bold = Main text
     Part                                               grey = Comment text

   1 I      |                 1666-ban~Mielőtt átlépnők a Királyhágót, búcsúzzunk
   2 I      |            fordulópontja.~Lelkemet nyomja a fölidézett események súlya,
   3 I      |               fölidézett események súlya, a megjelenő elmúlt idők alakjai
   4 I      |             legyenek visszaadni azt, amit a lélek a bűvtükörben látott!
   5 I      |              visszaadni azt, amit a lélek a bűvtükörben látott! Amit
   6 I      |              érzelemmel – emlékezettel.~*~A Dráva mellékén vagyunk,
   7 I      |            végtelen lankaságoknak, mikben a vad is eltéved. Mindenfelé
   8 I      |                 Ide építi rejtett fészkét a hattyú, itt tanyáz a koronás
   9 I      |              fészkét a hattyú, itt tanyáz a koronás gém, a vakvarjú,
  10 I      |                 itt tanyáz a koronás gém, a vakvarjú, az arany lile
  11 I      |               ritkaságul egy-egy példánya a lakottabb vidékekre. Néhol
  12 I      |                helyen, honnan késő nyáron a víz aláapad, virágok nőnek
  13 I      |                 özönvíz után mutatott fel a föld, oly buják, oly ismeretlenek,
  14 I      |           óriásira nő az iszapos földben, a tölcséres folyondár, a télizöld
  15 I      |                    a tölcséres folyondár, a télizöld repkény oly vastag
  16 I      |             vastag indákat hajtanak, mint a szőlő venyigéje, mik egyik
  17 I      |                venyigéje, mik egyik fáról a másikra kapaszkodva, összefonják
  18 I      |        lecsüggenek virágos girlandjaikkal a sötétkomoly iharfákról,
  19 I      |            hamadriád koszorúzta volna fel a neki szentelt berket.~S
  20 I      |           alászáll az est, akkor kezdődik a vizek országainak élete;
  21 I      |           országainak élete; egész falkái a vízlakó madaraknak szállanak
  22 I      |                  madaraknak szállanak fel a légbe, s ungok egyhangú
  23 I      |                   rekegési közől kiszólal a vízibika szomorú kürthangja
  24 I      |             vízibika szomorú kürthangja s a zöld tekenősbéka fütyülése;
  25 I      |               zöld tekenősbéka fütyülése; a hattyú megszólal, elmondja
  26 I      |             négyhangos énekét, melyet már a mesevilágba számítanak;
  27 I      |           tömkelegbe, néhol csónakon kell a fák között bujkálniok, melyet
  28 I      |                  pillanatban felfordítnak a víz alatt messze elnyulongó
  29 I      |                pedig ott alant több ölnyi a víz mélysége, s a sötétzöld
  30 I      |                   ölnyi a víz mélysége, s a sötétzöld hínár és a sárga
  31 I      |                    s a sötétzöld hínár és a sárga mocsárvirágok és a
  32 I      |                  a sárga mocsárvirágok és a kis feketepiros gyíkok,
  33 I      |              magas víz alatt vannak, mely a legmagasabb férfit is elnyeli.
  34 I      |                 férfit is elnyeli. Másutt a sűrű rengeteg állja útját
  35 I      |                 sűrű rengeteg állja útját a naszádnak, a fák, miket
  36 I      |                  állja útját a naszádnak, a fák, miket ember soha nem
  37 I      |                  düledezve, ott rohadtak, a lehullott törzsöket kővé
  38 I      |                törzsöket kővé változtatta a víz, a hínár gyökerei, a
  39 I      |                   kővé változtatta a víz, a hínár gyökerei, a fűnyüg
  40 I      |                  a víz, a hínár gyökerei, a fűnyüg fonalai, az iszalag
  41 I      |                 erős szívós bürüt képezve a víz színe fölött, mely hajlik,
  42 I      |                 ingadoz, de le nem szakad a léptek alatt. A tórongy
  43 I      |                nem szakad a léptek alatt. A tórongy fodros szövevénye
  44 I      |                  azután folytatni látszik a bürüt, továbbfutva a víz
  45 I      |              látszik a bürüt, továbbfutva a víz színén, de már az nem
  46 I      |                  de már az nem tartja fel a rálépőt; még egy lépés,
  47 I      |            rálépőt; még egy lépés, és ott a halál. Ez ismeretlen, szokatlan
  48 I      |                   senki.~Dél felé egyedül a Dráva szab határt e lankaságnak,
  49 I      |                   levő fák beledüledeznek a habokba, miket sokszor medrébe
  50 I      |               miket sokszor medrébe sodor a kiáradt folyam, a hajósok
  51 I      |                   sodor a kiáradt folyam, a hajósok veszedelmére.~Északnak
  52 I      |            Csáktornyáig, s ahol megszűnik a mocsár, ott makkos fák,
  53 I      |         Magyarországon alig látni másutt. A széles rengeteg tele mindig
  54 I      |               széles rengeteg tele mindig a vadak minden nemeivel, legszebb,
  55 I      |                    legszebb, legnagyobbak a vadkanok benne, mik nappal
  56 I      |                vadkanok benne, mik nappal a mocsárban henteregnek; a
