Part

  1 1 |             jelentené, mi a szótárban van: hát inkább azt teszem, hogy
  2 1 |                 arcuk a kürtriadóra.~Pedig hát mit nekik Rákóczi? Bercsényi?
  3 1 |            börtönök reves szalmáját!~Pedig hát mi van azon, hogy~Őszi harmat
  4 1 |                bámult a szemközt jövőkre.~„Hát maguk kicsodák?”~Olyan élethíven
  5 1 |                    Bacchust és Gambrinust! Hát kend mit szól ehhez, humanissime
  6 1 |                  majd mindjárt analizáljuk hát azt a semmit. Nyissa ki
  7 1 |                 egyébbel nem mert nevetni, hát a nyakát húzta le a válla
  8 1 |                  azzal nevetett.~Hová lett hát a csittvári krónika? Az
  9 1 |              bizonyos tanújelre.~– Hehehe! Hát ez micsoda itt, clarissimi?
 10 1 |                   a bádogpoharakat sorban.~Hát nem volt azokban egy csepp
 11 2 |                    egy kriminális esetből, hát azt nem tudta meg.~Ilyen
 12 2 |                    nem tudta, hogy mármost hát ő mit írjon?~A rektor szemöldöke
 13 2 |                   a vaskalaposoknak Jenőy? Hát Barkó hogy replikázott nekik
 14 2 |                tatárul, törökül, perzsául! Hát még a sánta Biróczy hogy
 15 2 |          Muhu-huhu-zsáhá-háhák. ~Mars haza hát!~S – hát akkor az egész
 16 2 | Muhu-huhu-zsáhá-háhák. ~Mars haza hát!~S – hát akkor az egész közönség
 17 2 |                lesz ez a szalonna az útra; hát ez a boszorkánypogácsa!”
 18 3 |                   szólt a kocsi ura. – No, hát igyunk bruderschaftot, pajtás,
 19 3 |                   megmondá a magáét:~– No, hát engem meg Csollán Bertinek
 20 3 |                    a saraglyába mászott.~– Hát mért nem maradsz itt mellettem? –
 21 3 |                Barkó Pali volt értve.~– No hát öreg. Ad ugrandum.~– Én
 22 3 |                Tiszarévben akarok hálni.~– Hát hisz az az én falum. Éppen
 23 3 |                  akkor jutott eszébe, hogy hát a kémények hol lesznek.
 24 3 |                 szedte fel őket az úton.~– Hát van énnekem száznyolcvan
 25 3 |                hogy micsoda dolog az, hogy hát már a nagypénteket sem tartjuk
 26 3 |                 sem tartjuk meg istenesen? Hát hogy tudjátok ti, hogy nagypéntek
 27 3 |                  nem hallik ide harangszó. Hát hogy a máktörés hangja árulta
 28 3 |                   hogy ez is harang. – No, hát mi kell? Nem kaptok mákos
 29 3 |            elmetszhesse vele a bort. Hanem hát Csollán Berti házánál az
 30 3 |                   hogy rossz ott minden.~– Hát már most mit fogtok kezdeni? –
 31 3 |                   tudok még, megtanulom.~– Hát a pénz?~– Arra nincs gondom.~–
 32 3 |                   Arra nincs gondom.~– No, hát majd lesz rá nekem gondom,
 33 3 |                pajtás.~Jenőy hallgatott.~– Hát teveled mi lesz?~– Nekem
 34 3 |                 fickókat szerettem mindig. Hát mondok én neked valamit. –
 35 3 |                Ismered te ezt a kártyát?~– Hát hogyne ismerném a kártyát?~–
 36 3 |                makk felső, ez veres alsó! „Hát hiszen mind bolond az, aki
 37 3 |                    mindennapi kenyeret; de hát az is jó szegény embernek,
 38 3 |            benyomást látszott tenni.~Hanem hát minden jó csak úgy jó, ha
 39 3 |                    van szent igével.~Marci hát csak megnyugodott és leült.~
 40 3 |                   A Sionnak hegyét”.~Hanem hát Sion hegye ide, Sion hegye
 41 3 |                fogyasztottunk volna. Hanem hát a jóból is sok, ami sok,
 42 3 |               benne; az a legszükségesebb. Hát adok mindeniknek a magaméból.~
 43 3 |              meglássuk, mi lesz belőle.~De hát a Barkó Palinak adott tekercs?
 44 4 |              portán. Mi járatban vannak?~– Hát bácsi, megvalljuk igazán,
 45 4 |               révész megszeppent erősen.~– Hát aztán mi az a megkatakizálás?~–
 46 4 |                mikor látjuk egymást. Hanem hát most tegyünk egy fogadást:
 47 4 |                  alatt, rivallt a fiúra:~– Hát kend trombitásnak áll be?
 48 4 |                  kend trombitásnak áll be? Hát kend olyan jól tudja a Rákóczi-marsot
 49 4 |           mozgásáról fogta el a választ.~– Hát csak tudja kend a Rákóczi-marsot
 50 4 |                  Rákóczi-marsot fújni! No, hát mars legelőször is az árestomba,
 51 4 |                    porkolábnak, hogy tegye hát már most farkasgúzsba. Ez
 52 4 |               lehetett a szavát hallani.~– Hát fiam, te trombitás vagy?
