| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Eppur si muove – És mégis mozog a föld IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Part
14562 39| Nagyon kérlek! – monda, leülve Biróczy mellé egy ablakmélyedésbe.~– 14563 23| Mit nekem a nádor? Ahol én leütöm négy sátorkarómat, ott én 14564 39| azt nem tudom. Reggel leütöttem egy embert; – estig még 14565 20| meredek, amarra a bozótnak leugorni nagyon veszélyes; erre a 14566 31| gondolat villanik át agyán. Leugrani a páholyból, elkapni a súgó 14567 37| Később a hercegnő maga is leutazott Decsérre unokájával együtt 14568 20| lett az átvezető híd. Annak levagdalták az ágait, s azon kellett 14569 34| ilyet festeni, ha a nyakadat levágnák?” – mondá a bámuló nagybátyának. 14570 6 | hogy megy most valakit levágni.~De bizony az volt a baja, 14571 31| remekmű, egy minden fát levágó óriás.~Ez pedig nem jó szolgálat 14572 11| két reteknek a zöldjét, a levágott héj lapjával a két halántékához 14573 1 | elhangzott, eltiltott, a levegőből is kitépett dalok hangjegyei, 14574 34| faggyúnk elég, nem szorultunk a levegőre.” – Azután jött egy kis 14575 43| illatos méztől, a tiszta levegőtől, hogy meggyógyul ottan! 14576 32| és áldani foglak.”~Ebbe a levélbe tette nagyanyja levelét.~ 14577 4 | mondani, hogy mit tegyen.~A levélborítékot rosszul ragasztá le a hártyapecsét, 14578 5 | tenyerébe; harmadszor aztán a levélborítékra, melyre hatalmat pecsétet 14579 40| segítségével, s felírta rájuk a levélcímzetet. Azonkívül a lap netaláni 14580 3 | ákombákot.~– No, ez a te leveled Biróczy: szólván spectabilis 14581 32| Felbontatlan küldöm vissza leveledet, mert nem akarom megtudni, 14582 35| bámuló tekintettel néze rá.~– Leveleim következtében jöttél, s 14583 25| semmi feltűnő: nagyanyja leveleire mindig Bénivel szokta íratni 14584 37| Pedig az is próbát tett leveleivel mindenütt: írt nejének, 14585 42| időben nagy fátumuk volt a leveleknek; a postán vasvillával keresztüllyuggatták, 14586 4 | nagymámihoz; mire hazaér, az én levelem is ott lesz. Aztán egy esztendő 14587 43| vesztegzár alatt vagyok. Levelemet küldöm előre, hogy mondja 14588 4 | ügyvédemnek, s ön szíves lesz a levelemmel hozzá fáradni.~Azzal íróasztalához 14589 5 | Járai uramtól választ azon levelemre, melyben felmondtam a kollégiumnak 14590 4 | ha akarta. Csollán Berti levelének a címzetén is ott állt a „ 14591 42| rimánkodott, protestált, nemesi levelére hivatkozott; mind nem használt 14592 5 | krajcárt kért egy most érkezett levélért, azután „je vous souhaite 14593 11| egy kis ördög, akinek zöld leveles szarvai vannak.~– Hát azt 14594 42| visz, az egy csomag gyöngéd levelezés, melyet leendő nejének egykori 14595 11| geometra teknősbéka, meg egy levelibéka, és nagyszámú aranyhalak.~ 14596 11| kedvenc étele fölött; a levelibékának legyeket kellett hordani: 14597 4 | írni.~Sokszor kinézett a levélírásból, s Kálmán úgy vette észre 14598 35| kedvencének maga fáradt a levélírással, ahhoz nem requirálta Bénit, 14599 25| vesztek, elégetik jeligés levélkémben foglalt nevemet, művem fiókom 14600 40| anélkül; csupán egy nagy zöld levélkoszorúval körös-körül, ahol kell.~– 14601 37| olyan, mintha egy szerelmes levélnek írná alá magát az ember; 14602 13| szekrényei az ős család levéltárát őrlék, s ott egy hosszú 14603 7 | egy cserépkantának földre leverésével.~Hanem azért még akkor is 14604 32| vajmi méltán. De ne légy leveretve. Mutasd meg azért is, hogy 14605 13| vennie a zsebkendőjét s leverni a csizmáiról a port. A sárga 14606 37| sikerülni. Ő Kálmánt búsongó, levert tekintettel vélte maga előtt 14607 24| erősködni kezdtek, mindig levertek bennünket. A császár csak 14608 5 | nem látszik az arcán semmi levertség, nem lehet kivenni a képéből, 14609 25| a hír még növelte Kálmán levertségét.~A kordicai statutio élményei 14610 21| helyett bodzafabél volt leverve; azért beszélte a vén rusznyák 14611 36| megosztotta annak rántott levesből álló vacsoráját.~Arra az 14612 33| személyben, felhozta a párolgó levesestálat, s egyúttal meginvitálta 14613 10| beszélhetett!~Kálmán a forró levesre fogta, hogy úgy elvörösödött, 14614 2 | S ti azt akarjátok, hogy levessük e páncélunkat s meztelenül 14615 36| a régi bőrömet utálom és levetem. Majd meglátod, milyen más 14616 2 | tanulók az iskolai öltöny levetése, világi öltöny felvevése 14617 10| karcsú termete körül, s aztán levetett fél kesztyűjét vonta fel 14618 38| Amint hazaért, hirtelen levetette átázott ruháit, s átöltözött 14619 6 | Szerencséjére Béni bácsi levetkőzéskor azt a gyászos felfedezést 14620 8 | beszélt; a színészek is levetkőztek már, az igazgató egyedül 14621 42| értik, sem hajtanak rá, levetkőztetik tetőtől talpig, s egy kád 14622 7 | ment vele a szobájába őt levetkőztetni.~Béni bácsinak ez egy kis 14623 9 | kiálta Korcza úr –, segítsen levetni őexcellenciája köpönyegét.