| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Eppur si muove – És mégis mozog a föld IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Part
10057 39| félre arcát. Ez volt az igenlő válasz.~– Őrült az az ember?~– 10058 37| Decséry nem mondott mindjárt igent. Azt felelte, hogy őneki 10059 32| Magam számára nincsenek igényeim: én majd elvergődöm a világban, 10060 27| éles észt, nagy tudományt igényel. Megtalálni a rang fokozatát, 10061 1 | nótának a verse pedig éppen igénytelen. Pedig az volt legjobban 10062 20| a Bálvándy báróknak sok igényük: s a báró Antinous alakja 10063 37| De mikor kétszer annyit ígérek teljes biztosíték mellett. 10064 39| lángelméje volna; minő fényes ígéretek, minő csábító meghívások 10065 25| tenni – ígérte Kálmán.~S ígéretét meg is tartotta; tíz hét 10066 39| vidéki húsosfazekak után az „ígéretnek” földjéből vissza!~Azután 10067 9 | nagyon nehéz dolog: nem ígérhetek semmi bizonyosat.~– No, 10068 40| vele, vagy ha aranyakat ígérnének is minden sorért, nem volna 10069 36| közül a szörnyű verekedést ígérő parányi kezek közül, azt 10070 31| épületnek; a színészek bért ígértek érte; az alku hamar megvolt. – 10071 3 | hátra, aki teli van szent igével.~Marci hát csak megnyugodott 10072 37| kábítva e könnyű pénzzelbánás igézete által. Ez a Bálvándy nagyszerű 10073 4 | tűzve, még emelte hódító igézetét, s a hajat körülfonó vékony 10074 4 | szegletekkel, de ez is oly igézővé tette, s mosolyra vonultában 10075 19| ez a bor”.~– Ha erős, ne igyad fiam! – vágott neki vissza 10076 1 | mindig mondtam, hogy ne igyatok; azért mégis mindig ittunk.”~ 10077 39| mulasson, ameddig tetszik, és igyék a többi jó barátokkal.~Szegény 10078 11| lássa! Ez magától igen szép igyekezet, hogy ilyesmiben gyakorolja 10079 14| azt is, hogy Kálmán oly igyekezettel tanulta viszont a maga részéről 10080 11| más. No lássa, az ilyen igyekező fiatalembert szeretem, aki 10081 35| megkezdett pályán előre; igyekezzék Florencből Rómába. Az öreg 10082 4 | személyleírásában, ugyan igyekszik is azt kibányászni; – szemével, 10083 1 | annyit tesz, hogy mindenki ihatik belőle, aki az asztalhoz 10084 40| dögvész ellenében a szent ihlet chrysmáját kente homlokára; 10085 11| kerevetre.~Kálmán egy költő ihletével s egy jogtudós komolyságával 10086 22| De alig ismert rá.~Az egy ihlett művésznő volt, akit maga 10087 25| zendül, ha akkor az Isten ihlette homlokon kizöldül a megérdemlett 10088 23| vette azt, s csodálatos ihlettel szavalta a dráma kiváló 10089 43| piruló leányka homlokát ihletten.~– Az Isten áldjon meg téged 10090 34| a festészet nemtőjének ihlettjei boldogabbak, mint akiket 10091 22| megőrizted magadat tőlük? Ijedelem volt-e ez a szívdobbanás, 10092 4 | siralmas csahintással, ijedős buffogással vegyest. Honnan 10093 4 | leveléből, az első percben az az ijedség látszott a képén, amit elképzelhet 10094 35| bácsiban legelőször is az ijedtség volt; s ennek legközvetlenebb 10095 32| Ah! – szólt, egyszerre ijedtté formálva arcát a fiskális –, 10096 30| mozdulatokat tenni, a guta ütne meg ijedtünkben: így pedig gyönyörködűnk 10097 40| magunk előtt az utat, s nem ijedünk vissza tőle. Tudjuk, hogy 10098 38| szegény asszony meg volt ijedve. A színpad üres volt már; 10099 16| kiálta a báró –, az égre! Ne ijeszgesse ön a világot betegsége hírével. 10100 10| a császártól, hiszen nem ijesztget az senkit; meg aztán, hogy 10101 40| akkora festett vadember ijesztgeti a járókelőket, amekkora 10102 31| párducbőreikkel mind őt ijesztgetik. Végre szól a súgó csengettyűje, 10103 37| csak valaha főispánokat ijesztgettek. „Csak nem fogok valamennyi 10104 21| Aszályi nem. Azt is azért ijesztgették agyon, hogy közölje félelmét 10105 4 | No, nem bánom. De közbe iktatandó: az első funkció alatt, 10106 12| hagyományába ünnepélyesen be fognak iktatni; egybekötve hajtóvadászattal, 10107 2 | szavak közé ezt kívánta iktattatni: „így”, amikor aztán természetesen 10108 6 | nevetnek. Hiszen ő igen ildomosan cselekedett.~– Áh! Ez nagyszerű! 10109 10| hogy a hang másfelé ne illanhasson, ordítá bele a fülébe, ahogy 10110 4 | végigvonul a magas régiók bűbájos illata. – Jenőy kezdett érteni 10111 22| pillantásából, és parfümje futó illatából, amíg végigfeszengett az 10112 20| cipő, fészkén ülő madár; illatja mesés szerelemhevítő.~A 10113 39| esti szél is orgonafavirág illatot hordana szerteszét.~Két 10114 42| úri gyapotszövetekbe, amik illatoznak az otkolontól, s akkor azt 10115 33| a levest megegyék. Igen illedelmetlen házigazda az, aki a vendégeit 10116 31| ne legyen, az etikáról és illemtanról saját fogalmai voltak. Az „ 10117 3 | leszedjék a kolompot, s illendően beharangozzanak a híveknek.~„ 10118 33| épületes beszédeket.