| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Eppur si muove – És mégis mozog a föld IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Part
1 4 | föl s kik a referensek. 11-mo. Határjárásoknál segít 2 4 | kellemesen distrahalja. 13-tio. Mikor alispán vagy 3 42| hivatalosan: „Írja, amice; Kolera, 132: – nem lehet rajta segíteni”. 4 4 | leül, ott az utolsó hely. 14-to. A pipákat tisztán tartja. 5 4 | pipákat tisztán tartja. 15-to. Segít papmacskát szedni 6 1 | József törvényei tiltják: 1599: 25. A calumnia pedig, melyet 7 4 | papmacskát szedni a kertben. 16-to. Ha hajtóvadászaton vagyunk; 8 1 | volt a „csittvári krónika”.~1665-ben kezdék el ezt a könyvet 9 4 | a nyulat utánam hozza. 17-mo. A főispán urak által 10 14| kiszegezni; sőt akinek még az 1723-dik 50. t. c. országos fizetést 11 1 | Ordines ellenében, ezt az 1725: 7. és 9. bünteti kétszáz 12 1 | törvénytemetési paródia az 1791-i országgyűlésről.~A gúnyversek, 13 24| igazán. Hát az apósom éppen 1793-ban árendált ki egy nagy 14 31| egy ős vándortársulat még 1815-ben a köröndben összetákolt: 15 33| az ínség. Jött a siralmas 1816, amikor a mostoha időjárás 16 9 | nyugtatványt akart írni arról a 20 forintról. Ez mégis nagy 17 4 | legelőször is az árestomba, 24 órára kurta vasba.~A jámbor 18 1 | törvényei tiltják: 1599: 25. A calumnia pedig, melyet 19 4 | magának, ha van miből.”~„4-to. Ha a hajdú este le találja 20 5 | bácsi már Isten jóvoltából 47 esztendős, s még a városból 21 1 | vonatkozik, I. István II. 53-ban fenyíttetik halállal, 22 10| váltókrajcárból, képes volt 55 váltókrajcárt kiadni. Ezen 23 37| három-négy hónapnál hamarább a 75 ezer frankot előteremthessék. 24 4 | hajdúra marad? Jól van. 8-vo. Mikor úriszékre megyünk, 25 15| kaszára támaszkodva egy Á-t, a legkisebb egy gondola 26 42| dühöngött a vész; Zemplénből, Abaújból a döghalál borzalmával együtt 27 40| mint az arsenicumevő: ha abbahagyja a méregevést, meghal. Ha 28 16| állat; nemes félvér. Talán abbeli büszkeségből hagyja rá az 29 8 | a játékkör K* városában abbonnement suspenduvel.~Az utcán minden 30 4 | Hoseás, ~Jóel, Amos, Jónás, Abdiás, Mikeás, ~Nahum, Habakukkal, 31 40| velünk egy kategóriába. Mikor Abdolonymus király maga kényszerült 32 24| gyerekeknek az iskolába járást, az ábécéket is elszedték tőlük; csak 33 22| keresztül az arcából chaldeai ábécélapot csinált.~– Én protestálok! – 34 28| számuk millió, s nyelvük él – ábécés könyveikben. Ennél többet 35 2 | gyermekeink kezébe adnia; s ha egy ábécét lelnek nála, börtönbe vettetik: 36 28| panorámája a budai királyi lak ablakából nézve.~A nádor dolgozószobája 37 16| redőnyökön át, odaült az ablakához, s a szomszéd ház udvarát 38 35| a longissimát a parterre ablakáig, úgy fújta a füstöt a széles 39 28| látható. Egy szögletszekrény ablakain át tűntek szembe a Pompeji 40 12| nyitotta az ajtót, sőt még az ablakait is berakatta téglával félig. 41 43| már égetőn kezdett besütni ablakán, hogy a függönyt eléje kellett 42 44| Minden ember sietett az ablakát lefüggönyözni, mikor a gyászéneket 43 8 | pedig egy tükröt tett az ablakba, abból leskelődött a távozók 44 11| megneheztelt, s elrepült az ablakfüggönyfára.~Legalább Kálmán elolvashatta 45 39| leülve Biróczy mellé egy ablakmélyedésbe.~– No, hát halld meg az 46 40| szívdobogás vonzotta egykor, az ablakokból nyíló virágok hajladoznak 47 40| ház, virágcserép takarta ablakokkal, az eresz alatt a kukoricafonatok, 48 35| félrecsapott kalapú jurátus. Az ablakoknak mély fülkéik vannak, és 49 13| volnának lombjaik; s a nyitott ablakokon át beszűrődő esti lég mintha 50 39| ezt a jó embert innen az ablakom alól.~– Óh, majd elszoktatom 51 13| felmálházásnál. Az ódivatú ablakos hintónak hátulja, teteje 52 43| kérő tekintettel nézett az ablakra. Elérték néma kérését, félrehúzták 53 27| dicsőségből?”~Hálószobáinak ablaktáblái be voltak téve, hogy sötét 54 24| azoknak még zárva vannak az ablaktábláik azok még alusznak.~Táncvigalom 55 36| és az orrán nagy kerek ablakú pápaszemével.~– De tegye 56 35| criminalis executiót az usurpált ablakvánkosért, s úgy megrakja a szobában 57 35| jólesett ezen a hímzett ablakvánkoson végigtehénkedhetni, minthogy 58 37| pedig mindig az „absentium ablegatus” ült a helyén. Akkorra talált 59 6 | amíg csak itt lesznek; abonnírozunk három zártszéket.~– Miért 60 28| ilyen élet). Ez egy szomorú ábránd; mert nálunk nincs semmi 61 39| De alig vegyült forró ábrándja szavának meleg lehelete 62 13| olyan magasan van is.