Part

  1 El|                   Előszó~Eppur si muove!~Mikor Galilei ezt az emlékezetes
  2 1 |               eklézsia –, csak ünnepnap, mikor abszurdumot lát; vagy ha
  3 1 |                  akademika promocio” az, mikor valaki olyan sokat tanult
  4 1 |                  palást: onnan jön, hogy mikor azt felveszi az illető,
  5 1 |           tartozik. – „Potya” azt teszi, mikor alkalom adatik ingyen jóllakhatni. „
  6 1 |               két lábára sántít, úgyhogy mikor megy, mintha a Balatonon
  7 1 |               tüzében, arckifejezésében, mikor beszél, van valami elragadó,
  8 1 |            szemet csinált a látottakhoz, mikor a diákok szövétnekét meggyújtotta.
  9 1 |         debreceni szem”-nek nevezik azt, mikor valaki nem akar valamit
 10 1 |                 szíveket is. Éppen, mint mikor azt kell hallani, hogy ezt
 11 1 |                  ez a késő kornak.~Aztán mikor másodszor fölemelte a kalapot,
 12 1 |                 Utolsó riadójuk az volt, mikor a kemencében pattogott a
 13 1 |                nemesi bandériumok előtt, mikor a koronát Bécsből hazahozták;
 14 1 |                 együgyű versecske; hanem mikor az a tárogató magyarázni
 15 1 |             képzeli, hogy élt már akkor, mikor ennek a versnek a történetét
 16 1 |              ahogy részeg ember szokott, mikor okosat akar mondani.~– Az
 17 1 |                  kebléhez szorongatta; s mikor az nagyon mérgelődött már,
 18 1 |                  nagyon mérgelődött már, mikor a két jurátus és két dárdás
 19 1 |              Csutorában jó bora. ~Iszik, mikor akarja, ~Fülöpöt is kínálja.~
 20 1 |               laposra hunyorult a szeme; mikor pedig a clarissime hátranézett,
 21 1 |                 fogható veszedelem, mint mikor valakit egy hazugságon rajtakapnak;
 22 1 |             olyan nagyon a tógája alatt, mikor futott. Ki jött volna arra
 23 2 |                még Balmaz-Újvárosban is.~Mikor pedig Debrecen 1802-ben
 24 2 |            azután elvesztette a hangját. Mikor ismét felhúzták az újon
 25 2 |               örvendetes alkalomra; csak mikor valami gyász van.~A cívis
 26 2 |                  van.~A cívis tudja már, mikor azt a hangot meghallja,
 27 2 |                 rekedt harangot egyszer. Mikor az háromszor fog szólni,
 28 2 |                tekintélyt tartson velük: mikor a fél szemöldökét felhúzza
 29 2 |              húzná egyre feljebb vele, s mikor aztán egyszerre megint lehunyta
 30 2 |                fel.~Egy odvas foga volt, mikor valamin nagyon tanakodott,
 31 2 |                kezéből diák kezébe. Mert mikor innen elmegyünk, közülünk
 32 2 |            triumfális processio volt az, mikor azt visszahozták az országba!
 33 2 |             miután a többiek eltávoztak.~Mikor aztán ő már egyedül volt
 34 2 |              nehéz ítélet ki van mondva.~Mikor a harmadik verset fogja
 35 2 |           bevárja a harmadik harangszót, mikor az egész frekvencia indul,
 36 2 |              gúnykiáltást- „oche! oche!”~Mikor pedig harmadszor megszólalt
 37 2 |          basszista, mint Barkó Pál volt. Mikor azokat a szavakat odadörögte „
 38 2 |             volna eszébe, hogy búsuljon?~Mikor aztán a nap lement, a bujdosók
 39 2 |               pásztorhalmon üldögélve, s mikor már a hazatért társak nagy
 40 2 |                az alkonyködös rónát. – S mikor a tárogató elhallgatott,
 41 3 |            diákok sorba paroláztak vele.~Mikor aztán az utolsónak is a
 42 3 |                  megtéríti a kárt.~Hanem mikor a faluvégi csárdához elértek
 43 3 |             szekéren? – mondá társainak, mikor fátumukat előtte elpanaszlák; –
 44 3 |               odafortificálnak, s télen, mikor nagy a hó s aztán egy jó
 45 3 |               pallér; csakhogy annak is, mikor azt az emeletes úri lakot
 46 3 |                templom volt a fejében, s mikor már készen állt a ház, ablakok
 47 3 |               rakni a pincétől kezdve; s mikor végezte, akkor mondá meg
 48 3 |                tréfa, annál jobb; kivált mikor már ennyire vannak, mint
 49 3 |                  is a mellékházakból; de mikor az olyan mulatságos látvány,
 50 3 |                olyan mulatságos látvány, mikor a megijedt gyalog ember
 51 3 |               egy ollót kért hozzá, hogy mikor leteszi a poharat a szájától,
 52 3 |             tételt és vesztett folyvást.~Mikor a hatodik játszmát is maccsal
 53 3 |                   s most adod fel a jót, mikor már beharangoztak.~Bertinek
 54 3 |          jeleneten. Pedig nagy dolog az, mikor a szegény ember egyszer