  57 I      |                  a mocsárban henteregnek; a szarvas sem ritkaság, s
  58 I      |                  e tájon, amint estenkint a közelben fekvő totoveci
  59 I      |     kölesvetésekre ellátogatott, hanem az a legkisebb üldözésre a mocsár
  60 I      |                  az a legkisebb üldözésre a mocsár belsejébe vette magát,
  61 I      |             századdal látszott idősebbnek a másiknál. A legódonabb egy
  62 I      |           látszott idősebbnek a másiknál. A legódonabb egy tölgyfaderekakból
  63 I      |              kunyhó volt, tetejét benőtte a moh, oldalait befutotta
  64 I      |                   moh, oldalait befutotta a repkény, egészen be volt
  65 I      |               huszonnégy ágú fejdíszével. A körülmény, hogy a kis kalyibát
  66 I      |            fejdíszével. A körülmény, hogy a kis kalyibát a későbbi építkezők
  67 I      |            körülmény, hogy a kis kalyibát a későbbi építkezők nem pusztíttaták
  68 I      |                    melynek egyetlen terme a később megnépesült vadásztársaságokat
  69 I      |                  bizalmas közelségben, ha a zivatar összeszorítá őket.
  70 I      |               csodás remetelak, úgy, hogy a középre maradt tölgy látszott
  71 I      |                  egy emeltebb dombon, hol a kiirtott fák egy mosolygó
  72 I      |                 engedének látni, tűnt fel a legújabb épület. Egy kisded,
  73 I      |         rondellákkal, színes ablakokkal s a középkori építészet egyéb
  74 I      |            építészet egyéb sajátságaival. A közelében fölhányt és félbenhagyott
  75 I      |                 rakás négyszögű kőhalmaz, a mély sáncárkok s magának
  76 I      |                  mély sáncárkok s magának a mulatókastélynak szertelen
  77 I      |              várat akart itt alkotni, tán a török ellen? Két hosszú
  78 I      |                miknek eredetét bizonyítja a török fölirat, most is ott
  79 I      |             fölirat, most is ott hevernek a ház hátuljában; hanem azután
  80 I      |          változtak az idők és kedélyek, s a későbbi utód tusculanumot
  81 I      |                 utód tusculanumot épített a várnak szánt alapra.~Azon
  82 I      |                 vadásznép sürgött-forgott a vadásztanyán.~A nap alig
  83 I      |           sürgött-forgott a vadásztanyán.~A nap alig veté szét első
  84 I      |                   veté szét első sugarait a sűrű fák között, a csatlósok,
  85 I      |               sugarait a sűrű fák között, a csatlósok, pecérek elővezeték
  86 I      |              pecérek elővezeték aklaikból a paripákat, s a pórázra fűzött
  87 I      |                  aklaikból a paripákat, s a pórázra fűzött kopókat,
  88 I      |               ugráltak vezetőik vállaira.~A hosszú társzekerek, mikbe
  89 I      |                tízével, előre megindultak a kitűzött helyekre, hová
  90 I      |                 fogják majd összehordani; a hajtásra kirendelt falusi
  91 I      |                 csoportonkint elosztatott a vadászok által, az erdő
  92 I      |         rendeltetésük volt az űzött vadat a mocsár felől visszariasztani,
  93 I      |                minden állaton látszott az a vágy, az a sietség, maradni
  94 I      |            állaton látszott az a vágy, az a sietség, maradni nem tudás,
  95 I      |                   maradni nem tudás, mely a vadászok előtt oly igen
  96 I      |                  ért rá egykedvűen leülni a tűz mellé, szalonnáját pirítva.~
  97 I      |                pirítva.~Végre hallatszott a vadászkürt jeladása a mulatóház
  98 I      |         hallatszott a vadászkürt jeladása a mulatóház tornácáról, a
  99 I      |                   a mulatóház tornácáról, a kísérők örömujjongva ugráltak
 100 I      |               ugráltak tüsszögő lovaikra, a pecéreket egyszerre jobbra-balra
 101 I      |             egyszerre jobbra-balra húzták a csaholó, ficánkodó kopók,
 102 I      |                 csaholó, ficánkodó kopók, a vadászok föltekerték nehéz,
 103 I      |                  csoport lovas szállt alá a mulatókastély dombjáról,
 104 I      |               magas, izmos termetű férfi, a vidék földesura, a többiek
 105 I      |                 férfi, a vidék földesura, a többiek mintegy önkénytelenül
 106 I      |                  az erős hajlású sasorr s a bokros, sűrű, szénfekete
 107 I      |                  ábrándos metszésű ajkak, a hosszúkás szelíd kék szemek
 108 I      |             hosszúkás szelíd kék szemek s a tiszta, redőtlen magas homlok
 109 I      |               fényt és árnyéklatot vonnak a különben oly daliás arcra.~
 110 I      |                   markolatja látszik elő.~A legelső pár, ki hozzá legközelebb
 111 I      |                  lovag s egy ifjú amazon.~A lovag alig lehet huszonkét
 112 I      |                alig lehet huszonkét éves, a hölgy még fiatalabb. Soha
