Part

  1 1 |                  és igazság szerint.~Már most tehát tudunk mindent.~Hanem
  2 1 |           mindent.~Hanem mindennek, amit most tanultunk, kevés hasznát
  3 1 |                  sanctum látogatói éppen most érkeztek meg. Tizenegyen
  4 1 |           egyúttal „nagybotos”, hanem az most nincs nála.~A tizenegy ifjú
  5 1 |                  fel azt a „Koszorú”-ba. Most az a társunk, ki ezt ajánlotta,
  6 1 |           helyébe más választatnék.~– És most térjünk át a rendre. Biróczy
  7 1 |             egyenesen beilleszthessék.~– Most következik Barkó Pál barátunk.~
  8 1 |                  a világ pusztaságaiban.~Most éppen az ősmagyar betűket
  9 1 |                is nyomtatták már azóta.)~Most következett Borcsay.~A himlőhelyes
 10 1 |              nyomok többé vissza.~És még most sem tudja senki, aki e búsongó
 11 1 |                  sírni, ordítani, hogy ő most van itt legelőször; térdre
 12 1 |           diákhoz a hordó tetején. – No, most rugdalózzék kend! Most invocálja
 13 1 |                   most rugdalózzék kend! Most invocálja Bacchust és Gambrinust!
 14 1 |                 maradt az asztalon, s ez most mindent fel fog fedezni.~–
 15 2 |                 mint az a nagy eset, ami most odabenn folyik. Egyik ember
 16 2 |          verítéket izzadott. Ez a nebuló most meg már perzsául felelt
 17 2 |                legrendesebb dolog volna.~Most azután folytatta a vallatást.~–
 18 2 |                 valamint a „múlt” üldözi most a „jelent”, úgy a „jelen”
 19 2 |               szóra, mint aki érzi, hogy most nagyokat nagyobbakkal kell
 20 2 |            korában valamit leírt, ami ha most a százszemű Argus tekintete
 21 2 |                 mint a hatalom pallosát, most pedig kerülnie kell annak
 22 2 |                 tűrve van egyházunk, még most szedegetjük össze garasonként
 23 2 |                 bennünket a nemzet, s ti most előálltok, s azt mondjátok:
 24 2 |                bennünket együvé tart. És most egy csoport gyermek előáll
 25 2 |               kezet.~A nagytiszteletű úr most hosszas ideig tartott tanácsot
 26 2 |           otthoni természetes hangján –, most nem úgy szólok hozzátok,
 27 2 |           törvénynek fogtok megsújtatni.~Most egy ünnepélyes csend pillanata
 28 2 |       Szerencsétlen ifjak, mi lészen már most tibelőletek?~De kettészakította
 29 2 |                  a bírói komolyság:~– És most kenden a sor, humanissime
 30 2 |               meg őket víg ötleteivel! S most ezeket mind kicsapták. Az
 31 2 |                tél ~Hóval födi be a tél.~Most azután egymás nyakába borultak
 32 3 |              kocsis, diák, uraság.~– Már most mondjátok meg, kit hogy
 33 3 |          torzképeket fintorított, hogy ő most az egyik lábára jobban sántít,
 34 3 |           ütöttek keresztül a falakon, s most az oldalán füstöl a ház;
 35 3 |              leguggolva, mint ahogy tesz most sánta Biróczy, kiválasztja
 36 3 |              rossz ott minden.~– Hát már most mit fogtok kezdeni? – kérdé
 37 3 |          játszunk! – nevetett Biróczy. – Most is a pénz elől szökünk.~–
 38 3 |               ott égett a szekéren, mert most azt is elvesztenéd.~– Keverj!
 39 3 |             húzzák” – monda Berti. – No, most még egyet szíverősítőül;
 40 3 |                  azt a sok rossz bort, s most adod fel a jót, mikor már
 41 3 |          diktáljon kend a gyülekezetben, most pedig üljön le kend, és
 42 3 |              rivallt rájuk a földesúr. – Most jön még az igazi pap. Ezek
 43 3 |              Sorba fogta őket kártyázni! Most már nem pénzbe, a keserves
 44 3 |                  Ubi.” Ahol megkaphatod. Most Miskolcon tanyázik. Aztán
 45 3 |           parfümöt. Így ni, édes öcséim, most el vagytok látva egész életetekre.
 46 3 |              találta fel a kártyát.)~No, most ezzel az ajánlólevéllel
 47 3 |                fel. Minden pecsét megvan most is rajta. Ez volt a szerencsémnek
 48 3 |               Köszönettel visszaadom azt most önnek. Adjon Isten ezerannyit!~
 49 4 |              miért ne eshetett volna meg most is, hogy a kötél a túlsó
 50 4 |                látjuk egymást. Hanem hát most tegyünk egy fogadást: hogy
 51 4 |          porkolábnak, hogy tegye hát már most farkasgúzsba. Ez ugyan jól
 52 4 |             negyvenemberes” verbunk.~Még most is érthető annak a dallama.~
 53 4 |                  fiskálisnak lenni, mint most.~Az nem dolgozott tíz segéddel,
 54 4 |            replika! – monda Korcza úr, s most már a levelet eldugva háta
 55 4 |               versenyfutására.~Tehát már most „audiat!”~„Audiat!” (Hallja!)
