| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Eppur si muove – És mégis mozog a föld IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Part
23765 42| tragédiában, s eksztázisra torzított pofával mosolygott az úrhölgyre.~ 23766 31| expozíciója abszurdummá torzítva, tragikuma nevetségessé 23767 3 | bőr, Biróczy jajgatott, s torzképeket fintorított, hogy ő most 23768 21| készülve, hogy az egész torzképpé fogja mázolni az arcát azzal 23769 34| szardíniai királyságban, akár a toscanai nagyhercegségben, akár a 23770 19| Tehát Kálmánra is jutott egy tószt. A kanonok úr eldicséré 23771 19| poharába. De miután a szónok tósztja hosszú vala, a fölhívott 23772 19| harmincketten ültek az asztalnál. Tósztjaiban rendesen testvérére szokta 23773 19| visszatértek a terembe, a tósztozás még egyre folyt; a férfiak 23774 9 | a molnár el talál jönni, Tóthnak hívják, akiről már beszéltem, 23775 23| megtanul köszönni. Rácok, tótok városában, ha felütjük sátorunkat, 23776 22| ismernek bennünket; ideértve tótokat, rácokat, oláhokat. Azokat 23777 24| tőlük oláhokról, tatárokról. Tótországból itt mennek át az olajkárosok. 23778 1 | diák.~Ezt mind jó tudni.~Továbbá „akademika promocio” az, 23779 1 | is csak suttogva lesz jó továbbadni: hogy az a korona mindenestől, 23780 20| jeltelen sírjai nem buzdítják a továbbhaladásra az utánuk jövőket. És mégis 23781 38| emelte át a jégtorlaszon.~Továbbhatoltak.~A nő öltönye, lábai csuromvíz 23782 13| hercegnő felkeléssel jelt ad a továbbmehetésre, Korcza úr olyan jól érzi 23783 35| megkönnyebbülten engedé továbbmenni uramöcsémet Béni bácsi, 23784 35| volt kénytelen eladni, hogy továbbutazhassék.~Győrben egy üresen lefelé 23785 37| fittyet vetve Korcza úr a tovabicegő kollégának, s aztán nagyon 23786 40| üres zsebébe beledugva, tovaőgyelgett az utcán, akkor kezdé magában 23787 25| azonban előállt, mely Kálmánt tovaszállítandó volt, jó három fakó fogva 23788 2 | Szever birle csikailik tozida jatmak jekdir!”~A nagytiszteletű 23789 12| saját kalapja helyett a tőzsérét kapta fel, s az nyakig esett 23790 12| nagyon kedvetlenül ment el a tőzsértől. Olyan naiv volt, hogy még 23791 31| létezett, mindent a dogma és a tradíciók szempontjából ítélt meg. 23792 1 | vésetésre; de ha Marsyas trágárkodik, meg kell nyúzni! Ez a „ 23793 42| Jákob, a „Templáriusok” című tragédiában, s eksztázisra torzított 23794 29| jeleneteket elszavalni a tragédiából.~A kasznárék el voltak ragadtatva 23795 10| másvilágra küldések bonyolult tragédiái, mik a magasabb művelt körök 23796 1 | nagyszombati veres barátok tragédiája. A Bafometh-bálvány imádóiról 23797 35| vele. Háromnapi munka. A tragédiámon három évig dolgoztam. De 23798 31| költői remek alkotást, a tragikum fenségét, azt nem fogja 23799 31| expozíciója abszurdummá torzítva, tragikuma nevetségessé téve, merész 23800 3 | fekete sánc vonul végig: azok trágyasáncok, miket nyáron odafortificálnak, 23801 35| előtt; részeg mészároslegény traktál punccsal szedett-vedett 23802 20| szerződéséből. Az ilyen úr hadd traktáljon!~Ilyenformán aztán a statutión 23803 41| per „uram-bátyám” kezdte traktálni a herceget. Az excelsissime 23804 10| válogatott hízelkedésekkel traktálsz, az énnekem mindegy. Én 23805 33| közbejött malacpecsenye trancsírozása félbeszakítá az épületes 23806 42| Geographical Society és a Club of Travellers tagja, az angol kormány 23807 24| ha felesége lesz.~– Ne trécselj, asszony! – vágott közbe 23808 21| vadász bele volt avatva a tréfába; csak Aszályi nem. Azt is 23809 14| mint a pulyka. Haragudott a tréfáért. Ha a versét ócsárolták, 23810 4 | Híre van fiskális úr tréfáinak messze földön; hanem annak 23811 27| körülvéve, hallgatni a deli ifjú tréfáit; ki mulatságos népmeséket 23812 32| az ismerős álcák csípős tréfáival csiklandatni. Nem volt csiklandós.~ 23813 2 | s ez egy akcentusi hiba tréfájáért a fejével fizetett meg. 23814 40| másodszor Wasztlitól, hogy tréfál-e, mert attól tartott, hogy 23815 41| eredetiségekkel, s a kölcsönös tréfálásnak nem volt se vége, se hossza 23816 5 | arca.~– Ah maga tréfál. Ne tréfáljon no! Hallja no. Ugye nem 23817 24| ez a csúnya ember elvett, tréfálkozva mondta a nagyasszonyom: „ 23818 3 | mondva, nem szerette, ha vele tréfálnak.~A többieket aztán vitte 23819 21| kacaj! Még a kutya is ővele tréfálódik. Pedig hiszen kezében van 23820 40| körös-körül, ahol kell.~– Tréfálsz, te Wasztli.~– Nem én.~Tseresnyés 23821 2 | még a sánta Biróczy hogy tréfálta meg őket víg ötleteivel! 23822 42| s azt mondták, hogy csak tréfáltak velük. Kivéve az orvost, 23823 24| Ifjú korunkban danolunk, tréfálunk, vénségünkben elmulatunk 23824 12| Tessék ide leülni mellém. Tréfaság az egész. A kiskorú adós 23825 22| próbálták.