Part

  1 El|               darabját a földnek felejté el megrúgni, ami itt a Kárpátoktól
  2 1 |               elekció volt, itt cserélik el, mint valami börzén, a legációkat,
  3 1 |                   a pátenssel hogy fogja el a fizetni nem akaró patrónust,
  4 1 |                 övéig érő füsttel töltik el a termet, hogy alig lehet
  5 1 |                lábaira, hogy viseli, míg el nem kopik. A „cibálás” származik
  6 1 |           természetesen hordók foglalják el. Egy oldalboltjában pedig
  7 1 |         nótájukat, s csak azután kezdtek el kiáltozni: „Nagy uram, elaludt
  8 1 |                krónika”.~1665-ben kezdék el ezt a könyvet szerezni,
  9 1 |           jegyzett fel, azt híresztelték el felőle, hogy ez a válogatott
 10 1 |                 vetni, amit az utókorral el kellett felejtetni; amire
 11 1 |                  senkinek, semmi esetben el nem árulni a krónika hollétét.
 12 1 |           érdemik közt szunyókálván vész el.~– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – ~
 13 1 |              népet ki tudja hová terelte el?~Barkó Pálnak azóta mindig
 14 1 |                   Olyan dolgokat mondott el, amiket ma is csak suttogva
 15 1 |                őrtüzek mellett panaszolt el a tárogató, így szól:~Hejh,
 16 1 |               csizmám nyomát ~Hóval födi el a tél, ~Hóval födi el a
 17 1 |               födi el a tél, ~Hóval födi el a tél.~Hanem ez volt az
 18 1 |              piros csizmáik nyomát födte el hóval a tél! S olyan jól
 19 1 |               csizmám nyomát ~Hóval födi el a tél, ~Hóval födi el a
 20 1 |               födi el a tél, ~Hóval födi el a tél.~… Perduellio volt
 21 1 |                 kártyán, s onnan kezdett el dalolni:~Elindula Szent
 22 1 |                hogy a rejtekébe dugdosta el a jámbor ember a félteni
 23 1 |                  moles” csak nem dugható el akárhová.~A clarissime tüzet
 24 1 |           rajtakapott hazugság miatt úgy el tudják veszíteni egész lelki
 25 2 |               dicső nagy harang nem fért el a debreceni nagy toronyban,
 26 2 |             szólni, az azt jelenti, hogy el vannak ítélve.~A kollégium
 27 2 |                 diák.~Hanem azt az egyet el kell ismerni a nagyon tisztelt
 28 2 |                törvényszékről, miszerint el volt látva azzal az intézménnyel,
 29 2 |           kendteknek adott szava egymást el nem árulni?~Barkó egykedvű
 30 2 |            elválik, saját lelkétől válik el”. De mármost feleljen meg
 31 2 |                 lárvakemény arccal mondá el válaszát:~„An ki ezdeszti
 32 2 |                 ellen kihágást követtünk el: elmulasztottuk a vasárnap
 33 2 |               bíró azért a krónikaírókat el nem ítélheti. Akitől félhetnének
 34 2 |              félelemre. S nem tagadhatom el, hogy álomháborító gondolat
 35 2 |            Ferenc alispán hogy vesztette el fejét és vagyonát egyetlen
 36 2 |             kiket egy írott lap vesztett el. Ámde ti mindennél többet
 37 2 |              mind üldözésére indulandnak el; hogy ahol megtalálják,
 38 2 |              delictit, a vétkes krónikát el tudtátok rejteni szem elől,
 39 2 |                felfedezze, hová rejtétek el e krónikát? És ha megkaphatnók
 40 2 |                Aszályit.~– Miért árultál el engemet? – súgá neki.~–
 41 2 |     kifejezésével arcán. – Miért nyertél el minden kitűzött jutalmat
 42 2 |             addig, míg az elítéltek mind el nem hagyták a termet.~Csak
 43 2 |                  szerencsétleneknek, kik el akarják őket kísérni, legalább
 44 2 |              szabadított ki! S ki árulta el őket? A gézengúz Aszályi.~
 45 3 |              diák, aki ezt az invitatiót el nem fogadná. Jenőy hirtelen
 46 3 |               stádiumában arra határozta el magát, hogy ő egy nagy emeletes
 47 3 |                 a máktörés hangja árulta el, amint sulyokkal törik azt
 48 3 |              társai vinnyogva oldalognak el; a komondor nyüzsög, morog,
 49 3 |              olyanra, mint te vagy. Vigy el hozzá tőlem egy ajánlólevelet,
 50 3 |             legyen hóhér. A bíró ítéljen el, a pap prédikáljon el, a
 51 3 |            ítéljen el, a pap prédikáljon el, a hóhér akasszon fel, amiért
 52 3 |                 tornácába; ahol számukra el volt készítve a pad. A tornác
 53 3 |                nagy susogásra csendesült el az eddigi zsivaj. A diákok
 54 3 |            napestig, s nem aludtak volna el mellette. Óh be gyönyörűen
 55 3 |                  birka a pusztádon, amit el ne fogyasztottunk volna.