 56 4 |                  vitte a principálishoz.~Most megint csak egy futó tekintetet
 57 4 |             interpunkcióban hibázhatott; most már ezt is híven iparkodott
 58 4 |           kegyetlen szigorral ismétlé:~– Most sem jó még; most is hibázik
 59 4 |              ismétlé:~– Most sem jó még; most is hibázik benne valami.~–
 60 4 |               titkosan nevetett magában. Most látták egymást először;
 61 4 |              hozzám!~– Megértettem.~– És most, hogy mindjárt beleállítsam
 62 4 |             legolcsóbb vendéglője, s még most is megvan az akkori bokharai
 63 4 |                 olvasott a nő arcából, s most már ő is tudta, hogy mi
 64 4 |                  van abban a levélben. S most már ő rajta volt a sor elpirulni
 65 4 |                  Katalin” és a „Katinka” most már két különböző fogalom!~
 66 4 |                akarja tudni, hogy mi van most a fejében, azt szépen leolvashassa
 67 4 |              mind a tíz ujja szétmeredt.~Most már mind a két ajkát behúzta
 68 4 |                  uram – felelt Kálmán, s most már nem pirult, hanem sápadt. –
 69 4 |              vagyok az oka. Ez a barátom most önnél joggyakornok.~– Az,
 70 4 |                  Nem szóltam semmit. Hát most mit akar tenni?~– Hazamegyek
 71 4 |                  majd neki általadni: ne most, ne úgy, hogy ő azt megtudja,
 72 5 |              nagy úr lenni, mint amilyen most vagy.~Mikor hazamégy az
 73 5 |                  pecsétnyomó gyűrűjével; most már érdemes vagy, hogy rád
 74 5 |        elmeneteledkor neveden szólított, most már ifjú úrnak címez.~Kutya,
 75 5 |                  Mikor kimégy az utcára, most már karodba fogóznak családod
 76 5 |              Megint csak elmégy mulatni; most már gyöngéden figyelmeztet
 77 5 |                 lehet. De még ellenfeled most is fekszik. Hah, az kapott
 78 5 |                fehéredik, de az arca még most is piros. Soha orvosra,
 79 5 |               felgyújtsa a kendert, amit most az udvaron a leányok tilolnak
 80 5 |                  oda ne kössék. Mert még most is a mama köti fel a nyakravalóját;
 81 5 |                 római pápa az ő kedvéért most még egy sátoros ünnepet
 82 5 |               bácsi; különben nem volnék most itthon.~– De hát ez iszonyú
 83 5 |                   Majd elmondom egyszer. Most csak arra kérem, édes Béni
 84 5 |                 baj lett ám abból. Éppen most tudtam meg, hogy Debrecenből
 85 5 |                 kilenc krajcárt kért egy most érkezett levélért, azután „
 86 5 |                   Mi nagyot hibáztunk.~– Most eredj előlem. Nem kérdem
 87 5 |                 megint magát áztassa el. Most nem szabad neki addig kijönni,
 88 5 |               csinált beléptekor, mintha most jönne a szomszéd faluból.~–
 89 5 |              poltura.~– Jól van. Ezt már most kerítsd körül, s írd alá,
 90 5 |          felnyalta azt onnan Béni bácsi. Most aztán a nyelve is tintás
 91 5 |                 betűvel írd az Ézsaiást! Most vége van. Tégy felkiáltó
 92 5 |                 jelt az utolsó szó után. Most jön a dátum. Most add ide
 93 5 |                  után. Most jön a dátum. Most add ide a tollat, hadd írom
 94 5 |          háziállatok is megérezték, hogy most jó kedve van, a kutya lábaihoz
 95 5 |         szeretetemet. Ha azt tudom, amit most tudok, nem fogadtalak volna
 96 5 |                  amilyenbe te keveredtél most. – Azon elátkozott könyvben
 97 5 |                tovább mégy ezen az úton. Most még senkid sincs, még egyedül
 98 5 |               nyújtom a felemelésedre. – Most tedd, amit akarsz; de rá
 99 6 |               Megérkeztek a theátristák! Most osztották ki a cédulát a
100 6 |            kivitt tálakat. Azt sem tudta most, hogy mit eszik.~S hogy
101 6 |           megnyert életpályáján; ez volt most minden gondja: mentől hamarabb
102 6 |             sietve haza Béni bácsi; csak most eresztették el a törvényszékből,
103 6 |                volna az ember, hogy megy most valakit levágni.~De bizony
104 6 |                  egy oszlop mögé, hogy ő most fizetetlenül lopta be ide
105 6 |              valaki ránézett, azt hitte, most mindjárt elő fogja kérni
106 7 |               mindig részeg, s elkezdi: „most jövök” – nem jut eszébe,
107 7 |      figyelmezteti a közönséget, hogy no most odafüleljen minden ember;
108 7 |                odafüleljen minden ember; most jön egy szép jelenet!~Ráförmed
109 7 |         színházlátogató ifjai, vénei még most sem jöttek haza. Aggódva
110 7 |                 pecenyét fújom.~– Hiszen most is hideg!~Utoljára a nagyasszony
111 7 |            nevetett minden ember! Én még most is nevetek. Még azután sok
112 7 |             fennhangon ám, mint ahogy én most kiáltok. S azt mondta neki: „
113 7 |                 rettenetes volt elnézni. Most az orrát! Most a fülét!
114 7 |                  elnézni. Most az orrát! Most a fülét! Most a nyakát!
