| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Eppur si muove – És mégis mozog a föld IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Part
8557 23| de egyet kifelejtett a hadvezér a számításból: azt, hogy 8558 28| megsiratott II. Lipót, s hadviselő Ferenc; mind eredeti művészi 8559 10| fejének. Ki kell mondania a haeresisben találtatást.~– Megvallom, 8560 13| lajtorjáján ezt lett volna az első hágcsófok. – Még sohasem imádkozott 8561 5 | Mentől magasabbra fogsz hágni, annál magasabbra foglak 8562 45| elhunyt Jenőy Kálmánnak hagyatéka között megtalálható volna 8563 45| halálos időben csak nem hagyhatja itt ebben a városban, ha 8564 12| hirtelen. Korcza úrnál nem hagyhatom itt a dolgot; nem vehetek 8565 37| Bálvándy azzal a nyugodt hittel hagyhatta el a kastélyát, hogyha az 8566 35| arról, amit ön mondott, hogy hagyjak békét a nagy históriai alakoknak; 8567 37| vagyok. Vigyenek haza, ne hagyjanak itten! Adják át a majorátust 8568 2 | kegyelmet és bocsánatot hagyjunk erőre jutni. Légy is meggyőződve, 8569 1 | földhöz csapta a botjára akadt hagymafentőt, s győzedelmes kegyetlenséggel 8570 9 | Wellingtonokat. S nehogy a kiszedett hagymákról rájöjjenek a kegyes csalásra, 8571 31| dinnyehéjjal, baromfitollal, hagymaszárral nyáron, sártól járhatatlan 8572 33| fogva a tokaji vincellér hagymát eszik fekete kenyérrel a 8573 24| édesapámtól kutyaporció, ha itt hagynám a szénát.~– De ha én kívánom?~– 8574 4 | miatt el kellett az iskolát hagynom. Önhibám, nem szépítem. 8575 31| való van azon, hogy el kell hagynotok azt a vén denevérfészket? 8576 12| végbemenni; a megboldogult hagyományába ünnepélyesen be fognak iktatni; 8577 27| a Rákóczi korabeli dohos hagyományok szaga! A kábító cosmeticumok 8578 37| egymillió készpénzt fog neki hagyományozni, ha kedve szerint megy férjhez; 8579 33| nyelvújításnak hódolt, ebben az ősi hagyományt tartotta fenn.~Kis házának 8580 29| tolt maga elé.~– De hol hagytad Cilikét, hogy nincs itt?~– 8581 9 | Kálmán megérkeztének.~– Hahá, domine fráter! – kiálta, 8582 36| repertum alámutogattak.~„Hahha!”~Ez a hang Tseresnyés uram 8583 10| ha van felesége, akkor „hahnrei”; ha nincs felesége, akkor 8584 32| szívélyesen fogadta Kálmánt.~– Hahó! Itt jön az én poéta barátom! – 8585 28| országgyűlésen, s az első mondatomnál hahota támadt a teremben.~Ezt Kálmán 8586 1 | trophaeum láttára féktelen hahotába tört ki az egész siserahad; 8587 2 | consistorium oly féktelen hahotában tört ki, mely még a rector 8588 9 | fején a szürkés hosszú haj nagy görbe fésűvel hátrafelé 8589 39| megjelenni, mintha csak a hajadat fodroztattad volna azalatt. 8590 2 | hintettek az útjára a haza szűz hajadonai virágokat, hogy járt fel 8591 12| föld esett ki a sarkából, s hajadonfőtt szaladt ki az udvarra. Akkor 8592 44| feledte még a paplakon; hajadonfővel jött végig az utcán, s aztán 8593 33| hagyva a princesseknek, hogy hajaikat krumplivirággal díszítsék 8594 24| kötényemet; de megtépázta a hajamat, mikor meg akartam csókolni. 8595 12| bolondját. Aki nem végzi el hajasan, arra majd rákerül a sor 8596 36| jobban megfájdult tőle minden hajaszála. Mert a részeges embernek 8597 36| a fejéből kiűzött esze a hajaszálaiba menekül, s másnap úgy érzi, 8598 25| halványsárga ruhában, mesterséges hajbodrozattal, kezében legyezővel.~– Ön 8599 18| az: így akarni kibújni a hajcécuból; mikor már az egész város, 8600 4 | Egészen másforma dolog volt hajdanában híres fiskálisnak lenni, 8601 4 | fogadtatik.~„2-do. Borravaló a hajdúé, accidentia a patvaristáé.”~– 8602 41| egész vendégsereget, urát, hajdúját, kocsisát. Hát még a hosszú 8603 22| élvezet ki volt már merítve. A hajdúk meggyújtották a csillárok 8604 9 | majd lekörmöli helyette. A hajdúm fogja kiszolgálni: hanem 8605 10| holnap elutazom Bécsbe, a hajdún kívül senkit sem viszek 8606 4 | váltok.~– Üm! Hát ez is a hajdúra marad? Jól van. 8-vo. Mikor 8607 2 | utolsó fákig; ahol a nagy hajdúsági róna keletkezik. Még ottan 8608 4 | a patvarista megelőzi a hajdút e privilégiumában?~„5-to. 8609 25| arcfintorgatással röhögteti meg a hájfejű csőcseléket, s színfalszaggatással 8610 25| mutasd senkinek, mert a hájfejűnek úgy fog esni költeményed 8611 25| a lesütött szempillák; a hajfonadék divatos; az öltöny fekete 8612 15| pálmatermetéhez, s két tömött hajfonadéka, rózsaszínű szalagok közé 8613 13| glóriától. Egy elszabadult hajfürt néhány szála csiklandani 8614 30| kezét tartva kezében, kinek hajfürteit eleven myositisokból font 8615 23| mint egy tündérnő, kinek hajfürtjeit zöld fényű csillagdiadém 8616 16| egy homlokáról lecsüggő hajfürttel szokta elmaszkírozni.