~Tehát ezzel a tréfával egy év jövedelme a kútba 23826 30| másik hercegnőhöz, egy polka tremblant alkalmával:~– Minő nagy 23827 5 | volt. Francia ember volt. „Très humble serviteurt” mondott, 23828 5 | Este későn jött vele a trezőmbl-szervitőrös posta; de azért a félhomályban 23829 37| egyenesen is, s ha kívánja, triangulariter és hexaéder alakban és minden 23830 42| ágában fennakadt.~Mikor Triesztből a horvát határszélre ért, 23831 34| ki magának. Postakocsival Triesztig, onnan vitorláshajóval Velencéig, 23832 17| opticum theatrum. Előtte egy trikóba öltözött vadember üti az 23833 25| kell más, mint az aktái, a Tripartituma meg a curiale decretumok; 23834 10| afelől, hogy ezeken kívül a Tripartitumban nem maradt semmi.~Hanem…~ 23835 1 | ide, hogy itt kend nekem a Tripartitumból prelegáljon; hanem hogy 23836 7 | Kálmán, nagyot ütve öklével a Tripartitumra.~Béni bácsi eltátotta a 23837 10| replikát, duplikát vagy triplikát. S mindezeket nekem, ha 23838 2 | visszakapta; milyen nagy triumfális processio volt az, mikor 23839 32| kiálta fel Korcza úr, triumfáló arccal. – Miből ítél a bíró? 23840 6 | Milyen zajjal jöttek! Micsoda triumfussal rontott be Béni bácsi. Ez 23841 2 | levén az nagyon ismeretes és triviális anekdota. Hanem arra emlékezzék 23842 1 | egy igazi költő lángesze trivialitásokba téved, annak is helyet adunk 23843 27| jambust a magas sarkú múzsa, a trocheust a magas ruhájú kedveli; 23844 35| szögletnek volt már valami troglodyth lakója. Az ajtó mellett 23845 46| három évvel meghaladva a trójai háború tartamát, csakugyan 23846 13| a postakocsis belefújt a trombitába s a nehéz bárka megindult 23847 10| Ferit: „gyere fiam, tedd a trombitádat a fülemre, s fújd el nekem 23848 3 | Tégedet, Csuka Feri, a trombitáddal együtt jól berekomendáltalak 23849 12| Amelyikünk aztán a „hallali”-ra trombitál, az vigye a diadal-díjat, 23850 3 | szólt Csuka Feri. – Tudok trombitálni. Úgy fújom a Rákóczi-indulót, 23851 10| pamlagon, s hagyta a fülébe trombitáltatni ezt az egyedül vigasztaló 23852 27| amikor a megholt úr kedvenc trombitása elment hozzá, őrnagya rögtöni 23853 10| vendégfogadóba, ott előhívatta hű trombitását, Csuka Ferit: „gyere fiam, 23854 36| aztán megint leomlanak a trombitaszóra Jéricho falai. Neked hódító 23855 4 | tud, se Rákóczi-marsot, se trombitát fújni; nem hallotta a vitéz 23856 1 | mint a klarinét, de rokon a trombitával: fa a fuvolája, a tölcsére 23857 4 | üstökéhez kapkodott erre a tromfra.~Mikor készen volt a másolat, 23858 2 | ellenséggel együtt a hatalom trónján fényleni.” Ez bizonyítja 23859 20| mohos kőre: a szirénnek a trónjára.~– Barátom! – szólítá meg 23860 47| nyelvét hallja az ország a trónon, a törvényhozó testületben, 23861 35| Rómában, ahol a pápát viszik a trónusán! Azt nekem majd apróra mind 23862 35| letaszították őfelségét a trónusáról, míg Czillei egy dákó után 23863 20| hangra, megjelent a mohlepte trónuson – a szirén.~Előjött odújából 23864 1 | jutott eszembe.~E furcsa trophaeum láttára féktelen hahotába 23865 39| aztán, mint egy elfoglalt trophaeummal fenyegetve, kiálta az iramodó 23866 34| egész életének megfordító tropicusát.~Idejött mint ifjú, visszatért 23867 20| üdíti az átfűlt léget, ami tropikus légkört varázsol elő, s 23868 41| alatt nemcsak szép retorikai trópusokat értünk, hanem egyúttal az 23869 39| volt?” nélkül kikapta a troubadour kezéből a gitárt, s olyat 23870 41| nem jőni érintkezésbe a truppjával), hogy a Tiszán túl a legelső 23871 23| vagyok, itt haldoklom a truppommal az útban éhség miatt; nagyságtok 23872 3 | Aztán hozzám is eljöjjetek a truppotokkal; itt a birkaszínben pompásan 23873 33| cs”-vel, a Tseresnyést „Ts”-sel; abban a nyelvújításnak 23874 45| annyit, hogy azon ifjú, aki Tseresnyésnél lakott, valóban el lett 23875 33| csizmadiát írta „cs”-vel, a Tseresnyést „Ts”-sel; abban a nyelvújításnak 23876 37| nagyasszonyt meglátta. Fekete tubákkal bosszantotta az orrát, hogy 23877 37| kocsiban.~– No, majd hát tubákolni fogok, hogy el ne aludjam.~– 23878 19| a csigabigát is megeszik tucatszámra. Nekik való az, mert pápisták.~ 23879 15| meg „téged” magyarul? – tudakozá unokájától Pál gróf.~Erre 23880 35| nagyanyja lakott.~Nem kellett tudakozódnia, hogy jó helyen jár-e, itt 23881 5 | kezébe adja, minden úrnő tudakozódtat hogyléted felől. Apád fejét 23882 24| Nincs rosszabb, mint a tudálékos paraszt. Aki félig-meddig 23883 33| kardcsörtető szájhőst – és a tudálékoskodó csizmadiát, hogy egyenként 23884 24| Nem. Minek a parasztnak a tudás? Amit a természettudományból 23885 34| szenvedélynek, a hallgató mindent tudásnak csodálatos iskolája az, 23886 24| értettem a lélek alatt, hanem a tudást. – Nincs vágya a földésznek 23887 4 | én dolgom.