 53 4 |                   száradjon.~Csuka Ferinek hát jól van dolga. Kántornak
 54 4 |                  nyolc lépés volt hátra.~– Hát aztán van-e jó testimoniumod?~–
 55 4 |                     Alexandrum Biróczy (az hát te vagy), capitis bisonis (
 56 4 |                Biróczyé volt. – De mármost hát felelj nekem igazán erre
 57 4 |                    tudnék én olvasni?~– No hát olvassa el ezt az írást…~
 58 4 |             homlokán, Korcza úr. – Olvassa hát.~– Óh, így nem mesterség
 59 4 |           teleírottat háta mögött tartá.~– Hát e micsoda? – kérdé a principális
 60 4 |                Korcza úr. – No hadd lássam hát, nem tépem szét.~Azzal végignézte
 61 4 |                    Mármost tanult valamit. Hát muzsikálni tud-e?~Az ilyen
 62 4 |                  máris értették egymást.~– Hát diktandó tud-e audiat írni? –
 63 4 |                 Bizony tudok azt is.~– No, hát írjon!~Azzal elkezdett a
 64 4 |                aztán azt kérdi tőle:~– No, hát leírta, amit diktáltam?~
 65 4 |                   ha azt hallja tőle, hogy hát mit írtam volna, ha nem
 66 4 |                    leírtam”.~– Olvassa fel hát, hadd hallom! – szólt Korcza
 67 4 |              tisztítja meg a csizmákat.”~– Hát ha a patvarista megelőzi
 68 4 |                     hogy nem váltok.~– Üm! Hát ez is a hajdúra marad? Jól
 69 4 |                 ruháiért kárpótolta.~Hanem hát a fiatal termeten minden
 70 4 |                    manó.~– No, öcsém uram, hát magát csak ideküldték, mi?
 71 4 |                 magát csak ideküldték, mi? Hát miért küldték, mi? Hát miért
 72 4 |                     Hát miért küldték, mi? Hát miért küldték ide? – szólt
 73 4 |             joggyakornok.~– Az, a Biróczy! Hát conscolárisok?~– Voltunk,
 74 4 |                    jó. Nem szóltam semmit. Hát most mit akar tenni?~– Hazamegyek
 75 4 |                    amitől kiengesztelődik. Hát csak nem fogadja el, amit
 76 4 |                különös, nagyon különös: de hát jól van. Hát csak jöjjön
 77 4 |                   különös: de hát jól van. Hát csak jöjjön vissza hozzám
 78 4 |                    a fráternek a pénze. De hát vallja meg, miért hagyja
 79 4 |               Kálmánnak.~– No, csak menjen hát haza, öcsém, a nagymámihoz;
 80 4 |                  história, s vége van. No, hát vigyázzon magára. – Mégiscsak
 81 5 |              messze lenn maradtak alattad!~Hát még az élet rózsái, a leányok!
 82 5 |                   hűlt képet csinált. „No, hát hány lába van magának?” –
 83 5 |             elfütyülöm, ha tetszik”.~– No, hát fütyülje el” – s kapott
 84 5 |              Kálmán öccse közeledett felé.~Hát biz az kissé meg volt viselve
 85 5 |                   Isten. Kedves uramöcsém. Hát már megint ünnepek vannak?~
 86 5 |                   volnék most itthon.~– De hát ez iszonyú szörnyűség! Hát
 87 5 |                 hát ez iszonyú szörnyűség! Hát hogyan lehetett az?~– Majd
 88 5 |                  amíg ő visszakerül.~Hanem hát Kálmánnak nem sokáig kellett
 89 5 |                csupa elevenség az egész.~– Hát te megjöttél? – kérdi a
 90 5 |            kisleány vagy te, Cilike.~– No, hát csókolj meg szépen.~A lányka
 91 5 |                mostaniak.~– Aztán ha ruha, hát legyen ruha. A ruha nem
 92 5 |                   lesz benne.~– No, de ezt hát így viselik mások – magyarázza
 93 5 |               kirakott vászonneműket. – De hát az már micsoda gondolat
 94 5 |                    neked?~– Maga Kálmán.~– Hát megjött? Hát csakugyan való?
 95 5 |                Maga Kálmán.~– Hát megjött? Hát csakugyan való? Hol van?
 96 5 |                  Ott voltam a méheszben.~– Hát nem hallottad, hogy kiabáltalak?~–
 97 5 |              foglalni való ritka fülek! No hát üljetek le, egyetek.~Béni
 98 5 |                  asszonyanyám?~– Haragszom hát!~– Kire haragszik asszonyanyám?~–
 99 5 |                      Nem értette biz azt.) Hát azt írjam ugye Járai Jeremiász…~–
100 5 |                  papirost maga előtt, hogy hát azt hogy tintázza be.~–
101 5 |                    azt hogy tintázza be.~– Hát mit írjak, édesz asszonyanyám?~–
102 5 |              betűket formált nagyon, hanem hát ő csak asszony; nem tartozott
103 5 |                férjhez a jövő farsangon) – hát akkor aztán nem erőltetik
104 5 |               hamarább felforr, ~Nem csoda hát,~Ha a kis lányt, ~Szintúgy
105 6 |                   egyedül fogok ebédelni!”~Hát egyszer nagy csörömpölve
106 6 |              nevetés. „Sganarellát” adták.~Hát befurakodott; gondolta,
107 6 |            megfogja a karját, s azt kérdi, hát maga hogy jött ide. Ha valaki
108 6 |               találtam a kasszánál senkit, hát itt adom meg az ántrét.~
109 7 |                  előadásokhoz volt szokva, hát ez pedig kivételképpen igen
110 7 |               mulatott minden ember.~Hanem hát az ilyen tréfa csak Bálvándynak
111 7 |                haza a színházlátogató nép.~Hát az történt a színházban,
112 7 |             markába a kitörő nevetéstől.~– Hát te mit röhögsz? – rivallt
113 7 |           végigvárta, hogy hadd mosolyogja hát ki magát kedvére, míg belefárad,
114 7 |                 Igazán bolondos egy ember. Hát ma, hiszen tudja, Lucretia
115 7 |                    emberek nevetnek. Pedig hát ’sz a teátrum arra való.
