Part

  1 El|      mozdulásra bírni. E küzdelemben ő maga összetört, semmivé
  2 1 |         nyitogatva fel előttük, s az ő híre-tudta nélkül oda senkinek
  3 1 |              a krónikát ott, ahol az ő idejükben volt, már akkor
  4 1 |            felolvasni a maga részét; ő szavalni szokta azt könyv
  5 1 |         vettek a hazai hegyektől.~Az ő piros csizmáik nyomát födte
  6 1 |            fortélyt találta ki, hogy ő teljesen elázottnak tettetve
  7 1 |      Elkezdett sírni, ordítani, hogy ő most van itt legelőször;
  8 1 |              kikaptak rajta, s aztán ő is üldözte a diákot. Akárhányszor
  9 1 |              neve, mégis tudta, hogy ő az ott. Még a tanodai táblán
 10 2 |           diák úgy érezte, mintha az ő fejét húzná egyre feljebb
 11 2 |              tudta, hogy mármost hát ő mit írjon?~A rektor szemöldöke
 12 2 |             perzsául felelt neki. De ő is bírt e fegyverrel, s
 13 2 |          hogy küldjön neki „élést” s ő visszafelelt rá: „majd küldök
 14 2 |      megtalálják, megégessék, nehogy ő legyen az a máglya, amelyen
 15 2 |          nagy kandallóba s legyen az ő hamujába eltemetve mind
 16 2 |           Csak Aszályi nem nevetett. Ő megbotránkozottan emelgeté
 17 2 |              eltávoztak.~Mikor aztán ő már egyedül volt ott, akkor
 18 3 |             a markába csapott, akkor ő is megmondá a magáét:~–
 19 3 |      uraságot nagyon. No, majd segít ő a bajukon, ne búsuljanak
 20 3 |        torzképeket fintorított, hogy ő most az egyik lábára jobban
 21 3 |             határozta el magát, hogy ő egy nagy emeletes kastélyt
 22 3 |          értelmes építőmesterre; nem ő; van ő neki egy falusi pallérja,
 23 3 |            építőmesterre; nem ő; van ő neki egy falusi pallérja,
 24 3 |           önt, de még a templomot is ő építette; majd megcselekszi
 25 3 |             egyszer Csollán Berti az ő legkedvesebb barátjának,
 26 3 |         becsületes mesterember, hogy ő „órás” mesterember.~Akkor
 27 4 |             Habakuk prófétának és az ő társainak köszönhetni.~Az
 28 4 |             pénzt; azt a pénzt, amit ő is, csalót csalva, nyert
 29 4 |      Rákóczival; mondhatta már, hogy ő így nem tud, úgy nem tud,
 30 4 |               amit neki válaszoltak, ő csak az ellenfele vagy áldozata
 31 4 |        fátuma.~Egy szép korán reggel ő is csak rátalált tekintetes
 32 4 |             Az orra félreáll, mintha ő volna az igazság istenasszonya,
 33 4 |          micsoda nagy kincset kapott ő ebben az ő személyleírásában,
 34 4 |            kincset kapott ő ebben az ő személyleírásában, ugyan
 35 4 |           levelet eldugva háta mögé, ő is lehúzta úgy a nyakát
 36 4 |              ha öt-hat napig hevert, ő maga sem tudta kitalálni,
 37 4 |            megtudta Kálmán azt, hogy ő kicsoda? – Férfi.~Óh, az
 38 4 |             a nő arcából, s most már ő is tudta, hogy mi van abban
 39 4 |         abban a levélben. S most már ő rajta volt a sor elpirulni
 40 4 |            szemek olyankor mindig az ő arcán függnek.~Végre elkészült
 41 4 |              Én többet tanultam mint ő, azért ő mégis mindig többet
 42 4 |        többet tanultam mint ő, azért ő mégis mindig többet tudott,
 43 4 |              gyakornoki éve lejár, s ő a királyi táblai jegyzőségbe
 44 4 |      kiengesztelni. Nehéz lesz, mert ő igen szigorú asszony.~–
 45 4 |        nagyasszonynak sok pöre volt. Ő is ismer engem jól. No,
 46 4 |        semmit, magamnak is volt, azt ő nem tudta, s egy nap alatt
 47 4 |     általadni: ne most, ne úgy, hogy ő azt megtudja, hogy én azt
 48 5 |      csóválja: „Ménykü gyerek vagy!” Ő is ilyen volt ifjú legény
 49 5 |          húsz év óta meg van adva az ő legcsendesebb éjszakája;
 50 5 |          segíthetett rajta. A biz az ő hibája volt. Hozzászoktatta,
 51 5 |          megtette magától is, ami az ő dolga volt, ha nem mondták,
 52 5 |              Tudtára adta, hogy amíg ő él, addig nem kap semmit.
