Part

 1 2 |         lakik kendben. Egykor tán velünk együtt ülhetne katedrát,
 2 3 |   akasszon fel, amiért megitattad velünk azt a sok rossz bort, s
 3 13|          hercegnő –, Jenőy úr jön velünk.~Nagy kitüntetés volt.~Az
 4 19| uradalomba. Elmegyünk mind, ön is velünk jön!~Az a hang, az a szemragyogás,
 5 20|       átlátjuk, hogy az jót akart velünk. Egy napig kínzott a minden
 6 22|         addig tarthattad meg, míg velünk nem találkozol. Tudtam én
 7 22|        majd meglátod! – Mert most velünk maradsz, amíg itt tanyázunk
 8 22|       parancsolod Kálmánnak, hogy velünk maradjon, amíg el nem szökünk
 9 23|           leimádkozni. – Te jössz velünk. Mi közelebb megyünk az
10 23|       Nézd – szólt Cilikéhez. – Ő velünk egy úton járt. Ő fenn az
11 23|         urak szalonjaiban. Nem; ő velünk jött.~És elkezdték olvasni
12 24|          a szénásszekéren beszélt velünk?~– Óh! a kis Jóska? Annak
13 31|         mosolyog, tréfásan fecseg velünk: akkor is ott leskelődnek-e
14 36|           bőrömben! Kálmán örökre velünk marad most már. Együtt szállunk,
15 37|           van, Béni bácsi, jöjjön velünk.~– Mert, tudják, az édes
16 40|         többieknek. De ön nem jön velünk egy kategóriába. Mikor Abdolonymus