Part

501 37|           annak a költségén utazott. Ő nem tehet arról, ha Benjámin
502 37|            siralmas fogságából, mert ő nem állja ki tovább, ő felakasztja
503 37|          mert ő nem állja ki tovább, ő felakasztja magát. Ezeket
504 38|        nagyon megtisztelő meghívást: ő nem mehet el a lakomára,
505 38|     Kálmánnak egy új darabját adták, ő maga is megjelent a színpadon;
506 38|             az kereken kimondá, hogy ő biz az apja üdvösségéért
507 38|          neki, hogy legjobb lesz, ha ő is utánuk megy. Csollánné
508 38|           órák tizenegyet vertek; és ő el volt szánva, hogy egyedül
509 38|           egy lélek a földön, aki az ő lelkével együtt gondolkozik,
510 38|           hunyorgatással jelzé, hogy ő meg is tudná nevezni azt
511 38|             gondolta, hogy mindez az ő bosszantására mondatik,
512 38|           mondatik, s fel sem vette.~Ő csak arra gondolt, hogy
513 38|             tehát menjenek vissza az ő házához, s maradjanak ott
514 38|              neki Pesten van itthon, ő hazamehet. Haza is ment,
515 39|         Kálmánt mindez nem bántotta. Ő költő volt Isten kegyelméből,
516 39|     Kálmánnak is feltűnt, hogy amint ő belép a pályatársak mulatótermébe,
517 39|             ügyeit, többek között az ő kizáratását is az örökségből,
518 39|         pesti parton rekedt, azalatt ő a budain maradt. Ez volt
519 39|              csakugyan pirosabb-e az ő képének az egyik fele, mint
520 39|        keserűen bólintott fejével.~– Ő pedig már holnap itt lesz;
521 39|         hogyan vívott veled párbajt, ő téged kímélt, mert a nemzetet
522 39|        golyód pedig keresztülment az ő karján. A tudós elhisz mindent,
523 39|               hogy miért híresztelte ő ezt a rágalmat. Mert ingyen
524 39|             a felvilágosítást.~– Hát ő kitől tudja ezt?~– Tőlem.~–
525 39|         könnyei, fuldokolva zokogá: „ő nem szeret engem többé!”~–
526 39|                Kicsoda? Bányaváry?~– Ő mást szeret.~– Kit?~– „Azt
527 39|              a teaestélyek a szívét. Ő most már szép, deli és boldog.
528 39|         rágalmat elhíresztelni, hogy ő Bálvándy kedvese: hogy a
529 39|            világ minden részéből; és ő annyiféle nyelven volna
530 39|          amaz asszony cselszövényei. Ő kötött szerződést egy külföldi
531 39|             impresszáriónak. S aztán ő maga is azon külföldi városban
532 39|              ily botlás válóperét az ő kárára fogja eldönteni. –
533 39|      Bálvándyról költött mendemondát ő is hallotta, de még csak
534 39|              vállalatnál, amilyenben ő törte a fejét, még nagy
535 39|               aki ezentúl leszek, az ő mentségére egy szót elvesztegessen.
536 39|              térni, és utazol, ahová ő.~– Mikor kívánod?~– Holnap.~–
537 39|         Rómeó jelmezét odapakolva az ő öltönyei közé.~Cilike kérdő
538 39|          Alapjában nagyon jó volt az ő szíve, csakhogy örökösen
539 39|              ismét a hívő nő volt, s ő maga biztatta már legjobban
540 39|          abban, amit megfogadott; ha ő egyszer megfogadta, hogy
541 39|     szolgáltattak bor helyett, s azt ő nagy tüntetéssel iszogatta;
542 39|             poharakkal koccintottak, ő a füles csészét emelte az
543 39|           Bányaváry! – Mindig érezte ő azt, amit beszélt; csak
544 39|       zamatosabb volt az a tea, amit ő máshol szokott inni.~Igaz,
545 39|         Csuka Ferinek arcába sütött, ő pedig háttal volt neki.
546 39|         háttal volt neki. Annálfogva ő Csuka Ferit jól megismerte,
547 39|            módjával majd elszoktatja ő innen!~Bányavárynak e percben
548 40|          barátunk Ázsiában bujdokol. Ő a régi nemzetet, én a jövő
549 40|    elfelejteni Bányaváry elűzetését. Ő valóban rajongott ezért
550 40|           mindenféle fancsali képek; ő azt mondja, németalföldi
551 40|        lássák; mert azokat a képeket ő aztán felakasztatja egy
552 40|           Nem tetszett neki, hogy az ő mesterségét mint utolsó
553 40|         szalmaszék kicsúszott alóla, ő leesett, s kificamította
554 40|     megharagszik is Tseresnyés uram, ő felkeresi a maga vademberét.
555 40|            úgy tapasztalá, hogy amíg ő késedelmezett, azalatt valami
556 40|             elpusztultak onnan, amíg ő beteg volt, egyedül maradt
557 40|  elfeledkezett róla; hiszen nincs az ő lábának már semmi baja.