116 7 |                        Nos? És Bálvándy?~– Hát; a báró Bálvándy erre odament
117 7 |                 meg röhögött még jobban.~– Hát Béni bátyám mit csinált?~–
118 7 |                  bátyám mit csinált?~– Én? Hát én is nevettem nagyon.~–
119 7 |               eltátotta a száját nagyon.~– Hát mit csináltam volna?~– Hát
120 7 |                 Hát mit csináltam volna?~– Hát azt csinálta volna, hogy
121 7 |                 hogy „én ma nem megyek!”~– Hát mért nem jössz? – kérdé
122 7 |               fejed? Hol?~– Itten hátul.~– Hát talán nem is vacsorálsz
123 7 |               magával, ahová akarja.~Hanem hát az nagyon szép megtiszteltetés
124 7 |               hirtelenében kitalálni, hogy hát ő mármost ennyi bámulással
125 7 |                rossz, tört magyarsággal.~– Hát ez az a híres krónikaíró
126 7 |           Bálvándytól.~– A palatinustól.~– Hát a palatinus honnan tudja?~–
127 7 |                       Azt biz én tettem.~– Hát ön honnan tudja?~– Hja,
128 7 |                     Hiszen ez – Borcsay!~– Hát ön ezt még nem tudta? –
129 7 |                   van ez álnév alatt.~– No hát majd felviszem önt hozzá,
130 7 |                 nagy pártolója volt; hanem hát szerep közben ne tegyen
131 7 |                   fiatal és szeretik, – de hát mikor megvénül?”~– De hát
132 7 |                  hát mikor megvénül?”~– De hát nem vénül meg.~– Hát mit
133 7 |                    De hát nem vénül meg.~– Hát mit csinál, hogy meg ne
134 8 |                tenni, hogy házasodni akar.~Hát a színész?~No, az egészen
135 8 |                 hogy ritkította párját. De hát minek az? Az ő férje nem
136 8 |              irult-pirult, vonakodott: „de hát melyiket?”~Béni bácsi olyan
137 8 |                    is tapsolhatnak?!~Hanem hát, szép Cilike, azért nem
138 8 |               Nincs – felelt Kálmán.~– No, hát a mennydörgő mennykő csapjon
139 8 |                 elhagylak veszni, ha éhen, hát éhen! Én adott szavadat,
140 9 |                 kezével vállára veregetve: hát megérkezett? Megérkezett?
141 9 |           vacsorálni. Erre a kecsegtetésre hát csak ott maradt még egy
142 9 |                  róla és megköszönnöd. No, hát itt küldöm most egyenesen
143 9 |                    Decséry gróf ellenében; hát már kiegyeztem vele a gróf
144 9 |                   s azzal kvittek vagyunk. Hát ha idejön azalatt, csak
145 9 |                   nagy jámborul elkezdi:~– Hát kérem alássan, én vagyok
146 9 |                  Igen is, kapok valamit.~– Hát hallja, kedves földim, engem
147 9 |                    egyezség szerint. Hanem hát én azt abszurdumnak találom
148 9 |                 botokat? Értem, igenis. És hát nem kell megkapnom? Óh!
149 9 |              nemzetes patvarista úr.~– No, hát itt a kész nyugtatvány!
150 9 |                  írni?~– Valami keveset.~– Hát csak firkantsa alá frissen.
151 9 |                simán elereszteni.~– Ejnye, hát ugyan siessünk vele.~A kopott
152 9 |                    ő kezébe letenni.~– No, hát ha meg akarja kend várni
153 9 |                 jönni.~– Nagyon jól tette. Hát csak hozassa elő a hajdúval
154 9 |               becsületes patvarista úrnak. Hát csak adja kend ki; de ne
155 9 |         szándékozom beköltözködni. – Hanem hát megvallom, hogy egy dolgot
156 9 |                    van; mindjárt meglátta. Hát a lakás kapujával szemben
157 9 |                    szoktam az utcán. Hanem hát tetszik tudni, hogy az asszonyféle
158 9 |                   a tömlöcben nagy méltán. Hát én arra könyörögném a tekintetes
159 9 |                pénzbe kerülne a grófnak!~– Hát hisz arra való ez a harmincegyedik
160 9 |                vissza az öreg úrhoz.~– No, hát itt van egy kis pénz, öreg
161 9 |               átvenni.~Tóth Máté! Akkor ez hát Decséry gróf!~Most szerette
162 9 |                    csorbulást szenvedni.~– Hát tudja mit, fiskális úr:
163 9 |                 észrevette nemtetszését.~– Hát maga mit tenne ez esetben?~–
164 10|                     mint a törvény hegye.)~Hát még a bűnvádi perek! Mily
165 10|                    Biz az nincs itthon.”~– Hát hol csavarog ilyenkor? –
166 10|               neked, azt te meghallod. No, hát azt mondom neked, hogy a
167 10|     főstrázsamester, uram!~Kálmán megtudta hát, hogy ki ez az úr.~Most
168 10|                 hogy azt is megtudja, hogy hát Korcza úr kicsoda.~A kis
169 10|                 meggondolta a dolgot, hogy hát hiszen tulajdonképpen miért
170 10|                ajtóról azt az írást; azért hát csak nem ment se generálishoz,
171 10|             asszonyság van itten.~– Hol?~– Hát hol? Itt a vizitszobában.~–
172 10|                    Én eresztettem be.~– De hát minek eresztette be?~– Hát
173 10|                 hát minek eresztette be?~– Hát hiszen ismerem; sokat jár
174 10|                     hogy ha megengedtetik, hát majd él szabadságával.~–
175 10|            megnyertnek vélte a játszmát.~– Hát persze diákul van.~– De
176 10|                    persze diákul van.~– De hát én ebből most hogy értek
177 10|                   sort: Mit tesz ez a szó? Hát ez a másik mit tesz? Hát
178 10|                   Hát ez a másik mit tesz? Hát itt egy név van; amit ön
179 10|                   azt mondta, hogy: tessék hát leülni a karszékbe, majd
180 10|               angyalarcú szép hölgy előtt.~Hát a szép hölgy mit csinált,
181 10|                 ügyeket érdeklő történt.~– Hát a Csollánné peréért nem
182 10|                     No, azt előre mondtam. Hát aztán csinált benne valamit?~–
183 10|                 hogy megkérdezze, mi hozta hát ide a szép kliensnőt. Amivel
184 10|                 azt védelmezni fogja.~– De hát mi vétke az én védiratomnak
185 10|              bámulatból a másikba esett.~– Hát nem az a válóper feladata,
186 10|                     mondhatom. Hm, hm! No, hát hogy annál sikeresebb legyen
187 11|                  közé számíttatott.)~Hanem hát, ha kénytelen lesz vele,
188 11|        szatirikusabb kedvében volt.~– Nos? Hát? Mit szólt a szép asszony
189 11|                  leveles szarvai vannak.~– Hát azt mondom én magának, Kálmán
190 11|    paradicsommártást.~– Én így szeretem.~– Hát jól van.~A következő ételig
191 11|               poharát sem ismeri már.~– No hát, domine frater! – szólt,
192 11|                 mondja a prókátor. Mármost hát mit mond maga, domine frater?~
193 11|                   számára többé irgalom.~– Hát lássa! Ez magától igen szép
194 12|            biztatása elszédítette fejét.~– Hát jól van – monda, de a fogai
195 12|            sorsjegyekben.~– Sorsjegyekben? Hát mit csináljak én sorsjegyekkel.
