| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Eppur si muove – És mégis mozog a föld IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Part
24265 16| mind az egész orvosságos üveggel fel találja hajtani – hát 24266 32| lángszínű georgina, akkor még üvegházi ritka növény gyémánt boglárral 24267 35| az üvegajtót, hogy minden üvegtábla csörömpölt bele.~– Rákönyökölhetsz 24268 1 | senkit sem ismer; azzal az üvegtekintetű szemmeredéssel, azzal az 24269 23| nagyszerű monológját: „Tombolj! Üvölts! Hiszen neked nem adtam 24270 16| az ajtót, s re infecta, üzenete elmondása nélkül visszament 24271 42| nem tudta önre bízni az üzenetét, ha már ide küldte. A levél 24272 12| mi az?~– Decséry főispán üzenetével jövök. A főispán hazamegy 24273 47| serege hord mulató népet, üzért, utazót, s vontatja a rakott 24274 37| szerencsésen a francia bankár üzletszobájába, s ott előmutatta a váltóját, 24275 24| búzát, amit augusztusban ugarba vetettünk. Ezen a tájon 24276 46| pantomimikával mutatta, hogy ugat – melyre aztán Csollán Berti, 24277 17| futott be a városba; ordítás, ugatás, bömbölés, sikoltás hangzott 24278 17| neki a fának! Üvöltött, ugatott mind a kettő dühösen a macskára 24279 39| melyeknek akármelyikéből ugorhat ki egy összeesküvő carbonari 24280 33| hozzá, s a mártáshoz zöld ugorkát vagy veres céklát és burgonyát, 24281 4 | szól, s akkor egyszerre ugorni és szaladni hozzám!~– Megértettem.~– 24282 32| barátom! – kiálta, nyakába ugorva az ifjúnak. – Hát mi hír 24283 36| olvas, kacag és táncol, ugrál, s ami fődolog, mind összetapossa 24284 17| puttonyból apró gyerekek ugrálnak ki, azok is táncolnak, akkor 24285 4 | tud-e?~Az ilyen szerteszét ugráló kérdésekkel szokta Korcza 24286 3 | taplótól; a rajta levők aztán ugráltak ki belőle, kinek orra törött 24287 3 | értve.~– No hát öreg. Ad ugrandum.~– Én nem ülök fel. Én sietek – 24288 21| fordította a puskának, s egy ugrással a medve előtt teremve, olyat 24289 22| látta, hogy egy lovagnő ugrat a kocsija mellé, akiben 24290 16| hogy Csollán Berti nem is ugrik, de repül ki a hintóból, 24291 3 | torokköszörülése. A diákok talpra ugrottak, körülkefélték a tógáikat, 24292 4 | fiskális úr nevét olvasta. Ugyanahhoz kapott Sándor pajtása is 24293 1 | iratcsomó, az asztalba fúrva ugyanannyi szeges végű kalamáris. S 24294 22| korbácsa gombos végével ütve ugyanannyit az asztalra.~– Kérem szavaimat 24295 1 | májusban kiadott, a másikban ugyanazoknak júniusi visszavonását.~A 24296 44| felelt az utazó.~Hajh! ugyane helyről három nappal előbb, 24297 30| mondok. Azt is megtudtam ugyanezen az úton, hogy ön közel van 24298 28| hogy célt érnek vele. – De ugyanezt a célt éri-e el Magyarország, 24299 2 | magát megszabadítsa.~Barkó ugyanoly hideg lárvakemény arccal 24300 46| legfinomabb felsőkabátot vette meg ugyanott a Kohlmarkton; amely öltöny 24301 12| mindenki kinevetne vele. Úgyde nem én mondtam, hanem Széchenyi 24302 7 | királynak és a királynénak, úgymint az igazgatónak és nejének, 24303 7 | te? Lityipátyi Vityilló?” Uhhahaha! Bruhehehe. Ühühühühü! Jaj 24304 2 | tőlünk erővel elvettek, újakat építsünk; még alig száradt 24305 14| mindennap.~A téma mindennap újból ajánlkozott.~A decséri palota 24306 47| elmaradtak, nem ismer őseire az újdonszületett palotasor. A Duna tükrében 24307 35| maradványa volt; a két darab újdonúj ezres tárcája fenekét őrzé.~ 24308 28| messzeségben szakítja meg az Újépületnek nevezett rengeteg kaszárnya; 24309 28| akarok. Félelemmel tekintem újítástok minden mozdulatát. Elvesztetitek 24310 21| azt a kis medvebocs egyik ujjacskájára. Egészen rá való volt. Ott 24311 21| Katinka saját finom fehér ujjacskáját mártogatá a lőporos tülökbe, 24312 18| Add ide azt a gyűrűt az ujjadról.~– Ez a feleségem jegygyűrűje.~– 24313 4 | kártyások le szokták vakarni az ujjaik hegyéről a bőrt, hogy a 24314 4 | azt fel, s látszott finom ujjain mennyire óvakodnak be nem 24315 1 | tud; mivel hogy a két keze ujjait nem tudja egymásba tenni 24316 18| Felkeresem vele azt, akinek az ujján maga szép asszony örömestebb 24317 21| Katinka pedig a legkisebbik ujjának a hegyét mártá bele a fekete 24318 20| Csollán Berti gyűrűje minden ujjára tág volt.~Kálmán nevetett 24319 20| lehúzta a karikagyűrűt az ujjáról s mutatta Kálmánnak.~– S 24320 43| dicső szellemeink, kikben újjászületünk, lesz életünk, melynek szűk 24321 44| kézszorítás alatt a középső ujjukat befogják.~Most az utazó 24322 31| színházat is magában foglalja; újkori stílban a város felé fordult 24323 35| lázadás támadt; a Garák és Ujlakyak letaszították őfelségét 24324 2 | Mikor ismét felhúzták az újon felépült toronyba, nagy 24325 14| megye határán megjelen holmi újoncozás és adóügy végett, ott egy 24326 37| eldobott fidibuszt felvette újrahasználás végett, s hogy a cselédeknek 24327 42| de másnap már megint csak újrakezdi vele a kendezést.