| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Eppur si muove – És mégis mozog a föld IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Part
16578 26| hagyta el szobáját barátja, mindőn nyílik az ajtó, s belép 16579 15| nagyapámat sok esztendőig minekünk, és szeressen minket, ahogy 16580 5 | Megírod a tisztes úrnak, hogy minekutána Kálmán unokámat oly irgalom 16581 25| ott állt az asztalon egy miniature arckép, mely a grófkisasszony 16582 14| szerető fiú, ki mindennap ott ministrál a családi kápolnában, mikor 16583 23| oltárnak, melynél én csak ministráns vagyok, holott te pontifex; 16584 27| gyalog jár, s mikor lóra ül: miniszterek és delegációk elismerik 16585 14| ajtajait, ott informál a minisztereknél, ott táncol az udvari bálokban, 16586 34| akar részt venni a görög minisztériumban, hogy Ciprus szigetén a 16587 42| benne egy adag Coriolanus; s minként Cajus Marcus Corioliban, 16588 39| fenyegetve, kiálta az iramodó minnesänger után Csuka Feri:~„Wart verfluchter 16589 5 | selyemsima, finom szövetek, minőket boltban sohasem lehetne 16590 20| csupa asszony volt. Asszony, minőnek a természet remekbe alkotá, 16591 26| terhel; ez még csak „actus minoris potentiae” – a dráma már 16592 26| szokása volt rohanni.~– Óh, Minos, Aeacus és Rhadamanthus! 16593 41| szónoknak, ki egy másik szintoly minőségű celebritásnak apróra megtörésében 16594 4 | csodálatos szép idomokat szobrász mintájává alakítá, s melynek alsó 16595 7 | borotvált öreg úr volt; bécsi mintakép: fehér, de göndörített hajjal.~ 16596 26| szent Midas király! Te mintaképe a műkritikusnak! Legyetek 16597 7 | színháznál művészi tanulmány mintaképeket; bedobolja számukra a közönséget, 16598 25| mindannyiszor, mint utánzandó mintaképet.)~Kálmán gondolá magában: „ 16599 25| készült, híven azonos a mintaképpel. Ugyanaz a mosolytalan madonnaarc, 16600 36| terhelt poézisról, az idegen mintára szabott műnyelvről, s bűbájjal 16601 42| alak volt már azon időben, mintsem el lehetett volna hallgatni 16602 14| kezdte lenézni Biróczyt, mióta ilyen magasra tanult emelkedni ( 16603 29| kicsit.~– Ne aggódjál te mirajtunk, kedves öcsém! – monda Bányaváry. – 16604 25| hatalmas nagyhírű ember lesz, miránk sose szorul. De ha egyszer 16605 43| Betegsége nem az uralkodó mirigy volt. Ez a rút, arctorzító 16606 34| szívesen fogadja a „tömjént és mirrhát”. – Ave! Ave!~Kálmán átlátta 16607 15| ünnepély kezdődik egy ájtatos misén a kastély kápolnájában, 16608 1 | krónikáját, vagy a carmen miserabile krónikáját?~– Ne csináljon 16609 2 | currentis, neque volentis; sed miserentis Dei”, – Nem a siető, nem 16610 34| Ha pápista volnék, száz misét mondatnék örömömben. Látom, 16611 14| kápolnában, mikor pater Demsus misézik, és áhítattal viseli a csipkés 16612 42| Miskolcról átköltözzék Egerbe.~Miskolci ismerőseik váltig marasztották, 16613 4 | szférájába Borcsay. El sem jutott Miskolcig, hogy ott a Bálvándynak 16614 3 | után ott várta a kegyes misszionáriusokat a pompás lakoma. Birkatokány 16615 14| rendszer.~A jurátus” valami mitológiai személy volt, akinek a létezését 16616 23| elrejted, ha te ellopod magadat mitőlünk: ha te eltagadod a világ 16617 37| bácsinak nevezte: „látja, mivé lettem, szabadítson meg 16618 1 | Mégsem volt jókedve.~– Mit mívelnek kendtek itt? – kérdezé parancsoló 16619 6 | csőcselék, hanem literátus, jól mívelt emberek. A direktorral nem 16620 40| lefestéséért, természetes mivoltában, a festők szoktak fizetni. 16621 14| előtt megjelenjék, milyen mizerábilis figura az ottan, hogy botlik 16622 5 | megegzaminálja az úrficskát, azon mnemotechnikai feladványt tűzte ki eléje, 16623 24| maradjon Debrecenben.~– Ennyi mobiliát a hátamra nem vehetvén!~– 16624 22| lehetett venni.~– Meg ne moccanj! – kiálta a delnő a kocsisra –, 16625 31| berkében, s óriás a közélet mocsarában. Korszakot alkotó lángész, 16626 7 | Csollán Bertinél sordidus, mocskos tréfa, az Bálvándynál raffinírozott, 16627 10| attól a gondolattól, hogy mocskot lássak szóratni egy olyan 16628 16| a Marokkáner-ház, meg a Mocsonyi-palota. A Wurm-udvar helyén náddal 16629 46| de menekvésre nem volt mód, s Csollán Berti mindenre 16630 34| festői minta; de neki nemcsak modell, hanem prototyp. S a szép 16631 10| mind a ketten.~Korcza úr moderálta magát.~– De nem az úr kezére.~ 16632 33| A királyi bálokban, hogy módiba hozassék – mert a módi nagy 16633 5 | hozzák be a legfertelmesebb módikat. Már micsoda utálatos hábitus 16634 33| mesterség alá van vetve a módinak; egy ideig fölfelé megy, 16635 10| fringiájától.~Az őrnagy kitalálta a módját a diskurzus folytatásának. 16636 39| theátrista; ezt hát szép módjával majd elszoktatja ő innen!~ 16637 24| oly kemény szívű?