 55 3 |        kiénekelheti magát szíve szerint; mikor két esztendeig nem hallott
 56 3 |                 akkor riadtak új életre, mikor a kántus rákezdte „A Sionnak
 57 3 |                 ne lett volna dekorálva.~Mikor aztán megint jött a birkatokány
 58 3 |                  nagyot kiálts a fülébe, mikor vele beszélsz. – Neked öcsém,
 59 3 |                 tallért. El ne felejtsd, mikor kiadod, hogy lázsija van.~
 60 3 |            visszahozta azt szerencsésen, mikor már világhírű emberré lett;
 61 4 |               jött többé vissza. Úgyhogy mikor Barkó Pali megkapta az utolsó
 62 4 |                   hogy majd visszajön; – mikor megunta a várakozást, maga
 63 4 |                   nem eszel ma azokból!)~Mikor a Tisza közepén járt a komp
 64 4 |               erre, ki amarra; ki tudja, mikor látjuk egymást. Hanem hát
 65 4 |             ébren, tettetve az alvást, s mikor társai már mélyen szunnyadtak,
 66 4 |                megkapta volna a strófot.~Mikor aztán újra előtte volt Ferkó,
 67 4 |                  A francia háború alatt, mikor Debrecennek negyven huszárt
 68 4 |              Bihari, s az első délelőtt, mikor azt végigjátszották az utcán,
 69 4 |             fülei is hegyesebben álltak.~Mikor pedig Csollán Berti ajánlólevelét
 70 4 |                 olyan írás volt az, mint mikor a légy beleesik a kalamárisba,
 71 4 |                kapkodott erre a tromfra.~Mikor készen volt a másolat, odavitte
 72 4 |             asztalra a pincéből.”~„7-to. Mikor pedig vendégek vannak az
 73 4 |             audiat tartozik azt látni, s mikor én így teszek a szemöldökömmel (
 74 4 |                 fel s váltson tányért.~– Mikor pedig én így teszek a szemöldökömmel –
 75 4 |            hajdúra marad? Jól van. 8-vo. Mikor úriszékre megyünk, velem
 76 4 |          kellemesen distrahalja. 13-tio. Mikor alispán vagy magas patronushoz
 77 4 |                végezetre tudatandó, hogy mikor csengetek, az a hajdúnak
 78 4 |           csengetek, az a hajdúnak szól, mikor pedig füttyentek, az audiatnak
 79 4 |                diákgyerek fog keveredni, mikor ezek elé a szemek elé lép;
 80 4 |             elveszti gondolatai uralmát, mikor egy tisztes öreg asszonyság
 81 4 |                valamit mégis gondolt ön, mikor férjem ajánlatát fogadta.~–
 82 4 |               kissé el volt még fogulva, mikor a levelet átadta az ügyésznek.
 83 4 |                 azt olvasta előbb végig.~Mikor belekezdett, csúnyául félrehúzta
 84 4 |                 bújni saját háta mögé. S mikor végére ért, nagyokat csóvált
 85 4 |                 kimeresztve, s utoljára, mikor készen volt a levéllel,
 86 4 |               természet. Nálam az úrfit, mikor legjobban mulathatnék, akkor
 87 4 |                 be a legnagyobb dologba; mikor legcifrábban felöltözött,
 88 4 |           úrfiakat, s fát vágatok velük, mikor únják magukat.~– Mind tudom
 89 4 |                  én bohó barátom Sándor, mikor legutoljára együtt háltunk,
 90 4 |            apródonként adogatom ki neki. Mikor egyszer-egyszer elfogy a
 91 4 |               akkor mondta el Korcza úr, mikor Kálmán a két ajtó között
 92 5 |                  mint amilyen most vagy.~Mikor hazamégy az édes otthonba,
 93 5 |           csókolnak, beléd csimpajkoznak mikor megérkezel; apád, anyád
 94 5 |         kigondoltad, már teljesítve van.~Mikor aludni akarsz, csizmádat
 95 5 |                Mit? Ház? Az egész város.~Mikor kimégy az utcára, most már
 96 5 |                 látod előtted elpirulni, mikor vele találkozol. Nem esik
 97 5 |                eláll a szó a rémülettől, mikor belépsz az apai házhoz.
 98 5 |             többet nem kapott a zsebébe, mikor kiment. Halála után pedig
 99 5 |               ővele történt az meg, hogy mikor a királyi személynök kérdezte
100 5 |                  mely olyan hosszú, hogy mikor a nyakravalóját felkötik,
101 5 |                 milyen világ volt akkor, mikor ezt a ruhát viselték. Nem
102 5 |          királyné is felveszi a kötényt, mikor magyarba öltözik. Úgy illik
103 5 |         háromszögletű kalap. Uram bocsá. Mikor a minap a legátus itt járt,
104 5 |               Kálmánomnak, hogy legalább mikor kijár a városba, olyankor
105 5 |                   s arca elszederjesült, mikor végigfutott szemeivel a
106 5 |           indulatosan odarohant hozzá, s mikor aztán odaért, akkor keblére
107 5 |                 Szemei még jobban égtek, mikor elolvasta.~– Ez is azt mondja.