 53 5 |            él, addig nem kap semmit. Ő pedig soká fog élni, az
 54 5 |              pedig soká fog élni, az ő halálára ne számítson. Törjön
 55 5 |            mint hogy a római pápa az ő kedvéért most még egy sátoros
 56 5 |           Szörnyen örült pedig, hogy ő is kap már egyszer ilyen
 57 5 |  avantgardának! Ugyan támaszkodhatik ő miatta a folyosó oszlopához,
 58 5 |             folyosó oszlopához, amíg ő visszakerül.~Hanem hát Kálmánnak
 59 5 |             valóságos múzeum volt az ő ruhatára. A régi, ötven
 60 5 |              kivenni a képéből, hogy ő úszott volna keresztül azon
 61 5 |         nagyasszony aláírta a nevét. Ő is görbe betűket formált
 62 5 |            formált nagyon, hanem hát ő csak asszony; nem tartozott
 63 5 |         annál jobb ránézve. Különben ő csendesen tanul, s ha a
 64 5 |            bizonyoz, hogy nem alszik ő, csak a szemeit hunyja be.~
 65 5 |  ezüstcsengésű hangjával elénekli az ő kedvenc nótáját.~Ha a nap
 66 5 |           tegye majd le a vizsgákat. Ő is sajnálta az ifjút. Hanem
 67 5 |       Kárpótlásul aztán megtanította ő maga Cilikét egy bohókás
 68 5 |          Azon elátkozott könyvben az ő írására is ráismerhettél
 69 6 |              sietni látta. Mikor már ő a szokott csámpás őgyelgését
 70 6 |         négyet? Kálmán öcémnek is.~– Ő még fiatal, neki nem kell
 71 6 |         ülőhely. Mikor neki tetszik, ő is elmehet.~– Nemigen fogok
 72 6 |              szerezni tőle, pedig az ő feje éppen tele volt a „
 73 6 |             hogy majd reggel kiveszi ő azt mindenféle kémiai szerekkel,
 74 6 |            szép dolog, hanem hogy az ő redingótja is faggyúcseppet
 75 6 |       húzódott egy oszlop mögé, hogy ő most fizetetlenül lopta
 76 6 |            hogy mit nevetnek. Hiszen ő igen ildomosan cselekedett.~–
 77 7 |        odábbmegy.~A színészek, az az ő szenvedélye. Ha egy jó színtársaságot
 78 7 |         Ezért aztán meg is vannak az ő előjogai. Bizonyos magaslaton
 79 7 |             cigány zenekarmester (az ő teremtménye és zsoldosa)
 80 7 |              keményített gallérjába (ő német vitézt játszott),
 81 7 |        vernek az órák a háznál, s az ő családjának színházlátogató
 82 7 |          tett-vett az asztalnál; még ő is remegett, ha a nagyasszonyra
 83 7 |              lelkifurdalást okozott. Ő is sietett nagy hamar az
 84 7 |        Tripartitumot forgatni, addig ő sebten levetkőzött, s letette
 85 7 |            címszerepben. Egyúttal az ő jutalomjátéka. Ebédnél Kálmán
 86 7 |              azon óhajtását, hogy ma ő is elmegy a színházba.~A
 87 7 |          hogy valamiféle teremtés az ő nagyanyját nevetség tárgyává
 88 7 |    váltanának, s aztán mind a hárman ő felé fordítanák arcaikat.~
 89 7 |     hirtelenében kitalálni, hogy hát ő mármost ennyi bámulással
 90 7 |             nagyobb kérdés volt most ő rá nézve a „to be, or not
 91 7 |          tapsolt a kilépő Hamletnek; ő bizony rá sem igen nézett.
 92 7 |                Ha tudtam volna, hogy ő van ez álnév alatt.~– No
 93 7 |             bátran bevezeté Kálmánt. Ő már otthon volt a színpadon.~
 94 7 |             a padlón keresztüllátni; ő a színpad alatt ordít, mikor
 95 7 |         annyian szerelmesek belé. És ő azt tudja jól. Dicsőséggel
 96 7 |       megtegye azt a juxot, hogy az „O du lieber Augustin” dallamának
 97 8 |          párját. De hát minek az? Az ő férje nem lesz orgonista.~
 98 8 |           ábrándokat érzett. Mármost ő azt sohasem fogja többé
 99 8 |          zsebkendőjét, anélkül pedig ő szerencsétlenné van téve;
100 8 |     szobakulcsot, amit magával vitt; ő visszatér, a sok cserép
101 8 |           Cilike úgy énekelt, mintha ő érezné azt legjobban, amiről
102 8 |            minden úgy történt, ahogy ő kicsinálta.~A zsebkendő-otthonfeledés,
103 8 |           menten ráismer, hogy az az ő violáiból való, mert másnak
104 8 |            eddig tapasztaltak felől, ő is közrebocsátá a magáét:~–
105 8 |         szíve körül. Boldog volt! Az ő bukétája a végdalnál ismét
106 8 |      félelmesen dobogó léptek nem az ő ágyához közelítenek, hanem
107 8 |          nincsen? Az már választott; ő pedig még habozik, és készül
108 9 |         principális kapta nemcsak az ő ajánlkozó levelét, hanem
109 9 |        furcsa szokásait.~Hanem aztán ő is megismertette azt a maga
110 9 |              szokásaival.~Először is ő volt legelső felkelni a
111 9 |       principális az irodába került, ő már régen ott ült az íróasztalnál
112 9 |              irodai munka elfogyott: ő hátramehet kis szobájába;
113 9 |            ellen!~Senki sem sejti az ő titkos gyönyöreit!~Az irodában
114 9 | kiszolgáltatott adagokat; ami nem az ő kedélyéhez való mulatság
115 9 |          megmondá Korcza úrnak, hogy ő már hazamegy, s majd elküldi
116 9 |           olyan jól fogalmazni, mint ő. Korcza úr tehát azzal biztatá,
117 9 |         kezdődött a tulipánidény, az ő büszkesége eddig. De tavaly
118 9 |       teendőit is Kálmánra bízta. Az ő dolga volt azontúl a látogató
119 9 |           maga helyett püföltetni, s ő jajgat hozzá. Hanem addig
120 9 |           Húsz forintot nem merni az ő kezébe letenni.~– No, hát
121 9 |              hiszen nem csapatta meg ő Tóth uramat, csak éppen
122 9 |             A principális átvette, s ő is megszámlálta újra.~Ekkor
123 9 |       Kálmánnak elakadt a lélegzete.~Ő ezt az excellenciás urat
124 9 |             a kopott öreg úr, akinek ő két garast ajándékozott,
125 9 |            adta vissza az ügyvédnek, ő is egy jószágot vásárolt
126 9 |              uram szépszerével? Hisz ő semmi hasznát sem veszi.~–
127 9 |            hogy kedvező siker esetén ő sem lesz háládatlan e nagy
128 9 |              kocogtatás nélkül. Hja, ő is ebéd után volt már, s
129 9 |           egy süldő malacot.~S azzal ő is sietett a fakó szekerére
130 10|           közé tartoztak; oda szokta ő adni a pertára kulcsait,
131 10|            az védelmezné magát; mert ő a bűnös „alter ego”-ja,
132 10|             bizony Korcza úr maga. – Ő érkezett meg hamarább a
133 10|           történetnek. Hiszen teheti ő azt, hogy megkímélje a szép
134 10|          Kálmán kifőzte, mint védené ő e hölgyet, ha ügyvéde volna.