 113 I      |                 párt nem lehetne találni.~A férfi mosolygó, szelíd,
 114 I      |            mozdulatnál keresztüllátszanak a feszes dolmányon, el nem
 115 I      |           dolmányon, el nem árulnák benne a férfit, ábrándos gyermeknek
 116 I      |                   arc, szemei ragyogóbbak a gránátnál, gyakori szokása
 117 I      |             fölvillannak szemei, s ajkai, a korallnál pirosabbak, a
 118 I      |                   a korallnál pirosabbak, a lelkesülés egy saját mosolyától
 119 I      |                 folyva alá nehéz redőivel a rózsafehér arab mén oldalán.
 120 I      |         amazonöltöny, szabad tért engedve a lihegő kebelnek, mely egész
 121 I      |                 sokszorosan tartanak fenn a kapcsoló aranyzsinórok.
 122 I      |      aranyzsinórok. Bal lába fölött, mely a kengyelben nyugszik, fel
 123 I      |               nyugszik, fel van csíptetve a hosszú öltöny, háromszoros
 124 I      |           felakasztott rubingombjaival, s a fehér habzóselyem alsóöltönyt
 125 I      |           alsóöltönyt engedve láttatni és a piros szattyánsarukba fűzött
 126 I      |                  tengermély szemei olykor a felé hajladozó ifjúra vetődnek,
 127 I      |                 akkor is arcán, mely több a szerelemnél, több a dicsvágynál,
 128 I      |                  több a szerelemnél, több a dicsvágynál, azon nagy lelkek
 129 I      |                  erdélyi televér paripán, a másik egy sápadt, hajlott
 130 I      |                  van borotválva, öltözete a keresettségig egyszerű,
 131 I      |               kilóg, ócskának is beillik.~A környezők e legutóbbi férfit
 132 I      |               észrevehetőleg viseli magán a neheztelés nyomait az érzett
 133 I      |                 El ne felejtsük ez arcot; a többiek: a herkulesi dalia,
 134 I      |            felejtsük ez arcot; a többiek: a herkulesi dalia, a mosolygó
 135 I      |               többiek: a herkulesi dalia, a mosolygó ifjú, a délceg
 136 I      |                   dalia, a mosolygó ifjú, a délceg amazon csak futó
 137 I      |                fog bennünket végigkísérni a történetek folyamán, rontva
 138 I      |               emberek és országok sorsát!~A kopasz férfi közelebb húzódik
 139 I      |             mellette lovagló társához, ki a kezében levő kopjákat látszik
 140 I      |                  kegyelmed ma nekem békét a politikumokkal – szólt ez
 141 I      |              kapva lovát, előre nyargalt, a daliás férfihoz csatlakozandó.~
 142 I      |                   férfihoz csatlakozandó.~A kissé hevesen visszautasított
 143 I      |               hogy mit szóltak hozzá, míg a delnő közel hajolva hozzá,
 144 I      |                  sohasem felel.~E percben a daliás férfi a vadászcsoporthoz
 145 I      |                  E percben a daliás férfi a vadászcsoporthoz ért, s
 146 I      |              hozzá.~– Tedd fel süvegedet. A hajtók helyeiken vannak-e
 147 I      |               uram. Csónakokat is küldtem a mocsár felől, hogy a vadat
 148 I      |              küldtem a mocsár felől, hogy a vadat visszariasszák.~–
 149 I      |              Dávid. Most tehát indulj meg a vadászokkal és pecérekkel
 150 I      |               keresztülvágtatni az erdőn.~A vadászok közt a csodálkozás
 151 I      |                 az erdőn.~A vadászok közt a csodálkozás és hitetlenség
 152 I      |                 uram – szólt ellenkezőleg a vén vadász, ismét levéve
 153 I      |                   Az áttörhetetlen bozót, a feneketlen vizek, a süppedő
 154 I      |                bozót, a feneketlen vizek, a süppedő dágvány ezer életveszélyt
 155 I      |              életveszélyt mutatnak, végre a széles ördögárok, mely keresztben
 156 I      |            tudjátok, hogy engem pártfogol a sors.~A vadász föltette
 157 I      |                   engem pártfogol a sors.~A vadász föltette tollas fövegét,
 158 I      |                fövegét, s indulni készült a többiekkel.~A kopasz ember
 159 I      |             indulni készült a többiekkel.~A kopasz ember odalovagolt
 160 I      |                  kopasz ember odalovagolt a dalia mellé.~– Kegyelmes
 161 I      |      életveszélybe vinni gyöngédtelenség.~A dalia e beszéd alatt nem
 162 I      |                  dalia e beszéd alatt nem a szólóra, hanem folyvást
 163 I      |                   nőttön nőtt és gyulladt a büszkeség lángja arcán,
 164 I      |              arcán, amint észrevevé, hogy a délceg hölgy mily nyugodtan
 165 I      |                   kegyelmed! – kiálta föl a lelkesülés villámaival szemeiben
 166 I      |          lelkesülés villámaival szemeiben a dalia. – Ezt a leányt félti?
 167 I      |                  szemeiben a dalia. – Ezt a leányt félti? Az én unokahúgomat?~
 168 I      |                félti? Az én unokahúgomat?~A dalia egzaltált szavai,