 56 3 |               édes fiaim; nem eresztelek el anélkül, hogy amint megígértem,
 57 3 |                 megígértem, mindeniteket el ne lássam ajánlólevéllel,
 58 3 |                 De bizony nem eresztelek el anélkül, hogy megemlegessétek,
 59 3 |               Hanem azért még nem mentek el holnap ilyenkorig.~Amint
 60 3 |                  Egyesével tünedezhetnek el csak. Sánta Biróczyt eresztik
 61 3 |                  Sánta Biróczyt eresztik el legelöl, hogy egérutat kapjon.~
 62 3 |                  a birkaszínben pompásan el lehet játszani „Kakambukifornihorgyeminomen”
 63 3 |                 Uszubu dédapámról maradt el odahaza; de nem tudom, hogy
 64 3 |              száz darab lázsiás tallért. El ne felejtsd, mikor kiadod,
 65 3 |                 kedvemért. De magad vidd el hozzá a levelet. De ne dugd
 66 3 |                Így ni, édes öcséim, most el vagytok látva egész életetekre.
 67 3 |            levélben, azt már nem áruljuk el, mert asszonynak szól.~Annyit
 68 4 |           komondor, vizsla, kopó, tacskó el van temetve egy üres búzaverembe;
 69 4 |                ismer az írás.~No, mondja el kend utánam szépen; mert
 70 4 |               hogy ébren egy sem fogadná el tőle a pénzt; azt a pénzt,
 71 4 |         beletalált a szférájába Borcsay. El sem jutott Miskolcig, hogy
 72 4 |                   szája mozgásáról fogta el a választ.~– Hát csak tudja
 73 4 |                olvasni?~– No hát olvassa el ezt az írást…~Korcza úr
 74 4 |                  a legelső próbája, hogy el tudja-e olvasni principálisa
 75 4 |                 írni; audiat dolga: hogy el tudja olvasni.”~– No halljuk! –
 76 4 |             felfordítva az írást, olvasá el principálisának a fertelmes
 77 4 |                  amelyik magától cseppen el a tollból: ez a gyönge lelkű,
 78 4 |                lássam, hogy nem veszít-e el belőlük valamit.”~„6-to.
 79 4 |              megyünk, velem jön, az úton el nem aluszik, s vigyáz rá,
 80 4 |                vigyáz rá, hogy a kardját el ne veszítse a kocsiból.~–
 81 4 |                ez a megintő levél, vigye el ezt tekintetes Balhásy fiskális
 82 4 |                  a vadkörtefától fogadja el.~Amint beszállt a „Két Kecskéhez” (
 83 4 |                 lezárva, hogy olvashassa el.~Sietett távozni a szép
 84 4 |               Korcza úrral.~Kálmán kissé el volt még fogulva, mikor
 85 4 |            vállát egész a füléig, mintha el akarna bújni saját háta
 86 4 |               balesetem volt, mely miatt el kellett az iskolát hagynom.
 87 4 |                szigorú asszony.~– Hagyja el, tudom, ismerem a nagyasszonyt.
 88 4 |    kiengesztelődik. Hát csak nem fogadja el, amit ajánlottak? Nem? Ez
 89 4 |                 azt. Idáig nem költöttem el belőle semmit, magamnak
 90 4 |                 utóbbit már akkor mondta el Korcza úr, mikor Kálmán
 91 5 |                  e sorokat olvasod, hidd el nekem, hogy sohasem fogsz
 92 5 |            asztalon; nem felejtették még el, hogy mit szerettél olyan
 93 5 |              bűnöd. „Rossz pénz nem vész el.” Ez a diagnózis meg az
 94 5 |               megházasodott a külföldön, el is esett a külföldön; a
 95 5 |             nehezen rávette, hogy higgye el neki, milyen nagy különbség
 96 5 |             tetszik”.~– No, hát fütyülje el” – s kapott sufficienst.~(
 97 5 |                 gyermeki örömmel töltött el az a büszkeség, hogy ősapja
 98 5 |              országot gyalog; hadd lesse el másoktól, mit kell bajos
 99 5 |           gyaloglástól, aztán másképp is el volt változva az arca; –
100 5 |                  egy kicsit hátramegyek.~El is ment aztán olyan nagyon
101 5 |                ezt a merényletet követte el vele, az egy tizenhat esztendős
102 5 |              megírták.~– Itt van, olvasd el.~A leány nagy bölcs képpel
103 5 |              valami nagy vétket követtek el, s a professzoraik nem akarják
104 5 |                   s megint magát áztassa el. Most nem szabad neki addig
105 5 |             kijönni, míg az első zivatar el nem múlik.~Héj, pedig ugyan
106 5 |               ott fülelt, míg a kiabálás el nem csillapult.~Csak amidőn
107 5 |                 arcot mélázott, mint aki el nem bírja találni, mi baja
108 5 |                  iparkodott kiosonni.~De el lett vágva visszavonulási
109 5 |                 hatalmat pecsétet mázolt el belőle. Azután megfordítván
110 5 |                cuca elszáll, arra viszik el a leányt férjhez a jövő
111 5 |                  azért a félhomályban is el tudta azt olvasni a nagyasszony.~
112 5 |            Tegnap este egy mesét kezdett el a fonó lányoknak, aminek
113 5 |                  kíváncsiak lesznek. Azt el kell nekik mondani. Senki
114 5 |              hogy így a nehéz indulatait el tudja valaki tenni holnapra!~
115 5 |             volna képes helyetted tenni. El ne felejtsd, hogy ez a leány
116 5 |                 őt többé szeretni. De te el ne felejtsd neki soha, hogy
117 5 |                  hogy teérted veszítette el a hozzá való szeretetemet.
