Part

 1 5 |            mikor aztán odaért, akkor keblére ölelte görcsös erőszakkal;
 2 8 |           violacsokor oda volt tűzve keblére.~„Hüh, lelkem ifjasszony! –
 3 12|            oly kínzó, oly vonzó, oly keblére záró! – Az egész álom, mintha
 4 12|            oly kínzó, oly vonzó, oly keblére záró!~Csak te nem tudnád,
 5 15|         fehér liliomszál odaborult a keblére, s már nem mosolygott, de
 6 15|          mindkét karjával odaszorítá keblére szép unokáját, s szőke fejét
 7 21|             bújt kegyes pártfogónéja keblére, furdalva gyönyörű orrocskáját
 8 23| confraternium tárt karokkal fogadott keblére, ott maradtunk náluk az
 9 23|       egymáshoz közel állókat egymás keblére borulni készti; mely megnémít,
10 23|               Kálmán kacagva szorítá keblére barátját. Olyan jólesett
11 24|              odanyalábolta Kálmánt a keblére, s a tenyerével szép gyöngéden
12 30|        dames-ja mellől, jogot kap őt keblére szorítani, vele messze elszaladni,
13 39|              Ekkor aztán odaomlott a keblére a nő, megeredtek a könnyei,
14 43|          semmi baja?~Azzal odaölelte keblére Kálmánt. Dehogy van már
15 43|           odaborult gyöngéden Kálmán keblére, hallhatá szívének egészséges