108 5 |                 a nagyasszony ellenében, mikor valami háború volt.~Béni
109 5 |                 a félpokolban jársz már, mikor annyit kereslek!~– Kereszett
110 5 |           Kereszett édesz asszonyanyám? (Mikor az anyjával beszélt, olyankor
111 5 |                  Béni bácsi is nagyon; s mikor az első tányérral bepakolt
112 5 |              egyszer ebből vennem?” – de mikor rátekintett, elment tőle
113 5 |              emberek, akik még akkor is, mikor már nem járnak iskolába,
114 5 |                 már nem járnak iskolába, mikor már nem kényszerű kötelesség
115 5 |                 papirost; azt úgy illik, mikor levelet ír az ember.~Az
116 5 |               hogy itt járt!~Hanem aztán mikor fel akarta venni a levelet,
117 5 |              tintájánál fogva. Úgy, hogy mikor azt a nagyasszony végre
118 5 |              tudta éreztetni szeretetét, mikor jó kedve volt. Cseléd, családtag
119 5 |               aludni.~Este vacsora után, mikor a konyhai takarításnak vége,
120 5 |                   Olyan esték is vannak, mikor maga a nagyasszony is dalol
121 5 |              fölötte az édes altatódalt.~Mikor aztán a fonók elálmosodnak,
122 5 |              aztán a fonók elálmosodnak, mikor már Böske még arra is csak
123 5 |                eszes ifjú volt, mint te, mikor megismerkedtünk. Rajongása
124 6 |             csókolnak őtáblabíróságának, mikor végigmegy a konyhán. Ilyenkor
125 6 |                 jön haza Béni bácsi, még mikor a többiek is az asztalnál
126 6 |                  őt valaki sietni látta. Mikor már ő a szokott csámpás
127 6 |                   neki nem kell ülőhely. Mikor neki tetszik, ő is elmehet.~–
128 6 |                új redingótot fölvehesse, mikor elkíséri őket a színházba.~
129 6 |               elő? Hogy sírt a közönség, mikor rázendíté a társaság azt
130 7 |             Megkorrigálja a naivistánét, mikor az betű szerint kimondja
131 7 |             minek hagyták ki a darabból.~Mikor pedig operát adnak, a kedvenc
132 7 |                  szinte elveszett benne. Mikor aztán csak nem akart vége
133 7 |             pompásan mulatott mindvégig.~Mikor vége volt az előadásnak,
134 7 |              menj; 3. hallgató asszonyt, mikor haragszik, beszédre ne bírj.”~
135 7 |              híres méregkeverőnét. Aztán mikor jönnek egyenként az olasz
136 7 |              szólt senkinek semmit. Csak mikor a hetet harangozták, lepte
137 7 |                  hallgatott. Csak akkor, mikor Hamlet elkezdé azt a monológját,
138 7 | legalkalmatlanabbak. A színész olyankor, mikor nehéz szerepet játszik,
139 7 |                 Egy király nem büszkébb, mikor audenciát ad, s egy fejfájós
140 7 |                  nélkül menni nem lehet.~Mikor a publikumon keresztülfurakodtak,
141 7 |                 ő a színpad alatt ordít, mikor a súgó jelt ad. A súgó a
142 7 |                 még akkor is dühös volt, mikor Kálmán odalépett eléje barátságos
143 7 |                 üdvözleteket visszaadni, mikor az ember Hamlet! Kivált
144 7 |                  az ember Hamlet! Kivált mikor először Hamlet életében,
145 7 |                még akkor is adósa marad, mikor már fizetett neki. Ahányan
146 7 |             fiatal és szeretik, – de hát mikor megvénül?”~– De hát nem
147 7 |                 vénüljön?~– Segít magán. Mikor veszi észre, hogy ereje
148 7 |           felvonás alatt bolond nótákat, mikor ide valami kísérteties szimfónia
149 8 |           szekérsorral meg bandériummal, mikor Miskolcra ment; hogy lett
150 8 |                 lesz orgonista.~Egyszer, mikor éppen a színésztársaság
151 8 |               házbetöréssel járó tervet. Mikor a színházba fognak menni
152 8 |             kívánt tőle.~Azt tette, hogy mikor a színpadra kilépett, a
153 8 |                odakinn a konyhában. Sőt, mikor már lefeküdt, akkor is felébreszté
154 8 |                     Már készen vagyok.~– Mikor indulsz a vizsgát letenni?~–
155 8 |          megtudom, hogy te valamelyiket, mikor az éhhalállal kínlódik,
156 9 |                  hogy éjjel ne danoljon, mikor hazajön, s a fejét be ne
157 9 |                  első foka az uraságnak, mikor az ember kivívta az életben,
158 9 |              legyen.~A második aztán az, mikor saját kenyere van.~Végre
159 9 |         kedélyeknek az egyedüllét nyújt.~Mikor üres ideje van, mikor az
160 9 |             nyújt.~Mikor üres ideje van, mikor az irodai munka elfogyott:
161 9 |           megbolondultál-e?~Majd megint, mikor a művészi vágyak veszik
162 9 |            meglátná. El is titkolja jól. Mikor szobája nyitva van, semmi
163 9 | igazságszolgáltatásnak e nemét Kálmán, s mikor az úritörvényszéken a krimináliákra
164 9 |               elnyűtt sok mogyorófáért.”~Mikor aztán Kálmán megnézte, hogy
165 9 |                  Nagyon meglepte azután, mikor Kálmántól azt hallá, hogy
166 9 |            gyerek volt szegény. Egyszer, mikor nagy eső volt, nem félhetett,
167 9 |                  volt aztán a mulatsága, mikor egyszer csak látta a nagyasszony
168 9 |                csak kacagott és táncolt, mikor vallatóra fogták, hogy mint
169 9 |                 a talpát, köhécsel, mint mikor az alázatos paraszt készül
170 9 |               meg – bizonyítá a hajdú. – Mikor kijött nemzetes Tóth uram,
171 9 |           kérdeztem az illustrissimétől, mikor bejött, hogy gróf Decséryvel
172 9 |              forintok egy felmarkolásra. Mikor már a tizedik csomót számlálta
173 9 |           embernek nagy hőséget okoz az, mikor nagy bankjegyek futnak végig
174 9 |                  mekkora volt a diadala, mikor kétszer is végigszámlálva
175 9 |            dolgot nem vettem észre, csak mikor a feleségemmel megvizsgáltuk
176 9 |                egy tallért ajándékoznak, mikor nem hajlandó azt elfogadni,
177 9 |         szupplikáló hangon könyörge:~– S mikor lehetnék szerencsés itthon
178 9 |               levette a kalapját előtte, mikor az ablakban megpillantá.~
179 9 |               Korcza úr át sem öltözött, mikor hazaérkezett, sőt még a
180 9 |               vitt hegyen-völgyön odább.~Mikor aztán Korcza úr és patvaristája
181 10|                 adni a pertára kulcsait, mikor maga törvényszünet alatt
182 10|               egymásról – ott a papíron! Mikor már kifogytak egymás klienseinek
183 10|                  vette észre magát, hogy mikor este, a hosszú napi munka
184 10|              járult a fiatalember elé, s mikor odáig ért, háravetve lószőr
185 10|                mennydörgé a kardos úr. – Mikor megírtam neki, hogy ma jövök.