~– 14624 21| megúszta kegyetlenül, s levetve magát a földre, úgy tett, 14625 1 | visszakapja, pedig ahogy a rajta lévő képek és nevek bizonyítják, 14626 22| veszik, mint a készülőben levőket.~Unta magát. Félrehúzódott 14627 43| ágyból fölkelni. Tagjai levonták, idegei ki voltak merülve.~ 14628 33| én jóízű ebéd helyett híg levű dicséretekkel akarnám megvendégelni, 14629 45| nyomra vezetni. Ki tudná, a lezajlott országos zűrzavarban ki 14630 27| nem hagyta Kálmán szemeit lezáródni, álmodni.~„Meddig tudom 14631 4 | azért is volt olyan könnyen lezárva, hogy olvashassa el.~Sietett 14632 47| amíg él?~Talán még most is lézeng egy-egy hírhedett művész 14633 41| dicsekedni Andrásnak, a libériás hajdúnak a nagy dicsőségről, 14634 14| is latinul van írva: pro libertate.”~Ezen a napon aztán volt 14635 32| volna ütve a dolog. Cuncta licent poetis.~Kálmán nagyot nevetett 14636 11| zavarral csitítá a görbe orrú lidércet, ráütve finom mutatóujjával 14637 16| pincérhez.~– Kabale und Liebe von Schiller, a színházban.~– 14638 7 | azt a juxot, hogy az „O du lieber Augustin” dallamának tizenhatféle 14639 33| méri az ezüstöt a mosonyi liferans, s a bankópénz megszelelteti, 14640 14| hivatalnoksereg, titkos társulatok, ligák, jezsuiták, szabadkőműves 14641 33| után haladni; én láttam a ligetet, mikor ültették, az utcát, 14642 20| kiálta a hölgy, s magasan lihegő kebellel futott a kőhöz 14643 31| amint az ajtón betört, s lihegve a pamlagra veté magát. Két 14644 40| előfizetéssel dugni be a likat, folytatni a vállalatot, 14645 37| Béni bácsit a Closerie des Lilas-ba, ahol oly barátságos tekintetű 14646 10| Ásított, mint egy szép tigris, liliomfehér két fogsorát mutatva.~Kálmán 14647 20| vackok, szurtos cókmók, bűzös limlom minden odaégett bennük.~ 14648 1 | pulykát is; amiket ugyan Linné nem sorozott oda, hanem 14649 1 | nem sorozott oda, hanem ez Linnének a hibája; s e tekintetben 14650 17| mozdulatú cirmos a nagy melák Lionnak felszökött a hátára, s dühös 14651 24| jártam Varsóban s teleltem Lipcsében; fogoly is voltam; sebet 14652 34| művésszé emelkedik, akinek nem Liptó vármegye határán végződik 14653 27| klapanciák, a leányágra jutott líra erőtlen kifejezése az egészen.~ 14654 30| Buda-Pesthez láncolva. Ha önök Lisszabonba vagy Nizzába mennek, áttetetem 14655 14| ejté el:~– Hát a magyar literatúra osztálya melyik?~A gróf 14656 25| ad ki könyvtárára, a holt literatúrát kegyeli, az élővel nem törődik. 14657 14| nemzet nyelvén, a legrégibb literatúrától a legújabbig. Pompás díszkiadások, 14658 6 | szedett-vedett csőcselék, hanem literátus, jól mívelt emberek. A direktorral 14659 33| képekkel az országot, a litographia még nem is volt nálunk ismeretes; 14660 31| jönnek hozzá ifjú ismerősök, litteratorok, kritikusok; kezdik az obligat 14661 28| az iskolai műveltség, a liturgia, a fakultások nyelve; szószólónk 14662 7 | felkiáltott rá, hogy „mi vagy te? Lityipátyi Vityilló?” Uhhahaha! Bruhehehe. 14663 34| födélzetére szállt, mely hajó Livornót, Civita Vecchiát, Nápolyt, 14664 10| ismét azt tanácsolom: ne a lobbanékony ifjú fantáziájától engedje 14665 4 | megszöktek, szörnyű haragra lobbant.~– Lóra! Valahány béres 14666 1 | Az egy szál gyertya úgy lobogott az asztalon, a körülülő 14667 3 | nyájasan megcirógatni a szép loboncos pofáját; megölelgeti a nyakát, 14668 24| ideig, a homokra kirakott lócáján, mint Marius Karthagó romjain, 14669 22| beiktató alispán, székeken, lócákon körül ülték az asztalt a 14670 3 | pusztai cselédnéppel: ki lócára, ki szekéroldalra, ki kútkámvára 14671 3 | prédikáció után felállt a lócáról Marci gulyás, s megtörülve 14672 33| gondolatokkal terhes nyelvet ebben a locska-fecske világban? Előbb ezt a világot 14673 27| kapni kinevezését titkárrá a Locumtenentialéhoz.~Nagy lépés egyszerre.~Ez 14674 36| mozdulatlan közönség ki volt lódítva helyéből. Ez kellett neki! 14675 35| cirkáló lovas őrszem, s a lódobajra felriadt Bányaváry.~– Hah! 14676 37| ezzel a kívánsággal? Nem löki ki az ajtón? Vagy éppen 14677 37| bánom, tegyen amit akar; lökje ki az unokáját, a nemes, 14678 42| ne mehessenek. Ki voltak lökve a szabad ég alá.~Ez már 14679 10| vértezte fel minden ellenséges löveg ellen.~S még azzal biztat, 14680 21| ahonnan azután biztos a lövése.~Kálmánnál a hidegvért pótolta 14681 21| drága nagysád, ezért a remek lövésért fel lesz avatva ünnepélyesen 14682 21| azért nem is fogtak hozzá.~A lövésre, kürtszóra csak felébredt 14683 21| asszonyára, ki két derék lövéssel leteríté a nemes vadat.~ 14684 20| servant, s azonkívül egy jó lövő orosz puskás.~Még Decséryné, 14685 10| huszonnégy fontos gorombaságokkal lövöldöz, míg saját füleit négyhüvelykes 14686 27| puskájából olyan hatalmasan lövöldözött s akinek a fekete kenyeréből 14687 21| Nevessünk mink is.~– A rossz lövőket meg szokás büntetni.