| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Eppur si muove – És mégis mozog a föld IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Part
17578 2 | alig bírtuk a német nyelv nyilait kitépni bőrünkből, s áttörhetlen 17579 5 | főkötők tarajjal, rezgőkkel, nyilakkal; – mindezeket nem viseli 17580 9 | átfeszüljön a megnagyobbított nyíláson, s akkor aztán elkezd hálálkodni, 17581 41| grófnőnek azon határozott nyilatkozata is megérkezett, hogy ő megmarad 17582 14| való.”~És mindezekért a nyilatkozataiért Kálmán nem sietett a szerecsent 17583 21| vadásztársát megsértette azzal a nyilatkozatával, hogy azért nem lőtt az 17584 42| boldogságunk útjában.~Aszályi e nyilatkozatnál szétterjeszté karjait, mint 17585 10| szembeállította az egymást megcáfoló nyilatkozatokat; bebizonyította, hogy ami 17586 7 | színházba készülőket azzal a nyilatkozattal, hogy „én ma nem megyek!”~– 17587 31| ideál; melyben a költő lelke nyilatkozik: én ilyen volnék! Minő hát 17588 10| hallatlan hiábavalóságoknak nyilatkoztatta rendesen; hanem magáért 17589 16| kötözve madzaggal, hogy ki ne nyíljék. De mind nem tesz az semmit; 17590 12| vadat ezzel az oldalába lőtt nyíllal.~Kálmán ki volt forgatva 17591 27| Fejedelméért ontotta vérét.~Kálmán nyilvánítá őfenségének, hogy az ő ereiben 17592 27| Bizony nehéz volt véleményt nyilvánítani. Mert ha a költőt engedi 17593 7 | s leülteti.~Helyeslését nyilvánítja fennhangon: „Bravó! Nagyon 17594 42| mindenkor nagyon érdeklődtem, nyilvánítsam efelől nézetemet. Hát én, 17595 27| illendő egy kiszemelt párnak nyilvánosan együtt játszani.~Azonban 17596 5 | Legelőször is fogd az ollót, s nyírd körül a papirost; azt úgy 17597 15| hegedűt, neki akasztotta a nyirettyűt s egy előjátékkal jelzé 17598 15| monsieur Henry, a hegedűvel és nyirettyűvel a kezében, s megkérte az 17599 17| magaviseletű jurátus; hetyke nyíri pajkos csizmadia legény, 17600 13| került volna; pedig a vastag, nyirkos falazatú kastély termei, 17601 1 | élvezet volna is annak a nyírott fejű diáknak az anekdotáit 17602 1 | analizáljuk hát azt a semmit. Nyissa ki kegyelmed a hordó ajtaját.~ 17603 43| dereng át arcán. Int, hogy nyissák fel a pecsétet.~A felnyitott 17604 5 | félremegy, s utoljára is görbére nyiszálja a papiros szélét.~– Tehát 17605 31| arcokkal tele páholyba be nem nyit, míg a magáéba talál. Ott 17606 2 | Barkó egykedvű nyugalommal nyitá fel száját ezen mondatra:~„ 17607 39| kapukulccsal nesztelenül nyithatott be lakába. Csend volt itt 17608 1 | kihozni, aki pedig tudja nyitját, annak annyiféle hangot 17609 12| Mikor nagy szívdobogással nyitná a kis hálószobája ajtaját, 17610 42| bor még jobban fel szokta nyitni a száját. És az a tulajdonsága 17611 9 | alkalommal a pincéből. Maga nyitogassa fel, és szedegesse ki a 17612 1 | eregeti, egy nagy csapóajtót nyitogatva fel előttük, s az ő híre-tudta 17613 37| Prágába érve, külön szobát nyittatott magának, s kereken megmondta 17614 28| köznép meg nem ért. Utat nyittok idegen eszméknek, s ősi 17615 20| kölyke elkezdett szűkölni, nyivákolni, s ezt az anyamedve meghallotta.~ 17616 9 | egymás fölött simogatva, nyögé ki:~– Egy kis pénzecskét, 17617 20| felé, nyugtalanul morgott, nyöszörgött, mintha mondaná: ne bántsatok, 17618 33| az alakok körvonalazását; nyolcadiknak azok inkább kissé elmosódottak; 17619 46| azzal megindult a csodálatos nyolcasfogat, mégpedig neki a Hatvani 17620 12| Az egész álom, mintha nyolcszáz év története volna.~Vajon 17621 7 | mást. A kritikus nem jár nyomában, mint az udvari színházak 17622 47| mentek, s kiknek vezető nyomai után indultak el a milliók – 17623 34| balsorsukat. A világ megvetése jár nyomaikban. A leány, ki meggyalázott, 17624 33| forintot, de kérte, hogy ne nyomasson azért új lapot. Ami már 17625 7 | kormányférfiaknak, kik a vaskalaposokra nyomást gyakoroltak.~– Ki hozhatta 17626 13| eltávoztak, a hercegnő lassú nyomatékos hangon mondá latinul Kálmánnak.~– 17627 19| az még tizenhat fonttal nyomatékosabb. Egyszer Pesten voltak mind 17628 17| fütykössel a mellvéd oldalát, nyomatékot adva a népakarat szavának.~ 17629 40| amelyből bizonyára többet nyomatott, mint amennyi elkelt, hát 17630 31| vigy el magaddal. Még a nyomdába kell mennem, hogy a darabodra 17631 1 | időkben az ilyen verseket nyomdai festék nem sokszorozhatta, 17632 31| nyomtatva olvashatá, a még nyomdanedvesen asztalára tett Mulatságosból.~ 17633 39| szerkesztett naptárt egy kövér nyomdásznak, s csinált népies verseket, 17634 20| ment azoknak a tudósoknak a nyomdokába, kik kevesebb tehetséggel, 17635 34| gyermekeket, kik egymás véres nyomdokaiba lépnek; a rajongót, ki meggyőződésből 17636 21| vadásztársaival, hány mázsát nyomhat. S ami mindennél nehezebb 17637 41| megtiszteltetésbe, és rá hagyta magára nyomni a díszes szerepet, ami senkinek 17638 36| szenved az önválasztotta pálya nyomora s az önválasztotta férj 17639 5 | férfiból lett egy reszkető nyomorék; egy világkerülő szerencsétlen. 17640 5 | egyszer lesz, akit szeretsz, nyomorékká bénulsz az alatt az éjjeli-nappali 17641 13| nempénz tartalommal markába nyomorítani: „itt van, tessék; a becsületszavamat 17642 23| terített asztalhoz ülni. A nyomornak is van gyönyöre! S a szabadságnál 17643 10| emberek ellen, kik éhezve, nyomorogva költik a perre utolsó szántóföldecskéik 17644 34| súlyát fejükre ereszkedni. A nyomorultak! Mindennap látom és hallom 17645 29| orvosi szert, amitől egészen nyomorultnak fogja magát érezni, de semmi 17646 34| szemrehányásokat tenni, azért, hogy oly nyomorulttá téve fekszik a szeméten.~ 17647 36| s az önválasztotta férj nyomorúsága miatt. Tűrt, és abban volt 17648 35| az ő gyűlölt emberei mily nyomorúságban vannak, mert ön abban a 17649 27| törvényszékek juttatták ilyen nyomorúságra.~Nem biz azt, mert az szegény 17650 32| ahelyett egy cédulácskát nyomott a markába s azt súgta: „ 17651 32| jeles munka. Tudom én azt. Nyomtasd ki, s küldd meg nekem is; 17652 31| elővette a más cenzorok által nyomtatás alá bocsátott műveket, amik 17653 40| ötgarasos naptárnál egyéb nyomtatásba pénzt bele nem ölt, most 17654 40| Mi az ára egy ilyen csomó nyomtatásnak?