118 5 |                  volna, ha írását később el nem változtatta volna; hátrafelé
119 5 |                  általad leírt sorba, és el vagy veszve. Ezt a kínt
120 6 |           elmegyünk a teátrumba? Menjünk el a teátrumba! Bizony csak
121 6 |                 vissza, hogy a színházba el ne menjenek.~Hódítás volt
122 6 |             bácsi; csak most eresztették el a törvényszékből, hol nagy
123 6 |               Béni bácsi hátrafordult, s el nem tudta gondolni, hogy
124 7 |               öcsém! Nagyobb energiával! El ne aludjál.”~Azután figyelmezteti
125 7 |                  a súgólyuk elé, s onnan el nem mozdult, míg a maga
126 7 |               készülni. Inkább énekeljék el szépen Cserni Gyurkát, aztán
127 7 |             nagyobb merényletet követett el aztán másszor.~Egy este
128 7 |               láttam többet. Ezt önöknek el kell még ma egyszer játszani
129 7 |              entrée-t, s nekünk játsszák el a darabot még egyszer”.~
130 7 |                  nézz; 2. ló háta mögött el ne menj; 3. hallgató asszonyt,
131 7 |               elmúlik.~Dehogy ment volna el ezen az estén a színházba!
132 7 |                 kezébe, azalatt ez régen el is csábította, ott is hagyta
133 7 |            valami feszes mosolyra vonult el.~Végre mégis megszólalt
134 7 | keresztülfurakodtak, a nagymama előtt is el kellett menni, aki természetesen
135 7 |                   Ez utasítással bocsátá el Jenőyné unokáját.~Bálvándy
136 7 |                  volna, senkit sem fogad el. Örültünk, hogy rajtunk
137 7 |                  hogy rajtunk nem kezdte el.~– Ah, olyan büszke? – monda
138 7 |                 akar. Ostrommal foglalja el az országát, s övé az, amíg
139 7 |                 festett ponyva választja el attól az országtól, melyben
140 8 |               kegyencévé; mint törpültek el mellette versenytársai!
141 8 |                  osztályból nem fogadott el senkit a házánál: „katonatiszt,
142 8 |                csak gráciából fogadtatik el, s maga is érzi a megközelíthetetlen
143 8 |                 rávették, hogy énekeljen el egyet azokból a szép nótákból,
144 8 |                komédiásai! Veszett volna el a mélységes poklokra az
145 8 |               sem szólt. Semmit sem vitt el magával, mint a rajta való
146 8 |          csúfjává téve. Meg vagyok ölve, el vagyok temetve!~Béni bácsi
147 8 |                 a jó barát csábította őt el? Az-e, hogy minő viharteljes
148 8 |              leányról, sem csábítójáról. El vannak nálam felejtve. Ha
149 9 |         szégyenlene, ha valaki meglátná. El is titkolja jól. Mikor szobája
150 9 |                  biztatá, hogy ne menjen el, holnap érkezik haza a tiszttartónak
151 9 |          Wellingtonokat titokban ültesse el a mama tulipános virágágyába.~
152 9 |           levelek aztán sohasem maradtak el; telve büszkeséggel, telve
153 9 |               elfeledtem. Ha az a molnár el talál jönni, Tóthnak hívják,
154 9 |             domine frater. A hajdú lássa el az embert oda hátul a fakamrában;
155 9 |                jajgat hozzá. Hanem addig el ne eressze, míg meg nem
156 9 |                 hogy poétaság!~Alig ment el Korcza úr hazulról, Kálmán
157 9 |                eladó gróf urakat, vinnék el a jószágomról a maguk jószágára
158 9 |                processio is! – szörnyedt el Tóth uram.~– Aztán az az
159 9 |            szentelt föld. Ha a keresztet el akarják vinni onnan, a dombot
160 9 |                 vinni onnan, a dombot is el kell hordatni. S hol van
161 9 |                Ilyenformán aztán, mintha el se zárta volna a pénzt.
162 9 |                 az ebédnél ült: a levest el is költötték. Az ajtón keresztül
163 9 |               kezű köszönő levelét küldé el neki, saját kezűleg címzett
164 9 |              mellékelve. A levelet pedig el sem olvasta Korcza úr, mert
165 10|               jönnek a kliensek, fogadja el őket, hallgassa ki, s vezessen
166 10|              Kiabálhatsz nekem! – némítá el a nagy vitéz. – Olyan süket
167 10|           ellenében.~De nem készülhetett el vele.~Mert alig járt a közepe
168 10|              fiókból, hogy ne kéregessék el minduntalan ugyanazt a darabot
169 10|                Aztán ott maradjon! Aztán el ne tagadja, hogy az úr írta!