~– Mert módom van benne, lévén a ház az 16638 35| kínálok ajándékot, az nincs is módomban. Hanem ha ön meg van elégedve 16639 9 | irgalomkenyerén éldegél. Alázatos modora mindenben megegyez külső 16640 21| Bálvándy szokott kedves modorával mulattatá Dorothea grófnőt, 16641 12| áldotta a németeket, amiért módot szolgáltatnak egy fiatal 16642 22| két oldalra omolva; s a mögöttük levő borókás gyékénysátor, 16643 37| cibereleves! Közben egy kis mogyorófa is. (Vajon nem csapják-e 16644 9 | törvény érdekében elnyűtt sok mogyorófáért.”~Mikor aztán Kálmán megnézte, 16645 11| hangot hallott. A majom mogyoróhéjakat hajigált az iratára; a két 16646 21| Kávés kalácson és cukros mogyorón fog felnövekedni, s egész 16647 9 | mai napon az egyezményes mogyorósújtásokat fogyatkozás nélkül a szó 16648 28| telepei Győrött, Komáromban, Mohácson virágzanak; tudománya jó 16649 2 | s kezeit egymásba téve, mohamedanus komolysággal várta a kérdéseket.~– 16650 20| Katinkához, és leült mellé a mohára. Talán a szirénnek is szokott 16651 23| hősök, kik feltörték a zöld mohát sírjaik fölül, a kristálytiszta 16652 31| tehetségét, mint a rézszínű mohikánnak, ki tudja érezni egy város 16653 20| hallott hangra, megjelent a mohlepte trónuson – a szirén.~Előjött 16654 23| bevégezve sincs.~Bányaváry mohón ragadá ki kezéből a kéziratot.~– 16655 10| perért.~Katinka nyugtalan mohósággal kapta azt el tőle, s sietve 16656 22| Aszályi, ahogy csak négy mokányló vihette a szekerét, melyet 16657 24| miben tudósok a lengyelek. Moldvaországból jönnek a boérok ökröket 16658 1 | fóliáns, egy „elefantina moles” csak nem dugható el akárhová.~ 16659 6 | a „Botcsinálta doktort” Molière-től, „Rómeó és Júliát” Shakespeare-től, 16660 35| úrnapi processiót; mikor a molnárok tizenegyen vitték a zászlójukat, 16661 34| kazamatákban és a bagnókban, a mólók néptömkelegében, a piazzák 16662 19| nemes harag.~– Eredj! Te Momus! Egy lélegzettel szidalmazod 16663 25| béka vagyok. Jól van. Mint mondád, őrültségednek szisztémája 16664 1 | Bafometh-bálvány imádóiról szóló mondák. Az őskori ördögidézési 16665 1 | emberek emlékezetre méltó mondásai.~Közben tarkázva voltak 16666 33| mintha ki akarná rostálni a mondásból mindazt, ami csak polyva, 16667 13| elérem.~Hanem e vakmerő mondásnál egyszerre elakadt a szó 16668 2 | meg a tatár felelettel. Mondásod tatárul ezt jelenti: „Többet 16669 25| neki valamit, hát adj a mondásodnak formát. Mondd az úrfinak 16670 21| jutottak azok a kegyetlen mondások, amikkel az a haragos asszony 16671 3 | háromig étlen-szomjan kegyes mondásokat hallgatni csakugyan több 16672 34| csak légy pápistává, s mondass fölöttem requiemet, most 16673 5 | ifjabbak bálványoznak. Élcet mondasz: mindenki kacag rajta. Csak 16674 2 | büszkén jártatta végig e mondat után fél szemöldöke alól 16675 33| felelt meg Goethe klasszikus mondatával:~– Ahol a citromfa virágzik.~– 16676 38| mindez az ő bosszantására mondatik, s fel sem vette.~Ő csak 16677 34| pápista volnék, száz misét mondatnék örömömben. Látom, hogy dicső 16678 2 | mázsánál, körül szép bibliai mondatokkal átfonva, s az öblén a fejedelmi 16679 31| karzatok tombolnak a hangzatos mondatoknak; de az értelem maga a nagy 16680 28| országgyűlésen, s az első mondatomnál hahota támadt a teremben.~ 16681 2 | tolla alá mind az eredeti mondatot, mind annak a fordítását; 16682 2 | nyugalommal nyitá fel száját ezen mondatra:~„Vermis szözündin gecsen, 16683 28| hazánknak, amelyről azt mondhassuk: ez Magyarország székhelye; 16684 5 | Anyád feddi érte, hogy mondhat ilyet: hátha megöltek volna? „ 16685 20| küzdött ezalatt; csak én nem mondhattam semmit: egyedül azt, hogy „ 16686 25| Erzsi, mért nem jössz elő? Mondj hát te is egy szerencsés 16687 24| Tóth Máté uram –, hanem mondjad, hova tetted a vendégeinket?~– 16688 25| büszkén álljak elő s azt mondjam: „én vagyok az!”, s mikor 16689 2 | visszavádolod bíráidat. Azt mondod, amaz emlékezetes könyvet 16690 35| búcsút járjanak majd hozzá, s mondogassák egymásnak: itt állt hajdan 16691 31| orcátlanabb hízelkedéseket szemébe mondogatni, mint Aszályi; még a principálisa, 16692 9 | kommantgatá a homlokát, s mondogatta magának: „Óh, te poéta! 16693 31| után előhúzzák a hírhedett „Mondolatot”, mely a nyelvjavítók törekvését 16694 25| senkinek sincsen kedve. Mondsza: melyiket akarod te ezek 16695 25| már vehettél észre. Minek mondtad azt, hogy Bányaváryné testvérhúgod, 16696 2 | diximus!” (És mi is ugyanazt mondtuk.)~Tíz társa nyújta egymásnak 16697 3 | forgalmon kívül helyezett moneta, ami nem ér többé semmit.~ 16698 1 | használ. – Hanem aztán jött a mongol csorda s végigsepert egész 16699 10| volna a kritikusnak, hogy ez monológ egy nagyobbszerű drámából, 16700 22| művésznőt.