135 10| következményekből eredő tapasztalat. Ő maga is örülni látszik annak,
136 10|              hazajövetelét. Nem ment ő azalatt Katinkához értesítéseket
137 10|            volna tőle? Jobban látott ő ily magasból mindent, mint
138 10|       gyermekkorában tudta azt, hogy ő családjának leendő feje;
139 10|     ellenőrizni, még elronthatják az ő jószágegyesítő plánumát.
140 10|        egyszer tudatta vele, hogy ha ő meghal is, Bertit kell férjül
141 11|            nagy bölcsen mondogatá az ő magasröptű költői frázisaira
142 11|              a vádlott nem az, kinek ő bemutatja; de mert a védelem
143 12|            vont, s bevallá, hogy biz ő élte világát, akkor szóba
144 12|       ragyogó csillagnak; az volt az ő Vénusa. Tőle kölcsönözte
145 12|               kerevetén végignyúlva, ő pedig lábainál ülve egy
146 12|      lovagolni, kocsikázni az utcán: ő tudja, hova vágtatnak?~El
147 12|              mosolygott hozzá, pedig ő már tudta, hogy mi szüksége
148 12|      ajánlatban.~Föltenni róla, hogy ő ilyen könnyelmű ember! Tékozló
149 12|          ilyen szépen kacagni, mikor ő mesél neki valamit.~Amint
150 12|        Bálvándy a primus acquisitor, ő pedig csak usurpator. Ez
151 12|         Szabad neki megbánni tettét. Ő megbánhatja, hogy pénzt
152 12|              már más szó!~Most tehát ő is elővonta zsebéből a visszavett
153 12|              dobbant a szíve. Talán „ő?” Talán utána jött, hogy
154 12|             s akkor elbúcsúzhatol az ő szépséges orcájától. Helyetted
155 12|     pajtásával s nem nézte azt, hogy ő huszár, az pedig csak „diga” (
156 12|           címe a katonáknál), s hogy ő már maga keresi a kenyerét,
157 12|           még csak puffra él, s hogy ő már valami, mert első waldhornista
158 12|   figyelemmel kíséri azt, amivel már ő nem is törődik; ez megvonja
159 12|            magyar tudomány adhat. És ő, akinek elő kellene járni,
160 13|           szorítá barátját kebelére. Ő tudta, hogy honnan menekült
161 13|      Medusának vagy Hecaténak, azért ő ezzel a névvel is bámulatra
162 13|             a strázsálás. Fogva volt ő jobban minden börtönnél,
163 13|           támadna valahonnan, amiből ő vitézül kiszabadíthatná
164 13|       Kálmánnak olyan jólesett, hogy ő mosolyog. S a szép szemek
165 13|            Dorothea nem volt ott; az ő szemei nem láthatták ügyetlen
166 13|          volna megtudni, miért nincs ő is itt. Talán rosszul lett?
