Part

 1 1 |              magyar nép. ~Lám a német mily kövér, ~Bőribe se fér.~Mégis
 2 7 |          vette észre, hogy beszédével mily ragyogást gerjesztett két
 3 10|              Hát még a bűnvádi perek! Mily iszonyú tanulmány! Mily
 4 10|               Mily iszonyú tanulmány! Mily sötét országa a földalatti
 5 10|                mikor azt hallja, hogy mily szörnyen rágalmazzák.~Neki
 6 11|             szenved, azt szíve mondá.~Mily reszkető kíváncsisággal
 7 20|        közülök a meztelen szirén.~Ah, mily elragadtatás volna e látvány –
 8 23|              Schiller „Haramiái”-ból:~Mily szabad az életünk,~Kéjjel
 9 24|           látja, hogy a saját fiam is mily jóízűen nyeli a fekete kenyeret,
10 27|       hercegnő dicsekedve mondá neki, mily kegyben áll Kálmán – a kis
11 31|        dolgairól. A színész elmondja, mily diadalokat aratott a vidéken,
12 32|             mert nem akarom megtudni, mily keserű lettél ellenemben.
13 32|              valaha érintkezzem. S én mily felötlő modorban szegtem
14 32|          látta, hogy az ügyvéd szemei mily nedvesek.~– Hallgassa ön
15 34| Olaszországból. Milyen szép kartonok, mily gyönyörű tus- és szépiarajzok,
16 34|        gyönyörű tus- és szépiarajzok, mily eleven akvarellek! Hát még
17 35|             ezek az ő gyűlölt emberei mily nyomorúságban vannak, mert
18 36|            mikor érthetően beszél.~És mily bámulatos munkaerő volt
19 38|            hogy még „él a magyar”.~És mily fényes bizonyságot!~Mindenki
20 43|              könyörge a vén cseléd –, mily szörnyű lázálmai vannak!”)~(„