~Fényes ábrándjaiból csak az ebédre hívás zavarta 63 20| elmondtam önnek a magam ábrándját: hölgy, ha szeretsz, ne 64 10| ifjú kedélyeknek, mikről az ábrándok szűz hamva még nincs letörülve, 65 10| szívvilága, ki tele ifjúkori ábrándokkal, gyöngéd érzelmekkel, oktalan 66 27| mind ez édes terveken és ábrándokon egy fekete keresztet húzott 67 20| gazdagabbak; ez volt az én ábrándom; ön mást mondott: „férfi, 68 23| asszonyságnak, s hagytam ábrándozni a bálványszép háziurat – 69 12| szolgáltatnak egy fiatal ábrándozónak, hogy a világ végéig mindennap 70 1 | ott találta ezt a mértani ábrát: aláírva Q. F. D. – Mégsem 71 29| ónos esőben kicsiholni. Ábrázatféle azonban egyiknél sem látszik, 72 5 | Béni bácsi, s jólesett az ábrázatjának, hogy valami oka van nyájasan 73 7 | fehér festéket letörülni ábrázatjáról, valódi túlvilági megboldogult 74 10| mit fintorgatja annyit az ábrázatját.~Még csak azt sem tette, 75 21| Puskaporral mázoltatik az az ábrázatjukra, s ez viszont a győztes 76 41| is, mert azok vadidegen ábrázatok; egy lelket sem lehet közülük 77 37| kétségbeeséstől elkékült ábrázattal bebukni az ajtaján, amint 78 17| magát, mint egy bajazzo az abroncspapíron, – akkor aztán neki a legszélesebb 79 24| bevonta gyönyörű sávolyos abrosszal, s felrakta rá párjával 80 35| házába be nem lép, sem az ő abroszához többé nem törli a késit, 81 5 | fehéríttette. Gyönyörű sávolyos abroszok: erős, elviselhetetlen, 82 14| mutatják.”~„Hát ezek az abrudbányai kőfaragványok.”~„Ezek római 83 34| kardinálisok titkos gyűlésében, az Abruzzók rejtett barlangjaiban, a 84 39| Komediant, werd ich dir geben abscheuliche Lieder singen von Läusen, 85 37| alkalmával pedig mindig az „absentium ablegatus” ült a helyén. 86 9 | ha idejön azalatt, csak absolválja, domine frater. A hajdú 87 32| megtartott a szíve számára Absteigquartiernak.~Kálmánt megundorítá e nőietlen 88 39| elhisz mindent, ami nem abstract theoria, s egynek sem fog 89 1 | emberré képezni ki magát. – „Absurdum” egyszerű fordításban annyit 90 11| azt hitte, hogy egészen absztrakt térre vonul át az értekezés, 91 3 | hozzá a nyaka.~Aztán meg abszurdum volt azt elhinni, hogy Csollán 92 31| versei ócsárolva, expozíciója abszurdummá torzítva, tragikuma nevetségessé 93 9 | szerint. Hanem hát én azt abszurdumnak találom kiszolgáltatni, 94 1 | csak ünnepnap, mikor abszurdumot lát; vagy ha potya kerül, 95 9 | cucuricinas? Vellem, quod accepisset quinquaginta solidos!~Ami 96 4 | do. Borravaló a hajdúé, accidentia a patvaristáé.”~– Kivéve, 97 9 | be sub rubro „sportulák, accidentiák”: „a szent kereszt ügyéért 98 9 | Kálmán nem volt szorulva az accidentiákra. Korcza úrnál ott hevert 99 17| szúnyog nagyságú hintót, mely acélból van, a kerék küllői oly 100 17| azt a talián egy csipetnyi acélkulccsal felnyitja. Akkor egy akácfalevelet 101 31| kezdve a szerető hölgyig! Ez acéllá edzette lelkét.~Csak azért 102 12| szobájába, s onnan egy nagy acéllakatra járó tárcával tért vissza.~– 103 17| lábai pókfonálnyi vékonyságú acéllánccal vannak megkötve, ennél fogva 104 17| bohóságon.~Először azok a finom acélláncok, mikkel a bolhák lába meg 105 39| szépirodalmi zsebkönyv kiadása, acélmetszetekkel! Óriási merénylet akkor!~ 106 16| hogy veszélyes „febris acolomannnicus”-ban szenved. Az Istenért: 107 24| vármegye rögtön küldte az ácsokat, mérnököket s egyéb summus 108 24| cókmók kimegy az utcára.~Az ácsorgók rég ismerték bőkezűségéről 109 16| ahol az aranyos fiatalság ácsorogni szokott, de ott nem látta 110 22| iszok” – ez pedig verbum activum: „cselekszem, hogy igyam”. – 111 9 | félreinté Kálmánt, s suttogva adá neki az utasításokat, hogy 112 9 | számlálni a kiszolgáltatott adagokat; ami nem az ő kedélyéhez 113 33| gyönyörködőm benne; ahol adakozni kell, leteszem a tízesemet, 114 4 | mo. A főispán urak által adandó bálokban, melyekben meg 115 41| akire a leánya férjhez adásakor egyenesen számított is; 116 El| eppur si muove!”~Tisztesség adassék emlékezetének!~ 117 20| dibdáb jószágocska miatt: sem adásvevés alkalmával, hanem midőn 118 15| kiosztattak. Mert az köztudomású adat volt, hogy Pál gróf soha 119 1 | uradalom keletkeztének szomorú adatai.~És ezekkel vegyest nagy 120 10| okokat már tudhatja ön a per adataiból. Szabad vitázni afelől pro 121 2 | előttem a legutóbbi lapok adatait…~(– „A hetedik szavazat” – 122 33| eljárásán, mely színművének adatását betiltá, nagyon biztatták, 123 1 | mint tudjátok, egy társunk adatát visszautasítottuk. Ez a „ 124 10| ha a pert bírói parancs adatná elő velem. Itt van, átadom 125 33| fel a mesében; harmadik adatok birtokában van, melyek a 126 10| rámhagyta, hogy írjam meg az adatokból akár a vád-, akár a védiratot.