tekinte hátra, vajon ki lesz az a szerencsétlen,
156 10|               Kálmán megtudta hát, hogy ki ez az úr.~Most következett,
157 10|                gorombaságoknak. Kálmán, ki a néma veszekedésnek szótlan
158 10|              Kriegsgerichttel, míg csak ki nem ért az utcára; hanem
159 10|          térítvény mellett szolgáltassa ki. Ez a Csollán–Sátory-féle
160 10|                a jogtudós hidegvérével, ki egy kétséges ügyben az igazságot
161 10|             sorozatot, rendesen az jött ki belőle, hogy Jutka asszony
162 10|              tekinte a szép ásító nőre, ki unja magát, mikor azt hallja,
163 10|                a menyegző éjszakáján; s ki volt mondva a gyanú, hogy
164 10|             vallani kell bűnös fejének. Ki kell mondania a haeresisben
165 10|               piciny finom kezére, mint ki indulni készül. – Majd meglátom,
166 10|                Kálmán a főajtón bocsátá ki, s az utcaajtóig kísérte.
167 10|           angyali felfogást.~Ezt a nőt, ki oly szép, oly kedélyes,
168 10|              végül tapsaiban ne fejezze ki rokonszenvét; s ha mégis
169 10|              akad oly intrikus színész, ki mint színpadi bíró a vádlottat
170 10|                egy hölgynek szívvilága, ki tele ifjúkori ábrándokkal,
171 10|       principálisa előtt. Jutka asszony ki fogja azt pletykázni mindjárt.~
172 10|            családnak egyetlen gyermeke; ki, hogy a család neve fennmaradjon,
173 10|        nagyobbak legyenek, azt csinálta ki egymás között, hogy gyermekeiket
174 10|              kell mennie. Katinka pedig ki nem állhatta Bertit soha;
175 11|            jogtudós komolyságával bontá ki a védiratot, s hozzáfogott
176 11|        replikához? – kérdezé Kálmántól, ki maga nem hozta elő a tárgyat.~
177 11|                 hanem ugyanakkor azt is ki kell főznie, hogy mit csinálna
178 12|               hit, hogy minden embernek ki kell járni egyszer a bolondját.
179 12|                a legjobb kedvvel fizeté ki Kálmán adósságait. Jobb
180 12|               csak fillérenként kéreget ki belőle.~Mikor a szép hölgy,
181 12|           oldalába lőtt nyíllal.~Kálmán ki volt forgatva minden szférájából.~
182 12|          családok ifjait (és véneit is) ki szokta segíteni a bajból.
183 12|                jöjjön hozzám; egyszerre ki akarom adni, amennyivel
184 12|              három nagy csomagot lökött ki belőlük, közönyösen.~– Ez
185 12|                 A nagy uradalom, melyre ki voltak bocsátva, csőd alá
186 12|                mócsing”-gal a két tanú, ki a kötelezvényt aláírta,
187 12|               fiú!~Valami tervet főzött ki agyában. Ami vágyait is
188 12|      bezárkózott a kastélyába, senkinek ki nem nyitotta az ajtót, sőt
189 12|                 látogatni. Hogy csaljuk ki az odújából? Éppen délutáni
190 12|                hitte, hogy a föld esett ki a sarkából, s hajadonfőtt
191 12|         sarkából, s hajadonfőtt szaladt ki az udvarra. Akkor aztán
192 12|            önnek a házából már úgy jött ki, mint hamisító.~– Nono,
193 12|                 kalapot ragadva sietett ki az ajtón.~Lázat kapott attól
194 12|                kérdé Kálmán.~– Ejh, hát ki no? – szólt gonoszkodva
195 12|                Biróczy magára hagyta, s ki nem jött a szobájából aznap.~
196 12|             ismerős, sem az ismeretlen.~Ki volt hát?~Egy arc, olyan
