| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Eppur si muove – És mégis mozog a föld IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Part
501 44| azt mondá neki:~– Szelim aleikum; hozott az Isten, atyám! 502 4 | Exmissio. Melynél fogva dominus Alexander Biróczy egyszer mindenkorra 503 34| kikötőt és Ciprust érintve, Alexandriába vitorlázik, s így a rajta 504 25| Brunczvik herceget énekli meg alexandrinusokban. Közben kritikákat is ír 505 30| mely ezzel rokon. Ez Szent Alexisről szól, ki mint fényes gazdag 506 1 | Lajost személyesítőnek egy álfejét levágva guillotine-nal, 507 33| törökbúza, vagy ahogy az Alföldön hívják, a tengeri, nem érett 508 5 | conrector urat, ki is, hogy az algebrából alaposan megegzaminálja 509 37| guillotine-ra!? Vagy nem deportálnak Algírba?~– Bizony nem tudom én – 510 5 | pörölő szót a mamától; és alhatott késő reggelig, ameddig tetszett 511 12| odújából? Éppen délutáni álmát alhatta. A kastélya fölött van egy 512 37| engem ugye mindenüvé?~– Alighanem.~– Most már tisztában vagyok. 513 2 | ellenségnek ismét?… Csak alighogy tűrve van egyházunk, még 514 6 | Sopronból; de bizonyosan alispánfi!~Játékrendjük is kitűnő; 515 6 | tudja felőle, hogy ez egy alispánnak a fia vagy Sárosból, vagy 516 22| közepén félbeszakítani az alispánt.~– Kérem alássan! Még ne 517 21| szál réti füzényt, mely aljától hegyéig rózsaszín virágocskákkal 518 6 | társas mulatságra, s mindezen alkalmakkal kitűnt, hogy a theátristák 519 33| akik látták őt ünnepélyes alkalmakkor táncolni is, akkor sem hagyta 520 10| asszony egyedül az, ami nem alkalmas madártávlati panorámának!)~ 521 4 | Csollán Barnabás úr halála alkalmát örökíté; azon sincsen üveg.~ 522 7 | elmarad valahol, s senki sem alkalmatlankodik neki többé még csak emlékkő-állítással 523 7 | jelzé haragját, mely az alkalmatlankodó macskához volt intézve.~ 524 11| jobban meg tudta őt óvni az alkalmatlankodóktól; elfogdosta egyenként a 525 22| megveretni meg éppen nagy alkalmatlanság; az ember még csak panaszra 526 37| otthon készültek, s itt az alkalmazásban sehogy sem akartak sikerülni. 527 4 | kész fiatalembert valami alkalmazásra ajánlhatna.~Már eltagadta 528 25| mal censurázott; mindjárt alkalmazást is nyert Korcza úr mellett 529 37| szelleme irányadó volt, alkalmazkodott ő is. Ha például Pozsonyban 530 27| azon belső orgánumai ellen alkalmaznia, melyek a kacagás küljelenségeit 531 10| magának, hajtá hangtölcsérül alkalmazott tenyerét a bal füléhez s 532 2 | mondott; ha esze volt, ahhoz alkalmazta magát.~Ismerjük a „domine 533 2 | keleti követségnél tolmácsul alkalmaztatnék, s örök hivatalba jutna. 534 27| Kálmán tehát kapott az alkalmon, hogy oktatást adjon a grófnőnek 535 12| elefántcsontra festve. És nekünk alkalmunk lesz együtt utazni velük; 536 20| világon, s a legelső jó alkalomnál úgy elfelejtik önt, mintha 537 2 | meg már valami örvendetes alkalomra; csak mikor valami gyász 538 27| mutatnak.~– Ah. A jászkun alkapitány deputációval? Hadd menjen 539 33| uram ebédjének legszárazabb alkatrészeit, s Kálmán érdekkel tudta 540 20| követ, melyet a felfutó alkekengi koszorúz meg, narancsveres 541 43| hosszú, csendes, verőfényes alkonyattal. Kálmán jó házigazdája karjába 542 47| elhallik az égi szférákig.~Késő alkonyig hullámzik körüle a nép, 543 2 | méla hang messze bejárta az alkonyködös rónát. – S mikor a tárogató 544 43| senki sem jön-e?~„Senki.”~Az alkonyodó nap már égetőn kezdett besütni 545 21| vadászszerencsét sem ad.~Már alkonyodott az idő; a nap a magas hegyek 546 43| örökkön-örökké~Dorothea.”~… Az alkonysugár odasütött a feltárt levélre; 547 43| Alkonysugarak~Kálmán pedig egyedül feküdt 548 34| írott szerződések, mint az Alkorán és az Evangélium, mint a 549 28| Ferenc; mind eredeti művészi alkotások.~E terembe nyílik a nádor 550 14| élő iszapja” dagad, s új alkotásra készül.~A világ olyanná 551 31| És az egész költői remek alkotást, a tragikum fenségét, azt 552 13| kegyetleneket zökkenve a primitív alkotású kövezeten.~Szép tájai vannak 553 24| valahányszor az urak az alkotmány miatt erősködni kezdtek, 554 41| csak arra van szükség.~Az alkotmányos kéjutazó társaságnak útjába 555 14| értekezést törvényességről és alkotmányosságról, hogy a főúr a kannibálok 556 24| uram. A zöld asztalnál alkotmányunkat védjük, s az nekünk drágább 557 31| közélet mocsarában. Korszakot alkotó lángész, ki ha bukik, a 558 28| országszerte szövetséget alkottok: mi célra? A réginek megváltoztatására. 559 31| színészek bért ígértek érte; az alku hamar megvolt. – Az épület 560 5 | mennykőt! Nem mondtam én, hogy alkudjál vele. Az alapítványt visszaveszem. 