 169 I      |              dalia egzaltált szavai, mint a harangszó zengtek vissza
 170 I      |              engedé ölelni karcsú derekát a daliától, ki őt unokahúgának
 171 I      |           csókolni rózsapiros arcát, mert a magyar hölgy még akkor is
 172 I      |               bátor nem tudna lenni, mint a legjobb férfi? Ne féltsétek
 173 I      |               sarkantyúba kapta paripáját a dalia; a megbántott paripa
 174 I      |                  kapta paripáját a dalia; a megbántott paripa toporzékolt,
 175 I      |               toporzékolt, ágaskodott, de a vaskemény férfi térdeinek
 176 I      |                    Utánam! – kiálta az, s a tüneményes csoport eltűnt
 177 I      |                  őket. Kerüljünk oda, hol a szarvasok delelnek az árnyékos
 178 I      |                 az árnyékos ligetben, hol a tekenősbéka sütkérez a napon,
 179 I      |                hol a tekenősbéka sütkérez a napon, s a kócsagok fürdenek.~
 180 I      |           tekenősbéka sütkérez a napon, s a kócsagok fürdenek.~Micsoda
 181 I      |            ötével-hatával egyrakáson, itt a víz és pusztaság közepett,
 182 I      |              tetővel; ki építette ide ezt a gátot, hogy a víz soha el
 183 I      |            építette ide ezt a gátot, hogy a víz soha el ne fogyhasson
 184 I      |                 víz soha el ne fogyhasson a házikók küszöbétől? Ah,
 185 I      |               házikók küszöbétől? Ah, itt a kedves, szorgalmas hódok
 186 I      |            szorgalmas hódok laknak, kiket a természet megtanított házat
 187 I      |                   ők hozták ide, ők ásták a földbe gátnak, s évről évre
 188 I      |                  legalsó emeletéből, mely a víz alatt van. Oly szelíden
 189 I      |            szarvastehén két kis ünőjével.~A hímszarvas kiállt a napfényre,
 190 I      |             ünőjével.~A hímszarvas kiállt a napfényre, délceg alakja
 191 I      |            hullámzanak mozdulatai közben.~A nőstényszarvas nagy lustán
 192 I      |        nőstényszarvas nagy lustán fekszik a süppedező fűben, olykor
 193 I      |                   Egyszerre megáll merően a hím, s elröffenti magát.
 194 I      |               széttágulva szaglálnak szét a levegőben, lábaival nyugtalanul
 195 I      |                 leszegezve körülnyargalja a kis tért, s ágasbogas szarvait
 196 I      |                 orraikat; nekik is megvan a saját beszédjük, melyen
 197 I      |                  melyen egymást megértik. A két kis ünő rögtön félve
 198 I      |            reszketnek gyönge kis tagjaik. A hímszarvas erre lassú, óvatos
 199 I      |                hallik lépteinek ropogása. A nőstény pedig ott helyben
 200 I      |                   elkezd az erdő zengeni. A vadászok előtt ismerős ez
 201 I      |                 vadászok előtt ismerős ez a hang. A kopók hajtanak.
 202 I      |                  előtt ismerős ez a hang. A kopók hajtanak. A szarvastehén
 203 I      |                   hang. A kopók hajtanak. A szarvastehén nyugtalanul
 204 I      |            visszajő, azt meg kell várnia.~A hajtás mindig közelebb-közelebb
 205 I      |             nemsokára csörtetve jő vissza a hímszarvas. Szokatlan makogást
 206 I      |          felszökik, s rézsút véve az utat a hajtás vonala előtt, két
 207 I      |                 ünőjével együtt elszalad; a hím még néhány percig ott
 208 I      |                    s szarvaival fölhányja a földet, tán dühből, vagy
 209 I      |        szarvasoknál többször tapasztalják a vadászok, elkezd hangosan
 210 I      |                 hangosan ugatni, utánozva a kopók csaholását, hogy ezáltal
 211 I      |                   nősténye után iramodik.~A hajtás hangjai mindig közelebb
 212 I      |                  ütött bokrok zörejével s a puskások kiáltozásival;
 213 I      |        kiáltozásival; az erdő megnépesül, a fölriasztott nyulak, rókák
 214 I      |                  rókák sűrűen futkároznak a fák között, mindenünnen
 215 I      |                nyílt odúba siet menekülni a lihegő róka, s ismét visszaszökik
 216 I      |        visszaszökik onnan, visszariasztva a bennlakó borz tűzszemei
 217 I      |            bennlakó borz tűzszemei által. A futó nyulak közt őgyeleg
 218 I      |                 nagyobb, nemesebb vad van a hajtásban, egy címeres szarvas.
 219 I      |           hajtásban, egy címeres szarvas. A hajtás csomózata mindig
 220 I      |                mindig összébb hurkolódik, a kopók már nyomon vannak,
 221 I      |            egyszerre azon oldalról, merre a szarvas elfutott, megzendül
 222 I      |               szarvas elfutott, megzendül a riadó kürtszó, jeléül annak,
 223 I      |               kürtszó, jeléül annak, hogy a szarvas üldözőbe került!~–
 224 I      |              Hajrá! – hangzik messzünnen; a szemközt jövő hajtók megállnak
 225 I      |                   csörtetés hallatszik, s a cserjéken keresztülvágtatva