~– Biz az négy forint.~– 17655 28| saját maguk teremtik azt; nyomtatnak könyvet, másként, mint mi; 17656 40| vállalkozott rá, hitelbe nyomtatni a lapot s az előfizetéseket 17657 1 | adja senki.~(Biz azt ki is nyomtatták már azóta.)~Most következett 17658 14| becsomoszolva egy nyaláb mindenféle nyomtatvány, be sem kötve, fel sem vágva. 17659 40| egy csomót az ott veszett nyomtatványokból, föltette a pápaszemét, 17660 40| a szeme egy nagy csomag nyomtatványon, ami fel volt halmozva egy 17661 40| vendég. Ha az egyik letette a nyomtatványt, fölvette a másik, s az 17662 3 | egy ötlovas szekér jön a nyomukba nagy csengettyűzajjal.~Ha 17663 2 | száműzött diákok, és azután nyomukban a fekete tógás népségnek 17664 34| pókfonalát, annálfogva mindenütt nyomukra akad.~Kálmán szövetségeseitől 17665 24| mozdult a helyéből tornyos nyoszolya, pohárszék, fiókos szekrény.~ 17666 24| székekkel, szekrényekkel, nyoszolyákkal, miket Bálvándynak csak 17667 41| úri vagyonból.~Bálvándynak nyűg volt már ez összeköttetés, 17668 28| áldozataiban, részesül most a béke nyugalmában; de nem a béke győzelmeiben. 17669 40| kenyérkereső óráikból, éjjeleik nyugalmából vonva el a drága időt. S 17670 27| olyan napjai, amiket saját nyugalmának külön szakított volna.~A 17671 6 | Kálmán nem bírt magának nyugalmat szerezni tőle, pedig az 17672 22| megháborítani a pihenők nyugalmát.~A statutio ünnepélyes végrehajtása 17673 35| arca pedig szilárd férfias nyugalmával tudatá, mielőtt szólt volna, 17674 47| kevesebben maradnak ott: – az éj nyugalomra int; – csend lesz. De mikor 17675 20| elporladó ködnyi vízcseppeket nyugat felé terelte, s az örök 17676 20| magány hazája. Északról, nyugatról a meredek sziklafal zárja 17677 27| mert az szegény egy kis nyugdíjért jött folyamodni. De hiába 17678 21| gondoskodva lesz ételéről, nyugodalmáról és ketrecéről.~Olyan kedves 17679 24| parasztok vagyunk. Adjon Isten nyugodalmas jó éjszakát!~Azzal nagyot 17680 21| ügyetlenségért. Neki már meg kell nyugodni abban a hivatásban, hogy 17681 10| az teljesen meg lehetett nyugodva afelől, hogy ezeken kívül 17682 29| szél.” Bizonyosan valami nyűgösködő pólyás csecsemőt altatnak 17683 20| mind a kilencen egy házban? Nyűgöztem én önnek olympi felszállását? – 17684 45| megnyugodva.~De hogy hol nyugosznak, azt vele sem tudatta.~És 17685 12| kordicai uradalmát; Isten nyugosztalja meg szegényt.~Katinka felkacagott 17686 38| belém.~Óh, mint meg volt nyugosztalva szegény asszony!~Hát mégis 17687 9 | kis pénz”, amit Kálmán nyugtájára nem akart átadni Tóth uram. 17688 9 | uramnak igaza volt. A fiskális nyugtáját aztán megköszönte.~Kálmánnak 17689 9 | dupláznod?”~A pénzszámlálás, a nyugták és ellennyugták kicserélése 17690 43| testét. Anyja bizonyosan nyugtalankodik Pesten maradt unokája miatt; 17691 42| neki, hogy csak várjon; ne nyugtalankodjék, még több is jön, aközben 17692 43| alább hanyatlott a nap, nyugtalansága annál inkább növekedett. 17693 36| legszükségesebbekre.~– A nyugtát majd megírjuk otthon tenálad – 17694 20| két kezét s a két kezére nyugtatta az állát. – Atyám sokszor 17695 9 | aláírta a nevét annak a nyugtatványnak, melyben elismeri, hogy 17696 36| ebből az övé lesz ennyi. Nyugtatványozd, s vidd el neki magad, és 17697 9 | átadott pénzeket átvenni, nyugtatványozni; azokról naplót vezetni, 17698 9 | elégnek tartom: ha kend nyugtatványozza előttem, hogy megkapta.~– 17699 20| egy eltévedt hullámának nyugvóhelyet ad, azt úgy felékesíti nefelejccsel, 17700 23| ifjú egyet gondolt, kezeit nyújták egymásnak; Cilikét felültették 17701 39| nem viszonzá azt.~– Te nem nyújtasz nekem kezet?~– Se én neked, 17702 10| Kérdezett ismét a major.~– Miért nyújtjátok ezt a pert olyan nagyon?~ 17703 5 | otthagylak, s egy ujjamat sem nyújtom a felemelésedre. – Most 17704 31| ezen kitűnő egyéniségnek nyújtotta be, Kálmán nagyot lélegzett.~ 17705 28| megtagadtassék. De mivel te nyújtottad be hozzám a kérvényt és 17706 3 | nap.~Marci gulyás akkorát nyújtózott a két karjával, mint a csákós 17707 10| megnehezítse, a tárgyalást messze nyújtsa, a kibonyolítást lehetetlenné 17708 20| történetnek lélektani megoldását nyújtsam. Engem több társammal együtt 17709 28| Komoly és szelíd tekintetű, nyúlánk alak volt, röviden tartott 17710 4 | napestig a Hét választónál; nem nyúlászni, kacsázni, nem cifra szalüppök 17711 10| Felelt rá Korcza:~– Mert nyúlik.~Az őrnagy mérgesen firkantott 17712 35| nagy históriai alakoknak; nyúljak bele a mindennapi életbe, 17713 4 | ott hevert az asztalon egy nyúlláb, amivel a krétát szokták 17714 10| folytatásának. Meglelte a nyúllábat az asztalon, letörülte vele 17715 4 | jegyzéktábláról letörülni; annak a nyúllábnak a körmei közé szorította 17716 3 | ami pedig savanyú is volt, nyúlós is volt, úgyhogy Biróczy 17717 4 | mese a teknősbékáról és a nyúlról.~Azt elfeledte hozzátenni 17718 25| hanem ha a költészethez nyúlsz, ott megharap; mert az az 17719 12| A hősök kalapjaik után nyúltak.~Katinka egyszerre nyújtá 17720 32| magam is a penicilus után nyúltam a zsebembe, hogy én is megyek 17721 7 | hős, izmos termetű, én nyurga, nyápic és kákabélű. Az 17722 24| ülésen, egylovas kordén; nyúzatta a nyomorult gebéket feneketlen 17723 1 | Marsyas trágárkodik, meg kell nyúzni! Ez a „dungó” egy olyan 17724 14| poharak, edények, régi pénzek, ó emlékek. A gróf nagy archeolog 17725 42| benső tisztelője küld éppen őáltala vissza.~Egy percig járt 17726 27| halló úr által, mintha az őáltalá vádlottakat mentegetni próbálná, 17727 17| páholyba is, hogy egy kis obligát extra borravaló reményében 17728 27| külföldi nagyságok; falábos obsitos katonák, kik csoportokba 17729 34| napvilágát hordta egyik óceántól a másikig, s melynek Rómája 17730 34| tökéletességének vakmerő ócsárlása.~Azért Jenőyné nagy örömmel 17731 10| klienseinek földig való ócsárlásában, akkor nekiesnek egymásnak 17732 26| dohányosdöbözét: annak a tartalmát is ócsárlotta.