Part

 1 1 |            megzsibbasztá a hatalom kezeit. Professzor, jurátus, dárdás
 2 2 |           diák kiállt a középre, s kezeit egymásba téve, mohamedanus
 3 2 |       emelgeté szemeit az ég felé, kezeit összekulcsolva, s ott maradt,
 4 4 |           Korcza úr, zsebébe dugva kezeit, s két kurta lábát szétterpesztve.~
 5 5 |     szaporán. Anyád sírva fakad, s kezeit tördeli, apád fenyeget,
 6 10|        semmire.~Akkor összetette a kezeit s olyan bánatos hangon könyörgött
 7 10|           fel járkálni a szobában, kezeit összetéve háta mögött.~–
 8 11|         csodálkozástól összecsapva kezeit a szép hölgy.~– Elhoztam,
 9 12|   egyszerre nyújtá mind a kettőnek kezeit a csókolásra.~Kálmán érezé
10 12|            üdvözlé őt Kalender úr, kezeit dörzsölgetve. – Miben lehetek
11 12|          szorongatta Jenőy úrnak a kezeit.~No, Jenőy úr is örült egy
12 23|            két ifjú egyet gondolt, kezeit nyújták egymásnak; Cilikét
13 32|            s örvendve szorongatá a kezeit. Volt benne annyi baráti
14 35|      dobhatta; ahol aztán őfelsége kezeit, lábait szétnyújtva, rögtön
15 37| szorongatja titokban a grófnő szép kezeit. Annak nem ilyen piros az
16 38|            Mindannyian csókolták a kezeit a nagyságos asszonynak:
17 39|       szólt a nő, arcára tapasztva kezeit –, aki örültem annak, hogy