Part

 1 2 |         részeltet is bennünket a nemzet, s ti most előálltok, s
 2 2 | Luthernek, sem Calvinnak, azok a nemzet szent képei, s azok ellenében
 3 2 |       múlt néhány tizede, hogy a nemzet ezt az ereklyéjét visszakapta;
 4 2 |       tiszteletére Buda várába a nemzet ifja, véne; mert tudta mindenki
 5 9 |    világnyelv, mely előtt minden nemzet meghajol, s a „senki” nyelve,
 6 14|       ágából, minden élő és holt nemzet nyelvén, a legrégibb literatúrától
 7 20|           önfiaitól is elhagyott nemzet újra felélesztésének munkájába
 8 22|           Magyar és lengyel. Két nemzet, aki alszik. S mint Hamlet
 9 25|         aki hallgatott. Egy nagy nemzet. Énekelhetett neki. De kinek
10 33|        bibliotéka lesz, a népből nemzet lesz!~Kálmán melegen szorítá
11 34|          művelt magyar olyan más nemzet majma.”~„A szabadelvű olyan
12 38|       dicstelen elveszni! Ha más nemzet művészei volnának, világra
13 38|          hozzá, hogy bármely más nemzet nyelvén képezhessék tovább
14 39|          elmegy külföldre idegen nemzet művészének…~Kálmán karjai
15 39|           ha nem e nyomorult kis nemzet lángelméje volna; minő fényes
16 43|         lesz ez a város; leszünk nemzet, mint még sohase voltunk,
17 43|   visznek ott a fáklyafénynél? A nemzet szállítja nagy halottainak
18 47|         halott már az eltemetett nemzet; hanem élő, növekedő óriás,
19 47|    egymást.~Felébredt már minden nemzet, s az ébren levők versenyeznek