Part

 1 2 |     Aszályit.~– Miért árultál el engemet? – súgá neki.~– Miért voltál
 2 4 | jegyzőségbe lép át, kegyeskedjék engemet idefogadni őutána joggyakornoknak.~–
 3 23|        monda Cilike panasszal.~– Engemet mind a ketten! – monda Bányaváry. –
 4 31| tekintetű arccal fogadá.~– Az úr engemet fölöttébb megcsalt. Hisz
 5 33|      kimennek, meghűtik magukat. Engemet pedig ne lessenek megítélni
 6 35|       hogy „ugye már most lefest engemet is?” – melyre biztató kilátást
 7 35|   Holubár, a cseh óriás! Ott jön engemet vitézi tornára hívni. Készen
 8 37|             Ah, tehát ön az, aki engemet elzáratott? – kérdé Bálvándy,
 9 39|   kívánsz még tőlem?~– Azt, hogy engemet felejts el!~Azzal megfordult
10 40|    örökkélétele volna! Hagyjatok engemet magamra.~– Nem addig, amíg
11 40|        felkérnem, hogy fessen le engemet – illő honoráriumért?~Kálmán
12 40|      többet naponként, mint hogy engemet az irigyeink azzal gúnyoljanak,
13 42|  legutolsót kivéve. Értesz-e már engemet?~Aszályi mindent értett;
14 43|        hazasegíti majd bátyádat: engemet is elsegít valahová; s mi