Part

 1 10| sarkantyús dobbanásokkal járult a fiatalember elé, s mikor odáig ért,
 2 11|          szólítá meg: „Kálmán!”~A fiatalember megdöbbenve tekinte fel,
 3 12|          nevetés volt.~– Ön elmés fiatalember! De hát arra nem gondolt
 4 12|   ügyletszobából egy kopott ruhás fiatalember jelent meg, szájában keresztülfogott
 5 12|          Ez nagyon természetes. A fiatalember, mikor nagykorúvá lesz,
 6 12|  elszörnyedt.~– Eszerint mindaz a fiatalember, aki öntől pénzt kapott,
 7 19|       szoprán hangjával; az olyan fiatalember pedig, mint Kálmán, kardosan,
 8 20|            mivel fizetné meg az a fiatalember ezt az ajándékot? Mindenével
 9 21|         magyarázhatja meg, hogy a fiatalember e merényt elkövesse.~Mert
10 27|          az őrnagy is: ki ez? Egy fiatalember. Csinos arc, divatos viselet,
11 27|           növelte a hőséget.~Az a fiatalember pedig nagyon sokáig benn
12 27|          ágyúüteget Kulmnál!”~S a fiatalember még mindig nem jött vissza.~
13 30|      hangjára jogot kap az idegen fiatalember kiemelni a jól őrzött hercegkisasszonyt
14 31|          dicsérte a munkát.~„Ez a fiatalember nagyon szépen versifikál:
15 32|        kétségbe; kezdem, ahol más fiatalember; zsebemben a diploma, azután
16 37|        kedvét.~„Pedig olyan derék fiatalember volt!”~Ezen hangulatban
17 41|           egy csomó hivatalvadász fiatalember, talán egy kis sértett hiúság