196 12|                kell vesztenie.~Kalender úr hát nem is erőltette.~Felmarkolta
197 12|                további nyolcezer forint.~– Hát ezek micsodák? – kérdé rámeresztve
198 12|                   Ön elmés fiatalember! De hát arra nem gondolt ön, hogy
199 12|         lovagvessző – monda magában. – No, hát legyen kettő!”~S azzal a
200 12|                  ily familiariter fogadni?~Hát még azután mi szükség annak
201 12|                statutio részletei felől.~– Hát aztán mi van azon a jószágon?~–
202 12|                 megboldogult építtetett.~– Hát aztán hova szállásolja ön
203 12|                    az erdőben deszkából.~– Hát a színészek hol fognak játszani?~–
204 12|               számukra építve deszkából.~– Hát a bált hol tartják meg?~–
205 12|                    sem kínálja, hogy üljön hát le.~Elkeseredésében odament
206 12|             megrágta azt és lenyelte.~– No hát, ez megvolna – szólt Kalender
207 12|             süllyedésnek föltehetni.~Pedig hát mégiscsak vissza kellett
208 12|                    összecsomagolt pénzt.~– Hát mi ez?~– Az ön pénze. No,
209 12|                   pénze. No, ne haragudjék hát. Csak próbára akartam önt
210 12|                       kérdé Kálmán.~– Ejh, hát ki no? – szólt gonoszkodva
211 12|          örvendetes van rám nézve ebben?~– Hát hogyne volna ez rád nézve
212 12|                  azzal az egész kerttel?~– Hát itt Pesten mit csinálsz
213 12|                 sem az ismeretlen.~Ki volt hát?~Egy arc, olyan fényes,
214 12|          gondolkozik, hogy lovat vegyen.~– Hát hogy jutsz te a Tudományos
215 12|                   ember kicsiben kezdi.)~– Hát akkor olvastad a legutolsó
216 12|                 olvasd el belőle.~– Mit?~– Hát azt a nekünk szóló levelet.~–
217 13|                megérkezett a trombitás is. Hát még az hogy örült a viszonttalálkozásnak!
218 13|                    bérkocsin ment – (pedig hát arra ki pazarolná a pénzét?) –
219 13|               tengerszem kékségéből valók.~Hát az ajkak? Azok a parányi,
220 13|                mézzel volna terhes.~– Nos, hát megbántad-e, hogy idejöttél? –
221 13|                    menedékétől is meg lett hát fosztva.~Mikor a családi
222 13|            Leányokra nem számítottak. – De hát én mégis igazat adok önnek.
223 14|                Nincs is a szótárban mi az.~Hát például mi az: hogy mikor
224 14|                   szerint nem szabad?~Vagy hát az micsoda, hogy mikor a
225 14|                  szeretne inkább lenni.~És hát az micsoda, mikor fiatal,
226 14|                feküdni a földön.~Meglássuk hát, el lehet-e fogni a meteort
227 14|              maliciózus kérdést ejté el:~– Hát a magyar literatúra osztálya
228 14|                  hisz ez mind latinul van! Hát igazi magyar nyelven írott
229 14|                     Nem; ez velencei mű.”~„Hát ez a csüngős ékszer, amit
230 14|                   A cifrázatai mutatják.”~„Hát ezek az abrudbányai kőfaragványok.”~„
231 14|                   komolyan beszélek.~– No, hát taníts meg engem a magyar
232 14|                    tekintetből a választ: „hát egy egész mennyországért
233 14|                   s aztán azt mondá:~– No, hát tanuljunk este, mikor mindenki
234 14|                    nap és hold találkozik.~Hát az nem volt-e valódi diadal,
235 15|             Tetszett neki az nagyon.~– No, hát te mit tudsz? – kérdezé
236 15|            nyelvtani bakok meglövésében.~– Hát aztán ki tanított meg „téged”
237 15|               ennek a táncnak emlékéül.” – Hát most én mondom önnek: „viselje
238 15|               mondá Kálmánnak:~„Nos, uram, hát mivel megy ön magasra, a
239 16|              üveggel fel találja hajtani – hát meggyógyul tőle.~De hisz
240 16|                    arra kíváncsi vagyok.~– Hát megismertethetem vele. Negyednapja
241 16|                    békülni.~– Mi célból?~– Hát mi egyéb célból, mint azért,
242 16|              elrejteni Csollán urat. Hanem hát Pest még most sem London;
243 16|                  az utcára; s ha gondolta, hát meg is tette. Ez a „Fehér
244 16|                 vagy a „Vörös Ökörhöz”. De hát csak megtette az asszony
245 16|                    no, ha ő nem szégyenli, hát szégyenli a nyerges, akit
246 16|               kocsit az árokba faroltatni, hát kénytelen utoljára is leszállani
247 16|                 aki finnyás úrhölgy. Hanem hát ez marad holnapra.~– Micsoda
248 16|                   egy optisches theater.~– Hát az micsoda? Kutyakomédia?~–
249 16|                hecc, te félszemű Cupido!~– Hát kutyák meg bikák és bivalyok
250 17|                                     A hecc~Hát bizony a kevésbé művelt
251 18|                 valami zálogot nem adsz.~– Hát mit adjak? A pipámat?~–
252 18|                     Az nem ér öt garast.~– Hát a bekecsemet?~– Ingyen se
253 18|                   én. Holnap visszaváltod.~Hát aztán Berti odaadta zálogba
254 18|                   eszébe, hol látta. Pedig hát Wasztl az, a mészároslegény,
255 18|                   Berti elé, mondván:~– No hát, itt vagyok!~– Látom, vakapád,
256 18|                 vakapád, hogy itt vagy. De hát mért vagy itt?~Wasztl előbb