~Cilike egy hosszú monológgal küzdött. Mindenki figyelve 16701 7 | tudta szerepét. Csupa hosszú monológokból állt a história. Akire a 16702 14| blasphemiáért segítsen megdöngetni a monsieurt; Kálmán ehelyett nyugodtan 16703 43| művészet, ipar, kereskedelem monumentumai! A köztereken a hírhedett 16704 46| a kis kövér, túlhízott mopszli, mely minden előkészületet 16705 15| mondani: Te! – Még a hercegnő mopszlijának is azt mondta: „Herr von 16706 38| terjedt, s tompa harsogó moraj emelkedett a távolból.~Nemsokára 16707 20| felhangzott is, a zuhatag örök moraja elnyelte azt, nem zengett 16708 23| távol csattogása egy örök morajt küld fel onnan alulról, 16709 31| munka, sőt inkább nagyon morális darab, s egyetlen egy új 16710 22| megaláztatást a két vadászkaland moráljában.~Ugyanazon férfi az egyik 16711 31| azalatt elszalasztá azt a mély morált, mely abban a szabadság 16712 36| tolmácsolá Tseresnyés mester.~– More patrio két hűséges cimbora 16713 36| olyant, amilyenné az ember a morfiumtól lesz.~Kálmán megjelenése 16714 17| pofáját a vér.~„No, mi ez?” – morgá Szuitli, visszahátrálva 16715 21| hatolt, egyszerre csúnya morgás keletkezik a vadonban; a 16716 17| szembe nézni, s növekedő morgással jelezték a kettőjük közötti 16717 13| Szelíd mosolygással felel:~– Morgen reisen wir ensemble!~„Ensemble!” 16718 20| vadászok felé, nyugtalanul morgott, nyöszörgött, mintha mondaná: 16719 2 | Testimoniumába pedig sub rubrika „ex moribus” beíratik e szó „calumniator!” ( 16720 6 | Zűrzavarát”, „Benyovszky Móricát”, Körner „Zrínyijét”, Goethe „ 16721 30| se vallásazonosság, se móringlevél, se eskü, se tanúbizonyság, 16722 22| járni, rá kell szolgálni, móringlevelet írni, papnak kihirdetni, 16723 21| segélyordítása, és közbe az az ádáz mormogás, amiről olyan jól rá lehet 16724 24| közeledő léptekre a komondor morogni kezdett; arra az alvó felemelte 16725 13| szólalt meg Biróczy.~– Non. Mortuus sum.~– Sub spe resurrectionis…~( 16726 20| apródonként. Mindennap egy kis morzsácskát kívánnak belőle. Ma tegye 16727 12| előbb kigondolt, össze volt morzsolva és a szegletbe vetve. Érezte 16728 24| annak egy kicsit ki kell mosakodni, mert sok piszokkal, porral 16729 41| a főispán ellen, melynek mosdatlan verseit, mint a zsoltár 16730 43| Szegény Béni bácsi! Hogy mosdik mindennap hússzor erős borecetben, 16731 3 | vedre a pusztában jó volt mosdószekrénynek, reggeli szellő törülközőnek.~ 16732 23| anyja megvert.~A zápor után moslék patakot eresztett a meredélyen, 16733 25| ott megharap; mert az az ő moslékja! Tehát innen zivatart várhatsz. 16734 20| szólt Katinka kegyetlen mosollyal. – Önnek magas missziója 16735 5 | anyád sír, ha rád néz, s mosolya ragyog könnyein keresztül; 16736 37| suhogására tűzbe jön, ki egy mosolyától boldog lesz, s azt a mosolyt 16737 31| ott nem volna, ki bűbájos mosolyával most is oly ismerős, kétségbeesnék 16738 5 | műszerekkel; széles szája örök mosolygását elősegíti a harcsabajusz, 16739 30| össze a szemöldeit.~– Hiszen mosolygok már. Hát bánom is én; essem 16740 7 | csak végigvárta, hogy hadd mosolyogja hát ki magát kedvére, míg 16741 13| eltakarja a napot.)~Ezen mosolyogtak egy kicsit.~Kálmán folytatta 16742 25| a mintaképpel. Ugyanaz a mosolytalan madonnaarc, ugyanazok a 16743 43| ajtó. Betekint rajta két mosolytól, részvéttől ragyogó arc. 16744 33| Vékával méri az ezüstöt a mosonyi liferans, s a bankópénz 16745 39| tudd meg, hogy attól fogva mostanáig ez a mi „közös barátunk” 16746 27| újszülöttek keresztanyja, s mostohagyermekei és saját szülötte együtt 16747 27| kisfiát ölében tartva, mostohagyermekeitől körülvéve, hallgatni a deli 16748 45| itt ebben a városban, ha mostohája is.~Néhány nap múlva meg 16749 1 | a tintacsepptől, hogy az motozásra vezet; azért vetemedett 16750 2 | engedve a kitiltottaknak, hogy motyóikat összeszedjék s azután hátukra 16751 11| látogatáshoz volt öltözve, fehér mousseline köntösben, melynek széles 16752 11| helyet mutatott Kálmánnak a mozaikkal kirakott asztal mellett, 16753 41| kenyeret; Berti mindent, ami mozdítható és megehető, elszállított 16754 40| Tudós Társaság összevéve nem mozdított ez országon annyit, mint 16755 4 | Azok egy eleven telegráf mozdonyai voltak.~Amint a férj levele 16756 43| hullámzó fekete folyam, úgy mozdul előre a százezernyi fő. 16757 El| hogyan lehetne az álló földet mozdulásra bírni. E küzdelemben ő maga 16758 15| Gyönyör volt nézni délceg mozdulatait. Mint a zeneművészről mondják, 16759 14| Képzeljünk egy majmot Apolló mozdulataival.~Kálmán ilyenkor vörös volt, 16760 16| óh, erre ráismert minden mozdulatáról.~Először felül a hintóba 16761 28| tekintem újítástok minden mozdulatát. Elvesztetitek a nemzettel 16762 14| Tűz és méltóság; nemes mozdulatok és délceg plasztika, erő 16763 30| fiatalemberek karjai között ilyen mozdulatokat tenni, a guta ütne meg ijedtünkben: 16764 22| Ki tanította e plasztikai mozdulatokra, e női finomságra? Kitől 16765 9 | a két tenyerét mentegető mozdulatra emelve, suttogá még szerényebben:~– 16766 17| ellenállástól; s azalatt a gyors mozdulatú cirmos a nagy melák Lionnak 16767 El| tudomány, hogy helyéből ki ne mozduljon.