~Ezen 8617 35| tolvajkereső commissárius vagy a hajhász hitelező szemei elől. A 8618 32| amit úrhölgyek el szoktak hajigálni a földre, anélkül, hogy 8619 1 | udvarolni” s kenyérgalacsinokkal hajigálózni, szóval „kurizálni”. – Az „ 8620 11| A majom mogyoróhéjakat hajigált az iratára; a két mókus 8621 21| felkapja két kézre, úgy hajít vele, mint a parittyával; 8622 21| lehetett, s nagyot ordítva hajítá azt a vadász felé. A következő 8623 34| És aztán egy marok sárt hajítani utánuk. Legyenek elátkozva. – 8624 25| halála óráján műveit tűzbe hajítja, hogy nem értő hazáját megfossza 8625 17| egy nagy cirmos macskát hajított le a szelindekek közé.~E 8626 17| felgyürkőzött mészároslegény úgy hajította a somfa botját a fára ugató 8627 40| ablakokból nyíló virágok hajladoznak alá. Milyen pusztaság ez!~ 8628 28| hamar elhamvad. Mindenre van hajlama, tehetsége, de komoly kitartása 8629 16| az el is fogadott, ámbár hajlamai inkább vonzották a „Griff-hez, 8630 25| ismeretségedért; költői hajlamaidért. Ezt meg Aszályitól tudom. 8631 14| kicsiny korukban tudnak a hajlamaik ellen való pályákra spekulálni.~ 8632 1 | részben rokon tanulmányú és hajlamú borbélylegények.~Ami pedig 8633 9 | ajándékoznak, mikor nem hajlandó azt elfogadni, de pláne 8634 31| műve, s a fiatal emberek hajlandók a könnyű erkölcsöt hirdetni, 8635 35| Hanem ha valaki a megszokott hajlandóságának útját tudná állni; ha ön 8636 24| az; a föld boltozatának hajlása takarja el. S akié ez a 8637 17| olyan földszinti falusi hajlék, csak az egy Beleznay-kastély 8638 35| Holubárnak, hanem saját hajléka ajtajának, ahol már nyugtalanul 8639 39| embert, ki szülőid csöndes hajlékából, ahol csak a boldog nyugalom 8640 23| tenor hanggal bírt, s Kálmán hajlékony discanttal kísérte mind 8641 11| hímzett szegélyei egymásra hajlottak; fején csipke főkötő, mely 8642 1 | volt e címmel: „Vallás.”~Hajmeresztő poéma.~Megtámadja magát 8643 13| szentkép orcáin könnyű pír hajnallott által. Talán hallá? Talán 8644 3 | egy sem volt rekedt.~Amint hajnalodott, rákezdték az udvaron a 8645 16| emeletéből.~Katinka, amint a hajnalsugár derengett a redőnyökön át, 8646 18| Hát hogy tetszett a Fehér Hajó-i komédia?~Bálvándy, komédiás 8647 18| is vitte barátját a Fehér Hajóba, s le is fekteté szépen.~ 8648 25| vagy, hogy mind kidobd a hajóból a tengerbe. Egész komolyan 8649 38| hintó átjöhetett volna, a hajóhidat kiszedték a jég elől; s 8650 31| képezé. Azt a sziklát, melyen hajója összetörik, s melyen világítótornya 8651 28| ki van nyitva az átkelő hajók végett két óra hosszat. 8652 28| A budai parton gabonás hajókat vontatnak lovakkal a víz 8653 33| télire teli volt a Kis-Duna hajókkal, talpakkal. Egyszer elkezd 8654 19| visszamegyünk; „flecti, non frangi” (hajolni, nem törni), ez a jelszó 8655 35| üresen lefelé induló gabonás hajón alkudott ki magának helyet 8656 16| ide térj be.” S a Fehér Hajónak azon időben igaza volt. 8657 34| elhagyták, s együtt ültek hajóra a Márvány-tengeren.~Még 8658 27| beszédhez; egy jelenlevő hajóskapitány felfedezi, hogy angolul 8659 33| voltak a komáromiak; minden hajóslegénynek diónyi ezüst gomb, tenyérnyi 8660 7 | döböz!~Rák bácsi szaladt a hajporos katulyával. Bányaváry ott 8661 24| Pirók ne!” – „Csálé hő!” – „Hajsz ne hó!” – Mert ha nem ilyen 8662 27| és azt képzelte, hogy a hajszálai fájnak. Ez az úri mulatság 8663 4 | csúnyább.~Korcza úr valami hajszálnyival magasabb termetű, mint Biróczy. 8664 5 | hogy fejed, vagyonod egy hajszálon áll csak; hogy csak bele 8665 20| és lesni a medvét, amíg a hajtás el nem kezdődik; annak is 8666 21| medvére. Került ugyan a hajtásba négy medve is, de azok mind 8667 21| erősen, nem bízhatom rá a hajtást. Te kísérhetnéd a hölgyeket.~ 8668 13| decséri kastély kapuján be nem hajtattak. Kálmánnak az volt a kötelessége, 8669 15| s gyönyörködött hosszú hajtekercseiben, még a piros szalagot is 8670 37| látni.~– Ah! A tinót Bécsbe hajtják, hogy visszajöjjön mint 8671 3 | sütött az orcájukra; csak úgy hajtogatták a fejeiket egymás vállára, 8672 21| keletkezik a vadonban; a hajtók rémletes ordítása veri fel 8673 22| lovagköntöst viselt, piros hajtókával, lóháton jött ide; fején 8674 21| Lazzarinómat”. Én úgyis a lovakat hajtom; mert a kocsisom be van 8675 46| lovakat fehér parókás kocsis hajtotta háromszegletű kalapban, 8676 24| egyik részéből a másikba hajtották a gulyákat, nyájakat, hogy 8677 20| helyre? Hall ön valamit a hajtóvadászatból? Semmit. Ez a hely kívül 8678 21| diadaljele volt az a mai hajtóvadászatnak. Egyébre nem volt szabad 8679 12| fognak iktatni; egybekötve hajtóvadászattal, teátrális előadásokkal 8680 2 | gurikht, szeres der dsezai Hakk avikht.”~A nagytiszteletű 8681 37| nélkülözés közepett nem hal-e meg addig, amíg…~– Amíg 8682 34| töltött, mesterei bámulatos haladásáról tanúskodtak a festészetben. 