Part

 1 2 |    vagy „csittvári krónika”?~– Igenis, láttam egyszer nagytiszteletű
 2 4 |      felelé egész készséggel: „igenis leírtam”.~– Olvassa fel
 3 7 |     szíve.~„Eppur si muove!”~– Igenis, én vagyok az! – felelt
 4 9 |         Pataki bizonyítvány?~– Igenis.~– Volt ott?~Kálmán szörnyű
 5 9 |        a nehéz botokat? Értem, igenis. És hát nem kell megkapnom?
 6 9 |    Megkaptam-e a huszonötöt?~– Igenis meg – bizonyítá a hajdú. –
 7 9 |       mosolygással mondá rá:~– Igenis. Tudom. Annak a fölösleges
 8 9 |        hasznát sem veszi.~– De igenis veszi hasznát. Azon szent
 9 10|    Persze a vádlott mellett?~– Igenis.~– No, azt is előre tudhattam.
10 12|     utazhatom.~– Beteg vagy?~– Igenis: beteg vagyok.~– No, majd
11 20|       ezzel a delnőnek adni.~– Igenis, Bálvándy azt nekem visszaadta.
12 25|      hogy meglepetés legyen.~– Igenis, hercegnő.~Kálmán, kicsinyben
13 34|      visszatért mint férfi.~Óh igenis, a génovai vargától megtudta,
14 35|      Itthon van-e nagyanyám?~– Igenis, kedves uramöcsém, odabenn
15 37| ismétlé a kérdést Korcza úr.~– Igenis, mikor lesz meg?~– Hát mi
16 37|       diskuráltak egymással.~– Igenis, én vagyok az ön váltótulajdonosának
17 37|      Re quasi optime gesta!”~– Igenis. Legjobban végezve az ügyet.~–
18 38|        Mindenki sajnálta őket. Igenis, sajnálta; ez volt az érzés.
19 39|      mint orcátlannak lenni.~– Igenis. Állítom, mert láttam –