~Aszályi 24328 12| kicsit, hogy a régi bajtárst újraláthatja. Megtudta tőle, hogy most 24329 28| amit a verítékes jövendő újrateremt. Koldusok nemzete vagyunk, 24330 24| hírlapot?~– Nem biz én. Az újságba csak azt írják, amit a felsőbbség 24331 32| szeretett gyermekem.~Olvastam az újságban, amit a nyakamra küldenek, 24332 34| elfojtott elmésség kitört az újságíróból, s kárpótolta magát teljesen 24333 33| bőrkötény. Kezében pedig egy újságlap van. Körülbelül akkora terjedelmű, 24334 38| hideg téli széltől.~És az újságok nem voltak tele keserves 24335 24| javát. Nekem nincs szükségem újságra.~– Hát a hazai költők műveit 24336 27| kunyhóiba mint betegek ápolója, újszülöttek keresztanyja, s mostohagyermekei 24337 20| jelölik az állomásokat. Ulixes és Circe története. És aztán 24338 35| akiben mindenáron Czillei Ulrikra akart ráismerni, s biztatta 24339 37| Biróczy pedig megmondá az ultimátumot a bárónak.~– A jegyzőnél 24340 33| mű tendenciája nagyon is ultra democrata; a tizenötödiknek 24341 40| hazatértét. Hogy az idő unalmassá ne váljék, s az ebédet is 24342 34| hogyan űzték el egymástól az unalmat?~Ott azután magyar földre 24343 16| kérdése a pincérhez.~– Kabale und Liebe von Schiller, a színházban.~– 24344 10| méltatlanul rágalmazzák; vádlói undok, ördögi méregkeverők; a 24345 39| Cilike a sértett szűzérzet undorával fordítá félre arcát. Ez 24346 1 | oly ostoba nóta; szövege undorító, dallama sületlen; csupa 24347 24| szemérmesen letelepült hajadont.~– Une beauté rayonnante. – Monda 24348 37| hogy ellenük lépjek fel!” – Ung megyében pedig megtette, 24349 37| protestáns volt; ha pedig Ungba került, ott kezet csókolt 24350 22| földesúrnak sikerült a messze Ungvárról elhozatott színésztársulatot 24351 1 | arról másolatot venni, vagy unikumnak marad a krónikában, és nem 24352 1 | költeményekhez, amik eddigelé még unikumok.~– Kérjük felolvastatni.~– 24353 1 | Barkóé volt az. S erre unisono felkiálta a többi „quaeras!” 24354 33| fiatalság, az iskolák, az universitas évről évre népesülnek, s 24355 28| nemzeti nyelv; Pesten az universitás, az egyházi hatalom Fehérvárott, 24356 4 | fát vágatok velük, mikor únják magukat.~– Mind tudom én 24357 34| ceremoniája közé, vagy az Unkiars-Skelessi békekötés zárpontjai mennyiben 24358 9 | valamit; ha pedig meg találja únni, csak adja oda az „audiat”- 24359 34| öregasszony, ki elküldted kedvenc unokádat Magyarországból, hogy ne 24360 22| testvérhúgom – felelt Kálmán.~Csak unokahúga volt; de jól esett szívének, 24361 7 | szándékkal vezette nagyanyját és unokahúgát a színházba, hogy ma ennek 24362 15| nevezte, ha beszélt velük; kis unokáit „dominusoknak” titulálta; 24363 28| magatoknak a divatot, s unokáitok rongyban fognak járni. Felháborítjátok 24364 5 | hibát helyre akarta hozni az unokájában Jenőyné asszony. Annak a 24365 34| Nem is volt rest Jenőyné unokájához leveleket írni. Levelei 24366 15| téged” magyarul? – tudakozá unokájától Pál gróf.~Erre a piros arcú 24367 5 | hogy minekutána Kálmán unokámat oly irgalom nélkül kitaszították 24368 24| lesz, azt én elvetetem az unokámmal!” „Óh – mondok –, nagyasszonyom: 24369 23| fölszentelhesse, s e feladat unokaöccsére jutott, meg is történt egy 24370 13| szándékolt útból, s az ifjú unokaöcs ajánlkozott, hogy majd ő 24371 3 | ugyan egy hetvenhetedik unokaöcsém Ázsiában; ott lakik mindjárt 24372 42| maradt szívében más, mint az unottság; még lejjebb hangolva az 24373 38| Aszályi a társaság nevében unszolni kezdé Bányaváryt, hogy énekeljen 24374 24| minden vendégét, míg bele nem unszolt a felhordott drága jóból; 24375 32| össze, a dolog új volt, nem unták még meg; s a kétséges jellemű 24376 42| ha visszagondolt rájuk, s untatá amazoknak a ragyogása. Dorotheát 24377 33| koromban ott láttam. De talán untatom is önöket ezekkel a régi 24378 37| élvezeteket, színházak, báltermek untig adtak Béni bácsinak gyönyörködnivalót. 24379 3 | egy a saraglyába hátul. Upré, pupos.~Jenőy felelt neki.~– 24380 27| vedlett rókaprémes öreg uracskák, hímzett frakkos külföldi 24381 20| valamint a Decséryek egy uradalma. Bálvándy azzal vette rá 24382 33| ellene az irtózata, hogy az uradalmakban puskás csőszökkel kellett 24383 14| nevezetes acquisitor. Ő uradalmakra spekulál. Óriási vagyont 24384 20| hanem midőn valami nagy uradalmat kap valaki ingyen, királyi 24385 29| szándékkal, hogy átlovagol az uradalmi kasznárhoz; az jobban ért 24386 19| vagyunk hivatalosak a kordicai uradalomba. Elmegyünk mind, ön is velünk 24387 20| engedett magával alkudni.~Az uradalomhoz csakugyan húsz falu tartozott, 24388 9 | Eljár Korcza úrral, ki nagy uradalomnak jogigazgatója, az urbarialis 24389 20| bajuszú bogarak; egyedüli urai annak az erdőnek. Határozataikat 24390 22| fogalmaznia. S valamennyi bírák uraimék, amiért egy esztendei nem 24391 10| kétséges pontjai miatt nagy urakból koldusok lesznek.