 226 I      |                   árok fekszik közöttük s a hajtók között; a két nemes
 227 I      |               közöttük s a hajtók között; a két nemes vad villámsebesen
 228 I      |               üldözik, hátul is, de hátul a félelmesebbek, a daliás
 229 I      |                 de hátul a félelmesebbek, a daliás férfi, a merész amazon
 230 I      |            félelmesebbek, a daliás férfi, a merész amazon s a szenvedélyes
 231 I      |                  férfi, a merész amazon s a szenvedélyes erdélyi vadász.
 232 I      |              szenvedélyes erdélyi vadász. A hím legkisebb erőfeszítés
 233 I      |        erőfeszítés nélkül ugrik keresztül a széles árkon, lábait egyszerre
 234 I      |                   föl s fejét hátravágva, a nőstény is hozzákészül az
 235 I      |                 visszaijednek, s elfutnak a parttól. Ekkor a nőstényszarvas
 236 I      |                 elfutnak a parttól. Ekkor a nőstényszarvas összerogy,
 237 I      |             hajtott rá, oldalába fúródik. A megsebesült vad oly fájdalmas
 238 I      |                végképp ki nem szenvedett, a kis ünők nagy szomorúan
 239 I      |               hagyva magokat megfogdosni.~A keresztülszökellt hímszarvas
 240 I      |                  forgó szemekkel nyargalt a szemközt jövő hajtókra,
 241 I      |              dühösen rázva nehéz szarvát. A hajtók ismerve a kétségbeesés
 242 I      |                 szarvát. A hajtók ismerve a kétségbeesés által szerzett
 243 I      |             nyargalt csupán elébe, azokat a dühös vad föltaszítá szarvaival,
 244 I      |                  hogy véresen terültek el a földön, s azzal vágtatott
 245 I      |                 földön, s azzal vágtatott a mocsár felé.~– Utána! –
 246 I      |                  ordítá mennydörgő hangon a dalia, s nekiugratott lovával
 247 I      |                lovával az ároknak, melyen a szarvas átmenekült.~– Jézus
 248 I      |               innenállók elszörnyedve, de a következő percben örömujjongásra
 249 I      |            örömujjongásra vált ijedelmük, a paripa átszökellt az árkon
 250 I      |                paripa átszökellt az árkon a merész lovaggal.~Az egész
 251 I      |                 ketten merték őt követni. A délceg amazon és a szelíded
 252 I      |               követni. A délceg amazon és a szelíded ifjú. Mindkettőnek
 253 I      |            percben repült át az örvényen, a hölgy bársony ruhája, mint
 254 I      |               merész, aki utána rohanjon.~A kísérők jónak látták nem
 255 I      |                  nem győzi; szerencséjére a szökés előtt egyszerre kettészakadt
 256 I      |                nyeregszorítója, s ő éppen a parton esett le lováról,
 257 I      |                csak első lábaival érhetve a túlpartot, végerejével egyet
 258 I      |               vágva magán, hanyatt zuhant a szakadékba.~A három lovas
 259 I      |              hanyatt zuhant a szakadékba.~A három lovas egyedül űzte
 260 I      |                 lovas egyedül űzte tovább a kimenekült szarvast, mely
 261 I      |                    vitte üldözőit magával a lápos ingovány közé. A dalia
 262 I      |            magával a lápos ingovány közé. A dalia legközelebb érte,
 263 I      |              lovagja oldalvást futtattak, a sűrű fák miatt nem törhetve
 264 I      |              törhetve az egyenes irányba. A szarvas végre belevágta
 265 I      |             szarvas végre belevágta magát a sűrű náddal benőtt ingoványba,
 266 I      |         ingoványba, s úszott benne odább, a dalia mindenütt nyomában.
 267 I      |                   nyomában. Amint azonban a két ifjú lovas szinte a
 268 I      |                   a két ifjú lovas szinte a sűrű nád közé vágtatott,
 269 I      |                vadkan fészkire bukkantak; a két szurtos vadállat ott
 270 I      |                   ott hevert nagy süketen a nádból és sárból lehevert
 271 I      |                  s csak akkor vette észre a közeledőket, midőn az ifjú
 272 I      |                  kocák közől agyongázolt, a többi kis csíkos állatocska
 273 I      |                  sikoltozva futott szerte a nádasban, míg a két vén
 274 I      |             futott szerte a nádasban, míg a két vén fenyegető röfögéssel
 275 I      |                 nekivágtatott az ifjúnak, a kan még egy percig ülve
 276 I      |             hajítá el kopjáját az emsére, a süvöltő dárda megrendülve
 277 I      |                dárda megrendülve állt meg a futó vad kemény koponyájában,
 278 I      |             hegyével agyvelejéig hatolva. A vad még futott odább, a
 279 I      |                   A vad még futott odább, a fejébe vágott gerellyel,
 280 I      |                  nem látott már, elfutott a lovag mellett, s nyögés
 281 I      |                nélkül bukott el távolabb.~A hölgy nyugodtan várta be
