Part

501 41|                 szeressék.~Az szeret még most is; midőn kedvesével együtt
502 41|               még nem.~Ah, amaz őrzi még most is bizonyosan a nefelejcseket!~
503 41|          szemeiben azt ne lássa, hogy az most egy távol levő alakot lát
504 41|             megdöbbentő tekinteten, hogy most kettőjük közül egy láthatatlan
505 42|            Ferinek nem kellett utazni, ő most is házfelügyelő volt a Decséry-palotában.~
506 42|             áldomással bocsáták el őket, most szuronyszegzett puskák meredtek
507 42|                  aki dühösködött, hogy ő most már nem áll jót a város
508 42|                 a bizonyos zsibói házat; most már ő is el van szánva a
509 42|             szőlő közepett; csakhogy még most messze volt a szüret: oda
510 42|                    Mi az ördögért küldöz most nekem levelet? Hát nem tudta
511 42|                  furcsa kedvében találta most ez a levél.~Házassági rózsakötelékről
512 42|                beszélni annak, aki éppen most tépett le magáról egyet,
513 42|                  a gondolattól, hogy már most Katinkát nyerte meg végképp.~
514 42|             mindennapi érzéki vágyaktól; most, hogy a Decséryék ismét
515 42|                  valamennyi; s hogy unja most magát a szépasszony. Azám!~–
516 42|              tudod-e, hogy mit írt nekem most a levelében? – szakítá félbe
517 42|              Bruder! Gondold meg csak, ő most elválik a férjétől; itt
518 42|                kicsoda is ő, és mit visz most magával a köpönyegzsebében?
519 42|         mosolygott az úrhölgyre.~Katinka most fogta csak fel, minő kegyetlen
520 43|             visszariasztani.~– Lássa, mi most olyan egyedül vagyunk; ebben
521 43|               csak hírükből ismerünk még most, s vasutak hosszú vonalai
522 43|               városunk alatt, mikről még most csak külországok beszélnek.
523 43|               valakit.~„Senki.”~Ki jönne most tehozzád, elhagyott ember,
524 43|                az aranyozott alabástrom.~Most zörget valaki az utcaajtón.
525 44|              három nappal előbb, az, aki most ott a négyszögű kő alatt
526 44|                 indultak.~– Hová megyünk most? – kérdezé Tseresnyés uram
527 44|                középső ujjukat befogják.~Most az utazó kérdezett.~– Hát
528 45|         elfojtott bánattal az úrhölgy. – Most sírját keresem. Vezessen
529 45|                 az! Van már két hete is!~Most sorba vette a temetőket.
530 45|                halálóraverőcnek:~„Keresi most!… Csak hadd keresse… Ott
531 45|             megjött ismét a nagyasszony.~Most már nem dölyfösen, hanem
532 45|                  szenvedett ő éveken át, most ő már nyugszik; már most
533 45|                 most ő már nyugszik; már most szenvedjen ön. Én láttam,
534 45|               hogy küzdött ő az élettel, most küzdjön ön már az ő halála
535 45|                  sírjához sem önt, sem a most élő ivadékból senkit; hogy
536 46|                   mint a rossz hírű nőt.~Most már maga sem bánta, hogy
537 47|                 a homoksivatag volt, ott most új város terül; a rongyos
538 47|             térnek négyszögöle annyit ér most, mint hajdan egy egész hold,
539 47|                  tér közepén bámulva néz most, hogy mi történik körülötte.~
540 47|                 elhaltak mind.~Talán még most is van, aki él közülük.
541 47|             közülük. Talán van tudós, ki most is éjjel-nappal folytatja
542 47|       nélkülözést ad, amíg él?~Talán még most is lézeng egy-egy hírhedett
543 47|           nemzetüket megszégyeníteni még most is fájna nekik.~No, de minden