8683 17| pedig az indítá e gyorsított haladásra, hogy az előtte menő alakban 8684 23| kezdem. Azoknak az jólesik, s háládatosak érte. Bejutok én Pestre, 8685 41| tett a Csollánné iránti háládatosság kifejezésére, s nemcsak 8686 9 | Korcza úr fáradozásáért való háládatosságát, hogy a hercegnő saját kezű 8687 9 | békével.~Az öreg úr nagy háládatossággal fogadta az emberbaráti adományt.~– 8688 31| végig kitartani. Kétheti haladék van: légy nyugodt; azalatt 8689 35| vázlatai gyűjteményéből. Haladéktalanul utazott haza.~Nem vonzotta 8690 34| szemeim gyönyörködnek, s haladj a te fényes utadon előre 8691 19| Sic itur ad astra.” (Így haladnak a csillagokig.) Lesz belőled 8692 20| tájékozása után kellett haladniuk az őserdőn át, ahol százados 8693 23| napvilágunk.~A hegytetőre haladók előtt újabb meg újabb tájak 8694 3 | annyival inkább, mert delet haladván az idő, más egyéb éhség 8695 26| minden egyéb érzelmein. Háláját kellett volna kifejeznie 8696 34| nézésétől. Nem győzök eléggé hálákat adni az egek urának azon 8697 41| férjének. Várjanak az ő haláláig. A bosszantó dac után, mellyel 8698 7 | hogy a dán király siralmas halálán szomorkodjék, vagy a publikumtól 8699 43| és természetbúvár. Őt a halálangyal nem ámíthatá el. Tudta jól, 8700 27| elment hozzá, őrnagya rögtöni halálával együtt azt is bejelenteni, 8701 20| végződik, hogy egyenesen a halálba lépek át belőle. S ki tudja, 8702 43| még pirosabbra gyúltak a halálbetegség rózsái. Melyik jött el hozzá 8703 36| mindennap hétszer követek el halálbűnt, s ki engem mindennap hétszer 8704 2 | léleknek „szegény bűnös” halálharangja: diákot csapnak ki az iskolából.~ 8705 43| akar jönni; de nem lehet. A halálharangszó zúg minden faluban, s az 8706 45| valahova falura menekült. S halálhíre csak hírlapi vaklárma, ami 8707 El| mégis nagyon közel rokon a halálhoz, s megkísérték a fölébredést.~ 8708 35| parancsoljon mindenből. Ha halálítéletét hallotta volna, nem esett 8709 9 | Tóth uram tette ide a nagy hálálkodás közben, mint fáradsági díjt 8710 9 | történetet.~Tóth uram aztán nagy hálálkodások után odábbállt; Korcza úr 8711 9 | nyíláson, s akkor aztán elkezd hálálkodni, mindenféle jó reggeleket 8712 20| parasztházhoz jutott szállásra, ahol hálálkodó jobbágynép szolgálta ki, 8713 9 | becsukott ajtón kívül is hálálkodott. Kálmán utánanézett az ablakon. 8714 1 | István II. 53-ban fenyíttetik halállal, amely pedig rágalmat jelent 8715 25| tudjon felőle senki, csak halálod után találjon rá az utókor, 8716 45| nagy urak!”~A pók, a szú, a halálórabogár elhallgattak, ha ezt meggondolták.~ 8717 45| fogoly legyeket énekeltet, a halálórabogárral, ki páratlan számokat ver 8718 45| szobában a póknak, a szúnak, a halálóraverőcnek:~„Keresi most!… Csak hadd 8719 42| elhívni. Már akkor nagy volt a halálozás a városban; és nem volt 8720 35| szemekkel, kíntól, vágytól halálsápadtak, a veríték a homlokon feledve.~ 8721 40| undorodik a tintától, s ha a haláltól válthatná is meg magát vele, 8722 38| embereket elfogdossa, akik a halálveszedelemmel dacolni akarnak.~A mentőcsónak 8723 11| levágott héj lapjával a két halántékához ragasztotta; olyan volt 8724 11| ide szoktam ragasztani a halántékomra, úgy kiszívja a forróságot.~ 8725 28| Kálmán a nádor szavaira. – Hálás hódolattal veszem fenséged 8726 28| miknek mentében patriarkális halászcsónakok vontatják apacsúros hálóikat; 8727 28| cserzővargák, vászonfestők és halászok házai foglalják el; nyers 8728 43| látja, hogy fél a sírtól, halasztást enged neki, még egy tavaszt; 8729 39| de azért én szeretem a halat.« Pedig Plato bölcs volt; 8730 28| szavakra nem a megrettenés halaványsága lepi el, hanem az ifjúi 8731 23| Bányaváry direktor vagyok, itt haldoklom a truppommal az útban éhség 8732 10| bajba került. Mikor az atyja haldoklott, odahívatta magához a leányát, 8733 1 | Dungó gúnydala egy évtizedre halhatatlanná tett, s aki már egy év óta 8734 25| kürtölendik a világnak, hogy egy halhatatlannak született mű támadt az országban. 8735 23| aggaszt a holnap: pedig a halhatatlanságért küzdök! Ma gazdag vagyok, 8736 8 | hozzájuk többé. Élhetnek, halhatnak miattam. De neked megtiltom, 8737 5 | egészen szőve, csipkék, halhéjas vállak, főkötők tarajjal, 8738 5 | a fejétől messze elálló hall-élet műszerekkel; széles szája 8739 34| mindenütt látnak, a fülek hallanak, a kezek cselekszenek. És 8740 37| nagy dolog, hogy egyszeri hallásra meg sem érti az ember.~Kétszázötvenezer 8741 39| áldozatnak kínordítását hallatom vele. S azután mi nekem 8742 20| medve egy ijedt hördülést hallatott, s egyszerre megtorpant. 8743 1 | Bécsből hazahozták; akkor hallatta még egyszer a tárogató a „ 8744 39| ablakmélyedésbe.