~Életföltétele volt a vis 16768 24| sokáig elnézte a lassan mozduló Göncölt s gondolkozott magában: 16769 40| azóta; s a forrás, amit Mózes-vesszejük a sziklából fakasztott, 16770 39| akinek az érdeke bír engem mozgásra.~– Ki az?~– Azt is megtudod, 16771 28| számára mindenütt. Tért, mozgást kérünk mi azok számára, 16772 20| lábai vannak s fejéből két mozgékony vörös cafrang nőtt ki, ami 16773 37| úrnak az arca pedig még mozgékonyabb volt, mint egyébkor, amint 16774 38| egy óranegyedet késik, a mozgó jégtáblák közül kell kimenekülnie.~ 16775 14| megvénült világot?~Valami mozog a porban… a Spitzbergák „ 16776 20| árnyékos helyen; lassan tud mozogni, s semmi védelme nincsen, 16777 3 | amint sulyokkal törik azt a mozsárban. No, az igaz. Még azt sem 16778 4 | megfelelhessen vers szerint.~Mózses volt az első, Józsué és 16779 14| volt: egész kincshalmaz; mű- és szakértelemmel osztályozva, 16780 40| köpenyege alá takarva a műárushoz.~Hejh! de szomorúan hozta 16781 40| kapni, hát akkor vannak a műárusnál mindenféle fancsali képek; 16782 31| művészetét is. Aszályi egyúttal műbíráló is. – Ez a legkönnyebb tudomány, 16783 31| valahogy lerázta a nyakáról a műbírálót, s ott hagyta a kollegatust, 16784 33| Jártam Bécsben, Párizsban, Münchenben, Génovában, láttam a csupa 16785 25| semmi kétségem sincsen, hogy műértő bírák, irodalommal foglalkozó 16786 4 | szemét behunyta, mint ahogy műértők szokták egy kép perspektíváját 16787 40| azokat a nagy vásáros ládában műértőleg elhelyezgeté, a bicegő szalmaszék 16788 40| Máté uram maga, aki belép a műhelybe, hátratolva izzadt homlokáról 16789 36| Bányaváry átkiabálta a műhelyből Tseresnyés uramat, ki jött 16790 40| S azonnal kifüggeszté a műhelyébe az arcképét, hogy láthassa 16791 25| hogyan lesz? Hiszen ehhez a műhöz egy csupa világművészekből 16792 2 | te-hehe-tte szent atyánk lantját ~Muhu-huhu-zsáhá-háhák. ~Mars haza hát!~S – hát 16793 25| színfalszaggatással riasztja a műízléssel bírót; mely tanulni rest, 16794 17| Meggubellirozom! – hangzék a műkifejezés a legény részéről, s ő is 16795 35| málhája s féltve őrzött műkincsei, rajzai, tanulmányai. Abban 16796 5 | lábujjhegyen járnak a háznál, mukkanni sem szabad senkinek, míg 16797 34| iskola az. A titokszerű működésnek, a hihetetlen önfeláldozásnak, 16798 47| vetélkedéssel.~Harmincnégy nyomda működik a fővárosban, s naponként 16799 25| Bányaváryék társulata fog utánuk működni. A legjobb drámára, mely 16800 26| Midas király! Te mintaképe a műkritikusnak! Legyetek áldva és dicsőítve 16801 31| Csak maradj te itt és mulass tovább, a bérkocsi visszajön, 16802 42| félelmét a gyönge szívű nép; mulassanak, mint eddig az Avason. Az 16803 3 | nem hagyta őket lefeküdni. Mulassuk ki magunkat kedvünkre. Sorba 16804 41| sokkal nagyobb kár az, hogy a mulasztás miatt Bálvándy az egész 16805 47| ki évek alatt századok mulasztását siet helyrepótolni.~Nem 16806 21| azt állította, hogy nem mulasztott ő semmi kötelességet, mert 16807 31| nagybetűkre kiigazítani el nem mulasztotta. Az „ördög” szót éppen nem 16808 1 | búsul, midőn~Örömök közt mulathat és vigadhat! ~ Észre 16809 4 | az úrfit, mikor legjobban mulathatnék, akkor fogom be a legnagyobb 16810 20| komor fenyő gyermekjátékkal mulatná magát.~A sziklafalon megtűző 16811 12| jurateriát.~– Te! Ott nagyon jól mulatnak. Válogatott társaság jön 16812 31| lesz, nem szabad sokáig mulatniuk. Akkor aztán a hátramaradottak 16813 39| amint ő belép a pályatársak mulatótermébe, a jelenlevő vidám társaságnak 16814 38| reggel is együtt találta a mulatozókat.~Még akkor is jutott eszébe 16815 17| mit kapott, azt számította mulatságai közé.~ 16816 30| kárpótolta magát elvesztett mulatságaiért saját termeiben. Összejöveteleiket 16817 17| kevésbé művelt közönség mulatságáról is csak kell gondoskodni. 16818 33| birkózókkal találta lelki mulatságát, most egyszerre a legmagasabb 16819 37| Mi a gutát? Csak úgy mulatságból?~– De egyrészt Béni bácsit 16820 17| bikahecc és a kutyahecc olyatén mulatságok lévén, amikbe lelkes eszű 16821 29| törvénytudó fiatalság más sivár mulatságokban találta akkor kedvét, a 16822 12| beszédes lett; leírta, minő mulatságokon, minő előkelő uraságokkal 16823 39| aztán mindig hazudik: de azt mulatságosan adja elő. Jenőy pedig oly 16824 31| nyomdanedvesen asztalára tett Mulatságosból.~Ott volt tegnap előadott 16825 37| gyorskocsijukra. Ez az egész útra kész mulatságtárgy lesz. Azért a szobalánynak 16826 7 | dülledt ki a visszafojtott mulatságtól.~– Mit nevetsz megint?