~Azok 14688 27| székelyeknél az előkelőket „lófő” címmel tisztelték meg. 14689 5 | hátul a nyakából egy sarkig lógó lebernyeg, s még a fejére 14690 24| Kálmán, melyen egy cédula lógott: „Ezen ház minden órán szabad 14691 41| azt is! Hogy Béni bácsinak lóhátról kell beneventálni a herceget: 14692 21| sebeket elvisz.~– De hiszen lőheted azt akárhol uram – dörmögé 14693 21| őt Bálvándy. – Korán ne lőj; közelre bevárd, és szíven 14694 27| melyek a tapintatos és lojális hazafiúi politika irányzatát 14695 21| várja ám, hogy a vadász lőjön: ő lő a vadászra, félmázsás, 14696 5 | széles. Abban bizony, ami a lokalitást illeti, elférne sok tudomány. 14697 24| gyapjút visznek. A lengyel lókereskedők minden hónapban lejárnak 14698 16| végighajtatott az egész városon a lókészségével.~Bizony megnézni való útiszerszám 14699 24| kikerülhessék egymást.~Pompás hat lokomotív van egybe befogva, akkora 14700 23| ami csak embernek kell. Lombfödél, lobogó tűz, szénafekhely; – 14701 13| mintha aranyból volnának lombjaik; s a nyitott ablakokon át 14702 21| a vadászmenet, a medvét lombokkal díszített bivalyszekérre 14703 31| is készti, hogy tenyereit lomhán összelappantsa.~Hát Dorothea?~ 14704 35| akkor, amikor vesszük, s lomtár akkor, mikor eladjuk: szűken 14705 28| városi tűzoltó eszközök lomtára ez időben.~A rákosi homoksivatagon 14706 16| Hanem hát Pest még most sem London; azon időkben pedig még 14707 32| szép georgiai nő. – Nem lőné meg még egyszer?~Kálmán 14708 21| boszorkánysága, hogy akárhány golyót lőnek rá, csak elkapja a markával, 14709 1 | már teológiát hallgat, „longissima” pedig a hosszúszárú pipa. – „ 14710 1 | a quinquennisek hatalmas longissimái övéig érő füsttel töltik 14711 35| pipaszárt, s leeresztve a longissimát a parterre ablakáig, úgy 14712 9 | volt elég egy nap egy bakot lőnöd, még rá is kellett dupláznod?”~ 14713 23| keres, fárad, küzd, csal, lop, hízelkedik: mind, mind 14714 3 | tudniillik pénz semmi, hanem amit lophat, az az övé.~A tanyák déli 14715 37| eldugni, hogy az úton el ne lopják?~De egyúttal azt is tapasztalá, 14716 38| mely nemzetének dicsőséget lopni jön; mint cigánycsapat, 14717 40| vékony fénysugár.~Kálmán lopódzva közeledik az ajtóhoz, mint 14718 29| kocsistól kölcsön kért lópokrócba van kötéllel bekötve, fején 14719 22| fogadott; a fejére rántotta a lópokrócot, hogy ne is lássa mi fog 14720 20| felelte:~– Megnyirkosodott a lőpor a puskám serpenyőjében a 14721 27| mint mikor a lovas katona a lőporfüst közé rohan, s nem érzi már 14722 21| kapott hozzá kecskeszakállt lőpormázból; s egy lengyel gavallér, 14723 21| ujjacskáját mártogatá a lőporos tülökbe, s a nedves fekete 14724 6 | hogy ő most fizetetlenül lopta be ide magát. Minden pillanatban 14725 34| gondol, hogy a terasznak lőrései, a pincének mentő kijárásai 14726 33| bástyafal, ennek egy szűk lőrésén keresztül amire kiláttam, 14727 37| felé is van fordulva minden lorgnette, kivált azoké a szép kisasszonyoké, 14728 4 | elpusztul: egy tánc, egy lóról leesés, egy párbaj, egy 14729 12| Röstellte azt, hogy íme, ez a lószagú katona figyelemmel kíséri 14730 1 | mind az öt megretirált, s lőtávolon kívül helyezte magát. Denique 14731 38| volt Aszályi Csollánnénál? Lótó-futó, mindenes, titkár. A színészekre 14732 20| sokszor elvitt magával. Lőttem is nagy vadakat.~– De igen 14733 37| ezüstöt kifizesse neki igazi louisdorokban, ez a mesék közé tartozott 14734 37| mosolygó arccal elveszteni száz louisdort a ruletten, még csak a szempillája 14735 27| De különösen észrevehette lovaggá lételét a Decséry-háznál. 14736 10| kedvenc régiója: a magasztos, lovagias, angyali felfogást.~Ezt 14737 22| reggeli toalettjével; fekete lovagköntöst viselt, piros hajtókával, 14738 24| pecérkorbácsával leporolva leffentyűs lovaglócsizmáit.~A kapuban őt is megtámadták 14739 42| áldozatává.~Első dühében a lovaglókorbácsa után kapott; hanem hirtelen 14740 22| meglepve látta, hogy egy lovagnő ugrat a kocsija mellé, akiben 14741 21| legkecsesebb helyzetet foglalva a lovagnővé üttetés szertartásához, 14742 7 | jönnek egyenként az olasz lovagok, s elmondják neki, hogy 14743 14| tanácskozik a zöldasztalnál, ott lovagol a hadsereg előtt, ott nyitja 14744 14| üres időm van, a grófok lovagolnak. Nem kell érte fizetés. 14745 1 | hordóhoz ért, amelyen Borcsay lovagolván, insolenskedett, s annak 14746 7 | áldja meg!~Odakopogtat a lovagostora gombjával a súgó házikójára: „ 14747 29| kantárszárát, köpönyegét, lovagostorát, a gyerekek összecsókolták 14748 12| bemehet-e.~Hanem amint a lovagvesszejét az előszobában letette az 14749 32| adósságait majd kielégíti lovai, bútorai árából: azok tulajdonai 14750 41| rendjén, be is kötözték a lovaikat az istállóba; s aztán bementek 14751 40| még azok a lovak is az én lovaim, s az a gyerek ott a szekéren, 14752 19| is előállt, közévagdalt a lovainak, s úgy elvágtatott, hogy 14753 22| hát csak fordítsa vissza a lovait.