~Vagy pedig 24392 33| ivadékai újra aláesnek szegény urakká, szegény diákokká. Tudósok 24393 23| ijedj meg. Nem ilyen nagy urakra számítok. Vannak nekem jó 24394 17| a nagyméltóságú főnemes uraktól, hogy a nem várt esemény 24395 4 | meglepte volna az abban uralgó választékos pompa; hanem 24396 26| többiről.~Kálmánnak a bámulat uralgott minden egyéb érzelmein. 24397 39| bizonyosan a jó ember fog ismét uralkodni s gondja lesz rá, hogy a 24398 10| plánumát. S ebben a tekintetben uralkodói kérlelhetetlenséggel járt 24399 27| érdemrendeket hordok hét ország uralkodóitól. S jön egy pelyhes szakállú 24400 14| egyedüli nagyhatalom a világon.~Uralkodók sainte alliance-a, pártok, 24401 4 | mely elveszti gondolatai uralmát, mikor egy tisztes öreg 24402 41| jóból, hogy vége felé per „uram-bátyám” kezdte traktálni a herceget. 24403 12| jövő ifjúhoz: „volt-e már uram-öcsém korhely?” Ha e furcsa interpellációra 24404 40| minden ember!~Tseresnyés uramban felforrt a harag e hármas 24405 5 | semmiféle ünnepek, édes urambátyám – mondta Kálmán –, hanem 24406 40| Wasztl volt az, ki Tseresnyés uramnál rendelt meg magának kordovány 24407 9 | meggyőződtem. Hanem azt jegyzem meg uramöcsémnek, hogyha minden koldusnak 24408 35| Hanem azután engedelmet kért uramöcsémtől, hogy nem megy be vele a 24409 24| hogyan?~(Már bizony Tóth Máté uramon olyan öltözet volt, mely 24410 39| falkerítés, melyeknek kapui két urasági kertbe vezettek. Az egyik 24411 9 | Legalázatosabb szegény szolgája uraságodnak! Mit tetszik parancsolni?~ 24412 12| mulatságokon, minő előkelő uraságokkal ismerkedett meg, minő fényes 24413 38| beszerezni a könnyűvérű uraságoktól. – Mindannyian csókolták 24414 46| van meghagyva, hogy minden uraságomtól kitelő pompával szállítsam 24415 3 | jeleneteit, amik mulattaták az uraságot nagyon. No, majd segít ő 24416 4 | nagyságos asszonynak, sietett be úrasszonyához bejelenteni a jövevényt, 24417 11| azzal, mintha valaki az úrasszonyt szolgálónak nézné el, s 24418 16| szépen, s nevettek nagyot az úrasszonyukon.~Óh, azt Katinka nagyon 24419 33| udvari kegyenccé, paloták urává; egyet változik a világ, 24420 9 | uradalomnak jogigazgatója, az urbarialis törvényszékekre, s oly szorgalommal 24421 10| bírja végét vetni.~Márkális, urbáriális perekben torlatot képez 24422 25| Levele együtt érkezett Korcza úréval, ki a nagyasszonyt megelőzte 24423 3 | Fogadni mernék, hogy az az úrféle nevetni fog e jeleneten. 24424 4 | sárba; én agyonbosszantom az úrfiakat, s fát vágatok velük, mikor 24425 5 | alaposan megegzaminálja az úrficskát, azon mnemotechnikai feladványt 24426 25| egyes”, s ráköszöntötte az úrfira. Abból azt úgy kell kotyogtatva 24427 24| sem álltak sehol Kálmán úrfival, mikor szállás után kérdezősködött. 24428 45| pamlagra. Az asszonyság előkelő úrhögy, s ha a lelki gyötrelem 24429 39| a másik Csollán Katinka úrhölgyé. Az úri lakházak homlokzata 24430 17| legények és azoknak kackiás úrhölgyei, kik a hátulsó padokon másznak 24431 12| ismerkedett meg, minő fényes úrhölgyekkel mulatott. Ez az igazi út 24432 12| De kár az excellenciás úrhölgyeknek a rám való várakozásban 24433 42| torzított pofával mosolygott az úrhölgyre.~Katinka most fogta csak 24434 4 | fel ne dűljön. 9-no. Az úriszéken az elítélt delikvensek megcsapatásánál 24435 9 | nemét Kálmán, s mikor az úritörvényszéken a krimináliákra került a 24436 37| kormánypárti ókonzervatív úrként viselte magát, mint akárki 24437 14| A decséri palota valódi úrlak volt. Volt annak pompás 24438 14| bírói székben, ott szavaz az urnánál, ott suttog a boudoirban, 24439 35| odahaza is mindig megnéztem az úrnapi processiót; mikor a molnárok 24440 7 | volna. Kálmán öcsém arra az urnára feltette Béni bácsi egyik 24441 11| mosolygással tudatá vele, hogy úrnője itthon van számára; csak 24442 16| elmondása nélkül visszament az úrnőjéhez. Képzelhetni, hogy miket 24443 16| üzenettel volt megbízva úrnőjétől, amiért is Bertók urat elfogván 24444 21| túlsó oldalára, igen helyes ursopsychologiával okoskodván akként: hogyha 24445 25| lássa többé, érzé a nagy űrt, mely utána fog maradni 24446 35| veszélyben forgó felséges urukat iparkodtak az ajtón kivonszolni; 24447 1 | a rosszcsont észrevett, „usgye fóre!” felkerekedett, neki 24448 35| criminalis executiót az usurpált ablakvánkosért, s úgy megrakja 24449 12| acquisitor, ő pedig csak usurpator. Ez nem helyes jogcím. Két 24450 40| denunciálja, barátait ellene uszítsa; legérzékenyebb sebeiről 24451 10| S neki, mint Tantalusnak úszkál a szája előtt a gazdagság, 24452 6 | időt”, a „Harisnyatakács és uszkárnyírót”. Sőt néha annyira megy 24453 12| a hullám, melyben együtt úsznak a szirének és a vízbe fúló 24454 12| tengerparton, kar karba öltve, s úsznánk ugyanabban a hullámban.