Part

 1 11|            az eléje siető komornyik ismerős mosolygással tudatá vele,
 2 12|         megszorítva. – Távol minden ismerős arctól; nem kísérve leskelődő
 3 12|          arc; de az nem volt sem az ismerős, sem az ismeretlen.~Ki volt
 4 16| Városligetbe, összejárta a csalitok ismerős útjait, a csendes kis szigetbe
 5 18|       alakot lát belépni Berti, aki ismerős is, meg ismeretlen is. Hirtelenében
 6 22|             mit mondanak odalenn az ismerős szép hölgyek, sem azzal,
 7 28|             a kihallgatási terembe. Ismerős volt előtte minden helyisége
 8 29|             ezt az utat lóháton, jó ismerős volt már vele. Néhány órai
 9 31|      bűbájos mosolyával most is oly ismerős, kétségbeesnék azon merénylete
10 31|    merénylete fölött, hogy ennyi jó ismerős arcot átváltoztatott hajdankori
11 32|      tömkelegben s engedte magát az ismerős álcák csípős tréfáival csiklandatni.
12 35|       viszonzásképpen.~Felhaladt az ismerős lépcsőkön, s benyitott a
13 35|            Jó estét, Béni bácsi!~Az ismerős hang folytán felébredt érzelem
14 35|           volt kifaragva. Ez a kapu ismerős volt. És az emeleten egy
15 35|            volt; azon keresztül egy ismerős valcer zongoradallama hangzott
16 35|      szemügyre venni. – Egyetlenegy ismerős arcot nem látott közöttük.
17 37|           hogyha az ember egy másik ismerős embernek pénzt ad, attól
18 39|      harmatos szárnyú szellő, olyan ismerős volt már előtte.~„Hiszen
19 40|           mester uram! – köszönt be ismerős kedvvel a földész –, hát
20 43|             a címiraton meglátja az ismerős vonásokat, valami túlvilági