~– No, hát halld meg az egészet. Emlékezel 8745 4 | Befund”-okra kilátás!)~– Hallgasd csak, mi van az ajánlóleveledben! – 8746 13| állva és kezeiket összetéve hallgatának végig, monsieur Henry vágta 8747 12| s csak a papagáj makacs hallgatásán múlt, hogy vallomása gazdájának 8748 43| mondá ön – szólt megtörve a hallgatást Tseresnyés mester –, hogy 8749 27| beszél ő azoknak, azok meg hallgatják. A főpapok, a küldöttségek 8750 31| azok, akik a háta mögött – hallgatnak. – Nem ilyen a közönség 8751 39| Nagyon szépen énekel, s én hallgatnám hozzá neki örömest, csak 8752 33| égben. Ön nem gondolt a hallgatóira. Nem versben kell azokkal 8753 7 | ragyogást gerjesztett két hallgatója szemében: az egyik Kálmán 8754 1 | Mihálynak valami embere.~A hallgatóknak hidegen borsózott végig 8755 22| megnézni a jegyzőkönyvet.~A hallgatóság nevetett a tréfás ötletnek: 8756 40| egy rongy.~Leskelődik és hallgatózik.~A műhely közepén, a tőke 8757 20| világ, lakjunk abban.” Én hallgattam önre. S ha akarta, ezért 8758 36| voltam s megvesszőztek. Hallgattunk a dologról mind a ketten. 8759 36| csókolta.~Kálmán csak nézett rá hallgatva, míg az kérdést kérdésre 8760 22| furakodott, hogy jobban hallhassa a művésznőt.~Cilike egy 8761 30| ismerem, hogy az ön ajkairól hallhassam azt.~– Jegyesek voltak, 8762 35| beszélni fognak, semmit se hallhasson meg. Ösztöne súgta, hogy 8763 15| jobban elpirult, s alig hallhatóan suttogá:~– Jenőy úr.~Pál 8764 2 | együtt vallatták. Ki-ki hallhatta, hogy a másik mit mondott; 8765 22| sem hallottuk. Pedig te hallhattad a mienket. Nagyanyád megátkozott 8766 24| Az éjjel sok rossz élcet hallhattál volna a testvéri szeretet 8767 5 | szemeivel széttekintett: nem hallja-e valaki? Pszt! Szája elé 8768 43| többé, hanem feltámadott!” Halljátok ezt a zúgást? Látjátok ezt 8769 2 | gondolat ütött a fejébe.~– De halljátok-e, nem cepelem én ezt a sok 8770 43| beszéltek, hogy a szó be ne halljék; meg ne tudja a beteg, hogy 8771 4 | el tudja olvasni.”~– No halljuk! – szólt, kétszer is rándítva 8772 27| úgy vétetnek a semmit nem halló úr által, mintha az őáltalá 8773 5 | Béni bácsi még csak látója, hallója is rettegett lenni. Sőt 8774 41| ebben a városban sohasem hallottak. Tapasztaltabbak macskazene 8775 1 | olyan ember, ki szereti a hallottakat a felsőbbeknek elmondani; „ 8776 39| hangon beszélt.~– Amit tőlem hallottál, az való. És nem az a legszomorúbb 8777 22| előlűnk rejtőzni; híredet sem hallottuk. Pedig te hallhattad a mienket. 8778 37| nőni látta azt a káprázatos halmazt aranytekercsekből, úgy szeretett 8779 36| kezek közül, azt csókjaival halmozá el, esküdve égre-földre, 8780 40| annyi merész kezdeményezést halmoztak benne össze, mind ingyen 8781 40| nyomtatványon, ami fel volt halmozva egy szögletbe.~– Hát ez 8782 45| ott csendes a világ; nem halnak az emberek, hát csak elviszi 8783 40| lebeszéltetni, hogy kis hálófülkéjéből ki ne sántikáljon, megnézni, 8784 12| amíg egyik napról a másikra halogatta e merész felvilágosítást, 8785 28| halászcsónakok vontatják apacsúros hálóikat; a beljebb terülő homoksivatagot 8786 45| asszonyom.~Azzal bevonult hálókamrájába a mester, s magára zárta 8787 36| legszebb költészetet írni; aki halomra dönti az eddigi fogalmakat 8788 26| szobába léptek át, ez volt a hálószoba, egyszerű, de kényelmes 8789 27| megalázva a dicsőségből?”~Hálószobáinak ablaktáblái be voltak téve, 8790 35| sírni kezdett, s bement a hálószobájába, ott lefeküdt az ágyba egész 8791 39| Csend volt itt már.~Cilike hálószobájában éjjeli mécs égett. A szelid 8792 39| utcákra nyílt mindkettőnél. A hálószobák osztálya pedig mind a két 8793 24| kolomphang vegyült. Két hálótársa már nem feküdt mellette. 8794 24| figyelmezteté e vörös fényre hálótársát.~– Nézze ön! Ott valami 8795 34| hamvak alól kiásott Pompeji halott-palotái, a kitörő Vezúv tűzharagja, 8796 42| élces beköszöntőt, melyben halottaiból feltámadását bejelenti Kálmánnak. – 8797 43| A nemzet szállítja nagy halottainak hamvait a panteonba. Mit 8798 44| neki –, a sírkő kész. A halottas szekér itt van; hatósági 8799 1 | rivallása. Az utolsó erőfeszítés halottébresztő felhívása. Tűz van a hideg 8800 44| kiválasztá azt magának. A halotthordók ott leereszték a sírba a 8801 27| ott akart maradni kedves halottja közelében, s mikor már a 8802 44| mit mondjon odabenn az ő halottjának? Ki fog téged eltemetni?~ 8803 1 | bordalát, mely előbb búsongó halottkísérő melódiával kezdődik, s azután 8804 14| főispán.~Összeköttetéseik hálózata magában foglalt minden számításba 8805 28| bizonyosan mint piktor halsz meg.