170 10|               itt leszek a patrollal! De el ne szökjék addig. Jövök
171 10|            trombitádat a fülemre, s fújd el nekem rajta azt a nótát,
172 10|             elolvashatja, ha nem olvassa el, még jobban teszi. De ha
173 10|               patvarista előtt élőszóval el kellett számolni, mit vett
174 10|                     hogy ez a főnökömnél el szokott zárva lenni.~A hölgy
175 10|           nyugtalan mohósággal kapta azt el tőle, s sietve oldá fel
176 10|               fordítsa le nekem, olvassa el magyarul csak a vád- és
177 10|           rábeszélni, hogy most menjenek el valahova valakit megölni,
178 10|                 itt egy név van; amit ön el sem mondott. Mi van ezzel
179 10|                vádlottat ennek dacára is el meri ítélni: bizonyos lehet
180 10|             Csollánné peréért nem jöttek el?~Kálmán kikerülte, hogy
181 10|              ifjú ténsurat. Annak mondta el, amit mondott. Legalább
182 10|                klienseiket a törvényszék el ne válassza.~– Soha?~– Egy
183 10|                kérlelhetetlenséggel járt el. Ahogy egy princesszt feláldoznak
184 10|                lenni. Tehát aki komolyan el akar válni, nem kezdi a
185 10|              napon, amelyen megesküdtek, el is váltak. Az okokat már
186 10|                  kerülni, amíg az őrnagy el nem határozza rá magát,
187 10|              meghaljon. Amíg a praefecta el nincs törvényesen választva,
188 10|                 önnek a replikája: vigye el domine frater, s mutassa
189 11|               szoba minden szegletébe.~– El voltam ez ideig foglalva
190 11|             úrasszonyt szolgálónak nézné el, s a legdurvább gorombaságok
191 11|                 a tárgyat.~Kálmán nagyon el volt foglalva azzal, hogy
192 11|            legyen olyan jó, trancsírozza el azt a kappant.~Amíg a kappant
193 11|                  akcióját nem készítette el, sőt e napon túl Korcza
194 12|                 bolondját. Aki nem végzi el hajasan, arra majd rákerül
195 12|               Szerencse, hogy nem veheti el. Így majd elmúlik az magától.~
196 12|                  megkívántatott az, hogy el ne legyen felejtve. Szerencsére
197 12|                  így szóljon neki:~„Vesd el magadtól ezt a pompás házat;
198 12|                 az övé: annyit foglalhat el belőle, amennyit akar. Nőhet
199 12|            találkozásunkkor nem fogadtam el ezt az állást: ma sem fogadom
200 12|                az állást: ma sem fogadom el. Én mint egyenrangú ember
201 12|             hitelező a tőkéjét veszítené el; ezen csak úgy lehet segíteni,
202 12|                 ő tudja, hova vágtatnak?~El tudná előre mondani Kálmánnak,
203 12|                  nagyon kedvetlenül ment el a tőzsértől. Olyan naiv
204 12|                aztán hova szállásolja ön el a vendégeket?~– Nagyszerű
205 12|              nagyon érdeklődik, hogy úgy el tudja magát foglalni Bálvándyval.
206 12|             magában, hogy addig nem megy el innen, míg Bálvándy nem
207 12|                  fiókjából a tárcát. Még el sem zárta azt helyére. Tudta,
208 12|                  meg, s azt már nem nézi el a kiskorúaknak a törvény;
209 12|                föltett szándékkal hagyta el lakását, hogy ahol találkozni
210 12|                 itt van felvágva: olvasd el belőle.~– Mit?~– Hát azt
211 12|                 Itt hagyom nálad; olvasd el – szólt Csuka Feri –, s
212 12|               nem találnálak, majd küldd el Biróczyhoz, annál vagyok
213 12|            beletévedt ebbe a rengetegbe, el is veszté benne magát egészen.~
214 12|                 tudományos lapja: küldje el ezeket a leveleket annak
215 12|                  barbár magyar nem vette el értük a kétezer rubelt,
216 13|           Griffben, Kálmánt nem bocsáták el többé kezeik közül. Délután
217 13|               Itt a kis szobában fogadta el a tisztelgőket a hercegasszony.
218 13|            bennünket véd és ápol.~Kálmán el volt ragadtatva e csodaszép
219 13|           örvényében.~Az a másik asszony el volt feledve nála!~Másnap
220 13|            rablók a hintót; nem ragadták el szilaj paripák; nem borult
221 13|             Talán érté? Tán attól pirult el? – Ha úgy volna?~Kálmánt
222 13|             utasító, hogy majd a kulcsár el fogja vezetni szobájába.
223 13|                arcának parancsolni, hogy el ne vörösödjék, mikor az
224 13|                  vendégeit is én fogadom el.” És felnőtt odáig, ahol
225 13|        önuralkodásra volt szüksége, hogy el ne árulja e percben azt
226 13|             festett drága szentkép, akit el kell érnie, ha még olyan
227 13|                  utazó diákokat fogatott el az úton, azokkal pótolta
228 14|                 véletlen” nem fogadtatik el a forgalomban, s a „szerelem”
229 14|              létezését még majd utoljára el sem hiszik.~A húszéves fiatal
230 14|                  titkokat, miket megtud, el nem árulandja.~Ez így tartott
231 14|                 a földön.~Meglássuk hát, el lehet-e fogni a meteort
232 14|                monsieur Henryt foglalták el a tánctanítással, délelőtt
233 14|                 egy egész termet foglalt el, melynek felső részét körülfutó
234 14|                  maliciózus kérdést ejté el:~– Hát a magyar literatúra
235 14|        meghálálja azt nekem. Mert higgye el ön, hogy amit minden iskolában
236 14|              lesz.~De nem vesztett volna el egyet is azokból a drága
237 14|            mosolyt, midőn hibát követett el az ajk, s az elégült ragyogást,
238 14|      megigazította, úgy igyekezett többé el nem követni? Hogy úgy engedelmeskedett?