~Aszályi felráncigálta a 14754 28| gabonás hajókat vontatnak lovakkal a víz ellenében; idáig felhangzik 14755 29| apróbb, nagyobb.~Amint lováról leugrott, a kasznárlak udvarában 14756 29| órai sétalovaglás az – jó lovasnak és szerelmesnek.~Csakhogy – 14757 34| gát fog lenni az idegen lovastömegek rohamának; mikor házat épít, 14758 26| lovászt is tart hozzá, s a lovásznak is kell egy ló, mikor az 14759 26| nagyasszony. – Aki lovat tart, lovászt is tart hozzá, s a lovásznak 14760 34| szenvedtek; hogy Hudson Lowe Napóleon testamentumát nem 14761 17| elzárt rekeszték az úri lózsé, ahol lovas katonatisztek, 14762 17| az olasz feltolta az úri lózséba; ahol az a pompás mulatság 14763 21| kis pálinkával.~„Nyek sza lubi, pán jáger!”~Mert hiszen 14764 20| Rá sem gondolok többé. – Lucifer ott maradt a paradicsomban, – 14765 7 | ember. Hát ma, hiszen tudja, Lucretia Borgiát adták, azt a híres 14766 3 | krétára. Akkor megint jött a lucullusi birkatokány és a karcos, 14767 31| Nagyon jól megértik. Azoknak lúdbőrzik a testük tőle, s Kálmán 14768 5 | fekete lébe mártott végű lúdtollat, s azt egy fehér papírlapon 14769 36| lételünknek; amíg ez nem lüktet, addig nem ver a nemzetben 14770 20| minden belső része látszik lüktetve, lélegezve, pihegve. Rózsaszínű 14771 39| ott sétál az orgonabokrok lugasai között – hófehér ruhában, 14772 1 | az a készpénzfizetés, a „lukma”, az pedig a szüret alatt 14773 1 | siklus? Vizezik-e nagyon a lukmát? Engedi-e vaskalapos a kostának 14774 33| voltam, láttam, hogy valami lumen mundi nem lesz belőlem. 14775 6 | egészen tisztában; a komikus lumpácik személyesítője a legkomolyabb 14776 35| Ha nyer, akkor az egész lumpkompániát megtraktálja, ha pedig vesztett, 14777 37| seperte vissza. Ez a látvány lunaticussá tette Béni bácsit. Hazament 14778 35| ám ez, nyavalya, mint a lunatikusság, mint a nehéz kórság, amit 14779 37| hogy a foglár egész pompás luncheont terít fel a fogolynak. Szarvasgomba 14780 23| monda Bányaváry. – „Me lupus… fugit inermem.” (Engem 14781 1 | lehetett az, amitől ezek a gaz lurkók ily pogányul lerészegedtek? – 14782 1 | vallásos tartalmú ritkaságok. Luther aforizmái. A jezsuita parancsok. 14783 27| vitéz fogsz lenni.~A szegény lutheránus papot tiszteletesnek címezik, 14784 1 | írtak a jezsuiták, Josefus lutheringusnak csúfolva őt, s a császár 14785 2 | vannak festve, semmi köze sem Luthernek, sem Calvinnak, azok a nemzet 14786 34| öregasszony öt számot álmodott, lutriba tette, s nyert rajta tízezer 14787 12| sorsjegyekkel. Soha életemben sem lutriztam.~– Az igen egyszerű dolog. 14788 40| az ember volt, aki ilyen luxust megengedhetett magának. 14789 16| fanemű, s a fedelén több a lyuk, mint a bőr; az egyik első 14790 10| Akárcsak a kalamárisod lyukára tennéd a szájadat, s abba 14791 38| mint cigánycsapat, mely lyukas becsületünket foldozni bandukol, 14792 7 | mondókáját ki nem ásta abból a lyukból. Ásított szörnyen a publikum, 14793 3 | Mikor a hatodik játszmát is maccsal végezte, letette maga elé 14794 35| lopva elsuhanó alakok mint Machbet árnyképei a pipafüst ködfátyolában, 14795 20| elmenekült; egy másik vén mackó pedig az őt zavaró rusznyáknak 14796 7 | mely az alkalmatlankodó macskához volt intézve.~Annál furcsább 14797 1 | civisből” foemininumra; a „macskanadrág” pedig egy étel neme, melybe, 14798 1 | tanításáért minden másodnap macskanadrágot főz, vagy akit, hogy legrosszabbul 14799 5 | ember kitalálja, hogy az nem macskanyom. Sőt, nagy kamasz korára 14800 41| aki előénekelt ama híres macskazenében. Az alibit meg nem tudja 14801 41| felismerni.~Hanem ez azért a macskazenére nézve mindegy; ezt elég 14802 46| bárkától.~– Kiszti hand, madám. Kutser hüt dich schén, 14803 15| cselédségnek „monsieur” és „madame” volt a neve, és soha senkit 14804 28| sikoltozása. A főhercegnő kedvenc madara volt ez, melyet a kis herceg 14805 10| magát; ha nem szép, akkor madárijesztő; ha a kéménye kigyulladt, 14806 29| kerekítve a nyakába, nagy kék madármustrákkal; legjobban járt az, aki 14807 5 | apád fenyeget, hogy csak madársörétre ne volna töltve a puskája, 14808 10| egyedül az, ami nem alkalmas madártávlati panorámának!)~Korcza úr 14809 34| szent királyok. S hogy a madonna szívesen fogadja a „tömjént 14810 45| még fiatal volt; de akinek madonnaarcán a szenvedés sietteté az 14811 20| méltóságú, angyali szép madonnaarcba, – ni!~Katinka mutatóujját 14812 20| alakja nagyon odaillik a madonnaarchoz. Nem érti ön ezt még? Ah, 14813 13| használja őket? Vajon azok a madonnaarcok szoktak-e enni? Vagy ajkaikon 14814 42| félelme terjeszt.~Amíg a szép madonnaarcot bírta, addig megvolt az 14815 42| lel. S akit éppen a szép madonnaarctól lel a hideg; s aki a világélvező 14816 34| átutaztak Egyiptomba.