167 13|       olvasva, a hercegnő inte, hogy ő akar beszélni.~És aztán
168 13|           amelynek előzményeit éppen ő ismeré legjobban; az a bizonyos
169 13|       aludtak a hölgyek akkor, mikor ő a hintóban Biróczyval beszélgetett,
170 13|      unokaöcs ajánlkozott, hogy majd ő lesz házigazda nagybátyja
171 13|             az, ha neje nem tudja az ő nyelvét. S meglehet, hogy
172 13|          mellett Dorothea grófnő, az ő kegyence, amellett Zuzanne
173 13|            gyapjúhajjal.~Hanem azért ő volt a társaságnak a lelke.~
174 13|         monsieur Clamant”-hoz, ahogy ő Kálmánt címezte; (sohase
175 14|            apa nevezetes acquisitor. Ő uradalmakra spekulál. Óriási
176 14|             messzebb látó terv volt.~Ő kiszemelte magának az ország
177 14|             háznál folynak össze: az ő pártfogoltjai, lekötelezettjei
178 14|           betűt közébe szúrhatott az ő betűinek, mintha ez is a
179 14|           megmutatta neki, miszerint ő a két sánta lábával mindazokat
180 15|             mozdult a helyéből, csak ő is meggondolta magát: megnézte
181 15|          örömjelenetet mégis csak az ő ellesett diskurzusa ott
182 15|           hercegnő volt a rendezője, ő adta mindenkinek az eszmét,
183 15|            ünnepeltet; valamint hogy ő gondoskodott a viszonajándékokról
184 15|             de ajándék, borravaló az ő markát el nem hagyta még
185 15|          úrnak, hogy szíveskedtek az ő nevét képviselni, kinek-kinek
186 15|              meglepetésnek, amellyel ő fog kedveskedni.~És erről
187 15|           hogy „érzi”, amit játszik, ő is érzé, amit táncolt. Minden
188 15|          ütni a tánchoz tenyereivel, ő is utána lejtett a fél vállával
189 15|         bámulattól, s e bámulat okát ő maga tudta legjobban megmérni.~
190 15|              értékű emlékkel, melyet ő maga is fenséges kezekből
191 15|          éppen olyan deli most, mint ő volt akkor.~És egy pár szem
192 15|             akkor elmondá neki, hogy ő bizony nincsen szokva ahhoz,
193 16|            magában, hogy majd csinál ő mind valamennyinek egy olyan
194 16|             a sánta ember, utoljára „ő”. Tehát szemközt jut a leánnyal.~
195 16|             meggyógyul tőle.~De hisz ő nem akarta Kálmánt meggyógyítani.~
196 16|              találja, hogy kinek írt ő most levelet.~Három nap
197 16|        Kegyed megy őhozzá haza? Vagy ő jön kegyedhez haza?~– Azon
198 16|          tisztelettel beszélni róla: ő nekem férjem.~– Hja, azt
199 16|              a „Két Kecskét” s akkor ő nem tud hová szállni s visszafordul.~–
200 16|           azt gondolta magában, hogy ő bizony kikönyököl az utcára;
201 16|        bérelt ki szállást Katinka az ő kedves férjének, mit az
202 16|      magasabbra is emelgetni; no, ha ő nem szégyenli, hát szégyenli
203 16|          látszik az a gondolat, hogy ő másfél marokkal alacsonyabb
204 16|              tesz becsülettel, lévén ő szegény hosszú sörényű,
205 17|              olympi látvány, amelybe ő be akar menni?~Szerencsére
206 17|              Mindjárt fogta karon az ő kedves barátját, s vitte
207 17|               még a belépti díjat is ő tette le érte.~„Ma, reggelig
208 17|     műkifejezés a legény részéről, s ő is behajítá a maga tallérját.~
209 17|               s a pompás hintóban ül ő maga, a legkövérebb, leghatalmasabb
210 17|             midőn a kínai császár az ő kedvéért is leugrott a hintóról,
211 17|  gyönyörűséget, hogy azt ne mondja:~„O tu Spitzbub!”~S azzal egyidejűleg
212 17|              kezére; mármost fizesse ő a kárt.~Bálvándy nem tagadhatta
213 17|          egyik szarvát nagy büszkén: ő volt az, aki a kötelet rá
214 18|               leült közéjük. Először ő nyerte el minden pénzüket,
215 18|          tisztába jött magával, hogy ő most a felesége hívására
216 18|         aztán az is azt mondta, hogy ő csak tréfált, nem akar birkózni;
217 18|       utcaszegleten, s magyarázza az ő felhívását ki-ki egymásnak.~
218 19|            eléd – kötődék Biróczy az ő kedves barátjával, Kálmánnal,
219 19|           igen nagyon kíván; nincsen ő az ilyen úri étkezéshez
220 19|         valami kígyófajta-e? Mert ha ő valami kígyót meg talál
221 19|         kígyót meg talál enni, attól ő mindjárt meghal.~Hogy elítélte
222 19|    felpattant! Gróf ide, püspök oda, ő a maga vallását kisebbíttetni
223 19|            kisebbíttetni nem engedi. Ő a maga nyájából ily becses
224 19|            püspöknek kezet csókolni.~Ő is!~
225 20|          akkor mindjárt rájött, hogy ő itt a statutiót meg nem
226 20|         másutt kereste ambícióit. Az ő vendégeinek dicsekedni kellett
227 20|            kedvéért külön zár, s ott ő magának tartja fel azt a
228 20|             azzal a szép szájával az ő rovására nevessen; s azon
229 20|             gyöngy fogsoraival, hogy ő meg milyen szép.~– No, hát
230 20|      ajánlkozott, hogy majd viszi az ő fegyverét is, de Katinka
231 20|           mutatnia, hogy tud ugrani. Ő is utána szökött.~A vezető
232 20|  kétségbeesve tapasztalá, hogy ez az ő festői talentumát meghaladja. –
233 20|         Kálmán félretekintett. Tudta ő azt, hogy mi az. De azt
234 20|             mikor be van csukva. Óh, ő tanulmányozta e csodálatos
235 21|          nagy nehezen a rusznyák is. Ő ugyan azt állította, hogy
236 21|       állította, hogy nem mulasztott ő semmi kötelességet, mert
237 21|             igen érzékeny szíve van, ő azt magához fogja venni;
238 21|              vadásznő, s most már az ő jogai léptek gyakorlatba.~–
239 21|             ne csak maga nevessen az ő rovására, hanem az egész
240 21|      ragaszkodást.~Megmagyarázza hát ő maga.~– Uraim! Báró úr,
241 21|             ám, hogy a vadász lőjön: ő lő a vadászra, félmázsás,
242 21|             annyi ízlése a medvének; ő védve marad.~Kálmán gondolt
243 21|           kocsi azon oldalához, ahol ő ült, halkan súgá neki:~–
244 22|             mellett eszeveszett hős.~Ő akarta Kálmánt megszégyeníteni
245 22|            Még sokszor keresztül fog ő botlani abban a fényes pókszövetben,
246 22|        fölkeltett maga előtt, aki az ő számára fenntartott hely
247 22|          keményen az asztalhoz, mert ő protestálni jött ide. Aszályinak
248 22|        protocollumban. Dehogy nézte! Ő megtette, amiért ide volt
249 22|           pajkossággal rögtönzött az ő kedves barátjának, Bálvándynak,
250 22|        idejét látja.~Puskát nem vitt ő magával védelmére, de a
251 22|       megnevezni, s az én jogomon az ő megbízásából tiltakozni.