239 14|             részesültek valaha. Most már el vannak feledve.~Monsieur
240 14|                  feledve.~Monsieur Henry el volt ragadtatva Kálmán előmenetelétől.~–
241 14|             figura az ottan, hogy botlik el a saját lábába, hogy görbül
242 14|           reszket az ina, hogy csuklanak el térdei, hogy felejti el
243 14|                  el térdei, hogy felejti el mindazt, amit tud, hogy
244 14|                  a mesterséges figurákat el tudja járni, mikkel Kálmán
245 15|                  földön, ez nem maradhat el jutalom nélkül.~Lám, hogy
246 15|           ajándék, borravaló az ő markát el nem hagyta még soha. A névnapi
247 15|                 grófra.~Kit ne szédítene el az ilyen diadal?~Mikor szétoszlott
248 16|                 s hogy délelőtt nem jött el hozzá, türelmetlen lett,
249 16|                  kedves férjének, mit az el is fogadott, ámbár hajlamai
250 16|                 a kellnerre, hogy valami el ne vesszen a szobájából,
251 16|           másikat, mit himlőben vesztett el, egy homlokáról lecsüggő
252 16|           beszélni.~Dehogy engedte volna el Csollán Berti, ha egyszer
253 16|               jutott az eszébe, hogy azt el ne mondja. – Észrevette
254 17|                 egy amfiteátrum foglalja el a közepét, melyen gyalulatlan
255 17|                  magas mellvéd választja el a nézőhelyet, mely körös-körül
256 17|                  táplált arcok foglalják el: hentes, mészáros, tímár
257 17|          ellenség felé. A macska azonban el volt szánva várát az utolsó
258 17|               valahogy békét, s ismerjék el a macska állását „status
259 17|               hogy azok vonítva futottak el onnan. Ez a darab megbukott,
260 17|             zivatar csak arra csillapult el, midőn a talián megjelent
261 18|         feleségétől, mindjárt őtet veszi el; ígért neki egy tízest,
262 18|                közéjük. Először ő nyerte el minden pénzüket, azután
263 18|            pénzüket, azután azok nyerték el minden pénzét. Akkor beledühödött
264 18|           őrizheti a zálogot.~Aztán csak el is vesztette a száz forintot
265 18|              tenyerébe csapott, mint aki el van szörnyedve ily hallatlan
266 18|                Buda! Nem ütjük azt azzal el! Ismerem én már ezt a tempót.
267 18|                egy pillanatra sem váltak el; ezeket a plakardokat pedig
268 20|                  meredek sziklafal zárja el, melyből a folyam előtör;
269 20|               ott lakik még, ahova ember el nem jut.~Ezt a helyet még
270 20|                 rá Katinkát, hogy jöjjön el a statutiójára, hogy visszaadta
271 20|               pontjáig, ahová még kocsin el lehet jutni, Dorothea grófnővel
272 20|                   de Katinka nem fogadta el.~„Elbírom magam is.”~Kálmán
273 20|               kísérőjét.~– Nem fáradt ön el?~– Nem. Talán kegyed kíván
274 20|          megpihenni?~– Óh én nem fáradok el soha.~S azzal anélkül, hogy
275 20|             mondá neki:~– Ha én most itt el találnék szédülni, s lerántanám
276 20|                  a medvét, amíg a hajtás el nem kezdődik; annak is csak
277 20|           puskacsőre.~– Miért ne?~– Mert el talál sülni.~– Ah, dehogy
278 20|                  sülni.~– Ah, dehogy sül el!~– No, én nagyon kérem.~–
279 20|               alakját, Asmódit jegyezték el.~Kálmán furcsán csóválta
280 20|              mondja meg ön: miért futott el tőlem olyan egyszerre?~No,
281 20|                mondja meg, miért hagyott el engem.”~– Mondja meg, miért
282 20|               azt mondta imádójának: „én el akarok menni olyan helyre,
283 20|             bizonyos idő múlva. Ezt csak el kell kezdeni, s azután egész
284 20|              vagyont, se ragyogást; dobd el azt; vesd végét válóperednek,
285 20|           becsülést, se életpályát; dobd el értem mind, ne kérdd, mit
286 20|           Szegény Kálmán! Hogy darabolja el magát apródonként. Mindennap
287 20|                lesz, akármely úton indul el, s azok, akik önt magukénak
288 20|               messze is van! Mikorra jut el ön oda? Azt hiszi ön, hogy
289 20|              lesz így. Ne szomorodjék ön el rajta. Gyermekjátékok ezek
290 20|              mondtam. Nem igaz, felejtse el. Csak a rossz szív mondatta
291 20|              egyszer megszerette, az önt el nem felejtheti soha: az
292 20|             Azonban a medve nem menekült el olyan könnyen, mint akarta.
293 20|                alatt egymás után dördült el mind a két cső, s az anyamedve
294 21|             kérdés volt, hogy viszik azt el innen. Azon az egy szál
295 21|                  leteríté a nemes vadat.~El kell ismerni, hogy derék
296 21|                másik a szívét szakította el. Minden vadásznak becsületére
297 21|                  a hintóban helyeztetett el, odaköttetvén a feje a zsák
298 21|               feje a zsák szájához, hogy el ne szökhessék.~– Gratulálok
299 21|                én vitéz kísérőm még csak el sem sütötte a puskáját,
300 21|           büntetést végrehajtó hölgynek, el volt rá készülve, hogy az
301 21|          hatalmuk van. Dehogy engednének el neki egy élcet valami elkövetett
302 21|             puskát vitt magával: hisz ez el nem sül. Nem tudom, ki választotta
303 21|          puskádat a medvére, de nem sült el, s mentve van bátorságod
304 21|                puskáját felvette.~– Dobd el azt a rossz dióverőt, pajtás:
305 21|                lövést elvitt, nem futott el messze, hanem elrejtőzött
306 21|                 s melyik oldalára futott el a medve?~– Erre felénk ni.~
307 21|              borókabozót választotta már el tőle; a medve abból is kilátszott
308 21|              nagyot mordult és nem esett el.~– Mondtam, hogy elkapja
309 21|                Kálmánnal. Azért cserélte el Bálvándy Kálmánnal a saját
310 21|                hímet szalasztották volna el. No, hát próbálja meg, mit
311 22|                  őt!~Óh, azért nem dobta el magától. Ne higgye azt soha
312 22|                csak szerelmének élt, úgy el lehet magától szakítania,
313 22|                  Kissé későre is készült el a reggeli toalettjével;
314 22|                itt a hely színén végezni el ne mulassza.~Mindenki el
315 22|                 el ne mulassza.~Mindenki el volt rá készítve, hogy az
316 22|            komolyan beszélt.~– Határozza el ön magát, mert én nem akarok
317 22|         tizennégy, egy ölet foglalhatott el még a cigányzenekar erődített
318 22|                sűrű fenyőlombok takarták el a tért, egész sudár fenyők
319 22|             színinövelde.~Óh! a közönség el volt ragadtatva általa.