~– És végezetre tudatandó, hogy mikor csengetek, az 23888 25| Nem bírna előre érzett tudatával e szent tolvajlásnak? Hiszen 23889 3 | ötvenezer hold, bizonyosan nem tudatik mennyi, mert felmérve soha 23890 35| fekhelyénél; sáros csizmái tudatják velem, hogy messze útról 23891 2 | párosítsa a szentségtörést a tudatlansággal, még azt is kétségbe hozza, 23892 37| masculus, akivel csak akkor tudatnak valamit, amikor már megtörtént. 23893 5 | halkan suttogá:~– Ezt majd én tudatom előbb a nagynénivel; addig 23894 37| papírjegyecskét. Azok az aranybetűk tudatták a Decséry és Bálvándy családok 23895 33| jár az esze; – de hát mit tudhat arról ez a csizmadia?~Hiszen 23896 21| bátor vadász. Te azt nem tudhatád, hogy nem igazi medvére 23897 10| Igenis.~– No, azt is előre tudhattam. No, majd vacsora után elolvassuk.~ 23898 23| színházba járást. Barbárok! Ha tudnák, hogy mi az a komédiás! 23899 34| volt szabad bemenni. „Ugye, tudnál-e te ilyet festeni, ha a nyakadat 23900 3 | végigégni. Különben nem tudnának tőle hogyan megszabadulni.~ 23901 2 | álomháborító gondolat azt tudnia valakinek, hogy egyszer 23902 15| igaza. Ezt másoknak is kell tudniuk. S ha van igazság a földön, 23903 39| mindennapi kenyérrel élni.”~Tudnivaló, hogy minden ember két emberből 23904 42| szépasszony. Azám!~– De hát tudod-e, hogy mit írt nekem most 23905 4 | hogyan, hogyan nem; az nem tudódik, de megesik akárhányszor 23906 8 | mely most mindjárt ki fog tudódni, s hogy miként vágja ki 23907 34| helyben senki se látója, se tudója nem volt. – Hát Magyarországról 23908 20| fészkei azok, miket csoda tudománnyal a fűzfa gyapotjából tud 23909 2 | orcáján: ez a nebuló minden tudományából kikérdezi. Ámde van abban 23910 32| még, van tehetséged, van tudományod: nem hiányzik más nálad, 23911 14| kötött könyvek voltak a tudományok minden ágából, minden élő 23912 4 | elvégezzük a félbeszakított jogi tudományokat, s ha a tanári magyarázatot 23913 14| kis grófokat mindenféle tudományokban oktatta; pater Demsus pedig 23914 2 | vajha énnekem csak annyi tudományom is volna, amennyi a professzor 23915 42| az Avason. Az orvos pedig tudományosan bebizonyítá, hogy ide a 23916 1 | kiforott nedvét is, hogy a tudományszomj Nagy uram csárdájáig elvezeti 23917 21| fenyegeti.~Az orosznak ettől a tudománytól persze akkorát nőtt a feje, 23918 2 | őkegyelme; aki maga véghetetlen tudományú férfiú, nagy archaeolog, 23919 32| ha még csak abból állna a tudományunk, hogy unalmas replikákat 23920 28| világéval; nem kérik kölcsön tudományunkat, fegyvereinket, államtanunkat, 23921 9 | kinyílni, amikről semmi tudomása nem volt.~Persze Béni bácsi 23922 12| egyszer megjelent. Pontos tudomásai vannak minden fiatal embernek 23923 2 | az összevissza vallatást. Tudomásom van a tárgyról, s beszélni 23924 17| krónikája nyomán van szerencsém tudomással bírni. Végül a karzat szélén 23925 42| pártfogoltja és Tibet előkelő tudósa. A másik volt Borcsay Mihály, 23926 28| amire vágytok. Nyelvújító tudósaitok megfosztják a klasszikus 23927 1 | felkeresni; visszajött és tudósítá a királyt, hogy a Volgán 23928 34| az otthoni eseményekről tudósíták, a génovai varga leveleiből 23929 24| olvasnám azt? Annál sokkal jobb tudósításokat kapok én. Jönnek Rácországból 23930 39| kávénénikékből, hanem a tudósokból álló kör. Nincs olyan háládatos 23931 20| ön? – Tán ment azoknak a tudósoknak a nyomdokába, kik kevesebb 23932 35| odajárt, a színészekről, a tudósokról, a közönségről.~Eközben 23933 39| kiszemelte a legbékésebb öreg tudóst, kinek emlékezetes híre 23934 47| hegylánca alól, egy vén tudóstól, kiről már azt hitte mindenki, 23935 7 | menté magát Kálmán.~– Nem tudtad? – (Ez egy kis gyönge sértés. 23936 33| hogy segédszerkesztője tudtán kívül csempészte be azt 23937 2 | delictit, a vétkes krónikát el tudtátok rejteni szem elől, hogy 23938 34| választott, mint amelyben, tudtával, Decséryék voltak szállva. 23939 4 | pénzét megosztva, álmomban, tudtomon kívül a zsebembe csempészte. 23940 19| találtam már inni, adja tudtomra szép hegedűszóban, mondja 23941 42| rekeszébe, s hivatalosan tudtukra adták, hogy onnan be nem 23942 39| hogy „Nabukodonozor”. – Ami tudvalevőleg e magyar szótól származik: „ 23943 23| égzengés alatt ott ciripel egy tücsök a kunyhó szögletében, mintha 23944 21| mind a kettő: az egyik a tüdején ment keresztül, a másik 23945 29| folyvást az idegeivel dolgozni, tüdőt, szívet fárasztani, beleélni 23946 20| jelszavát hosszasan, erőteljes tüdővel.~„Tuhú – tuhú – tuhúúú!”