~– 127 2 | görög despota. – Íme ilyen adatokkal gazdagítják kendtek amaz 128 1 | érdekes apróbb és nagyobb adatoknak, miket a nagymérvű história 129 1 | krónika sok kedvezőtlen adatot jegyzett fel, azt híresztelték 130 21| segélyordítása, és közbe az az ádáz mormogás, amiről olyan jól 131 41| vármegyét, mint speechelni. Addig-addig tagadta ki magát minden 132 46| Berti, segítségül véve egész Adelungot, ezt a helyes megjegyzést 133 34| él, hogy fillérét másnak adhassa; a földönfutót, ki egyik 134 4 | kártyán. S hogy vissza se adhassák neki, maga kilopódzott a 135 24| Nem különben lévén.~– Nem adhatna ön szállást egy úri családnak?~– 136 41| felelte, hogy „non, sum adhuc virgo” (nem, még hajadon 137 9 | bűvös szeredásra, vajon adja-e még. – De már lappadni kezd.~ 138 18| zálogot nem adsz.~– Hát mit adjak? A pipámat?~– Az nem ér 139 1 | Bergengóciában a dácia? Rosta után adják-e a siligót? Mennyire rúg 140 40| kellene őrülnöm. Hogy én most adjam át magamat egy olyan boldog 141 42| ismét összejöjjenek.~És adjuk meg nekik az igazat: bizonyára 142 25| nyert Korcza úr mellett mint adjunctus.~Egy napon Biróczy meglátogatta 143 14| megkívánják, hogy felvilágosítást adjunk róla, miszerint az a mechanika, 144 37| Pesten elég! Elviszem az úr adjunktusához, annak adom. Hogy hívják 145 31| Bányavárynak a „theatro admittitur” aláírással, anélkül, hogy 146 14| birtokosát evocálni, megcitálni, admoneálni, inhibeálni, s szűkség esetén 147 6 | Kakambukifornihorgyeminomen herceget” adnák.~„Az már csak pajtába való!” – 148 34| mindjárt még egy nyakat adnának is neki az eddigihez.~Nem 149 2 | s a világi hatóságoknak adnánk okot a beavatkozásra. Ellenben 150 2 | szabad gyermekeink kezébe adnia; s ha egy ábécét lelnek 151 3 | a sok rossz bort, s most adod fel a jót, mikor már beharangoztak.~ 152 23| s a nádor maga is csak adófizető publikum.~– De ne felejtsd 153 7 | a lelkében, a hangjában. Adófizetője az egész világ, s még akkor 154 40| mikor Tseresnyés uram éppen adogatná le a kamarában felaggatott 155 16| szép okosan kanalanként adogatnak be, attól még betegebb lesz; 156 4 | Értem. Majd úgy apródonként adogatom ki neki. Mikor egyszer-egyszer 157 5 | Cilike a dolgot, csomagonként adogatva kezébe nagynénjének az asztalra 158 31| kiadó; az, aki a humoros adomákat írja a „Honi vezérbe”, a 159 13| s tartotta élcekkel és adomákkal mindvégig a társaságot.~ 160 5 | csintalan kimenetele van az adomának. A szomszéd szobában nagyon 161 5 | gyereknek nagyon sok önfejűséget adományozott. Ebben már a nagyanyja vére 162 9 | háládatossággal fogadta az emberbaráti adományt.~– Köszönöm alázatossággal 163 8 | vacsorára, annyi tréfás adomát tudott felhordani, hogy 164 3 | virradtak meg a kancsó mellett; adomázva, énekelve, áldomásozva; 165 37| unokája szenved, mert férjének adósságai vannak, miket ki kell fizetni; 166 36| megszöktek volna, ha az adósságaik engedik. Ezek szegezték 167 34| Szöknének már innen, ha adósságaiktól lehetne. Üres falaknak játszanak, 168 12| a kiskorúságában fölvett adósságát az ember a nagykorúság előtt 169 10| kravátlija széléig úszik az adósságban. Hitelezői mindenünnen szorongatják. 170 37| hogy az vesztegetni fog, adósságokba keveredik; bizonyos volt 171 24| tudna már engedelmeskedni. Adót fizetnem kell, annyi bizonyos; 172 14| megjelen holmi újoncozás és adóügy végett, ott egy marcona 173 5 | Jézus, légy vendégünk, amit adtál, áldd meg kérünk!” de alig 174 1 | trivialitásokba téved, annak is helyet adunk az olympon; Apollo kihágásai 175 36| hazáig, s ott a kezembe adván a szobám kilincsét, megtámasztott 176 27| előadás; az elsőbbek az adventre, az utóbbi húshagyó keddre. 177 26| volt rohanni.~– Óh, Minos, Aeacus és Rhadamanthus! A pokol 178 34| sírhalom fölött „requiem aeternam”-ot éneklő egyes, kettős 179 22| remegett és izzott, midőn Afanáziát kilépni látta. Cilike volt 180 47| hírlapokban nagy értekezés foly afelett: hol lehetnek e drága hamvak 181 42| asszonyban ez csak pretium affectionis. Fődolog az, hogy gazdag 182 9 | excellenciád micsoda pretium affectionist helyez abban az ereklyében, 183 27| eléje megy.~No, bizonyosan afféle kutyúpajtások. Bálcimborák! 184 34| vonatkozó dolgokat, hogy Afganisztánban az angolok újabb vereséget 185 21| tisztásain piros és kék áfonya terem özönnel: azt sem szedi 186 1 | tartalmú ritkaságok. Luther aforizmái. A jezsuita parancsok. A 187 30| vagy Portugálban?~– És ha Afrikában fogják is tölteni, az nekem 188 41| azáltal, hogy miután Európát, Afrikát beutazta őt kísérve, hogy 189 42| Biróczy, aki e gyászkereszt ágában fennakadt.