~ 24455 27| már kezdett a világ vérben úszni; mint mikor a lovas katona 24456 13| comtesse-nek a délibáb tengerében úszó szigeteket, tündérmeséket 24457 17| publikum elkezdte a kutyákat uszogatni.~„Alló Szuitli! Fogd meg 24458 13| be hozzá, mint aki most úszta át a Dunát, s maga is örül 24459 3 | a túlsó széle felé; aki Uszubu dédapámról maradt el odahaza; 24460 34| gyönyörködnek, s haladj a te fényes utadon előre s emeld fel az élet 24461 28| kedveltem, ha félretérsz mostani utadról, hogy poéta légy, bizonyosan 24462 40| akinek csodálatosak az ő utai.~Csak hát jőne már Jenőy 24463 34| girlandokkal szegélyezett utaival, gránátalmás kertjeivel, 24464 1 | gyalog elvándorol messze utakra, s kutat ősrégiségeket. 24465 6 | a gravaminákról, a rossz utakról és jogtalan katonai túlkapásokról, 24466 20| kétségbe voltam esve az utálat miatt, megsértve a legdurvábban, 24467 5 | legfertelmesebb módikat. Már micsoda utálatos hábitus ez a redengó megint. 24468 36| mert azt a régi bőrömet utálom és levetem. Majd meglátod, 24469 5 | ellenkező rendszert szabott. Utalva is volt a természettől, 24470 24| többet számított a Kálmántól utalványozott huszonötnél.~Tóth Máté uram 24471 40| terített asztaláért fele utamról e pusztából visszatérek. 24472 5 | esett a külföldön; a neje is utánahalt, ezeknek a fiuk volt Kálmán.~ 24473 39| Azt hitte, hogy az a gitár utánajött láthatatlan lábakon, s egy 24474 21| történt volna, hogy a medve utánakapaszkodott volna, s mikor utolérte, 24475 13| francia képes.~Kálmán is utánamondta az áment. S úgy tetszék, 24476 22| előrelépést, s a kedves meglepetés utánozhatatlan hangján kiált fel: „Kálmán!” 24477 14| talpát meg tudta csókolni; utánozta a délceg megállásokat, hogy 24478 25| jóakarói mindannyiszor, mint utánzandó mintaképet.)~Kálmán gondolá 24479 33| kötelesség a családfőre marad. Utasítani a vendéget, hogy melyik 24480 35| jutott nagyanyjának keserű utasítása: „keresd fel a legpiszkosabb 24481 35| legpiszkosabb kávéházat”.~Ez utasításnak a legjobban engedelmeskedett, 24482 12| egyedül, segélytelenül, utasítatlanul nekiindult a kietlen világnak, 24483 13| szava Kálmán számára is; utasító, hogy majd a kulcsár el 24484 35| Felkerestem Génuában, akihez utasított; s nem bántam meg. Aztán 24485 29| minden vendéget elfogadni van utasítva, s orvosi belátása szerint 24486 29| Nem merte megkérdezni az utasoktól, azok sem sokat nézegettek 24487 16| A kastélyból lejönnek az utazandók. Egy nehéz termetű asszonyság, 24488 13| előkészületek egy alföldi utazáshoz azokban az időkben.~A hercegnő 24489 32| fel fogom hatalmazni, hogy utazásodban mindig ellásson a szükséges 24490 37| szép asszonnyal gyöngéd utazáson, éppen így elvesztettem 24491 12| fogok lenni. Nekem ez a pénz utazásra kellene. Nagyanyám gazdag; 24492 25| boldogságban, hogy egy kocsiban utazhassék szíve bálványával. Az egész 24493 37| hogy Bálvándy grófékkal utazhatik egy szekéren.~Biróczy is 24494 12| porból; mert én most nem utazhatom.~– Beteg vagy?~– Igenis: 24495 25| úrfi ezen utazik. Ki tudja, utazik-e még ezen a tájon valaha? 24496 32| rám nézve az, hogy miért utaznám én Egyiptomba?~– Úgy? A 24497 46| ezüstfogantyús, tükörablakos nagy utazóbatárt, amibe három lépcsőn kellett 24498 44| kérdést intézni a hírhedett utazóhoz:~– Vannak-e tehát még Magyarországon 24499 33| sorompónál rabolták ki az utazókat. Ez az utca itten végtől 24500 16| szemközt jövő utcát; mondván az utazónak: „Hova mennél tovább? Itt 24501 47| hord mulató népet, üzért, utazót, s vontatja a rakott kikötőkbe 24502 34| úton jött magyarországi utazóval, kinek neve: báró Bálvándy.~ 24503 34| öregasszony Kálmán külföldre utazta óta felköltözött Pestre. 24504 5 | keservesen kenyeret keresni. Hadd utazza be az országot gyalog; hadd 24505 32| ő kitalálta, hogy miért utazzék oda.~– Szerencsés utat neki, 24506 40| neki, hogy este van.~Az utcaajtó be van már zárva, mint szokott 24507 40| szakácsné hiába szaladgál ki az utcaajtóba lesni, hogy jön-e már; mert 24508 8 | Cilike és a nagyasszony az utcaajtóból utánuk néztek, amíg láthatták 24509 10| főajtón bocsátá ki, s az utcaajtóig kísérte. Jutka asszony a 24510 43| alabástrom.~Most zörget valaki az utcaajtón. Kimegy a cseléd, megnézi, 24511 17| a két végét aztán annyi utcagyerek fogta kétfelül, amennyi 24512 37| szétterítgette a leveleket, utcagyerekek kergették a messze repült 24513 45| pusztán maradt a Magyar utcai kis lak; a jó öreg házigazda 24514 47| régi temetőket új városrész utcáival: a mostani háromnak is az 24515 33| Pestnek akkor ez volt a szélső utcája, ahol most vagyunk, ennek 24516 26| a város egyik népesebb utcájába, s ott egy emeletes ház 24517 36| melynek egyik labodával benőtt utcájában Bányaváry megtalálta azt 24518 44| kitértek előle a szomszéd utcákba. A halál félelmes nagy úr 24519 39| homlokzata más népesebb utcákra nyílt mindkettőnél. A hálószobák 24520 35| és verte az ütenyt valami utcariasztó dalhoz.