~– Ezt mind egyedül 8806 5 | és tanul. (Egy szobában háltak, s Béni bácsi azt állította, 8807 23| hogy három nappal előbb nem haltunk meg éhen? Hja, barátom, 8808 4 | mikor legutoljára együtt háltunk, a pénzét megosztva, álmomban, 8809 39| többet; felugrott helyéről, s halványan, mint egy szobor, odalépett 8810 9 | lassan felnyílik az ajtó; egy halványkék posztóruhás alak, fontos 8811 30| eresztette ki hamarább a hámból, mint mikor a cotillonnak 8812 9 | Hiába: az asszonynak csak hamisabb szeme van; mindjárt meglátta. 8813 3 | cigány volna. Ahhoz valók hamisan összehúzott szemei is, amik 8814 10| a földalatti világnak! A hamisítások, végrendeletsikkasztások, 8815 9 | bevallja, hogy egyhuzamban hamisított, csempészett, és egy kézre 8816 12| Nagyanyám nevére levelet hamisítsak?~– No, csak ne fortyanjon 8817 10| hamis húszast adtak vissza: hamispénzverő a neve; ha liberális nézetei 8818 7 | felvilágosítá felőle, hogy Hamletben régi jó pajtására ismert; 8819 7 | közönség tapsolt a kilépő Hamletnek; ő bizony rá sem igen nézett. 8820 7 | be, or not to be”, mint Hamletre.~A közönség tapsolt a kilépő 8821 4 | szoba, a falakról négyrét hámlik a mész; a bőrszékekből kitolakodik 8822 11| kakadu gyümölcsöt, a kanári hámozott zabot, a pitypalatty búzát, 8823 27| szükség.~E szomorú balvégzet hamuba döntött minden ragyogó előkészületet. 8824 2 | kandallóba s legyen az ő hamujába eltemetve mind a ti bolondságotok, 8825 39| kivívtak, most egyszerre hamuvá omlott – egyetlenegy szépasszony 8826 23| övé csak a füstpénz meg a hamuzsír belőle; mienk a gyönyör, 8827 45| hogy ne állíthassanak fel hamvai fölé kőre vésett hazugságokat. 8828 47| pompa volt az, mikor a drága hamvakat aranyozott érckoporsóba 8829 4 | az igéző arc, az ifjúság hamvával! Kissé hosszúkás szája volt, 8830 10| tarthatá, s azt mondá neki:~„Hán?”~A vitéz úr hátrahajtotta 8831 46| félelmetes bárkától.~– Kiszti hand, madám. Kutser hüt dich 8832 35| S azzal lekuporodott a handabandázó elé, akit Kálmán felsegített 8833 27| pisztolymarkolatok, ezüstnyelű handzsár kandikálnak elő. – Aztán 8834 20| megkísérté jegygyűrűjét egy hangafa sima ágaira sorba felhúzgálni: 8835 12| folytatá ugyanazon gyászos hangból Bálvándy – a kordicai statutio 8836 37| felköti neki a nyakába a hangedlit.~Még többet is mondott volna 8837 7 | szívében, a lelkében, a hangjában. Adófizetője az egész világ, 8838 33| Tseresnyés uram! – kiálta hangjához jutva Bányaváry. – Igazán 8839 44| elmúlnak.~A búskomor dal hangjai elenyésztek a homokpuszta 8840 6 | hogy még ott is van valami hangjegy; ha pedig aztán alant fogta, 8841 1 | levegőből is kitépett dalok hangjegyei, miket egykor tárogatókon 8842 1 | krónika ez eltemetett dalok hangjegyeit is őrzi. Csak tárogató kell 8843 2 | lehetett volna szedni, mind hanglejtési, mind ütenykülönbségi változatainál 8844 1 | nem ért hozzá, egy sikoltó hangnál egyebet nem tud belőle kihozni, 8845 1 | ivadékuk is e harcbűvölő hangoknak. Megégtek a tárogató forgácsaiban. 8846 1 | az érintésére, ezekre a hangokra megint megzendült a lelkében 8847 39| szépasszony pénze ára, alább is hangolhatta volna a lemondás fölötti 8848 42| az unottság; még lejjebb hangolva az érzéktompító félelemtől, 8849 5 | döngtek.~– Mit? Te? Az én hangomat nem hallottad a méhdöngésen 8850 21| földíszítve: a hölgykoszorú annál hangosabb hahotával fejezé ki efölötti 8851 35| csibukszárral hadonázott, s hangosakat csapott vele egy asztalra.~– 8852 10| név hallatára, s a hölgy – hangosan ásított.~A felolvasó letette 8853 23| furulyáját, s édes bús népdalait hangoztatta rajta. Cilike eltanulta 8854 11| ismétlé Korcza úr, különös hangsúlyt adva az utóbbi szónak. – 8855 1 | valaki belefújjon ez ördöngös hangszerbe, s arra ismét előrepüljenek 8856 29| szokott eltölteni, hogy e hangszeren ünnepélyes melódiákat játszik. 8857 22| csendet, s a lengyel főnemes hangtölcsért csinált a tenyeréből, hogy 8858 10| hozzákészülést engedve magának, hajtá hangtölcsérül alkalmazott tenyerét a bal 8859 9 | miután ez a tréfa olyan jó hangulatba hozta az urakat, Kálmán 8860 37| fiatalember volt!”~Ezen hangulatban kereste őt fel aztán Bálvándy, 8861 27| gyászt öltött, bálokról, hangversenyekről lemondtak; sok főúri család 8862 23| él: az mind kutya, birka, hangya, vakondok, igavonó barom. 8863 11| kendermagot, a fülemile hangyatojást, reszelt sárgarépával s 8864 27| ajtó felé közeledő léptek hangzanak. Végre valahára a török 8865 1 | s miknek nem volt szabad hangzani többé. A csittvári krónika 8866 1 | klipitroklapatorium” pedig már a hangzása után könnyen kitalálható, 8867 5 | álmok tündérországából jövő hangzat, mely még jobban ott marasztja 8868 15| orgonán Haydn gyönyörű szent hangzatait.