115 7 |                  az orrát! Most a fülét! Most a nyakát! Volt mit szenvedni
116 7 |                 győződve róla, hogy őtet most nemcsak a főispán, hanem
117 7 |                Hja, én mindent tudok. De most legyünk csendesen, kezdődik
118 7 |          elfoglalva; nagyobb kérdés volt most ő rá nézve a „to be, or
119 7 |                majd játék után, barátom. Most sietek. Agyiő!~Azzal kapta
120 7 |             mielőtt azt a sok embert, ki most a színpadon van, mind sorba
121 7 |              attól az országtól, melyben most Hamlet köszörüli a kardot,
122 7 |            gyilkolni, és szidja erősen – most már nem a dán király lelkét,
123 8 |           veszedelmen járt az esze, mely most mindjárt ki fog tudódni,
124 8 |          poklokra az egész rongyhad!~No! Most rájöttek a sárga viola tolvajlásra.
125 8 |                mely rendesen piros volt, most szederjes színt váltott
126 8 |                 élet fog várni a leányra most? Vagy talán az, hogy amire
127 9 |         megköszönnöd. No, hát itt küldöm most egyenesen a kezedbe. Ne
128 9 |                   s hozza a pálcáját. Én most odabenn aláírtam egy nyugtatványt
129 9 |              érte, de nem fog rajta. Már most találja ezt egyszer valami
130 9 |             Kálmán hivatalos karakterét?~Most már hova szaladjon utána?~
131 9 |                 termetét egy hajdan kék, most már fakó, hétgallérú köpönyeg
132 9 |      szerényebben:~– Nagyon sajnálom, de most nincsen idehaza.~A szerény
133 9 |                  excellenciás urat éppen most expediálta ki az ajtón egy
134 9 |               Akkor ez hát Decséry gróf!~Most szerette volna már aztán
135 9 |                  egyszer találkozni. (No most!) Jó szívéről akkor is meggyőződtem.
136 9 |             annál jobban emlékezik rá, s most egészen fel van háborodva
137 9 |               nagy szívességeért.~Kálmán most már többet kezdett érteni.~
138 9 |                benyitott Tóth Máté uram. Most már minden bejelentés és
139 10|                  talpának beszélnél. Már most én itt leülök a kanapéra,
140 10|                  fogja mozdítani.~Kálmán most érzé még csak magát megakadva.
141 10|          megtudta hát, hogy ki ez az úr.~Most következett, hogy azt is
142 10|                 a huszároknál.~Korcza úr most már egész hozzákészülést
143 10|               akkor meg fogja érteni. De most még nem látom idejét. Sietek
144 10|            megnézem, hogy mit dolgozott. Most csak azért szaladtam haza,
145 10|               közeledni, már tudja, hogy most Jutka asszonytól kap hivatalos
146 10|                  él szabadságával.~– Önt most is dolgában háborítottam?
147 10|                  maga elé bámult.~Kálmán most volt még csak kegyetlenül
148 10|               mondja meg, miért akart ön most nekem hazudni.~Kálmán erre
149 10|            diákul van.~– De hát én ebből most hogy értek meg valamit?~–
150 10|                 lesz őt rábeszélni, hogy most menjenek el valahova valakit
151 10|               sohasem fogja őt elárulni. Most mindjárt bűntársa lesz.~
152 10|              fény vett eddig körül.~– És most, miután ezen átesett?~–
153 10|              közös ellensége.~Kálmán még most sem értett a dologból semmit.~
154 10|           gárdista korában elprédálta, s most egész kravátlija széléig
155 10|                van erről.~– Igazán?~– Én most is azt állítom, hogy az
156 10|                írt levélre ismert benne. Most már elolvashatá. Őróla volt
157 11|              Kálmán.~A vállzsinóros inas most már nem fogadta azzal a
158 11|              amivel első megjelenésekor. Most már divaturacs volt, nem
159 11|                 akinek semmi sem fekszik most annyira a szívén, mint a
160 11|                  betenni a perbe.~Kálmán most már ijedten tekinte fel
161 11|             tökéletesítése tekintetéből, most állítsa magát az ellenkező
162 11|                főznie, hogy mit csinálna most, ha az ellenfél volna.~Kálmán
163 11|              levele – szólt Korcza úr –, most vesse ön egybe azt a kettőt.
164 12|            jelentkező sok apró hitelező.~Most már nem lehetett Kálmán
165 12|           világon.)~Ha írt nagyanyjának, most már nem volt olyan kevés
166 12|                  Kálmán adósságait. Jobb most, mint később.~Azt is megtudta,
167 12|         fanyalogva válaszol, hogy a pénz most igen szűk s igen nagy az
168 12|                  szólt Kálmán bosszúsan; most már jól értve, hogy a második
169 12|            húshoz, hogy kiüsse a fontot.~Most értette már Kálmán a dolgot.