561 20| elhelyezése, nem engedett magával alkudni.~Az uradalomhoz csakugyan 562 35| lefelé induló gabonás hajón alkudott ki magának helyet Pestig, 563 4 | Minthogy már benne vagyunk az alkudozásban, jó lesz megismerkedni a 564 15| semmit.~Monsieur Henry az állához szorította a hegedűt, neki 565 37| nekem csakugyan nagyon nagy állam van.~Hanem aztán meggyűlt 566 34| nagyhercegségben, akár a római egyházi államban, akár a két Szicília fél 567 El| volt a virtus, az volt az állambölcsesség, az volt a tudomány, hogy 568 28| rengeteg kaszárnya; a mostani állami vasúti indóház helyén van 569 28| él, nem töri fejét a nagy államok gondjain; ősi egyszerűségében 570 28| könyvek mind históriai, államtani, bölcsészeti, törvénytudományi 571 28| tudományunkat, fegyvereinket, államtanunkat, gazdászatunkat, földművelésünket, 572 13| történelmet, a magasabb államtudományokat s azokból úgy megegzaminálta, 573 42| foglyává teszi. És azután nem álland közöttük semmi akadály, 574 37| ezt az embert meg lehetne állandósítani, az egy lépés volna a Decséry 575 37| fogva aztán Béni bácsi őt is állandóul grófnak címezte, mert azt 576 21| egzekúcióját. Mikor eléje kellett állania a büntetést végrehajtó hölgynek, 577 35| öreg nőcseléd, s meg sem állapodott vele addig, amíg hátulsó 578 24| szokás, a tiszttartóház előtt állapodtak meg, hanem annak verandáját 579 37| a színésznek kivételes állapota van: azt nem tekintik úgy, 580 2 | volt a legelső vallatott állapotja; annak kellett nagyon vigyázni, 581 10| érdekeltségébe, nem józan állapotjába. Kívánt ellentanúkat előidéztetni, 582 35| hogy Bányaváryék milyen állapotok közt vannak, s ha akkor 583 5 | másoktól, mit kell bajos állapotokból kivágni magát az embernek. 584 6 | föltette magában, hogy ez állapoton segíteni fog, s amint az 585 29| vándorkaraván szekereit az állás alatt. Az ivóterem útra 586 22| cigányzenekar erődített állása. De hát kinek jutott volna 587 35| számot ad, s aztán eddigi állásáról leköszön. Elhatározásom 588 25| fogva az út a legmagasabb állásig. Szeretve, ünnepelve, irigyelve 589 10| Foglalt magának egy magas álláspontot, amely ifjú kedélyeknek, 590 12| mindennap a kerepesi úti „állatheccbe” nem mégy, s vasárnaponként 591 42| Egyedül maga és kedvenc állatjai: a fertelmes teknősbéka, 592 11| bűneset előtt. Azokat az állatjait tanítá és etette. A szürke 593 33| munkájában, hogy vannak apró állatocskák, mik a tenger alatt folyvást 594 11| egyenként a rákapaszkodó állatocskákat, s mind összeszedte az ölébe. 595 1 | krónikát, hol van?~– Ilyen nevű állatról közöttünk soha említés sem 596 11| elfoglalva; boudoirja valódi állatsereglet volt. Ott volt egy szürke 597 20| nevetett, az összevérzett állattól csupa vér lett mindkét keze 598 17| várt esemény miatt a „római állatviadal” ily fiaskót szenvedett; 599 18| mészároslegény, akit a tegnapi állatviadalon volt szerencséje tisztelhetni.~ 600 21| tisztelete az ideálnak egész az állatvilágig. Azonban Bálvándy közbeszólása 601 37| úgyhogy a legfelsőt már az állával kellett neki leszorítani, 602 31| csengettyűje, s az előfüggöny allegóriái a magasba emelkednek. Ünnepélyes 603 15| dasz du an groszen Stierl allein gegessen hast.”~Ez aztán 604 40| ágyból, s három hétig nem állhat a páciens a lábára.~– Szervusz 605 38| figyelt. Az nem ivott bort: állhatatos volt. Hanem amellett ragyogott 606 35| játékba; egy színházi tapsonc állhatatosan fütyül valami operát végig; 607 30| nefelejcsnek”.~– Mert a kék az állhatatosság színe.~– Hát a kék szín 608 30| a kék szín miért jelent állhatatosságot?~– Mert a változhatatlan 609 20| világban sehol másutt nem állhatnának egymás mellett. Nem a rangkülönbség 610 14| világon.~Uralkodók sainte alliance-a, pártok, hivatalnoksereg, 611 9 | kopott és bársonygallérú, állig begombolva; úgyhogy a gyémánt 612 36| előtt.~Hogy a közönség elé állítá azon mindennapi alakokat, 613 31| a szentírással ellenkező állításokat még versben sem engedett 614 45| ivadékból senkit; hogy ne állíthassanak fel hamvai fölé kőre vésett 615 31| hízelgőből, aki csábít? Hogy állítna elénk valaki egy ijesztő 616 2 | szólítá meg a középre állítottat a rektor. – Kendtől okosabb 617 11| tökéletesítése tekintetéből, most állítsa magát az ellenkező szempontra, 618 9 | emlékkereszt, melyet nagyatyám állíttatott oda, midőn a pusztát donatióba 619 9 | amelyet a Decséry grófok állíttattak oda. Tetszik tudni: én kálvinista 620 37| siralmas fogságából, mert ő nem állja ki tovább, ő felakasztja 621 25| nevét kérdezendik, büszkén álljak elő s azt mondjam: „én vagyok 622 42| kétheti vesztegzárt ki nem állják.