Part

501 40|               ismerős kedvvel a földész –, hát nem jött el a szolnoki vásárra…~–
502 40|                  nem vihettem a vásárra.~– Hát hisz az jó. Éppen azért
503 40|                  nem hozta el a csizmákat, hát én jövök értük s viszem
504 40|               elbámulva Tseresnyés uram. – Hát Tóth uram nem vett mástól
505 40|                 különben is igen jó ember.~Hát amint Tóth Máté uram belép
506 40|                szekéren, a meg az én fiam. Hát az a másik kép?~– No, már
507 40|                   a félszemével.~– Jól van hát, no; én nem ismerem. – Aztán
508 40|                   ezek a képek pingálva?~– Hát csak arra a végre, hogyha
509 40|                       De már most meg kell hát ismerkedni Tóth uramnak
510 40|                  halmozva egy szögletbe.~– Hát ez mi az Isten csodája,
511 40|            nyomatott, mint amennyi elkelt, hát a többi most itt van.~–
512 40|              indulnom a szekerekkel; hanem hát egyet mondok. Mi az ára
513 40|                   négy forint.~– Csak? No, hát én ezt az egész határ papirost
514 40|                     Furfangos a paraszt! – Hát tudja, mester, az én házam
515 40|               vendégszeretetből láttuk el. Hát ezentúl minden embernek,
516 40|            furfangos. Kitalál mindent. No, hát fesse le nekem az a piktor
517 40|               Furcsa kép lesz abból. Hanem hát csak mondja meg neki; majd
518 40|               csodálatosak az ő utai.~Csak hát jőne már Jenőy úr haza.~
519 41|                    mint saját feleségével; hát ez bizony elég nagy baj
520 41|                 küldöttség csak megvan; de hát ki fogadja el?~Hiszen van
521 41|                 eszébe jutott felkiáltani: hát hisz itt van „Béni bácsi!” –
522 41|                  urát, hajdúját, kocsisát. Hát még a hosszú diák szónoklat!~
523 41|             mamától meg nem kérdezte, hogy hát ő mit szól hozzá. Mert hátha
524 41|                   fog a mama erre mondani.~Hát mit mondott volna? Magán
525 41|                  excelsissime princeps!” – hát akkor nem tudta Béni bácsi,
526 41|                    meg is kérdé tőle, hogy hát ő nem házas-e még; mire
527 41|              nyávogni és rikoltozni.~Hanem hát annak is kitaláltatott a
528 41|                   kérdi Berti elbámulva.~– Hát hiszen ide tetszett bennünket
529 42|                Mármost kezet szoríthatunk. Hát mondja csak, micsoda fátum
530 42|                 küldöz most nekem levelet? Hát nem tudta önre bízni az
531 42|                    szépasszony. Azám!~– De hát tudod-e, hogy mit írt nekem
532 42|              palást! – röhögött Aszályi.~– Hát igen: palást! – kísérte
533 42|             nyilvánítsam efelől nézetemet. Hát én, hogy meggyőzzelek őszinte
534 43|                képzelme így mondja el ezt.~Hát arról a másik nőről mit
535 43|                   egy el fog jönni!~Melyik hát az az egy?~Kálmán arcán
536 43|                 hogy maga nagybeteg; pedig hát olyan jó színben van, mint
537 43|                 Dehogy van már baja.~– No, hát ölelje meg ezt a leányt
538 43|                   tudnám innen vinni. Mert hát azért jöttünk ám ide, hogy
539 43|                  szorulva egészen.~– Szólj hát neki te, leányom, kérd te
540 44|                 Most az utazó kérdezett.~– Hát Magyarországon belül vannak-e
541 45|                     nem halnak az emberek, hát csak elviszi magával a testvérét
542 46|                 ablakon, hogy mi lesz még.~Hát a „Vörös Ökör” udvarából
543 47|                pedig örökké ifjú maradt!… ~Hát a többiekkel mi történt?~