170 12|                 vidám anekdotát.~– Éppen most mesélem őnagyságának a legutóbbi
171 12|                  felkacagott e paródián. Most már aztán úgy nevetett,
172 12|             mímelte.~– Éppen arra kértem most őnagyságát, hogy mához egy
173 12|                gyöngéd hízelkedő szóval.~Most is megszólította. – Azt
174 12|                 nekik az utat.~– No, már most menjenek. Készülnöm kell
175 12|                egymással rokon ellentét.~Most már a féltést is meg kellett
176 12|         fuldokolva.~– Rendelkezésére áll most is – szólt a bankár, előhúzva
177 12|             pénzcsomagokra téve. – Hanem most még egy kicsiny kis formalitás
178 12|                 akiknek a szívükben van. Most már ismerem önt. Nem kívánok
179 12|                 lenni.~– Ez már más szó!~Most tehát ő is elővonta zsebéből
180 12|            becsületbeli tartozássá vált. Most már biztosítva vagyok. Jöhetne
181 12|              Mármost alászolgája.~Kálmán most már igazán felmagasztalva
182 12|               vezethetni. – Versenyezhet most már azzal a másik „úrral”.~
183 12|               ezt a rég látott bajtársát most újra láthatja. Éppenséggel
184 12|       Éppenséggel nem őróla gondolkozott most. Biróczy pedig faunarcának
185 12|                   Az öreg hercegnő éppen most hozza haza Bécsből, az apácáktól
186 12|              ételekről beszélnek. Hiszen most is egy szép arcnak a betege.~–
187 12|                 találkoztál vele.~Kálmán most már haragba jött.~– No,
188 12| hercegasszonyoddal és comtesse-eddel. Én most nem utazom velük, még a
189 12|                  a pesti porból; mert én most nem utazhatom.~– Beteg vagy?~–
190 12|                  Hanem azért Csuka Ferkó most is pertu volt régi pajtásával
191 12|        újraláthatja. Megtudta tőle, hogy most szabadsággal utazik haza,
192 12|                van a láng, mely világít, most a legutolsónak a háta mögött
193 13|                 esett be hozzá, mint aki most úszta át a Dunát, s maga
194 13|                  hogy honnan menekült az most meg.~Aközben megérkezett
195 13|                   hogy „egészen más vagy most, mint reggel voltál!”~Ismét
196 13|             szívének világát bearanyozta most, az volt a nap. Maga az
197 13|                   Belenézhetett a napba!~Most látta még csak, minő földöntúli
198 13|              Jelen volt az öreg gróf is; most is ugyanazon kék kabátban,
199 13|                  akinek ereje van hozzá.~Most azután fel merte emelni
200 13|                  odáig, ahol ezt elérte. Most Magyarország kancellárja,
201 13|                ebédre hívás zavarta fel.~Most már egész biztossággal lépett
202 13|             imádkozott életében latinul. Most először.~Akkor aztán megeredt
203 14|              kellett hozzá. Ah, akik azt most a színpadról látják, fogalmuk
204 14|           ünnepélyek részesültek valaha. Most már el vannak feledve.~Monsieur
205 15|             mondta: „Herr von Kutya”.~És most akadt a világon egy emberi
206 15|                ötletével. A hercegnő még most is olyan gyöngéd és szeretetteljes
207 15|            rekeszté be a végzett táncot.~Most már Pál gróf maga ment helyébe
208 15|                 táncnak emlékéül.” – Hát most én mondom önnek: „viselje
209 15|              nehezebbnek, mint ezt, amit most kezébe adtak.~Mindenki oda
210 15|               vett a tulajdon unokáinak, most megajándékozza ez idekerült
211 15|              ifjúkori délceg táncáért. S most odaadja az ennek az ifjúnak,
212 15|            ifjúnak, aki éppen olyan deli most, mint ő volt akkor.~És egy
213 16|                 Katinka sírt keservesen.~Most már megtanulta, hogy a féltékenység
214 16|                  a hiúság.~Az, hogy őtet most kinevetik. Mit gondol Korcza,
215 16|                találja, hogy kinek írt ő most levelet.~Három nap nem eresztett
216 16|                 urat. Hanem hát Pest még most sem London; azon időkben
217 16|            mondja a másik lónak, no, már most húzz te!~Ekkor következik
218 16|                újonc hátasló lehet, akit most fogtak be először. Különben
219 16|             Micsoda megnéznivaló van itt most Pesten? – Ez az első kérdése
220 17|              senki. Talán nem is volt. – Most egy kerek deszkaemelvény,
221 17|           bömbölés odabenn sejteti, hogy most alkalmasint a szerepüket
222 17|              háromszáz forintot – kiáltá most egy másik hang, az meg a
223 17|                  egy bolond vagyok, akit most visznek fel Bécsbe a vörös
224 17|             Bálvándy kifizette.~Bertinek most tetszett már aztán ez a
225 17|                  ez a tréfa tökéletesen!~Most következett az előadás legnevezetesebb
226 18|         apródonként arra is rájött, hogy most Pesten van! Sőt idő múltával
227 18|            tisztába jött magával, hogy ő most a felesége hívására jött
228 18|               van ragasztva a cédulával; most már csak ki kell állni a
229 18|              nekem nem ez a mesterségem. Most is hexenschusz van a derekamban.
230 18|          kinézett az utcára, látta, hogy most már egész népcsoport áll
231 19|              elvágtatott, hogy még talán most is szalad.~Joviális két
232 19|              Kálmántól, hogy mi az, amit most hoznak. Az a makaróni nem
233 19|                 kezét és fülébe súgta:~– Most mondá atyám, hogy mához
234 19|          boldogság diadalával fog sietni most!~Az ebédnek vége volt, az
235 20|            főispán is önhöz hasonlít. Ez most bécsi divat ugye?~– Az. –
236 20|            partról visszanézett társára.~Most aztán Kálmánnak is meg kellett
237 20|           szökött.~A vezető ígérte, hogy most mindjárt eljutnak a Korda-főhöz,
238 20|                  azt mondá neki:~– Ha én most itt el találnék szédülni,
239 20|                  kőre, s azt hitte, hogy most neki az a kötelessége, hogy
240 20|                 arcát.~Kálmán félt, hogy most mindjárt sírni fog. – Nem
241 20|               csak a pávák hiányzanak. – Most jön a zsidó mitológia után
242 20|               készült már Kálmán; de még most sem volt rá készen. Nehéz
243 20|                álmom igen édes volt. Még most is gyönyörrel gondolok rá.