~Bányaváry könyörgött, rimánkodott, 623 35| biztatta a barátait, hogy álljanak rajta bosszút László bátyja 624 3 | Berti. – Ti többiek meg álljatok a háta mögé, s segítsetek 625 13| tőle, hogy a halandó tudja: álljon-e vagy menjen?~– Direktor 626 2 | páncélunkat s meztelenül álljunk ki, a magunk meztelen magyarságával 627 7 | Béni bácsi. Azt meg valami állkapcagörcs látszott bántani evés közben, 628 18| vállával úgy fellöki az állkapcáját, hogy a foga törik ki bele. 629 20| ha én önnek volnék, nem állnék itten, hanem venném a fegyveremet, 630 24| fiának szolgálatba kellett állnia, s már József fiai betöltötték 631 17| elkezdte a kutyákat uszogatni.~„Alló Szuitli! Fogd meg Lion! 632 7 | elhatározással váltott magának állóhelyi jegyet a pénztárnál, míg 633 10| elhagyottsága, a hozzá legközelebb állók ravaszságával, szándékos 634 23| mely az egymáshoz közel állókat egymás keblére borulni készti; 635 20| erre a híd felé pedig útját állom „én”.~Erre aztán mind a 636 37| Brünnhöz a legközelebbi állomás.~– Ah, az dicső! Hát akkor 637 37| pedig Szent Fiakkernek semmi állomása nincsen; annálfogva gyalog 638 31| elmozdította ezt a cenzort pesti állomásából, s áttette Nagyszombatba. 639 20| hajnal előtt megindultak állomásaikról, míg az uraságok a villásreggeli 640 20| tudósok sírjai jelölik az állomásokat. Ulixes és Circe története. 641 13| kitüntethetni szolgálatkészségét az állomásoknál, midőn az előfogatot kellett 642 14| kastélyba a szomszédban állomásozó ezredek főtisztjei, vidám, 643 41| étlen-szomjan az esteli állomásukig elvergődni.~Hogy Bálvándy 644 16| viszonza mosolyogva a hölgy.~– Allopathice vagy homoeopathice?~– Csak 645 24| tanácsa akkor százhúsz tagból állott, s azoknak mindegyike „százhúsz 646 40| ember.~S minő apró kövek állták útjukat akkor! Most csak 647 40| neveletlen ember! S még szóba álltunk vele.~– De pedig kár volt 648 8 | virágnyelven kifejezhetné szíve alluvialis rétegeiben elrejtett hódolatát; 649 28| s a szekrények közötti állványokon régi görög bölcsek márványszobrai. 650 47| A költő álma~Negyven év múlt.~Ahogy a 651 12| kitalálni.~Megjelent Jenőy álmaiban egy női arc; de az nem volt 652 37| vágyaiknak netovábbja, az ő álmaik legmerészebbike. Hogy milyen 653 31| és látni kénytelen, hogy álmait senki sem érti.~Felvonások 654 3 | magaméból.~Azzal kihúzta az almáriomfiókot, és kinyalábolt egy halom 655 40| összeköttetése. Hanem nyisd fel az almáriomot, vedd ki onnan az ezüstgombos 656 40| a nagy fejével két szép almáspejen kocsikázni ki a Városligetbe.~ 657 26| két lovat; az egyik szép almásszürke volt, derék félvér, a másik 658 23| Kiloptad belőlem a lelket. Álmatlanná tettél ezzel a műveddel. 659 32| öregségének éjszakáira kínzó álmatlanságot küldjek, s utoljára még 660 24| Stíriából idáig eljárnak almával a hiencek meg a krikehájok. – 661 12| az az imádandó hölgy, aki álmodban megjelen; arca olyan fényes, 662 15| beszélt belőle.~Kálmán könnyen álmodhatott arról, hogy hármat már megnyert 663 28| vagyunk, kik magukat uraknak álmodják. Hát miért nekünk ez az 664 20| rá. Ha végig hagyják azt álmodnom, talán azon végződik, hogy 665 39| szájához tartá fölemelve. – Az álmodó ajka valamit látszott beszélni 666 25| úgy fog történni, ahogy te álmodod. Diadal jár előtted, diadal 667 12| akadálynál. A rózsaszínű álom álmodója repülni szeretne, aztán 668 36| ült.~Ejh, én még most is álmodom, gondolá magában, s vette 669 27| Decséry-palotában is voltak, akik előre álmodtak a jövendő élvezetekről. 670 36| emlékeztet, mintha az éjjel azt álmodtam volna, hogy szökött katona 671 5 | szunnyadozónak, mint az álmok tündérországából jövő hangzat, 672 20| esni is gyönyör. S az én álmom igen édes volt. Még most 673 39| Hanem én mindig az első álmomból ébredek fel, s nem tudok 674 24| észrevette, hogy a magas uraságok álmosak is már. Van gondoskodva 675 24| odább; a cigánybanda húzta álmosan az utolsó indulót.~Kálmán 676 24| Jólesik ételünk, italunk, álmunk. Egészségünk van. A zivatar 677 20| mindig haragszunk arra, aki álmunkból fölébreszt; hanem egy perc 678 1 | Baltás”, ez a joghallgatók álneve. „Szatyi”-nak nevezik a 679 39| irodalomhoz tartozott. Írt álnevű bírálatokat, szerkesztett 680 2 | vére folyna. Azonban az álnok mendikások elárulák őt mégis 681 13| mosolyognak, akik valami kedves álomból ébrednek föl. Kálmánnak 682 2 | nem tagadhatom el, hogy álomháborító gondolat azt tudnia valakinek, 683 39| egymást!…”~Kálmán mint egy álomjáró ment ki az utcára. Gondolatainak 684 27| Tündéri szerelemvallomás ez: álomjelenet alakjában.~Az imádott szív 685 40| hanem a költő gyanakodó, álomlátó, necromanta. Kálmán egy 686 36| arcával két karjára borulva és álomtól elnyomva.