558 40|              kellett több marasztás: ő biz itt marad: – úgyis valami
559 40|              engedték volna, hogy az ő hazatérte előtt tálaltassék
560 40|             Én ugyan nem tudom, hogy ő ki légyen, nem is gyaníthatom,
561 40|               akinek csodálatosak az ő utai.~Csak hát jőne már
562 40|      pusztaság az!~És e pusztaságban ő egyedül bolyong: az „egyedül
563 40|              tudja már magáról, hogy ő semmi sem már többé, csak
564 41|          gyűlésben a kormánypárt, de ő mint elnök csak nem veszekedhetett
565 41|      főfájást okozott. Honnan vegyen ő ** megyében konzervatíveket?
566 41|         hanem utoljára is az csak az ő magánbaja, de sokkal nagyobb
567 41|            olyan társaságba, ahol az ő tanácsát is kikérik, s okos
568 41|           dolognak tartják azt, amit ő beszél.~Az ekként megalakult
569 41|              a gondolatra, hogy íme, ő legyen egy ilyen tekintélyes
570 41|           meg nem kérdezte, hogy hát ő mit szól hozzá. Mert hátha
571 41|            azt találja mondani, hogy ő bizony nem ad ebédet annak
572 41|         örömében, hogy végtére is az ő kedves magzatját ilyen nagy
573 41|      beneventálni a herceget: holott ő soha lovon nem ült.~És végtére
574 41|           nem olyan herceg, amilyent ő „Angelo, Padua zsarnokában”
575 41|              excelsissime princeps”. Ő bizony ahelyett azon kezdé,
576 41|              is kérdé tőle, hogy hát ő nem házas-e még; mire Béni
577 41|         ragadtatva örömében, hogy az ő fia így tud komázni grófokkal
578 41|          rendeletet a kolomposainak (ő maga elég óvatos volt, nem
579 41|           Hasztalan protestált, hogy ő otthon ült e három nap alatt
580 41|              ellene megesküdni, hogy ő volt az, aki előénekelt
581 41|        bocsát meg: azt, ha a férj az ő szülőit bántalmazza.~A Decséry
582 41|          nagyon szerette.~Mit tudott ő arról, hogy mi az a pártgyűlölet;
583 41|        unokája férjének. Várjanak az ő haláláig. A bosszantó dac
584 41|    nyilatkozata is megérkezett, hogy ő megmarad annak, amivé kitért.~
585 42|          Ferinek nem kellett utazni, ő most is házfelügyelő volt
586 42|           Corioliban, akként rántott ő is kardot, s kivont szablyával
587 42|        orvost, aki dühösködött, hogy ő most már nem áll jót a város
588 42|       meghűlt és görcsöket kapott. – Ő titkolni akarta baját, de
589 42|             azt vette a fejébe, hogy ő ezekben az időkben ugyanazt
590 42|      bizonyos zsibói házat; most már ő is el van szánva a köteléket
591 42|             ispánnak megmondja, hogy ő Pestről jött, az le sem
592 42|              ön Aszályinak őszintén: ő nekem egyedül hívem.”~Aszályinak
593 42|            Bruder! Gondold meg csak, ő most elválik a férjétől;
594 42|              ostobasággal Aszályi.~– Ő is nagyon ragaszkodott hozzám.
595 42|            tulajdonképpen kicsoda is ő, és mit visz most magával
596 42|           Katinka bámulni kezdett.~– Ő helyesli nagysád elhatározását,
597 43|         végnapjaiban meglátogatni!~– Ő akar jönni; de nem lehet.
598 43|          országban dúl az epemirigy. Ő maga nem fél attól, de fia
599 43|             hozzá azok közül, akikre ő várt?~– Ez aztán az asszony,
600 43|            sincs a háznál.~– Hol van ő?~– Elvitték katonának Galíciába.
601 43|         iparos. – A próféta beszél!… Ő látja azt mind, amiket mond!”…)~
602 44|       Mármost mit mondjon odabenn az ő halottjának? Ki fog téged
603 44|       lakik-e Jenőy Kálmán?” S aztán ő kérdezte meg az idegentől:~–
604 44|          mondá Tseresnyés uram, hogy ő elmegy a sírkő után nézni,
605 44|           túl, a part mellett, ahogy ő kiválasztá azt magának.
606 45|              festett női arckép, azt ő drága kincsek árán megváltaná
607 45|             megváltaná tőle.~„Keresi ő is!” – mondá a mester a
608 45|            Én láttam, mit szenvedett ő éveken át, most ő már nyugszik;
609 45|         szenvedett ő éveken át, most ő már nyugszik; már most szenvedjen
610 45|              Én láttam, hogy küzdött ő az élettel, most küzdjön
611 45|               most küzdjön ön már az ő halála emlékével. Itt e
612 45|           keresse őtet, és legyen az ő sírja is olyan süket és
613 45|           néma. Én nem vezetem el az ő sírjához sem önt, sem a
614 45|     feliratát is. Egy sem beszélt az ő Kálmánjáról.~Pedig tízszer
615 46|              zsidópiacon: az volt az ő bazárja.~És mikor így teljes
616 46|       Csollán Berti megmutatta, hogy ő kezet is tud csókolni.~S
617 46|        törvény parancsolta ekképp, s ő tudja, hogy mi a kötelessége.~
618 47|            is agg emberek már; de az ő alakja örökké ifjú maradt,
619 47|            Dorothea! Te összetörtél; ő pedig örökké ifjú maradt!… ~