~– No, jöjj velem, kísérj 17733 37| elhallgattad volna, hogy ócsárol szemtől szemedbe! – agyarkodott 17734 34| várszínházban. Mindenki ócsárolja őket. És méltán. A kontárok, 17735 14| a tréfáért. Ha a versét ócsárolták, azt megbocsátá; de ha a 17736 31| költői föllengés, versei ócsárolva, expozíciója abszurdummá 17737 26| rideg száraz hangon: „milyen ócskák ezek a bútorok itten!~Majd 17738 33| annak a fenekén lehetett az ócskaságok között előkeresgélni egy-egy 17739 13| Kálmánnak.~– Non semper, qui oculos clausos habent, dormitant. ( 17740 37| annyit követel, amennyit maga odaad; kinek ez a kincs az egész 17741 25| urat unokája arcképével, odaadhatta neki az eredetit, s Bécsben 17742 37| embernek, ha egy leányt odaadnak egymillióval, a fiaira tízmilliót 17743 20| mert eszes, derék ifjú, odaadnának egy leányt a mágnási családok 17744 37| utolsó garasát is kész volna odaadni Dorothea grófnő férjeért, 17745 4 | mondá Biróczy. – Majd aztán odaadom a másikat.~– Kutyánszki! – 17746 27| Dorotheától a félig örömest odaadott verset, s odanyújtá azt 17747 46| pompás két tulok volt. Azokat odaakasztotta a lovak elé.~– Mi ez, uram? – 17748 9 | a bevezetési formaság, s odaállítá őexcellenciája elé, e szavakkal 17749 44| egy vonás sem mozdult meg. Odaállt a ravatal elé, két kezét 17750 12| le a tartozását, s aztán odábbállani a záros tárcával. Lám a 17751 9 | aztán nagy hálálkodások után odábbállt; Korcza úr a pénzcsomagokat 17752 7 | veszni hagyja, s fütyülve odábbmegy.~A színészek, az az ő szenvedélye. 17753 40| aki megveri az ajtót, s odábbszalad.~Azért is, hogy nem pajkos 17754 20| elterült, a kis medvebocs odabújt hozzá, emlőjét keresni, 17755 4 | sebes ár a kötélnél fogva odacsapta azt a parthoz, ott mind 17756 17| Bálvándy, s két fényes tallért odadobott a földre.~– Meggubellirozom! – 17757 2 | Mikor azokat a szavakat odadörögte „szakadoz”, „maradoz”, az 17758 20| cókmók, bűzös limlom minden odaégett bennük.~Akkor aztán összeszedte 17759 37| aközben; Béni bácsi pedig majd odaejtette a fejét a zöldasztalra bámultában.~ 17760 35| majd mikor ez az ajtó is odaér a lámpás elé, akkor megnézzük, 17761 5 | odarohant hozzá, s mikor aztán odaért, akkor keblére ölelte görcsös 17762 37| tüsszentsen, s azzal a feje odaessék maga elé. Vajon Bálvándy 17763 37| mondaná, hogy „tessék”: odafektette a poros iratokat Béni bácsi 17764 10| fiskális e szóra egész szorosan odaférkőzve a haragos úrhoz, fölemelkedék 17765 40| sarkantyús csizmádat is odafesti, meg a zsinóros mentédet 17766 7 | akkor kezdett meglepetve odafigyelni. Mentől tovább szónokolt 17767 3 | trágyasáncok, miket nyáron odafortificálnak, s télen, mikor nagy a hó 17768 7 | közönséget, hogy no most odafüleljen minden ember; most jön egy 17769 22| vendégsereghez, midőn Aszályi újra odafurakodott az asztalhoz. Most már azzal 17770 27| bukott a terem padozatán.~Odafutottak, fölemelték. Meg volt halva.~ 17771 10| hogy a bűbájos nő férjét odahagyta a menyegző éjszakáján; s 17772 17| küzdőtéren, s felkeresve az odahajigált tallérokat, azokat az illető 17773 11| érthesse a felolvasottakat, odahajolt föléje; tán hogy az írásba 17774 39| nekem! – könyörgött Kálmán, odahajolva fölé s gyöngéden kényszerítve 17775 11| elfogta lábánál fogva, s odahelyezte a vállára.~A papagáj azonban 17776 9 | átkötött nagy csomagot, odahelyezve azt Kálmán elé.~– Ennek 17777 20| báró Antinous alakja nagyon odaillik a madonnaarchoz. Nem érti 17778 25| fescennináit, panegyriseit, névnapi ódáit, és mindennap eljár a tányéraidat 17779 38| Cilike annak is örült, hogy odajár: az tisztes társaság; onnan 17780 35| történtek azalatt, hogy Kálmán odajárt, a színészekről, a tudósokról, 17781 15| őfensége a királyné férje odajött hozzám; fiatal szép gyerek 17782 42| szállni a szekérről, hanem odakiált a szőlőmunkások közé valamit 17783 11| egyet intve homlokával, s odakönyökölt az asztalra, azzal a két 17784 21| hintóban helyeztetett el, odaköttetvén a feje a zsák szájához, 17785 7 | kisasszony, az Isten áldja meg!~Odakopogtat a lovagostora gombjával 17786 1 | orrhangon, s nádbotja végével odakopogtatott az asztalra.~Sánta Biróczy 17787 3 | nyakát, a komondor egészen odalesz féltében, utoljára sánta 17788 41| kitett magáért hatalmasan, odalovagolt az érkező herceg kocsijához, 17789 7 | azt csinálta volna, hogy odamegy ahhoz az úrhoz, megfogja 17790 33| mondom, hogy jobb volna, ha odamenne a magyar és megnézné, mit 17791 27| elébe siet üdvözölve.~Mind odanéznek, az őrnagy is: ki ez? Egy 17792 1 | asszisztens ugyan segített odanézni; míg Nagy uram kerek hasán 17793 24| rajta.~Azzal tette-vette, odanyalábolta Kálmánt a keblére, s a tenyerével 17794 21| virágocskákkal van bevonva, odanyomá azt Kálmán kezébe, s előretuszkolta 17795 4 | mely aranybetűkkel volt odanyomtatva. Ez a név „Katinka”. – Biz 17796 19| barátom, mikor a püspök odanyújtotta eléd – kötődék Biróczy az 17797 33| megköszönöm – monda Kálmán, odanyújtva a jegyzőkönyvét a mesternek.~– 17798 43| nincsen semmi baja?~Azzal odaölelte keblére Kálmánt. Dehogy 17799 39| az eszemet!~Ekkor aztán odaomlott a keblére a nő, megeredtek 17800 39| málházásban; Rómeó jelmezét odapakolva az ő öltönyei közé.~Cilike 17801 5 | odaszegődött papirost. Azalatt meg odaragadt a levél a harmadik papiroshoz 17802 11| utoljára a szürke papagáj odarepült a karszéke támlájára, s 17803 2 | magát. Akkor tudatlan népek odarohantak, hogy jót tegyenek vele, 17804 21| rögtönzött nemzeti tánc az odasereglett pórleányokkal, idilli dudaszó 17805 39| nagyvárosi színházban előadáshoz, odasietett, ott meg kellett találnia 17806 43| Dorothea.”~… Az alkonysugár odasütött a feltárt levélre; s onnan 17807 24| ideteszek. (S amíg félrefordult, odasúgott életepárjához: „Aztán ne 17808 36| barátja kezét.~Az pedig odaszámlálta az asztalra az első írói 17809 12| urak ügyleti komolysággal odaszámlálták az asztalra a tízezer forintot. 