Part

 1 2 |   tanácsot, hogy mit mondjon.~– Értem, humanissime! Ez törökül
 2 2 |         a kopasz fejben elég.~– Értem, fiam. Nem zavartál meg
 3 4 |        venné részemről.~– Ahám! Értem. Majd úgy apródonként adogatom
 4 5 |        megtudni. Érted-e már?~– Értem igenisz. (Nem értette biz
 5 9 |      megkaptam a nehéz botokat? Értem, igenis. És hát nem kell
 6 10|  csodálkozva rázta tejét.~– Nem értem ezt az egész dolgot.~– Hja,
 7 10|  mármost a dolgot gyökeresen?~– Értem.~– Hogy az őrnagynak is
 8 11| prókátor-e, vagy a poéta?~– Nem értem a kérdést.~– Dehogynem.
 9 12|      külföldet megismerni.~– Én értem – monda Kalender úr, s még
10 16|     bezahl”; azt is csak ritkán értem. A Schillert pedig csak
11 20|       annak az embernek, jöjjön értem, vigyen haza, lakjunk együtt,
12 20|          se életpályát; dobd el értem mind, ne kérdd, mit mond
13 25|     Bajtárs! – monda Biróczy. – Értem én a költő mondását: „Singe,
14 25|        azt, hogy miről van szó. Értem, sőt tudom magyarázatát
15 31|   Perkátai Cecille asszony. No, értem; együtt növekedtek fel,
16 31|       titok előttem. Hiszen azt értem, ha a szenvedő szerelmes
17 31|         kedves Jenőy?~– Egészen értem – szólt Kálmán –, s ismerem
18 37|        a székéről. – De már így értem a dolgot. Ön Csollánné megbízásából
19 40|         elfelejti, amit tanult, értem a festés tudományát. Szabad
20 42|         ezt a szerencsét mégsem értem.~– Dehogynem érted! Bruder!