~Mikor Triesztből 190 14| voltak a tudományok minden ágából, minden élő és holt nemzet 191 20| jegygyűrűjét egy hangafa sima ágaira sorba felhúzgálni: egyikre 192 20| híd. Annak levagdalták az ágait, s azon kellett végighaladni 193 20| venyigéje szövetkezett sötétzöld ágaival, s lekúszott rajta, lehúzták 194 20| volt a szarvasok elhányt agancsaival.~Ez egy szál fenyőből álló 195 20| önt magammal azok közé az agancsok közé.~Kálmán átkozott humorral 196 22| csillárok gyertyáit, a szarvas agancsokból rögtönzött kandeláberek 197 20| Inkább én essem azokra az agancsokra, mint azok énrám.~Katinka 198 2 | darabból áll, és a külső ágas karikáját küldte a görög 199 24| cserények, esettbőr, szárító ágasfák, kankalinos kútgémek, hosszú 200 3 | vett elő: a diák zsebében ágaskodott a húsz forint, nem hagyott 201 39| utca közepén tartva magát s aggályosan kerülve minden kapumélyedést, 202 23| ég zengésébe! Engem nem aggaszt a holnap: pedig a halhatatlanságért 203 1 | nem valami angyal; hanem αγγελως, ami görögül „küldönc”-öt 204 4 | Habakukkal, és még Sofoniás, ~Aggeus, Zakariás, végre Malakiás, ~ 205 34| a mesterművészek mesés aggkort érnek, s még akkor is fölfelé 206 29| emelje egy kicsit.~– Ne aggódjál te mirajtunk, kedves öcsém! – 207 45| választ a grófnénak. Ne aggódjék az elefántcsontra festett 208 39| nevezték. A higgadtabb kedélyek aggódtak szabadelvű iránya miatt. 209 35| variációkkal.~Kálmán kábult aggyal ült le az ágy mellé, mintha 210 24| várt Kálmánra, egyetlen ággyal.~– Ez az én uram szobája.~– 211 17| meghúzta magát csendesen egy ághoz lapulva, csak a felborzadt 212 23| Appoló, mosolygó Idalia, Aglaja, Thalia, Euphrosyne: a Pyeridák 213 15| A tibicennek azt mondá: „ago gratias dilectissime domine”; – 214 19| parókiáig, folyvást épülve szent Ágoston citátumain; otthon pedig 215 44| a pergamen, szakálla két ágra eresztve.~– E házban lakik 216 5 | olyanok vagytok, mint egy ágról szakadt jezsuita novicius. 217 47| hanem a testhez hozzánőtt agy, ki vele együtt érez, együtt 218 7 | többet, hanem lebújt az ágyába, fejére rántotta a dunnáját, 219 24| sárban, kihúzta éjjel az ágyából a bírót; rajta tört a bezárkózott 220 8 | félelmesen dobogó léptek nem az ő ágyához közelítenek, hanem Kálmán 221 24| belefulladjanak. Vetve a szép fehér ágyak; külön szobában a grófnak, 222 25| van. Egész tervezet van agyamban, hogyan fogok berontania 223 31| egy gondolat villanik át agyán. Leugrani a páholyból, elkapni 224 27| szívében forrott a méreg. A vér agyának tolult. A feszes egyenruha 225 27| mindennap: órákat eltöltött az ágyánál.~A beteg gyermekek pedig 226 24| felnyomta az orráig a pipáját az agyarával.~Bálvándy hidegvérrel nyúlt 227 37| ócsárol szemtől szemedbe! – agyarkodott rá a nagyasszony, mikor 228 24| No, hát gyerünk a szérűre ágyat vetni.~Kinn szép csillagos 229 12| az osztja meg velem az ágyát, mint hajdan a puszta kunyhóban, 230 45| páratlan számokat ver az ágydeszkák között, s a szúval, ki a 231 8 | bácsi félve kikukkantott az ágyfő felett, úgy látta, hogy 232 43| lesz.~A beteg nincs mindig ágyhoz kötve. Néha fölkelhet nappal, 233 7 | után, barátom. Most sietek. Agyiő!~Azzal kapta a fövegét Hamlet, 234 44| egyetlen lelkipásztor is ágynak esett, talán meg is hal 235 4 | küldöm a legnagyobb sárba; én agyonbosszantom az úrfiakat, s fát vágatok 236 21| olyan nagyon fejbe.~(De bár agyoncsaptam volna, gazdástul együtt! – 237 41| retorika minden eszközeivel agyonkalapálja az „előtte szólót”. Ezért 238 7 | összeveszesz vele, hidegvérrel agyonlő, s kifizeti a temetési költségeidet.~ 239 20| megpillantá.~Kálmán könnyen agyonlőhette volna, de nem tette. Tudja 240 4 | ezzel az egyik levéllel agyonüthetem az egyik félt, a másik levéllel 241 39| van – monda Kálmánnak –, agyonüthetsz; megérdemlem. Komisz, alávaló 242 35| hozzácsapván vele, szentül agyonüti Bányaváryt, ha Kálmán eléje 243 42| kolerában; mert akkor a többit agyonverik.~Szerencséjükre másnap, 244 24| országban: nagyon sok az idegen. Agyonverni, ha tehetnénk, se akarnók 245 29| gúnyája is; ócska guba, éjjel ágytakaró, annak a csuklyáját most 246 38| Ismét lőttek a budai várfok ágyúiból; az étterem ablakai reszkettek 247 38| éji csendet.~A gellérti ágyúk villámai és dördülései voltak 248 38| parton is hangzott a három ágyúlövés, annak jeléül, hogy itt 249 37| Bálvándy –, csak vessük meg az ágyunkat idebenn, s tegyük magunkat 250 27| idő alatt elfoglaltam az ágyúüteget Kulmnál!”~S a fiatalember 251 8 | harangokat Vásárhelyen, s hogy ágyúztak eléje Szegeden! Hogy fogadták 252 27| írna az alatta fekvő lapra.