197 12|          férfinak élményei voltak azok, ki egyedül, segélytelenül,
198 12|               Hanno tűzlelkével, Mózes, ki rabnépének a szabadság Kánaánját
199 12|            barbár oroszt, hogy keressen ki a mappán délnyugat felé
200 12|                Csak te nem tudnád, hogy ki az az imádandó hölgy, aki
201 12|               Csak te nem tudnád, hogy „ki az?” Te! A költő!~
202 13|              Korcza úrnak szolgáltatták ki. Nem lehetett neki többé
203 13|      belerekedek a német szóba, rántson ki.~A német diskursus Korcza
204 13|        bérkocsin ment – (pedig hát arra ki pazarolná a pénzét?) – annak
205 13|        bebocsátá az inas a hercegnőhöz, ki gazdálkodásból egyetlen
206 13|              háborította meg koronként, ki is a hercegnővel folytatott
207 13|                szokatlan erélyt fejtett ki: Biróczy nagy bámulatára.~–
208 13|                  tündérmeséket gondolva ki hozzá, egyszer aztán azt
209 13|            magyarul.~– Majd megtanul.~– Ki tanítja meg?~– Én!~– Magasan
210 13|               nagyságos és méltóságos s ki tudja, tán még excellenciás
211 13|              üdvözlé Kálmán barátunkat; ki nem bírt arcának parancsolni,
212 13|                az úton, azokkal pótolta ki az üres helyeket, s egy
213 13|   hozzátartozandói is nagy számot adtak ki.~Az asztalfőt elfoglalta
214 14|              familiarisok nem segítenek ki többé. A „véletlen” nem
215 14|              talán még Dorotheát vegyük ki).~Már a kicsi grófoknál
216 14|                  imádkozni szerető fiú, ki mindennap ott ministrál
217 14|     másodszülött gyönge félénk gyermek, ki megijed a puskalövéstől,
218 14|           mérges verekedő kis myrmidon, ki mind a két bátyjánál vitézebb,
219 14|                egész országra terjednek ki: s ebben anyja, a hercegnő
220 14|                szép hólyagos billikomot ki készítette Báthorynak?”~„
221 14|            szemébe nézzenek, s találják ki gondolatait.~És aztán látni
222 14|            hegyezőt” – a „topogót”, meg ki tudná valamennyinek a nevét,
223 15|               meglövésében.~– Hát aztán ki tanított meg „téged” magyarul? –
224 15|             unoka.~S ekkor derült aztán ki, hogy kinél mi célra valók
225 15|        kecsegtetem magam”, ezt úgy ejté ki, hogy „nagy kecseget etem
226 15|              úgy, hogy azt a világ soha ki ne találja, hogy ez nem
227 16|                nem talált, se a koszorú ki nem jött, se Kálmánt nem
228 16|               adta fel. Azt ugyan senki ki nem találja, hogy kinek
229 16|              orvost a másik után húztam ki a házából, követelve tőlük,
230 16|            Nemcsak látni kívánom, hanem ki akarok vele békülni.~– Mi
231 16|               város közepén.~Ide bérelt ki szállást Katinka az ő kedves
232 16|                 kötözve madzaggal, hogy ki ne nyíljék. De mind nem
233 16|                 szürke volt addig, amíg ki nem verte a szeplő. Hanem
234 16|              felszökhetett, s nem törte ki a lábát, viszi a szürke
235 16|            Berti nem is ugrik, de repül ki a hintóból, s úgy mázoltatik
236 16|            felesége házikisasszonyával, ki annál gazdasszonyi szerepet
237 17|           mindenféle szemenszedett nép. Ki hova letelepszik, ugyan
238 17|                  ugyan körülnézi magát, ki melléje jutott, s őrzi a
239 17|                 őrzi a két zsebét, hogy ki ne vegyenek belőle valamit.