~Ez nem lesz igaz – 687 33| nyelű kések. „Pakfong”, „alpacca”, „chinaezüst” még akkor 688 8 | neki.~– Azt, hogy: „Von der Alpe tönt das Horn.”~– Azt én 689 10| bánom, kísértse meg akár az alperes, akár a felperes védelmi 690 20| mégis egy nagy, nagy hideg Alpes áll közöttünk. Nem érzi 691 7 | vívóiskola vágásait, egymás után, alsó-felső, külső-belső vágásokat, 692 8 | az ágyból, hosszú fehér alsóruháiban, mint egy napvilágra kiszorult 693 31| kik ragasztott orraikkal, álszakállaikkal, vendéghajaikkal, bádogkoronáikkal, 694 28| mert hiába ragaszt magának álszakállt, nem tudja saját magát megtagadni, 695 33| hivatalnokot, a félkézkalmárt, az álszenteskedő vénkisasszonyt, a kardcsörtető 696 36| hivatalnokot, a fösvényt, az álszenteskedőt; – mindazokat, akiknek nevetségessé 697 12| kiböjtölte egy faodúba elbújva az altaji medvét, s lerajzolta a medvét. 698 33| valószínűleg imádkozás volt.~Általában mindig oly komoly arcot 699 34| sugallatáért, hogy tégedet általam Olaszországba küldetett. 700 11| szalonok nyelve német volt általánosan, s egy magyar úrnőt magyarul 701 36| közönség meg volt hódítva általuk.~S mi volt e hatás titka?~ 702 29| nyűgösködő pólyás csecsemőt altatnak vele. Színésztruppnál mindig 703 5 | dúdolná fölötte az édes altatódalt.~Mikor aztán a fonók elálmosodnak, 704 28| hívnak másképp, mint „der alte Rákóczi”. Én ismerem a mi 705 10| védelmezné magát; mert ő a bűnös „alter ego”-ja, s erre esküje, 706 37| tubákolni fogok, hogy el ne aludjam.~– Az bizony jó lesz.~Még 707 37| uzsorával lehetett rábírni, hogy aludjanak tovább.~Ez volt az ő érdeke 708 21| hogy feküdjék a fülére s aludjék.~Katinkának pedig éppen 709 13| urak is lesznek.~Kálmán úgy aludta át első álmát ebben a kastélyban, 710 12| Álom azt jelenti, hogy aludtunk.~Jenőy úr föltette magában, 711 28| fogyaszt el bennünket, hanem az alvás. Főnemességünk már csak 712 4 | maradt ébren, tettetve az alvást, s mikor társai már mélyen 713 28| hogy ébredésünkkel más alvókat is fölébresztünk, legyen 714 36| nyakába borult a felriasztott alvónak: „Te vagy az, Kálmán!~És 715 36| kiosont vele a kertbe. Az alvót hagyta aludni, a gyertyát 716 19| Dorotheával összetalálkozni az amabilis confusióban.~A grófkisasszony 717 37| hölgyet is megpillantá, ki amannak a karjába kapaszkodott.~ 718 34| az ő útraküldetése, hogy amazok elpusztuljanak! Tehát bukásnak 719 42| visszagondolt rájuk, s untatá amazoknak a ragyogása. Dorotheát nagyon 720 28| Rá az ellenkező vár, mint amazokra. Egy heterogén elemekből 721 10| minden gyönyörűségre termett amazon lesz. – No, úgy tíz év múltával 722 21| szavakat is váltottak a vitézlő amazonnal. Sőt a hercegnő maga felajánlotta 723 20| Bálvándy egészen másutt kereste ambícióit. Az ő vendégeinek dicsekedni 724 33| fokhagyma kell ennek, nem ambrózia. Papramorgó, nem nektár!~ 725 21| megnyálazá, s e mennyei ambróziával törölte le onnan a megszégyenítő 726 9 | ajtónyitáson beférni, mint amekkorát a termete elfoglal, míg 727 40| egy folyóiratot ad ki, amelyből bizonyára többet nyomatott, 728 1 | Némely arckép olyan is volt, amelyhez nem volt törzs.~És rég elhangzott, 729 24| paraszt volt azon a pusztán, amelyiken legelőször megtelepedtünk. 730 12| vadász és vad egyszerre. Amelyikünk aztán a „hallali”-ra trombitál, 731 28| nincs egy városa hazánknak, amelyről azt mondhassuk: ez Magyarország 732 26| rohant hozzá azonnal, már amennyire sánta lábaival szokása volt 733 13| Kálmán is utánamondta az áment. S úgy tetszék, mintha azon 734 40| inkább kanonok. Azért én, ha Amerikában laknám is, oda is magam 735 17| deszkaemelvény, mint egy amfiteátrum foglalja el a közepét, melyen 736 23| Ébredj! Aurora musis amica! A hajnal a múzsák barátja – 737 42| diktálá hivatalosan: „Írja, amice; Kolera, 132: – nem lehet 738 28| Elvesztetitek a nemzettel mindazt, amije van, s nem szerzitek meg 739 27| tolvajból utoljára gólya. Amiken a kis főherceg olyan jól 740 4 | mindazon káromkodások összege, amikért hadadi gróf Wesselényi Ferenc 741 34| közügyekről íratott valami, amikhez a cenzor nem értett, de 742 42| küldetésekhez való ember volt, amiknél kilátás van nagyon sok gorombaságon 743 10| s kanyarítok replikákat, amikre az ördög se kért! De alig 744 29| doktor porait beszedegetni, amiktől még betegebb legyen.~Aztán 745 39| miatta. Az olyan vállalatnál, amilyenben ő törte a fejét, még nagy 746 13| klasszikus latinsággal, amilyenen csak valaha férfiak beszéltek, 747 43| becsináltat készíteni abból, amilyenhez a Kálmán úrfi volt szokva 748 37| kedve a reggelihez, kivált amilyennek ő képzelte a tömlöcben kiszolgáltatott 749 13| karszékbe s kapott a kanálhoz, amilyenre csak egy igazi francia képes.