320 22|              hogy egy szavát se veszítse el a művésznőnek; a legérzékenyebb
321 22|           száműzött jellemétől nem ütött el, hogy magyar barátját szívesen
322 22|             mégis találkozunk! Ugyan jól el tudtál előlűnk rejtőzni;
323 22|                     Mert tőlünk most már el nem maradsz, amíg itt leszünk.
324 22|                  nem lát többé. Mi pedig el fogjuk egymásnak mondani,
325 22|               hogy velünk maradjon, amíg el nem szökünk tőle? – Látod,
326 22|                 s bizonyos, hogy mindent el fog árulni az öregasszonynak
327 23|               egész truppot, három napig el nem eresztettek! A súgó
328 23|            tisztújításkor minden ház úgy el van foglalva vidéki nemesurakkal,
329 23|                kanonok, apát úr foglalta el az első sor zártszéket a
330 23|               magyar!”~Bányaváry maga is el volt ragadtatva túlzásai
331 23|                  nem érte soha! Óh, hidd el, hogy nem az a boldogság,
332 23|              Engem az a másik érzés tölt el, ami a föld iránti szerelem.
333 23|               publikum.~– De ne felejtsd el, hogy csak „felsőbbek engedelmével”
334 23|               neki: „Te minket olyan jól el tudnál felejteni! Még majd
335 24|                reggel, s hogy játszották el az új bohózatot este, és
336 24|                hogy csak azért sem marad el.~Amint főnöke kinyitá ajtaját,
337 24|            keresi, hogy kinek panaszolja el a baját, jön rá szemközt
338 24|                   hogy az ordítva futott el s a többit is magával vitte.~–
339 24|          mellette.~Látta, hogy Bálvándyt el nem éri. Még ha rendelkeznék
340 24|                  bajos; éjfélig nem érik el az elhagyott mezővárost.
341 24|               csak a paraszt tud; s amit el kell tanulni tőle, ha az
342 24|         Magyarországon túl, az idegennel el lehetne hitetni, hogy ez
343 24|            kopott úr! Onnan őtőle hozott el engem ez a rossz ember (
344 24|                  a szülei kedvéért vette el; azzal nem volt családja,
345 24|                hogy a maga kedvéért vesz el. Mert még az édesapja az
346 24|              semmit; mert engem úgy vett el, ahogy vagyok; hanem azért
347 24|              jöhet az addig, míg odakinn el nem végezte minden dolgát.
348 24|             boltozatának hajlása takarja el. S akié ez a nagy darab
349 24|                  meg nem hűt, a nap heve el nem lankaszt. A természet
350 24|           eszembe, aki „sarokra” darálja el bolondos meghívóját. – Én
351 24|            Mihály is a tömlöcben veszett el; pedig de cifrán ki tudta
352 24|                 akár kérdezetlenül viszi el, fizetni, szolgálni nekünk
353 25|                 minden esztendőben viszi el a Körös a hídját, éppen
354 25|              hogy a tejre kell ügyelnie, el ne fusson a tűz mellett;
355 25|               azért mégiscsak úgy küldte el, bosszantva a levél megkapóját,
356 25|                  pénzküldemény nem marad el; hanem az a delizsáncon
357 25|               imád. Egyszer csak neki is el kell hagynia azt a házat,
358 25|            hercegnőnek a megbízást, hogy el nem árulta, milyen nagy
359 25|              akkor aztán hogyan indulnak el azon sáros pofával mind
360 25|            vagyok itten; arcomat nem éri el a sár, de eléri a napfény!
361 25|               írtam egyet, most végeztem el. Vedd át, és olvasd végig.
362 25|              szisztémája van. Azt látom. El fogom olvasni művedet; hanem
363 25|             hatást.~– Végig. – Nem árult el annak az arca semmit.~–
364 25|                 tűztél, ezzel a művel te el nem éred. Hisz ezt ma nem
365 25|              utókor, s akkor szörnyedjen el mindenki, mekkora kincset
366 25|                  mekkora kincset hantolt el sírodban. Addig ne mutasd
367 25|                  felét legyilkolja. Tedd el te e halhatatlan művedet,
368 25|                 győzesz. – Akkor veszted el legjobban azokat, akik rád
369 25|            kastély; de az olympi győztes el van rájuk nézve veszve.~–
370 25|         Vigasztaljatok csak! Hadd múljék el még két nap, akkor majd
371 25|                keze ölébe, víz borította el a szemeit, mikor azt végigolvasta.~
372 25|                  pályadíjat nem ő nyerte el.~Valamennyi pályázó közül
373 26|                 jött önként.~Alig hagyta el szobáját barátja, mindőn
374 26|                   No, jöjj velem, kísérj el.~Kálmán sietett öltönyt
375 26|                  hová vigyen. Te rendezd el szállásodat. Itt írószekrényed
376 27|                  a néptől s nem zárkózva el tőle. A főhercegnő akárhányszor
377 27|                 a kis főherceg olyan jól el tudott mulatni. A főhercegnő
378 27|           Elfelejtheti valaki szerelmét, el bosszúját, elvesztett gazdagságát;
379 27|                  s gyönyörökkel árasztja el szívét, aminőket asszony
380 27|                   Másnap a nádorhoz ment el megköszönni a magas kegyet,
381 27|            üdvözlő költeményén. Úgy ment el az rendeltetése helyére.