~– 16827 3 | megajándékozta húsz forinttal. Azután mulattak, ittak, danoltak, utoljára 16828 21| hanem az egész társaságot mulattassa vele.~Kálmán tűrte azt mind 16829 21| szokott kedves modorával mulattatá Dorothea grófnőt, megtanítá 16830 7 | kezéből a hegedűt s a közönség mulattatására valódi virtuozitással csodaszép 16831 21| s mesékkel, népmondákkal mulattatja az úrhölgyeket. Legalább 16832 42| mulatni szerető ifjakat, a mulattatni tudó színészeket s a mindkettőben 16833 39| csinált maga; és azokat oly mulattatóan tudta előadni.~S ahol a 16834 20| bibliai magyarázatokkal mulattatom. Az így van nálunk kálvinista 16835 11| szobában. A szép asszonyt mulattatta ez nagyon.~– Ah! – kiálta, 16836 41| ott ebédelt az asztalánál, mulattatva Dorothea grófnőt bundaszagú 16837 3 | alkalmasint sikerülne a mulattból legalább quarteront mosdatni.~ 16838 17| érte.~„Ma, reggelig együtt mulatunk.”~Az előadás javában folyt 16839 7 | ha leülsz vele kártyázni, mulatva elnyeri a gyermekeid csizmájára 16840 30| Engedelmet kérek, de múlhatatlan szükségem van nagyságtok 16841 12| bízott rá olyan dolgot, minél múlhatatlanul megkívántatott az, hogy 16842 25| Vigasztaljatok csak! Hadd múljék el még két nap, akkor majd 16843 10| belekötött azoknak erkölcsi múltjába, a vádlóhoz való viszonyába, 16844 47| meglátja múzeumaiban a nép múltját – tanodáiban jövőjét.~Megtízszereződött 16845 8 | Dehogynem. Bányaváry úrral a múltkor énekelte. Majd kísérni fogja 16846 43| ércszobrai fogják hirdetni múltunkat. – A királyi Duna tükrét 16847 32| nílusi lovakat; – régészek múmiákat, festők sivatagi tájképeket, – 16848 37| Biróczy felnézett sovány múmiaképével a dactól piruló istennői 16849 33| láttam, hogy valami lumen mundi nem lesz belőlem. S megmondtam 16850 42| vármegye és három városi municipium határán keresztülutazott.~ 16851 3 | öröme is, megvolt a nagy munificencia is, mégsem került semmibe.~ 16852 40| műhelyajtó is be van zárva; munkaadók sem jönnek már.~Azért is 16853 35| Sohasem engedem kijönni a munkából. Ez kigyógyítja majd.~– 16854 34| gyönyörködöm remek szép munkádban, s napestig meg nem tudok 16855 36| beszél.~És mily bámulatos munkaerő volt az!~Tizenkét nap alatt, 16856 16| délután a deres, ami legszebb munkafelosztás.~A gyeplüs, az nem húz semmit; 16857 9 | hozzá sem fogott a napi munkához, midőn a kettős ajtó külsőjén 16858 31| sok új szót belerakják a munkáikba, amiket csak ők maguk értenek. 16859 34| megértetnek minden idegen által, s munkáikban a teremtőt magasztalják. 16860 1 | irodalompártolás. A kedvenc költő munkáit leírta ki-ki magának sajátkezűleg. 16861 20| nemzet újra felélesztésének munkájába kezdünk: tollal, szóval, 16862 5 | egy királyt.~Az egész év munkájából, fáradalmaiból, nélkülözéseiből 16863 27| volt rá nézve Rafael minden munkájánál.~S ha megtudta, hogy beteg 16864 40| nappallá téve, s nem jutott munkájuknak sem díj, sem dicsőség.~Országgyűlés, 16865 28| bölcsészeti, törvénytudományi munkák. Az íróasztallal szemközt 16866 43| örül, mely nevének díszére munkál, lesznek nagy embereink, 16867 10| örvendeztette meg. Azokat a munkálatokat ugyan Korcza úr mind egy 16868 24| míg férjhez nem viszik. Munkára szoktatja valamennyit. Az 16869 40| mesterembernek nemigen akart jönni munkarendelője.~Egy napon mégis került 16870 31| népbarát volt; oltalmazója a munkások érdekeinek: számtalanszor 16871 40| folytonosan foglalkoznak irodalmi munkássággal; hogy egy-egy időre úgy 16872 23| küzdtetek, én is küzdtem. A ti munkátokat nyomban követi a diadal, 16873 36| az idegen mintára szabott műnyelvről, s bűbájjal beszél, mikor 16874 1 | az olvasót a kollégiumi műnyelvvel, melynek megértésére hiába 16875 1 | rájuk: „Aquila non captat muscas.” (A sas nem kapkod legyek 16876 23| barátját.~– Ébredj! Aurora musis amica! A hajnal a múzsák 16877 24| ablakok redőnyeit sűrű levelű muskátlis cserepek pótolták, az ajtókra 16878 1 | clarissime domine professor Muskotályiból, kit két esküdt diák kísért 16879 1 | kongó hangot. Clarissime Muskotályinak adatott meg ez új „vacuum 16880 9 | kell lenni.~Az is hasonló mustrán ment keresztül.~Aztán még 16881 13| egész komolysággal: „man musz dasz Kruczifix neu versakramentiren 16882 36| azt végig. Néztem, mert muszáj volt; de nem tudtam, mit 16883 46| elmondott, amit a vizslatanítás műszavaiból elprofitírozott, s így rávette 16884 5 | messze elálló hall-élet műszerekkel; széles szája örök mosolygását 16885 33| hogy az ember nyeldeklő műszerének közepén megakad, s arra 16886 39| hátán végig azzal a zengő műszerrel, hogy annak minden húrja 16887 24| azoktól megtudom, mit fundál a muszka, miben tudósok a lengyelek. 16888 35| mindennapi életbe, s azt mutassam fel a közönségnek. Azalatt, 16889 41| viszont az a haszon lett a mutatióból, hogy az udvarára érkező 16890 14| szerb munka. A cifrázatai mutatják.”