~Bányaváry illendőnek találta a szíves házigazdának 10119 31| képzeletében, s az élő alakok nem illenek össze a lelkében alakult 10120 15| fog, szín is egészen más illenék, s szép csengő hangon mondá 10121 3 | paripa hogy nyargalt aztán Illés próféta lángoló tüzes szekerével 10122 37| legnagyobb része csak fiágat illet: a leány maga szerény násztárgy 10123 41| világraszóló sérelmekkel illeté – de az eszközök, melyek 10124 27| hercegnő –, ő ért hozzá, ő illetékes bíró.~– Mi az? – tudakolá 10125 2 | is meggyőződve, hogy azon illetlen megbántásért, melyet egy 10126 7 | belépti díjért, ami egy estére illetménye volt; de bevágta a visszavonulás 10127 29| Pestről is megkapta a maga illetményét; míg Pesten nemcsak színháznak 10128 38| Az ilyen meghívásokon az illetők természetesen hogy kaptak. 10129 27| hogy figyelmeztesse az illetőt, hogy más dolog is van itten. 10130 39| magában okoskodni.~„Hát illik-e, férfias dolog-e így megszökni, 10131 3 | rangjához és birtokához illőt. Rászánt vagy százezer forintot. 10132 31| hozzá egész alázatossággal, illustrissimének címezte; diákul beszélt 10133 9 | védelmét.~– Én kérdeztem az illustrissimétől, mikor bejött, hogy gróf 10134 24| tárgyat, ami azt legjobban illusztrálta, az Erzsike megjelenése 10135 1 | ember nem szereti, ha az illúzióit háborgatják.~Ez értekezés 10136 42| mindannyiért jól megfizettetni. Ilyenben pedig bőven volt része annak, 10137 11| megkísérthetem.~– Mert az ilyenekben élesedik az ügyvédnek az 10138 3 | még nem mentek el holnap ilyenkorig.~Amint Csollán Berti magukra 10139 41| emigráns és protestáns; vagy ilyennek neje.~Milyen nagy volt azután 10140 10| monda Kálmánnak –, az ilyent is meg kell szokni a prókátorembernek.~ 10141 11| igen szép igyekezet, hogy ilyesmiben gyakorolja magát. Mármost 10142 7 | gyönge sértés. Hogy lehet ilyesmit nem tudni?) – Rák! Hol van 10143 44| utoljára szanszkrit nyelven.~Az ima után a férfi és a gyermek 10144 12| hogy hátha megsérti őt imádatával! A bocsánatkérő boldogság. 10145 33| mögött – ami valószínűleg imádkozás volt.~Általában mindig oly 10146 28| mindennap, s vasárnap ott imádkozhatik, ahol akar. Ősi erkölcsei, 10147 20| szenteltvíztartót, mikor imádkoznak, s azt hiszi, hogy mármost 10148 5 | barátságom, ne kelljen. Soha sem imádkoztam ember előtt.~(„Az bizony 10149 5 | tenyerével, s rárivallt:~– Imádkozzál magadban!~Már ez mégis nagy 10150 20| két kezét, s mintha Istent imádna, úgy tekinte könyörögve 10151 46| végre egy hűtlenné lett imádó egészen fölébreszti álmából 10152 16| hogy őrajta mindenki nevet. Imádói, védőügyvédje és cselédei 10153 1 | tragédiája. A Bafometh-bálvány imádóiról szóló mondák. Az őskori 10154 40| az én kérésemet… Melyért imádom őtet örökké!”~ 10155 5 | nagy pogányság, valakit az imádsága közepett félbeszakítani!~ 10156 5 | minden este elmondja az imádságban, ahogy gyermekkorában tanulta: 10157 42| kertben, sem patikában, sem imádságoskönyvben.~Az orvos nagy későre érkezett 10158 5 | bácsinak rájár a szája, s új imádságot tanulni nagy dolog volna.~ 10159 35| előtt utoljára. Én mindig imáimba foglallak ezentúl is, de 10160 27| nem hízelgés.~A főhercegnő imakönyvébe tette e költeményt, s sajátkezűleg 10161 43| visszanyerhesselek. Egyetlen imám van, hogy te boldog légy, 10162 29| fölött van őfenségének az imaterme; abban áll az orgonaszerű 10163 40| Wasztl fűszeres boltja előtt immár egy akkora festett vadember 10164 3 | homlokát, ily szókat emelt:~– Immáron uram, bévettük a kívánatos 10165 46| sem a hűtlenség, sem semmi impedimentum matrimonii nem forogván 10166 1 | szabályában rejlik: „de impenetrabilitate corporum” a testek áthatlanságáról. 10167 1 | éjszaka a csúfondáros dalokat impertinens nebulók az ablaka alatt 10168 14| virtualitásokat vásárol, impetrál, kiváltogat, commassál, 10169 1 | az emlékezetes „compono, impono” kezdetű, mit a soproni 10170 40| költségekre nem gondoltak ők, az impraktikus poéták!~Most ez hát bizony 10171 39| megkétszerezve térítend meg az impresszáriónak. S aztán ő maga is azon 10172 39| belső zsebéből a külföldi impresszárióval kötött szerződését, s megmutatta 10173 7 | a kvartettből kvintettet improvizál.~Felvonások közben gyakran 10174 14| mindenkibe, hogy reszket az ina, hogy csuklanak el térdei, 10175 18| akkor annak is éppen úgy az inába szállt a bátorsága, aztán 10176 17| nyelve kilógott, hátul az inait harapdálta a Szuitli, a 10177 32| szobájából, s meghagyta az inasának, hogy senkit se küldjön 10178 16| írt neki, s azt elküldte inasától Kálmán lakására.~Az inas 10179 45| volt: a vén cseléd s az inasfiú nem olvasnak hírlapot, nem 10180 26| bútoraidat ajándékozd az inasodnak.~Folyvást oly száraz hangon 10181 41| az új politikai rendszert inaugurálni.