~A madonnaarcú grófnő megkapta a tengeribetegséget, 14817 34| átlátta azt, hogy neki a madonnából nem marad más, csak az arckép 14818 40| palota előtt, melyben a szép madonnakép lakott; tán most is ott 14819 35| egy elefántcsontra festett madonnaképre, míg megelevenedik, s akkor 14820 47| hófehér, és vonásaiban hajdani madonnaszépség romjain élő hosszú szenvedés.~ 14821 16| az ajtaja be van kötözve madzaggal, hogy ki ne nyíljék. De 14822 4 | mely a szegletén áthúzott madzagnál fogva volt a falra akasztva; 14823 33| a két szóra. „Patronus, Maecenas”, csak ezekről beszéljen 14824 33| különös patronusunkhoz és Maecenásunkhoz.~Kálmán nagyon ferde képet 14825 7 | egyik azt mondja: én vagyok Maffio Orsini, a másik azt mondja, 14826 40| mozdult tőle a föld! Minden mag, amit ez a szent csoport 14827 12| elolvasta azokat. Szívta magába cseppenként azt a mámorító 14828 40| S te akkor azt gondoltad magadba: megmentem ezáltal védencem 14829 5 | rárivallt:~– Imádkozzál magadban!~Már ez mégis nagy pogányság, 14830 31| páholyba be nem nyit, míg a magáéba talál. Ott aztán behúzza 14831 5 | úgy mehet végig az utcán, magamagát jobban megbámulva, mint 14832 33| minden szavát úgy szívtam magamba, mint a mennyei mannát, 14833 3 | Hát adok mindeniknek a magaméból.~Azzal kihúzta az almáriomfiókot, 14834 2 | védelem van. Az elsőnél teljes magamegadás, sajnálata a megtörténtnek, 14835 32| vételétől fogva nem tekintem azt magaménak. Arra akartam önt kérni, 14836 40| fiatalabb korából. Nem sajnálom magamért az ötven forintot.~Kálmánnak 14837 25| Nem ismerek erősebb embert magamnál! Se férfit, se asszonyt! 14838 40| Nem! Én ismerem magamat s magamról az egész fajtámat. Legjobb 14839 41| utoljára is az csak az ő magánbaja, de sokkal nagyobb kár az, 14840 22| fölött, és folytatja panaszos magánbeszédét, most már igazi könnyekkel 14841 22| legérzékenyebb helyén a búsongó magánbeszédnek megpillant egy arcot a művésznő 14842 14| hogy a határozott magyar magánhangzókat helyesen kiejtsék. Kényszeríteni 14843 24| Kálmánnak? Elindult valamely magánházban kisajátítani a főispánék 14844 19| Dorothea grófnő énekelte a magánhimuszt a zenekarban, gyönyörű csengő 14845 37| nagy jószágkomplexumok. Magánhitelező pedig ijedten csapta be 14846 31| most kiemelkedett költője magánnevelő kilenc fiúgyermek mellett; 14847 14| annak a magyar eszményi magántáncnak, amire én megtanítom. A 14848 5 | Innentől mindig válogatott magántanítói voltak, kiket prefektusoknak 14849 4 | ki vagyunk tiltva; de ha magántanulmány útján elvégezzük a félbeszakított 14850 30| ő nem szalonképes, de a magántermekben korlátlan uralkodó. Táncolni 14851 4 | S nem akar maga beállni magántitkárnak egy szép asszonyhoz? No 14852 41| kiengesztelje.~– Az az én magánügyem.~– Ismeri ön bizonyos zsibói 14853 4 | gyakorlati év útmutatásaival, magánúton is tehetünk le vizsgát, 14854 10| emberismeret tanulmánya; a magánviszonyok; a históriai bonyolulat; 14855 6 | ötödik hónapban készen állt a magánvizsga letételére, s így félévet 14856 5 | megtanították mindenre. A magánvizsgán pompás ebéd, busás honorárium 14857 14| ritkaságok; szem elől rejtegetett magányos művek; óriási kötegek rézkapcsos 14858 25| keblükre zárni azokat, kik magasabban állanak, mint ők! S az én 14859 25| koszorút elnyered. Hanem annál magasabbról bukol. Műved, melyet mint 14860 12| röpített golyóval.~Szédítő magaslat ez egy fiatal főnek!~És 14861 7 | az ő előjogai. Bizonyos magaslaton áll a többi fakó publikum 14862 34| ki fölvezette a szédítő magaslatra, ahonnan a hatalmasok kegye 14863 20| hajtóvadászat, kivált ily magasrangú vadakra, mindig olyan hevély, 14864 11| nagy bölcsen mondogatá az ő magasröptű költői frázisaira a maga 14865 5 | tudományt felszedtél azóta! Magasról tekintesz le szegény jámbor 14866 20| milyen véghetetlen mélység és magasság egy nőnek szerelme. Az ember 14867 8 | érzi a megközelíthetetlen magasságot. Az csak olyan, mint a klavirmester. 14868 17| Annak van egy hüvelyknyi magasságú aranykapuja, azt a talián 14869 25| dicséretnél önszívének dobogó magasztalása: az a szíve fölé rejtett 14870 34| s munkáikban a teremtőt magasztalják. De jaj, háromszor jaj annak 14871 31| Kálmán barátunk csak magasztalóit hagyja hátra, ha távozik. 14872 25| a másolatot is. Mindenki magasztalta a művészetét, aki a remekül 14873 1 | tekintete pedig egészen fel volt magasztosulva. Elfeledteté, hogy nem szép, 14874 26| megjelenése, tekintete, magatartása valami elutasító, hozzájárulhatatlan 14875 28| érte cserébe. Behozzátok magatoknak a divatot, s unokáitok rongyban 14876 17| szomszéd mezővárosokból; ripők magaviseletű jurátus; hetyke nyíri pajkos 14877 43| utcasorokkal! Az elvetett magból cédrusfa lesz! A hosszú 14878 40| iskola, nagy hollandus sipkás Magdolnák és pulideres Pilátusok. 