~És aztán ivott mindenkivel 24521 43| élet, s a sírokat beépítik utcasorokkal! Az elvetett magból cédrusfa 24522 18| már az egész város, minden utcaszeglet tele van ragasztva a cédulával; 24523 1 | doboltatta ki a tanács az utcaszegleteken, „hogy a Dungót ne danolják” – 24524 20| keresztül, s ez alkalommal az útcsináló jobbágyok nem kevesebb mint 24525 29| fújt, és hó esett.~Amint az útféli csárda mellett ellovagolt, 24526 39| Azután a nők hazamentek az úthoz készülni és kipihenni magukat, 24527 35| postaszekér.~Mégis kifogyott az útiköltségből, s már Sopronban a zsebóráját 24528 38| parázs” ferbliben némi útiköltséget is beszerezni a könnyűvérű 24529 16| lókészségével.~Bizony megnézni való útiszerszám volt, amin megtette a parádét. 24530 23| fűzve.~Bányaváry nem hagyta útitársait gondolatokba merülni; tartotta 24531 32| Szerencsés utat neki, és jó útitársakat.~– Egy útitársának a neve: 24532 32| és jó útitársakat.~– Egy útitársának a neve: Dorothea!~Ez a szúrás 24533 37| befoglalta. Az utóbbi, miután útitársát hasztalan biztatta, hogy 24534 13| vitézül kiszabadíthatná útitársnőit. Fájdalom, a sors oly mostoha 24535 13| Az inas cipelte utánuk útitáskáikat. Kálmán és Biróczy a hintó 24536 39| respektussal kotródik félre az útjából. Reggel óta nagy híre futamodott 24537 22| írtál a szökevényeknek, sem útjaikba kerülni nem akartál, megőrizted 24538 22| megbántott asszony haragja útjain átkötöz.~Még most csak főzi 24539 16| összejárta a csalitok ismerős útjait, a csendes kis szigetbe 24540 2 | bandériumokkal, hogy hintettek az útjára a haza szűz hajadonai virágokat, 24541 36| Kálmán csak hallgatott.~Útjuk a gyümölcspiacon vitt keresztül. 24542 40| S minő apró kövek állták útjukat akkor! Most csak kövek: 24543 42| nagyon követelik tőlük az útlevelet. Soha pedig ember emlékezetére 24544 42| pedig ember emlékezetére útlevéllel nem utazott ez ideig senki 24545 4 | pótoljuk a gyakorlati év útmutatásaival, magánúton is tehetünk le 24546 6 | és „Cserni Gyurka”. (Ez utóbbiak természetesen a kockáztatott 24547 27| aki fontos ügyben jár; az utóbbié az elsőbbség. S ha aztán 24548 5 | körtét teremjen.~ ~Ez utóbbihoz hasonló kedélyállapotban 24549 5 | apácskámnak!”, holott ez utóbbinak már húsz év óta meg van 24550 41| lett volna elég módja az utóbbira, de az meg a szónoklattartástól 24551 17| fegyverzettel, amit jelenlegi utódai viselnek.~Az előadás már 24552 23| követi a diadal, az enyém az utókorra vár. Még bevégezve sincs.~ 24553 1 | fátyolt kellett vetni, amit az utókorral el kellett felejtetni; amire 24554 7 | fizetni a sorsnak; mert utólagos jutalma nincsen. Elhagyja 24555 37| messze feltátotta a száját az utolérhetetlen magyarázatára a siralmas 24556 3 | kapni a szekerest. Amint utoléri őket a szekér, a bennülő 24557 17| Azért is sietett, hogy utolérje, s miután Bálvándynak egy 24558 24| hogy az ötlovas fogatommal utolérlek.~– Megvárom, a főispán mit 24559 25| kor népének a te eszméidet utolérni röpte nincsen. Kukacok és 24560 13| francia divat véletlenül utolért. Jelen volt az öreg gróf 24561 3 | paroláztak vele.~Mikor aztán az utolsónak is a markába csapott, akkor 24562 39| volt nálam. Ma játszunk utolsót. Holnap megyünk „mind” Miskolcra.~ 24563 42| szemeket fölkeresni; de amióta utólszor látta könnyezni elvált neje 24564 37| pénzzé lehet tenni. De mi úton-módon lesz abból a váltóból pénz, 24565 37| környéken űzi borzalmas útonállásait. Ő ugyan nem fél, mert az 24566 6 | gondja sem volt.~Juristai utótanulmányát oly szorgalommal folytatta, 24567 34| szemeit.~Tehát azért volt az ő útraküldetése, hogy amazok elpusztuljanak! 24568 2 | egymást törte, hogy valami útravalót tömhessen a tarisznyájukba, 24569 3 | ajánlólevéllel, meg egy kis útravalóval. De bizony nem eresztelek 24570 34| hogy Decséryék ugyanazt az útrendet követték, amelyet ő; csakhogy 24571 24| főispánék megváltoztatták útrendjüket, s nem Kassa felé utaznak 24572 4 | igazán erre a „punctum de utri”-ra. – Nem kérdezem tőled, 24573 38| A jég hátán~Dicső úttörői a magyar múzsának, kik „ 24574 15| különösen az előtte nemigen tört útú magyar nyelven; azért rábízza 24575 24| előfogatok végett, amik a kassai útvonalban voltak megrendelve. Ha akarod 24576 37| Schinderhannes itt ezen a környéken űzi borzalmas útonállásait. 24577 37| Kálmán el fogja magától űzni ezeket az ő barátait, legelöl 24578 10| nőcsábító; ha van pénze, akkor uzsorás; ha nincs pénze, akkor csirkefogó; 24579 20| ragyogásodnak.” Aznap elmentem egy uzsoráshoz, s felvettem tőle kétezer 24580 20| Ebben igaza volt. Hogy az uzsorásnak visszaadta a kölcsönvett 24581 35| zugprókátor suttog vedlett uzsorással valami meg nem hallani való 24582 37| adósságok is, amiket csak nagy uzsorával lehetett rábírni, hogy aludjanak 24583 34| eltölteni.