~A kápolnából egyenesen 8869 31| A karzatok tombolnak a hangzatos mondatoknak; de az értelem 8870 31| hozzá legközelebb hasonló hangzatúval; a szentírással ellenkező 8871 17| földre.~– Meggubellirozom! – hangzék a műkifejezés a legény részéről, 8872 20| fenyőámbrától terhes, a légben hangzottak a fülemülecsókok; a vízesés 8873 12| Kolumbus vágyával, karthágói Hanno tűzlelkével, Mózes, ki rabnépének 8874 25| mindenki, mekkora kincset hantolt el sírodban. Addig ne mutasd 8875 24| belészeretett; s fellicitálja rám a hantot. Hanem a városi németet 8876 42| Bruderschaftot ittak, ki tudja hányadszor. Aszályi azon emberek sorába 8877 39| diadalt. Aztán hogy tódítják! Hányat bukfencezett utána a feltisztelt? 8878 20| fülemüle danája.~És az alább hanyatló nap egyre szélesebbre terjeszti 8879 43| elhagyott városból?~Mentől alább hanyatlott a nap, nyugtalansága annál 8880 23| hősöket a sírból, s a költő hanyatt fekve a fűben, látta mind 8881 25| sincs, mely bukfencet is hányna, ha ahhoz is tanulmány nem 8882 20| bujdokló állatok oly helyeken hánynak le, hová ember nem közelít.~ 8883 24| Legalább én ahányat láttam hányódni, vetődni, mind többé-kevésbé 8884 5 | feladványt tűzte ki eléje, hogy „hányszor van meg az egy a kettőben?” – 8885 39| vétettem, s ki soha nem hányta azt szememre.~– Vissza fogsz 8886 11| sül meg a teknőc bukfencet hánytak a szőnyegen; s utoljára 8887 12| találkoztál vele.~Kálmán most már haragba jött.~– No, de hagyj nekem 8888 32| másik tilalma már asszonyi haragból ered. Egy színész elszöktette 8889 1 | Rómába, ~Botját veté vállára haragjába: ~Botja végén csutora,~Csutorában 8890 5 | ne menjen le a nap a te haragoddal.”~– Azt ugyan nem a „kis 8891 4 | nem látta a hölgy arcán a haragpírt, szemeiben a neheztelést. 8892 30| keze. Most haragszik. Rám haragszik-e, amért ezt megmondtam?~Ha 8893 20| fölébredtem. – Eleinte mindig haragszunk arra, aki álmunkból fölébreszt; 8894 40| lélektanom. Te, a gyermek, haragtartó akarsz lenni egy öreg nő, 8895 17| gallérját.~– Gyilkos, rabló, haramia! Megölted az életem fenntartóját! 8896 23| rágyújtott a dalra Schiller „Haramiái”-ból:~Mily szabad az életünk,~ 8897 2 | Dzimm-dzumm.”~Ennek a Rákóczi harangjának is van története.~Dicsően 8898 2 | fulladt hangon teszik, mint a harangjuk: „dzimm-dzumm!”~Nem is szólal 8899 8 | húzták meg tiszteletére a harangokat Vásárhelyen, s hogy ágyúztak 8900 2 | kiérnek: mint ahogy szokás harangozni a halottnak a temető kapujáig.~ 8901 6 | várhatta, hogy azt a hetet harangozzák.~Milyen pompásan illett 8902 43| lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor 8903 2 | foganatba vétele a harmadik harangszónál azonnal megkezdetik.~E komoly, 8904 2 | hogy bevárja a harmadik harangszót, mikor az egész frekvencia 8905 17| kilógott, hátul az inait harapdálta a Szuitli, a tarka ott maradt 8906 2 | miket a népbarátság inni- és harapnivalóval tömött meg; nem kellett 8907 1 | azokban kemény önakarat, harapós dac van kifejezve; hanem 8908 21| volt.~S azzal kiszakítva a haraszt közül, egy magas szál réti 8909 10| elé, s mikor odáig ért, háravetve lószőr kravátlijában a nyakát 8910 1 | kiveszett már az ivadékuk is e harcbűvölő hangoknak. Megégtek a tárogató 8911 1 | Még kevesebb jelentőségű a harci riadója:~Hejh! Rákóczi, 8912 10| a szerencsétlen, akit a harcias látogató Korcza úr helyett 8913 9 | maga helyén, mintha nem is harcolt volna azelőtt egy órával 8914 33| mesterségünk szerszámaival harcolunk, azért a mi páncélunk a 8915 10| elvégezte, lángolt és kihívta harcra az egész világot.~Ha színbíráló 8916 5 | mosolygását elősegíti a harcsabajusz, egész szája mentében rövidre 8917 5 | magyarnak; ~Nem, ha neki harisnyát~S fél nadrágot varrnak. ~ 8918 6 | Bányaváry!), az „Arany időt”, a „Harisnyatakács és uszkárnyírót”. Sőt néha 8919 9 | kedve. Azokat pedig csak Harlemből lehet kapni, s darabja öt 8920 6 | a maleficiuma van, hogy harmadfél oktáván jár fel s alá; minélfogva 8921 37| elvesztett az éjjel vagy harmadfélszázezer frankot.~Itt megállt a lélegzetvétel 8922 37| valakinek, aki a múlt éjjel harmadfélszázezerfrankot veszített. Még Béni bácsit 8923 40| készült; s egyúttal ezt a harmadikat is szerencsés emberré teszem; 8924 36| volt a másodikkal, azután a harmadikkal, és egyre szórta magától 8925 1 | Juliánról, ki IV. Béla idejében harmadmagával elindult az ősmagyarokat 8926 4 | híven iparkodott utánozni.~A harmadszori bemutatásnál azonban két 8927 35| szedett-vedett korhely kompániát; hárman-négyen kártyáznak egy asztalnál, 8928 39| a kertfalon áthintett a harmatos szárnyú szellő, olyan ismerős 8929 20| könnyeivel szaporítva a harmatot; odaborult Kálmán lábaihoz; 8930 24| az ég; a mező hintve volt harmattal, az ébredő madársereg zenéjével, 8931 9 | Ez nem harminc, hanem harmincegy darab!