252 22|              azt mondá neki, hogy ha ő abba az ismeretlen sötétségbe
253 22|              a fenyőkön túl van, ott ő meg gyógyulna valamitől.~
254 22|            sír, akként figyel, ahogy ő akarja, vagy akként fütyül,
255 22|        fütyül, ahogy maga akarja, de ő csak egy nagy vonását látja
256 22|        legjobban ez a tünemény. Hisz ő költő volt. Az ő ideálja
257 22|      tünemény. Hisz ő költő volt. Az ő ideálja volt ez. Amit képzeleteiben
258 22|              karjai között.~Ott volt ő igazán otthon. Ott talált
259 22|         azért, hogy itt játsszunk az ő statutióján. Volt is nekem
260 22|           Volt is nekem szükségem az ő ezer forintjára! Hanem a
261 22|           nem szökünk tőle? – Látod, ő parancsolja. Annak pedig
262 23|            pedig mi szólunk egyet az ő nyelvén, ha elővesszük az
263 23|            nyelvén, ha elővesszük az ő hőseit, Mihály vajdát, Cserni
264 23|          Györgyöt, ha elénekeljük az ő dalait: eksztázisba jön,
265 23|          látványban érzünk, s amiről ő nem is tud semmit. Övé jobbágyainak
266 23|            Nézd – szólt Cilikéhez. – Ő velünk egy úton járt. Ő
267 23|              Ő velünk egy úton járt. Ő fenn az égben, mi lenn a
268 23|              urak szalonjaiban. Nem; ő velünk jött.~És elkezdték
269 23|        kunyhó szögletében, mintha az ő dalához való zenekíséret
270 24|             kérdezte senki, hogy hát ő mért nem volt a táncban.~
271 24|         Bálvándy Kálmánra mutatva. – Ő a királyi tábla felesküdt
272 24|           hajdani háziúr neve. Tudta ő, hogy ez csak tréfa.~– Nem
273 24|      családnak, akkor elbúcsúztak, s ő hátramaradt Debrecenben.
274 24|            kötelessége volt az, amit ő viszont gyönyörűségnek vett.
275 24|             a háziasszonyt, hogy tud ő annyit, amennyit magyarul;
276 24|            galandja mellől kihúzott, ő sohasem látott: lévén az
277 24|              meg nem engedte, inkább ő csókolta meg a leány orcáját,
278 24|            előkeríthető. Nem érdemli ő azt a magas leereszkedést.~
279 24|             asszony a vendéglátásba.~Ő is visszakerült a konyhából
280 24|             hát, majd a Juci elül az ő ölében, az Erzsikének is
281 24|             alszom – monda Kálmán, s ő is vette a köpenyét.~– De
282 24|              háziasszonyt; megszokta ő már azt; a kollégiumban
283 24|             gazda fiának is jó, amit ő eszik; különben fitymál
284 24|             nyeli a fekete kenyeret, ő is elhiszi, hogy kakastejjel,
285 24|               sem cifra kocsikra; az ő leányaik pedig seperték
286 24|            fordulni a földnek!~Aztán ő is csak elaludt, s azt álmodta,
287 25|           amit teveled éreztetett az ő úri családja egykor; – ezt
288 25|              Isten áldja meg – monda ő is, kezét nyújtva Kálmánnak;
289 25|           állapot közt csak a kalap. Ő is hatalmas parolát adott
290 25|              íratni a címzetet; mert ő maga latinul nem tudott:
291 25|         disznóival találkozik. Ez az ő írása volt: bizonyítanak
292 25|             már megtudott valamit az ő találkozásáról a maga száműzötteivel.
293 25|           egy napért, amit Kálmán az ő istenei s azok papja és
294 25|           annál szigorúbbnak lássék. Ő már ügyvéd volt; hozzá nem
295 25|             ott megharap; mert az az ő moslékja! Tehát innen zivatart
296 25|              elbámult. Ezen a hangon ő sohasem hallotta még Kálmánt
297 25|       Cilikéd ellen nincs kifogásom. Ő egyedül azon alak, ki egy
298 25|       végigolvasta.~A pályadíjat nem ő nyerte el.~Valamennyi pályázó
299 25|           babért egy fordító.~Hát az ő remekműve? A késő kor világító
300 26|     pályadíjt nyert, s két hét múlva ő és Cilike játszani fogják
301 26|           rajta a nagyanya.~Abban az ő szokott házi öltözetében,
302 26|          vele, szólj Korcza úrnak, s ő intézkedni fog a többiről.~
303 27|    oltárképet meglátja, hogy hát már ő azt a lovat is hozzáimádja-e
304 27|      nyilvánítá őfenségének, hogy az ő ereiben is atyja vére buzdul.~–
305 27|             hogy a főispán beszédeit ő készíti.~Kitavaszodván az
306 27|         Decséry úrhölgyeket kísérve, ő is ellátogasson az alcsuthi
307 27|             a kis főhercegnek, miket ő is nagyanyjától hallott;
308 27|            cimboraságban élt, amióta ő is lovat tartott. A lakoma
309 27| felkapaszkodott egy asztal tetejére, ő lesz majd a bíró.~A cimborák
310 27|             saját hibáját, miszerint ő mindig a kard lapjával üt,
311 27|             unszolá őt a hercegnő –, ő ért hozzá, ő illetékes bíró.~–
312 27|             hercegnő –, ő ért hozzá, ő illetékes bíró.~– Mi az? –
313 27|            meg a költeményt, megírja ő ön helyett.~(Biz’ ez jó
314 27|               hogy szereti azt, amit ő. Hogy vetélytársnéjára,
315 27|          oltárára teszi le áldozatát ő is; – az nem kérdés, hogy
316 27|             felől; aminek szabályait ő nem tanulta.~Kálmán tehát
317 27|           versek.~Áldozatgalambok az ő istennőjének oltárán, melyen
318 27|     délutánokat végigenyelegte: ahol ő az aranyszárnyú pillangók
319 27|           jut), vigyenek üzenetet az ő kedves gyermekének tőle,
320 27|          több gyermekmeséket nem fog ő regélni már senkinek.~Igen
321 27|        életben, amelynek teljesültét ő előmozdíthatja, tudassa
322 27|        érdemrendje felrakva mellére.~Ő nem hoz magával papirost,
323 27|            udvariasan feláll előtte; ő pedig méltóságos léptekkel
324 27|    csoportozataival, azazhogy beszél ő azoknak, azok meg hallgatják.