~Kezdetett a diadalkörút 10182 13| halovány arc, alig látszó incarnattal, körülfogva aranyfényű, 10183 1 | pedig rágalmat jelent az inclyti Status et Ordines ellenében, 10184 1 | s odavágva tenyerével az incriminalt tintacseppre, rázendíté 10185 20| tövéig; egy elszabadult indája lecsüng a vízesésig, s annak 10186 25| semmi színházba. A papoknál indexre van téve a költői munka, 10187 27| kaftán pamlagszövetből, hasán indiai shawl, abból türkizes pisztolymarkolatok, 10188 34| napestig pipázó táblabíró oly indifferens.”~„A gazda oly földhöz ragadt.~„ 10189 17| földindulás?”~Bertit pedig az indítá e gyorsított haladásra, 10190 16| megáll egy helyben, nem akar indítani. Üthetik azt mindenféle 10191 10| praefecta ellen pört nem indíthat a neki testált vagyon végett, 10192 15| tanácsban azzal a kegyes indítvánnyal, hogy a keresztszentelési 10193 24| benyitogatott. Hogy kinevették az indítványával! „Ez nem vendégfogadó.” 10194 41| ki az erdélyi hat hetet indítványba tette.~Dorothea csak Kolozsvárról 10195 35| Igen jóízű.~– No, hát az én indítványom oda megy ki, hogy ez a barna 10196 35| vannak az okai előbb tett indítványomnak. – Szűk szobácska, barna 10197 1 | gonoszabbra is képes. Azért azt indítványozom előttetek, hogy a mai összegyűlésünk 10198 27| víkardokat a falon, s azt indítványozta, hogy csináljanak egy rohamot, 10199 28| a mostani állami vasúti indóház helyén van a város szemétlerakodó 10200 47| futnak össze a főváros óriási indóházaiban a világ minden részéből 10201 11| belőlük, minő hatással voltak indokai. – Nagy elszántság kellett 10202 2 | beavatkozásra. Ellenben erős indokaink vannak ellenetek az iskolai 10203 37| szeretik a nők.~Aztán – prózai indokok is vannak.~A Decséry főispán 10204 5 | nyakravalóját; amit egyébiránt indokol azon kor divatja, mely azt 10205 40| Mind igaz az! Azonfölül indokolta Tóth uram Pestre jövetelét 10206 24| Sára asszonyt, hogy egyik indokot sem engedi érvényre jutni.~– 10207 25| fel az irodába. Azt adta indokul, hogy ügyvédi vizsgájára 10208 2 | Múzsa-Múzsa-Múzsa-nyáj! Indu-huhu-lj patakoknak árnyas ~Berke-hehe-iben.~ 10209 2 | melyek mind üldözésére indulandnak el; hogy ahol megtalálják, 10210 41| bosszúsan adott jelt a kocsisnak indulásra, s azzal robogott hintó 10211 25| melynek csak nagyszabású indulatai vannak; mely halálos sérelmét 10212 20| vadászát.~Kálmán ura lett indulatainak. Átlátta, hogy neki e tárgynál 10213 5 | ahhoz, hogy így a nehéz indulatait el tudja valaki tenni holnapra!~ 10214 35| róla nyugodtan: ne jőjj indulatba. Tekints úgy, mintha egy 10215 34| oly életvidámak; az emberi indulatok közül a szelídebbek, a nemesebbek 10216 35| Elszomorító alakok, vad indulatoktól feldúlt arcokkal, öngyilkos 10217 27| várhatnak.~Ezt a szót egész indulatos kitöréssel ejté ki a hadastyán.~ 10218 31| voltam az udvarnál; még olyan indulatosnak nem láttam a nádort. Azt 10219 25| Sokat hadonász és minden indulatot apróra kifest. Ezzel pedig 10220 3 | lakik az én feleségem: jó indulatú, kegyes öreg asszonyság. 10221 32| őrizte, mint a bűnös a pápai indulgentiát. Az embert nem nyomja a 10222 25| hölgyek csak egy hét múlva indulhattak a bécsi útnak. Az öreg Decséry 10223 20| ha egymásnak jutottunk, induljunk a helyünkre – monda a szép 10224 25| sárba, s akkor aztán hogyan indulnak el azon sáros pofával mind 10225 40| S nekem még ma el kell indulnom a szekerekkel; hanem hát 10226 26| ahova visszatérek, s azonnal indulok haza. Nem szükség, hogy 10227 8 | Már készen vagyok.~– Mikor indulsz a vizsgát letenni?~– Holnap, 10228 33| aki azt látta, hogy honnan indultunk el, mint én – folytatá Tseresnyés 10229 3 | víz alatt fekszik, ahova indzsellér nem megy.~Van rajta éktelen 10230 23| Bányaváry. – „Me lupus… fugit inermem.” (Engem fegyvertelent kikerül 10231 El| Életföltétele volt a vis inertiae; a tétlenség ereje: „Aki 10232 1 | hagyományos vers örökít:~Infans, ut vervex, puerulus, nupta, 10233 16| orra előtt az ajtót, s re infecta, üzenete elmondása nélkül 10234 9 | reggel Korcza úrnak személyes információra kellett menni valamennyi 10235 9 | aztán szaladt a félbehagyott információt folytatni.~Amint principálisa 10236 14| audienciatermek ajtajait, ott informál a minisztereknél, ott táncol 10237 21| tanulmányt, mégpedig puskaaggyal informálva (szerencsére vastag feje 10238 36| voltam.~Cilike szelíden ingatá fejét.~– Hát nem haragszik? 10239 28| tudományos férfiak is ily ingatagok választott pályáikon: a 10240 9 | A szerződésben minden ingatlan át van adva; a keresztet 10241 37| minden arany, s akkor egy ingben, mezítláb marad ott.~Reggel 10242 7 | belefárad, s elkezdi az inge ujjával törülni a szemeit.