~ 750 8 | házamból örökre. Nézz szét. Amim van, kilenc tizedrészét 751 33| hazajöttem ide. De azt, amink most itthon van, nem ahhoz 752 37| kedély befolyása alatt, aminő Kálmáné volt, nem maradhatott 753 36| felmagasztalt állapotban, aminőben az ember istennek képzeli 754 4 | Berti levelét, olyan hangon, aminővel ezredet vezényelnek a concentrierung 755 8 | miként vágja ki abból magát.~Aminthogy az első felvonás után oda 756 43| természetbúvár. Őt a halálangyal nem ámíthatá el. Tudta jól, hogy ez a 757 20| angyal: nem hazudom, nem ámítok. De ha én vétek ön ellen, 758 41| hogy ő megmarad annak, amivé kitért.~Ez megfoghatatlan 759 25| szentjei iránt a „Credo” és az „Amo” reá róttak.~Még a Bécsbe 760 35| uram – monda a varga. – Amoda van egy lámpás; menjünk 761 4 | szegletbe állított taposókádat, amögé letelepedtek.~– Fiúk. Itt 762 10| szédítve lódítja őt maga körül; ámolyogva ment parancsára a végzetes 763 5 | lányt, ~Szintúgy tüzeli Ámor!~Hiszen nevetni való tréfa 764 4 | mindjárt felcsapott primo amorosónak. A Bálvándynak írt levél 765 6 | Ami végül a fiatal primo amorozót, Bányaváryt illeti, az egy 766 4 | majd megint Hoseás, ~Jóel, Amos, Jónás, Abdiás, Mikeás, ~ 767 17| lépéseinek nyomdokait előre, amottan leng egy úri ember, kurírstiblik 768 33| ellen van kifogása; másik anakronizmusokat fedezett fel a mesében; 769 1 | szót –, no, majd mindjárt analizáljuk hát azt a semmit. Nyissa 770 14| rangjuk magasabb.~Kezdjünk az analízishez.~A Decséry grófok egy „messzelátó” 771 34| vassal, lánccsörgéssel, anathemával üldözött eszmét százféle 772 20| szivárványkört e tündértáj fölött; az andaldó azt várja, hogy ott a szivárvány 773 20| a levegő maga mámorít, andalít s titkos érzelmeket költ 774 34| gránátalmás kertjeivel, andalító tavaival, ciprus környezte 775 41| fennen elkezdett dicsekedni Andrásnak, a libériás hajdúnak a nagy 776 42| az embert az elmondandó anekdotához.~Ezúttal arról historizált 777 1 | nyírott fejű diáknak az anekdotáit meghallgatni, aki a hosszú 778 33| aztán kifogyhatatlan volt az anekdotákból, míg a korán beálló téli 779 38| bortöltögető, tósztmondó, anekdotaregélő volt Katinkánál, az egész 780 40| hátralékban volt már egy negyedévi angáriával, s kezdte megtanulni, hogy 781 41| olyan herceg, amilyent ő „Angelo, Padua zsarnokában” szokott 782 1 | Szent Istvánnak a fején. Az angelus, aki azt hozta, nem valami 783 12| Pompás vidék, kastély és angolkert.~– De miután én se kertész 784 37| engedetlen csomag, mint az angolna kicsúszott a többi közül, 785 34| hogy Afganisztánban az angolok újabb vereséget szenvedtek; 786 36| orléans-i szűz nem verte úgy az angolokat, Zenobia a rómaiakat, Rozgonyi 787 7 | léptekkel, ha jól tudom, Angolországba.~Bálvándy nagyot nevetett 788 11| csipke főkötő, mely alól angolos fürtök omlottak vállaira 789 27| hajóskapitány felfedezi, hogy angolul van.~A török követ eltávozta 790 42| fekete vonalokon a halál angyala átment, csak az emberek 791 20| azt hiszi ön, hogy ezek az angyalarcok mindvégig szentek maradnak; 792 10| olvassa: a vádlott előtt, az angyalarcú szép hölgy előtt.~Hát a 793 36| körülvevé a maga türelmes angyalát, így szólt hozzá az angyal.~– 794 27| ne repüljön oda, hol az angyalkák kardalához fejedelmi gyermekek 795 5 | közötted, azt még az őriző angyalod sem lett volna képes helyetted 796 14| mennyországért tele olyan fekete angyalokkal, mint te vagy!”~A néger-francia 797 30| másképpen szeretni, mint égi, angyaloknak való szerelemmel. És azt 798 36| menjek előre, elkészíteni az angyalomat a meglepetésre.~Abban is 799 2 | megírva, melyet két diák, anno 1802-ben a nagy tűzből szabadított 800 25| világi szerencsédet, mely annyifelől aranytálcán kínálkozik eléd?~– 801 1 | Budensét tetszik-e érteni? vagy Anonymus Belae regis notariusét? 802 14| képtár miatt vesztek össze az antagonisták: a szerecsen azt állította, 803 1 | kenderkötél története, amit Pálffy Antal grófnak holta napjáig kellett 804 15| támadta meg keblét. Egy szép antik óra volt a zsebében, azt 805 12| fontszámra vette meg egy antikváriusnál. Ez a nyolcezer forint megér 806 20| báróknak sok igényük: s a báró Antinous alakja nagyon odaillik a 807 34| A szép madonnaarc s az Antinous-alak mindig egymáshoz közel. 808 4 | hegedüléstől, az ellen való antipátiája és rossz lábai miatt, fölmentetik; 809 2 | okosabb beszédet várok, mint antistesétől, kit perversus embernek 810 31| kilenc fiúgyermek mellett; az antológiai gyűjtő egyetemi tanár; a 811 6 | senkit, hát itt adom meg az ántrét.~S azzal lábaihoz helyezte 812 5 | éjszakát kívánok kedves édes anyácskámnak, kedves édes apácskámnak!”, 813 34| végső partján járó jó öreg anyádat.”