240 17|            látni egy szál poroszlót is, ki a mindenütt éber szemmel
241 17|       puttonyból apró gyerekek ugrálnak ki, azok is táncolnak, akkor
242 17|           gyorsabbnak ígérkezett.~– No, ki fogad a csíkosra a sárga
243 17|             akik egymás ellen fogadtak, ki voltak játszva, bolonddá
244 17|                 a macskát!” – ordította ki egy, ki más; utoljára Wasztl,
245 17|           macskát!” – ordította ki egy, ki más; utoljára Wasztl, a
246 17|            kínai császár ekvipázsa.~Jön ki a kapun hat fekete szörnyeteg,
247 17|                nem számlálta meg senki. Ki mit kapott, azt számította
248 18|            szólt:~– No, hát hadd látom, ki üt engem a földhöz!~– Üssön
249 18| akasztanivalóság az egész dolog! – tört ki ijedt haraggal Berti. –
250 18|                cédulával; most már csak ki kell állni a gyepre.~– Áll
251 18|               egy kis malac domborodott ki.) Hát akkor annak is éppen
252 18|               de nem engedtük ám; hanem ki kellett neki állni a platzra,
253 18|                az úr száz forintot vesz ki a zsebemből, ha nem akar
254 18|                legalább tudná meg, hogy ki vagyok. Nem pénzért, csak
255 18|          állkapcáját, hogy a foga törik ki bele. A taliánnak meg az
256 18|                 plakardokat pedig előbb ki kellett szedetni, nyomatni,
257 18|             hogy még az orrát sem dugta ki a napvilágra, amíg a vámon
258 19|             szent áldást, nem kérdezve, ki igazhivő, ki eretnek. Biróczy
259 19|              nem kérdezve, ki igazhivő, ki eretnek. Biróczy termetének
260 19|                a jókedv. Adoma, áldomás ki nem fogy annál az asztalnál,
261 19|          afölötti sajnálkozását fejezte ki, hogy miért ily jeles, kitűnő
262 20|             egyre szélesebbre terjeszti ki körül a bűvös szivárványkört
263 20|            mozgékony vörös cafrang nőtt ki, ami még rémesebbé teszi.~
264 20|             fogadtatással.~Azt gondolta ki, hogy egy szeles éjszakán
265 20|          hálálkodó jobbágynép szolgálta ki, s leste még a kívánságát
266 20|            hanem jó híre miatt. Egy nő, ki férjével nem él együtt,
267 20|             képekkel találkozott. Előre ki volt találva a rébusza.~
268 20|                A többiek sorsot húztak, ki hova álljon, s melyik hölgynek,
269 20|                egész sorshúzásban, hogy ki hova jusson és kinek a társaságában.
270 20|               csak azt a nevet húzhatja ki belőle, amelyet a rendező
271 20|           kíváncsi volt megtudni, hogy „ki lesz az én gavallérom? Ki
272 20|               ki lesz az én gavallérom? Ki húzott Korda-főt?”~– Én
273 20|               havasi tájkép bontakozott ki szemeik előtt, állt meg
274 20|               törvényt alkottak, amiben ki volt mondva: ez lesz a férjed,
275 20|          rejtélyei közt. Csak volt. Már ki van találva. Ítéljen fölöttem,
276 20|              megalázva egy ember által, ki nekem hűséget esküdött s
277 20|                 az egyetlen ember volt, ki menekülésemre kezet nyújtott.
278 20|               merte: félt, hogy a másik ki találja nevetni. Pedig e
279 20|              halálba lépek át belőle. S ki tudja, hátha az is gyönyör.
280 20|                 örjöngő hivatás. De hát ki mondta azt önnek, hogy én
281 20|             kívánta volna, hogy döntsem ki a házamnak minden közfalát,
282 20|                pártolni; hogy az a fiú, ki a Decséryek karján lesz
283 20|             hízelegni kínzójának – soha ki nem engesztelt szívvel.