~Vajon hogyan űzték el egymástól az unalmat?~ 24584 36| azt mondtam volna, hogy „va banque!” vagy „semmi” – 24585 20| végig leégtek, szennyes vackok, szurtos cókmók, bűzös limlom 24586 12| van – monda, de a fogai vacogtak, s tagadták, hogy jól van –, 24587 41| szívesen látja egy kisz vacorára.”~A herceg nagyot nevetett, 24588 42| eltűntek. Áthelyezték őket Vácra, Gödöllőre.~Katinka egyedül 24589 3 | volna, hogy járulnánk az Úr vacsorájához.~Csollán Berti rendreutasítá 24590 36| annak rántott levesből álló vacsoráját.~Arra az egyre nem gondolt 24591 3 | igéjét, azóta nem éltek Úr vacsorájával: nekik az kell. – No, megálljatok, 24592 7 | odahaza a bárót, akiknek a vacsorájuk mind kárba ment ezalatt.~ 24593 7 | hátul.~– Hát talán nem is vacsorálsz ma?~– De addig talán elmúlik.~ 24594 43| hogy a beteg igen jóízűen vacsorált, alig hagyott meg valamit 24595 35| Mi ketten még ma nem vacsoráltunk, uram – szólt a varga –, 24596 10| találkozás tartott.~Amint a vacsorától fölkeltek, Korcza úr megtömte 24597 29| az útról érkezett vendég vacsorával való ellátásának.~Kálmán 24598 1 | Muskotályinak adatott meg ez új „vacuum Torricellianum” cet felfedezni.~ 24599 20| magával. Lőttem is nagy vadakat.~– De igen kérem kegyedet, 24600 10| hallgatá az ellene felhozott vádakat, fél lábát az asztal zsámolyára 24601 37| azokkal az aranyéhes emberi vadakkal; megterítve előttük a zöld 24602 20| hajtóvadászat, kivált ily magasrangú vadakra, mindig olyan hevély, melyben 24603 33| Berti kérdezősködésére a „vadállatok hecce” után azt felelte, 24604 14| én emberekhez jöttem, nem vadállatokhoz”; azok tartanak neki egy 24605 20| arcához emelve célzott a vadállatra.~Az anyamedve is észrevette 24606 22| hogy mit tegyen.~ ~A vadászat után az egész vendégsereg 24607 20| a magam vadját s a magam vadászát.~Kálmán ura lett indulatainak. 24608 20| merész vállalkozásban, hogy a vadászatban ők is részt vegyenek. Természetesen 24609 12| vadászni. Annál én egy szebb vadászatot tudok, ahol csak ketten 24610 21| menni.~– Máskor barátom, ha vadászatra mégy, saját fegyveremet 24611 27| irallal, hogyan lesz egy vadászból meg három tolvajból utoljára 24612 21| hősnője és a bajuszt kapott vadászcsapat követte a diadalszekeret, 24613 20| hölgytől. Neki vízmentes vadászcsizmái voltak.~– Ah. Hiszen egy 24614 21| Egyszer csak az előre haladt vadászcsoportból hátramarad egy alak, s csatlakozik 24615 21| egészen elfoglalta nagyszerű vadászdiadala; megmérte, hány arasz az 24616 21| félremélázott Kálmán, pákosz vadászeb elvitte az orra elől az 24617 22| Érezte a megaláztatást a két vadászkaland moráljában.~Ugyanazon férfi 24618 20| fegyveremet, s berohannék a vadászkörbe, kockáztatva, hogy meglőnek 24619 20| óhaját kifejezni, hogy a vadászkörnek egy olyan pontjáig, ahová 24620 20| ekkor lekeríté nyakáról a vadászkürtöt, s a völgy felé fordulva, 24621 21| vadásztársaság nekitelepedett a vadászlakomának. A szép zöld pázsit volt 24622 12| megyünk mi a Kárpátokba vadászni. Annál én egy szebb vadászatot 24623 20| kurtán feltűzött feszes vadászöltöny; s a darutollas férfikalap 24624 27| gyermek a gólyává alakult vadászról rajzolt palatáblájára. Az 24625 21| sors egy nap kétszer még vadászszerencsét sem ad.~Már alkonyodott 24626 27| emlegeti őt, s a gólyává lett vadászt már megtanulta lerajzolni 24627 31| csábításokat meg az új szavakat vadászta, azalatt elszalasztá azt 24628 20| erdőben pedig rögtönzött vadásztanyák voltak alakítva az összes 24629 21| elejtett medve, megbecsülteté vadásztársaival, hány mázsát nyomhat. S 24630 21| élcekért felförmedni! A vadásztársaságban minden szabad. Még a hölgyek 24631 21| fiatalembernek, ki minden vadásztársát megsértette azzal a nyilatkozatával, 24632 23| nevető arcokat világít meg. A vadásztáskából előkerülnek az estebédhez 24633 21| Nem addig van az. – A vadásztörvénynek szankciói is vannak.~– Most 24634 21| négy lövést négy különböző vadásztól, de nem jól találták; elvitt 24635 21| csergedez tova. Száraz gallyból vadásztüzet raknak, nyers vesszőre szúrt 24636 10| hölgy mit csinált, mikor a vádat végighallgatta? Nagyot ásított. 24637 2 | nagytiszteletű Járai uram.~– E két váddal szemben kétféle védelem 24638 40| uram, ő felkeresi a maga vademberét. Ugyan furcsa volna egy 24639 40| specerei-boltunknak a cége: „A Vademberhez”, kell nekem ez a kép boltcímernek 24640 40| hiszen éppen ez a derék a vadembernél!~Kálmánnak tehát ez az utolsó 24641 20| pedig odafutott az elejtett vadhoz, felkapta nyakánál fogva 24642 41| kémlelődni akárki is, mert azok vadidegen ábrázatok; egy lelket sem 24643 10| össze a titkok, miket a vádirat feltárt előtte, s megtudta 24644 20| helyett, s keresném a magam vadját s a magam vadászát.