~Ez a levél felnyitotta 814 37| egymás mellé írták be az anyakönyvbe.~Kálmánnak mindez nem okozott 815 45| fordult elő semmi halotti anyakönyvben.~Ekkor egy gyönge reménysugára 816 24| felvilágosítani őket, hogy „édes anyámasszony itt van a konyhában”.~Ez 817 7 | van, menjen innen, s az én anyámat ne tegye köznevetség tárgyává.”~– 818 11| körül magát, mint hajdan Éva anyánk a bűneset előtt. Azokat 819 9 | kibeszélheti magát az édes anyanyelvén. Azon a nyelven, amelyben 820 28| gyermeksírást, s ez a keseredett anyát idegessé tette. (Még István 821 5 | asszonyanyám? (Mikor az anyjával beszélt, olyankor selypített 822 40| Hej, hogy megörül neki az anyjuk.~Tseresnyés uram nem akart 823 12| most hozza haza Bécsből, az apácáktól az unokáját. Valami angyali 824 5 | anyácskámnak, kedves édes apácskámnak!”, holott ez utóbbinak már 825 28| halászcsónakok vontatják apacsúros hálóikat; a beljebb terülő 826 9 | Hej, de kevély vagy! Az apádtól maradt rád. Az meg tőlem 827 2 | tartalmú énekeskönyv volt.~– Apage satanas! – kiáltott közbe 828 10| keserítette: kiderítik, hogy apagyilkos; ha a mészárszékben a szolgálójának 829 33| belőlem. S megmondtam az apámnak, hogy kézműves akarok lenni. 830 24| csóválni a farkát. „Kend az, apámuram?” – mondá megnyugtatva a 831 10| előtte.~Azt hiszem, Ádám apánk lehetett az első ebben a 832 29| reményről, megmondá, hogy apellál, a főtől a szívhez. Elhatározta 833 28| magát, halkan rebegve:~– Én apellálni fogom ügyünket.~– Hová? 834 32| azt fogom-e kiáltani: én apellálok a vak bírótól a látó bíróhoz, 835 20| elő. Hogy tud ez egyetlen apellesi vonal duzzogni, szemrehányni, 836 24| kell konyha után látni. Az apjukom is mindjárt itt lesz: utána 837 13| az, aki bennünket véd és ápol.~Kálmán el volt ragadtatva 838 34| nagy figyelmet tanúsított ápolása közben.~Egyiptomban együtt 839 35| kártyás, részeges komédiást ápolgassam. Én erre aztán azt mondtam 840 41| majorescóvá tétele, hogy otthon ápolja a tyúkszemeit, hanem hogyha 841 43| nincsenek jelen.~Csak ketten ápolják a beteget: az iparos házigazda 842 1 | helyet adunk az olympon; Apollo kihágásai isteni skandalumok, 843 5 | egy sebet. Lefektetnek, ápolnak, ajtód kilincsét egyik látogató 844 3 | S a vallásos érzelmeket ápolni kell a köznépben. Késő este 845 43| gondolatok, azokat elmondja ápolóinak; a mester leírja azokat 846 43| idegei ki voltak merülve.~Ápolóival sem beszélt már, egész délelőtt 847 27| szegények kunyhóiba mint betegek ápolója, újszülöttek keresztanyja, 848 43| sorakoznak egymás mellé, gondosan ápolt halmok, emléklapok. Mikor 849 5 | áldással vár reád, pedig nem ápoltad.~Húgaid, öcséid, már a kapuból 850 29| teszi esti látogatását magas ápoltjánál, ki azután néha óra hosszat 851 43| előkészítse a kedves meglepetésre ápoltját, s fölsegítse rá tisztesebb 852 24| nagyobb volt az áldás; az apósomnak annyi szénája termett, hogy 853 35| kedélyét vénségére csöndes apostasia szellői kerülgetik. De nagyon 854 41| tulajdon családjuk tagja lesz apostata. Ez keserűbb döfés volt 855 40| kente homlokára; a költészet apostolainak nevezhetjük őket. Egyformán 856 4 | csapások? Kik voltak az apostolok név szerint? Hogy hítták 857 15| bombasztokkal és hivatalos applombbal. Ezt is meg tudta csinálni. 858 23| lángarcú Zeusz, fényes Appoló, mosolygó Idalia, Aglaja, 859 6 | csinálnak – ez volt Béni bácsi approximatív calculusa. – Kár, hogy Kálmán 860 35| erősítette, hogy nem jól aprították össze; s utoljára is, mikor 861 20| nagy bálterem deszkából, apróbb-nagyobb étkezési tanyák. Egy domboldalban 862 33| hiszekegy és tízparancsolat apróbetűs sorai képezték.~De íme nyílik 863 9 | érdekelnék legjobban azok az aprólékos nagy bajai az egymást közt 864 25| csak egy buzdító említés aprópénze sem járt neki érte. – Azt 865 18| nem hagyják magukat ilyen aprópénzzel kifizettetni. Mert hát én 866 31| színpadnak díszére válnék. Apropos! Miért mondta ön akkor, 867 34| szultanina név alatt ismeretes aprószőlő az idén nem jól termett; 868 1 | császár válasza rájuk: „Aquila non captat muscas.” (A sas 869 32| mindenki a szerelmet: barát, ara, szülő. De mért is tennének 870 18| Dehogy adom! Nagy pénz árában van ez nálam.