~– 10243 5 | mindenki szid. Ruhád szakad, inged szennyes, senkit sem mersz 10244 27| hogy mikor kifáradtak, s az ingeiket levetették, arasznyi vörös 10245 42| bírta, addig megvolt az inger a vétkező szép szemeket 10246 43| meginté, hogy a zokogással ne ingereljék a beteget; mert az ilyen 10247 10| Óh maga poéta!~Kálmán ingerelve volt azáltal, hogy legjobb 10248 1 | irritabile vatum” (A költők ingerlékeny nép!) Tartok tőle, hogy 10249 31| s a közönséget kacajra ingerli ott, ahol nem kellene. Bányaváry 10250 40| Felkelek – dörmögött ingerülten. – Nem maradok tovább fekve. 10251 4 | szerencsére egyetlen finom ingét még a Tarnában kimosta, 10252 20| mindkét keze és hímzett fehér inggallérja s az a csipke mellfodor 10253 9 | keresztet pedig sem lábas, sem ingó-bingó jószágnak nem lehet nevezni; 10254 18| azután a lobogós borjúszájú ingszárat felgyűrte a válláig. Berti 10255 3 | gulyás, s megtörülve lobogós ingujjával a homlokát, ily szókat emelt:~– 10256 17| a publikum, egy felgyűrt ingujjú mészároslegény ütögette 10257 38| színészekre nézve pedig kritikus, ingyenjegy, potyacimbora.~Az ilyen 10258 4 | vadkörtefa alatt; de az ingyent csakis a vadkörtefától fogadja 10259 14| megcitálni, admoneálni, inhibeálni, s szűkség esetén a pecsétes 10260 1 | krónika eldugására; mire az inkvizíció utat tört magának a benyílóig, 10261 10| tortúrázó szép szemek szent inkvizíciója előtt vallani kell bűnös 10262 1 | esztendeig kutatta a krónikát inkvizítori buzgalommal, s azalatt mindennap 10263 1 | részegségi produkciójával az inkvizítorokat feltartóztatta, a társak 10264 2 | batyuikat, miket a népbarátság inni- és harapnivalóval tömött 10265 1 | kend részeg nebuló! Én inquirálni jöttem ide.~Erre a szóra 10266 33| meg nem tett, megtette az ínség. Jött a siralmas 1816, amikor 10267 9 | szerény látogató erre valódi ínséges szupplikáló hangon könyörge:~– 10268 1 | amelyen Borcsay lovagolván, insolenskedett, s annak a fenekét is megkoccintá 10269 3 | többet Csollán Bertit nem instálta semmi cselédje, hogy rendezzen 10270 29| mintha az egész föld egy nagy instantia volna, melyre porzót hint 10271 9 | Kálmán hagyta ezt a szép instrukciót mind a fejére kiönteni, 10272 5 | korára annyira vitte a jó instruktor, hogy még magánvizsgára 10273 24| azt megtanulja. Engem nem instruktorok, nem professzorok tanítottak, 10274 1 | előkerült egy sajátságos instrumentum. Olyan mint a klarinét, 10275 4 | szükséges.~– Értek egy fúvó instrumentumhoz, melyet nagy passzióval 10276 4 | általa nagyon kedvelt fúvó instrumentumon, a borlopón, az asztalhoz 10277 40| Országgyűlés, vármegyék, inszurrekció, Tudós Társaság összevéve 10278 21| halkan súgá neki:~– Eleget integettem önnek; de nem vette észre, 10279 28| Esztergomban, Váradon; a vagyonos intelligencia a falvakon. Pesten a Kúria, 10280 10| Majd meglátom, a két ügyvéd intenciójából rájön-e a dolog velejére.~– 10281 31| ismerték az írónak még az intencióját is, s olvasni tudtak a fehér 10282 42| hogy ne egyék meg! Azok intenek neki, hogy csak várjon; 10283 2 | virág kitépetett, amelyre az interdiktum rámondta: „mérges növény!” 10284 12| elronthatni.~Azzal járta csak meg.~Interpellációjára Bálvándy arca egyszerre 10285 12| uram-öcsém korhely?” Ha e furcsa interpellációra az illető neheztelő visszautasítással 10286 13| aztán egy „wie heiszt man?” interpellációval fordult Kálmánhoz segélyért. 10287 4 | egyszer neki ült; gondolta, az interpunkcióban hibázhatott; most már ezt 10288 5 | Barátom, ifjú legény, örülj ez interregnum napjainak; mert ilyen nagy 10289 17| szelindekek közé.~E váratlan intervenció azt eredményezte, hogy két 10290 12| Az első intés~Régi monda, hogy egy sokleányos 10291 32| akinek a szem figyelmeztető intése szólt.~E cukorborítékon 10292 19| van, s arra azután a gróf intésére Kálmán hóna alá vevé a tiszteletest 10293 25| nagyméltóságos személynök úr hozzá intéz. Csak megfelelt rájuk.~Másnap 10294 45| mint az álmából ébredő, intézi hozzá ezt a kérdést:~– Mi 10295 26| szállásodról áthozatni, intézkedjél róla. Ócska bútoraidat ajándékozd 10296 2 | miszerint el volt látva azzal az intézménnyel, hogy amit nem akart megtudni 10297 14| megyei zöldasztalokig.~Egyik intézménye a nexuscsinálásnak volt 10298 28| mi palladiumunk. Nemesi intézményeink emellett biztosítják a nemzeti 10299 13| Kálmánhoz többrendbeli kérdés intéztetett, mikre meg kellett felelnie.~ 10300 35| engedett magához kérdést intéztetni.~– Itthon van-e nagyanyám?~– 10301 17| vízipuska levén kéznél, azzal intéztettek egész vízkartácsok a megátalkodott 10302 7 | alkalmatlankodó macskához volt intézve.~Annál furcsább kedélyállapotban 10303 32| s nagyanyámnak ügyvédje, intézze el ez utolsó ügyet kettőnk 10304 1 | tettetve magát, eléje ment az invasionalis hadnak, s gáncsot vetett 10305 27| nyelv türelmetlenségéről az inverziók iránt, a különböző metrumokról, 10306 37| kerestetik. Ez átkozott rossz investitió. Azzal a biztatással nehéz 10307 5 | magánvizsgára is meg merték invitálni a helybeli conrector urat, 10308 3 | Nem volna diák, aki ezt az invitatiót el nem fogadná. Jenőy hirtelen 10309 1 | most rugdalózzék kend! Most invocálja Bacchust és Gambrinust! 