244 20|           ragyogó arcát. Azt hitte, hogy most szárnyakat öltött, nem követheti
245 20|               mentsége lehetett volna!~– Most fogtam már meg önt – szólt
246 20|              kedves barátom, hogy én itt most önnek egy eldobott portékát
247 20|                haladt már jó nagyot – és most idáig szerelmes ön egy nagy
248 20|            gondolatra, hogy ön azért van most itt, hogy ne legyen ott,
249 20|                 hogy ne legyen ott, ahol most másnak van jelenete? Ez
250 21|                  A húsa is pompás, ámbár most sovány a szoptatástól; de
251 21|  vadásztörvénynek szankciói is vannak.~– Most tehát, drága nagysád, ezért
252 21|            segítség nélkül a vadásznő, s most már az ő jogai léptek gyakorlatba.~–
253 21|                léptek gyakorlatba.~– Már most tessék azoknak, akik eddig
254 21|               kezedbe, azzal lőni fogsz. Most pedig valld be, hogy rácsettentetted
255 21|             valamikor végig leéghetett s most sűrű borókabozóttal van
256 21|                  rusznyák is, a báró is. Most már csak az az egyedüli
257 21|             kiengesztelni.~– No bajtárs. Most valóban úgy viselted magadat,
258 22|             szakítania, azzal a szóval: „most már mást szeretek.” Még
259 22|              haragja útjain átkötöz.~Még most csak főzi magában, hogy
260 22|              helyezés ellen, óvástételét most itt a hely színén végezni
261 22|     kocsmáltatási jog. Ez sokra megy. De most az a huszonkét falu egy
262 22|                  erszényt adom önnek, ha most visszajön, és rögtön a bíróság
263 22|                 ahogy én elverem önt itt most mindjárt, amiért ön elég
264 22|              odafurakodott az asztalhoz. Most már azzal a mosolygó praetensióval
265 22|               látta.~Nagyobb gondja volt most az, hogy hol találja meg
266 22|               kedve?~De biz ilyen valaki most nem találkozott.~Valami
267 22|                 tudott afelől semmit.~És most Kálmán ott látta maga előtt
268 22|         összetalálkoztatok! hogy kerülöd most ki őket? hogy óvod meg magadat,
269 22|          álmodott.~Nem is rejtette magát most már a fenyőgallyak közé.
270 22|                  panaszos magánbeszédét, most már igazi könnyekkel szemében.~
271 22|                 No majd meglátod! – Mert most velünk maradsz, amíg itt
272 22|               Azokat mind meghódítottuk. Most a lengyeleken a sor. No,
273 22|               neked erről. – Mert tőlünk most már el nem maradsz, amíg
274 22|     elkéredzkedjél, mondd meg neki, hogy most Cilike parancsol veled. –
275 22|               szabad szeretni. – Hát még most nem félsz senkitől; még
276 22|                  nem félsz senkitől; még most nálunk vagy otthon. – Tehát
277 23|        berukkolni, elfoglalni a tért; ez most itt nagyszerű alkalom aratni
278 23|               kristály bálvány fénylik a most is jégfedte Kriván.~Az egyetemes
279 23|                  ennek az érzésnek, mely most mind a hármunkat betölt:
280 23|             ketten! – monda Bányaváry. – Most büntetésül csókoljátok meg
281 23|                hogy az egész világ, mely most oda alant nyüzsög, mely
282 23|                Egyedül ez a két alak, ki most előtte áll, érzi és érti
283 24|                 keveredhetni vele. Hanem most már végezd hivatalos kötelességeidet,
284 24|                  haza jószágukra. Emiatt most minden állomáson előre intézkedni
285 24|                  neki Bálvándy:~– No már most tessék az úrnak kimenni
286 24|                 akárhova.~– Nem kapok én most szállást Debrecenben.~–
287 24|            kényelemben találták magukat. Most a gazdag paraszt birtokába
288 24|                iszen vissza is verem hát most rajta.~Azzal tette-vette,
289 24|          gyöngéden rávert a hátára.~– No most hát ki vagyunk fizetve!
290 24|               lenne ilyen halovány, mint most!”~A főispán nem is állhatta
291 24|                  megcsókolni. Nem tudom, most is olyan-e?~Tóth Máté uram
292 24|             nekem meg nem bocsát, ha itt most megbetegszik.~Kálmán megnyugtatá
293 24|             magam adtam ki a rendeletet, most ki vannak száradva a zsombikok;
294 25|             meleg volt.~Az a „másik” még most alszik.~Aztán az apró szentek
295 25|              leckeadásnak vége volt már.~Most aztán, mikor közel állt
296 25|              utána fog maradni lelkében. Most tudta meg, hogy milyen nagyon
297 25|             Dorothea grófnőnek. Dorothea most nem volt az asztalnál; hanem
298 25|              érinté. Hátrahagyott képeit most keresve keresik, amik egykor…
299 25|            meggyőződhetett róla, hogy az most is oly gyöngéd hozzá, mint
300 25|             Aszályitól tudom. Ez a fickó most itt rontja a levegőt Pesten,
301 25|                asszonyt! De tudd meg már most, hogy őrültségemnek szisztémája
302 25|                Jupiter. A testvérhazában most épült fel az első országos
303 25|                 kitűzve. Én írtam egyet, most végeztem el. Vedd át, és
304 25|                 se hízelkedjék.~– Hanem…~Most következett a végzetes „