~– Hát mit 871 44| azután perzsául, azután arabul, azután tatárul, utoljára 872 4 | elszakadt; a Tisza éppen áradásban volt, elkapta a kompot, 873 42| írjon Bálvándynak, ki akkor Aradon volt. A levélben fölszólítá 874 37| városban akkor ez volt az áramlat. „Csak nem fogok valamennyi 875 33| világból. Semmi sem volt olyan aranybánya, mint a Hegyalján aszúbort 876 37| papírjegyecskét. Azok az aranybetűk tudatták a Decséry és Bálvándy 877 4 | olvasta le a nevet, mely aranybetűkkel volt odanyomtatva. Ez a 878 2 | hogy egy ilyen felfordított aranybográcsot egy bécsi ötvös bizony ezer 879 37| fényes termet, azokkal az aranyéhes emberi vadakkal; megterítve 880 39| magát, a költői ér kritikai aranyérré fajult el. Az irodalom grófjai 881 32| mellékszobáit az egész idényre egy aranyért engedte át a színtársulatnak; 882 32| lőtték ölő sugaraikat felé az aranyfátyol hasadékán keresztül.~– Tehát 883 13| incarnattal, körülfogva aranyfényű, dúsgazdag hajfürtökkel, 884 7 | mire az öreg úr elővette aranyfoglalványos szemüvegét, s elkezdte tetőtől 885 34| maradt fogva, rózsalánc, aranyfonál szakadt inkább.~Ráeresztette 886 34| elkötözte azt rózsaláncokkal, aranyfonalakkal, hogy ne tudjon haladni; 887 12| az argonauták társa, az aranygyapjú díja nélkül. Kolumbus vágyával, 888 11| levelibéka, és nagyszámú aranyhalak.~A delnő egész paradicsommal 889 21| mentegetettre.~Kálmán észrevevé az aranyhidat, melyet menekülésére építettek, 890 17| egy hüvelyknyi magasságú aranykapuja, azt a talián egy csipetnyi 891 27| violaszín-palástosan és aranykeresztesen, homéri hahotával ne háborítsa 892 27| egyházi méltóságok, nagy aranykereszttel mellükön, violaszín palásttal 893 23| völgyekben a megszorult napsugár aranyködöt sző, mely az erdős hegyhátaknak 894 47| bátor vállalatok termékeny aranykort idéznek elő e földön és 895 4 | egy színházdirektort, aki aranykulcsos és -sarkantyús méltóságos 896 25| elfoglalni a kilincset, hol aranykulcsot szerezni a kinyitásukhoz, 897 4 | a hajat körülfonó vékony aranylánc egy gyémánt csillagot tartott 898 7 | professzorától hallotta ezt a hármas aranymondást: „1. soha töltött puska 899 14| könyvek; a fehér disznóbőr, aranynyomással a régi klasszikusok, a sárga 900 37| s talált azok alatt egy aranynyomatú fényezett papírjegyecskét. 901 37| őneki ajándékba emlékezetes aranyóráját. Az az óra még ütni fog!~ 902 27| bútorzatán nem volt sem aranyozás, sem bársony, székei, kerevetei 903 33| kassai paszomántcsinálók, aranypillangó-verők, skófiumkészítők, filigrámos 904 4 | kőporral volt behintve, a másik aranyporzóval.~A dátum szerint a férj 905 34| Jenőyné, mint valami kincset. Aranyrámába foglaltatta valamennyit, 906 28| végigsietett annak falon függő aranyrámás császár-király képei között, 907 41| aranyos mentébe, paszomántos aranysarkantyús csizmába, mikor feltolták 908 6 | persze zsúfolva volt (az Aranysas táncterméből átalakítva).~– 909 27| végigenyelegte: ahol ő az aranyszárnyú pillangók után kis kezeivel 910 32| függött alá, fénylő, csillámló aranyszövet, mely egyúttal álarc, csupán 911 25| szerencsédet, mely annyifelől aranytálcán kínálkozik eléd?~– Hallod, 912 37| azt a káprázatos halmazt aranytekercsekből, úgy szeretett volna közbekiáltani: „ 913 37| mille francs”, és tette az aranytekercset a vörös lapra, megnyerte 914 17| rátesz egy arasznyi nagyságú aranyvárat: az a kínai császár hírhedett 915 24| megtakarítok. S minden garasért egy arasszal odébb foglalok a magunk 916 21| vadászdiadala; megmérte, hány arasz az elejtett medve, megbecsülteté 917 27| fórumtól a másikig, s mikor arasznyit haladt, megint visszaküldik.~ 918 27| akárhányszor elűzi s gyönyörökkel árasztja el szívét, aminőket asszony 919 31| számtalanszor kiigazítva az aratás idejére jósolt „tartós esőt” – „ 920 31| embernek olyan idő kell aratáskor. Nem volt az rossz ember, 921 3 | s mit vetnek bele, mit aratnak róla? Isten tudná azt megmondani: 922 23| most itt nagyszerű alkalom aratni babért és húszasokat. Az 923 24| István fiam kinn vacsorál az aratókkal meg a béresekkel az udvaron. 924 24| távolban az előresietett aratóleányok danája hangzik. Pedig még 925 24| hogy karácsony szombatján arattuk le azt a búzát, amit augusztusban 926 24| hogy egy évben kétszer arattunk. Kicsi gyerek voltam, mégis 927 40| papírra írni fog, annak az árával már régen tartozik valakinek, 928 12| értékpapírokkal, miket tized, huszad árban, papirosértékben elkótyavetyéltek. 929 38| végig a sík jégmezőn, s arcaikba veri a sziporkázó havat. – 930 31| ahol Decséryék ülnek, s arcaikról olvassa ítéletüket.~A hercegnőnek 931 28| aztán rátérnek mindenütt az arcátlan bohózatokra: hogy becsődítsék 932 37| a dactól piruló istennői arcba és gondolta magában: „én 933 1 | volna; a feje búbján hosszú, arcban lapos, orra fölfelé fintorult, 934 44| földön keresne valamit, arcbőre barna és cserzett, mint 935 20| szolgálni fog azért a szép arcért, akit meg kell szolgálni.~ 936 25| de pirulni nem tud; mely arcfintorgatással röhögteti meg a hájfejű 937 10| azzal festeni tud, aki abból architectonicai remeket tud építeni, az 938 13| iratokat előkészíteni.