 282 I      |                  hölgy nyugodtan várta be a tajtékzó vadkant. Kopjáját
 283 I      |                  kantárát rövidre szedte. A nemes paripa mozdulatlanul
 284 I      |              kissé félrehajtva nézett alá a vadkanra, s azon pillanatban,
 285 I      |           agyarával, egyszerre felszökött a betanított mén, keresztülugrott
 286 I      |                 amazon ügyesen meghajolva a vadkan bal lapockája fölött
 287 I      |                  mélyen bedöfte kopjáját.~A halálra sebzett vadkan ordítva
 288 I      |            sebzett vadkan ordítva dűlt el a fűben. Még egyszer neki
 289 I      |                egyszer neki akart rohanni a hölgynek, de az ifjú lovag
 290 I      |                 karddöféssel megadta neki a kegyelemszúrást.~E percben
 291 I      |              percben hallatszott távolabb a kürtriadó. A dalia elejté
 292 I      |         hallatszott távolabb a kürtriadó. A dalia elejté a szarvast.
 293 I      |                 kürtriadó. A dalia elejté a szarvast. A többi lovagok,
 294 I      |                  dalia elejté a szarvast. A többi lovagok, kik nagy
 295 I      |                   után csak most érkeztek a vadászat hőseinek nyomába,
 296 I      |                kitörő éljenzéssel fogadák a nap hőseit, a daliát, az
 297 I      |         éljenzéssel fogadák a nap hőseit, a daliát, az amazont és az
 298 I      |               amazont és az ifjú lovagot.~A herkulesi férfi nyakig volt
 299 I      |               volt sárral befecskendezve, a többiek is mind, csupán
 300 I      |                  tiszta és szakadástalan. A hölgy még ilyenkor is tud
 301 I      |                 is tud vigyázni ruhájára.~A dalia meglátva az unokaleánya
 302 I      |             tekintetre megdöbbent, mintha a veszélyre gondolna, melynek
 303 I      |             diadalmas arccal tekinte szét a körülállókon.~– Ugye mondám,
 304 I      |              sietett valami bókot mondani a bátor delnőnek, ki ezúttal
 305 I      |         megelégülést látszék érezni, mely a szerencsés vadász tulajdona.~
 306 I      |              szerencsés vadász tulajdona.~A dalia büszkén látszék szemeivel
 307 I      |                 biz ott, még különbek is.~A kérdezőt e percben semmi
 308 I      |              volna jobban ily feleletnél. A szenvedélyes vadásznak azt
 309 I      |                  öcsém – dörmögé mogorván a dalia. – Hiszen majd meglássuk.~
 310 I      |           meglássuk.~Ezzel elfordult tőle a neheztelés nyilvános jeleivel
 311 I      |                  vadakkal térjenek vissza a tanyára, egész odáig senkihez
 312 I      |                   Késő délután volt, mire a vadászok lakomához ültek;
 313 I      |                   egyszerű, ízletes ebéd; a bor és a víg szó helyrehozá
 314 I      |                    ízletes ebéd; a bor és a víg szó helyrehozá a kedélyeket,
 315 I      |                   és a víg szó helyrehozá a kedélyeket, beszéltek egyről-másról,
 316 I      |         költészetről (akkor ez divat volt a magasabb körökben, nem úgy,
 317 I      |           intrigue-ekről, összevissza; de a sok víg beszéd után sem
 318 I      |             beszéd után sem felejtheté el a dalia, hogy neheztelőleg
 319 I      |              erdélyi ifjút nyűgözni kezdé a tárgy, nem oly komolyan
 320 I      |                   komolyan mondá ő azt; – a kopasz férfi, észrevéve
 321 I      |                   kopasz férfi, észrevéve a feszültséget s más irányt
 322 I      |          feszültséget s más irányt adandó a beszédnek, fölvevé kupáját,
 323 I      |                     Adjon isten jó kedvet a töröknek!~A dalia bosszúsan
 324 I      |               isten jó kedvet a töröknek!~A dalia bosszúsan dönté fel
 325 I      |                    De biz annak ne adjon, a bancsokos fejének – kiálta
 326 I      |                    Nekünk kegyelmes urunk a török – szólt közbe kétes
 327 I      |                  Nem mondtam? Nálatok még a török is szebb és jobb,
 328 I      |               terem, mint Magyarországon; a vaddisznók nagyobbak, a
 329 I      |                   a vaddisznók nagyobbak, a törökök kisebbek, mint itt.~
 330 I      |                   E pillanatban odalépett a daliához Dávid, a vén vadász,
 331 I      |               odalépett a daliához Dávid, a vén vadász, ragyogó szemekkel
 332 I      |           szemekkel súgva valamit fülébe. A dalia arca egyszerre kiderült
 333 I      |                 roppant óriási vadkan van a közelben. Meg fogod látni,
 334 I      |                     Kétszer űztem már ezt a vadat, most el fogom hozni.
 335 I      |                  az erdőrész felé, melyet a vén vadász mutatott neki.
 336 I      |                     szólt Ilonka suttogva a mellette ülő ifjúhoz –,
 337 I      |               bánni egy oktalan barommal.~A menni készülőt ott marasztották.
 338 I      |                készülőt ott marasztották. A férfiak tovább ittak, a