325 27|      farizeusok és írástudók, akiket ő most mindjárt úgy el fog
326 27|              hiába szabadkozik, hogy ő egy szót sem ért franciául,
327 27|              sem ért franciául, mert ő olasz; mindegy! Meg kell
328 27|         ráismer.~Ez a „gyerek”, akit ő Korcza fiskálisnál egyszer
329 27|          higgye el neki valaki, hogy ő Abdi basa!~No, bizony ezért
330 27|             azt is bejelenteni, hogy ő a katonai szolgálatból elbocsáttatott,
331 27|          hogy Sátory őrnagyot bizony ő ölte meg – mikor a nádorral
332 29|           azonnal látogatására megy. Ő tehát majd ad be Kálmánnak
333 29|          nevetséges szerepet vállalt ő magára, ha egy dózis emeticum
334 29|         kasznárhoz; az jobban ért az ő betegsége kigyógyításához,
335 29|           fogadhatott volna, hogy az ő hangja az, amely legjobban
336 29|           odább fognak menni; holnap ő könyörögni fog érettük a
337 29|         asztalfőn meglátta ülni – az ő kedves barátját, Bányaváryt…~
338 29|             volt és disznó út hozzá. Ő pedig gyönge teremtés. Hamar
339 29|             mikor a te művedet fogja ő szavalni, akkor vagy meggyógyul
340 30|             Offenbach! Ha most mi az ő zenéje nélkül látnók a leányainkat
341 30|        nagyobb csodákat művelnek, az ő zenéjük hangjára jogot kap
342 30|          parancs.~Nyilvános bálokban ő nem szalonképes, de a magántermekben
343 30|            nem mondta meg neki, hogy ő volt az, akire várt.~– Nekem
344 31|            sorokat, szavakat, amiket ő kitörölt volna belőlük.
345 31|              emberére talált, aki az ő nagyságát felfogni képes.
346 31|              magát vezettetni, s míg ő Kálmán művében az erkölcstelen
347 31|          megrázó költeményt: egyedül ő nem vette észre benne a
348 31|               hogy jól játszanak; de ő azt mind egész másképp képzelte.
349 31|              éltek ezek az alakok az ő lelkében. Ott van ni! Az
350 31|             amit játszik: egyedül az ő alakján lehet tekintetének
351 31|            tekintetének megnyugodni. Ő a tökély. A többi aztán
352 31|            hogy ki az az ember, akit ő szeret? Most kezdi-e látni,
353 31|            hogy műve nagyon tetszik; ő érezte az ellenkezőt. Óh,
354 31|            is amaz eszméket, amiknek ő élő szavakat adott. És az
355 31|              amellett nagy gourmand; ő maga dicsekszik, hogy minden
356 31|              a képzeletben van, hogy ő jobb költő, mint más. A
357 31|          biztosítva minden oldalról; ő se nem író, se nem színész,
358 31|            oldalon végig.~– S azt az ő nagyanyja holnap már olvasni
359 31|            nem Jenőy volt, és nem az ő színműve. Óriási volt az
360 31|      örömünnepez felette. Ezt érezte ő maga, ezt érezték mindazok,
361 31|           kik visszatartóztatták. Az ő esése kolosszdűlés volt.
362 31|            hogy az igen fennkölt mű. Ő el volt ragadtatva általa.~
363 31|           maga elé teremt, melyik az ő saját alakja? Kiből beszél
364 31|              alakja? Kiből beszél az ő lelke? A féltékenyből, aki
365 31|             azt vette észre, hogy az ő napja elé nagy fellegek
366 31|            át fiamhoz, a főispánhoz? Ő már kérdezősködött ön felől.~
367 31|            egy ólban, s játszanak az ő dacára. Becsülésre méltó
368 32|          hiszen ez a házfelügyelő az ő régi iskolatársa, Csuka
369 32|            nem ért meg semmit, hanem ő megértett mindent.~Genuába
370 32|            Dorothea megbocsátott, ha ő szeret, kivel törődik aztán?~
371 32|          akkor jobb archaeolog, mert ő kitalálta, hogy miért utazzék
372 32|          nagyanyja levelét.~Ahelyett ő írt hozzá.~„Kedves nagyanyám!~
373 32|           kedvencét, nevelt leányát. Ő azt a megfertőztetés legutálatosabb
374 32|          átok alatt, hogy ezekkel az ő száműzötteivel valaha érintkezzem.
