Part

 1 1 |          lehajtá fejét az asztalra, úgy sírt rajta, a másik félrefordult;
 2 2 |         nagypénteken, hogy minden ember sírt rajta! Rettenetes dolog
 3 2 |                ráztak, elbúcsúztak. Nem sírt senki! Tud is sírni tizennyolc
 4 5 |                 fejét, arcát, homlokát, sírt, érthetetlen szavakat fuldokolt: „
 5 6 |             dalok jőnek benne elő? Hogy sírt a közönség, mikor rázendíté
 6 16|           kigördül az udvarról.~Katinka sírt keservesen.~Most már megtanulta,
 7 20|                akkor sem ordított, csak sírt; még akkor is szájában tartá
 8 22| gyékényfüggönyön fel a színpadra, s ott sírt egy perc múlva Cilike karjai
 9 26|                ruganyos kerevetére és – sírt keservesen.~Tehát semmi
10 31|        Bányaváry olyan dühős volt, hogy sírt.~– Ugyan, ne légy gyermek! –
11 35|             egész öltözötten, és tovább sírt.~Béni bácsi pedig leült
12 39|               angyali jóságú Cilikéjét, sírt, mint a gyermek, s a másik
13 42|            nyakon-fülön csókolta azt és sírt. – Melodrámai jelenet volt.~
14 45|         rombolásait. Az is keresett egy sírt, melyen nincsen név.~Mikor
15 46|          bivalyok elé kötötték.~Katinka sírt, dühöngött, mérgében kijött