284 20|                szép legyen. Egy tündér, ki boldogsággal öl meg. Egy
285 20|             vonagló talpát utána nyújtá ki, s odavonta még egyszer
286 20|               egyszer magához. Úgy múlt ki.~Mikor az anyamedve elterült,
287 21|              mármost nincsen anyja; hát ki fogja ezután szoptatni?
288 21|                 ellenkező irányban tört ki a vízesés felé. Senki sem
289 21|               emberére, sőt asszonyára, ki két derék lövéssel leteríté
290 21|               főhölgyek sem maradhattak ki az általános lelkesedésből,
291 21|      szertartása van. A győztes vadász, ki legelőször lőtt nagy vadat:
292 21|                 hátrafordítá.~– No, hát ki üt meg?~– Kálmán barátom! –
293 21|            bokorból. Az ön hivatala ez: ki a hősnő kísérője volt.~S
294 21|                 s egy lengyel gavallér, ki olyan maliciózus volt, hogy
295 21|              hangosabb hahotával fejezé ki efölötti jó kedvét.~Utoljára
296 21|               ez el nem sül. Nem tudom, ki választotta ki a számára.~
297 21|               Nem tudom, ki választotta ki a számára.~Azzal Bálvándy
298 21|           rusznyák puskás, öreg legény, ki magyarul is beszél, s mesékkel,
299 21|               Ezt már csak úgy csinálta ki a sors, mintha professionatus
300 21|                  A szemei sem látszanak ki a bozontos szőrcsombókok
301 21|              hetvenkedő fiatalembernek, ki minden vadásztársát megsértette
302 21|             egészen más ember az az úr, ki a Korda-főnél Katinka asszonyság
303 21|            fiait menti; – meg az az úr, ki a Decséryék hintója előtt,
304 21|                 vitték neki, s Bálvándy ki volt vetve a sáncából.~Kálmán
305 22|               után az egész vendégsereg ki volt fáradva, s mindenki
306 22|            arcáról s csillogó szemeiből ki lehetett venni.~– Meg ne
307 22|             óráig; akkor minden élvezet ki volt már merítve. A hajdúk
308 22|   összetalálkoztatok! hogy kerülöd most ki őket? hogy óvod meg magadat,
309 22|             csengő hanggal megáldva. De ki adta neki az ihletet, mely
310 22|                beszélő igaz kifejezést; ki tanította ily szépen szavalni
311 22|              parasztok népének nyelvén? Ki tanította e plasztikai mozdulatokra,
312 22|             egész külső megjelenésében? Ki magyarázta meg neki, mennyi
313 22|             ember. Ezer forintot dobott ki azért, hogy itt játsszunk
314 22|               kérdésekkel ostromolta.~– Ki az a szép színésznő, aki
315 22|             tudatta a hercegnővel, hogy ki az; mert többször látta
316 23|    tűzszerszámot; fogadott egy kalauzt, ki őket az oromra fölvezesse,
317 23|                 újabb tájak bontakoztak ki. Regényes völgyek váltották
318 23|                 s egy iratcsomagot vont ki belőle.~Reszketett a keze,
319 23|                  Bányaváry mohón ragadá ki kezéből a kéziratot.~– Nézd –
320 23|                  Egyedül ez a két alak, ki most előtte áll, érzi és
321 24|                Ha akarod velem jöhetsz, ki szinte elmegyek Debrecenig;
322 24|                pisztolyt szegezve vívta ki a más utazótól igénybe vett
323 24|             vannak, még a pincetorok is ki van adva. Az ebédlőben is
324 24|                a szűrét csak nem teszik ki semmiféle grófért.~Végre
325 24|          csikorgatva, s dühösen rontott ki az utcára: a kutyák megint
326 24|              többit is magával vitte.~– Ki itt a háziúr? – kiálta harsányul
327 24|            pedig országos sikert vívott ki. Ez igazán magyar gavallérhoz
328 24|            várta őket Bálvándy házánál, ki két óra alatt előteremtett