14879 40| azalatt valami szerencsésebb Magellán már felfedezte a Fidzsi-szigetet, 14880 2 | megégessék, nehogy ő legyen az a máglya, amelyen mindnyájan megégünk! 14881 20| odaadnának egy leányt a mágnási családok legelőkelőbbjéből, 14882 20| nótáriusok, kisbirtokosok és mágnások, bocskoros rusznyákok és 14883 8 | egy nap „per tu” tizenkét mágnással; már annak ha fele igaz 14884 22| ott állhatott volna akár magnézium világításban Borcsay előtt, 14885 24| szálljanak, csak úgy, mint a magukéba.~S azzal emberségtudóan 14886 20| indul el, s azok, akik önt magukénak nevezhetik, büszkék lesznek 14887 4 | kutyák nagy sokára jelt adtak magukról. Mint valami kísértetüvöltés, 14888 23| hárman együtt vagy felemeljük magunkhoz ezt a földet, vagy leesünk 14889 43| azután sem eresztjük el magunktól. Ott marad mivelünk. – Majd 14890 7 | az betű szerint kimondja magyarán, hogy „Rikkheli-e-u” – Riseljő! 14891 18| szokott ővele elkövetni.~Más magyarázata nem is lehet.~Bosszújában 14892 37| száját az utolérhetetlen magyarázatára a siralmas történetnek; 14893 11| Úgyis megértem.~(Az „úgyis” magyarázatául fel kell fedeznünk, hogy 14894 25| megelőzte a dolog körülményes magyarázatával. Kálmán pompásan felelt, 14895 37| kiszalasztá a száján, sietett a magyarázattal. – Tudod, a színésznek kivételes 14896 14| múzeumőri szerepet, sorba magyarázgatá a becses gyűjtemények ritkaságait.~ 14897 27| kik csoportokba gyülekezve magyarázgatják egymásnak, micsoda ügyben 14898 21| hatványainak egyesülése magyarázhatja meg, hogy a fiatalember 14899 31| ismerem a teendőmet.~Nem is magyaráztatta magának bővebben a balhírt, 14900 5 | felveszi a kötényt, mikor magyarba öltözik. Úgy illik ez. Micsoda 14901 1 | Napóleon proklamációja a magyarokhoz! – az Árpád-ivadék, Crouy-család 14902 14| Csupán egy dolgotok van, magyaroknak – monda egy este a néger, 14903 39| be, hogy az egész világ a magyaroktól eredt; tehát azt a jó öregurat 14904 27| most Törökország értekezik Magyarországgal.~Sátory őrnagy felhasználja 14905 23| vihar átkészül látogatóba Magyarországra.~De ők azt nem veszik észre. 14906 34| se tudója nem volt. – Hát Magyarországról nem szólt a magyarországi 14907 28| alak volt, röviden tartott magyaros bajusszal, minőt azon időben 14908 10| tudománya, hogy amíg latinból magyarra valamit lefordít, azalatt 14909 2 | álljunk ki, a magunk meztelen magyarságával a vértezett ellenségnek 14910 7 | nagyanyjához; rossz, tört magyarsággal.~– Hát ez az a híres krónikaíró 14911 31| egész világon minden nyelv a magyartól származik, zsidók, asszírok, 14912 41| hogy végtére is az ő kedves magzatját ilyen nagy tisztelet éri! 14913 3 | aki mind itt termett, itt magzott fel a pusztán. Hatalmas 14914 20| utat tör magának a gubancos máhola- és málnabozótok kőzött, 14915 40| tolta ki az udvarra. A nagy mahumed ember csak nevetett és könyörgött: „ 14916 27| játszottak a parasztgyermekekkel. Máig is él még az a földész, 14917 35| miért nincs a csóri csukának mája?”~A lámpástól már csak ötven 14918 10| tollal szurkálnak egymás májába. Elmondják, ki mi rosszat 14919 22| kellett a beiktatottnak majdan kezébe adni.~Előbb azonban 14920 37| az egészet. – Béni bácsi majdhogy sírva nem fakadt. S Bálvándy 14921 38| hívták őket Bécsbe, Drezdába, Majlandba, gazdagon biztosított szerződések 14922 34| magyar olyan más nemzet majma.”~„A szabadelvű olyan szájhős.”~„ 14923 14| mulatság volt. Képzeljünk egy majmot Apolló mozdulataival.~Kálmán 14924 33| hogy ez a nép, mely eddig majomkomédiával, fabábszínházakkal, bikaheccel, 14925 25| nekem is ideálom, ezzel a majompofával, s fel akarok hozzá mászni, 14926 37| Amíg Béni a neki hagyott majorátussal tökéletesen tönkre nem jut. 14927 37| állú mamlaszt meg tegye majorescojává, vegyen neki grófságot, 14928 41| helyben legmagasabb helyeken majorescóvá tétele, hogy otthon ápolja 14929 22| bírsága egy olyan „actus majoris potentiae” elkövetésének, 14930 29| ismert lakása felé, mely a majorsági épületek között volt. Többször 14931 33| szerez kundschaftot a régi majsztere fiának. Azt fölkeresd ám.~– 14932 1 | kedvező rendeleteit, miket májusban kiadott, a másikban ugyanazoknak 14933 43| az ilyen szenvedők nagyon makacsak és bosszankodók. Ha erőltetik, 14934 47| vagy.~És a halottak oly makacsok; nem felelnek, hagyják magukat 14935 41| kitért.~Ez megfoghatatlan makacsság! Rokonait akarja-e halálra 14936 19| amit most hoznak. Az a makaróni nem valami kígyófajta-e? 14937 3 | valamennyit megnevezni: ez makk felső, ez veres alsó! „Hát 14938 31| idegeknek való gyötrelem! A makkabeusok anyjának szenvedése hasonlíthat 14939 31| iszik olyankor, hasist vagy mákonyt?~– Nem, grófnő – szólt Kálmán 14940 2 | kurta gubás, zsíros subás, makrapipás férfiközönségen átszűrődve 14941 3 | ide harangszó. Hát hogy a máktörés hangja árulta el, amint 14942 33| kiváltsággal jár, amivel a mákvetés, hallgatás kell hozzá.