~– Már az archívum asztalán állnak – felelt 939 13| Az étteremből átmentek az archívumba, melynek ódon faragványú 940 1 | voltak a lapok nevezetes arcképekkel. Némely arckép olyan is 941 25| ajándékozni az öreg urat unokája arcképével, odaadhatta neki az eredetit, 942 25| bezárkózva szobájában ez arcképpel, nemcsak az öreg úr számára 943 40| csizmára, akinek nincs szüksége arcképre. A második szobában dolgozó 944 25| Két másolatot készített az arcképről.~Az egyik a nagyapa számára 945 1 | veres, de szemei tüzében, arckifejezésében, mikor beszél, van valami 946 37| túl; a következő évek még arckifejezését is átváltoztatták; a szende, 947 37| szemeivel kíséri istennőjét, s arcmozdulataira figyel; ki gondolatait találgatja, 948 12| Hiszen most is egy szép arcnak a betege.~– Nem is mehetnék 949 36| volna.~Úgy fél ettől az arcnélküli embertől!~Odalopózott hozzá: 950 36| verj meg ezzel a hallgató arcoddal! Részegen szedtél fel az 951 46| félremennek, ami báj volt az arcon, az formátlansággá ferdül 952 10| megkímélje a szép delnőt az arcpirulástól.~Előkereste tehát legelőször 953 33| bajuszt s félhold alakú arcszakállt visel, sarkantyús csizmát 954 7 | sohasem vénülnek. Barnapiros arcszín, erős római orr, szénfekete 955 3 | pipázik nagy tajtékpipából. Arcszíne olyan barna, hogy csak egy 956 13| asszonyság volt, erősen fehér arcszínnel, s csigákba szedett szürke 957 43| uralkodó mirigy volt. Ez a rút, arctorzító ragály elkerüli azokat, 958 1 | hogy hevülnek, hogy ég az arcuk a kürtriadóra.~Pedig hát 959 20| nagyon meg tudják őrizni arcukat az erős naptól s szívüket 960 25| együgyű panaszával a kor arculatát rajzolná, a színpadon egy 961 7 | kinek olyan szerencsés arcvonásai vannak, hogy sohasem vénülnek. 962 22| mely arcát körülragyogja, arcvonásainak e nemes szenvedélyt; hangjának 963 9 | komoly szelídségbe hozta arcvonásait, hogy azokon semmi gúnyt 964 39| Büszke volt egy kedvetlen arcvonással is azt mutatni, hogy őrá 965 24| az apósom éppen 1793-ban árendált ki egy nagy pusztát a Bárodi 966 24| uramnak az apja még csak árendás redemtus paraszt volt azon 967 26| volna. Ergo éljen a bölcs areopag, mely e bűnt levette rólad. 968 46| salamoni ítéletet hozott az areopág.~A felek között nem lévén 969 36| ujjával előre bökve, mondá areopagi bölcsességgel:~– Nagyon 970 4 | hát mars legelőször is az árestomba, 24 órára kurta vasba.~A 971 12| annak a kardja nélkül; az argonauták társa, az aranygyapjú díja 972 2 | ami ha most a százszemű Argus tekintete elé kerül, vagyonát, 973 6 | mely valósággal igen szép ária; de az a maleficiuma van, 974 7 | operát adnak, a kedvenc áriát együtt énekli a szereplővel, 975 33| feltalálni Shakespeare és Aristophanes műveiből; tizennegyediknek 976 24| soha. Ah, a drámai művészek arisztokraták! A bohózathoz nem ereszkednek 977 2 | körülöttük tolongó népség árja közepett. A sok érzékeny 978 13| harcban megvívhasson, s habok árjában megúszhasson bámulatának 979 31| megtérítem, a darabom miatt kelt árjegyzékeket kifizetem. Több is veszett 980 28| közeli pálinkafőző bűzös árka: még nádat is látni a partjain. 981 43| keletnek, egész a temető árkáig; ott megállapodott.~– Itt 982 36| De ezúttal, mint valódi arkangyal. Hahaha!~Kálmánnak viszketett 983 13| zökkenése a bárkának egy árkon keresztülugortában, egyszerre 984 16| a lábát, viszi a szürke árkon-bokron keresztül a bárkát, mentől 985 6 | ember! Én is olvastam az armalisát. Aztán cédulát is kaptam. 986 30| hajtatott végre az összes armeecorpsszal; mikor helyeikre ismét visszatértek, 987 32| álca leült egy jázminbozót árnyába, s meghívta Kálmánt is maga 988 42| félelemtől, mely a dögvész árnyában mindenüvé elterjedt.~Tehát 989 12| a rózsaszínű álmot véres árnyaival.~Úgy lesz.~Holnap ismét 990 2 | Indu-huhu-lj patakoknak árnyas ~Berke-hehe-iben.~A Sze-hehe-nt 991 43| szárnyai vetnek betakaró árnyat.~Kálmán mellbeteg volt. 992 22| a féloldalra dűlt fenyők árnyéka ideig-óráig tartó menedéket 993 4 | eltemetve azóta épült paloták árnyékában), azonnal sietett az úti 994 20| narancsveres kelyheivel. A meleg árnyékban csoportokban virulnak, mint 995 12| rózsaszínű álmot a vérszínű árnyékokkal.~Jenőy úr azzal a föltett 996 20| Nedvet és meleget keres árnyékos helyen; lassan tud mozogni, 997 47| népkertek, mulató virányok árnyékozzák be; a puszta térnek négyszögöle 998 35| elsuhanó alakok mint Machbet árnyképei a pipafüst ködfátyolában, 999 33| vonult végig a várost védő árok, egy bűzös, dögletes hely, 1000 16| kirúgatni vagy a kocsit az árokba faroltatni, hát kénytelen