375 32| színészcsapatnak adtam át előadásra. Ő olvasta ama lapból, melyet
376 33|         piszkos bírálatot a lapjába, ő maga mámoros volt, nem olvashatta
377 33|         kapott bocsánatkérő levelet. Ő maga sem tudja, hogy mit
378 33|            kellett vallani, hogy biz ő csak cinkanál, semmi más:
379 33|              nyílik az ajtó, s belép ő maga: a patrónus, a háziúr.~
380 33|           közeledik vendégei elé: az ő arca sohasem szokott változni
381 33|           Kálmánt, balra Bányaváryt, ő maga az asztal végére ült,
382 33|           hol háziasszony van, az az ő kötelessége, ily özvegy
383 33|        Kálmán barátunk boldog ember. Ő külföldre mehet.~– Nem,
384 33|            mások boldogsága sérti az ő lelkét. Én tudom; mert sok
385 33|          csizmadia?~Hiszen nem is az ő virágjára céloz az.~– És
386 34|           útrendet követték, amelyet ő; csakhogy tovább időztek
387 34|              azt sejtesse vele, hogy ő egyenesen utánuk jött. Szemmel
388 34|               szövetség tanít, az az ő lelkének is törvénye volt
389 34|       oroszlán azt mondta neki, hogy ő a vallomást nem tevő szövetkezettek
390 34|             neki panaszkodó haza. És ő már tudja azt, hogy a földműves,
391 34|        odahaza mindezt nem tudhatta. Ő csak azt tudhatta, hogy
392 34|       legaranyabb napsugár fényénél. Ő csak a szép festményekben
393 34|               még Béninek is csak az ő engedelmével volt szabad
394 34|            pedig biztosítá, hogy nem ő, ha mindjárt még egy nyakat
395 34|           meg, hogy van-e még pénze. Ő csak nem találhatja el innen
396 34|             anglus azt állítja, hogy ő a répából cukrot csinál!
397 34|              élünk) azt akarja, hogy ő a levegőt meggyújtja, s
398 34|        tanult emberek oly ostobák az ő latin conversatiójukkal.”~„
399 34|         szemeit.~Tehát azért volt az ő útraküldetése, hogy amazok
400 35|             dicsőségéért, mert akkor ő nem volna élő ember. Ő lakja
401 35|         akkor ő nem volna élő ember. Ő lakja az első szobát, mely
402 35|          mindjárt a lépcsőre nyílik. Ő most is olyan boldog gyerek,
403 35|              gondolatja támadt, hogy ő most maga is Rómában van,
404 35|              a szájában; akkor aztán ő is engedett magához kérdést
405 35|              unokájának vére foly az ő ereiben is. Éppen olyan
406 35|       gondolat volt az őelőtte, hogy ő legyen ura minden birtokuknak,
407 35|             minden birtokuknak, hogy ő parancsoljon mindenből.
408 35|        jutott, hogy ezen a márványon ő sokat járt valaha. Ott volt
409 35|             voltak azok, mint amiben ő eddig lélegzett.~Az idő
410 35|             akarta hinni, hogy az az ő saját neve.~A megszólító
411 35|           játékos, sem kozák. Ott ül ő már bizonyosan és játszik.
412 35|         kopott, sáros ruhában. Tudta ő azt mind igen jól.~Nem is
413 35|     olaszországi élményeiről, inkább ő beszélt neki azokról, amik
414 35|            azt állítja magáról, hogy ő a Mátyás király. Ez a bolondsága –
415 35|            amidőn aztán a tekebot az ő karján tört ketté, s csak
416 35|     Mihálynak a cselszövénye, meg az ő áruló szakácsának, Lábatlannak;
417 35|              csitította, hogy hiszen ő maga rendelte el, hogy „
418 35|           szájában, hanem sós perec: ő annak látta.~– Hát jól van,
419 35|              gyertya az ablakában, s ő azalatt varr, úgy hiszem,
420 35|           semmit. Mikor kijózanodik, ő maga teszi magának a legnagyobb
421 35|     megfosztotta; jó szerencse, hogy ő arra a gondolatra jött,
422 35|             önnek írni, hogy ezek az ő gyűlölt emberei mily nyomorúságban
423 35|              haza merészel jönni, az ő házába be nem lép, sem az
424 35|            házába be nem lép, sem az ő abroszához többé nem törli
425 35|      tanulhatja a nyomorúságot; mert ő minden vagyonából majorátust
426 36|           amit lát, az valóság.~Hogy ő maga hogyan került ide,
427 36|         kezdett tisztába jönni, hogy ő maga valami színházigazgató,
428 36|           Kálmán!” És nem elég, hogy ő maga jött; hozott magával
429 36|             s Isten látja a veséket: ő abban a percben mindezt
430 36|              mit? Megbocsátani? Hisz ő neheztelni sem tudott soha.