17810 5 | lehámozza a pecsétről az odaszegődött papirost. Azalatt meg odaragadt 17811 23| hanem eszik: egy hét alatt odaszelídülnek az erkölcsök, hogy még a 17812 15| utoljára mindkét karjával odaszorítá keblére szép unokáját, s 17813 4 | gömbölyű kályhához merőben odaszorítja az éppen kifelé törekvő 17814 17| hadnak, mind ráröffent, odaszorították a páholy szegletébe, s nagyon 17815 5 | Kálmánnak nem sokáig kellett odatámaszkodnia; mert amint nyílt a konyhaajtó, 17816 47| hosszú szenvedés.~Az úrhölgy odatapadva két összekulcsolt kezével 17817 7 | vagy, ha kérni mégy hozzá, odatartja zsebét, nyúlj bele, végy 17818 4 | végigfekszem a medvebőrre, aztán te odatartod a fülemre a trombita tölcsérét, 17819 44| fel mélázásából, s amint odatekint, egy magas férfi áll előtte, 17820 43| talapzatára, az iparos és cselédje odatelepedtek a lábaihoz.~A főváros alantabb 17821 20| fájhat az annak.~Akkor aztán odatérdelt melléje, s megragadta Kálmán 17822 28| publikum előtt. Nem tud odatolakodni minden társaságba, mint 17823 32| növény gyémánt boglárral odatűzve.~– No, ugye, hogy itt van 17824 20| szokott híme lenni, mely odaül néha.~(Szegény szirén! Hogy 17825 37| Ez gentlelike tréfa. Már odaüzentem a jegyzőhöz, hogy küldje 17826 1 | felugrott az asztal mellől s odavágva tenyerével az incriminalt 17827 42| érzi, hogy az ecetes víz; odavagyok – gondolja magában –, hisz 17828 7 | gyerek elvégezte a patvariát, odaveszem hozzám jurátusnak, s aztán 17829 37| darab ezres bankjegyet, s odaveté az asztalra. Ez a pénz; 17830 8 | volt a gyönge teremtésnek: odavetni magát a nemzeti művészet 17831 7 | akar rajta látni?~Bálvándy odavezette őt az öreg úr elé, mire 17832 27| szövetén átszűrődő napsugár odavilágított asztalára.~Azt képzelé, 17833 3 | hisz az az én falum. Éppen odaviszlek titeket a pusztámra.~– Hamarább 17834 4 | Mikor készen volt a másolat, odavitte hozzá Biróczy, s bemutatta.~ 17835 24| minden garasért egy arasszal odébb foglalok a magunk földjéből 17836 2 | súgá Barkónak. – Itt az odium theologicum!” (A hittani 17837 13| illett a felmálházásnál. Az ódivatú ablakos hintónak hátulja, 17838 35| odúban maradni. De ez biztos odú. Házam rongyos, de adósság 17839 1 | belevilágítson a felszabadított odúba; hanem sietett kurta térdeit 17840 35| otthona!~És ebből a szűk odúból, ebből az archimedesi pontból 17841 9 | hogy van egy kis félreeső odúja, kertre néző ablakkal; ahol 17842 2 | mondatokkal átfonva, s az öblén a fejedelmi címerrel és 17843 46| hanem vitte a hóna alatt, öblével kifelé fordítva.~Mikor Katinka 17844 5 | Bizony csak az.~Kálmán öccse közeledett felé.~Hát biz 17845 15| tenni, csak azért, hogy az öccseinek több jusson a vagyonból. 17846 37| jutott, hogy ő most Kálmán öccsének a részét is maga eszi meg 17847 5 | meg ezt inkább a Kálmán öcéckém?~– Ugyan legyen eszed! Neki 17848 6 | itthon.~– Ugye a Kálmán öcém isz eljön?~– Én nem megyek. 17849 41| helyrehozni, melyet a Kálmán öcs annyira kompromittált: azalatt 17850 5 | marad. Utolsó vagy, a kis öcséd után következel.~Kérdezgetik 17851 5 | pedig nem ápoltad.~Húgaid, öcséid, már a kapuból várják jöttödet: 17852 3 | bagaria parfümöt. Így ni, édes öcséim, most el vagytok látva egész 17853 7 | a szobában, ahol Kálmán öcsémet hagyta a Werbőczi mellett. 17854 9 | urat kereste.~Kálmán az ökle hegyével kommantgatá a homlokát, 17855 35| valahogy.~Kálmán összeszorítá ökleit és fogait; valami fájdalmas 17856 14| Rettenetesek a nők, amint ez a négy öklelő szurony egyre vacog a kezeik 17857 39| annyit fáradozott, saját öklének egy ütésétől összeomlott, 17858 18| ekkora betűkkel ni, mint az öklöm!~– Mi van nyomtatva, te?~ 17859 1 | bedöntenek, s amiknek hatalmas öklű kezelői a legációi elekcióknál 17860 1 | annyi énekelte, s ahány ököl, ahány sarok, annyi dobolta, 17861 12| eszébe jutna egy hatalmas ökölcsapással Kalender úr fejére kvittelni 17862 22| készítve egy fatálban, egy ökölnyi pázsitdarab, közepéből kinőtt 17863 5 | hogy a Zsuzsi azzal az ökölre fogott kenderrel egyszer 17864 39| búcsúpoharat ürítsenek a „Vörös Ökörben” régi jó patrónusaikkal. 17865 46| szerencsésen eljutott a „Vörös Ökörig”, anélkül, hogy a vadlovak 17866 24| hatalmasakat kongat a hat ökörnek, neveiken szólongatva őket; 17867 29| pezsgőt inni, másik nap az ökörnyomból az esővizet, amellett folyvást 17868 16| lesz.~– Ha ugyan tizenhat ökörrel keresztül tudja magát vontatni 17869 25| szentek is előkerültek; az ökrös szekér kormányzója, a kis 17870 27| tudni, hogy szerencséjét egy ölbeli gyermeknek köszönheti, hanem 17871 4 | pengő szablyák csattogása, öld, vágd, ne hagyd magad; s 17872 46| míg közbe nem jött Katinka ölebecskéje, a kis kövér, túlhízott 17873 39| megcsókolá a nő homlokát, s ez ölelésben, e csókban ez volt mondva: „ 17874 22| Cilike karjai közül saját ölelésébe Kálmánt Borcsay – vagy pardon! – 17875 12| felugrott helyéről s baráti öleléssel szaladt Kálmán elé.~„Szervusz 17876 43| királyi Duna tükrét állóhidak ölelik át, ércből, kőből: örök 17877 43| van már baja.~– No, hát ölelje meg ezt a leányt is. Úgy 17878 5 | kapuból várják jöttödet: ölelnek, csókolnak, beléd csimpajkoznak 17879 35| Galeotti? – szólt nyakon ölelve Kálmánt az ittas ember.~– 17880 9 | nyakába, azt kérlelgetve ölelvén összevissza: „Ne haragudjék 17881 23| karodon! Annyiszor aludt ölembe hajtva fejét koszorúkból 17882 43| Sára asszony –, mikor az ölemben hordtam, mint kisgyermeket, 17883 20| fényes üveg bolt alatt, öles páfrányok ernyőznek körül 17884 22| folyt, valami tizennégy, egy ölet foglalhatott el még a cigányzenekar 17885 34| dobáltatnak! Tehát a művész borba öli lelkét, s a művésznő szeme 17886 10| Micsoda fegyver nemével ölje meg mármost ezt az embert?~ 17887 35| bátyja kiontott véréért; öljék meg. Azok váltig hitegették, 17888 32| hosszasan, mik orozva lőtték ölő sugaraikat felé az aranyfátyol 17889 27| Sátory őrnagyot bizony ő ölte meg – mikor a nádorral oly 17890 7 | végződött, Bálvándy karon ölté Kálmánt, hogy felvezeti 17891 44| előtte, idegen szabású hosszú öltönyben, feje előregörbült, mintha 17892 39| jelmezét odapakolva az ő öltönyei közé.~Cilike kérdő bámulattal 17893 26| megvendégelni, értsen hozzá. Külső öltönyeid Szekulánál varrasd: az most 17894 4 | csat szorított össze, felső öltönyének duzzadt dudorai szabadon 17895 22| Kitől vette az ízlést az öltözékben, egész külső megjelenésében? 