329 24|               tiszteletét azzal fejezte ki, hogy a kék kötény fölé
330 24|                 de biz annak egy kicsit ki kell mosakodni, mert sok
331 24|                 a hátára.~– No most hát ki vagyunk fizetve! Hát ez
332 24|             onnan megint előkerült, úgy ki volt nyalva, hogy még a
333 24|              ott megülhetni, mert annak ki s be kell járni a konyhából.~
334 24|                  hogy magas elismerését ki ne fejezze Sára asszony
335 24|                 éppen 1793-ban árendált ki egy nagy pusztát a Bárodi
336 24|                 az ítéletmondás.~No, de ki tudja, mit végzett felőlük
337 24|         felemelte fejét s felkiáltott: „Ki az?” A komondor aztán elkezdte
338 24|           helység tornya nem emelkedett ki. Olyan sík volt a föld,
339 24|             gyújtották fel; magam adtam ki a rendeletet, most ki vannak
340 24|             adtam ki a rendeletet, most ki vannak száradva a zsombikok;
341 24|         tudomány az egész. Sohasem adni ki semmire semmit, ami nélkül
342 24|              vagyunk fukarok. A papnak, ki ide kijár vasárnaponként,
343 24|           önmaga cáfolja meg állítását, ki sokat tanult, mert négy
344 24|                katonának.~– S nem menti ki őket a katonaság alól?~–
345 24|             veszett el; pedig de cifrán ki tudta rakni a szót! Jobb
346 24|              telt az; mert én nem adtam ki sem selyemre, sem cifra
347 25|    parasztfrüstük – monda Sára asszony, ki a friss kenyérrel szolgált.~–
348 25|              mikor az úrfi ezen utazik. Ki tudja, utazik-e még ezen
349 25|  összetalálkozott a főispán futárjával, ki sürgős levelekkel jött ura
350 25|                 soroknak ismét gondosan ki volt törülve; mint aki írás
351 25|                A mama ugyan nagyon…~Itt ki volt törülve a többi. De
352 25|               kitörölve, hogy egy nevet ki ne lehetett volna belőle
353 25|              komoly tekintet által tűnt ki ezúttal; még vatermördert
354 25|           vannak, s minden cél oda megy ki: hogy az ember magának vagyont,
355 25|               tapasztalást a mai napig? Ki hallgat rád? Úri rendünk
356 25|             kezeikbe. A gazdag mecénás, ki százezreket ad ki könyvtárára,
357 25|              mecénás, ki százezreket ad ki könyvtárára, a holt literatúrát
358 25|                szólni. Az ifjú költőnek ki volt pirulva az arca, hevesen
359 25|            teremteni. Egy fejjel mindig ki fog látszani valamennyi
360 25|                 Camoëns fogsz te lenni, ki halála óráján műveit tűzbe
361 25|         kifogásom. Ő egyedül azon alak, ki egy szenvedő erény szerepébe
362 25|           utolsó kitörés bekövetkeztéig ki nem mutatni büszke; mely
363 25|                 főnemes személyesítője, ki honszerelemből lázadó, lesz
364 25|                vén banya; a parasztból, ki együgyű panaszával a kor
365 25|          drámája során aggódva végezte; ki is felejtett írásából itt-amott
366 25|            akkor majd megtudjátok, hogy ki vagyok!”~Nagyanyjának sietett
367 25|                 érkezett Korcza úréval, ki a nagyasszonyt megelőzte
368 25|             ellensége a nagyasszonynak, ki ellenében nagy pört vesztett
369 25|          nyelvből fordított műnek adták ki a koszorút. Megkapta a babért
370 26|                is Korczától tudtam meg, ki ezt a hírt velem nagy titoktartás
371 26|              sietett öltönyt váltani.~– Ki varr rád? Esetlenül áll
372 26|         valahová. – Ügyvédem, Korcza úr ki fogja önt fizetni.~A lócsiszár
373 26|         kezedhez a bérlő. Ha nem jönnél ki vele, szólj Korcza úrnak,
