Part

501 38|              éjjel, hosszú előadás után, mikor már minden lélek alszik,
502 38|      felporhanyítá; amiből az lett, hogy mikor Cilike az előadás után öltözőszobájából
503 38|                  nagy, mint a nőfarkasé, mikor gyermekét félti. Mit annak
504 38|                  hogy megy haza egyedül.~Mikor aztán az előcsarnokba kiért,
505 38|             lépteik alatt, úgy ropogott, mikor végighaladtak rajta.~„Óh,
506 38|             Isten veled! – szólt Kálmán, mikor Cilikét már jó helyen tudta –,
507 38|                  Kettős oka volt sietni.~Mikor a pesti partra felkapaszkodott,
508 38|           pusztán szeszély volt az tőle.~Mikor Kálmán megérkezett, már
509 38|                 nem távozott a teremből, mikor a vendégek nagy része a
510 39|                  Emlékezel arra az éjre, mikor a Dunán megindult jég két
511 39|                  hogy „ez vért kíván!” – mikor már meggyőződött róla, hogy
512 39|             világot deríteni maga körül.~Mikor Cilikéhez belépett, azt
513 39|             egyik szenvedélyéből! Hiszen mikor mindennap ittasan jött haza,
514 39|                 válik önnel szemközt!”~S mikor aztán annyit összeírt, akkor
515 39|                  nagy az öröm Izraelben, mikor egy kritikust felpofoznak!
516 39|             térni, és utazol, ahová ő.~– Mikor kívánod?~– Holnap.~– És
517 39|           Magával hozta a gitárját is, s mikor a társaság kívánta, egy-egy
518 39|                 van s nem látja, s mást, mikor közel van és beszél vele.~
519 39|                közel van és beszél vele.~Mikor Bányaváry a negyedik csésze
520 39|                 Mégiscsak nagy dolog az, mikor az ember tudja, hogy ebben
521 39|               éppen a hídnak kanyarodik.~Mikor a szeglet elé ért, elkezdett
522 39|                nem ad. Plato azt mondta, mikor kérdezték tőle, hogyan szeretheti
523 39|               akkor mert hátratekinteni, mikor a széles utcára kijutott,
524 39|                  te hol jársz itt most?”~Mikor a német színháztéren végigbandukolt,
525 40|                 a hic Rhodus, hic salta!~Mikor az első esztendei zárszámadáskor
526 40|              megszólalt. A vén szolgáló, mikor Kálmán kifordult a szobájából,
527 40|   helyreigazította a csók nyomát megint.~Mikor készen volt az arckép, Tseresnyés
528 40|                  velünk egy kategóriába. Mikor Abdolonymus király maga
529 40|            országára nézve volt szégyen. Mikor Dobzse László király kontóra
530 40|                  mekkorát nevetett neki, mikor meglátta a képeket. Hogy
531 40|                  húsfüstölő kürtőjébe, s mikor jó füstösek, akkor eladja
532 40|                visszakapom én azt öntől, mikor meg nekem lesz rá nagyobb
533 40|                  a szolnoki vásár előtt, mikor Tseresnyés uram éppen adogatná
534 40|                  válogatna a tárgyakban, mikor ötven forintot kínálgatnak
535 40|                le tudja az embert verni!~Mikor aztán a két kezét a két
536 40|                   Már hogy vettem volna? Mikor harminc esztendő óta a mester
537 40|              mintha vendégfogadó volnék; mikor aztán szívesen láttam, akkor
538 41|                sem kellett.~Csak azután, mikor a dominiumába hazakocsikázva
539 41|              nélkül; de mindamellett is, mikor a végzetes nap reggelén
540 41|                aranysarkantyús csizmába, mikor feltolták arra a cifra lóra,
541 41|             feltolták arra a cifra lóra, mikor a kísérő hajdú eszébe juttatta,
542 41|                Berti eljárt Bálvándyhoz, mikor a városba ment, s ott ebédelt
543 41|                  hossza a két úr között.~Mikor Csollán Berti megtudta,
544 41|                  Lám, a gólya sem eszik, mikor delel.~A nemesurak azt hitték,
545 41|                vendégei arcán mindennap. Mikor azt a híres macskazenét
546 41|                  az a pártgyűlölet; hogy mikor valakire azt mondják, hogy „
547 41|             nézve.~Decséryék azt hitték, mikor Jenőy Kálmán volt a kegyben,
548 42|           gyászkereszt ágában fennakadt.~Mikor Triesztből a horvát határszélre
549 42|            Magyarországon. Hanem azután, mikor Eger alá megérkeztek, ahol
550 42|                   Szerencséjükre másnap, mikor a kolera kiütött, Zsolca
551 42|               azóta nem is beszélt, csak mikor Aszályit meglátta, olyankor
552 42|               Katinka unta magát nagyon.~Mikor ennyire egyedül maradt egyszerre,
553 42|                 hogy el ne szaladhasson. Mikor aztán jól kiszívatták a
554 42|           vendéglőben sorban kontózni, s mikor az ember az egyik utca végéről
555 42|                Molay Jákob a keresztfán, mikor a komornyik belépett a csengetésre.~
556 43|               hagyja soha; amit elővesz, mikor egyedül marad, s elmereng
557 43|              Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz
558 43|                 megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti
559 43|         meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel
560 43|        harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig
561 43|                  sóhajta Sára asszony –, mikor az ölemben hordtam, mint
562 43|                gyermek volt akkor!~Aztán mikor látta, hogy már csak el
563 43|                 élet álarcát teszed fel, mikor a halált hozod!~Hanem Kálmán
564 43|                ápolt halmok, emléklapok. Mikor azokat bejárták, Kálmán
565 43|                azt mind, amiket mond!”…)~Mikor a temetőből hazamentek:
566 43|               nem is volna a lába alatt, mikor jár. Nem volt szüksége vezetője
567 43|               támaszkodni. Előresietett.~Mikor az országúton megálltak
568 44|             alabástrom arcra függesztve.~Mikor aztán sokáig állt ott, és
569 44|               márványarcát látná mindig.~Mikor kivitték a koporsót, Tseresnyés
570 44|                 tisztesség őszinte volt.~Mikor a koporsót fölemelték a
571 44|                az ablakát lefüggönyözni, mikor a gyászéneket hallotta közeledni,
572 44|             aláhulló göröngyök zuhogása.~Mikor a halom készen állt, Tseresnyés
573 44|              jelezve, hogy igen jól van.~Mikor az is megvolt, akkor Barkó
574 45|             rettenetesebb fájdalom, mint mikor az ember nem tud sírni.
575 45|                sírt, melyen nincsen név.~Mikor egymást meglátták, félretértek,
576 46|                 kegyetlenségnek tartják, mikor egy bosszúálló férfi a szeretett
577 46|             körme hegyéig értek, úgyhogy mikor ebédhez ült, fel kellett
578 46|                 az volt az ő bazárja.~És mikor így teljes parádéban, megpomádézott
579 46|             piszkosabbnak tűnt föl, mint mikor nem volt megmosdva és megfésülködve.~
580 46|                 öblével kifelé fordítva.~Mikor Katinka meglátta a pompás
581 47|                Milyen üdvriadal volt az, mikor a keresett név napfényre
582 47|            Milyen nemzeti pompa volt az, mikor a drága hamvakat aranyozott
583 47|              hullámzik körüle a nép, még mikor a hold feljön is, felváltani
584 47|         nyugalomra int; – csend lesz. De mikor már mindenki eltávozott,