257 18|                  karját s így szólt:~– No, hát hadd látom, ki üt engem
258 18|                 hétágú mennydörgő mennykő! Hát mit jössz te énhozzám, bumfordi?!~–
259 18|                 mit jövök én ide az úrhoz? Hát nem az úr hítt engem ide?~–
260 18|                  engem ide?~– Én híttalak? Hát mikor hallottad te az én
261 18|                   messziről olvasni.~– No, hát innen közelebbről. Hát ez
262 18|                     hát innen közelebbről. Hát ez micsoda?~Azzal kinyitá
263 18|                 kis malac domborodott ki.) Hát akkor annak is éppen úgy
264 18|                 bekecs?~– Tíz forint.~– No hát megadom azt a tíz forintot,
265 18|              bolonddá tenni az embert! No, hát nem bánom. Én jó bolond
266 18|                 egyszer nagyot ijedt.~– De hát mik azok?~Wasztl megmagyarázta.~–
267 18|             aprópénzzel kifizettetni. Mert hát én jó gyerek vagyok, mint
268 18|                  vagyok, mint a tej. Hanem hát előre figyelmeztetem az
269 18|                   keresztüldobja a vállán. Hát ezekre a tempókra jó lesz
270 18|                   tréfa, akárkitől jön!~De hát kitől jön?~Törte rajta a
271 18|             Pestről, melyre ez volt írva:~„Hát hogy tetszett a Fehér Hajó-i
272 18|                pénz árában van ez nálam.~– Hát mit akar vele?~– Felkeresem
273 19|                   kétszeres volt az áldás. Hát még, ha a mi urunk Üdvözítőnk
274 20|                falun kívül érezni a bűzét, hát akkor mindjárt rájött, hogy
275 20|                csak: rá nem ismertem önre. Hát ugyan hová tette ön a bajuszát?
276 20|                   ő meg milyen szép.~– No, hát ha egymásnak jutottunk,
277 20|                   ha az a férfi ideálképe: hát választom helyette az ördögöt. –
278 20|                  De az egész világ ismeri, hát nem ez-e az igazi neve?
279 20|                kissé szabad ötletre.~– No, hát hogy egy dologban hasonlítsunk
280 20|                 egymás után következik. De hát édes álmában az embernek
281 20|                merész, örjöngő hivatás. De hát ki mondta azt önnek, hogy
282 20|                   Kérdezte-e tőlem valaha: hát te nem akarsz ily eszményi,
283 20|                  házába nem kerülünk! … De hát szólt ön énhozzám ilyen
284 20|             ajándékot? Mindenével ugye? De hát ön nem tudja még, hogy mi
285 20|                  Ön fejével tagadva int? – Hát hiszi ön, hogy Decséri Dorottya
286 21|                Katinka meg akarja ízlelni.~Hát a kis medvebocs? Annak mármost
287 21|               Annak mármost nincsen anyja; hát ki fogja ezután szoptatni?
288 21|                 hogy ha kilövi a puskáját, hát aztán mivel védelmezi majd
289 21|                   már főbenjáró bűn.~Pedig hát nem volt szabad a bokorban
290 21|                nevetve hátrafordítá.~– No, hát ki üt meg?~– Kálmán barátom! –
291 21|            szemrehányással kérdezé:~– Nos, hát nem ilyen volt-e?~Az összevergődött
292 21|                  hogy „nix deutsch”.~Hanem hát a szép fiatal lányok ezt
293 21|                    kezében van a bot.~– De hát önnek hiában van fegyver
294 21|                pedig mindenki jó pajtás.~– Hát hiszen nem veszekszünk mink –
295 21|                ragaszkodást.~Megmagyarázza hát ő maga.~– Uraim! Báró úr,
296 21|       boszorkánymedve? – rebegé Aszályi.~– Hát nem tudja az úr? Szörnyű
297 21|                  kapaszkodjék fel a fára – hát akkor az történt volna,
298 21|                szalasztották volna el. No, hát próbálja meg, mit tesz a
299 22|           fogpiszkálót magának lemetszett, hát azzal annak az egész évi
300 22|             visszavonta a tiltakozást. No, hát csak fordítsa vissza a lovait.~
301 22|         elhegedülik ősi szokás szerint. De hát csak engedelmeskedni kellett.~
302 22|             szidták minden oldalról.~Hanem hát Aszályi hozzá volt már ahhoz
303 22|         cigányzenekar erődített állása. De hát kinek jutott volna eszébe
304 22|                  iránt kérdezősködni, hogy hát a hiányzó öt ölnyi tér mit
305 22|                    bolondulva gyönyörében.~Hát még Kálmán!~Amint a függönyt
306 22|                 kedves Kálmán!~– No, hagyj hát belőle nekem is! – szólt
307 22|                hosszú év óta mi történt? – Hát csak eredj vissza a publikumhoz,
308 22|                 mielőtt szabad szeretni. – Hát még most nem félsz senkitől;
309 22|                 öregasszonynak odahaza.~De hát arra nem gondol senki.~A
310 23|                 aztán minden jó, ami kell. Hát nem okosan tettük-e, hogy
311 23|                    látni, merni és győzni. Hát mikor egyszer meghallom,
312 23|             városban. – Semmi? – mondok: – hát ez mi? – mutatok rá. Szent
313 23|                Kolostor”. No, ha kolostor, hát játsszunk itten! – Barátok
314 23|                   benne! – No, ha barátok, hát akkor jó barátok leszünk –
315 23|                  Sándor! – monda Cilike.~– Hát nem igaz? Nincs-e nekünk
316 23|              ütheted le a sátorkaróidat.~– Hát hiszen nincsenek-e nekem
317 23|                    tapsot zúgnak rá.~Pedig hát a nagy gyönyör közepett