 339 I      |                   A férfiak tovább ittak, a hölgy magábavonulva ábrándozott,
 340 I      |              Néhány perc múlva hallatszék a vadkan veszett ordítása,
 341 I      |                   ismeretes ordítás, mely a halálra sebzett vadkané,
 342 I      |                minden tagjaiban reszketve a leány, az egész társaság
 343 I      |               egész társaság útnak indult a hallott lövések tája felé.~
 344 I      |            lövések tája felé.~Alig haladt a dalia mintegy négy-ötszáz
 345 I      |            mintegy négy-ötszáz lépésnyire a berekben, midőn megpillantá
 346 I      |                   egy nagy cserfa tövében a keresett vadállatot. Roppant
 347 I      |            homlokán arasznyi magasan állt a fényes fekete sörte, vastag
 348 I      |             vastag nyakán ráncokat vetett a páncélkemény bőr, lábai
 349 I      |               orrával fekvet túrt magának a cserje között, s abba nagy
 350 I      |              törve ki gyökereikből.~Amint a közelgő férfi lépteit meghallá
 351 I      |            közelgő férfi lépteit meghallá a fenevad, bosszúsan emelé
 352 I      |            féloldalt nézve megtámadójára.~A férfi féltérdre hajolt,
 353 I      |           célozhasson, s hosszú fegyverét a vadnak irányozva, azon percben
 354 I      |                 fejét egyszerre fölkapta. A golyó a vad koponyája helyett
 355 I      |               egyszerre fölkapta. A golyó a vad koponyája helyett annak
 356 I      |             ahelyett, hogy megölte volna.~A megsebesített vad egyszerre
 357 I      |               elől félre lehet ugrani, de a dalia nem volt az az ember,
 358 I      |              rántotta ki, s szembe rohant a vaddal, s egy irtóztató
 359 I      |                 állkapcáig kettéhasítani.~A veszélyes csapás a vadkan
 360 I      |         kettéhasítani.~A veszélyes csapás a vadkan agyarát érte, e kőkeménységű
 361 I      |                   kőkeménységű csontot, s a kard markolatban törött
 362 I      |                 markolatban törött ketté.~A csapás megszédíté a vadkant,
 363 I      |                ketté.~A csapás megszédíté a vadkant, s amint agyarával
 364 I      |                amint agyarával felcsapott a férfihoz, csak könnyű sebet
 365 I      |                  ez két kézzel megragadva a vadkan füleit, bősz dulakodásba
 366 I      |                    Fegyvertelenül küzdött a fenevaddal; az hörögve,
 367 I      |              csavargatta vastag fejét, de a férfi acélöklei legyőzhetlen
 368 I      |                   füleit, s midőn egyszer a fenevad két hátulsó lábára
 369 I      |               egyet csavarintott rajta, s a vadkant hanyatt vágva, maga
 370 I      |                  fölülkerekedve, lenyomta a hatalmasabb erő ellen hasztalan
 371 I      |              hasára ült nagy diadalmasan.~A vadkan egészen meg látszott
 372 I      |        elfordultak, orrán, száján folyott a vér, megszűnt ordítani,
 373 I      |                 el kellett volna vesznie.~A daliának csak kiáltania
 374 I      |            szégyenlé – vagy elvárnia, míg a vadkan vérvesztés miatt
 375 I      |                   egyszerre véget vetendő a további tusának, fél térdével
 376 I      |            tusának, fél térdével lenyomta a vadkan fejét, hogy azalatt,
 377 I      |               lövés roppanása hallatszék. A legázolt vadkan érezni kezdé,
 378 I      |                egyszerre lehányva magáról a férfit, még egyszer hozzácsapott
 379 I      |                 és e csapás halálos volt, a férfi torkát hasítá fel.~
 380 I      |             odaérkező rokonok és vendégek a megölt vadkan mellett haldokolva
 381 I      |               mellett haldokolva találták a daliát. Jajgatva futottak
 382 I      |                   baj, gyermekeim – hörgé a férfi, és meghalt.~– Szegény
 383 I      |                Szegény bajnok! – sóhajták a körülállók.~– Szegény hazám! –
 384 I      |                   szemeit az égre emelve.~A vigalom gyászra vált, a
 385 I      |                   A vigalom gyászra vált, a vadászat torrá.~A vendégek
 386 I      |                   vált, a vadászat torrá.~A vendégek búsan kísérték
 387 I      |             holttestét Csáktornyára.~Csak a kopasz férfi vette másfelé
 388 I      |          legvitézebb fiának.~Így halt meg a férfi, kit a sors mindig
 389 I      |                 Így halt meg a férfi, kit a sors mindig tenyerén hordozott –
 390 I      |                szerelme, véde, dicsősége.~A vadásztanyát, a mulatókastélyt,
 391 I      |                dicsősége.~A vadásztanyát, a mulatókastélyt, hiába keresnétek
 392 I      |                  ott. Elenyészett minden, a hős neve, családja, emléke.~
 393 I      |                   neve, családja, emléke.~A hadvezért, a státusférfit
 394 I      |            családja, emléke.~A hadvezért, a státusférfit elfeledték,