382 27|         megakadályozni, hogy harmadnapra el ne repüljön oda, hol az
383 27|            méltóságos léptekkel foglalja el a tért.~– Ki van odabenn
384 27|             magvas franciasággal szintén el ne mondja, micsoda kriminális
385 27|               akiket ő most mindjárt úgy el fog áztatni őfenségénél,
386 27|              lesz, ha valamennyit rögtön el nem csapja, s minden ezentúli
387 27|                  kék atillában: s higgye el neki valaki, hogy ő Abdi
388 28|                 halászok házai foglalják el; nyers bőrök végigteregetve
389 28|                 De ugyanezt a célt éri-e el Magyarország, ha a pihenő
390 28|               leendő határait, s borzadj el a jövendőtől, amit alkotni
391 28|            megrettenés halaványsága lepi el, hanem az ifjúi forró vér
392 28|                tűz, nem fegyver fogyaszt el bennünket, hanem az alvás.
393 28|            elmaradtunk a sivatagban; míg el nem takar bennünket a homok,
394 28|              fizika kathedráját foglalja el. Csokonai, a híres poéta,
395 28|              országotok közepét foglalja el.~– Küzdeni fogunk vele a
396 28|                  hibája lesz; temessenek el bennünket; megérdemeltük.~–
397 28|            idegen akcentussal ékteleníti el. Magamon tapasztaltam, ki
398 29|           karimájú Rinaldó-kalap takarja el arcát, s bőr övébe két rekvizitum
399 29|              mindamellett nem titkolhatá el előtte, hogy szerfölött
400 29|               paraszt játszótársait mind el kellett innen távolítani.
401 29|                főhercegnő most nem fogad el. – Hanem volt egy jó terve
402 29|                  beteglátogatásra szánja el magát. Látta, hogy ez az
403 29|                megelőzte.~Hát aztán csak el kellett mondania, hogy a
404 29|                  derék ember maga fogott el bennünket az úton; úgy hozott
405 29|             őfensége, vajon nem veszti-e el a kenyerét, pedig hét szép
406 29|                 tragédiából.~A kasznárék el voltak ragadtatva a sok
407 29|                 Ha ott van a műve, onnan el nem vész soha.~Egy menedéke
408 29|             nincs itt?~– Őt lefektettük, el van törődve.~– Beteg?~–
409 29|                 Beteg?~– Nem beteg, csak el van csigázva az úttól. Kutya
410 30|              Bruno és Hedvig” legendáját el ne felejtse! – s a kézszorítással
411 31|                  nagybetűkre kiigazítani el nem mulasztotta. Az „ördög”
412 31|         vigyázzon a szerepére, a verseit el ne forgassa „és”-eket ne
413 31|   segédszerkesztője részét is maga költi el: ez a segéd pedig nem más,
414 31|                ingyen.~Hogyne jött volna el főszerkesztőjével, Kovászos
415 31|                 megyek.~– Hát akkor vigy el magaddal. Még a nyomdába
416 31|                  egyetlen kérdés fojtott el nála minden egyéb aggodalmat:
417 31|                állt, szeretője se hagyta el, hivatala is megmaradt,
418 31|                 midőn azt a gyanút hinti el, hogy Kálmánt e szép művésznéhez
419 31|              hogy az igen fennkölt mű. Ő el volt ragadtatva általa.~
420 31|                 hivatalról.~Még jóformán el sem végezte a maga dolgát
421 31|         kétségbeesni való van azon, hogy el kell hagynotok azt a vén
422 32|              együtt elutazott.~Tehát már el is utaztak!~Tegnap még azt
423 32|                 búcsúzás nélkül váljanak el.~A házmester Kálmán arcán
424 32|                 a darabjáról nem kezdett el neki beszélni, hanem ahelyett
425 32|               markába s azt súgta: „tedd el, – majd otthon vedd elő, –
426 32|                  a papír; amit úrhölgyek el szoktak hajigálni a földre,
427 32|             Brunójától Genua sem választ el.~Kálmán előtt feledve volt
428 32|                többé haza, nem zárkózott el ismerősei elől. Eljárt mindenüvé,
429 32|                osztályok nem riasztották el még a parkettről a társadalmi
430 32|                ötlete támadt.~– Fogad ön el holnap látogatást?~– Az
431 32|                  idáig követtek, mindent el akarok követni.~– Kérem,
432 32|                   Az önnek fájna. Küldje el hozzám barátját, az majd
433 32|                gyöngéd modorban utasítja el magától, s meg kellett magában
434 32|                nem jár, s senkit házánál el nem fogad. Gyűlöli a szökevényekben
435 32|              keresetlevéllel szomorítsam el, hogy öregségének éjszakáira
436 32|           nagyanyámnak ügyvédje, intézze el ez utolsó ügyet kettőnk
437 32|           prókátorok mind éhen vesznének el. Hogy akar ön ügyvéd lenni,
438 32|                 Cagliostrónak sem hiszem el, hogy lepecsételt levél
439 32|                  kérem önt, hogy olvassa el előbb azt a levelet, amire
440 32|                Jó, – tehát ne olvassa ön el a levelet, hanem engedje
441 32|               bontsam fel, s én olvassam el. Ha az van benne, amit ön
442 32|                Ez igaz lesz. Tudom, hogy el vagy keseredve most az egész
443 32|             ember, akit egy marok sárral el lehet temetni. Fiatal vagy
444 32|                Szerezd meg azt is. Eredj el utazni. Most tél van; eredj
445 32|                 messze földről. Felejtsd el mindazt, ami idehaza bántott;
446 32|              Nagyanyjának bénító tilalma el volt emelve lelkéről, vissza
447 32|             észre a levél hátterét: hogy el lesz távolítva messze földre
448 32|         háládatlan meggyalázók vesszenek el nála nélkül.~
449 33|             mámoros volt, nem olvashatta el, csak mikor már a lapja
450 33|                 van bízva, hogy vigyelek el magammal ebédre, egy különös
451 33|                  képzőművészet nem látta el magyar történelmi képekkel
452 33|            táncolni is, akkor sem hagyta el méltóságos komolysága. Amit
453 33|             látta, hogy honnan indultunk el, mint én – folytatá Tseresnyés
454 33|               kimérték. S engem nem hagy el a reménység, hogy előre
455 33|        Mindezeket pedig nem azért mondám el önöknek, hogy megismertessem
456 33|             lángelmék. Önök csüggednének el? Én tudom, hogy miért beszélek.