~ 23947 46| számára ezüstfogantyús, tükörablakos nagy utazóbatárt, amibe 23948 10| kicsit körülnézte magát a tükörben (valljuk meg, a fiatal ember 23949 4 | vette észre az átelleni tükörből, hogy azok a szép szemek 23950 23| hegyről leomló patakok ezüst tükördarabokként villognak fel a völgynek 23951 18| megúsztatta magát Berti a tükörfürdőben, más harminc darab, garasos 23952 39| elégtételt venni –, hanem a tükörhöz, mintha szemeivel akarna 23953 7 | látogatóit, s maga egy fali tükörnek fordult, s elkezdte az arcát 23954 47| újdonszületett palotasor. A Duna tükrében a világ legszebb panorámája 23955 43| múltunkat. – A királyi Duna tükrét állóhidak ölelik át, ércből, 23956 8 | őket. Béni bácsi pedig egy tükröt tett az ablakba, abból leskelődött 23957 17| a másik meg az, hogy a tülekedésben kifáradt bikák húsa sokkal 23958 21| ujjacskáját mártogatá a lőporos tülökbe, s a nedves fekete mázzal 23959 13| van találkozása. A halvány tündérarc ragyogni látszott a körüle 23960 20| jámbort, s odalépett a vízesés tündérboltozata alá, s oda leült arra a 23961 39| szabad legyen megittasodni a tündérek számára való gyönyörtől, 23962 13| hagyott többé semmi ilynemű tündéreknek való élvezeteket meghonosulni 23963 20| sziréné a szivárvány környezte tündérgrotta a Korda-folyam forrása alatt.~ 23964 13| elefántcsontra festett szentkép a tündérmeséken elaludt.~A hercegnő régen 23965 13| tengerében úszó szigeteket, tündérmeséket gondolva ki hozzá, egyszer 23966 23| koszorúval fején, mint egy tündérnő, kinek hajfürtjeit zöld 23967 5 | szunnyadozónak, mint az álmok tündérországából jövő hangzat, mely még jobban 23968 20| a bűvös szivárványkört e tündértáj fölött; az andaldó azt várja, 23969 8 | neki volt szabad azokkal tündökölni az egész városban.~Béni 23970 3 | szökjenek meg tőle. Egyesével tünedezhetnek el csak. Sánta Biróczyt 23971 13| még csak, minő földöntúli tüneménnyel van találkozása. A halvány 23972 10| elszörnyedt e természetkívüli tüneményen. Hogy még egy második ember 23973 27| embert, egy piperkőc fickót tüntessenek ki! Hát hol akkor az igazság 23974 39| is az örökségből, egész tüntetésig vitte a Biróczy iránti barátkozást. 23975 46| kötelességnek, s egészen tüntetésnek látszik. – Nem vagyunk Bécsben, 23976 39| bor helyett, s azt ő nagy tüntetéssel iszogatta; míg társai boros 23977 33| alakját egészen más színben tüntetik föl; negyedik a szükséges 23978 32| szattyánpapucs a legparányibb lábakat tüntette elő, a kócsagtollas turbánról 23979 17| valódi remekei az emberi türelemnek.~Azután csodálkozásra méltó, 23980 36| frázisaival körülvevé a maga türelmes angyalát, így szólt hozzá 23981 28| hódítani, mert ahhoz nincsen türelmetek. A magyar nem való Sprachmeisternek, 23982 37| Talán maga Bálvándy sem volt türelmetlenebb szűk szállásán. Pedig az 23983 17| lássuk már a kutyákat!” – türelmetlenkedék a publikum, egy felgyűrt 23984 27| benn volt a nádornál. Hiába türelmetlenkedtek idekinn; nem mozdult.~Vajon 23985 27| numerusról, a magyar nyelv türelmetlenségéről az inverziók iránt, a különböző 23986 27| hasán indiai shawl, abból türkizes pisztolymarkolatok, ezüstnyelű 23987 11| bolognai selyemszőrű öleb, egy tüskés sül, meg egy kapucinusmajom, 23988 37| borotva, hirtelen nagyot tüsszentsen, s azzal a feje odaessék 23989 39| szépasszony szép szemeinek tüze miatt – kezdheti újra valaki 23990 1 | ragyaverte és veres, de szemei tüzében, arckifejezésében, mikor 23991 5 | Ha a kis lányt, ~Szintúgy tüzeli Ámor!~Hiszen nevetni való 23992 25| Neki szokása túlságosan tüzelni: a vidéki közönség így szereti 23993 4 | bástyája mögül gránátokat tüzeltek a szemközt álló szemei közé, 23994 7 | Meginti a kezdő debutírozót: „Tüzesebben, öcsém! Nagyobb energiával! 23995 15| egyszerre két szokatlan tüzű piros folt kezdett kigyulladni; 23996 20| tüdővel.~„Tuhú – tuhú – tuhúúú!”~A bérci visszhang százszorosan 23997 32| mondom, szép hölgy, Cleopatra tűjén nincs annyi hieroglif, mint 23998 32| lovai, bútorai árából: azok tulajdonai voltak.~Azután majd megtanul 23999 32| ellenállhatatlan megjelenésének tulajdonítá, Kálmánnak nem engedett 24000 37| Ekkor aztán rájöttek a tulajdonképpeni tárgyra. Az öreg Decséry 24001 33| magyarul volt nyomtatva, tíz tulajdonos neve egymás alá írva a táblájára, 24002 14| készítőjét, a lelhelyét s egykori tulajdonosát.~Monsieur Henry aztán egyre 24003 2 | oldali paprikásszalonna-bazár tulajdonosokig, ezerféle változataiban 24004 16| Hanem mind a kettőnek kitűnő tulajdonságai vannak. A konyafülű szürke 24005 7 | megcsodálni való jó és rossz tulajdonságainknak, mikről nem tehetünk, mert 24006 19| minden őseit, őtet magát, jó tulajdonságaival, végül afölötti sajnálkozását 24007 28| ismerem azt minden jó és rossz tulajdonságával. Te még nem is születtél, 24008 24| akkora darabját bírja örök tulajdonul, hogy a birtoka szélét nem 24009 6 | Mányifik! – kiálta egy mindenen túlcsengő férfihang a nézők seregéből, 24010 22| világával, mit a boróka tűlevelei fenyegetnek; sem azzal, 24011 5 | uramöcsém, ott ült mellette túlfelől; nem látszik az arcán semmi 24012 46| ölebecskéje, a kis kövér, túlhízott mopszli, mely minden előkészületet 24013 9 | Tavasszal már kezdődött a tulipánidény, az ő büszkesége eddig. 