374 27|       belészeretett, s Dorothea grófnő, ki ezúttal először volt bemutatva
375 27|               most már hatvanéves öreg, ki akkor mint kicsi gyerek,
376 27|            akkor mosolygó ifjú hölgyet, ki mindig fehér ruhát viselt,
377 27|          hallgatni a deli ifjú tréfáit; ki mulatságos népmeséket regélt
378 27|             legyőzhetetlen vetélytárst, ki őt mindenütt kivetette a
379 27|                 asztalt, sorsot húztak, ki kinek jusson. Biróczy felkapaszkodott
380 27|              kesztyűket, s megmutatták, ki mit tanult.~A két vitéz,
381 27|                mit tanult.~A két vitéz, ki a többit mind legyőzte,
382 27|                és Bálvándy.~„Ne mennénk ki egész testre?”~„Jó lesz;
383 27|            veszendő költő, kit családja ki fog tagadni, ki előtt az
384 27|                családja ki fog tagadni, ki előtt az úri termek bezárvák,
385 27|           kedves apám, több verset szám ki nem ejt már!” S a sors korbácsütésére
386 27|                úton? Hogy szomjan jövök ki a tivornyából, boldogtalanul
387 27|      erőfeszítése egy szerető nemtőnek, ki gyönge szárnyaival leláncolt
388 27|              hanem hogy hibáit igazítsa ki.~– De hisz akkor ketten
389 27|           névnek, s aszerint megítélni, ki bocsáttassák be előbb, ki
390 27|               ki bocsáttassák be előbb, ki utóbb. Megismerni a „grata
391 27|                kérdezgetik a titkártól, ki van most benn őfenségénél.~„
392 27|         léptekkel foglalja el a tért.~– Ki van odabenn őfenségénél? –
393 27|        Természetes. Ecclesia praecedit. Ki a másik?~Megmutatják neki.~–
394 27|               Övé az elsőbbség. Hát még ki?~Új nevet mutatnak.~– Ah.
395 27|                főkapitány őfensége elé. Ki más?~A titkár hátra mutat.~–
396 27|               indulatos kitöréssel ejté ki a hadastyán.~Éppen ezek
397 27|          küljelenségeit előidézik; hogy ki ne törjön belőle a jókedv,
398 27|                odanéznek, az őrnagy is: ki ez? Egy fiatalember. Csinos
399 27|             balra köszöntgető udvaronc, ki elvégre még abba a most
400 27|           odabenn magában beszél.~– Hát ki ez a fickó? S kik vagyunk
401 27|          vagyunk mi, többiek idekinn? S ki vagyok én mind valamennyi
402 27|             piperkőc fickót tüntessenek ki! Hát hol akkor az igazság
403 28|               ostorpattogása; a hajóhíd ki van nyitva az átkelő hajók
404 28|              gömbölyű épület tehénkedik ki a partra, egy elmaradt emlék
405 28|               az, hogy e jó barátodnak, ki magyar theatrálisták direktora,
406 28|       gyámolítja. Van gazdag nagyanyád, ki vagyonát még éltében rád
407 28|              lánccal gyógyítottak volna ki e betegségből. Itt csak
408 28|           országot képezni fogják, fesd ki annak leendő határait, s
409 28|              mint a német és a francia, ki az idegen hibás kiejtését
410 28|                 szeme közé nevet annak, ki szép nyelvét idegen akcentussal
411 28|               el. Magamon tapasztaltam, ki egyszer szólaltam meg magyarul
412 29|            levelet kapott Bányavárytól, ki Fehérvárott volt akkor a
413 29|                csak a makrapipa látszik ki belőle; másik, ki nem gondolt
414 29|               látszik ki belőle; másik, ki nem gondolt a jövendőre,
415 29|                 az orvoshoz utasítá őt, ki ez idő szerint minden vendéget
416 29|           látogatását magas ápoltjánál, ki azután néha óra hosszat
417 29|                a pipafüst csak úgy jött ki rajtuk világító küllő alakjában,
418 29|               talán elhull az útban, ha ki nem eheti egyszer magát.