457 33|        valósíthatom, mert hosszabb időre el fogok utazni.~– Ah, ön külföldre
458 33|                visszaadva a tárcát. – De el ne mulassza ön meglátogatni
459 34|                  búcsúvétel nélkül hozta el tőle, csakúgy találkozzék,
460 34|       megtörhetetlen kitartásnak, a soha el nem felejtett célhoz törekvésnek,
461 34|                  széjjeltépni, de senkit el nem árul; s akik mindannyian
462 34|             akinek a fia költővé züllött el. A költészet fellegekben
463 34|             pénze. Ő csak nem találhatja el innen a „Mátyus földéről”,
464 34|            eltölteni.~Vajon hogyan űzték el egymástól az unalmat?~Ott
465 34|    Znió-Várallyán egy tót öt békát nyelt el álmában, s azokat a suliguli
466 34|               néha aztán a jámbor olvasó el nem tudta gondolni, hogyan
467 34|             Kánaánt mutogat. Nem szédült el bele.~Megpróbálta a szívét
468 34|                  az első jutalmat nyerte el a flórenci festészeti iskolánál.
469 34|              őket a világ, én nem hagyom el. Pihenj, ecset, jövel írótollam;
470 35|                nyugodott, míg Velencéből el nem nógatta Florencbe; most
471 35|               hagyott.~De az nem feledte el azt a valamit.~A két darab
472 35|          közelben kell lenni.~Béni bácsi el nem maradna a mamától a
473 35|               téged kérlek, hogy felejts el; mert én élni és halni akarok
474 35|       kétségbevonhatatlan vágyat árulnak el a meg nem láttatás után,
475 35|             szétnézett, hogy hová bújjék el itten. Minden szögletnek
476 35|                  ütéseket, míg az ajtóig el tudtak vele hatolni.~A veszett
477 35|                kétfelől Bányaváryt, hogy el ne essék, vagy vissza ne
478 35|              hogy hiszen ő maga rendelte el, hogy „egyszer volt Budán
479 35|           balkézre is házasodott. Csitt! El ne mondjátok azt valakinek.
480 35|                szép talentum így pusztul el.~– Hát a neje? – kérdé Kálmán
481 35|                 magamhoz hazahozom, hogy el ne pusztuljon. A nagyasszony
482 35|             többet; ebből tudom, hogy ön el van határozva szegényül
483 36|             cérnával, hogy ne szökhessem el. Azt sem teszi? Hát magam
484 36|                  térden állva deklamálta el a színész, s Isten látja
485 36|             bánatos vonásával sem árulta el, hogy szenved: szenved az
486 36|                mindennap hétszer követek el halálbűnt, s ki engem mindennap
487 36|                színész akkor korhelyedik el, mikor vagy nagyon rosszul
488 36|                   azt csókjaival halmozá el, esküdve égre-földre, pódiumra
489 36|                 nem szokás. A megbántást el szokták ott felejteni másnapra;
490 36|               készen a szobádban, hogyha el találsz ájulni a kacagástól,
491 36|                 a fejét. Hogy beszélheti el ezt ilyen nevető képpel
492 36|             Tseresnyés uram ajkait hagyá el. Első eset volt tán férfi
493 36|                   Nyugtatványozd, s vidd el neki magad, és aztán hozz
494 37|            sokáig. Minden fiatalembernek el kell járni a maga bolondját:
495 37|               öreg úrnak, hogy most adta el valamennyi angol paripáját,
496 37|              olyan könnyen.~S miért adja el Bálvándy az angol paripáit?
497 37|                 nyugodt hittel hagyhatta el a kastélyát, hogyha az öreg
498 37|              Kálmán arcának elváltoztát. El fog-e szomorodni? Ki fog-e
499 37|              érzelmeit?~Egyiket sem érte el vele. Kálmán nyugodtan monda:~–
500 37|                 onnan a magasból olvasta el maga az irat tartalmát.~