24014 9 | Wellingtonokat, azokat a magasra növő tulipánokat, miknek szirma rózsaszínű, 24015 9 | titokban ültesse el a mama tulipános virágágyába.~Béni bácsi 24016 9 | megszáraztatott és lenyomtatott tulipánszirom volt közberagasztva a Wellington 24017 14| hogy a magyar piktor csak tulipántos ládát festeni való.~A decsériek 24018 29| rajta Bányaváry. – De én túljártam az eszeden. Ismerlek jól; 24019 6 | utakról és jogtalan katonai túlkapásokról, mint Varsay színtársulatáról. 24020 35| nyakába borult, és érzelmei túlömlöttek ajkain, szemein. Hevesen 24021 4 | diákcsapat pedig, miután a túlparton érzé magát, igyekezett elérni 24022 31| megbotránkozott, fel is adta kollégáit túlságos engedékenységük miatt.~Cenzúrázott 24023 25| állok jót. Neki szokása túlságosan tüzelni: a vidéki közönség 24024 11| lássuk, melyik vergődik önben túlsúlyra, a prókátor-e, vagy a poéta?~– 24025 39| ki Kálmán szelleme által túlszárnyalva érezte magát, a költői ér 24026 39| keserűségeinek enged kitörést túlterhelt szívéből.~Óh, milyen félelemgerjesztő 24027 6 | Mányifik! Ez még nem volt soha! Túltesz Sganarellán! Ezt kérjük 24028 43| lassan, szelíden készíti el a túlvilágra; ha látja, hogy fél a sírtól, 24029 46| megdúzta az orrát. Ez már túlzása a kötelességnek, s egészen 24030 23| maga is el volt ragadtatva túlzásai által.~– Te! – monda Kálmánnak, 24031 28| szögletszekrény ablakain át tűntek szembe a Pompeji omladékiból 24032 35| kérdé Kálmán szorongva.~– Az tűr és hallgat. Az egy szent, 24033 27| szakállal, tizenhét rőf patyolat turbánnak tekerve feje körül, s abban 24034 32| tüntette elő, a kócsagtollas turbánról hosszú fátyol függött alá, 24035 41| bukásnál is. S el kellett tűrni, nem lehetett segíteni rajta.~ 24036 3 | keresztelt törkölypálinka. A túrónak a vénsége, a pálinkának 24037 31| esznek. Akármit esznek: érett túrót vagy pástétomot, csak ingyen 24038 36| férj nyomorúsága miatt. Tűrt, és abban volt a hősnő. 24039 2 | ellenségnek ismét?… Csak alighogy tűrve van egyházunk, még most 24040 34| kartonok, mily gyönyörű tus- és szépiarajzok, mily eleven 24041 18| nyomta a tíz forintot, s tuszkolta aztán kifelé az ajtón. De 24042 29| összecsókolták mint régi ismerőst: tuszkolták befelé.~– Van ám itt még 24043 33| meg úgy kereslek, mint a tűt! – kiálta őt meglátva Bányaváry. – 24044 28| épületfa-kereskedők zsindelyes tutajai borítanak; hol most a Wurm-udvar 24045 28| nádat is látni a partjain. A tutajokon túl fűzfákkal van benőve 24046 31| író, se nem színész, tehát tűz- és vízmentes.~– Eredj már 24047 2 | diák, anno 1802-ben a nagy tűzből szabadított ki! S ki árulta 24048 13| másszor az éjjeli égés tűzfénye, néha az életadó meleg nap.~ 24049 34| halott-palotái, a kitörő Vezúv tűzharagja, a tengerbe elmerült s onnan 24050 20| osztott szakácstanya, külön tűzhely úrnak és cselédnek. Óriási 24051 35| áldozhasson Vulkánnak, a tűzistennek egy pipa dohánnyal, hogy 24052 23| fölettük zölden. Nekem már tűzkarikát hányt a szemem az éhségtől. 24053 22| talált, mely sűrűn be volt tűzködve borókalombokkal.~A lakoma 24054 12| vágyával, karthágói Hanno tűzlelkével, Mózes, ki rabnépének a 24055 1 | epitaphiumra Hatvani jutalmat tűzött ki, s a legrosszabb diák 24056 1 | nevezetes egyéniségek, akik a tűzoltásra hivatott tanuló ifjúságot 24057 28| hogy „rundella”. A városi tűzoltó eszközök lomtára ez időben.~ 24058 35| az ajtót, hogy a cirkáló tűzőrség meg ne hallja a lármát.~ 24059 5 | hiába kiáltja odakinn: „tűzre, vízre vigyázzatok!”~Reggel 24060 2 | tudott róla, hogy az egy tűzre-máglyára keresett drága könyv, melyben 24061 5 | leányka volt, vidám, fürge, tűzrőlpattant teremtés; bogárszemű, fekete 24062 23| Romulust az égbe ragadja, a tűzszekér, mely Eliást a paradicsomba 24063 31| leskelődnek-e a szíve közepén ezek a tűzszemű gondolatok? Vagy van valami 24064 23| kitelik; vashegyű botokat, tűzszerszámot; fogadott egy kalauzt, ki 24065 5 | mnemotechnikai feladványt tűzte ki eléje, hogy „hányszor 24066 42| egykori krónikások maguk elé tűztek, hogy akkor Magyarország 24067 25| célt, amelyet te magad elé tűztél, ezzel a művel te el nem 24068 10| szemébe mélyeszté mély tűzű szemeit.~– Mit szól ön ehhez 24069 40| kávéházak előtt, mikben a tűzvérű fiatalság egykor lelkesítő 24070 2 | leégett, elpusztult a nagy tűzvészben a vörös torony is. Minden 24071 2 | így szól: „és e rettenetes tűzveszély közepett, midőn a templom 24072 4 | fölfelé, nagyot kiáltva.