~Tóth uram nem hogy 8932 9 | Hát hisz arra való ez a harmincegyedik ezres! – szólt hunyorgatva 8933 19| megtósztozatlanul ne maradjon. Ezúttal harmincketten ültek az asztalnál. Tósztjaiban 8934 27| sors korbácsütésére a lant harmóniája zendül. Ez vigasztal, ez 8935 3 | diákok rázendíték a szép harmóniás éneket, melybe aztán lassanként 8936 5 | lelkiismeretű ember ezen harmonikus rokkapörgés, mesemondás 8937 23| érzésnek, mely most mind a hármunkat betölt: ha ismered azt.~– 8938 9 | szentképet. Jobb lenne az mind a hármunkra nézve.~– Hja! Kedves nagyuram, 8939 37| adva, semmi kilátás, hogy három-négy hónapnál hamarább a 75 ezer 8940 40| Csekély közönségnek írtak. Három-négyszáz előfizető jelentkezett. 8941 3 | bivalfejűt; akinek a gyomra háromakós; tisztelendő Gringenőrnek 8942 1 | elejtett szájjal, azzal a háromfelé esni akaró termettel, hogy 8943 3 | reggel hat órától délután háromig étlen-szomjan kegyes mondásokat 8944 17| A talián kihoz egy kis háromlábú asztalt, az be van vonva 8945 39| de bizony mégis legalább hárommal a tíz parancsolat közül 8946 47| városrész utcáival: a mostani háromnak is az lesz a sorsa. E hittel 8947 16| aztán kettőnknek nincs több háromnál.~A sértett hölgy erre dühbe 8948 35| éppen készen lettem vele. Háromnapi munka. A tragédiámon három 8949 20| meredek sziklafal közepéből, háromöles magasból tör elő oly erős 8950 20| kényelem a világon.~Pedig háromszázat haladt az úri vendégek száma; 8951 19| sokkal karcsúbb, az csak háromszáznegyvenháromig vitte. Vasszék, vaságy kell 8952 19| egyéniség. Az egyik, az idősebb, háromszázötvenkét fontot nyom, a fiatalabbik 8953 46| parókás kocsis hajtotta háromszegletű kalapban, s hátul a bakon 8954 43| Mik lobognak körülötte? Háromszínű zászlók, fátyollal bevonva. 8955 30| diszpenzáció, se előleges háromszori kihirdetés, se gyámi jóváhagyás, 8956 46| vonta magát, s fátyolát háromszorosan vonta arca elé; de mégis 8957 24| orcáját, amitől az azután még háromszorta pirosabb lett.~Sára asszony 8958 24| Ki itt a háziúr? – kiálta harsányul Bálvándy.~– Magam, la! – 8959 13| nyíltak, melynek százados hársfái éppen akkor rakva voltak 8960 38| tovább terjedt, s tompa harsogó moraj emelkedett a távolból.~ 8961 1 | zászlóikat egész Német-Újvárig, s harsogtatták a szabadságdalokat.~Össze 8962 23| eresztett a meredélyen, mely harsogva futott a menekülők útján, 8963 4 | levéllel, s valami finom kis hártyaostyával leragasztá a borítékot.~– 8964 4 | levélborítékot rosszul ragasztá le a hártyapecsét, egészen felvált róla. Kálmán 8965 4 | ügyvédje. Azután a levél hártyapecsétjéről olvasta le a nevet, mely 8966 22| marad a meggyilkolt szemének hártyarecéjén: a színész is örökké elhordja 8967 34| tőle; minden embernek a hasában a hazája.”~„Ezek várnak 8968 23| havas hegylánctól a zöld hasábos rónáig. S a tornyosuló fergeteg, 8969 20| melegében, a bérc minden hasadékában kövér növényzet telepszik 8970 32| salavári dudorai, miknek hasadékából finom szattyánpapucs a legparányibb 8971 32| sugaraikat felé az aranyfátyol hasadékán keresztül.~– Tehát megérem – 8972 36| hogy az egyik vége meg van hasadva. Felelék rá: jól van”. Azután 8973 35| az ablak hídján keresztül hasaló helyzetben mutatta magát, 8974 10| magát.~Az őrnagy dühösen hasalt neki még egyszer a táblának.~– 8975 31| hevítő mérget iszik olyankor, hasist vagy mákonyt?~– Nem, grófnő – 8976 1 | kesereg, feljajdul, a levegőt hasítja, s megint panaszra fordul, 8977 42| tartott maga elé, annak hasított végébe volt csiptetve egy 8978 14| Kálmán ezért a szóért sem hasította ketté a szerecsent, hanem 8979 3 | magasra, hogy az egeket hasogatta. Szinte megkönnyebbült a 8980 35| ha feltűnőnek találták a hasonlatosságot közte és a nagy király arcképe 8981 20| pillangókhoz, legyekhez hasonlítanak; miknek alakja tarka női 8982 31| makkabeusok anyjának szenvedése hasonlíthat ehhez, mikor fiait egymás 8983 20| No, hát hogy egy dologban hasonlítsunk Jupiterhez és Junóhoz – 8984 39| a férjnek, ha a nejét is hasonlóval rágalmazzák. Annálfogva 8985 44| utcába; én is megyek haza L’Hasszába, a Dhawalagiri hegy alatt.~ 8986 33| négyputtonyos átalagok mellett. Nagy hasú gazdag kereskedők voltak 8987 1 | ősvallását tartja, saját betűket használ. – Hanem aztán jött a mongol 8988 11| paraszt cselédek irányában használák; a szalonok nyelve német 8989 12| azt, amit az neki kölcsön, használat végett itt hagyott.~Tehát 8990 33| valamennyi megviselve a sok használattól.~A négy falat Tell Vilmos 8991 12| a tízezer forintot nem használhatom.~Kalender úr ismét nevetett; 8992 37| irányában ily kifejezéseket ne használjon, mert azt nem tűri el senkitől.