~Aha! A régi mese a magától író 253 7 | mikor már fizetett neki. Ahányan látják, annyian szerelmesek 254 23| koszorúkból vetett ágyon, ahányszor puszta földön, hideg szalmán; 255 5 | mert a tógát levetették.~– Ahhá! Szófia beszéd! Majd azért 256 14| pater Demsus misézik, és áhítattal viseli a csipkés choral 257 40| zsoltár.~A csendes zugban áhítattól fennkölt arccal énekli:~„ 258 6 | kell – válaszolt Kálmán.~– Aj, de kár. Pedig milyen szép 259 35| jutalmul? Száz botot. Felét az ajándéknak előre lefoglalta a sáfár, 260 15| s csakúgy összekapnak az ajándékon, mint a szegény ember fiai, 261 26| intézkedjél róla. Ócska bútoraidat ajándékozd az inasodnak.~Folyvást oly 262 8 | abból köt bukétot, azt ajándékozza az igazgatónénak.~Ki is 263 4 | igaz, hogy Csollán Berti ajánl engem ide; ha pedig az nem 264 9 | körülményt patvaristáinak, s azt ajánlá nekik, hogy majd a királyi 265 33| elgondolkozva. – Akkor merem önnek ajánlani, hogy szerezze meg az ismeretségét 266 4 | gondolt ön, mikor férjem ajánlatát fogadta.~– Azt gondoltam, 267 40| elő Tseresnyés uram a maga ajánlatával.~– Igaza van, mester – mondá 268 12| neheztelnivalót is talált az ajánlatban.~Föltenni róla, hogy ő ilyen 269 38| színigazgatók, kik csábító ajánlatokat tettek nekik, hívták őket 270 32| és gyakran mennyi merész ajánlattétel szükséges e téren, hogy „ 271 4 | fiatalembert valami alkalmazásra ajánlhatna.~Már eltagadta azt, hogy 272 39| Bányavárynak nagyszerű összegeket ajánljon fel szerződési díjul, miket 273 9 | principális kapta nemcsak az ő ajánlkozó levelét, hanem a nagymamáét 274 3 | Itt vagyon pedig a te ajánlóleveled, kedves öcsém Jenőy. Ezt 275 4 | Hallgasd csak, mi van az ajánlóleveledben! – monda Biróczynak a fiskális. „ 276 3 | furfang bunkója, hanem az ajánlólevelekben, amiknek előre eláruljuk 277 4 | meg van is viselve.~Kapott ajánlólevelére pontosan fel volt írva az 278 4 | Mikor pedig Csollán Berti ajánlólevelét elolvasta, lábujjhegyeire 279 40| vagyok. Nekem nem kell az ajánlott jóllét. Ha csak az kellett 280 4 | csak nem fogadja el, amit ajánlottak? Nem? Ez különös, nagyon 281 4 | asszonyság elfogadta az ajánlottat, s elküldi a fiskálisához, 282 39| örültek neki legjobban. Ajh, de nagy az öröm Izraelben, 283 19| Azt a helyet érinték ajkaid a mi urunk Megváltónk aranyból 284 9 | szerény emberke fél tenyerét ajkáig emelve, suttogá szemérmetesen:~– 285 13| madonnaarcok szoktak-e enni? Vagy ajkaikon át is csak égi malaszttal 286 36| az, ha Cilike megérezné ajkainkon, hogy pálinkát ittunk. Pfuj! 287 30| nem ismerem, hogy az ön ajkairól hallhassam azt.~– Jegyesek 288 21| szögletét saját legédesebb ajkaival megnyálazá, s e mennyei 289 13| ensemble” szó ezekről a szép ajkakról egy új világot nyitott meg 290 21| rajzolt a bünhöncnek a sima ajkára, milyen volt az, amit feláldozott.~ 291 23| mely megnémít, becsukja az ajkat s felszabadítja a könnyeket. 292 4 | felejtette a száját, hogy az alsó ajkával befogta a felsőt; mintha 293 13| arc, lapos orral, vastag ajkkal, eleven szemekkel, kondor 294 11| A cáfolatot ajk mondta ajknak.~ ~Kálmán ezen a napon 295 17| polgárság, különösen a magyar ajkú lakosság, valami nemesebb 296 6 | fog nekik menni, roppant ájnámokat csinálnak – ez volt Béni 297 26| könyvtár, melynek nyitott ajtai díszkötésű műveket engedtek 298 23| Bányaváry, s kiállva a kunyhó ajtajába, elkezdi szavalni az őrült 299 44| elfásult arccal állt háza ajtajában. Éppen a protestáns paplakról 300 14| nyitja az audienciatermek ajtajait, ott informál a minisztereknél, 301 35| Holubárnak, hanem saját hajléka ajtajának, ahol már nyugtalanul várta 302 13| Kálmán és Biróczy a hintó ajtajánál vártak reájuk. Kálmán fringia 303 18| olvastára.~Ott volt saját ajtajára ragasztva a veszedelmes 304 14| generális. A legelső, az az ájtatoskodó pedig: a jövendő főispán. 305 9 | még egyszer visszatérve az ajtóból. – Majd elfeledtem. Ha az 306 7 | Bálvándy ismerte már a szűk ajtócskát, melyen keresztül a nézőtérről 307 5 | sebet. Lefektetnek, ápolnak, ajtód kilincsét egyik látogató 308 36| kilincsét, megtámasztott az ajtófélnek, a gondviselésre bízva a 309 35| oldalba ütéseket, míg az ajtóig el tudtak vele hatolni.~ 310 5 | vagy aki egyedül volt, az ajtókilincshez kötötte a nyakkendő egyik 311 24| heverő béresek, s a nyitott ajtókon kihallatszott, amint a tehenek 312 24| muskátlis cserepek pótolták, az ajtókra pedig lepedők voltak akasztva 313 1 | felkerekedett, neki az ajtónak; mire valakinek eszébe jutott 314 26| emeletbe. A lépcsőre nyíló ajtónál megállt, kivette a kulcsot 315 35| lefoglalta a sáfár, felét az ajtónálló. Nem ez itt a sáfár?