~– Tyhű! Kutya-kutyánszki! Lába-labánszki! ( 24073 9 | csapatta meg, domine frater! Tyűh! Kutya kutyánszki! Hisz 24074 31| kosaraik mellett a kecskeméti tyúkászok, ide rakják le a hajósok 24075 1 | füveket keresni”, közé értve tyúkot és pulykát is; amiket ugyan 24076 35| Béni bácsinak tizenhárom tyúkszeme nőtt, amióta a pesti kövezetet 24077 41| tétele, hogy otthon ápolja a tyúkszemeit, hanem hogyha úgy kívántatik, 24078 37| hazamenni Magyarországba, ennyi tyúkszemmel. Felkereste patrónusát, 24079 3 | komédiás direktornak. Ibi. Ubi.” Ahol megkaphatod. Most 24080 36| fődolog, mind összetapossa az uborkaindákat.~Tseresnyés uram föltevé 24081 42| tudjon halni dinnyétől, uborkától; nagyon biztatta a színészeket, 24082 42| megrakva találták dinnyével, uborkával. Itt valami országos razzia 24083 6 | ott, hogy „Puszta a Béla udvara!” csak a legörbített nyakával 24084 24| hajdani tiszttartói lak udvarába.~Mint szokás, a tiszttartóház 24085 29| lováról leugrott, a kasznárlak udvarában már ketten, hárman futottak 24086 46| még.~Hát a „Vörös Ökör” udvarából kihozott egy béres két szép 24087 13| mögötte: őrölt.~A kastély udvarán már cseléd- és tisztviselősereg 24088 16| ablakához, s a szomszéd ház udvarát leste.~Látta, amint a cselédek 24089 26| vezettetni nagyanyja által. Az udvarban voltak az istállók, az egyik 24090 20| lesz bevezetve a nádori udvarhoz: ott majd a kurucot fogja 24091 10| készséggel s amellett egész udvarias mérséklettel viszonza, hogy: „ 24092 9 | világot fogadta, egyszerre udvariassá változott a belépő láttára, 24093 21| eszedbe jutott volna az udvariasság érzete.~Kálmán nyakig elvörösödött.~– 24094 27| hivatalnok, sem irigyelt udvarló. Ez a pompa, ez a pazar 24095 46| csodakiáltásban hajdani udvarlói valamelyikének szavára vélt 24096 38| oda – mondá Aszályi, ki udvarmester, kukta, felszelő és kulcsár 24097 1 | mely annyit jelent, hogy „udvarolni” s kenyérgalacsinokkal hajigálózni, 24098 37| vetélytársai, mikor a hercegnőnek udvarolt. Nemhiába adta őneki ajándékba 24099 23| kihizlalták. S én három napig udvaroltam az áldott jó púpos hátú 24100 33| úrhölgyet, a szeleburdi udvaroncot, a gyomrának élő haspókot, 24101 13| épület; nyílt, vasrácsos udvarral, s hátul nagy kerttel. Még 24102 16| ostorát, a hintó kigördül az udvarról.~Katinka sírt keservesen.~ 24103 39| szobaleánynak csinálja az udvart, szegény fickó. Hanem én 24104 14| kört; a császári és nádori udvartól kezdve a megyei zöldasztalokig.~ 24105 34| föld, narancsligeteivel, üde rizsföldeivel, szőlővenyige 24106 20| a zuhatag örök permetege üdíti az átfűlt léget, ami tropikus 24107 23| és a megnépesült temetőt. Üdvezült volt!~Ah, az valóban isteneknek 24108 47| fennkölt mosoly: hajh milyen üdvkiáltás az! Hogy hangzik az végig 24109 27| udvarnál, a főhercegnő által üdvkívánatokkal lett fogadva, kegyes célzatokkal, 24110 47| por tanyájából a fényes üdvleldébe! Mi hullámzik oly feketén 24111 43| boldogságodhoz, az egyetlen üdvöm lesz a földön. Lelkemet 24112 13| Kálmán azt hitte, hogy az üdvösség kapuja előtt áll. Nagy önuralkodásra 24113 44| Paradicsomnak kertében, ~Lelkemnek üdvösségében…~Így hagyta el a haza fővárosát 24114 38| kimondá, hogy ő biz az apja üdvösségéért sem megy ma át Budára, mert 24115 19| akár a jó barát, akár az én Üdvözítőm haragra gerjedne.~…A szent 24116 19| Hát még, ha a mi urunk Üdvözítőnk nem volna ott a két csók 24117 19| erényt, a jó barátodat és az Üdvözítőt.~– Én pedig semmit sem mondtam, 24118 44| tudta jól, hogy ez a keleti üdvözlés módja, s arra az a viszonzás, 24119 17| minden oldalról szállt az üdvözlet rohadt alma képében. Csak 24120 7 | persze, lehet is barátságos üdvözleteket visszaadni, mikor az ember 24121 7 | odalépett eléje barátságos üdvözletével.~No persze, lehet is barátságos 24122 41| folytatá azzal a praktikus üdvözlettel, hogy „köszönteti az édes 24123 44| az a viszonzás, hogy az üdvözölt viszont szorosan egymáshoz 24124 27| helyéből a titkár, s elébe siet üdvözölve.~Mind odanéznek, az őrnagy 24125 10| Látni kell azt és érezni és üdvözülni és szenvedni érte.~Foglalt 24126 47| kerestek.”~Hajh! Milyen üdvriadal volt az, mikor a keresett 24127 4 | már a révész is alszik.~– Üff – nyögött nagyot Csuka Feri, 24128 17| igen szép hantok estek keze ügyébe, azokkal kezdte a macska 24129 8 | amit rád hagyok. Szegény ügyefogyott Béni bátyádnak nem adsz 24130 39| hanem azért, hogy nemzeted ügyéhez hűtlen akarsz lenni, velem 24131 42| jelen legyek, legtitkosabb ügyeibe is beavat; de ezt a szerencsét 24132 39| elvállalta nagyanyjának az ügyeit, többek között az ő kizáratását 24133 10| s bonyolult kancelláriai ügyek kívánták jelenlétét. A bérkocsi 24134 10| hogy a legbonyodalmasabb ügyekben kísérleteket tesz velem, 24135 30| a táncolók beszédét? Ki ügyel kézszorításaikra?