419 29|               könyv nélkül. Onnan égesd ki most.~S hogy Kálmán ne is
420 30|            beszélgetni ellenőrzetlenűl.~Ki hallgatja ki a táncolók
421 30|           ellenőrzetlenűl.~Ki hallgatja ki a táncolók beszédét? Ki
422 30|                 ki a táncolók beszédét? Ki ügyel kézszorításaikra?~–
423 30|                fejét, mint egy francia, ki tudja, hogy apja szerecsen
424 30|              mint egy szerecsen király, ki tudja, hogy fia francia
425 30|                azt. Nevelőnőmtől tudom, ki azt a lelkésztől hallotta,
426 30|                  Hát bánom is én; essem ki a kegyből; azért magam ura
427 30|               Azt, hogy önt a nagyanyja ki akarja tagadni. Ne harapja
428 30|                Ez Szent Alexisről szól, ki mint fényes gazdag úrfi,
429 30|             mindennap találkozott vele, ki rongyaiban nem ismert rá,
430 30|              taposni, nem is eresztette ki hamarább a hámból, mint
431 31|         köröndben összetákolt: azt csak ki kellett tatarozni s felragasztani
432 31|             mint a rézszínű mohikánnak, ki tudja érezni egy város lakosai
433 31|                 korától elmaradt csont, ki amióta a szemináriumból
434 31|                 ostoba.~Ezt választotta ki Bányaváry a remekmű cenzorául.~
435 31|               önkéntesen őt választotta ki e mű bírálójának, mert nincs
436 31|                rá, hogy olyat válasszon ki, ahova saját páholyából
437 31|                Ha Cilike ott nem volna, ki bűbájos mosolyával most
438 31|               hangja van. Minden úgy üt ki, ahogy Biróczy előre megjósolta.
439 31|                Most kezdi-e tudni, hogy ki az az ember, akit ő szeret?
440 31|               nap hősének tiszteletére, ki búskomoran ül az asztal
441 31|             kollegatust, hadd beszéljék ki magukat kedvükre a mai nap
442 31|      persziflázs eleitől végig, melyben ki van forgatva művének értelme,
443 31|                  az asszonyok kegyence, ki telivér költőnek hiszi magát,
444 31|               Korszakot alkotó lángész, ki ha bukik, a gyávák és törpék
445 31|            megmaradt, anyja sem tagadta ki; de Kálmánra nézve megbukni
446 31|         születhettek! Mikor gondolja ön ki ezeket? Mi az a költő, aki
447 31|                 méltó szavakat találni? Ki tanítja őt arra a kitörésére
448 31|              felmondatik, két hét alatt ki kell onnan költözniük; mert
449 32|              szívek~Ez nap Kálmán többé ki sem ment a szobájából, s
450 32|               egy dologban mégsem állta ki soká a vesztegzárt; másnap
451 32|               lelkében; a kevély ember, ki addig csak titokban rejtőzött,
452 32|             egész valódi arcával lépett ki vele a napvilágra, midőn
453 32|                 csak az alól látszottak ki a selyem salavári dudorai,
454 32|         látogatást?~– Az a kérdés, hogy ki látogat meg?~– Egy derék,
455 32|                Egy derék, művelt férfi, ki nekem jó barátom.~– Ah,
456 32|             tegnap!” Akik nem gúnyolják ki önöket szemtől szembe, csak
457 32|                 de egy barátom által.~– Ki az ön barátja?~– Bányaváry.~–
458 32|             kívánta volna, hogy döntsem ki a házam minden közfalát
459 32|               szóra: „Kérem!” Ne mondja ki előttem. Az önnek fájna.