10310 22| amit az öt világrész az ínyencek számára terem, a parasztok 10311 21| fejedelmi asztalra való ínyencségek. Azokat Katinka meg akarja 10312 2 | tanári személyt gorombául inzultáltunk is. – A második vád pedig, 10313 42| barátja, szeretője, felesége, ipa, napa, király őfelsége, 10314 37| mindenütt: írt nejének, ipának, napának, az öreg Decsérynek, 10315 33| a nemesi címer, hanem az iparcímer: egy arany oroszlán, mely 10316 37| kellett volna önnek ide iparkodni; de mármost ha itt van, 10317 32| maradok érte. Jövendőre pedig iparkodom munka és erőfeszítés által 10318 35| veszélyben forgó felséges urukat iparkodtak az ajtón kivonszolni; ami 10319 31| jurátusnak nemigen van pénze, az iparosnak pedig csak vasárnap van 10320 31| jurátusok, a karzatra az iparosok; a jurátusnak nemigen van 10321 34| férfimunkát végezzen; az iparost, aki éhezik és rongyban 10322 20| hegedűvel, eszmével és iparral. Azok az ifjak, kik ezt 10323 33| idegenek fővárosait, néztem iparukat, bámultam művészetüket. 10324 28| gazdászatunkat, földművelésünket, iparunkat, művészetünket; saját maguk 10325 43| beépítve. Száz meg száz iparűző gyár kéménye fogja fekete 10326 41| úgy megneheztelt, hogy se ipát, se napát azóta meg nem 10327 29| kastélyból szökik: ahol a doktor ipecacuanhával akarta megtraktálni.~– No 10328 9 | Kálmánt szidná.~– Sed bene ipsi contigit. Quare portat tales 10329 40| férfiúi hiúságot s a pongyola irályt meghonosítani segítsen, 10330 20| faderékra, futó róka, nyest iramodása előzte meg közeledtét, s 10331 39| trophaeummal fenyegetve, kiálta az iramodó minnesänger után Csuka Feri:~„ 10332 1 | szörnyet halt. – Ez eseményről írandó epitaphiumra Hatvani jutalmat 10333 37| amint azon megyének szelleme irányadó volt, alkalmazkodott ő is. 10334 20| Azzal félreugrott, s eddigi irányát megváltoztatva, oldalvást 10335 42| De hiszen mi az ellenkező irányból jövünk! Eger délnek esik!~ 10336 5 | gyöngeségnek nem fogok engedni irányodban, ha te a neked szánt pályáról 10337 33| lépteit csak szégyenkedve irányozta. Vásárok alkalmával pedig 10338 14| messzelátása aztán egészen más irányú. Neki magasabb spekulációi 10339 27| lojális hazafiúi politika irányzatát legjobban kifejezik.~Ez 10340 25| végezte; ki is felejtett írásából itt-amott valamit.~Harmadnap 10341 32| tartott: egy levelet nagyanyja írásával. Azt tette vele, hogy nem 10342 9 | Aztán ha megkíván valami írásfélét, csak szóljon, majd keresek 10343 14| grófkisasszony szeretetreméltó írásgyakorlataiban kiigazította az imádandó 10344 5 | hibájáért lakolok.~– Hol az írásod, amelyben kitiltanak? Valami 10345 40| amíg fest, megpihen az írástól; s amíg ír, addig megpihen 10346 27| foglalkozó farizeusok és írástudók, akiket ő most mindjárt 10347 12| megmentette táskájában minden iratait. És amikor a legelső civilizált 10348 1 | enyhíteni fogja. Adjátok elő irataitokat.~– Quaeras! (keresd!) – 10349 4 | úgy, ahogy a principálisa iratán volt.~A principális se nem 10350 11| mogyoróhéjakat hajigált az iratára; a két mókus az egyik pantalonszárán 10351 32| napvilágra, midőn leköszönő iratát a magas uraknak felküldé.~ 10352 4 | egy pillantást vetett az iratba:~– Nem jól van, nem jól 10353 1 | körül, mindenik előtt egy iratcsomó, az asztalba fúrva ugyanannyi 10354 4 | nekiakasztá a tollat az iratnak, végig feccsentette rajta 10355 25| leveleire mindig Bénivel szokta íratni a címzetet; mert ő maga 10356 9 | délnél, valami szükséges iratokért.~Kálmán jelenté neki, hogy 10357 2 | Tagadhatjátok-e, hogy ilynemű iratokkal terheltétek meg azt a könyvet, 10358 37| a régi kedélyét.~– Minek íratta velem alá azt a „girót” – 10359 20| tehetséggel, mint az öné, írdogálnak itt-amott, szűk körű olvasóközönségnek? 10360 31| amellett, hogy verset és prózát írdogált, tisztességes keresetmódja. 10361 43| szenvedéseidért, miket én okoztam, úgy irgalmasabb léssz irántam, mint az Isten, 10362 2 | visszaütni, s nem nyersz irgalmat előttünk, sem te, sem az 10363 45| nagyasszonyom.~– Hiszem Isten irgalmától, hogy ott van – szólt tompán, 10364 1 | többet; bocsássanak meg neki, irgalmazzanak a fejének! Megkapta a clarissime 10365 9 | íme egy ember, aki mások irgalomkenyerén éldegél. Alázatos modora 10366 20| hátáról mind letépte az irhabőrt.~Tehát legelső feladat volt 10367 10| padlóra, hogy az ajtó aljára írhassa a folytatását a hallatlan 10368 5 | alázatosan remonstrálni.~– Nem írhatná meg ezt inkább a Kálmán 10369 17| gyönyörködtető látványt le nem írhatom, mellyel egy-egy megdühített 10370 11| elvégezve, hogy Korcza úr írhatta újra maga.