~Kálmán 24645 37| mutogassa pénzért, mint mexikói vadkirályt, vigye fel Bécsbe, vetessen 24646 4 | volt, aki tud ebédelni a vadkörtefa alatt; de az ingyent csakis 24647 4 | de az ingyent csakis a vadkörtefától fogadja el.~Amint beszállt 24648 10| legelőször is a felperesi vádlevelet, s elkezdett annak tartalmán 24649 11| szempontra, s írja meg a vádló ügyvéd replikáját.~– Nos, 24650 10| azoknak erkölcsi múltjába, a vádlóhoz való viszonyába, érdekeltségébe, 24651 10| méltatlanul rágalmazzák; vádlói undok, ördögi méregkeverők; 24652 2 | A rektor felolvasá azt a vádlottak előtt.~Öten mint főcinkosok: 24653 2 | szólok hozzátok, mint bíró vádlottakhoz, hanem mint atya gyermekeihez. 24654 21| az irgalmatlan ítéletet a vádlottakon.~Akinek már volt bajusza, 24655 10| ki mint színpadi bíró a vádlottat ennek dacára is el meri 24656 46| Ökörig”, anélkül, hogy a vadlovak elragadták volna; ott megállt. 24657 33| nyúlt fel, mint egy falka vadlúd. Még most sem dróthíd köti 24658 3 | megszólítá onnan a szekérből a vadlúdformán egymás után haladó fiúkat.~– 24659 20| ciher ropogott, felriadt vadmacska rohant előle köpködve, prüszkölve 24660 30| köveket kimozdítani s a vadmacskákat maga körül gyűjteni. Offenbach 24661 9 | ez a védelem rosszabb a vádnál! Eszerint ez a nyugtatvány 24662 10| védelmét, s a férj jellemének vádolását.~Pedig négy egész sűrűn 24663 2 | gyermekeihez. A vétekről, mellyel vádolva vagytok, meg vagyok győződve. 24664 21| veresfenyő.~Sivár, kietlen vadon, sem legelő állatnak, sem 24665 21| csúnya morgás keletkezik a vadonban; a hajtók rémletes ordítása 24666 20| többiek közé; onnan felülről a vadszőlő venyigéje szövetkezett sötétzöld 24667 39| pásztorfogantyús, görcsös, vadszőlővenyige-botra, ami akkori divatpálca volt. 24668 20| kőzött, mik összeverődtek a vadvenyigével, iszalaggal; s ahol egy-egy 24669 27| üt, míg Kálmánnak minden vágása tökéletes élvágás.~Azzal 24670 7 | végigpróbálta rajta a vívóiskola vágásait, egymás után, alsó-felső, 24671 7 | alsó-felső, külső-belső vágásokat, a fintákat, a cselcsapásokat. 24672 3 | bajuszával fedett komoly vágású ajka; pofaszakállt is visel, 24673 4 | agyonbosszantom az úrfiakat, s fát vágatok velük, mikor únják magukat.~– 24674 20| végbemehessen, az új birtokos utakat vágatott az őserdőkön keresztül, 24675 4 | szablyák csattogása, öld, vágd, ne hagyd magad; s aztán 24676 13| nagyapa beszél: a főispán is vagdal hozzá, ha rászorul; de erősen 24677 11| reszelt sárgarépával s vagdalt kemény tojással, a menyét 24678 25| keresik, amik egykor… De ne vágjunk az események elé.~Egy hétig 24679 31| párbeszédnek. Egy össze nem vágó jelenet, s elveszett az 24680 17| állt az udvar hátulján a vágóhíd, ahol a heccben elesett 24681 17| vissza nagy diadallal a vágóhídhoz; a fülei le voltak tépve, 24682 20| boroshordóknak, szárnyékok a vágómarhának.~Egy olyan roppant birtoknak, 24683 12| Még nem vágtam fel.~– Nem vágtad fel? – szólt elbámulva a 24684 17| megsebesült marhákat menten le is vágták. És ennek kettős haszna 24685 12| az utcán: ő tudja, hova vágtatnak?~El tudná előre mondani 24686 10| csörömpölve kivágta az ajtót s vágtatott kifelé, folyvást fenyegetőzve 24687 13| magyarul így hangzik: „Ébren vagy-e?” – „Nem. Meghaltam.” – „ 24688 37| zokogó arcát. Ez volt az ő vágyaiknak netovábbja, az ő álmaik 24689 12| tervet főzött ki agyában. Ami vágyait is kielégítse, az eszközöket 24690 9 | megint, mikor a művészi vágyak veszik elő: rajzónja, festékei 24691 36| igazán.~– Nekem nincsen semmi vágyam.~– Teszem föl mégis! Ha 24692 12| aranygyapjú díja nélkül. Kolumbus vágyával, karthágói Hanno tűzlelkével, 24693 43| szorongatásaitól, fel tud kelni, s vágyik ki a szabadba. – Jótékony 24694 2 | minden elvesztett jussai vagynak megírva, melyet két diák, 24695 35| nyomorúságot; mert ő minden vagyonából majorátust csinál, s abba 24696 35| így gazdag nagyanyjának vagyonához többé semmi köze. Ön maga 24697 39| is azt mutatni, hogy őrá vagyonának elvesztése hatással van.~– 24698 12| megvásárolja a boldogságát a vagyonával.~Aztán nem kincs-e maga 24699 5 | hozzá erőm, tehetségem, vagyonom. – Ha pedig leszállsz a 24700 10| Testvérek veszekszenek azon a vagyonon, amit jámbor szülők azért 24701 28| Esztergomban, Váradon; a vagyonos intelligencia a falvakon. 