~– Nem, 316 4 | változatokban.~Tehát az ajtónyitásnál egymásba ütve az orraikat, 317 9 | hogyan lehetne felényi ajtónyitáson beférni, mint amekkorát 318 10| a közepe táján, midőn új ajtónyitást hall, s erre felugrik a 319 16| falkerítése volt, alacsony kijáró ajtóval. A kerten túl volt az udvar, 320 36| szobádban, hogyha el találsz ájulni a kacagástól, hát fellocsolhassalak.~– 321 17| van fenntartva. – Egypár akácfa, mely beleesett a színkörbe, 322 17| acélkulccsal felnyitja. Akkor egy akácfalevelet tesz a nyelve alá, s elkezd 323 17| cirmos aztán észrevette az akácfát, amihez a mellvéd volt szegezve, 324 37| sohasem tudhatja, hogy akad-e majd egy harmadik hitelező, 325 12| s megint itt vagyunk az akadálynál. A rózsaszínű álom álmodója 326 12| fáradságtól, a vészektől, az akadályoktól legyőzve, összeroskadt, 327 3 | felvenni.~Azzal aztán nagyon akadékba hozta a társait is: azok 328 47| Ekkor érkezik a Tudományos Akadémiához egy levél Kelet Ázsia belsejéből, 329 34| tehetséget ismertek fel benne. Akadémiai pályaműve az első jutalmat 330 39| akik a Magyar Tudományos Akadémiát szervezték, úgy tettek, 331 35| S hogy könnyebben rájuk akadhass, hát azt is megmondom, hogy 332 2 | elől, hogy senki rá nem akadhat. Maga azon egy társatok, 333 3 | egy jó direktorra tudnék akadni.~– Direktorra? Óh, az is 334 7 | megtisztelő kiáltást, Kálmán akadozó találékonysággal kockáztatá 335 10| ugyan meg is lett volna akadva.~Arra nem számított, hogy 336 13| sikere által. Önben van ész, akarat és erő; használja fel. Gondoljon 337 21| Kálmánnál a hidegvért pótolta az akaraterő.~Nagy ösztöne volt rá, hogy 338 27| összeszorítja ajkait, nehogy akaratja ellen kiszaladjon a száján, 339 8 | kettő nem lehetsz az én akaratommal: komédiás vagy poéta. Nem 340 13| embereket, akiknek erős akaratuk van, szeretem. A merészség 341 24| vásár idején?~– Bánom is én, akárhova.~– Nem kapok én most szállást 342 1 | pandektát a diákok zsebében akarjon megtalálni? Jenőy megijedt 343 18| Ez átkozott rossz tréfa, akárkitől jön!~De hát kitől jön?~Törte 344 8 | jönnöd többé. Ha én látni akarlak, majd fölkereslek. Azután 345 25| mindegy a diplomára nézve, akármelyik áll benne e három szó közül; 346 31| nem vette észre a sast.~Akármelyike a többi cenzoroknak elejitől 347 39| kapumélyedést, melyeknek akármelyikéből ugorhat ki egy összeesküvő 348 9 | nekem, akárhogy tanult; akármennyit tud: nálam semmi egyéb dolga 349 21| Azt megpróbálhatja velem akármiféle hím a világon.~– Teringettét! 350 42| tulajdonsága volt, hogy akármiről beszélt, az mind olyan tárgy 351 1 | Bátya, ne higgy a németnek, ~Akármivel hitegetnek;~Mert ha ád is 352 37| ha azt a szívességet meg akarnád tenni.~Hogyne akarta volna 353 44| mind a ketten, mintha el akarnának válni. Barkó Pál két kezét 354 24| tehetnénk, se akarnók őket, s ha akarnánk, se tehetnők. Azzal, hogy 355 16| nagyságos úr, négyszem között akarnék önnel beszélni.~Dehogy engedte 356 18| hadonászva. – Nem megy ám az: így akarni kibújni a hajcécuból; mikor 357 11| lágya benőjön.) Próbára akart-e vele tenni? Vagy valami 358 22| sem útjaikba kerülni nem akartál, megőrizted magadat tőlük? 359 12| szolgája! Csak egy kicsit be akartunk kopogtatni, hogy itthon 360 10| Aki fél a megöletéstől, akassza fel magát.~Az őrnagy dühösen 361 3 | prédikáljon el, a hóhér akasszon fel, amiért megitattad velünk 362 18| Wasztl pajtás.~– Zsiványság, akasztanivalóság az egész dolog! – tört ki 363 10| bimbója vagy, s éppen olyan akasztófa virága lesz belőled, mint 364 25| honszerelemből lázadó, lesz ott egy akasztófától elszabadult zsíros szájú 365 2 | sütőné akkora pereckoszorút akasztott a karjára, hogy a fél országot 366 2 | fejét és vagyonát egyetlen akcentus elhagyása miatt: midőn a 367 2 | küldök neked élest”, s ez egy akcentusi hiba tréfájáért a fejével 368 28| ki szép nyelvét idegen akcentussal ékteleníti el. Magamon tapasztaltam, 369 22| elég a színpadon, hogy az akció művészet legyen: ne nyegle 370 11| nemcsak az ellenfél ügyvédi akcióját nem készítette el, sőt e 371 13| kerülnek, úgy tekintse, mint akikből évek múlva mind nagyságos 372 39| magyarból származtatta le, akképpen bizonyítván be, hogy az 373 39| ismeretes dalát, melynek utolsó akkordjaira meg szokott nyílni a paradicsom 374 39| csak az a különbség, hogy akkoriban itt volt a fővárosi írók, 375 1 | van felállítva egy asztal, akörül zöldre festett szalmaszékek; 376 41| vagy egynéhány birka van az akolban, abból majd nagyhirtelen 377 25| megismerte Kálmán Béni bácsi ákombákját. Ebben nem volt semmi feltűnő: 378 44| vont elő, s arra ismeretlen ákombákokat rótt fel valami kék irallal; 379 27| gyönyörködött abban a kis ákombákom rajzban, amit a gyermek 380 1 | időkig, hogy egy hordó, mely akonájáig tele van, alulról megütve 381 4 | asotum trimodium (három akót befogadó bendőt! – Itt megtapintá 382 18| birkózó, se vasgyúró, se akrobata; nem tudok az egészről semmit.