186 10|               elfogott. S nagyot bámult, mikor meglátta, hogy az bizony
187 10|                  intrikus képet csinált, mikor végignézett rajta, s aztán
188 10|              fogott.~– Tolvajok, rablók; mikor akarjátok a pert elvégezni?~
189 10|            közlekedés, azon célból, hogy mikor Jutka asszonynak valami
190 10|                asszonynak minden reggel, mikor a piacról hazaérkezett,
191 10|               tenni a tarifáját; úgyhogy mikor a patvarista összeszámította
192 10|                 csak megnyugodtak benne.~Mikor tehát Kálmán a benyíló ajtó
193 10|                  szép hölgy mit csinált, mikor a vádat végighallgatta?
194 10|               ásító nőre, ki unja magát, mikor azt hallja, hogy mily szörnyen
195 10|                  hozzá? – kérdezé aztán, mikor Kálmán elvégezte a felolvasást.~–
196 10|            végigolvasá nagy figyelemmel. Mikor elkezdte olvasni, akkor
197 10|              akkor reszketett és fázott, mikor végigment rajta, izzadt
198 10|                  a védirat készítéséhez. Mikor belekezdett, reszketett
199 10|         belekezdett, reszketett és félt, mikor elvégezte, lángolt és kihívta
200 10|                  bántani a lelkiismeret, mikor a szakácsné behozta a levest;
201 10|            nyugodtan pöfékelve hallgatá.~Mikor aztán vége volt a felolvasásnak,
202 10|              ugyancsak sok bajba került. Mikor az atyja haldoklott, odahívatta
203 10|             házat, benne ül hat hétig; s mikor elválasztották, a régi gazda
204 11|      kíváncsisággal indult meg hazulról, mikor a kész védiratot a szép
205 11|              elkergette, jött a másik, s mikor azt akarta mutatni, hogy
206 11|                 megdöbbenve tekinte fel, mikor ez a szárnyasállat nevén
207 11|              ezen a napon lett húszéves. Mikor az álom ébrenlétté válik.~
208 11|                Korcza úr mégis utolérte, mikor inni akart.~– Kérem, ez
209 11|                 úr, hogy mit cselekszik, mikor Katinka levelét, Csollán
210 12|             korszaka. Szinte őrült neki, mikor tudomására jött, hogy Kálmán
211 12|          fillérenként kéreget ki belőle.~Mikor a szép hölgy, kerevetén
212 12|                 hogy milliomossá legyen. Mikor a jobb oldali szobába kihívják:
213 12|        bohóságairól, remélt örökségéről; mikor látja őket lovagolni, kocsikázni
214 12|           kölcsönkérni! – Ezer forintot, mikor még az ember ezer krajcárt
215 12|            Kálmánnak a szemei kápráztak, mikor azokat a rekeszeket meglátta
216 12|              arra szokta használni, hogy mikor jött valami tékozló fiú
217 12|                 Magában senki sem kacag.~Mikor benyitott a szobájába, Katinka
218 12|                tud ilyen szépen kacagni, mikor ő mesél neki valamit.~Amint
219 12|            szélmalom. Láthattad, Kálmán, mikor ott jártál. A malom előtt
220 12|           bohókás is volt ez a Bálvándy, mikor a gyermekes szepegést mímelte.~–
221 12|                 is nem szorította-e meg?~Mikor az utcán elvált Bálvándytól,
222 12|              természetes. A fiatalember, mikor nagykorúvá lesz, tehetné
223 12|                  rá hagyta magát szedni. Mikor nagy szívdobogással nyitná
224 12|             éppen olyan dolog volt, mint mikor a gyomorfájós embernek drága
225 12|           másiktól.~Késő volt már az éj, mikor aludni ment.~Az a reménye
226 12|                   Tudományos Gyűjtemény? Mikor éppen azon gondolkozik,
227 12|                  pajtásainak. Tudod még, mikor azt a krónikát írtuk?~Kálmán
228 12|                 egyszerre elborult; mint mikor a nap elé tavaszi felhőt
229 12|         fáradságos katonai munkája után, mikor a lovát megtisztította,
230 12|                  a lovát megtisztította, mikor a zenekarból megszabadult,
231 12|                 burjätek, így a vogulok. Mikor lázt kapott közöttük, tanulmányozta
232 13|                   nagyon takarékos volt. Mikor pesti kastélyában megszállt,
233 13|            úgyhogy az ember megsajnálta, mikor beszélt: azt kellett hinni,
234 13|                nem kacagni a szeme közé, mikor ilyeneket mond neki Korcza
235 13|                   újra beszenteltetni”).~Mikor aztán a hercegnő felkeléssel
236 13|                 megnyílik a mennyország.~Mikor a lépcsőkön lehaladva, Korcza
237 13|                 volt. Könnyei hullottak, mikor megköszöné neki iránta tanúsított
238 13|            készül.~Reggel négy óra volt, mikor a hercegnő és Dorothea a
239 13|                     Az enyém ecclipsis. (Mikor a hold eltakarja a napot.)~
240 13|             kötelessége, ami a malomnak, mikor a zsilipet felnyitják mögötte:
241 13|                   hogy el ne vörösödjék, mikor az a fatális „két garas”
242 13|             arcára: „vajon érti ez ezt?”~Mikor az okmány fel volt olvasva,
243 13|              elkezdett latinul beszélni, mikor elakadt, ott átcsapott a
244 13|                 aludtak a hölgyek akkor, mikor ő a hintóban Biróczyval
245 13|                 is meg lett hát fosztva.~Mikor a családi tanácskozmánynak
246 13|                 a hercegnőhöz fölemelni.~Mikor aztán a férfiak eltávoztak,
247 13|                 nagybátyja házánál volt, mikor ahhoz úri vendégek érkeztek,
248 14|          ministrál a családi kápolnában, mikor pater Demsus misézik, és
249 14|            helyzeteit, előre kiszámítja, mikor kerül egyik-másik nagy domínium
250 14|                örökké megmaradnak benne.~Mikor az év beteltén egy jurátus
251 14|                  Hát például mi az: hogy mikor a csendes megyei gyűlésen
252 14|                Vagy hát az micsoda, hogy mikor a főispán a megye határán
253 14|                lenni.~És hát az micsoda, mikor fiatal, pelyhes állú ifjoncok
254 14|             kedvükre mind a hárman, hogy mikor Kálmán visszaérkezett hozzájuk,
255 14|       csillagászat, történelem és regék.~Mikor mindezeket végigmutogatta
256 14|              minden.~Ezen a napon Kálmán mikor visszatért a magyar leckéről,
257 14|                  monda egy este a néger, mikor már Biróczy is elnémult
258 14|               egy órát adhatok ilyenkor, mikor üres időm van, a grófok
259 14|                  No, hát tanuljunk este, mikor mindenki lefeküdt a háznál,
260 14|                csak egy másodpercet sem. Mikor felment a hercegnő szobájába
261 14|                   mint a kastély órái, s mikor vége volt a leckének, bizonyozott,
262 14|                 táncolni nem tanították, mikor felöltözik abba a magyar
263 14|                  és hebeg ostobaságokat, mikor megszólítják, és mindezt
264 15|              táncot.~Elragadó szép volt, mikor ezt a nemes táncot lejté.