24702 10| Az őrnagy nagybátyja ősi vagyonrészét még gárdista korában elprédálta, 24703 7 | bámulói vannak. Nincs gondja a vagyonszerzéssel, nincs félelme a veszteség 24704 12| egy lekötött becsületszóra vagyonukat tönkretegyék, s fizessenek 24705 10| rokonok kiforgatnak minden vagyonukból. Világos követelések elnyújtatnak 24706 37| rúgni sarkantyús lábaival vágytársai között, s azok úgy fognak 24707 20| Ön megijedt attól, akit vágytársának hitt, összehasonlította 24708 28| szerzitek meg számára azt, amire vágytok. Nyelvújító tudósaitok megfosztják 24709 35| tekintetű szemekkel, kíntól, vágytól halálsápadtak, a veríték 24710 43| házi jóval: főzelék, friss vaj, tojás, aszalt gyümölcs 24711 23| elővesszük az ő hőseit, Mihály vajdát, Cserni Györgyöt, ha elénekeljük 24712 32| az egész világ iránt és vajmi méltán. De ne légy leveretve. 24713 14| gyülekezeteket tartani, s vajúdásba hozzák merész, teremtő lélekkel 24714 18| hát, itt vagyok!~– Látom, vakapád, hogy itt vagy. De hát mért 24715 32| arra szorulva, hogy a körme vakarásával keresse a kenyerét – veté 24716 4 | ravasz kártyások le szokták vakarni az ujjaik hegyéről a bőrt, 24717 20| csak nem hiszi ön, hogy a vakbuzgó Decséry család egy grófnőjét 24718 20| életben szántszándék vagy vakeset össze nem bír állítani. 24719 45| S halálhíre csak hírlapi vaklárma, ami annyi embert halottnak 24720 7 | gyulladt arcát fölemelte vakmerően.~– Áh! – hallatá a főispán, 24721 18| szörnyedve ily hallatlan vakmerőségen.~– Hiszen nyomtatva van: 24722 31| kövekből, miket nem ért külső vakolat soha; csak az idők moha 24723 43| porainkat összekeverik a paloták vakolatával. – Igen, igen! Ez a nagy 24724 19| és buzgalom ilyen vedlett vakolatú házba vezet, a nagyurak 24725 3 | kastélyépítésbe; be sem vakoltatta többé azt kívülről, hanem 24726 20| becsületszóra felvett pénz, vakon induló szenvedély, mámortól 24727 23| mind kutya, birka, hangya, vakondok, igavonó barom. Ne légy 24728 47| hadászok tapsai fogadják.~Nem vakszerencse és istenkísértés többé a 24729 25| A vál-úton~Kálmánnak ismét előre kellett 24730 7 | hogy ma ennek az embernek valahogyan, még nem tudja hogyan, de 24731 24| fel, mintha félne, hogy valakinél elveszti.~Kálmán szemei 24732 3 | elhinni, hogy Csollán Berti valakivel valami jót tegyen anélkül, 24733 24| fogna, oda kellene esnem valamelyikbe.~Kálmán aztán beszélt neki 24734 46| csodakiáltásban hajdani udvarlói valamelyikének szavára vélt ismerni, s 24735 8 | ha én megtudom, hogy te valamelyiket, mikor az éhhalállal kínlódik, 24736 9 | este poéta? Ez nem megy. Valamelyiknek meg kell bukni.~Egy reggel 24737 16| önnel; mi baja van; – míg valamelyiktől megtudtam, hogy veszélyes „ 24738 34| fokozatosan vitte őt keresztül valamennyin.~Kezdte az ijesztő csapáson, 24739 31| kezeiket megcsókolja. Retteg valamennyitől. Ha Cilike ott nem volna, 24740 27| özvegyasszonynak; de hogy valamennyiünk előtt egy semmi embert, 24741 7 | nagyon háborította az, hogy valamiféle teremtés az ő nagyanyját 24742 31| denevérfészket? Ha hozzákezdtünk valamihez, most már legyen erőnk végig 24743 10| olvasót a Corpus Juris minden valamiképpen idevonatkozó paragrafusain 24744 10| klienseiket a törvényszék el ne válassza.~– Soha?~– Egy bizonyos 24745 20| szerencsés – állt elő a válasszal Kálmán.~– Ah haha! – Katinka 24746 41| de az eszközök, melyek e válást lehetségesítik, minden Decséryt 24747 2 | felfedezésnek, vasba öntött válaszadás minden kérdésre: „Nem akarok! 24748 1 | magát felhívatva az elnöki válaszadásra:~– Az exegeticát fejtegetjük. 24749 9 | gorombasággal és pénzzel.~Kálmán válaszai pedig annál rövidebbek voltak. 24750 10| íróasztala mellé, s elkezdett egy válaszfeliratot szerkeszteni a betörő jövevényhez, 24751 32| hogy egy kézszorítással ne válaszoljon „igen”-t.~És mégis valami 24752 28| jegyezd meg szavaimból, amire válaszolni szükségesnek látod.~Kálmán 24753 4 | hallotta a vitéz úr, amit neki válaszoltak, ő csak az ellenfele vagy 24754 1 | érdemeikért tizenkét ifjúval előbb választanak a sorban jog és igazság 24755 10| meghal is, Bertit kell férjül választania. Megmutatta neki végrendeletét. 24756 22| tiltakozni. Mármost tessék a választás! Jobb kezemből, bal kezemből?~ 24757 7 | színészeknek sem volt más választásuk, mint elejétől végig eljátszani 24758 1 | felszólíttatik, mielőtt helyébe más választatnék.~– És most térjünk át a 24759 4 | meglepte volna az abban uralgó választékos pompa; hanem a meglepetés 24760 20| leány is szabad, hogy azt választhatja férjül, akit akar. Rám nézve 24761 35| nekem ad belőlük egyet, választhatok tetszésem szerint, ha megígérem, 24762 8 | majd fölkereslek. Azután választhatsz pályát magadnak, amilyet 24763 24| követet, a vicispánt mi nem választjuk; a nemesi juss minket be 24764 31| díszlakoma fejezte be a „Hét Választó”-nál, ősi szokás szerint 24765 20| az a férfi ideálképe: hát választom helyette az ördögöt. – És 24766 1 | a kollégiumból, helyette választottak újat, de annak mind a tizenegy 24767 37| Én Csollánné asszonyságot választottam. – Nincs ellene valami kifogásod?~– 24768 4 | letelepedtek.~– Fiúk. Itt a válaszút – monda Jenőy – holnap ki