~ 8993 12| mások elég jól ismernek és használnak már. Felkeresi Kalendert.~ 8994 21| maga védelmére.~– Sohasem használok semmiféle fegyvert asszonyok 8995 43| mert a festéshez a kopottat használta.~– Tudtam én, hogy ez az 8996 27| Kálmánnak sokkal többet használtak a székely juhász danái s 8997 2 | rendes közlekedési út gyanánt használtatik. De legalább addig a pásztorhalmig 8998 38| a záport, s az esernyőt hasznavehetetlenné tette, a jég fölött már 8999 34| műtermek másolatait. Kálmán hasznos mulatsággal foglalkozik 9000 3 | hátha a többi levél is haszonra fordul?~ 9001 33| erényeket, a mai hivalkodó, haszontalankodó korban? Ki beszéli most 9002 22| azzal annak az egész évi haszonvételét kimerítette. Fa van, de 9003 27| hogy szóval felelni itt hasztalanság, s mutatja neki a leírt 9004 9 | rézpénzt!~Hogy nem ütheti a hátához!~Tréfálni akart a gazdag 9005 31| az a képzelem. Annak a hatalma pedig egybefoglalja az ismert 9006 2 | az fejét az Isten büntető hatalmába akasztotta.”~A nagytiszteletű 9007 10| perekben torlatot képez a hatalmasabb sérelme a gyöngébbek fölött.~ 9008 15| gondoliere azonban annál hatalmasabban elpattogtatá a maga verseit 9009 24| szíjostor a kezében, amellyel hatalmasakat kongat a hat ökörnek, neveiken 9010 5 | a levélborítékra, melyre hatalmat pecsétet mázolt el belőle. 9011 39| világgal; összetűzni a nagyurak hatalmával, meghódítani a gúnyolódó 9012 32| haza. Korcza urat fel fogom hatalmazni, hogy utazásodban mindig 9013 1 | krónikaírásban, akik aztán a hatalmi polcon ülve, ellene fordíták 9014 22| vannak! Mert azok egészen más hatalmú szemek.~Kálmán remegett 9015 21| fitogtatni, ha valaki fölött hatalmuk van. Dehogy engednének el 9016 34| jelöltjei, ellenségei a hatalomnak, a hétköznapi észnek, a 9017 36| ahogy az én Cilikém az én hátamat elverte. – Szegény gyerek! 9018 36| ágyba, s olyan sort vert a hátamon végig – hahaha! – hogy itt 9019 42| Correctura~A tizenkét év határa közeledett már, melyet az 9020 14| is. A legkomolyabb illem határai között folytak le a tanórák. 9021 28| zárni maguk körül, mert ők határaikon belül életet „élnek”. De 9022 42| nem bántja.~Az országok határain kordont húztak ellene, keresztül-kasul; 9023 28| fogják, fesd ki annak leendő határait, s borzadj el a jövendőtől, 9024 3 | csárda képezte az egyik határát, honnan egy roppant sík 9025 34| földönfutót, ki egyik ország határától a másikig engedi magát üldöztetni, 9026 16| veres sarat itt a pesti határban szerezte.~Hanem a négy ló, 9027 29| Kálmán lova az alcsuthi határcsárdát elérte, ahonnan az út a 9028 22| őtet is végigfektetik a határdombon, s emlékezetnek okáért jól 9029 37| az acceptans nem fizetett határidőre, tehát a „girón” van a sor; 9030 20| is van összekötve. Hogy a határjárás végbemehessen, az új birtokos 9031 4 | kik a referensek. 11-mo. Határjárásoknál segít meglépni a meghúzandó 9032 20| indoka.~A statutio egyúttal határjárással is van összekötve. Hogy 9033 20| tréfát, hogy szétriasztja a határjáró legale testimoniumot.~Előbb 9034 25| kapott már rá.~Végzetes határnap!~Ugyanazon napra esett ügyvédi 9035 42| onnan aztán az emlékezetes határnapon feleségestül átmehet Pestre; 9036 25| magát a vizsgálandók közé, s határnapot is kapott már rá.~Végzetes 9037 42| határszélre ért, fegyveres határőrök fogták körül kocsiját, s 9038 1 | azóta szereztek. A többség határoz fölötte, hogy érdemes-e 9039 41| legillendőbb hangon fogalmazvák a határozataik. A főispán – szóló – volt 9040 20| egyedüli urai annak az erdőnek. Határozataikat bizonyosan jegyzi a fák 9041 37| lepedőkön.~De ez ellen meg határozottan tiltakozott Béni bácsi; 9042 25| elveszve – monda Kálmán kemény határozottsággal. – Ha így, ahogy vagyok, 9043 3 | nevezetes stádiumában arra határozta el magát, hogy ő egy nagy 9044 41| udvari kancelláriában azt határozták el, hogy minden megyében, 9045 35| felelt neki.~– Jól van. Te határoztál; én is. Te választottál 9046 35| Köszönöm jóságodat. Én határoztam sorsom iránt. Beszéljünk 9047 22| közepett. A lengyel és magyar határszélen, ahol magyar és lengyel 9048 42| Mikor Triesztből a horvát határszélre ért, fegyveres határőrök 9049 10| ügye bíró elé ne kerüljön.~Határvillongások százesztendős folyamának 9050 27| gyorsan előre, mint egy jó hátas paripa.~Az ifjúság úgy tekintette, 9051 16| szerszámban. Nyilván újonc hátasló lehet, akit most fogtak 9052 27| phaétonja számára, s egy hátaslovat, a Pegazust, mikor poétázott.~ 9053 4 | az ajtón s betéve azt a hátával.~– Itt e? Quo jure?~– Jure 9054 13| hogy „nagy bolond vagy!”, s hátba ütötte jól ezért a bolond 9055 39| kezdett büszke lenni. Egy hatezer forintos szerződést tépett 9056 28| annál majd meg fogja kapni a hátiratot, igen vagy nemet. S ha csak