~ 10371 40| naponként, mint hogy engemet az irigyeink azzal gúnyoljanak, hogy „ 10372 27| volt a kineveztetés amaz irigyelendő hivatalra.~Ennek az áldomását 10373 27| felfelé haladó hivatalnok, sem irigyelt udvarló. Ez a pompa, ez 10374 27| miatt őt sok magas állású úr irigyelte.~A budai várban pedig hivatalos 10375 25| állásig. Szeretve, ünnepelve, irigyelve lehetsz, s nem kell semmi, 10376 8 | violái, mikért az egész város irigykedett rá. Gyönyörű szép teljes 10377 34| legyilkolja; a pályatárs, aki irigykedik rá; a kritikus, aki beszennyezi, 10378 5 | szemközt jövők nyájasan és irigykedve köszöntenek. Egy-egy ablakot 10379 30| Kálmán szerencséjét tartja irigylendőnek, vannak olyanok is, kik 10380 8 | ott járók bámulatára és irigyletére. Mert a nagyasszony soha 10381 37| boldog lesz, s azt a mosolyt irigyli mástól; ki annyit követel, 10382 28| hajdúval békén elkormányoz; nem irigylik, nem zaklatják nyugtalan 10383 12| előbbeni.~A fiatal jogtudós irigységből valami komoly tárgyra akarta 10384 7 | az irigykedés. A gyermek irigysége a férfira.~„Miért hogy az 10385 5 | gavallérok sárgulnak az irigységtől hódításaid miatt: az ifjabbak 10386 24| én. Az újságba csak azt írják, amit a felsőbbség megenged. 10387 32| hogy unalmas replikákat írjunk, hogy vesződjünk mások prózai 10388 12| köze őneki az egész unalmas irkafirkához?~– Látod, pedig azt a levelet 10389 25| bolondságnak tart minden irkafirkát, ami nem politika, s a politikai 10390 31| keresztülhúzta volna vörös irlájával e minden hatalmasok talapzatát 10391 4 | utánanézett, de sehol sem talált írmagnak való diákot sem a házában. 10392 37| mintha egy szerelmes levélnek írná alá magát az ember; azt 10393 14| történetírónak, mert ennek azt kell írnia, ami igaz. A mai realisticus 10394 27| De hisz akkor ketten írnók a verset, s mind a kettőnk 10395 13| az üres helyeket, s egy írnokának állandó hadkészletben kelle 10396 31| más, mint árva Aszályi, írnokból laptöltelék készítővé emelkedve, 10397 4 | nincs azok közt másolat, írnoki calligraphia, kínai tintás 10398 3 | Elmegyek valami prókátor mellé írnoknak, ott bemagolom a just, s 10399 12| Én többet nem veszek. Az írnokom és könyvvivőm előttemezik 10400 9 | táblától ideszólít egypár írnokot, hogy segítsenek a leírásban. 10401 3 | Nagy betűkkel kellett neki írnom, mert iszonyú süket. Csak 10402 9 | kulcsát aztán végre bedugta az íróasztal nyitott fiókjába. Ilyenformán 10403 4 | principális a maga álló íróasztalánál. Emlékeztetett a teknősbéka 10404 9 | kopott ember odament az íróasztalhoz, s igen szép gömbölyű betűkkel 10405 4 | szobájában.~Csakhogy még addig az íróasztalig, amely a patvarista számára 10406 9 | ő már régen ott ült az íróasztalnál és dolgozott. Nem is járt 10407 26| részletéig az úri kényelemnek. Az íróasztalon kívül volt benne kártyázóasztal 10408 39| tőle távol állni. Egypár íróban, ki Kálmán szelleme által 10409 5 | asszonyanyám a fundatiot!~– Írod a mennydörgős mennykőt! 10410 9 | tintaszagtól keserű-savanyú irodájában.~A legelső, aki megérkeztekor 10411 4 | fényűzése a hírhedett fiskális irodájának. Festetlen falán egyetlen 10412 40| emellett még könnyen el lehetne irodalmaskodni.~– Úgy lesz – veté rá Tseresnyés 10413 6 | alak; s viszont a költői irodalomban jártas; a naivistáné csupa 10414 39| találni: Aszályi.~Ez is az irodalomhoz tartozott. Írt álnevű bírálatokat, 10415 25| sincsen, hogy műértő bírák, irodalommal foglalkozó emberek, kik 10416 40| kivette magát, elveszett az irodalomnak. És én már nem volnék élő 10417 1 | venni. Akkor ez volt az irodalompártolás. A kedvenc költő munkáit 10418 10| idehaza maga helyett az íródeákját? Ezt a mamlaszt.~Kálmán 10419 1 | sem volt sehol; kalamáris, íróeszköz eltűnt az asztalról, helyette 10420 5 | Béni fia számára, ahol az íróeszközök álltak.~– Ülj le, és írj.~ 10421 31| elhangzani. A szerelmes vers írójától megkövetelte, hogy a megénekelt 10422 12| levelek haza.~Mi vitte az írójukat tova, mi hozta a leveleket 10423 35| szegényül élni, szegény íróként élni. Itt vannak az okai 10424 32| a bíró? Az előtte fekvő irományokból. Hát ítélt már valaha bíró 10425 10| asztalon a mindenféle alakú irományt, s asszonyi szokás szerint 10426 36| nem csinált egyebet, mint írósvajjal kenegette, meg vizes itatóspapirossal 10427 26| rendezd el szállásodat. Itt írószekrényed kulcsa. Annak a belső fiókjában 10428 5 | a fertelmes szót, hogy „írószoba!”~Megfoghatatlan dolog is 10429 40| hogy melle romlott s az írót attól a tudattól, hogy szegény. 10430 27| papírlapon ottan hever az írótoll hónapok óta érintetlenül.