318 23|                vagyok, holott te pontifex; hát én esküszöm neked itt ezen
319 23|                    az erdők sötétjében; de hát minek is? Nem vagyunk itt
320 23|                    szívek egymáshoz közel. Hát van ilyen szállás több a
321 24|                   nem kérdezte senki, hogy hát ő mért nem volt a táncban.~
322 24|                  rá Kálmán.~– No, jól van. Hát csak siess előre. Ha az
323 24|                    szállást Debrecenben.~– Hát ne jöjjenek Debrecenbe.~–
324 24|                    énnálam egy óráig is.~– Hát már hova mennék ilyenkor
325 24|                    szállást Debrecenben.~– Hát ne maradjon Debrecenben.~–
326 24|                  hanem aztán vállat vont: „Hát mit árt? Egy éjszakára menjünk
327 24|                 csak édesapám parancsol.~– Hát itthon van édesapád?~– Ott
328 24|                     akkor csakugyan fordul hát a világ. Hát tudja a grófkisasszony,
329 24|              csakugyan fordul hát a világ. Hát tudja a grófkisasszony,
330 24|                  Szegeden a rabokat.~– No, hát ez egy „derelyemetsző”.
331 24|               megengedi a méltóságos mama, hát én megmutatom.~Dorothea
332 24|                     kiálta Sára asszony. – Hát ez az? No iszen vissza is
333 24|                   No iszen vissza is verem hát most rajta.~Azzal tette-vette,
334 24|                 rávert a hátára.~– No most hát ki vagyunk fizetve! Hát
335 24|                    hát ki vagyunk fizetve! Hát ez volt az a kegyetlen ember?
336 24|                    uraságok elé kerülni?~– Hát hogyan?~(Már bizony Tóth
337 24|               megengedik méltóságotok? No, hát akkor még kettőt ideteszek. (
338 24|         őméltóságának: „Miért csak kettőt? Hát a család többi tagja?”~–
339 24|                zúgolódnék a sok paraszt.~– Hát az a kis hetyke fiú, aki
340 24|                tett Sára asszony, hogy: no hát, majd a Juci elül az ő ölében,
341 24|                  mondani, hogy „lelkem”. – Hát az uramnak az apja még csak
342 24|                    én, ahogy volt, igazán. Hát az apósom éppen 1793-ban
343 24|                   Ez az én uram szobája.~– Hát nemzetes uram hol hál?~–
344 24|             nemzetes uram a földön alszik, hát akkor én is ott alszom –
345 24|                    a gazdasszony is.~– No, hát gyerünk a szérűre ágyat
346 24|                    sóhajta Tóth uram. – De hát parasztnak nem való mindent
347 24|                   elég öröm mindenkinek.~– Hát a léleknek nincsenek követelései?~–
348 24|                aztán az édes itthont.~– De hát azóta nem érdekli önt az
349 24|                 nincs szükségem újságra.~– Hát a hazai költők műveit nem
350 24|                  papoljanak fölöttem.~– De hát a mi magunk magyar nemzetiségének
351 25|                  hátát a tenyerével.~– No, hát vegyünk búcsút szépen, ha
352 25|               mondani akarsz neki valamit, hát adj a mondásodnak formát.
353 25|                 mondd neki, asszony.~– No, hát ezt mondom.~Kálmán önkéntelen
354 25|               értenek az időjóslatokhoz!~– Hát te, Erzsi, mért nem jössz
355 25|                  mért nem jössz elő? Mondj hát te is egy szerencsés utat
356 25|                   jelezni.~– Nos, bajtárs, hát mennyire vagy Kövyvel? –
357 25|                 fejemben lesz minden.~– De hát mit csinálsz te az egész
358 25|                ezekkel a csámpás lábakkal. Hát még te, kinek százféle alakban
359 25|                    fölébreszteni szívében. Hát a reprodukció hogyan lesz?
360 25|                    kell. Így szoktatták. – Hát a többi szereplők mit fognak
361 25|                  ember azt fogja kérdezni: hát ez volt az a csodamű, aminek
362 25|            mosolygott.~– No, ezt tartod te hát a harmadik lehetőségnek;
363 25|                   a harmadik lehetőségnek; hát a negyedik micsoda?~– A
364 25|                  van rájuk nézve veszve.~– Hát akkor legyen elveszve –
365 25|             Megkapta a babért egy fordító.~Hát az ő remekműve? A késő kor
366 25|                    Az irodalom büszkesége? Hát azzal mi történt?~Egy szó
367 26|                 szemlére vette fekhelyét: „hát csak egy pokróccal takarózol?”,
368 26|                   nagyságaik megtartani?~– Hát természetesen mind a kettőt –
369 27|                  oltárképet meglátja, hogy hát már ő azt a lovat is hozzáimádja-e
370 27|              tudakolá Kálmán kíváncsian.~– Hát mivel önnek nem szabad verset
371 27|                   kellene alatta állani.~– Hát álljon ott mind a kettő –
372 27|                    az csak hadd legyen ott hát.”~Vajon mi nyelven beszélhetnek
373 27|               üzenettel. Övé az elsőbbség. Hát még ki?~Új nevet mutatnak.~–
374 27|           Özvegyasszonynak elsőbbsége van. Hát aztán?~Több nevet végighúz
375 27|                  odabenn magában beszél.~– Hát ki ez a fickó? S kik vagyunk
376 27|            piperkőc fickót tüntessenek ki! Hát hol akkor az igazság a földön?~
377 27|                            Miről beszéltek hát olyan hosszasan?~
378 28|                  magukat uraknak álmodják. Hát miért nekünk ez az álom?