265 15|                  s dobbantott a lábával, mikor büszkén dobbantani kellett,
266 15|               Veszedelmes egy tánc az.~– Mikor azt a táncot eljártam –
267 15|            szédítene el az ilyen diadal?~Mikor szétoszlott a társaság,
268 16|                beteg; hanem levelet írt; mikor készen volt vele, háromszoros
269 16|                 megáll bámulatára a nép, mikor végigvágtat a Hatvani, meg
270 18|        fiakkerlegényeket összeveszíteni; mikor aztán ütlegre került a sor,
271 18|                  ide?~– Én híttalak? Hát mikor hallottad te az én szavamat?~
272 18|             akarni kibújni a hajcécuból; mikor már az egész város, minden
273 18|                   száz forintot ad neki, mikor aztán meglátta ezeket a
274 18|                Tóninak az a fogása, hogy mikor összekapaszkodik az ellenfelével,
275 18|                  Kilencveklis Jóska meg, mikor fogja az embert, aztán nem
276 19|              feszületet, kedves barátom, mikor a püspök odanyújtotta eléd –
277 19|                maradt a szája ijedtében, mikor a másodikat is meglátta,
278 19|              felé emelték a kalapját, de mikor a harmadik is előállt, közévagdalt
279 19|                 minek ivott olyan sokat, mikor ismeri már a természetét.~
280 19|              után egy tósztot mondjon, s mikor ez a jogcím elfogyott, akkor
281 19|                 a feje fog fájni jobban.~Mikor visszatértek a terembe,
282 20|                 Aki pedig távolról nézi, mikor a nap rásüt, a zuhatag finom
283 20|                   legpiszkosabb is volt.~Mikor Bálvándy megtekinté új uradalmát,
284 20|                  csorda tehenet, úgyhogy mikor a statutionap eljött, a
285 20|             azért küldte ide Berti, hogy mikor javában folyik a statutió,
286 20|                 nevet húzta: „Korda-fő.” Mikor aztán a férfiak is helyet
287 20|             vezetni a veszedelmes hídon.~Mikor a közepére értek, akkor
288 20|                  hogy meglesse a medvét.~Mikor a rusznyák elaludt az Úrban,
289 20|                  rettenetesen jól illik, mikor parancsol; mint amilyen
290 20|        rettenetesen rosszul illik nekem, mikor engedelmeskedem.~– Nem tanították
291 20|            napján, aminek neve menyegző, mikor kétségbe voltam esve az
292 20|              elmondani, mit érez a szív, mikor megszakad. Minden készen
293 20|                 tud mondani egy nő ajka, mikor be van csukva. Óh, ő tanulmányozta
294 20|                  Hogy tagadhatná meg? De mikor az egész emberről van szó:
295 20|              tartja a szenteltvíztartót, mikor imádkoznak, s azt hiszi,
296 20|                magamat itten, hahaha!~És mikor így nevetni látta, elfacsarodott
297 20|                is szájában tartá fiát. S mikor aztán kénytelen volt azt
298 20|            egyszer magához. Úgy múlt ki.~Mikor az anyamedve elterült, a
299 21|                kötelességet, mert hiszen mikor egy olyan szép fiatal asszonyság,
300 21|              örömében: szokása jajgatni, mikor örül.~A fővadásztanya azon
301 21|              bőrében minden golyót. Majd mikor egyszer mégis elejtik, egy
302 21|                  sem sütötte a puskáját, mikor a medvét látta ránk jönni.
303 21|              néznie társai egzekúcióját. Mikor eléje kellett állania a
304 21|                 lakoma fölségesen ízlik; mikor az ember kenyeret, sonkát
305 21|                 szurkálta tele a szívét.~Mikor az ember fiatal és szerelmes,
306 21|             Furcsán esik ez az embernek, mikor azokat egy szép leány is
307 21|                 jobban csípjék.~Egyszer, mikor megint félremélázott Kálmán,
308 21|          kiengesztelését, odament hozzá, mikor az a puskáját felvette.~–
309 21|                 az úr? Szörnyű állat az! Mikor az jön, nem várja ám, hogy
310 21|            özönnel: azt sem szedi senki.~Mikor a hosszan elnyúlt vadászmenet
311 21|           megpróbálja a fiatal szíveket.~Mikor az a roppant fekete feneved
312 21|               utánakapaszkodott volna, s mikor utolérte, egy butykost húzott
313 21|                 diadaljelvényt letépett, mikor ezt hírül vitték neki, s
314 21|              annál nagyobb zavarba jött, mikor megtudta, hogy ez csak tréfa.