~ 10431 34| el. Pihenj, ecset, jövel írótollam; jövel népet ébresztő korbácsom: 10432 31| válogatott adomák által, miket az íróvilág fenntartott róla. Egy múlt 10433 1 | jelene közöttünk. – „Genus irritabile vatum” (A költők ingerlékeny 10434 25| egész idő alatt? Verseket írsz megint? Komédiákon töröd 10435 36| hozzá.~– Hogy jössz ide? Te írtad ezt? Ránk gondoltál? Hogy 10436 22| éven túl csak egy sort nem írtál a szökevényeknek, sem útjaikba 10437 11| ártatlannak, ily angyalnak írtalak le?”~– Ez igen szép, nagyon 10438 20| Senkit nem bánt, mégis irtózat ránézni.~Ezé a sziréné a 10439 33| olyan nagy volt ellene az irtózata, hogy az uradalmakban puskás 10440 39| asszonyhoz, akitől magam annyira irtózom? – Ah, a szép vadásznő nemcsak 10441 20| néha.~(Szegény szirén! Hogy irtózunk tőle, amiért olyan rút. 10442 12| még, mikor azt a krónikát írtuk?~Kálmán lelkében egyszerre 10443 8 | nótákból, amiket tud.~A lányka irult-pirult, vonakodott: „de hát melyiket?”~ 10444 10| éppen az emléktábla előtt, írván:~– Gyilkosok! Méregkeverők! 10445 42| nyomán.~Bálvándy ahhoz az iskolához tartozott, melyet Csollán 10446 34| mindent tudásnak csodálatos iskolája az, mely fél század óta 10447 39| évig jártam a carbonarik iskolájába, s a szénégetőknél az ilyen 10448 33| nevelődik a fiatalság, az iskolák, az universitas évről évre 10449 33| volt. Syntaxisig jártam az iskolákat, középszerű tanuló voltam, 10450 47| karddal, nem üszökkel: hanem iskolákkal, gyárakkal, szellemi vetélkedéssel.~ 10451 27| hátra mutat.~– Mi? Szegény iskolamester özvegye? Özvegyasszonynak 10452 36| a bőre alá.~– De hát mit iskolamesterkedel te itt énrajtam? – förmedt 10453 28| A színész kap rajta, ha iskolamesterré lehet, s a rektor elszökik 10454 34| el a flórenci festészeti iskolánál. E művének másolatát hazaküldé 10455 2 | periklitálnánk általa egész iskolánk jövendőjét, s a világi hatóságoknak 10456 22| ügyetlen gyerek, mint egy iskolás leány. No majd meglátod! – 10457 2 | kalmunátor!” – s legvégül az iskolásgyerekek csürhéje az egész Csapó 10458 1 | betörésmentesítve, és azonkívül két iskolaszolgából.~Érdemes lesz megjegyeznünk, 10459 32| a házfelügyelő az ő régi iskolatársa, Csuka Feri. Felkereste 10460 27| megtisztelék barátságukkal. Hajdani iskolatársak alázatosan kezdtek hozzá 10461 8 | fogadta unokája hajdani iskolatársát. Aztán Bányaváry igazán 10462 26| örökké! Barátom, bírálóidban ismerd fel legnagyobb jótevőidet. 10463 37| rablókkal, sőt etnográfiai ismeretei folytán, miket vásárok alkalmával 10464 13| észrevételekkel gazdagítá Kálmán ismereteit:~– Hallod-e, én már ezt 10465 7 | mikkel a magyar sajátságokat ismeretesekké tette; hanem valami komoly 10466 32| Olaszországba. Szerezz magadnak ismeretet a világ felől. Járd be az 10467 13| emlegetni. Nem voltak előtte ismeretlenek. Ott volt az unokája is, 10468 35| változtatott szakállviselésre, hogy ismeretlenné legyen. Próbálja meg akárki, 10469 31| mint egy őrült, s ismerőst, ismeretlent lefülelt az új művet magasztalva. 10470 24| lakályosabbá van téve minden. Az ismeretség pedig egész szabályszerű; 10471 25| rád. A színészekkel való ismeretségedért; költői hajlamaidért. Ezt 10472 14| férfiak.~Monsieur Henry hamar ismeretséget kötött velük. Tudakolá, 10473 33| ajánlani, hogy szerezze meg az ismeretségét az én hajdani gazdám fiának, 10474 33| egyenként mindegyikünk magára ismerhessen benne: íme, ez én vagyok 10475 32| fognak ők megjelenni, hogyan ismerhet rájuk. De éjfél után álcát 10476 30| szabad kérdeznem, hogy ismeri-e ön a szentek történetét?~– 10477 16| kalapjára, hogy senki meg ne ismerje az utcán, s maga felvitte 10478 17| kössenek valahogy békét, s ismerjék el a macska állását „status 10479 20| mondja: „engem olyannak ne ismerjen többet senki, amilyen eddig 10480 5 | döntve a betűket, hogy rá ne ismerjenek. – Mert eljöttek az üldözés 10481 40| De már most meg kell hát ismerkedni Tóth uramnak a képek festőjével 10482 39| tudtak együtt mulatni.~Itt ismerkedtek meg egymással az irodalom 10483 45| arcát, talán mindjárt rá is ismerne a mester. Azonban bámulva, 10484 4 | ismerem a nagyasszonyt. Én ne ismernék valakit Magyarországon, 10485 3 | a kártyát?~– Hát hogyne ismerném a kártyát?~– De a hátuljáról 10486 17| ketten, mintha egymásra ismernének, s rettenetesen örültek 10487 34| szegények, tudósok és írást nem ismerők, orvosok és betegek – honfiak, 10488 32| magát a világból. Semmi ismerőséhez nem jár, s senkit házánál 10489 32| többé haza, nem zárkózott el ismerősei elől. Eljárt mindenüvé, 10490 42| átköltözzék Egerbe.~Miskolci ismerőseik váltig marasztották, hogy 10491 27| meghívta lakomára magához ifjú ismerőseit; azok között természetesen 10492 37| családok minden főrangú ismerőseivel, hogy e két család a házassági 10493 13| ifjabb családtagok éppen nem ismerősek a magyar nyelvvel.