~„Hát ezek az abrudbányai 16891 25| hogy valami langymelegség mutatkozik irányában a grófi család 16892 27| elsőbbség. Hát még ki?~Új nevet mutatnak.~– Ah. A jászkun alkapitány 16893 20| Kálmánnak is meg kellett mutatnia, hogy tud ugrani. Ő is utána 16894 23| mondok: – hát ez mi? – mutatok rá. Szent borzalommal rebegik: „ 16895 22| közepéig benyújtva, hogy mutatóujja hegyével a zöld posztót 16896 11| orrú lidércet, ráütve finom mutatóujjával annak ostoba csőrére.~– 16897 1 | sánta Biróczy.~A diákok nem mutattak semmi meglepetést a clarissime 16898 27| grófnő nevét.~– Én nem azért mutattam ezt meg önnek, hogy dicsérje, 16899 17| talián nem volt fukar a mutatványával; felvette az asztalkát a 16900 17| amiért is kárpótlásul egy más mutatványt fog helyettesíteni, mely 16901 34| hazaküldött: tájképeket, híres műtermek másolatait. Kálmán hasznos 16902 1 | ajtaját.~Az igen egyszerű műtétel, a hordófenéknek van egy 16903 21| zsebkendőjét, hogy a rehabilitáló műtétet végrehajtsa, s midőn Kálmán 16904 33| beneventatio és kritika minden műtétét alkalmazni.~– Én meg úgy 16905 34| tejjel, mézzel folyó Kánaánt mutogat. Nem szédült el bele.~Megpróbálta 16906 10| szétterjesztett tenyereivel mutogatá, hogy az neki még mind kevés.~ 16907 39| embert sokan ismerik, s mutogatják egymásnak. Ha ügyelt volna 16908 27| Török követet nem minden nap mutogatnak Budán.~Egy Abdi basát! Szép, 16909 33| nagy históriai alakokat mutogatni, amiknek a saruját sem éri 16910 35| komédiás atyafiságot. Meg is mutogatta a nagyasszony a szép festményeket, 16911 23| Álmatlanná tettél ezzel a műveddel. Elloptad a nőm szívét tőlem, 16912 25| megfossza tőle. Ennek a te művednek fiókod fenekén kell temetve 16913 33| Shakespeare és Aristophanes műveiből; tizennegyediknek a mű tendenciája 16914 40| egész fajtámat. Legjobb műveim azok, amiket megírni az 16915 14| elől rejtegetett magányos művek; óriási kötegek rézkapcsos 16916 28| Köznépünk, ahol magánál műveletlenebb népfajhoz ér, abba tömegestől 16917 28| tömegestől beleolvad; mert a műveletlenség nagy kényelem, s a piszok 16918 47| tudósok ünnepe, kik azt művelik, országos ünnep. A nép s 16919 30| Strauss ennél nagyobb csodákat művelnek, az ő zenéjük hangjára jogot 16920 28| igazságszolgáltatás, az iskolai műveltség, a liturgia, a fakultások 16921 28| megfosztják a klasszikus műveltségtől a nemzetet, s csinálnak 16922 34| halad a festészetben. Hogy művésszé emelkedik, akinek nem Liptó 16923 25| s Bécsben ugyanazzal a művésszel újra lefestethetné a grófkisasszonyt? 16924 38| elveszni! Ha más nemzet művészei volnának, világra szólna 16925 7 | mint az udvari színházak művészeinek; neki csak bámulói vannak. 16926 31| egymás után előadtak, nagyobb művészektől a német színházban, s nálunk 16927 39| külföldre idegen nemzet művészének…~Kálmán karjai aláhanyatlottak, 16928 28| nincs számára iskola, hol művészetben képezhesse magát. S ami 16929 27| s a nemesebb emberszólás művészetében gyakorolja magát.~Decséryék 16930 34| Isten, hogy valami szabad művészethez ragadjon hozzá) a festészetre 16931 31| sincs közülük fogalma a művészetről: Bányaváry bakternek való, 16932 33| néztem iparukat, bámultam művészetüket. És azután hazajöttem ide. 16933 28| földművelésünket, iparunkat, művészetünket; saját maguk teremtik azt; 16934 31| el, hogy Kálmánt e szép művésznéhez tán nem annyira rokonság, 16935 40| csizmadia segíti ki a hínárból a művészt, másszor meg a művész a 16936 5 | múzeumban.~Egy valóságos múzeum volt az ő ruhatára. A régi, 16937 47| jő fővárosaiba, meglátja múzeumaiban a nép múltját – tanodáiban 16938 14| jurátusokat, s magára vevén a múzeumőri szerepet, sorba magyarázgatá 16939 33| előre megyünk. Ott áll már a múzeumunk, még ugyan kevés van benne, 16940 2 | rázendíték az iskolai búcsúdalt:~Múzsa-Múzsa-Múzsa-nyáj! Indu-huhu-lj patakoknak 16941 23| a művészet és a poézis múzsacsókjai voltak azok.~– Hiszen ti 16942 20| ilyen szót valaha? Az ön múzsái voltak énrám féltékenyek? 16943 27| elvesztett gazdagságát; de múzsáját soha!~Visszatér az hozzá, 16944 36| együtt emelkedünk. Egyedül a múzsáknak fogunk ezentúl élni, és 16945 27| Hogy vetélytársnéjára, a múzsára nem féltékeny; a szerető 16946 4 | kezelek; és azután egy húzó muzsikához, de amelyet diákkoromban 16947 6 | Bue, fordította Napkeleti, muzsikáját szerzette Ruzsicska.”~És 16948 4 | Mármost tanult valamit. Hát muzsikálni tud-e?~Az ilyen szerteszét 16949 40| hozzáfogott, hogy egy olyan muzsikáló órához való tájképet vázoljon. 16950 4 | fáradozzék; ellenben a vonó muzsikával, vulgo ,fűrész’, hegedüléstől, 16951 30| kinek hajfürteit eleven myositisokból font füzér díszíté.~– Szeretném 16952 14| egy mérges verekedő kis myrmidon, ki mind a két bátyjánál 16953 30| mindent, ami a legendák mysticumában rejtve van.