315 22|                  a tréfás ötletnek: mint mikor valakinek az adomája végét
316 22|           potentiae” elkövetésének, mint mikor például egy nemes embert
317 22|                  Annálfogva ugyan örült, mikor látta, hogy senki sem nyargal
318 22|                 Tréfának vették.~Azonban mikor legjobban örülne a szerencsés
319 22|              akkor kapja ön meg a pénzt, mikor visszavonta a tiltakozást.
320 22|              éppen ott szakította félbe, mikor azt mondta: „dacára annak,
321 22|             Akkor érezte magát elemében, mikor nagyon szidták; kivált szemtől
322 22|              látta volna őt meg.~De majd mikor jön az a másik, akinek asszonyi
323 22|                borjúszínben; tudniillik, mikor a mécsbél elfogy, s kártyázni
324 23|                  Emlékszel-e rá, Cilike, mikor tavaly ilyenkor így vándoroltunk
325 23|              látni, merni és győzni. Hát mikor egyszer meghallom, hogy
326 23|                   hogy mi az a komédiás! Mikor olyan vidékre jutunk, ahol
327 23|        Sivított-e olyan nagyot az orosz, mikor földesurát éljenezte, mint
328 23|        földesurát éljenezte, mint akkor, mikor nekünk tapsolt? Mi vagyunk
329 23|                óh, mi égi gondolatok!~És mikor nem bírt magával, átadta
330 23|                 isteneknek való élvezet, mikor egy igazi költő lelke teremtményét
331 23|                 a paradicsomba viszi!~És mikor az a költő tudja azt: lelkének
332 23|               még akkor is látni fogják, mikor már napvilágos lesz az ég.
333 23|                napvilágos lesz az ég. És mikor igaz az, amit magának jósol.~
334 23|            hátulról megtámadva, megöllek mikor alszol, megöllek a legelső
335 23|                  az ember, hogy megázik, mikor az égben van! Fél is az
336 23|                az ember a mennykövektől, mikor Zeusszal komázik! Hadd jöjjön
337 23|             micsoda diadaluk volt aztán, mikor a meredélyen meglelték a
338 23|              szentjánosbogaraknak lepte.~Mikor Kálmán visszatért a kunyhóhoz,
339 24|             álltak sehol Kálmán úrfival, mikor szállás után kérdezősködött.
340 24|                fiókos szekrény.~Mák uram mikor látta, hogy nem tréfa ez,
341 24|                Karthagó romjain, s aztán mikor látta, hogy nem talál részvevő
342 24|             Kálmán olyasmit érzett, mint mikor a fiatal költő Shakespeare-t
343 24|           menjünk oda.”~Kálmán elbámult, mikor a főispán kiadta a rendeletet
344 24|                 benyíló szobácskájába, s mikor onnan megint előkerült,
345 24|                  ne csámcsogjon ám kend, mikor eszik!”)~Ez megint nem tetszett
346 24|                 de megtépázta a hajamat, mikor meg akartam csókolni. Világért
347 24|             kicsiny gyerek volt az úrfi, mikor én a nagyasszonyomnál voltam –
348 24|            ékesszólással Sára asszony –, mikor aztán engem ez a csúnya
349 24|              hogyan örülnek a gyermekek, mikor azt mondják nekik: ma a
350 24|                 soká nem tudok elaludni, mikor ilyen tiszta csillagos az
351 24|          különben fitymál és követel. De mikor azt látja, hogy a saját
352 24|                  is megtanulják mindezt, mikor elviszik őket katonának.~–
353 24|             tartottak, lármás farsangot. Mikor bő esztendő volt, mindennap
354 24|            vendégség volt minden háznál. Mikor pedig szűk esztendő volt,
355 24|                  viseli kalapja mellett!~Mikor fölébredt, pitymallott az
356 25|             Körös a hídját, éppen akkor, mikor az úrfi ezen utazik. Ki
357 25|                  zsidónak. – Hanem aztán mikor a levelet felbontotta, nagyon
358 25|                  kap levelet a postáról!~Mikor Decséryék a kastélyukba
359 25|               vége volt már.~Most aztán, mikor közel állt ahhoz, hogy őt
360 25|                Bányaváryné testvérhúgod, mikor nem is igaz? Azt gondolod,
361 25|                  annál inkább szomjasan, mikor nem részegen, kóborgó hadat,
362 25|           egymást össze két veszett író, mikor az összevész a dicsőség
363 25|              mondjam: „én vagyok az!”, s mikor azt bevallom, ne féljek
364 25|                 Minden alakja egy remek. Mikor lesz, hol lesz valaha, talán
365 25|              egymás kezét, sokáig némán.~Mikor elváltak, akkor azt mondá
366 25|                   reszketett a két keze, mikor a levelet felbontotta; tüzet
367 25|                  maga előtt a két szeme, mikor olvasni kezdte; s aztán
368 25|                  borította el a szemeit, mikor azt végigolvasta.~A pályadíjat
369 26|               nem tudom én hova s merre; mikor meg ott van a nagyasszony
370 26|                lovásznak is kell egy ló, mikor az urát kíséri valahová. –
371 26|                 felment új szállására.~S mikor végigment pompás szobáin,
372 26|                végigment pompás szobáin, mikor körülnézte selyem és maroquin
373 27|                címezik, ha gyalog jár, s mikor lóra ül: miniszterek és
374 27|         svábhegyi keresztyén polgártárs, mikor a Szent László templomában
375 27|                  hátaslovat, a Pegazust, mikor poétázott.~A Pegazusnál
376 27|                porcelánárusnál még elég.~Mikor aztán virradatra nem tudott
377 27|             egymást jó barátságból, hogy mikor kifáradtak, s az ingeiket
378 27|                magában, s aztán elaludt.~Mikor nagy későre felébredt, eszébe
379 27|             kedves halottja közelében, s mikor már a késő zord idők beálltak,
380 27|              egyik fórumtól a másikig, s mikor arasznyit haladt, megint
381 27|                 egészen kétségbeesik.~De mikor juthat már be őfenségéhez
382 27|                 világ vérben úszni; mint mikor a lovas katona a lőporfüst
383 27|                csata hevében, hogy él-e; mikor már gyönyörűségnek képzeli
384 27|             őrnagyot bizony ő ölte meg – mikor a nádorral oly hosszasan
385 28|             homlokát gyér hajzat köríté.~Mikor a belépő ifjút megpillantá,
386 28|                 Te még nem is születtél, mikor én már vele együtt éltem.