17896 29| óhajtása, s egyúttal a gálába öltözés nehéz föladata is körül 17897 35| menjen ki az utcára kopott öltözetben, húzza le a kalapot a szemére, 17898 4 | nyomja le leginkább, hogy öltözete kopottas.~Kálmán azt érezte, 17899 26| Abban az ő szokott házi öltözetében, amelyet otthon a kisvárosban 17900 24| megcsapták kendet a gányó öltözetéért, azt akarja, hogy…~És azzal 17901 38| idő és az út nem volt ez öltözethez való.~A szél szemközt vágta 17902 25| kormányzója, a kis Jóska öltözetlen, azazhogy még kalap nem 17903 41| bácsi, dacára a szűk magyar öltözetnek, annyit bevett a mindenféle 17904 35| szüksége az idegen szabású öltözetre, a változtatott szakállviselésre, 17905 37| foyer-ben keresi a lenge öltözetű ismerősöket, meg elviszi 17906 5 | kötényt, mikor magyarba öltözik. Úgy illik ez. Micsoda viseletek 17907 3 | őket, nem sok kellett az öltözködéshez, kankalikos kút vedre a 17908 8 | bácsi, hogy rögtön elkezdett öltözködni, s mindent visszájáról szedett 17909 28| mostani, lázas sietséggel öltözködő Pestre, hanem egy szegényes 17910 36| csináltatott Kálmánnak egy új öltöző ruhát; ezt tartotta legszükségesebbnek.~ 17911 37| Őnagysága még ilyenkor öltözőasztalánál lesz.~– Óh, elfogad ő engem 17912 35| lefeküdt az ágyba egész öltözötten, és tovább sírt.~Béni bácsi 17913 38| színészek és színésznők öltözőszobáit, meghívogatta őket ma estére 17914 38| mikor Cilike az előadás után öltözőszobájából kilépett s a színházi szolgát 17915 37| még két szarvával több, öltöztesse fel aranyba, s mutogassa 17916 32| gusztusa támadt, hogy medvének öltözzék. Melege lehetett, de sok 17917 8 | csúfjává téve. Meg vagyok ölve, el vagyok temetve!~Béni 17918 36| pedig bosszantotta ez az ömledezés.~– Hagyd abba, pajtás, az 17919 40| egész képen áldott melegség ömlik el, minő egy csendes nyári 17920 13| ragyogni látszott a körüle ömlő glóriától. Egy elszabadult 17921 20| kiereszteni, mert a vér ömlött rajta, akkor utolsó haldokló 17922 1 | kivételt, azokban kemény önakarat, harapós dac van kifejezve; 17923 10| férfi élvez. Jószágainak önálló birtokosa; nevét a férje 17924 20| bizonyos vagyok felőle, hogy önből híres nagy ember lesz, akármely 17925 40| vagy az asszonyodat?~Wasztl önelégülten mosolygott.~– Már majd csak 17926 15| bagatellért.~Kálmán büszke önelégültséggel gondolt rá, hogy íme ezt 17927 34| szent szövetsége, mint az önérdek, mint a bűnrészesség, mint 17928 13| nagyon sokat fog tehetni önért. Eddig is nagyon szeretik. 17929 37| tekintet kérdését.~Büszke önérzet sugárzott arcáról.~„Fiú!”~ 17930 27| nagyanyjának tilalma, nem önérzetének büszkesége. A holt fejedelmi 17931 5 | Kálmán gyereknek nagyon sok önfejűséget adományozott. Ebben már 17932 27| ragadni a földről. A szerelem önfeláldozásának tanújele. Tündéri szerelemvallomás 17933 39| rettenetes nagy hazafiúi önfeláldozását, hogy eljárt három óráig 17934 34| működésnek, a hihetetlen önfeláldozásnak, a megtörhetetlen kitartásnak, 17935 22| könnyekkel szemében.~Mind az önfeledt örömkiáltás, mind az elpiruló 17936 20| egész életünkkel a szegény, önfiaitól is elhagyott nemzet újra 17937 35| indulatoktól feldúlt arcokkal, öngyilkos tekintetű szemekkel, kíntól, 17938 4 | kellett az iskolát hagynom. Önhibám, nem szépítem. Hasonló sors 17939 39| zárkózott, oly fásult – talán önhitt is?~Egyszer már magának 17940 31| buda-pesti cenzor közül önkéntesen őt választotta ki e mű bírálójának, 17941 1 | társadalmi törvényekkel dacolva, önkényűleg levetették a tógát, s a 17942 8 | volt vége; míg a művészi önkívületből Rák bácsinak ily prózai 17943 20| azzal, s nem volt hite se önmagában, se énbennem, hogy győzni 17944 30| is; de legjobban hiszek – önmagamban.~– Pogány kultusz! De férfinak 17945 41| úgy szeressék, amilyenné önmagát teremté. Ez a másik – senkié 17946 5 | megenged, s nem volt annyi önmagától születő gondolat benne, 17947 25| nem mutatni büszke; mely önmagával küzd, s uralkodik szenvedélyein, 17948 28| azoknak van joga hozzá, mert önmagukból kifejlett barbár kultúrájuk 17949 33| hanem hogy megismertessem önökkel a maguk kötelességeit, amelyek 17950 13| látok meg: urat és szolgát. Önön van, hogy milyen alakban 17951 13| szív kell hozzá és ész. Önről sokat beszéltek már nekem. 17952 25| ittasítá minden dicséretnél önszívének dobogó magasztalása: az 17953 27| Ezek folytán Dorothea még öntanulmány szerint is tudott igazításokat 17954 35| tudok még olyan lábhüvelyt önteni, amiben Béni bácsi lábai 17955 2 | hozta, akkor tizenegy tanuló öntestével védelmezé meg azt a megsemmisülés 17956 2 | krónikát és arra ráfeküvén, öntestökkel védelmezték azt meg az összeégés 17957 36| dézsa fölé tartott fejére öntötte, azután az egész fejét bedugta 17958 1 | fekete bajokat ~ Öntözd le!~S aztán megint vissza 17959 2 | vele, s elkezdték vízzel öntözni. Ettől azután elvesztette 17960 1 | emelkedettség, a dacból öntudat.~Ez humanissime Jenőy Kálmán.~ 17961 37| magáról azt, hogy szép. Öntudatára jött annak, hogy mindenütt 17962 36| szál haja egy külön élő öntudatos állat volna.~Úgy fél ettől 17963 28| Magyarország, ha a pihenő nemzeti öntudatot fölébreszti? Rá az ellenkező 17964 40| embernek a lábára volna öntve, s úgy járjon benne egész 17965 13| utasításokat nyerni, s nagy önuralkodásába került nem kacagni a szeme 17966 13| üdvösség kapuja előtt áll. Nagy önuralkodásra volt szüksége, hogy el ne 17967 10| szeszély; a botrányok: jogos önvédelme egy üldözöttnek.~Kálmán 17968 43| oly súlyosan büntet engem önvétkemért. Engedj reményt, hogy vétkemet 17969 34| földhöz ragadt.~„A paraszt oly önző, oly részvétlen.”~„A főpapság 17970 1 | maga Nagy uram is. (Hogy az ördögbe változott át az a krónika 17971 34| bukás, a megszégyenülés maró ördögeit, s azután a jó barátokat, 17972 1 | mögött megesett a röhögés ördögének; nem ugyan fennhangon, de 17973 42| bosszúsan Bálvándy. – Mi az ördögért küldöz most nekem levelet? 