Part

501 37|                 tudja. Azt mikor készíti el már? Erre feleljen nekem
502 37|          majorátust csináljon. Száradjon el a kezem, ha én ebben a munkában
503 37|               vigye fel Bécsbe, vetessen el vele valami kifestett vén
504 37|                 Elfogadta ön az ügyét?~– El.~Korcza úr nagyot bámult,
505 37|                Különben igaza van. Ha ön el nem vállalja, elvállalja
506 37|              vagyok Kálmánnak, vállaltam el ez ügyet. A hivatalos okiratba
507 37|                neki félévet, hogy Kálmán el fogja magától űzni ezeket
508 37|                  azt a perfidiát kövesse el, hogy megvagdalja a lovakat,
509 37|         gorombaságot csak nem követhette el, hogy egy grófnőnek a férjét
510 37|           bácsinak ez alapos félelmén, s el lett határozva, hogy magukhoz
511 37|                hát tubákolni fogok, hogy el ne aludjam.~– Az bizony
512 37|        grófkisasszony az, akit Kálmánnak el kellett volna venni?~– Egészen
513 37|             Kálmán öcsém, hogy nem vette el.~(Akkor te nem volnál majoresco,
514 37|                 fél, mert az aranyai úgy el vannak dugva, bevarrva valahová,
515 37|            használjon, mert azt nem tűri el senkitől.~Olyan kedves volt,
516 37|                  meglátni, hogyan nyerik el az emberek azt a tömérdek
517 37|              volna közbekiáltani: „vigye el ön már! húzza már be!” –
518 37|                báró kártyájára. De hátha el találná veszteni. Mert az
519 37|                  amit az a fiskális vele el akart hitetni.~Béni bácsi
520 37|               majd eldugni, hogy az úton el ne lopják?~De egyúttal azt
521 37|              nézett. Ha még azt sem érti el, ugyan vastag bőre van.~
522 37|            françaisban ismerősöket fogad el páholyában, azalatt Bálvándy
523 37|                mutatott helyre szállítsa el őt rögtön, és vissza is
524 37|               belőle valamit.~Béni bácsi el volt kábítva e könnyű pénzzelbánás
525 37|                 az ő gondja az.~És aztán el is felejtette az egész dolgot,
526 37|             akkor nem állhatta meg, hogy el ne kacagja magát, s azontúl
527 37|              csak ő azt a sánta Biróczyt el ne cserélte volna ezzel
528 37|                róla, hogy ez minden este el tud veszteni kétszázötvenezer
529 37|                  fejét a kezébe, s várja el, hogy mit végzek én ezzel
530 37|             velem. Siessen haza. Mondjon el mindent a mamának, de ne
531 37|                mikor az sírva panaszolja el neki nagy szerencsétlenségét,
532 37|             világon minden ember oda jut el, ahova elindult: és így
533 37|                  termények pedig már rég el voltak adva, semmi kilátás,
534 37|                Ejh, mit? Azt nem adhatom el; az ősi birtok; az Kálmánnak
535 37|                 egy levél írására szánta el magát.~Az a levél szólt
536 38|       megtisztelő meghívást: ő nem mehet el a lakomára, neki haza kell
537 38|                  tizenegyet vertek; és ő el volt szánva, hogy egyedül
538 38|              tolt jégtáblák torlaszolták el az utat. Kálmán karjára
539 38|             elsüllyedni!~A budai partnál el volt már válva a jég a parttól,
540 38|              lett volna tőle a meghívást el nem fogadni. Miért is kerülte
541 38|                 De hisz az nem is jön ma el. Az jó helyen van most! –
542 38|               Bányaváryt, hogy énekeljen el valami szép szonátát. Az
543 38|                  a kíséret hozzá.~Kálmán el nem távozott a teremből,
544 38|                Kálmán. – Mért nem jöttél el?~Bálvándy vállat vont.~–
545 39|                kritikai aranyérré fajult el. Az irodalom grófjai és
546 39|                 kötve a karja a nyakába; el fogja mondani, hogyan vívott
547 39|         borcimborák csak pénzét rabolták el, a teaestélyek a szívét.