305 26|               hogy a drámád megbukott, s most még csak a kordicai találkozás
306 26|               mely e bűnt levette rólad. Most sietek vissza, s ha szerét
307 26|         öltönyeid Szekulánál varrasd: az most a leghíresebb szabó. A virágokat,
308 26|           virágokkal volt az megrakva.~– Most jöjj le velem az istállóba.~
309 27|                  is él még az a földész, most már hatvanéves öreg, ki
310 27|                  kis kezeivel kapkodott. Most már sárga levelek est lepkéi,
311 27|                 kedves gyermek halálára. Most nem kellett őt arra felszólítani,
312 27|               születésnapi gratulációra. Most nem volt előtte akadály
313 27|              atlasz és márványozás, mint most; a kihallgatási termének
314 27|                rendkívül fontos hivatal.~Most is tele van a várakozási
315 27|          kérdezgetik a titkártól, ki van most benn őfenségénél.~„A török
316 27|             nyelven beszélhetnek együtt?~Most egy új alak érkezik; már
317 27|                 húzása-halasztása miatt; most már a bírákra került a sor.~
318 27|                 fontos ügy lehet, amiben most Törökország értekezik Magyarországgal.~
319 27|        farizeusok és írástudók, akiket ő most mindjárt úgy el fog áztatni
320 27|                be őfenségéhez az őrnagy?~Most megint érkezik a terembe
321 27|          udvaronc, ki elvégre még abba a most érkezett fiatal gyerekbe
322 27|                 kaszálni. A fogai helyét most is viselem, s a lábam barometrum
323 28|        zsindelyes tutajai borítanak; hol most a Wurm-udvar áll, ott egy
324 28|                állt az a fövényóra, mely most a múzeumban látható. Egy
325 28|                 várban: valószínűleg még most is él.)~A főherceg az ablakban
326 28|              sorsának fordulópontján áll most.~– Ha csak arról van szó,
327 28|                és áldozataiban, részesül most a béke nyugalmában; de nem
328 28|                senki sem tudja, hogy még most is élnek; pedig számuk millió,
329 29|                 igénybe nem veheti, mint most.~Amint őfensége termeit
330 29|               tapasztalá, hogy nem lehet most olyan ügetve járni, mint
331 29|            ágytakaró, annak a csuklyáját most a fejére rántotta, csak
332 29|            tartozik, akiket a főhercegnő most nem fogad el. – Hanem volt
333 29|              zajos dala. Kívül megáztak, most belül áztatják magukat,
334 29|      várszínházban komédiázásunkat, s te most lejöttél ide, hogy a főhercegnő
335 29|             könyv nélkül. Onnan égesd ki most.~S hogy Kálmán ne is kétkedjék
336 30|               bűvész ez az Offenbach! Ha most mi az ő zenéje nélkül látnók
337 30|           Kálmánnak:~– Tudja ön, hogy mi most táncolunk egymással utoljára?~
338 30|         fennhangon. Hogy reszket a keze. Most haragszik. Rám haragszik-e,
339 31|                  egy részét képezte. Aki most a helyét keresné, egy új
340 31|                 színházban, s nálunk még most is fennáll az a nézet, hogy
341 31|             várost, előre kürtölve, hogy most jön egy portentum, egy remekmű,
342 31|             volna, ki bűbájos mosolyával most is oly ismerős, kétségbeesnék
343 31|                láthatatlanoknak beszélt, most pedig a karzatok népének,
344 31|                  amiknek szavait hallja? Most kezdi-e tudni, hogy ki az
345 31|                 az ember, akit ő szeret? Most kezdi-e látni, hogy micsoda
346 31|         segédfogalmazó; a hősköltemények most kiemelkedett költője magánnevelő
347 31|              előadja legjobb élceit, mik most az egész országot felvillanyozzák;
348 31|                aggodalmat: mit beszélnek most őróla Decséryéknél. A láz
349 31|               tünemény.~Miért dicséri ez most olyan nagyon azt a színésznőt
350 31|               Bányaváry. – De olvasd már most ezt a másikat!~A másik írásból
351 31|                 hozzákezdtünk valamihez, most már legyen erőnk végig kitartani.
352 31|                ahova a lábamat letettem. Most eredj haza, láss a mai előadás
353 31|               történik, az az én gondom.~Most már Kálmán gyakorlott fölényt
354 32|                  az első bevallott álca.~Most aztán ennek is vége.~Hanem
355 32|               nézett a csúfolódónak. Óh, most már emlékezett ezekre a
356 32|             emlékszik többé. De hát csak most ismert rám?~– Sejtettem
357 32|                  pályán koldusbot vezet. Most eszembe jutnak önnek szavai,
358 32|                 Vigye a spieszburger már most azt az ócska denevérkastélyát;
359 32|                 az ember azt látja, hogy most már gyilkolni mennek, magam
360 32|              Korcza úr felfogásán.~– Hát most aztán mit fog csinálni?~–
361 32|                   hogy el vagy keseredve most az egész világ iránt és
362 32|                 azt is. Eredj el utazni. Most tél van; eredj Olaszországba.
363 33|  fölmagasztaltatik. S ez az áldozat neki most ötven forintjába kerül.
364 33|       bírálatából a dicsérő passzusokat. Most aztán kenyerét veszté miatta.