17974 1 | szóló mondák. Az őskori ördögidézési formulák. Hatvani debreceni 17975 14| mehetett vissza megint szegény ördögnek, akinek ugyan szépen kell 17976 29| az istenekkel s együtt az ördögökkel: ez, barátom, a legerősebb 17977 14| nem mentek vissza szegény ördögöknek, kik könyörögnek egy kis 17978 23| hányni magára; azt hiszi, ördögösökkel van dolga, akik az Istennel 17979 22| odahaza a kérlelhetetlen öreganya, hanem rontott keresztül 17980 3 | dolgod lesz annál, hogy az öreganyádnál sem volt jobb.~Jenőy meg 17981 12| boldogulnia: Katinkával és az öreganyjával.~Óh, te nagy poéta!~Az egy 17982 22| mindent el fog árulni az öregasszonynak odahaza.~De hát arra nem 17983 12| Ez a nézete volt Jenőyné öregasszonyságnak is. Restellte nagyon, hogy 17984 26| Korczából, mi hordja itt az öregasszonyt?~Kálmán vállat vont. Nem 17985 41| pártot nagybecsű személyével öregbíteni. E felhívásnak eleget is 17986 37| festett gyilkos történetekből öregbített, nagyon jól tudja, hogy 17987 14| családnak minden tagja: örege, kicsinye ilyen messzelátási 17988 31| négy cenzor: fiatalabb, öregebb, volt polgári cenzor, volt 17989 31| jambust. Egyiknél szeretné, ha öregebbnek álcázná magát, másiknál, 17990 3 | szeretik hallgatni, mint az öregeket; pedig meglehet, hogy azért 17991 4 | akit Csollán Berti „az én öregem”-ként emlegetett előtte, 17992 3 | a tisztességes helyet az öregnek hagyom.~Az „öreg” alatt 17993 34| megáldva, én édes gyermekem, öregségem napjainak világossága, akin 17994 32| keresetlevéllel szomorítsam el, hogy öregségének éjszakáira kínzó álmatlanságot 17995 32| nyakába borulva zokogott; az öregúr pedig kacagott féktelenül 17996 39| vezérének tekinté, amiért az öregurak nehezteltek is rá egy kissé.~ 17997 5 | tekintesz le szegény jámbor öregurakra, milyen messze lenn maradtak 17998 39| magyaroktól eredt; tehát azt a jó öregurat rohanta meg Aszályi azzal 17999 20| akarsz ily eszményi, ily örjöngésbe vezető útra együtt jönni 18000 20| volt; nagyszerű, merész, örjöngő hivatás. De hát ki mondta 18001 5 | messzi rokonoktól fogadta örökbe Jenőyné. Kedvence az öreg 18002 24| az öreganyjánál voltam én örökben. Derék jó asszonyság az; 18003 1 | mit e hagyományos vers örökít:~Infans, ut vervex, puerulus, 18004 4 | Barnabás úr halála alkalmát örökíté; azon sincsen üveg.~Maga 18005 31| úr a késő korig meg van örökítve azon válogatott adomák által, 18006 40| rám nézve a kétségbeesés örökkélétele volna! Hagyjatok engemet 18007 39| perc kell. Megszűnik-e az örökkévalóság örökkévalóságnak lenni, 18008 39| Megszűnik-e az örökkévalóság örökkévalóságnak lenni, ha egy percet kivesznek 18009 39| de a szép hölgy nem kíván örökkévalóságot, annak csak a boldog perc 18010 12| meg, hanem feltámadt, s örökkön él.~Tehát Széchenyi István 18011 25| Nagyanyádtól roppant vagyont lész öröklendő; kilátásod van olyan házasságot 18012 20| félről maradt a birtok az öröklőre, minden szomszédot meg kell 18013 8 | korhely leszesz, ha elprédálod öröködet, hagyom azt tenni; bírói 18014 10| gyermekei mind a két nevet örökölik. Sátory Katinka már gyermekkorában 18015 12| gazdag nagyanyja, akitől örökölni fog.~Elég buzdító oka lehetne 18016 23| annyival kevesebb pénzt örökölt nagynénjétől. – Barátai 18017 9 | maradt rád. Az meg tőlem örökölte. Hanem azért haragszom rád – 18018 40| Átadja, ha egyebet nem, apai örökömet, s a becsületes megélhetésre 18019 12| nem került.)~Hanem az az örökős félelem, tartózkodás; az 18020 39| között az ő kizáratását is az örökségből, egész tüntetésig vitte 18021 12| szenvedélyeiről, bohóságairól, remélt örökségéről; mikor látja őket lovagolni, 18022 12| nagynénje nevében, kitől örökségét várja, egy levelet ír hozzám, 18023 46| kacsintás ideges vidrángássá örökül meg; szépítőszerek, kecspótlékok 18024 20| előtör, onnan emeli fel örökzöld gúláját a többiek közé; 18025 5 | examinandustól, hanem megette az örömebédet, felvette a két tallért, 18026 27| Ennek a farsangnak még más örömei is lehetnek. A hallgatag 18027 18| ujján maga szép asszony örömestebb fogja látni. S annak adom.~ 18028 12| igyekezett kifejezni azt az örömet, amit magával hozott. Úgy 18029 15| gondolt rá, hogy íme ezt a mai örömjelenetet mégis csak az ő ellesett 18030 22| szemében.~Mind az önfeledt örömkiáltás, mind az elpiruló zavar, 18031 15| szeretnek szabad folyást engedni örömkönnyeiknek, mint a közönséges emberek, 18032 1 | Aki búsul, midőn~Örömök közt mulathat és vigadhat! ~ 18033 34| volnék, száz misét mondatnék örömömben. Látom, hogy dicső ember 18034 22| Kamcsatkát, és Kotzebuet, örömrepeső mozdulattal tesz egy előrelépést, 18035 20| Megtalálta a kölyköt.~Akkor aztán örömrivajjal viháncolt fel, s szájába 18036 43| nem. Egy napfényes délután örömsugárzó arccal jön be a vén házigazda, 18037 41| mehet, mint katholika; s ez örömtelen ifjúság lesz rá nézve; de 18038 24| Igazán? – kiálta fel örömteljesen Sára asszony. – No, akkor 18039 33| azóta, hogy Bányaváry oly örömtelten jött haza Csollánné látogatásából, 18040 31| és törpék egész légiója örömünnepez felette. Ezt érezte ő maga, 18041 35| a köszöntőre ráismerjen. Örülhetett Kálmán, hogy a fejére nem 18042 5 | semmit!~Barátom, ifjú legény, örülj ez interregnum napjainak; 18043 7 | publikumtól kapott koszorúknak örüljön jobban.~Pedig Kálmán nagyon 18044 22| Azonban mikor legjobban örülne a szerencsés megmenekülésnek, 18045 24| földön!~Nem láttátok, hogyan örülnek a gyermekek, mikor azt mondják 18046 36| hoztam még magammal, akkor örülnél még igazán.~– Nekem nincsen 18047 10| eredő tapasztalat. Ő maga is örülni látszik annak, hogy neje 18048 12| ragyogott az arca. Egyéb örülnivalója is volt, mint az első viszontlátás.~– 18049 7 | volna, senkit sem fogad el. Örültünk, hogy rajtunk nem kezdte 18050 17| csizmás pecér kivezetett örveinél fogva két szelindeket; az 18051 17| két szelindek nyakáról az örveket, s azután összeereszté őket. 18052 15| tervezte e napra, mivel örvendeztesse meg az öreg urat, a főispántól 18053 37| nevezetes nyelvtani bukfencekkel örvendezteté meg a tekintetes karokat 18054 10| kivonattal és replikatöredékkel örvendeztette meg. Azokat a munkálatokat 18055 2 | papjaink is nemesi rangnak örvendjenek; ahogy ki van az terjesztve 18056 5 | conrector. „Kettő!” – felelt örvendő találékonysággal Bénike. „ 18057 39| rendkívül nagy kelendőségnek örvendtek, s a kiadó által rendkívül 18058 32| szaladt, mikor meglátta, s örvendve szorongatá a kezeit. Volt 18059 35| érezte magát, mint akit az örvény megkapott, s forgatja körül. 