387 29|          fordulni. Délben sűrű köd volt: mikor felszakadt, elkezdett apró
388 29|                nyomorban látni olyankor, mikor nem tud rajtuk segíteni.~
389 29|                 nem tud rajtuk segíteni.~Mikor a gyékényes szekér mellett
390 29|               aztán nézett rájuk vissza, mikor már a kastélyhoz vezető
391 29|              majd nemsokára tudják, hogy mikor szabad az orvosnak őfenségéhez
392 29|                  az orvos megtudni, hogy mikor menjen fel őfenségéhez,
393 29|                 bálnak öltözve játszani, mikor a néző foga vacog; áthevülten
394 29|             féltsd; ma kipiheni magát, s mikor a súgó csengettyűje szól,
395 29|               ismerjük mi már ezt. Hejh! mikor a te művedet fogja ő szavalni,
396 30|              cotillon. A fiatalság pedig mikor ne kívánta volna meg?~Decséry
397 30|                  fia francia táncmester.~Mikor vége volt a táncfigurának,
398 30|                az összes armeecorpsszal; mikor helyeikre ismét visszatértek,
399 30|                  hamarább a hámból, mint mikor a cotillonnak vége volt.
400 30|                velük. A szívtelen néger!~Mikor Kálmán visszavezette a hercegnőhöz
401 31|               törökvilágból maradt fenn, mikor még Pest bástyával volt
402 31|                 mondá magában Bányaváry, mikor a pislogó lámpafénnyel a
403 31|                  tetszett meg legjobban.~Mikor tudatta Kálmánnal, hogy
404 31|          primadonnáknak, s a foga vacog, mikor rizsportól fehér kezeiket
405 31|            szenvedése hasonlíthat ehhez, mikor fiait egymás után leölték
406 31|                 alatt értik a magyarban, mikor valahol „ingyen” esznek.
407 31|                 pályatársak, azt másnap, mikor későn reggel fölébredt,
408 31|           némelykor meg voltam dermedve, mikor arra gondoltam, hogy ezek
409 31|                ön lelkében születhettek! Mikor gondolja ön ki ezeket? Mi
410 31|                  ilyeneket alkot? Vajon, mikor így közöttünk jár, mosolyog,
411 31|                  aki olyankor veszi elő, mikor egyedül van, s diktál a
412 32|                  A jó fiú eléje szaladt, mikor meglátta, s örvendve szorongatá
413 32|             dobbant a szíve.~Hanem aztán mikor a szemébe nézett a szép
414 32|             ismert rám?~– Sejtettem már, mikor Egyiptomba akart küldeni.~– „
415 32|                mért is tennének másképp, mikor előre megmondták neki, hogy
416 32|              megtudni soha, mit szóltál, mikor elűztél magadtól. Köszönöm
417 32|           érthetővé teszi a dolgot, hogy mikor az ember azt látja, hogy
418 32|               kísérti magát kimenteni?~– Mikor tudom, hogy nincs igazam.~–
419 32|             fösvény. Aztán időközönként, mikor ráérsz, írj nekem levelet
420 33|                  nem olvashatta el, csak mikor már a lapja megjelent. De
421 33|               szoba igen be van fűtve, s mikor kimennek, meghűtik magukat.
422 33|                 nagyon jól emlékezem rá, mikor a krumpli legelőször bejött
423 33|            haladni; én láttam a ligetet, mikor ültették, az utcát, mikor
424 33|                mikor ültették, az utcát, mikor kimérték. S engem nem hagy
425 33|                  És én láttam az időket, mikor mindez nem volt, mikor mindennek
426 33|                   mikor mindez nem volt, mikor mindennek az ellenkezője
427 34|             útján sejtetni közellétét, s mikor a véletlen ismét összehozza
428 34|               szóval melegítette keblét.~Mikor aztán a kiküldött szolga
429 34|                 hová megy, sem azt, hogy mikor jön vissza. Az egész, amit
430 34|             tudja azt, hogy a földműves, mikor rizsföldjén csatornát húz,
431 34|               rizsföldjén csatornát húz, mikor útja mellé szőlőt ültet,
432 34|                  lovastömegek rohamának; mikor házat épít, arra gondol,
433 34|              mentő kijárásai legyenek; s mikor sovány ételének felét megvonja
434 34|               eleven akvarellek! Hát még mikor olajfestményeit küldé haza!
435 34|           forrása itat.~A költő szenved, mikor teremt, a festő pedig kéjeleg.
