Part

 1 2 |         papnak a kutyabőr, elég kutya az már úgyis!~Ez volt a
 2 3 |    diákot sohasem harapja meg a kutya. Nem védi az magát, mint
 3 5 |      most már ifjú úrnak címez.~Kutya, macska fölkeres, hozzád
 4 5 |         a tied lesz.~Még a házi kutya is megugat.~Még a gyümölcsfa
 5 5 |       hogy most jó kedve van, a kutya lábaihoz feküdt, a macska
 6 9 |       meg, domine frater! Tyűh! Kutya kutyánszki! Hisz ez nem
 7 11| énekelni, a menyét fonni, a kis kutya szolgálni, a mókus játszani,
 8 15|        is azt mondta: „Herr von Kutya”.~És most akadt a világon
 9 17| hangzott a fáról, s akkor a két kutya megint abbahagyta a harcot
10 21| pirítósát. Volt rá kacaj! Még a kutya is ővele tréfálódik. Pedig
11 23|       Ami azonkívül él: az mind kutya, birka, hangya, vakondok,
12 25|       ura. Nem az „Úr”; hanem a Kutya Cenzor. Az a te eszméidnek
13 29|       el van csigázva az úttól. Kutya idő volt és disznó út hozzá.
14 32|       ellenséged volt; az irigy kutya! Aki mindig árulkodott nálam