379 29|                 készen volt, hogy bevegyen hát egy dózis ipecacuanhát.
380 29|                    vándorokat.~Akkor pedig hát hiszen nem tartozik azt
381 29|          nyalábolta őt nyakon Bányaváry!~– Hát te hogy kerülsz ide?~Ezt
382 29|                  őtőle, de amaz megelőzte.~Hát aztán csak el kellett mondania,
383 29|                   őt a saját helyére.~– De hát mért akart az orvos neked
384 30|                  az állhatatosság színe.~– Hát a kék szín miért jelent
385 30|                      Hiszen mosolygok már. Hát bánom is én; essem ki a
386 31|           tenyereit lomhán összelappantsa.~Hát Dorothea?~Annak az arca
387 31|                 valamennyien! Majd holnap! Hát velem hogy vagy megelégedve?~–
388 31|              Köszönöm; bérkocsin megyek.~– Hát akkor vigy el magaddal.
389 31|               látni, a pokoltól az égig.~– Hát saját magát látja-e azután?
390 31|         nyilatkozik: én ilyen volnék! Minő hát az ön ideálja? Szépség,
391 31|                várszínházban lépjenek fel, hát letelepedtek egy ólban,
392 31|                  mégis ezt!~– No, melyiket hát?~Az egyik hosszú írásban
393 32|                 jobban kezdte érdekelni.~– Hát te nem utazol Egyiptomba
394 32|            felriadt, s széttekintett, hogy hát mi jön.~A sok szeszélyes
395 32|                    sem emlékszik többé. De hát csak most ismert rám?~–
396 32|               tudok idézni a szentírásból. Hát mit keresnek az emberek
397 32|            nemzetgazdász – megfelelhet rá. Hát mit keresnek az emberek
398 32|               nyakába ugorva az ifjúnak. – Hát mi hír az Olympon?~– Az
399 32|                    Korcza úr felfogásán.~– Hát most aztán mit fog csinálni?~–
400 32|               karjait s azt mondja: „gyere hát egyenesen énhozzám!” Biz
401 32|                 azt másoktól megtanulni.~– Hát mit fog ön tenni?~– Azt
402 32|                   bosszantaná valami.~– De hát nem is védelmezi magát?
403 32|                 előtte fekvő irományokból. Hát ítélt már valaha bíró lepecsételt
404 32|                 hangzik, mint a kitagadás? Hát, domine kollega, fog-e ön
405 33|                    nem tartotta meg senki. Hát a mindennapi mulatság mi
406 33|                  virágon jár az esze; – de hát mit tudhat arról ez a csizmadia?~
407 33|                    olasz vargától tudni?~– Hát az a más virág bizonyosan „
408 34|                    mily eleven akvarellek! Hát még mikor olajfestményeit
409 34|              látója, se tudója nem volt. – Hát Magyarországról nem szólt
410 34|                 szeme könnyekbe fullad!~No hát, anyám, csak légy pápistává,
411 35|                   szép kisasszony hímezte; hát azt ne kuszpitolja. – Béni
412 35|                 sem kell; azért iparkodott hát azt hirtelen ledobni a földre.
413 35|                   atyafiatlan beköszöntőt, hát egyszerre megtért a vidámsága.
414 35|                kérdést intézte hozzá, hogy hát „itt van?” – azután, hogy
415 35|                  ha csak félig szívják ki, hát bajuszt kap.~– No, hát csak
416 35|                     hát bajuszt kap.~– No, hát csak szívja ki jól a pipáját,
417 35|                 könnyebben rájuk akadhass, hát azt is megmondom, hogy hová
418 35|                 kiégett már a pipája.~– No hát, kedves uramöcsém, most
419 35|                megy, ugye?~– Nem biz én.~– Hát hol a bagázsija?~– A Duna
420 35|                   utcán, nem ment le érte.~Hát Kálmán hová tért?~Mikor
421 35|                  jutott a gyanakodás.~– De hát ti kik vagytok, „csiribiri
422 35|               Mátyás király szava volt.)~– Hát nem ismer már fölséged? –
423 35|                  várba akar rontani.~– No, hát jól van – monda a csizmadia. –
424 35|                    perec: ő annak látta.~– Hát jól van, felséges uram –
425 35|                 talentum így pusztul el.~– Hát a neje? – kérdé Kálmán szorongva.~–
426 35|                   nincsenek ezek a lumpok: hát lassanként kigyógyítaná
427 35|                adni, aminek hasznát vette, hát már most még egy indítványt
428 35|                 barna?~– Igen jóízű.~– No, hát az én indítványom oda megy
429 35|              kevéssel – (s ön bölcs ember, hát hogyne volna?) –, akkor
430 36|                   bennünket? – No, ne nézz hát rám ilyen komolyan, ne verj
431 36|                   szelíden ingatá fejét.~– Hát nem haragszik? Ugyan haragudjék
432 36|              szökhessem el. Azt sem teszi? Hát magam verjem meg magamat?
433 36|                   Pesten játszhatnának! De hát ott már nincs arra való
434 36|            befecskendezni a bőre alá.~– De hát mit iskolamesterkedel te
435 36|                 arról, ami veled történik. Hát én ezen segíteni fogok.