~– Milyen 24136 25| mentette az, hogy a tejre kell ügyelnie, el ne fusson a tűz mellett; 24137 42| valaki rohan a szuronynak, ügyeltek rá, hogy meg ne szúrja benne 24138 16| szerencsésen viszi neki az ügyes kocsis a hátulsó tengelyével 24139 37| Szép, délceg alak, a testi ügyesség, edzett egészség, életkedv 24140 9 | példányszerű volt. Hanem ügyességéről a pörös dolgok elintézésében 24141 4 | mikor a levelet átadta az ügyésznek. Ilyenkor legerősebb divináló 24142 29| főhercegnővel?~– Éppen a ti ügyetekben jártam.~– A mi ügyünkben? 24143 21| élcet valami elkövetett ügyetlenségért. Neki már meg kell nyugodni 24144 37| fogja, hogy nem fáj, és ügyetlenül? Vagy bort fog inni rá, 24145 17| belülről kihangzó, jobb ügyhöz méltó kitartással püfölt 24146 12| Mauler és Pacsnik urak ügyleti komolysággal odaszámlálták 24147 12| Kalender úr csengetett, mire az ügyletszobából egy kopott ruhás fiatalember 24148 35| valami meg nem hallani való ügyről; mámoros rongyhad bóbiskol, 24149 29| ügyetekben jártam.~– A mi ügyünkben? Ne is mondd tovább. Kitalálom 24150 28| rebegve:~– Én apellálni fogom ügyünket.~– Hová? Én vagyok a fő!~– 24151 27| akinek mindenét elharácsolták ügyvédek és assessorok; amitől aztán 24152 4 | jó gondolatom van. Írok ügyvédemnek, s ön szíves lesz a levelemmel 24153 40| színészért, s dühös volt az ügyvédére, amiért megakadályozta, 24154 10| rosszat tud az ellenfél ügyvédéről. Nem maradhat olyan pici 24155 37| Akkor keresek magamnak más ügyvédet.~– Keressen a nagyasszony.~– 24156 10| embertől, hogy az ellenfél ügyvédét is megrohanja e perért, 24157 10| miszerint az ellenfél érdemes ügyvédjét az iskolából kicsapták stb. – 24158 39| Oda igazították Kálmánt az ügyvezetői szobába, hogy ott fogja 24159 37| elvállalja az ő exhaeredatiójának ügyvitelét? – Azután vállat vont. – 24160 7 | Vityilló?” Uhhahaha! Bruhehehe. Ühühühühü! Jaj de nevetett minden 24161 42| ami az apa a leányához.~– Ühüm – köhintett bele cinikus 24162 2 | nagyon sokáig a pásztorhalmon üldögélve, s mikor már a hazatért 24163 40| ellankadtam volna, ha az nem üldöz, hogy holnapra kenyér kell! 24164 5 | ismerjenek. – Mert eljöttek az üldözés napjai, és a kínzó hosszú 24165 2 | jelent”, úgy a „jelen” üldözhesse valamikor a „jövendőt”.~ 24166 20| a sziklák közé senki sem üldözhette.~Hanem ott egy pillanatra 24167 2 | hogy valamint a „múlt” üldözi most a „jelent”, úgy a „ 24168 22| a szekere után, hogy nem üldözik. Hiszen nevettek rajta. 24169 4 | megérkezett a révkunyhóhoz, az üldözöttek már rég csendesen aludtak 24170 10| botrányok: jogos önvédelme egy üldözöttnek.~Kálmán kifőzte, mint védené 24171 41| amíg az magához a szép üldözőhöz fordult, s attól meg is 24172 47| kevélység – kik éltében üldözői voltak, rég a porban alusznak 24173 1 | kikaptak rajta, s aztán ő is üldözte a diákot. Akárhányszor meglátott 24174 35| kisegítve.~Az utcára aztán nem üldözték; sőt rögtön becsapták utána 24175 2 | magát a legfőbb hatalom üldöztetésének tette lészen ki? Mi védelmezi 24176 34| határától a másikig engedi magát üldöztetni, s megint visszatér; az 24177 5 | kínzó tudat alatt, hogy üldözve vagy, hogy fejed, vagyonod 24178 3 | felsegíté Biróczyt az első ülésbe, maga amellé ült, Csuka 24179 16| utoljára is leszállani az ülésből, s zablájánál fogva vezetni 24180 6 | idefenn; kiket a késő estig ülésező törvényszékek sem tartanak 24181 25| lekiáltott a fiára: – Jó ülést csináltál az úrfinak, gyerek?~– 24182 10| hogy türelmetlenül fölkelt ülhelyéből, s elkezdett alá s fel járkálni 24183 15| uraságok felkeltek volna ülhelyeikről, előlépett monsieur Henry, 24184 2 | Egykor tán velünk együtt ülhetne katedrát, sőt annyira vihetné 24185 14| gyönyörűség volt.~Egymás mellett ülhetni a bálványozott gyermekkel; 24186 9 | mind a kettőnket, s aztán ülhetünk a tömlöcben nagy méltán. 24187 37| hogy ha ide kerülök, ne üljek itt magamban, légy itt te 24188 36| mintha egy ismeretlen ember ülne, arcával két karjára borulva 24189 25| Kálmán pompásan felelt, de az ülnökök között volt egy ellensége 24190 25| nagyasszony ezt majd elhiszi, s az ülnököt fogja szidni, nem mást.~ 24191 24| formájától a kedve.~Minden ülő- és fekvőhely fehér gyolccsal 24192 20| össze az egymás mellett ülők körül, a fényes kristályboltozat 24193 34| mindent a fonal másik végén ülőnek.~Elmondta neki, hogy Egyiptomban 24194 22| fordítá lova fejét a kocsiban ülővel. – S mármost hallgasson 24195 22| székeken, lócákon körül ülték az asztalt a meghívott vendégek, 24196 9 | Wellingtonokat titokban ültesse el a mama tulipános virágágyába.~ 24197 31| pástétomot, csak ingyen ültessék mellé az embert, az a potya, 24198 33| földet a krumpli növényeivel ültessenek be. De így is nehezen akart 24199 34| mikor útja mellé szőlőt ültet, magában arra gondol, hogy 24200 33| foglalni.