18060 23| néznek alá a lábuk alatt örvénylő napsugáros mélységbe.~– 18061 10| sem olvasni; sem a számok összeadásához nem értett.~Minden reggel 18062 17| annyira vitték őket, hogy már összeágaskodtak s elkezdték egymásnak a 18063 12| legelső civilizált emberrel összeakadt; az egy orosz volt. S a 18064 36| mit lássak rajta. Az egy összeállítás volt, hogy a te színműveid 18065 38| Vacsora után a színészek összeálltak kvartettet énekelni. Majd 18066 10| a táblának.~– Én titeket összeaprítalak kuty – (de már ez nem fért 18067 35| váltig hitegették, hogy régen összeaprították azt már; de csak azt erősítette, 18068 27| Strafkompániába kellene összecsapni, s elküldeni három esztendőre 18069 11| szólt csodálkozástól összecsapva kezeit a szép hölgy.~– Elhoztam, 18070 37| az! Bányaváry kívül-belül összecsókolá a drága iratot, Cilike vánkosaiba 18071 15| unokáját, s szőke fejét összecsókolgatva rebegé:~– Az isten áldjon 18072 7 | ragasztott bajusz miatt nem lehet összecsókolózni, s a kesztyű nem engedi 18073 29| lovagostorát, a gyerekek összecsókolták mint régi ismerőst: tuszkolták 18074 12| találta a számára rendelt összecsomagolt pénzt.~– Hát mi ez?~– Az 18075 4 | levéllel, úgy feltolta az összecsücsörített ajkát az orráig, mintha 18076 31| észrevételeiket. Azokon egymás kőzött összedisputálnak. Szidják a színészeket, 18077 18| köpött, azután a két tenyerét összedörzsölte, azután kifeszítette karját 18078 2 | öntestökkel védelmezték azt meg az összeégés ellen.”~„Factum! – szólt 18079 17| nyakáról az örveket, s azután összeereszté őket. A publikum elkezdte 18080 2 | Azért sem azt tették, hanem összeesküvést csináltak. Új vallást akartak 18081 39| akármelyikéből ugorhat ki egy összeesküvő carbonari s rárivallhat: „ 18082 29| eszébe, hogy ilyen sártól összefecskendett állapotban s a szokatlan 18083 1 | borjúbőr borítékkal voltak összefoglalva.~A krónikaírók mindig tizenketten 18084 23| egymásnak; Cilikét felültették összefont karjaikra; az pedig shawlját 18085 44| üregébe.~És azután két kezét összefonva, sokáig ott állt a nagy 18086 4 | végre mindazon káromkodások összege, amikért hadadi gróf Wesselényi 18087 5 | mit a lányok a hulladékból összegömbölygetnek, a tenyerükön meggyújtanak, 18088 29| lovát felnyergeltette, s összegöngyölt köpenyét nyerge mögé téve, 18089 12| zenekarból megszabadult, még összegyűjti pajtásait, s olvas fel nekik 18090 42| víg társaság volt nála, összegyűjtötte maga körül azokat a szeretetreméltó 18091 1 | indítványozom előttetek, hogy a mai összegyűlésünk legyen e helyen az utolsó, 18092 1 | krónikaírók minden vasárnap összegyűlnek a nagyerdői csárda pincéjében, 18093 33| meg a diákság minden este összegyűltek poharazni, azután éjjel 18094 5 | megint vágni rajta, megint összehajtani. Ez nem egy embernek való 18095 35| ezerforintos vörös bankjegyet összehajtogatva betette tárcája fenekére. 18096 4 | principálisához, az egyik összehajtott tiszta papiros volt, a másikat, 18097 9 | Mátétól 1000 frt.”~Kálmán összeharapta az ajkait; Korcza úr észrevette 18098 25| másolatot az eredetivel összehasonlítá; – de Kálmánt jobban ittasítá 18099 12| szidalmaiból a philolog alkot összehasonlító tanulmányt. – Így beszélnek 18100 20| akit vágytársának hitt, összehasonlította magát azzal, s nem volt 18101 37| mint a sült hal, amint az összehordott pörcsomagok egyre magasabbra 18102 35| hogy mit parancsol, inkább összehordták neki a hírlapokat, amiket 18103 33| szűk is lesz, ha mindent összehordunk: a tudományos akadémia már 18104 35| pipaszár jogarral, hogy annak összehorpadt a cilindere.~Ebből azután 18105 32| hogy ezzel az asszonnyal összehozott a véletlen!”~Azzal inte 18106 34| s mikor a véletlen ismét összehozza őket, abban kellett valami 18107 10| bal füléhez s bal szemét összehunyorítva s a szája bal szegletét 18108 37| csupa keserű gúny van abban. Összehurkolta a hímzett tarisznyáját, 18109 32| Azután majd megtanul szépen összehúzódva élni…~Korcza úr szokása 18110 3 | volna. Ahhoz valók hamisan összehúzott szemei is, amik olyan kifejezést 18111 18| karokat? (E szónál Wasztl összehúzta, megint kiegyenesítette 18112 39| szemközt!”~S mikor aztán annyit összeírt, akkor széttépte az egész 18113 16| kihajtatott a Városligetbe, összejárta a csalitok ismerős útjait, 18114 42| Magyarország fővárosában ismét összejöjjenek.~És adjuk meg nekik az igazat: 18115 12| lénungból. Délutánonként összejön a cúg körülöttem a rajtsulban, 18116 36| hasonlót cselekedni; mikor újra összejönnek, azon kezdik, hogy ugyan 18117 30| mulatságaiért saját termeiben. Összejöveteleiket a meghívókon nem nevezték 18118 44| egymásnak, hogy e napon Pesten összejövünk: öt ifjú jó barát. Én eljöttem 18119 24| mindenféle hiábavalóságot összekalatyolsz bizony, te asszony! Ezt 18120 18| az a fogása, hogy mikor összekapaszkodik az ellenfelével, egyszerre 18121 15| a köszöntőbe, s csakúgy összekapnak az ajándékon, mint a szegény 18122 37| Egyéb akadály nem állt az összekelés útjában.~Kálmán? – Szegény 18123 30| azt.~– Jegyesek voltak, összekeltek, akkor megfogadták egymásnak, 18124 37| másik amott: egyszer megint összekerülnek, s meg vannak a napjukkal 18125 43| fog lenni, és porainkat összekeverik a paloták vakolatával. – 18126 32| a redoute-bál; mint egy összekevert világ, tarkállott egymást 18127 16| lóherét keresni s fűszálakat összekötözni: lesz-e koszorú belőle; 18128 41| Bálvándynak nyűg volt már ez összeköttetés, s örült rajta, hogy a nő 18129 10| sem mondott. Mi van ezzel összeköttetésben?~Utoljára Kálmán megbosszankodott; 18130 40| úr feketekávéjával semmi összeköttetése. Hanem nyisd fel az almáriomot, 18131 4 | nagyságodnak vannak becses összeköttetései, akiknél egy dolgozni kész 18132 28| pártolóid, vannak gyöngéd összeköttetéseid. És mindezen erős hatalmak 18133 14| s őutána fia, a főispán.