~– 383 18| Berti.~A török szultán első akrobatája, ezennel felhívja Budapest 384 10| neked beleülök a te dohos aktáidba, s csinálom a kivonatot 385 37| belőle egy csomó összekötött aktát, s anélkül, hogy azt mondaná, 386 6 | megy oda. Aztán igen jeles aktoraik vannak, azt már meg kell 387 34| szépiarajzok, mily eleven akvarellek! Hát még mikor olajfestményeit 388 30| hercegnő föladta unokája alabástromvállára a tánc után a lenge bajadért, 389 33| hercegek ivadékai újra aláesnek szegény urakká, szegény 390 24| visszfényéhez, mely messze a föld aláhajlásán túl, a láthatár alatt keletkezett.~ 391 21| magas hegyek között korán aláhanyatlik; midőn a vadászmenet egy 392 39| művészének…~Kálmán karjai aláhanyatlottak, elbámult maga elé, halkan 393 44| rejtelmes dobogás, ami a mélybe aláhulló göröngyök zuhogása.~Mikor 394 37| rácson belül megnézte az aláírásokat, s azt mondta, hogy minden 395 31| Bányavárynak a „theatro admittitur” aláírással, anélkül, hogy egy sort 396 27| Így szép, ahogy van. Aláírhatja a grófnő nevét.~– Én nem 397 37| nemcsak ő és unokája fogják aláírni a kötelezvényt, hanem maga 398 26| belepillantott: elolvasta az aláírt neveket, s aztán visszaadta.~ 399 9 | pálcáját. Én most odabenn aláírtam egy nyugtatványt huszonöt 400 1 | találta ezt a mértani ábrát: aláírva Q. F. D. – Mégsem volt jókedve.~– 401 13| Dorothea a kastély emeletéből alájöttek. Az inas cipelte utánuk 402 4 | idomokat szobrász mintájává alakítá, s melynek alsó fodra, egy 403 10| aki e tudományt plasztikai alakításra tudja használni, aki azzal 404 23| bizony. A refectoriumot alakítottuk át színpaddá. A tisztes 405 29| színháza, mely török mecsetből alakíttatott át, s Pestről is megkapta 406 20| rögtönzött vadásztanyák voltak alakítva az összes vendégsereg befogadására; 407 25| ráillenek a rettentő dimenziójú alakjaid. A pygmaeok karikatúraként 408 25| mit fognak csinálni magas alakjaidból? A heves fejű főnemes személyesítője, 409 17| kitolt Rókus-kórház tömör alakjáig nem látni egyebet, mint 410 20| prizmája gyémántfényt szórt alakjaikra.~Sok idő múlva felnézett 411 43| nappal, s egy vázolt kép alakjain dolgozik tovább. A falusi 412 33| Azután mutassa fel őseink alakjait: íme, ezek voltak ők!” – 413 31| Érzi a költő mindazt, amit alakjaival elmondat: a jót is, a rosszat 414 47| ezüst fényt von a költő alakjára, akkor is tömegek járnak 415 1 | Egy másik ifjú izgékony alakjával tűnik ki. Arca első tekintetre 416 34| hanem sok más nevezetes alakkal, akikről nem való regényben 417 14| végett, ott egy marcona alakokból álló deputáció várja, az 418 32| törleszkedés a nem szeretett alakokhoz, mennyi lélekbódítás és 419 25| Csongrádon csak a népies alakokig tudnak emelkedni, a másik 420 36| megbarátkozni a nagy históriai alakokkal is, s a magvas jámbusokkal 421 35| hagyjak békét a nagy históriai alakoknak; nyúljak bele a mindennapi 422 32| nagyanyja által gyűlölt alakoktól, akik miatt az öregasszony 423 43| Hanem ez az én roskatag alakom itt marad ezen a helyen, 424 10| lássak szóratni egy olyan alakra, kit előttem csak fény vett 425 1 | hosszú, fekete ruhás papforma alaktól, más nyolc fekete ruhás 426 37| vonások tündöklő telt idomokká alakultak. Ez nem volt többé az ő 427 20| vízesés szivárványa egészen alálapult már a földre, mintha egymáshoz 428 33| kezdi megismerni a nép „alamázia” név alatt, s attól fogva 429 8 | éhhalállal kínlódik, attól egy alamizsna falattal megváltottad, vagy 430 12| negyvenöt esztendős koráig ilyen alamuszi; bizonyosan az ötvenes években 431 36| csak valaha visum repertum alámutogattak.~„Hahha!”~Ez a hang Tseresnyés 432 43| odatelepedtek a lábaihoz.~A főváros alantabb fekve terült a távolban, 433 24| szerelmes: hanem családot alapít. Tisztességesen feleségének 434 2 | főiskolánknak hatalmas patrónája és alapítója. Tehát hármas okunk vagyon, 435 42| tartozott, melyet Csollán Berti alapított meg. Egy ilyen tréfás csínytevőnek, 436 5 | Kálmán kitiltatása után alapítványát a főiskolától visszavonta. 437 5 | hogy alkudjál vele. Az alapítványt visszaveszem. Punctum!