Part

 1 1 |       adta elő Borcsay. Elkezdett sírni, ordítani, hogy ő most van
 2 2 |            Nem sírt senki! Tud is sírni tizennyolc esztendős ember
 3 20|          félt, hogy most mindjárt sírni fog. – Nem biz az, kacajra
 4 20|        zokogott.~Kálmán hagyta őt sírni. – Hiába volt már az.~Katinka
 5 20|        észrevette őt, s elkezdett sírni, mint egy ember. Óh, annak
 6 35|       szeme elé fogva, keservesen sírni kezdett, s bement a hálószobájába,
 7 35| könnyekért!~Akkor aztán elkezdett sírni.~Ezalatt valami nehezen
 8 36|          csak a színpadon szokott sírni, mikor szomorú szerepe van;
 9 39|      kerevetre; de már nem tudott sírni.~– Az Istenért! Mi az? Mondd
10 45|       talál rá… Majd visszajön és sírni fog itten!…”~E napokban
11 45|       mint mikor az ember nem tud sírni. Nekem nincsen könnyem.
12 45|       könnyem. Látja én nem tudok sírni. De a szívem akar megszakadni.~–
13 45|        haragjával fenyegette, még sírni is megtanult előtte. Mind