365 33|                   csak ezekről beszéljen most neki valaki!~– Ki az? –
366 33|             találkoztak nézetei.~– Éppen most olvasom ezen újságból –
367 33|                  csak egy hiba van…~(No, most jön Apelles csizmadiája.)~–
368 33|                találta lelki mulatságát, most egyszerre a legmagasabb
369 33|         kedvességre jutott a burgonya, s most már terjed mindenfelé.~Ilyen
370 33|            hazajöttem ide. De azt, amink most itthon van, nem ahhoz mértem
371 33|               volt a szélső utcája, ahol most vagyunk, ennek a háznak
372 33|          kiláttam, az a temető volt. Még most sem paloták, amik annak
373 33|                befutott a földi tök. Még most sem boulevard biz az, mi
374 33|               mint egy falka vadlúd. Még most sem dróthíd köti ott össze
375 33|               városház szomszédjában még most sincsenek díszes épületek,
376 33|              vajon mely régiókban járhat most ennek a lelke. Ön nagyon
377 33|                 Mit ennek a népnek, mely most törüli még az álmot a szemeiből,
378 33|                felnéz hozzájuk. Mit érti most valaki azokat a rengeteg
379 33|       haszontalankodó korban? Ki beszéli most azt a súlyos, gondolatokkal
380 33|                 azokat az alakokat, akik most léteznek: a parlagi úrfit,
381 33|             Sajnálom, hogy e jó eszméket most nem valósíthatom, mert hosszabb
382 34|                 szigetein, akár az éppen most felszabadult, s azóta divatba
383 34|                 Palaestinának, s melynek most királyokat adott Gallia,
384 34|            egyesített egymagában, s mely most kilencfelé törve nyögött
385 34|                másikig, s melynek Rómája most az ellentétes nap: sugárokkal,
386 34|             nyomorúságos a világ odahaza most is.~De senkire nézve sem
387 34|              mondass fölöttem requiemet, most már megyek haza! Ha elhagyta
388 35|             elmondták Kálmánnak, hogy no most már haladjon a megkezdett
389 35|                el nem nógatta Florencbe; most már az sem elég távolság
390 35|               régi szállására ment, ahol most nagyanyja lakott.~Nem kellett
391 35|            mindjárt a lépcsőre nyílik. Ő most is olyan boldog gyerek,
392 35|                 csak az, hogy a mama még most sem tűrheti a dohányfüstszagot
393 35|                gondolatja támadt, hogy ő most maga is Rómában van, s itt
394 35|                minthogy nem volt szabad. Most azután, amint Kálmánra ráismert,
395 35|                   azt hitte, hogy no, ez most majd tart criminalis executiót
396 35|                  kívül, mert azt behúzni most sem szabad, a másikkal magához
397 35|                 óhajtása, hogy „ugye már most lefest engemet is?” – melyre
398 35|                   hej, nagy patália lesz most megint. Az uramöcsémet bizonyosan
399 35|          következtében jöttem vissza. És most már itt maradok.~Jenőyné
400 35|                  a visszahozott pénzt, s most már keze után sem nyúlt.
401 35|                No hát, kedves uramöcsém, most a bagázsiját felhozatni
402 35|                 neki úgy rémlett, mintha most oda fel kellene mennie,
403 35|               arca csakolyan komoly volt most is, mint máskor; pedig Kálmán
404 35|             örömét.~– Hazaérkezett ön, s most már itthon marad? – kérdezé
405 35|                  oknál fogva találkozunk most e helyen mind a ketten;
406 35|            Ugyebár – monda a csizmadia – most már ketten majd csak könnyebben
407 35|                sem azt, hogy miért látja most is Kálmánt, sem azt, hogy
408 35|               mind a kettő”. Hahaha! Még most is nevetek, ha eszembe jut.
409 35|                királyi várlakomba?~– Oda most nem mehetünk, mert az most
410 35|               most nem mehetünk, mert az most be van zárva, s a kapus
411 35|            aminek hasznát vette, hát már most még egy indítványt próbálok
412 35|                micsoda helyzetben van ön most – folytatá a csizmadia –,
413 36|              mindig ott ült.~Ejh, én még most is álmodom, gondolá magában,
414 36|                 hogy ne gondolkodjam. De most már másképpen lesz minden!
415 36|                kis udvari szobában.~– Te most maradj hátra – súgá Bányaváry
416 36|               Kálmán örökre velünk marad most már. Együtt szállunk, együtt
417 36|               amit még nem látott. Hanem most beszéljünk prózában. Én
418 36|               hogy itt látjátok a helyét most is, hahaha!~S nagy kacagás
419 36|                    mondá Bányaváry –, de most következik a komoly dolog.
420 36|          rokonságát, rangját, szívét: az most egy szegény kézműves kenyerét
421 37|             Elmondta az öreg úrnak, hogy most adta el valamennyi angol
422 37|                  neki az érzékeny része?~Most a cukorsüteményeket tartó
423 37|                  amivel megbíztam?~– Még most nincs készen.~– Hát mikor
424 37|                Ejnye! Zebedeus áldottát! Most meg már azt kérdi, hogy
425 37|            asszonynak a processzusait is most adtam át neki. Nem akarok
426 37|                kegyetlen asszonyok közé. Most már megtudta tőlem a nagyasszony,
427 37|               baráti viszonnyal, mellyel most az itt levő színésztársaság
428 37|        szokásaival, s tudatta vele, hogy most ő a majorátus birtokosa,
429 37|              mikor eszébe jutott, hogy ő most Kálmán öccsének a részét
430 37|                nekem dolgom van.~– De én most éppen Homburgba megyek.~
431 37|              előtt elég lesz.~Béni bácsi most kezdte még csak bámulni
432 37|          fiskális csak őtet akarja itten most bosszantani. Lehet is annyi
433 37|                volt a szokás: nem tudom, most is az-e.~Béni bácsi ettől
434 37|                hogy a fiákert kifizesse. Most mit csináljon, ha a váltójára
435 37|                 cédulát megmutatja neki, most rögtön hetvenötezer frankot
436 37|            bemutatott hosszú fidibuszon?~Most emlékezett már rá Béni bácsi.~–
437 37|              volna ezzel a báróval soha. Most már egészen felteszi róla,
438 37|            váltóadósság.~– Azt tudom. De most pénzem nincs. Birtokaim
439 37|                   kiálta fel Bálvándy, s most már felugrott a székéről. –
440 37|                mindenüvé?~– Alighanem.~– Most már tisztában vagyok. Ez
441 37|             faképnél, s megszökjem tőle. Most megkaptam a tromfot. Ugyebár
442 37|             semmi oka sem volt.~– No már most Béni pajtás – szólt nevetve
443 37|                 kényelembe, mert az, aki most bennünket egy lepkefogóval
444 37|              házában elfogadhatá. – Csak most tudták meg, hogy Dorothea
445 37|     zsugoriskodik, nem ad nekik pénzt, s most amiatt zavarban vannak.