548 39|                 deli és boldog. Én pedig el vagyok temetve.~– De hisz
549 39|                 hazaszeretetből követett el olyan vétket, amiért életpályájáról
550 39|                Azon nő ügyvédje beszélte el azt nekem. Bányaváry gyakran
551 39|                eldönteni. – És Bányaváry el fog hagyni minket, és menni
552 39|                ma megtudtam azt, hogy te el akarod hagyni nődet, és
553 39|                  akarod hagyni nődet, és el akarod hagyni a magyar színészetet.
554 39|             nődhöz hűtlen lettél, végezd el tenszíveddel, ha van szíved: –
555 39|                Azt, hogy engemet felejts el!~Azzal megfordult Kálmán,
556 39|            kérlelé:~– Hát e szóval válsz el tőlem, hát nincs számomra
557 39|             tovább mentél, akkor felejts el!~S akkor sem hagyta a kezét
558 39|              legyen olyan jó, szoktasson el valami szép módon ezt a
559 39|                szívdobogás közt érkezett el az ismeretes kertajtóig.
560 39|          vétkezni; holnap aztán kezdjünk el vezekelni.”~„Még ma szabad
561 40|                 is elég. Nem fogadhatnám el azt. Nevezz bolondnak: talán
562 40|          megpenészedett, még tíz percent el is maradt belőlük. Így aztán
563 40|                     emellett még könnyen el lehetne irodalmaskodni.~–
564 40|                  fűszerkereskedőnét vett el, s most már emeletes háza
565 40|                  sok. – Hol az a piktor?~El is dobta rögtön a kezéből
566 40|              képen áldott melegség ömlik el, minő egy csendes nyári
567 40|             előtt egy fekete felhő vonul el, ezüstszegélyű, s a távol
568 40|                 csizmadiája, s nem mondá el, hogy van egy nagy hibájuk
569 40|               éjjeleik nyugalmából vonva el a drága időt. S már az évnegyed
570 40|               ezüstgombos mentémet, vidd el a zálogházba, ha fölkelek,
571 40|                  földész –, hát nem jött el a szolnoki vásárra…~– Nem
572 40|              lábnak. Inkább törött volna el; de utána egy héttel.~–
573 40|               uramhoz, hogy ha nem hozta el a csizmákat, hát én jövök
574 40|            másutt ebéden. S nekem még ma el kell indulnom a szekerekkel;
575 40|                 vendégszeretetből láttuk el. Hát ezentúl minden embernek,
576 40|                  aztán annak a piktornak el ne felejtse megmondani,
577 40|                  gyapjút drágábban adtam el hatszáz forinttal, mint
578 41|            kancelláriában azt határozták el, hogy minden megyében, ahol
579 41|                megvan; de hát ki fogadja el?~Hiszen van a pártnak egy
580 41|                  iszonyú viváttal ütötte el a dolgot; a herceg mellett
581 41|                  emlékéül.~A nagyasszony el volt ragadtatva örömében,
582 41|            elkésnek, pedig még ma messze el kell menniük.~– Micsoda
583 41|                  gondot viselne rá, hogy el van hagyva saját családjától
584 41|               szólt férjéhez:~– Uram, én el akarok innen utazni.~– Bécsbe
585 41|             láthatatlan alakot riasztott el. Minden gondolatja a nőnek
586 41|                 mehet nőül; s így örökre el van veszve a családra nézve.~
587 41|                 politikai bukásnál is. S el kellett tűrni, nem lehetett
588 42|                 már azon időben, mintsem el lehetett volna hallgatni
589 42|                előtt áldomással bocsáták el őket, most szuronyszegzett
590 42|               orvos nagy későre érkezett el Bányaváryékhoz. Nem lépett
591 42|              Aszályi. Az csak nem futott el sehova. Biztatta magát azzal,
592 42|          fölszólítá Bálvándyt, hogy adja el neki azt a bizonyos zsibói
593 42|              zsibói házat; most már ő is el van szánva a köteléket széttépni,
594 42|            rábízva a levelet, hogy vigye el azt maga személyesen Bálvándynak.~
595 42|              pedig fogják a nyakát, hogy el ne szaladhasson. Mikor aztán
596 42|                oly mértékben fanyalodott el attól a gondolattól, hogy
597 42|     letartóztatásért. Azt nem feledhette el, mert az egész fordulat
598 42|                  pletykázást Bálvándy.~– El akar válni Bertóktól, azt
599 42|             hitelezői minden boltajtóban el ne fogják. Akkor az embernek
600 42|                  harminc halottat vittek el ablaka alatt. Már a kertre
601 42|                 mint egy gyermek.~Mondja el, szerencsésen járt-e.~Aszályi
602 43|                 lassan, szelíden készíti el a túlvilágra; ha látja,
603 43|              látnoki képzelme így mondja el ezt.~Hát arról a másik nőről
604 43|             beszél, kinek arcképe keblét el nem hagyja soha; amit elővesz,
605 43|                  már hozzá. És bizonnyal el is fog jönni; hanem az már
606 43|                Tudtam én, hogy ez az egy el fog jönni!~Melyik hát az
607 43|        halálbetegség rózsái. Melyik jött el hozzá azok közül, akikre
608 43|                mondja az uram – hozzátok el abból a dögletes Pestből.