~– 438 39| valóban meg volt térítve. Alapjában nagyon jó volt az ő szíve, 439 1 | udvari bolondjának komoly alapú tréfái.~A kecskeméti rácpusztítás 440 25| családi boldogság is azon alapul, hogy legyen mit ennünk. 441 42| az egy feltréfáltatáson alapult. A Katinkának hozott udvarlás 442 43| Jótékony nemtő, ki az élet álarcát teszed fel, mikor a halált 443 32| elárulá Kálmán előtt, minő álarcban fognak ők megjelenni, hogyan 444 32| hogy maradjon, s eltűnt az álarcok tömkelegében.~Kálmán nem 445 27| cimborák felrakták a sodrony álarcokat, felhúzták a szarvasbőr 446 32| szokott.~Aznap este nagy álarcosbál volt a redoute-ban. Erre 447 32| Hanem azért Kálmán elment az álarcosbálba; mégpedig álarc nélkül. 448 34| mondott az a georgiai nő az álarcosbálban?~Kitől kérdezzen még valamit? 449 32| Akkori időkben a redoute álarcosbáljai válogatott közönséget gyűjtöttek 450 32| a szemébe nézett a szép álarcosnőnek, megszűnt a szívdobogás: 451 20| helyre értek, ahol a hegyről alárohanó Korda egy széles árkot képez. 452 5 | végéről átkiáltják hozzád az alászolgáját. Régi tanáraid találkoznak 453 20| mellette, melybe ha valaki alátekint, annak fenekét ellepve látja 454 5 | milyen messze lenn maradtak alattad!~Hát még az élet rózsái, 455 23| tart, éhezik még a láthatár alattit is bírhatni. Koplal, csakhogy 456 40| nem érti, mester – szólt alattomos mosolygással Tóth uram –, 457 39| agyonüthetsz; megérdemlem. Komisz, alávaló fráter vagyok. Mondhatnám 458 9 | nyelve, mely senkit meg nem aláz.~Korcza úr csak akkor volt 459 29| zsolozsmahangokat, mik onnan felülről alázúgtak. Búskomor, lélekigéző hangok 460 20| pedig ezalatt elővette az albumát, meg a rajzónját, s megkísérté 461 32| engedte magát az ismerős álcák csípős tréfáival csiklandatni. 462 32| Dorothea írt, az a való.~A szép álcásnő egyet csípett a karján.~– 463 32| ismerhet rájuk. De éjfél után álcát fognak változtatni, akkor 464 31| szeretné, ha öregebbnek álcázná magát, másiknál, ha nem 465 13| az uraknak félkesztyűbe álcázott kezét, s könnyű kézmozdulattal 466 29| téve, nekiindult lóháton Alcsuthnak.~Akárhányszor megtette ezt 467 27| hópelyhek is ott lepték Alcsuthon. Nem volt rábírható, hogy 468 32| én holtomig szeretni és áldani foglak.”~Ebbe a levélbe 469 42| ahonnan jöttek.~Szörnyű áldások között újra útnak eredett 470 34| hozni nevedre. Megérdemled áldásomat. Azok pedig, akik átkomra 471 5 | Szőlő, gyümölcsfa rakott áldással vár reád, pedig nem ápoltad.~ 472 19| közölt velük minden szent áldást, nem kérdezve, ki igazhivő, 473 5 | légy vendégünk, amit adtál, áldd meg kérünk!” de alig fogott 474 35| elsüllyedt. A rajtalévők áldhatták a mennyeket, hogy bőrüket 475 40| arccal énekli:~„Szeretem és áldom az Úristent! Mert meghallgatá 476 27| irigyelendő hivatalra.~Ennek az áldomását meg is kellett inni.~Kálmán 477 39| füles csészét emelte az áldomáshoz.~Azért derült kedélyben 478 27| kifogyhatatlan volt az élces áldomásokban. Bálvándy felköszönté Kálmánt, 479 3 | mellett; adomázva, énekelve, áldomásozva; hanem azért egy sem volt 480 31| hogy egy-egy körmönfont áldomást megindítson a mai nap hősének 481 12| olvasmányok.~Tehát Kálmán áldotta a németeket, amiért módot 482 37| lesz meg?~– Ejnye! Zebedeus áldottát! Most meg már azt kérdi, 483 2 | szedegetjük össze garasonként az áldozat-siclust, hogy templomaink helyett, 484 4 | ő csak az ellenfele vagy áldozata arcáról, szempillái hunyorításáról, 485 8 | nemzeti művészet első égő áldozatai közé; ahhoz neki, a költőnek 486 28| világharc dicsőségében és áldozataiban, részesül most a béke nyugalmában; 487 21| lőtt nagy vadat: elejtett áldozatán keresztülfektettetik, és 488 3 | rendesen meghagyta nyerni áldozatának Berti, hogy belevigye a 489 31| magukat kedvükre a mai nap áldozatáról is. Hisz a legkedvesebb 490 27| bálványának oltárára teszi le áldozatát ő is; – az nem kérdés, hogy 491 42| kegyetlen tréfának tették áldozatává.~Első dühében a lovaglókorbácsa 492 43| aki előbb barátságot köt áldozatával, lassan, szelíden készíti 493 27| csak azt, hogy versek.~Áldozatgalambok az ő istennőjének oltárán, 494 39| gyönyörét azáltal, hogy az áldozatnak kínordítását hallatom vele. 495 3 | Barkó Pali megszánta az áldozatot.~– Ugyan jól jártál, Sándor, 496 3 | utolsó bojtárlegény az utolsó áldozatpohár után megtörlé a száját.~ 497 35| otthon is legyen, mégis áldozhasson Vulkánnak, a tűzistennek 498 20| anélkül, hogy egy pillantást áldozna akár a szép tájképnek, akár 499 15| hogy még néhány percet áldozzanak fel annak a meglepetésnek, 500 26| műkritikusnak! Legyetek áldva és dicsőítve örökké! Barátom,