446 37|               dolgába beleártotta magát. Most már ülhet ott, amíg Bálvándyt
447 38|               hol késett olyan sokáig.~– Most még csak Bálvándy van oda –
448 38|                  ma el. Az jó helyen van most! – monda Aszályi és Kálmán
449 38|                Bálvándy mért nincs itten most.~– Dejsz az jó helyen van! –
450 38|                  a jégen visszajönni; ha most odaát rekedt volna, még
451 38|                 közül valaki azt mondta: most indul a jég.~Más azt felelte
452 38|                 gondolta magában: Cilike most tán éppen ezt a dalt dúdolja
453 38|                Bálvándy után.~De hisz az most nem jöhet.~Reggel Katinkának
454 38|                 az a Bálvándy mért nincs most itt.~– De hisz az most nem
455 38|             nincs most itt.~– De hisz az most nem jöhet ide! – monda Aszályi
456 39|               nem restell oda elfáradni, most is olyannak fogja találni,
457 39|             eredj át hozzá egyenesen, de most mindjárt és sietve; mert
458 39|            magamat miatta; de szeretett! Most már józan; de másé. A borcimborák
459 39|                  teaestélyek a szívét. Ő most már szép, deli és boldog.
460 39|                  megöl. Óh, miért jöttél most hozzám? Mért akarod ezt
461 39|             nemzeti szent! – Ez az ember most egy szépasszony szemeiért
462 39|            nyelven volna képes játszani! Most aztán kezembe van adva az
463 39|               oltárhoz, idegen istenhez.~Most azután Kálmánon volt a sor,
464 39|                  rágalmazzák. Annálfogva most nem tudta, hogy milyen képpel
465 39|             sejtette, hogy mi következik most.~– Te, Borcsay! Én ma megtudtam
466 39|                 egymás keze szennyes; de most mind a kettő az lesz. Mi
467 39|                  Ráemlékezzél, hogy amit most teszünk, az nem komédiajátszás.
468 39|                különböző súlyt ad.~Talán most is ott sétál az orgonabokrok
469 39|                 jó ember maradjon fölül. Most este éppen a rossz embernek
470 39|                  Azt hitte szentül, hogy most az egész csittvári krónika
471 39|       rárivallhat: „hát te hol jársz itt most?”~Mikor a német színháztéren
472 39|                 ők mindannyian kivívtak, most egyszerre hamuvá omlott –
473 40|                Ha csak az kellett volna, most lehetnék boldog, hírneves
474 40|           nemzetet keresem. Hiszed, hogy most egy falusi tekintetes úr
475 40|                 kellene őrülnöm. Hogy én most adjam át magamat egy olyan
476 40|         csataterén. Mind szent nevek még most is előttünk. Hőseink, kik
477 40|              kövek állták útjukat akkor! Most csak kövek: de akkor Csimborasszók!~
478 40|                   az impraktikus poéták!~Most ez hát bizony a vállalatot
479 40|                   s azt tudja, hogy amit most erre az üres papírra írni
480 40|            fűszerkereskedőnét vett el, s most már emeletes háza van. Hanem
481 40|         hentesinas korából ismerte, csak most is „te Wasztli”-nak hívja
482 40|                csizmákat illeti, azoknak most lesz itt az ideje. Jön a
483 40|              Azért is hogy jönnek! Éppen most dörömböz valaki az ajtón. –
484 40|               utána egy héttel.~– De már most semmi baj sincs, ugye? Lehet
485 40|                  a kereskedőkhöz, aminek most vette fel az árát: hanem
486 40|          Tseresnyés uram megjegyzé, hogy most a tisztaszoba ki van adva
487 40|                  egy fiatal úrnak; de az most nincs itthon, bemehetnek
488 40|               egy garast ki nem adott, s most száz forintot nem sokall
489 40|               már ez nem tréfa.~– De már most meg kell hát ismerkedni
490 40|              amennyi elkelt, hát a többi most itt van.~– S mi lesz ezekből?~–
491 40|          nyomtatásba pénzt bele nem ölt, most szekérderékkel vásárol be
492 40|              szép madonnakép lakott; tán most is ott lakik. Az ablakon
493 40|                 melynek kapuja, redőnyei most be vannak csukva; ott nagyanyja
494 40|                 Új nemzedék tölti azokat most be, mely a főuraknak bókol.
495 40|            egykor, s melynek oldalán még most is ott sárgul egy régi magyar
496 41|                 udvarára érkező herceget most már a zsebéből előhúzott
497 41|             Csollán Berti birtoka is. Ők most is igen jó pajtások voltak
498 41|               hangra rá lehetne ismerni!~Most egy nevet kezdenek kiabálni.~„
499 41|            vendégektől, hogy mi történik most az utcán.~És Dorothea tudta
500 41|            mindig. Hajh! ez az ember még most sem ejt ki tollából egyetlen