436 36|               találsz ájulni a kacagástól, hát fellocsolhassalak.~– No,
437 36|                   mind csak bliktri.~– No, hát hívj rá publikumot.~Bányaváry
438 36|                     Ha tetszik a történet, hát majd tapsolok.~– No, hát
439 36|                   hát majd tapsolok.~– No, hát ide tessék hallgatni. A
440 36|               egyszer részegen jössz haza, hát megverlek!” – azzal egy
441 36|               olyan becsületesen elpaskolt hát volt, keresztben-hosszában
442 36|         összeölelkeztek Kálmánnal.~– Hanem hát idáig a nevetnivaló – mondá
443 37|                   ő érdekeihez lesz fűzve, hát akkor ennek legkisebb maga
444 37|                    járni a maga bolondját: hát ennek ez a bolondja. Hadd
445 37|                    hosszúra a képét.~Hanem hát „fiú”!!! – s annak mármost
446 37|                 tisztelője vagyok.~– Akkor hát szaladok hozzá, őt is felkérni.~–
447 37|                   Még most nincs készen.~– Hát mikor lesz meg?~– Hogy mikor
448 37|                  Igenis, mikor lesz meg?~– Hát mi lesz meg?~– Ejnye! Zebedeus
449 37|                kereken és egyenesen.~– No, hát felelek erre a kérdésére
450 37|                   záradékból.~– No, én meg hát azt mondom önnek, s erre
451 37|                beszél, mint egy próféta!~– Hát csak hadd legyek próféta.
452 37|                   báró úrnak sértegesse.~– Hát hová, Béni bácsi?~– Párizsba! –
453 37|                   állomás.~– Ah, az dicső! Hát akkor együtt megyünk.~–
454 37|                  azt mondta, hogy „yes”.~– Hát jól van, Béni bácsi, jöjjön
455 37|            elaludni a kocsiban.~– No, majd hát tubákolni fogok, hogy el
456 37|                   került össze hálni.~– De hát nem veszi maga észre – szólt
457 37|                 oda mehetek, ahova akarok. Hát engem ne kísérjen mindenüvé,
458 37|             lerázni a nyakáról Biróczyt.~– Hát akkor nekem is Homburgban
459 37|                    nemes szenvedély.~Hanem hát alkalmatlan Biróczy csak
460 37|                    évvel előbb felmondják: hát az az egyik ember annak
461 37|                    nevét semmi váltónak.~– Hát add ide, majd aláírom én
462 37|                  nem kap érte semmit.~– No hát add ide, kifizetem én a
463 37|             bácsitól, fizet-e. No, ha nem, hát azzal átadta az ajtóban
464 37|                 Bálvándy pedig nevetett.~– Hát azért, öreg fiú, hogy ha
465 37|                 együtt elmulathassunk. No, hát nem szeretsz ott lenni,
466 37|                     de mármost ha itt van, hát üljön le csendesen, fogja
467 37|                  neki semmi nyereség.~– De hát ki az ördög az a hitelező?~–
468 37|                   már tisztában vagyok. Ez hát asszonyi bosszú. Lássa ön,
469 37|                 kacagott fel Katinka –, de hát még akkor milyen gonosz
470 37|              megdöbbenve Tóth Máté uram.~– Hát báró Bálvándy, Dorothea
471 37|                  Bénit a maga esze után. Ő hát Berlinen túl nem is törődött
472 37|                bolond. Az egyik haljon meg hát éhen, a másik a tömlöcben;
473 38|                  hogy ha lehet, elmegy.~De hát nem lehetett.~Mert az történt,
474 38|                okvetlen haza akarsz menni. Hát nyújtsd a karodat, s kapaszkodjál
475 38|              nyugosztalva szegény asszony!~Hát mégis van egy lélek a földön,
476 38|                 Kálmán szemébe vigyorgott.~Hát hiszen hogyne lehetne jó
477 38|                   mi nem vagyunk rajta.~De hát arra, aki pár óra előtt
478 39|                 egy ablakmélyedésbe.~– No, hát halld meg az egészet. Emlékezel
479 39|              tekintett?~– Emlékezem.~– No, hát tudd meg, hogy attól fogva
480 39|              megkapod a felvilágosítást.~– Hát ő kitől tudja ezt?~– Tőlem.~–
481 39|              magamnak ugyan nincsen. Hanem hát én prókátor vagyok, s van
482 39|                    én őneki szemrehányást? Hát nincs-e velem szemben egy
483 39|                    s rimánkodva kérlelé:~– Hát e szóval válsz el tőlem,
484 39|                   e szóval válsz el tőlem, hát nincs számomra egy vigasztaló
485 39|                   inni egyebet, mint teát, hát akkor azt meg is tartja.
486 39|              elkezdett magában okoskodni.~„Hát illik-e, férfias dolog-e
487 39|                 ergo német theátrista; ezt hát szép módjával majd elszoktatja
488 39|                  carbonari s rárivallhat: „hát te hol jársz itt most?”~
489 40|                impraktikus poéták!~Most ez hát bizony a vállalatot terheli.~
490 40|          ragadományát: „Itt a kuntsaft!”~– Hát Wasztli! Kit akarsz lefestetni?
491 40|                    Kálmánhoz fordult.~– De hát szokás ez a bolond pozitúra?~–
492 40|                   csak a fejét rázta.~– De hát mi a hét kőnek teneked az
493 40|                    feleséged a szobából.~– Hát hiszen nem is viszem én
494 40|                 szemtelenségre.~– Micsoda? Hát te azt hiszed, hogy ez az
495 40|                nevetett és könyörgött: „de hát legalább a csizmámat adja
496 40|                   meglátta a képeket. Hogy hát micsoda ez? Egy sík puszta,
497 40|                  még csak egy bokor sincs? Hát ez landschaft akar lenni.
498 40|                    fizetendő munkát kapni, hát akkor vannak a műárusnál
499 40|                 meg a művész a csizmadiát. Hát nem jó lesz-e így?~Kálmán
500 40|                 csak a rajtalevő rongy!~De hát akinek belül, e rongyok