~A 14943 25| átesett a vizsgán, „praelarum”-mal censurázott; mindjárt alkalmazást 14944 22| fényes ólomérc, cinóber és malachit darabok, s ragyogó marmarosi 14945 33| csizmadiánk?”~A közbejött malacpecsenye trancsírozása félbeszakítá 14946 33| messze földre. Olyan pompás malacpecsenyét nem lehet kapni sehol Pesten, 14947 33| megfulladt a torkán akadt malacpecsenyétől. Hanem Jenőy nagyon elhallgatott.~– 14948 4 | Aggeus, Zakariás, végre Malakiás, ~Akiknél többeket nem ismer 14949 19| férje; boldogságos szűz malasztja száll rád, égből és földről. 14950 2 | kettészakította az egész malasztos orációt a gonoszvérű sánta 14951 19| osztottak tettlegesen kifejezett malasztot.~– No, de valljuk meg, hogy 14952 13| ajkaikon át is csak égi malaszttal élnek?~De bizony beszélni 14953 33| mint Erdélyben nevezik, a málé, vagy mint a Bánátban nevezik, 14954 6 | igen szép ária; de az a maleficiuma van, hogy harmadfél oktáván 14955 35| gyalogoláshoz – és ahhoz, hogy semmi málha se nyomja a vállát.~Egyenesen 14956 39| Hozzálátott, hogy segítsen neki a málházásban; Rómeó jelmezét odapakolva 14957 4 | ingerkedés, csúfondároskodás, malícia, szatíra, hetvenkedés, bosszantás, 14958 30| aztán vitte őket száraz malmot taposni, nem is eresztette 14959 20| magának a gubancos máhola- és málnabozótok kőzött, mik összeverődtek 14960 12| Kálmán, mikor ott jártál. A malom előtt volt egy felállított 14961 12| hogy le ne guruljon; mi a malomkövet szépen nekiirányoztuk a 14962 13| volt a kötelessége, ami a malomnak, mikor a zsilipet felnyitják 14963 3 | végén esett csak az a kis malőr, hogy a kocsi egyszerre 14964 8 | kiszorult kísértet, odarohant mamájához.~– Mama! Édesz mama! Az 14965 21| lesz nála, mint a nagyságos mamánál volt. Kávés kalácson és 14966 34| követségben; hogy a softák és a mamelukok, valamint a palikárok és 14967 37| Vagy bort fog inni rá, s mámorba fojtja igazi érzelmeit?~ 14968 20| mézillattól terhes, a levegő maga mámorít, andalít s titkos érzelmeket 14969 12| magába cseppenként azt a mámorító mérget, mely a lelket az 14970 20| vakon induló szenvedély, mámortól ittas vágy. Akkor elmentem 14971 1 | Martinovich katekizmusa, a Manch–Hermaeon, – I. Napóleon 14972 10| mint az új fűszeresinas a mandulába és mazsolaszőlőbe, s aki 14973 18| Kilencveklis Jóska, meg a signore Mangiacatto, no azokat majd nehezebb 14974 41| szüksége volt egy fényes manifesztációra, mellyel lételét a világ 14975 40| bolonddá tette a borbély! Még mankóra szorította volna.~Tóth uram 14976 40| már a lábamnak semmi baja. Mankóval fogok járni.~És nem hagyta 14977 33| magamba, mint a mennyei mannát, s ha egyszer nyomtatva 14978 37| Egyszer meg aztán azt a manoeuvret csinálta Bálvándy, hogy 14979 24| Megjártam Párizst, megfeküdtem Mantuát, jártam Varsóban s teleltem 14980 12| oroszt, hogy keressen ki a mappán délnyugat felé egy kicsiny 14981 35| van?” – azután, hogy itt marad-e mármost sokáig.~Amire megnyugtató 14982 37| a munkásság s az otthon maradási ösztön. Az ilyen embernek, 14983 40| keservessé tette az ágyban fekve maradást. Nagyot mordult, de nem 14984 24| De csak holnapig itt maradhatok talán?~– Nem énnálam egy 14985 37| aminő Kálmáné volt, nem maradhatott az tizenhét éves korán túl; 14986 21| főurak és főhölgyek sem maradhattak ki az általános lelkesedésből, 14987 38| menjenek vissza az ő házához, s maradjanak ott addig, amíg a Dunán 14988 30| akar ön velem beszélni?~– Maradjunk az aszkétáknál. Tehát ismeri 14989 35| lenni.~Béni bácsi el nem maradna a mamától a világ minden 14990 2 | valamennyien a gyepre, az ott maradók nagyokat ittak az eltávozók 14991 10| egy teljesen sötétségben maradott egy órai időközt, melyről 14992 23| karokkal fogadott keblére, ott maradtunk náluk az egész tisztújítás 14993 1 | fogjuk venni; mert itt nem maradunk, bármily nagy élvezet volna 14994 29| ellátásának.~Kálmán egyedül maradva az orvos szobájában, sokáig 14995 10| huszárőrnagyra; a praefectának maradván csupán az elhagyományozhatlan 14996 14| termény?”~„Nem, ez cseh maradvány.”~„Ezeknek a huszárkardoknak 14997 35| az már pénzének utolsó maradványa volt; a két darab újdonúj 14998 14| szarmatának, a kvádnak, marahánnak, a rómainak, az avarnak, 14999 17| Talán össze lehet a kutyákat marakodtatni így is.~Az egyiket megfogta 15000 8 | mulatságos fiú volt. Ha ott maraszták ebédre vagy vacsorára, annyi 15001 31| a nagyvilág pártfogásába marasztalva, hogy ott egyék, ahol kaphat. 15002 40| uramnak nem kellett több marasztás: ő biz itt marad: – úgyis 15003 5 | hangzat, mely még jobban ott marasztja e paradicsomban.~Olyan esték 15004 44| gyermek eléneklék az ott marasztó dalt:~Menj el nyugalom Csendes 15005 42| Miskolci ismerőseik váltig marasztották, hogy ne menjenek. Jó emberük 15006 15| segítségével tegye meg.