609 43|               hogy segítsen, ha egymagam el nem tudnám innen vinni.
610 43|               eresztjük egyiket is, amíg el nem múlik ez a veszedelem.
611 43|               úrfi, azután sem eresztjük el magunktól. Ott marad mivelünk. –
612 43|             fejét; de szólni nem tudott, el volt a szíve szorulva egészen.~–
613 43|               mikor látta, hogy már csak el kell menni, búcsút vett
614 43|                 halálangyal nem ámíthatá el. Tudta jól, hogy ez a végnek
615 43|            uramnak:~– No mármost gyerünk el szállást nézni!~Szállást
616 43|                   Gőzhajók seregei lepik el folyamunkat, miket csak
617 43|               volt. Csak délután kezdett el nyugtalan lenni. Minden
618 43|                küldöm előre, hogy mondja el helyettem, mennyire szeretlek;
619 44|                 egész nap nem hallgatott el a városban.~Tseresnyés uram
620 44|                 üdvösségében…~Így hagyta el a haza fővárosát nemzetének
621 44|                  ott marasztó dalt:~Menj el nyugalom Csendes éjjelébe,~
622 44|          megálltak mind a ketten, mintha el akarnának válni. Barkó Pál
623 45|                   Csak őhozzá nem jöttek el azok!~Naphosszat elüldögél
624 45|          restellé, ha gyöngeséget árulna el a közrendű ember előtt,
625 45|              sírját keresem. Vezessen ön el hozzá.~Erre a szóra egészen
626 45|                monda neki:~– Nem vezetem el önt oda, asszonyom.~– Nem? –
627 45|         katolikus szertartással temették el.~Az öregasszony végigtudakozta
628 45|            Tseresnyésnél lakott, valóban el lett temetve; de hogy hová,
629 45|              Kérem – könyörgök: vezessen el szeretett Kálmánom sírjához
630 45|            sírjához engem.~– Nem vezetem el önt oda, asszonyom.~– Uram.
631 45|             iszonyú kegyetlenséget követ el velem.~– Tudom. Úgy akarom.
632 45|                  négy fal között vérzett el cseppenként a rettenetes
633 45|            némáknak beszélt. Következzék el az idő, hogy az egész nép
634 45|               olyan néma. Én nem vezetem el az ő sírjához sem önt, sem
635 45|              jöttek vissza Pestre. Talán el is haltak. Olyan olcsón
636 46|              szép asszony olyan hirtelen el tud változni; elég egy év
637 46|                 az formátlansággá ferdül el; a kacér kacsintás ideges
638 46|               szabólegény fuscherozhatta el, mert a szárnyai oly rövidek
639 46|            Korcza úr jelenlétében fogadá el érte jövő férjét, aminek
640 46|                 burkolta.~– Nem ragadnak el bennünket ezek a paripák? –
641 47|     világtárlatokban méltó helyet foglal el az ország számára.~Külföldi
642 47|              vezető nyomai után indultak el a milliók – jobb hazát keresni –
643 47|             barát, ki barátja temetésére el nem tudott jönni. Ha azzal
644 47|           megnézni. Csak lassan oszlanak el; – mindig kevesebben maradnak
645 47|                 büszkék elfogadni? Talán el is vesznek egymás után szótlan,