460 32|               mindezeken felül egy soha ki nem meríthető stúdiumunk,
461 32|              emlékezzem. A tényt tudom, ki vagyok tagadva.~– No, de
462 32|               hogy az ősi vagyonból önt ki nem tagadhatja senki; az
463 32|              azt a jámbor kegyes arcot, ki gyermekkoromban annyiszor
464 32|                  Tudom én azt. Nyomtasd ki, s küldd meg nekem is; hadd
465 32|          lelkének legtitkosabb vágya is ki volt találva: utazás a külföldre,
466 33|                minden ember orvostudor, ki a fogfájósnak tanáccsal
467 33|                minden ember színbíráló, ki a színműszerzőnek tanácsot
468 33|           beszéljen most neki valaki!~– Ki az? – kérdé, kezét kirántva
469 33|            velük.~Az egyetlen nőcseléd, ki szakácsné, gazdasszony és
470 33|             hogy a dühödt paraszt éjjel ki ne tépje a földből. Hanem
471 33|               időben; amott egy herceg, ki juskulumos tót diákból lett
472 33|           csizmadia mestersége nem megy ki a módiból soha. Ezért mondta
473 33|           nagyon megrázta fejét, mintha ki akarná rostálni a mondásból
474 33|           egyszer a sorompónál rabolták ki az utazókat. Ez az utca
475 33|            építenek, s sziget emelkedik ki a munkájuk után. Ebben az
476 33|              fejével? A nyaka ficamodik ki bele, ha felnéz hozzájuk.
477 33|                 haszontalankodó korban? Ki beszéli most azt a súlyos,
478 33|                 Ostorozza meg, gúnyolja ki mostani hibáinkat, gyarlóságainkat,
479 33|                 vezetését Bányavárynak, ki aztán kifogyhatatlan volt
480 33|                  kiket süvegelve kísért ki a kapuig a házigazda, s
481 34|          legegyenesebb utat választotta ki magának. Postakocsival Triesztig,
482 34|                 azzal a magas hölggyel, ki unokáját búcsúvétel nélkül
483 34|             véghetetlen tenger?! Találd ki, mit morog annak az örök
484 34|                 az örök hulláma? találd ki, mit rejt annak a sötétzöld
485 34|              sötétzöld mélysége? találd ki, mit beszélnek vele a láthatáron
486 34|            lehanyatló csillagok? találd ki, mi folyik benne olyan melegen
487 34|          földoldalról a másikra? Találd ki, mi világít fel belőle éjszakánként?
488 34|             belőle éjszakánként? Találd ki, hogy mi lakik egy asszonyi
489 34|         hercegnő kihallgatást eszközölt ki magának őszentségénél, az
490 34|             látta a példákat. Az ifjút, ki szerelmét letépi magáról,
491 34|          eszmének szolgáljon; a főurat, ki kockára teszi fejét, vagyonát,
492 34|                 szabadságát; a katonát, ki nyugodtan szegezi homlokát
493 34|           töltött fegyver elé; a papot, ki egyházi esküjét egy még
494 34|         fogadalommal tőri össze; a nőt, ki neméről lemond, hogy férfimunkát
495 34|                 adhassa; a földönfutót, ki egyik ország határától a
496 34|                 visszatér; az ősz apát, ki gyermekeit egyenként föláldozza,
497 34|         nyomdokaiba lépnek; a rajongót, ki meggyőződésből gyilkol,
498 34|                Óh, szegény öregasszony, ki elküldted kedvenc unokádat
499 34|           titkos tanácsossá neveztetett ki, ami elég megdöbbentő sorsfordulat.
500 34|          hízelgés: „Egy előkelő anglus, ki itt átutazott, azt mondta,