~Marcalis ülés közelgett. A főispán 15007 25| sarjától, aki elnézi, hogyan marcangolja egymást össze két veszett 15008 14| és adóügy végett, ott egy marcona alakokból álló deputáció 15009 42| Coriolanus; s minként Cajus Marcus Corioliban, akként rántott 15010 6 | bácsi aztán a bűntudat lelki mardosásával húzódott egy oszlop mögé, 15011 21| mázolni az arcát azzal a marék puskaporral.~Katinka pedig 15012 5 | redengó megint. Redengo! Marengo! Kaliko! Pulider! Kalamajka! 15013 38| jég megindulását jelzék.~A Margitsziget táján egy fehér vonal támadt 15014 33| kilenc fenntartó dereglyéje a Margitszigetig nyúlt fel, mint egy falka 15015 2 | Ez ív utolsó lapjának margójára pedig ez „lesz” írva – folytatá 15016 37| kender mind a nyakán veszett, marhadög is volt; kénytelen lesz 15017 33| mint Komáromban mondják, a marhahús, már nemcsak megengedi, 15018 17| heccben elesett és megsebesült marhákat menten le is vágták. És 15019 43| kísérőit magával messze ki a marhalegelőn, vásárálláson, káposztaföldeken 15020 24| mert bosszút áll rajtam, a marhámon, a vetésemen, az épületeimen. 15021 42| ott kellett tölteniük a marharekeszben.~Reggelig annyi gratiát 15022 25| Más ember a celli Szűz Máriához vándorolna búcsújárva, hálát 15023 4 | látták egymást először; de máris értették egymást.~– Hát 15024 1 | vervex, puerulus, nupta, maritus. ~Cultello, flamma, fune, 15025 24| homokra kirakott lócáján, mint Marius Karthagó romjain, s aztán 15026 1 | a Vén Krajcár és Kajla Márjás együtt való beszélgetése.”~ 15027 5 | kellett várni, s soha egy márjásnál többet nem kapott a zsebébe, 15028 36| fejemet kiszabadítani a vas marka alól. Az orléans-i szűz 15029 39| csak a gitár nyaka maradt a markában.~Azzal aztán, mint egy elfoglalt 15030 10| bíró nem bírja végét vetni.~Márkális, urbáriális perekben torlatot 15031 4 | akarnak, s aztán belevész a markok a sok pénzbe. Tudta, hogy 15032 27| őrnagy megszorítja kardja markolatát, s összeszorítja ajkait, 15033 1 | Szalárdy krónikáját, vagy Márkus festett krónikáját, vagy 15034 22| malachit darabok, s ragyogó marmarosi gyémántok. Mind a kordicai 15035 34| bukás, a megszégyenülés maró ördögeit, s azután a jó 15036 16| gondolat, hogy ő másfél marokkal alacsonyabb a barátjánál, 15037 16| nagyobb messzeségben a Marokkáner-ház, meg a Mocsonyi-palota. 15038 42| a csomagot belehajítsa a Marosba, s aztán maga beálljon katonának, 15039 4 | trombitás vagy? Ha annyiféle marsot tudsz, talán tudod a „negyvenemberes 15040 1 | felkelő bandériumokat ezzel a marssal vitték a táborba: „Hol lakik 15041 1 | melódiával kezdődik, s azután marsütenyben, végre rohamlépésben megy 15042 1 | márványba vésetésre; de ha Marsyas trágárkodik, meg kell nyúzni! 15043 17| hátára, s dühös vakmerőséggel marta, pofozta a nagy bolond állatnak 15044 21| legkisebbik ujjának a hegyét mártá bele a fekete mázba s nagy 15045 42| kell tartani meg klórmészbe mártani, úgy hozni be. Amelyik a 15046 33| mártást is vegyen hozzá, s a mártáshoz zöld ugorkát vagy veres 15047 33| melyik a legjobb darab; hogy mártást is vegyen hozzá, s a mártáshoz 15048 10| ifjú előtt ott állt egy martiális alak; zöld huszárdolmányban, 15049 8 | színész mátkájának, művész mártírjának, családja száműzöttének. 15050 41| nekik lángszavakat, lett mártírjuk; hanem annak családjához, 15051 30| az aszkétákról, vagy a mártírokról akar ön velem beszélni?~– 15052 36| akin megtörtént?~– Az én mártírom, az én angyalom, mint mindig, 15053 21| finom fehér ujjacskáját mártogatá a lőporos tülökbe, s a nedves 15054 47| tudomány és művészet; nem martyrium többé a honszeretet, nem 15055 1 | nagy hősök, kik minden martyriumot ki tudtak állni; nagy gonosztevők, 15056 34| s együtt ültek hajóra a Márvány-tengeren.~Még egyszer rájuk talált 15057 44| födélen keresztül is barátja márványarcát látná mindig.~Mikor kivitték 15058 28| Magyarország térképe. Egy márványasztalon állt kristálykancsóban örökösen 15059 1 | isteni skandalumok, s méltók márványba vésetésre; de ha Marsyas 15060 35| nem volt. Egy helyen éppen márványból volt a járda, ott eszébe 15061 4 | Gobelin-szőnyegek, damasztfüggönyök, márványkandallók; drága vázák egzotikus virágokkal, 15062 9 | kerítés, annak a közepében egy márványkő feszület, amelyet a Decséry 15063 44| uram felállítá a sír elé a márványkockát, de nem úgy, ahogy más síremléket 15064 36| áthatoltak, onnan egy szűk márványlépcső vezetett fel a budai Tabán 15065 30| fogok emelkedni, mint ahová márványlépcsők vezetnek.~– De ne szóljon 15066 13| vezetni szobájába. Egy széles márványlépcsőn eltűnt Kálmán elől az idáig 15067 35| eszébe jutott, hogy ezen a márványon ő sokat járt valaha. Ott 15068 27| papírszőnyegek boríták, nem atlasz és márványozás, mint most; a kihallgatási 15069 28| állványokon régi görög bölcsek márványszobrai. A könyvek mind históriai,