~Az asztalfőhöz ülteté a házigazda Cilikét, jobbra 24201 37| határozva, hogy magukhoz ültetik őt a saját gyorskocsijukra. 24202 14| szélére egy kötő asszonyt ültettek volna, sohasem lepték volna 24203 4 | szerencsére a part tele volt ültetve fűzfával, azon kikapaszkodott 24204 2 | Onnan zúgott alá sátoros ünnepeken a Rákóczi-harang nagy felséges 24205 7 | félelme a veszteség miatt. Ünnepelt ember, aki amellett boldog. 24206 22| bandájával szerenádot adtak az ünnepelteknek, azután hagyták őket aludni, 24207 15| eszmét, mivel lepje meg az ünnepeltet; valamint hogy ő gondoskodott 24208 25| legmagasabb állásig. Szeretve, ünnepelve, irigyelve lehetsz, s nem 24209 20| magyarul; behívják családi ünnepélyeikre, emlékeket ajándékoznak 24210 27| előre meg voltak híva az ünnepélyekben részt venni.~A Decséry-palotában 24211 15| megmagyarázható különösség. A családi ünnepélyen nem grófok, hercegnők az 24212 15| volna zárjelenete a családi ünnepélynek; de mielőtt a magas uraságok 24213 35| S aztán siess, hogy az ünnepen jelen légy, mikor a Szent 24214 24| Megy kend mindjárt az ünneplő ruháját felvenni! – riadt 24215 24| mágnás urak aranyos magyar ünneplőruhájától sem fog magyarul tanulni 24216 33| ünnepély van, megjelenek ünneplőruhámban; ahol nagy hazafit kell 24217 5 | ígérte, hogy azt a legelső ünnepnapon felveheti; de hamarább nem. 24218 1 | belekotorászni a rejtélyes üregbe, hogy annak elefántcsont 24219 31| lesi minden látcső a páholy üregét. Iszonyú hőség van, a szív 24220 44| legfényesebb költője. Az utcák üresek voltak, senki sem nézett 24221 28| nagy kihallgatási termet üresnek találta, végigsietett annak 24222 37| szerencsés. A szívében ugyan üresség van, mint a Szaharában, 24223 40| mellett, hogy a léhaságot, ürességet, könnyű erkölcsöt, asszonyi 24224 19| egyik harminckét poharat ürített, a másik hatvannégyet. Az 24225 39| hogy még egy búcsúpoharat ürítsenek a „Vörös Ökörben” régi jó 24226 18| volt akkor, a csájához rác ürmöst ittak és rác nótát énekeltek. 24227 25| abban a palackban fehér üröm, dióhéj, narancshéj, amitől 24228 37| helyén. Akkorra talált valami ürügyet elutazhatni valamerre.~Ha 24229 39| fizetek. Ha nem teszem, üss agyon.~– Borcsay! Ráemlékezzél, 24230 4 | másik félt… Vajon melyiket üssem agyon?~ 24231 4 | magasra felviaszkolva, hegyes üstökben viseli.~A képe nemhogy ragyás 24232 40| millennium közeledik! Jön az üstökös bizonnyal. A zsíros parasztból 24233 47| egymással, nem karddal, nem üszökkel: hanem iskolákkal, gyárakkal, 24234 10| szétrombolá az ostromló fél minden ütegeit; elővette az összes környezetet, 24235 2 | mind hanglejtési, mind ütenykülönbségi változatainál fogva. – Mondja 24236 35| közepett elnökölt, és verte az ütenyt valami utcariasztó dalhoz.~ 24237 27| össze soha. S az az egy ütés, amitől a kezén két köröm 24238 3 | holmi vékony pálcának az ütése meg nem érzik azon keresztül.~ 24239 35| át a neki szánt oldalba ütéseket, míg az ajtóig el tudtak 24240 1 | ólommal beöntve, amik egy ütésre minden deszkakerítést bedöntenek, 24241 35| arcot csinált.~– Láttátok ez ütést? Mikor Bécset ostromoltam, 24242 23| felsőbbek engedelmével” ütheted le a sátorkaróidat.~– Hát 24243 9 | veres rézpénzt!~Hogy nem ütheti a hátához!~Tréfálni akart 24244 31| minden rondasága lepi. Itt ütik fel sátoraikat a fokhagymás 24245 18| De nem oda Buda! Nem ütjük azt azzal el! Ismerem én 24246 27| és Szmolenszket. Tizenhat ütközetben láttam a halált mellettem 24247 33| összeverekedtek, egész ütközetek folytak az utcán. A ruhájáról 24248 41| vármegye minden szellemi ütlegeit felszedje a hátára minden 24249 35| ki ne osztott volna, mely ütlegekért viszont Tseresnyés uram 24250 18| összeveszíteni; mikor aztán ütlegre került a sor, akkor elszaladtak, 24251 30| mozdulatokat tenni, a guta ütne meg ijedtünkben: így pedig 24252 16| kis piszok.~Berti meg se ütődik ezen. Megmondja a kocsisnak, 24253 3 | kártyát egyenként az orrához ütöget, míg a veres kétszem elő 24254 4 | káromkodott: csak a fejére ütögetett az öklével gyöngédeden a 24255 22| Katinka, korbácsnyelével ütögetve azt az átkozott protocollumot.~– 24256 24| vagyok mindig a sarkában. Nem ütöm, verem, nem szidom én a 24257 16| Üthetik azt mindenféle ütőeszközzel, akkor meg éppen hátrálni 24258 3 | kályhák számára csöveket ütöttek keresztül a falakon, s most 24259 21| helyzetet foglalva a lovagnővé üttetés szertartásához, mialatt 24260 12| észreveheti Kálmán, hogy az iroda üvegajtajának függönyén át folyton figyelve 24261 35| úgy csapta be maga után az üvegajtót, hogy minden üvegtábla csörömpölt 24262 20| meglátszanak az erei, mintha üvegből volna, egész a szívéig látni. 24263 24| jönnek a morva társzekeresek üvegedényekkel, gyolccsal; azok hírül hozzák, 24264 27| már így kell lenni. Van az üvegesnél és a porcelánárusnál még