~Ugyan jó volt 16954 41| a Decséry család gazdag nábobjai addig késedelmeskedtek az 16955 39| csak annyit mondott, hogy „Nabukodonozor”. – Ami tudvalevőleg e magyar 16956 46| dich schén, néger pasz auf, nachher brrr!~Berti mindent elmondott, 16957 39| flehen meine Lieder durch die Nacht zu dir…”~De alig vegyült 16958 41| a háztól, két nap meg a nádasban lappangott, félve a rászedett 16959 13| bölömbika búgása hangzott a nádasokból. A két hölgy aludt, a két 16960 24| nyugodtan Tóth Máté. – A nádast gyújtották fel; magam adtam 16961 28| pálinkafőző bűzös árka: még nádat is látni a partjain. A tutajokon 16962 24| Nyájgazdaság volt az. Karámok, nádból font cserények, esettbőr, 16963 1 | parancsoló orrhangon, s nádbotja végével odakopogtatott az 16964 16| Mocsonyi-palota. A Wurm-udvar helyén náddal felvert mocsár terül s a 16965 27| gondolatok megölésére.~Másnap a nádorhoz ment el megköszönni a magas 16966 27| udvarnál is be lőn mutatva. A nádornak akkor harmadik neje volt; 16967 27| bizony ő ölte meg – mikor a nádorral oly hosszasan beszélt.~ ~ 16968 31| indulatosnak nem láttam a nádort. Azt mondta, a színészekre 16969 17| pénztárából építtetett fenséges nádorunk magas pártfogása alatt.~ 16970 5 | haza. Héj, korbács, héj nádpálca! Ugyan emlegetnek szaporán. 16971 1 | a fenekét is megkoccintá nádpálcája fogantyújával: íme a hangszer 16972 1 | kurta térdeit meghajtani s nádpálcájával belekotorászni a rejtélyes 16973 10| egyszer csak felkapja a nádpálcát onnan a szegletből, s olyan 16974 42| a városi orvos egy nagy nádpálcával a kezében tiltakozott minden 16975 28| van Debrecenben, Patakon, Nagy-Szombatban, Pécsett; ott díszlik a 16976 40| szofizmáidra nem felelek. Nagyanyáddal kibékülésed nem térít ki 16977 32| meg a te mindig szerető nagyanyádról.”~Kálmán a végszavaknál 16978 25| világ minden boldogságát. Nagyanyádtól roppant vagyont lész öröklendő; 16979 34| goromba kifejezéseivel a nagyanyai szeretetnek; s nagyon válogatatlan 16980 32| meggyűlölhetem kedvesemet; de nagyanyámat nem akarom gyűlölni.~– Jó, – 16981 45| ajtót, ott hagyva egyedül a nagyanyát.~Jenőyné azért nem utoljára 16982 5 | mi az a te vétséged: én! Nagyapád, szegény, boldogult kedvesem, 16983 5 | a kínzó hosszú idő alatt nagyapádból, a bátor, délceg férfiból 16984 37| néz egyéb, mint a csekély nagyapai birtok; az is csak nagy 16985 15| A jó isten tartsa meg nagyapámat sok esztendőig minekünk, 16986 24| Azért, amiért én éltem. A nagyapámnak nem volt több egy paraszt 16987 15| szép csengő hangon mondá nagyapjának magyarul:~„A jó isten tartsa 16988 37| adoma, melyben a fösvény nagyapó előtt a gavallér kérő mint 16989 15| talán később.~Az öreg gróf nagyapói gyönyörűséggel fogadá mind 16990 9 | közölte tapasztalatát a nagyasszonnyal.~Minek következtében azután 16991 24| jót Isten után, az én jó nagyasszonyomnak, a Jenőynének köszönhetem; 16992 24| volt az úrfi, mikor én a nagyasszonyomnál voltam – folytatá megzavarhatatlan 16993 7 | még ő is remegett, ha a nagyasszonyra nézett, ki csak egy-egy 16994 15| tartott hexameter szónoklatot nagyatyájához, melyből pater Demsus súgásának 16995 9 | fogadási emlékkereszt, melyet nagyatyám állíttatott oda, midőn a 16996 37| miket ki kell fizetni; de nagyatyjától nem akarnak kérni, inkább 16997 31| írva találta, azokat kezdő nagybetűkre kiigazítani el nem mulasztotta. 16998 10| gazdagság, a kincs, a dynastai nagybirtok. Csak a válópernek lenne 16999 28| beszéljünk előbb terólad. Te egy nagybirtokú nemesi család ivadéka vagy, 17000 1 | vasárnap összegyűlnek a nagyerdői csárda pincéjében, s bemutatják, 17001 6 | cédulahordó is, a törpe, nagyfejű, széles szájú kis Rák bácsi, 17002 40| feleségem meg én, meg a nagyfiam és a nagyleányom, meg a 17003 17| kitörhetett volna a két nagyhatalmasság között a háború, egy vásott 17004 14| Ez a „nexus” az egyedüli nagyhatalom a világon.~Uralkodók sainte 17005 1 | pasquill nótáját a kigúnyolt nagyhatalomnak szeme közé rivallja. Ez 17006 34| királyságban, akár a toscanai nagyhercegségben, akár a római egyházi államban, 17007 9 | onnan elmozdítani. Ahhoz nagyhéten búcsújárók szoktak seregleni, 17008 33| legalább granáriumok. A Nagyhíd utca helyén vonult végig 17009 41| van az akolban, abból majd nagyhirtelen ebéd lesz, ha lerántják 17010 25| magasra fog vergődni; hatalmas nagyhírű ember lesz, miránk sose 17011 37| félcipőkbe dugva, nyakára széles nagykendő körítve, mely hosszú állát 17012 44| szolgáló is kapott egy fekete nagykendőt.~Nagy fényűzés nem telt 17013 12| rajta.~– Uraságod még nem nagykorú, mint maga is mondá, de 17014 12| fölvett adósságát az ember a nagykorúság előtt revocálhatja. Szabad 17015 12| természetes. A fiatalember, mikor nagykorúvá lesz, tehetné azt, hogy 17016 40| én, meg a nagyfiam és a nagyleányom, meg a kisfiam meg a kisleányom; 17017 21| hölgyeket.