~A Decséry-palota 10494 20| előleges véleményt aztán minden ismerősének elmondta Bálvándy, aminél 10495 37| is minden előlutól talált ismerősét a falhoz szorongatta, s 10496 40| tájképeket. Azokat az én ismerősöm bizonnyal megveszi. Vannak 10497 38| ki Kálmán, sőt mint régi ismerőssel minden találkozásnál szóba 10498 15| a Decséryek közt.~Minden ismerősük tudta felőlük jól, hogy 10499 1 | Van tőle már egy érdekes ismertetés Juliánról, ki IV. Béla idejében 10500 1 | az okai, ha a szőlőnövény ismertető jelei között Diószegi olyan 10501 31| fogjátok a rundella kapuját, s ismételni kívánjátok a darabot hatszor 10502 46| nemigen ment e többször ismételt szavakon túl: „Kisstihand” – 10503 16| mulatságot tízszer-tizenötször ismételte, akkor aztán belemelegszik 10504 6 | Sganarellán! Ezt kérjük ismételtetni!~Hanem előbb érdemes lesz 10505 27| Az eszmék kezdetlegesek; ismétlés a gondolatokban; ok nélkül 10506 9 | Szabad!”~A kopogtatás ismétlődik.~Szabad már!”~Meg újra kopogtatnak.~– 10507 42| megérkezik s az eléje siető ispánnak megmondja, hogy ő Pestről 10508 43| kámforos zacskókat, hogy issza féltében az erős pálinkafélét, 10509 39| zamatosabb, ha kettecskén isszuk, mintha nagy társaságban. 10510 46| helyes megjegyzést hallatá:~– Ist die hund fett!~Amin aztán 10511 5 | Ló! Ló! De egy egész istálló! – kiálta már egészen kihozva 10512 26| nekik; azok kihoztak az istállóból két lovat; az egyik szép 10513 14| festeni való.~A decsériek istállóiban gyűjteménye állt az angol, 10514 4 | mintha ő volna az igazság istenasszonya, akinek viaszból van az 10515 36| nyújta Páris, a szerelem istenasszonyának”.~Cilike mosolyogva nyújtá 10516 39| utókor előtt. Van-e önnek istene? Van-e önnek hazája? Van 10517 23| akad, ha te megtagadod a te Istenedet!~Kálmán kacagva szorítá 10518 25| napért, amit Kálmán az ő istenei s azok papja és papnője 10519 23| oltárkövön tovább idézte az isteneket az égből s a hősöket a sírból, 10520 29| élvezni mindennap együtt az istenekkel s együtt az ördögökkel: 10521 23| Üdvezült volt!~Ah, az valóban isteneknek való élvezet, mikor egy 10522 25| kötelességeiről, miket a keresztyének Istenének megdicsőült és „élő” szentjei 10523 23| napját elfoglalta egy igen istenes mulatság: a templomszentelés.~ 10524 3 | nagypénteket sem tartjuk meg istenesen? Hát hogy tudjátok ti, hogy 10525 34| Mégsem tagadta meg keblének Istenét.~Hanem ez az utolsó megpróbáltatás 10526 14| elnöke, születésére: úr, Istenétől: ész, magától: jellem. – 10527 39| idegen oltárhoz, idegen istenhez.~Most azután Kálmánon volt 10528 39| még legalább egy utolsó istenhozzádra megjelenne az ember? Nem 10529 40| effektust, a hold süssön istenigazában, a felhők között legyen 10530 1 | komolyan, emberszeretetből, istenismeretből. Nem a pápista vallást; 10531 47| fogadják.~Nem vakszerencse és istenkísértés többé a földművelés, hanem 10532 37| múmiaképével a dactól piruló istennői arcba és gondolta magában: „ 10533 20| meg fog jelenni az erdők istennője, a hűs permetegben testét 10534 27| versek.~Áldozatgalambok az ő istennőjének oltárán, melyen neki tiltva 10535 37| húzódva, szemeivel kíséri istennőjét, s arcmozdulataira figyel; 10536 24| legnyugalmasabb takarónk, istenszemekkel teljes ég! Milyen jó lehet 10537 31| fülkéiben remekül faragott istenszobrok. Fedett csarnoka alatt szállnak 10538 20| összetette a két kezét, s mintha Istent imádna, úgy tekinte könyörögve 10539 24| lesz a féltudós parasztból istentagadó, pörlekedő, lázongó.~– De 10540 39| Nincs! Aki önt megismeri, az istentagadóvá lesz, s megundorodik a szerelemtől. 10541 33| betyár gavallér, s olyan istentelen dínomdánomot csapott, hogy 10542 39| kellett hazahívogatni.~– Istenuccse: igazad van – monda Kálmánnak –, 10543 23| alakok az égen nem Zeusz és istenudvara, hanem tolongó felhők, miket 10544 1 | korona nem is volt soha Szent Istvánnak a fején. Az angelus, aki 10545 9 | csomag került elő a zsíros iszákból, megannyi tízezer forintok 10546 2 | lehettek, elővonta Csuka Feri iszákjából a tárogatót, felállt, s 10547 20| összeverődtek a vadvenyigével, iszalaggal; s ahol egy-egy kis csöndes 10548 14| porban… a Spitzbergák „élő iszapja” dagad, s új alkotásra készül.~ 10549 39| s azt ő nagy tüntetéssel iszogatta; míg társai boros poharakkal 10550 42| közeledett a kitört pórlázadás iszonyata.~Ekkor kerekedett fel Bányaváry 10551 27| gratuláló versektől mindig iszonyodott. Olyan az, mint a csók a 10552 20| kígyóhoz.~Mind a kettő szép és iszonytató…~ 10553 24| volt szüksége, a gyapjú ára iszonyúan fölment; az apósom annyit 10554 8 | Mama! Édesz mama! Az Isztenért. Ne haljon meg! Cilike! 10555 35| költségével kijöjjön, s Isztriából Sopron felé ment visszatérő 10556 28| vita; si est vita, non est ita” (Magyarországon kívül nincsen