431 36|          neheztelni sem tudott soha. Ő soha arcának egy bánatos
432 36|             szemrehányást; nekem, az ő bűnben elsüllyedt gyilkosának;
433 36|              diadalaiból.~És Kálmán?~Ő pedig esténként a nagy diadal
434 36|          eljár kártyázni, kocsmázni. Ő ugyan azt a címet adta neki,
435 36|          vele.~Hanem megkapta azután ő is a magáét egy olyan helyről,
436 36|           tenyere; szerette volna az ő kedves barátját kidobni
437 36|      felesége megverte, hogy mármost ő ezentúl jó ember lesz; kártyázni
438 37|              elrepült kanárimadarat.~Ő még tartogatta az arcképet;
439 37|              a magam nemét!” Ismerte ő Dorotheát is. Olyan kedély
440 37|      alakultak. Ez nem volt többé az ő ideálja.~A Decséry család
441 37|              és meg nem hódol nekik. Ő az ideál. Szép, délceg alak,
442 37|         aludjanak tovább.~Ez volt az ő érdeke Dorothea körül, nem
443 37|        irányadó volt, alkalmazkodott ő is. Ha például Pozsonyban
444 37|              családi kötelékekkel az ő érdekeihez lesz fűzve, hát
445 37|          amit Pozsonyban játszik, az ő vármegyéjébe is áthozni.
446 37|                az öreg Decséry. Mert ő itt a főszemély, miután
447 37|            Százezer forint nélkül az ő háza soha sincs. És az a
448 37|         családja kegyéből. Azt ugyan ő sem helyeselte, hogy Kálmán
449 37|        hagyni. Ilyen szemekkel látta ő Kálmánt maga előtt, s hallani
450 37|            hallani sem akart másról. Ő azt állította, hogy eszére
451 37|             eszére fog az még térni. Ő nem tesz le róla, hogy az
452 37|            mint ahogy elhullottak az ő vetélytársai, mikor a hercegnőnek
453 37|        világban, amerre dolguk volt; ő nem kísérte őket sehova.~
454 37|       parancsolnak, az történik meg; ő csak olyan ötödik kerék
455 37| öltözőasztalánál lesz.~– Óh, elfogad ő engem ott is – monda Bányaváry
456 37|        sehogy sem akartak sikerülni. Ő Kálmánt búsongó, levert
457 37|             zokogó arcát. Ez volt az ő vágyaiknak netovábbja, az
458 37|            vágyaiknak netovábbja, az ő álmaik legmerészebbike.
459 37|             barátja? S elvállalja az ő exhaeredatiójának ügyvitelét? –
460 37|             életmód mellett, amelyet ő folytat, az emberi erő fölötti
461 37|         fogja magától űzni ezeket az ő barátait, legelöl Bányaváryt
462 37|              borzalmas útonállásait. Ő ugyan nem fél, mert az aranyai
463 37|              tudatta vele, hogy most ő a majorátus birtokosa, melyet
464 37|            mikor eszébe jutott, hogy ő most Kálmán öccsének a részét
465 37|     Biróczyra; kikérte magának, hogy ő irányában ily kifejezéseket
466 37|           mindenütt a sarkában, mert ő nem gyerek. A vendéglőkben
467 37|            azt a tömérdek sok pénzt. Ő maga ugyan részt nem fog
468 37|             fog venni a játékban, az ő aranyai jól be vannak varrva,
469 37|           grófnő is azt mondta, hogy ő is próbál szerencsét. Ez
470 37|           elaludt, azt álmodta, hogy ő maga is nyakig ül az aranyban:
471 37|            elveszíteni. Mit csinálna ő, ha az őrajta esett volna
472 37|           fél mázsa aranyat, amit az ő szeme láttára elnyert. Vajon
473 37|           velük egy úton jár, mintha ő volna az a proverbialis „
474 37|            fejébe sehogy. Mert tudta ő azt, hiszen törvénytudós
475 37|          tanú aláírja magát, hogy az ő szeme láttára számlálták
476 37|           nagyon megijedt. Mit írjon ő? „Girót.” Micsoda állat
477 37|              írja a nevét külföldön. Ő nem írja le a nevét sehova.~
478 37|          giro” nem ment Béni fejébe. Ő inkább meghal éhen, de alá
479 37|            engedte, hogy Bálvándy az ő váltójára írja a nevét:
480 37|         vendéglői szolgát, ráírta az ő váltójára a saját nevét,
481 37|            óhajtása, mint hogy vajha ő egyszer visszaszolgáltatná
482 37|     rendeletére kell fizetni? Nem az ő gondja az.~És aztán el is
483 37|       semmiképpen meg ne értse. Hogy ő fizessen hetvenötezer frankot;
484 37|              céduláért? Sosem látott ő hetvenötezer frankot életében.~
485 37|           kérdezte tőle, hogy nem az ő névaláírása-e ez a bemutatott
486 37|      biztosítá Béni urat, hogy tudja ő ezt jól, de miután az acceptans
487 37|              tiltakozott Béni bácsi; ő nem gyilkol, és még kevésbé
488 37|        reggelihez, kivált amilyennek ő képzelte a tömlöcben kiszolgáltatott
489 37|          sánta Biróczynak. Hej, csak ő azt a sánta Biróczyt el
490 37|               amibe belekeveredni az ő nagy fejének ugyan semmi
491 37|              pénzt nem kerít, s vagy ő engem, vagy téged az anyád
492 37|         tökéletesen sikerül. Ismerte ő Bálvándyt jól, tudta, hogy
493 37|              öreg Decséry mondani az ő kedves unokájának, mikor
494 37|          restellte a dolgot, mert az ő műve volt Dorotheának Bálvándyval
495 37|          biztosítékot ígért; nemcsak ő és unokája fogják aláírni
496 37|             kiénekelni, hogy majd az ő pénzével egy második hitelező
497 37|      tartozást Csollánnénak, s aztán ő egyezkedik ki Bálvándyval.~
498 37|        követelte, hogy hova tette az ő fiát, még Biróczynak állt
499 37|              Bénit a maga esze után. Ő hát Berlinen túl nem is
500 37|            túl nem is törődött vele; ő azután Csollánné megbízásából,