~Ez meg már éppen nagylelkűség volt! Bálvándy oly helyzetet 17018 15| szemeit, s e pillanatban a nagylelkűségnek egy erős rohama támadta 17019 31| nevedet. A Mulatságost a nagymamád is járatja. Majd hogy meg 17020 9 | ajánlkozó levelét, hanem a nagymamáét is, amely pedig ugyancsak 17021 13| parancsolni tud; hanem ez még a nagymamánál is jobban ért hozzá. A hercegnő 17022 4 | menjen hát haza, öcsém, a nagymámihoz; mire hazaér, az én levelem 17023 25| konkrét kérdésekről, miket a nagyméltóságos személynök úr hozzá intéz. 17024 1 | nagyobb adatoknak, miket a nagymérvű história elfeledett följegyezni 17025 37| Így azután persze, hogy a nagymogul maga is az adósok börtönébe 17026 23| templomszentelés.~A megboldogult nagynéne egy fogadalmi templomot 17027 23| viseld magadat; mert ha a nagynénéd megtudja, hogy gonoszkodol, 17028 12| gyászhangon rebegé.~– Szegény nagynéném halt meg. Rám hagyta a kordicai 17029 5 | nagy psycholog!~– Nem, nem, nagynéni! Bizonyosan nem valami aljas 17030 5 | majd én tudatom előbb a nagynénivel; addig maradj itt.~A lánykának 17031 23| annyival kevesebb pénzt örökölt nagynénjétől. – Barátai azzal szokták 17032 10| hogy roppant birtokaik még nagyobbak legyenek, azt csinálta ki 17033 2 | érzi, hogy most nagyokat nagyobbakkal kell megcáfolnia, s nem 17034 10| kritikusnak, hogy ez monológ egy nagyobbszerű drámából, azt mondta volna 17035 33| maguk kötelességeit, amelyek nagyok. Hinni és tenni. Én öreg 17036 24| kihallatszott, amint a tehenek nagyot-nagyot sóhajtanak.~A szérűskertben 17037 3 | dolog az, hogy hát már a nagypénteket sem tartjuk meg istenesen? 17038 34| olvadt meg benne.~Majd a nagyravágyás démona: ki fölvezette a 17039 39| nagy telkekből állt, mik nagyrészt deszkapalánkokkal voltak 17040 12| ünnepélyre is reménykedem nagysádat meghívhatni alázatos audiencián 17041 34| festőnek jó barátja. A költő nagysága nemzetének láthatáráig tart; 17042 1 | bemutatott költemény a krónika nagyságához mért papírra volt írva, 17043 26| kétszázötven; melyiket parancsolják nagyságaik megtartani?~– Hát természetesen 17044 24| volna a testvéri szeretet nagyságáról. Én védtelek mindenütt. 17045 34| az erélytől, megfosztva nagyságától, kitörülve a históriából – 17046 14| Tehát ilyen ideiglenes nagyságokat szokott maga mellé szedni 17047 46| menüett-táncot.~Viszont Katinka nagysám oly szenvelgő édeskedéssel 17048 16| ez mennyei tréfa. Katinka nagysámat a gödénylaki birkateleltető 17049 3 | aztán minden szemközt jövő nagysebten kitért előlük. Még a császári 17050 44| előtt, uram? – kérdé tőle nagysokára Tseresnyés mester.~– Ninive 17051 25| a jellemet, melynek csak nagyszabású indulatai vannak; mely halálos 17052 37| zöldasztalra bámultában.~Még nagyszerűbb volt a rouge et noir asztal 17053 40| Tseresnyés uram azt mondta, hogy nagyszerűek; de eszébe jutott Apelles 17054 12| deszkából.~– Hahaha! Deszka nagyszerűség!~– No, majd meglássa nagysád, 17055 14| vele. Ez a minden szépet és nagyszerűt magában egyesítő, eszményi, 17056 31| pesti állomásából, s áttette Nagyszombatba. Érti ön a helyzetet, kedves 17057 1 | A jezsuita parancsok. A nagyszombati veres barátok tragédiája. 17058 9 | hármunkra nézve.~– Hja! Kedves nagyuram, Tóth uram! – monda Korcza 17059 39| paradoxonokból.~Aszályi a nagyúri körökben is „bennfentes” 17060 9 | Minden gondos szülő, ki a nagyvárosba ereszti fiát, gondosan lelkére 17061 39| magyar színtársulat készült a nagyvárosi színházban előadáshoz, odasietett, 17062 31| s principálisa által a nagyvilág pártfogásába marasztalva, 17063 4 | Jónás, Abdiás, Mikeás, ~Nahum, Habakukkal, és még Sofoniás, ~ 17064 6 | költői irodalomban jártas; a naivistáné csupa szemérmetesség, s 17065 7 | szomorújátékból.~Megkorrigálja a naivistánét, mikor az betű szerint kimondja 17066 37| félelmével, gyámoltalan naivságával, jószívű ostobaságával. 17067 31| fejezte be a „Hét Választó”-nál, ősi szokás szerint a szerző 17068 15| beszéli a magyarul, mint a nálamnál.~Az öreg gróf ránézett a 17069 38| nálunk.~– Nem maradok itt nálatok, nem ér semmi szerencsétlenség: 17070 25| előbbre vannak egy lépéssel nálunknál. Az ünnepélyes megnyitást 17071 28| csillagvizsgáló Miksa, Mátyás, négy Nándor, József, a békekötő, s József, 17072 5 | azt beletörülte a sárga nanking pantallonjába; akkor az 17073 42| szeretője, felesége, ipa, napa, király őfelsége, vagy maga 17074 37| mindenütt: írt nejének, ipának, napának, az öreg Decsérynek, tiszttartóinak, 17075 41| megneheztelt, hogy se ipát, se napát azóta meg nem látogatta, 17076 13| kielégíteni.~Belenézhetett a napba!~Most látta még csak, minő 17077 24| zárva találták.~Egy kis napbarnította arcú leány szaladt aztán