436 35|                       Az árvaság kezdete~Mikor Kálmán nagyanyjának ezt
437 35|                 vesszük, s lomtár akkor, mikor eladjuk: szűken ereszt. –
438 35|                aztán mehet Florencbe, de mikor aztán Rómába eljut, akkor
439 35|              hogy az ünnepen jelen légy, mikor a Szent Péter templomának
440 35|          megnéztem az úrnapi processiót; mikor a molnárok tizenegyen vitték
441 35|                sokat időzött útközben, s mikor már Pesthez közel járt,
442 35|                csak arra pillantott fel, mikor valaki a vállára ütött.~
443 35|                  az „áhítatosság órája”, mikor az ajtón belépőt meglátta.~–
444 35|         legtovább iszik, azt várd meg, s mikor az kitántorog az ajtón,
445 35|                   Csak arra rezzent fel, mikor a mama kijött a szobából.
446 35|              érte.~Hát Kálmán hová tért?~Mikor az utcára kilépett, olyan
447 35|       beburkolhatja magát, mint Jupiter, mikor nem akarta, hogy lássák.
448 35|               feketekávét. Nagyon jó az, mikor az ember egész nap nem evett.~
449 35|                királyi pálcát a kezében, mikor meg akart vele valakit ütni.~–
450 35|         aprították össze; s utoljára is, mikor egyszer jó közel jött hozzá
451 35|            csinált.~– Láttátok ez ütést? Mikor Bécset ostromoltam, s mint
452 35|           elmendegélnek mellettünk, majd mikor ez az ajtó is odaér a lámpás
453 35|                   vagy beviszi a patról. Mikor olyan nagyon sajnálom, hogy
454 35|               várja a férjét. Mert néha, mikor elkártyázza a pénzét, korábban
455 35|             rosszat mondjon. Hanem este, mikor valami olyan szerepet játszik,
456 35|                  beszélni nem ér semmit. Mikor kijózanodik, ő maga teszi
457 35|           nekiültem egy vígjátékot írni; mikor a hajó elsüllyedt, éppen
458 35|               egykor majd a késő unokák, mikor palota lesz már a helyén,
459 35|          országunkra: emeljetek kalapot, mikor ezen mentek. A házat rég
460 36|                 ott.~Fényes reggel volt, mikor Bányaváry mámoros álmából
461 36|                 színpadon szokott sírni, mikor szomorú szerepe van; olyankor
462 36|           műnyelvről, s bűbájjal beszél, mikor érthetően beszél.~És mily
463 36|            színész akkor korhelyedik el, mikor vagy nagyon rosszul megy
464 36|            legkevésbé várta.~Egy reggel, mikor Bányaváry szokásos mámorából
465 36|                   Kedvesem. Te ilyenkor, mikor józan vagy, igen jó ember
466 36|                vagy, igen jó ember vagy, mikor pedig részeg vagy, akkor
467 36|         kötelessége hasonlót cselekedni; mikor újra összejönnek, azon kezdik,
468 36|                  a komoly dolog. Reggel, mikor kialudtam magamat s felébredtem,
469 36|           angyalom nagyon komoly volt, s mikor vége volt a reggelinek,
470 37|           elhullottak az ő vetélytársai, mikor a hercegnőnek udvarolt.
471 37|                  forintot a hintaja elé, mikor a saját nevelésű csikaja,
472 37|                  Kedélyesen felkacagott, mikor kezét nyújtá neki.~– Eszerint
473 37|                 most nincs készen.~– Hát mikor lesz meg?~– Hogy mikor lesz
474 37|               Hát mikor lesz meg?~– Hogy mikor lesz meg? – ismétlé a kérdést
475 37|             kérdést Korcza úr.~– Igenis, mikor lesz meg?~– Hát mi lesz
476 37|              járok önhöz, jól tudja. Azt mikor készíti el már? Erre feleljen
477 37|            agyarkodott rá a nagyasszony, mikor a kapu alá kijutottak.~–
478 37|                kicsúszott a többi közül, mikor azt fel akarta venni, a
479 37|                  volt, mint az oroszlán, mikor Biróczy lakására elértek.~
480 37|               Hanem aztán visszahökkent, mikor a fiatal hölgyet is megpillantá,
481 37|                  torka a jó öreg fiúnak, mikor eszébe jutott, hogy ő most
482 37|             senkitől.~Olyan kedves volt, mikor megharagudott, az egész
483 37|                azt a bravúrt. Béni bácsi mikor már nőni látta azt a káprázatos
484 37|                 burnótot az orrába, hogy mikor a nyakán van a borotva,
485 37|                váltóra ráírni a giróját, mikor a pénzt átveszi. Akkor az
486 37|             összeget, s szörnyen bámult, mikor a báró becsengette a vendéglői
487 37|             nézte meg, mennyi az összeg, mikor van a lejárat. Kinek a rendeletére
488 37|              ténfereg.~Egy reggel aztán, mikor éppen a teájához törögette
489 37|              embert?)~De aztán elbámult, mikor meglátta, hogy a foglár
490 37|                vagy fogva marad ön.~– De mikor kétszer annyit ígérek teljes
491 37|                 szép kliensnőjét.~      ~Mikor Biróczy Pestre visszaérkezett,
492 37|              arca ragyogott a diadaltól, mikor megtudta, hogy terve milyen
493 37|                  az ő kedves unokájának, mikor az sírva panaszolja el neki
494 37|                milyen nagy örömben volt, mikor úri vendégeit szegény házában
495 37|             ijedten csapta be a ládáját, mikor azt a szót hallotta, hogy
496 37|        Jenőynének Párizsból hazatérve; s mikor a nagyasszony rajtarontott,
497 37|                  megindult az ajtó felé. Mikor aztán fogta a kilincset,
498 37|                Senki sem segített rajta.~Mikor aztán már nagyon sokáig
499 37|             tartott ez a rossz mulatság; mikor már elmúlt két hónap, három
500 38|                  kiszedték a jég elől; s mikor visszatértetek, otthon nem