~Összeköttetéseik hálózata magában foglalt 18134 23| számítok. Vannak nekem jó összeköttetéseim. Ha nagy úrnál akarsz célhoz 18135 37| pályát választott, s magas összeköttetéseit oly egyszerre félbeszakította, 18136 37| frigy által mai napon boldog összeköttetésre lép egymással. Ma esküdtek 18137 24| vele fenntartani a további összeköttetést.~A magas urak tehát egész 18138 25| számára olvasókat, vevőket összekoledálni. Hogy az ilyen fiúnak kiteszik 18139 2 | szemeit az ég felé, kezeit összekulcsolva, s ott maradt, miután a 18140 31| készti, hogy tenyereit lomhán összelappantsa.~Hát Dorothea?~Annak az 18141 7 | sem engedi, hogy az ember összeölelkezzék, a ragasztott bajusz miatt 18142 11| Csollán Berti levelével összeolvasásra Kálmán kezébe adja? Tréfának 18143 39| eddig építettünk, az mind összeomlik?~– Hadd omoljék! Az én fejemre 18144 23| percre szállására.~Bányaváry összepakolt mindent, ami az útra szükséges; 18145 35| hímzett ablakvánkost nehogy összepiszkolja, mert az a Kálmáné: Kálmánnak 18146 37| valamennyi jó pajtásommal összepofozkodni, hogy ellenük lépjek fel!” – 18147 31| nyájasan.~Bosszús arccal, összeráncolt szemöldökkel jött eléje, 18148 4 | híven lemásolni, még az összerántásokat is, s aztán vitte a principálishoz.~ 18149 20| azokat egy nagy pajtába összerekeszteni nem lehet. Aztán meg Bálvándy 18150 9 | más configuratióba bírja összerendezni.~Az egész ebéd fölött valahányszor 18151 20| két cső, s az anyamedve összerogyott.~Még akkor sem ordított, 18152 12| az akadályoktól legyőzve, összeroskadt, nem mondja, hogy kétségbeesett; – 18153 31| mogorva falrakás, durván összerótt kövekből, miket nem ért 18154 39| zokoghat, aki egy egész élet összesalakzott keserűségeinek enged kitörést 18155 10| úgyhogy mikor a patvarista összeszámította a sorozatot, rendesen az 18156 9 | az átvett pénzt; a gróf összeszámlálta azt, s azután még negyven 18157 8 | széthullott könyve leveleit összeszedegesse.~Erre a nagyasszony odarohant 18158 39| előadását a fővárosban; az éjjel összeszedi sátorfáit, és vándorol tovább.~– 18159 2 | kitiltottaknak, hogy motyóikat összeszedjék s azután hátukra véve, menjenek 18160 7 | nekiindult, a kalapjába összeszedni a másodszori belépti díjat 18161 8 | félretekintett rá néhányszor.~– Összeszedted már a könyvedet? – kérdé 18162 1 | jártak, mindent megtudtak, összeszedtek, megtakargattak.~Ilyenforma 18163 26| csillagképlet arra volt összeszövetkezve, hogy Kálmánnak ezt a jóslatot 18164 2 | fogalmazásában volt erős összeszólalkozás.~„Fentnevezett tanulók az 18165 3 | leveleket írjon a számukra, azok összeszólalkoztak, megcsinálták a haditervet, 18166 27| megszorítja kardja markolatát, s összeszorítja ajkait, nehogy akaratja 18167 1 | adnak tekintetének; csak összeszorított ajkai képeznek a többi vonások 18168 29| a színészéletben gyakran összeszorulnak az emberek egy kocsmaszobában. 18169 38| figyelt rájuk, annál jobban összeszorult a szíve.~Később táncolni 18170 31| még 1815-ben a köröndben összetákolt: azt csak ki kellett tatarozni 18171 20| majd tán tíz év múlva ismét összetalálkozik ön Dorottya grófnővel: – ( 18172 22| szívdobbanás, hogy íme, összetalálkoztatok! hogy kerülöd most ki őket? 18173 36| ugrál, s ami fődolog, mind összetapossa az uborkaindákat.~Tseresnyés 18174 35| Nagy nehezen tudott annyit összetarlózni belőle, amennyiből a hazautazás 18175 34| törekvésnek, a kölcsönös összetartásnak, az engesztelhetetlen szenvedélynek, 18176 34| egy eszme; de az erősebben összetartja, mint a vérrel írott szerződések, 18177 5 | téged! Azokat! De valakit összetépek.”~Csitt! Valaki kopogtat 18178 21| elöl-utol talál, azt mind összetépi.~– Annak biz az a szokása.~ 18179 30| elszaladni, keringelni, a ruháját összetépni, szemei sugárzatát, forró 18180 16| falusi jószágukra.~Katinka összetépte a visszahozott levelet, 18181 35| nagyon megharagudott rám, összeteremtettézett, cseszkónak, csiszliknek, 18182 5 | vacsorát. (Ezt rendesen összetéveszté, ebédnél vacsorát, vacsoránál 18183 36| jutalomjáték alkalmával keservesen összetoborzani: dűlt az magától. Este egész 18184 1 | az pedig a szüret alatt összetöltögetett borkonvenció; képzelhetni, 18185 31| a sziklát, melyen hajója összetörik, s melyen világítótornya 18186 El| bírni. E küzdelemben ő maga összetört, semmivé lett, de mégsem 18187 24| igénybe vett utolsó lovat, összetörte a botját a kocsisok hátán; 18188 27| poharat, tányért, csészét összetörtek. Ennek már így kell lenni. 18189 47| nézni…~…Decséry Dorothea! Te összetörtél; ő pedig örökké ifjú maradt!… ~ 18190 39| dacolni az egész világgal; összetűzni a nagyurak hatalmával, meghódítani 18191 20| Akkor az feljött Pestre, összeült kártyázni Bálvándyval; feltette 18192 1 | közben aztán oly veszedelmes összeütközésbe hozta az előre lódult fejét 18193 39| gitárborda mind tönkrehorpadt az összeütközésben; azután egy másikat meg 18194 35| parkettre, és sarkantyús bokáit összeütni, s aztán addig nézni egy 18195 17| vannak a quiritesek számára összeütve, az első padot úgy hívják, 18196 37| utánam járjon, a váltóimat összevásárolja, aztán a mézeshetek kellő 18197 33| éjjel fölkeresték egymást, összeverekedtek, egész ütközetek folytak 18198 9 | ha a mészáros legényekkel összeverekszik. A pénze itt áll nálam; 18199 21| hát nem ilyen volt-e?~Az összevergődött vadásztársaság nekitelepedett 18200 17| szemközt állították egymással; összeverték az orraikat, rátették egyiket 18201 20| égő arccal nevetett, az összevérzett állattól csupa vér lett 18202 7 | utolsó forintodat is, s ha összeveszesz vele, hidegvérrel agyonlő, 18203 12| aki egy lopott tárgyon összeveszett.~Ez bizony „exlex” állapot!~ 18204 18| meg a fiakkerlegényeket összeveszíteni; mikor aztán ütlegre került 18205 39| egymással szemközt helyezni, összevetette az érdekeket, a szenvedélyeket, 18206 40| inszurrekció, Tudós Társaság összevéve nem mozdított ez országon 18207 4 | vastag serteszemöldeit összevonva –, az azt jelenti, hogy