 395 I      |               fenn belőle, egy él örökké: a költő!~
 396 II     |             aljában, szinte legutolsó ház a helységben.~Az épület inkább
 397 II     |              félszeg teteje látszik ki, s a széles udvar közepén a fehérre
 398 II     |                  s a széles udvar közepén a fehérre meszelt lakóépület,
 399 II     |         hevenyészett gömbölyű asztal áll. A lakóudvar kőkerítéssel van
 400 II     |              kőkerítéssel van elválasztva a szűrűskerttől, melyben hegyesre
 401 II     |                fölröppent páva.~Este van, a béresek hazatakarodtak,
 402 II     |       hazatakarodtak, az ökröket kifogták a széles társzekerek mellől,
 403 II     |          tengerivel rakottan tértek haza, a juhnyáj kolompolva jön meg
 404 II     |                juhnyáj kolompolva jön meg a legelőről, a sertések végig
 405 II     |           kolompolva jön meg a legelőről, a sertések végig röfögve az
 406 II     |             röfögve az úton, vágtatnak be a nyitott kapun egyenesen
 407 II     |               egyenesen futva vályúikhoz, a kakasok civakodnak a nagy
 408 II     |          vályúikhoz, a kakasok civakodnak a nagy diófákon, hova már
 409 II     |                már naplementekor elültek; a távolban hallik az estharangszó,
 410 II     |                estharangszó, még távolabb a kútra járó falusi lyányok
 411 II     |                járó falusi lyányok éneke, a béresek marháik után látnak,
 412 II     |                  meg nagy sajtárban hozza a már kifejt, habzó, illatozó
 413 II     |           illatozó sárgafehér bivaltejet. A konyhából kivilágít a lobogó
 414 II     |         bivaltejet. A konyhából kivilágít a lobogó tűz, melyre pirospozsgás
 415 II     |                  tart egy nagy serpenyőt, a jó rántásillat messzire
 416 II     |              ételt nagy zöldmázos tálban, a cselédség a malomkő asztal
 417 II     |             zöldmázos tálban, a cselédség a malomkő asztal körül telepedik,
 418 II     |          telepedik, s eszik jó étvággyal, a fehér kuvaszok áhítattal
 419 II     |             kuvaszok áhítattal néznek fel a falatozókra. Aztán elhordják
 420 II     |            elhordják az edényt, leszórják a tengerit a szekerekről az
 421 II     |              edényt, leszórják a tengerit a szekerekről az ereszek alá.
 422 II     |                  ereszek alá. Innen-onnan a szomszédból átjönnek a lyányok,
 423 II     |        Innen-onnan a szomszédból átjönnek a lyányok, a tengerifosztásban
 424 II     |           szomszédból átjönnek a lyányok, a tengerifosztásban segíteni.
 425 II     |           illatozó halmazra, mely átfűlik a nyers melegségtől, valami
 426 II     |                  bele, kitette lámpásnak, a lányok úgy szeretnének tőle
 427 II     |                   szeretnének tőle félni. A hozzáértő legények hosszú
 428 II     |                   hosszú füzéreket fonnak a megfosztott tengeriből,
 429 II     |                 csöndes munka közben foly a víg dal, folynak a tündéres
 430 II     |                   foly a víg dal, folynak a tündéres mesék aranyhajú
 431 II     |                  csók nélkül sem esik meg a tréfa, amit hangos sikoltozás
 432 II     |             sikoltozás kíván tudtul adni; a kis gyermeknépek örülnek,
 433 II     |                vagy piros csövet találtak a sok közt. S addig ülnek
 434 II     |                   és dalolnak és nevetnek a legcsekélyebb semmiségek
 435 II     |             sikongva elbúcsúznak hosszan, a távozók végig dalolnak az
 436 II     |            becsukják az ajtókat, eloltják a tüzet, a komondorok felelgetnek
 437 II     |                ajtókat, eloltják a tüzet, a komondorok felelgetnek egymásnak
 438 II     |          komondorok felelgetnek egymásnak a faluban, a félhold feljön,
 439 II     |          felelgetnek egymásnak a faluban, a félhold feljön, az éji őr
 440 II     |           kiáltozni vontatott ritmusokat, a többiek alszanak, és nem
 441 II     |     aranymondatokat. Csupán egy ablakában a faluvégi nemes háznak látszik
 442 II     |              cseléd s egy ifjabb szolgáló a virrasztók. A vénasszony
 443 II     |             ifjabb szolgáló a virrasztók. A vénasszony valami zsoltárból
 444 II     |                   könyv nélkül tudja már; a szolgáló pedig, mintha nem
 445 II     |                  hosszú szálakat ereszget a selyemsima lenből, melyet
 446 II     |                  Klári – szólt jó szívvel a vénasszony –, elég lesz,
 447 II     |                  szólt munkáját folytatva a leány –, ha minden férfi
 448 II     |                   s mintha nem lett volna a magáé elég, testvérei, Bánfiné
 449 II     |                találnak őbenne; maga megy a bírákhoz, a törvényszékre,
 450 II     |             őbenne; maga megy a bírákhoz, a törvényszékre, s oly okosan
 451 II     |                 hogy kiadta neki az utat! A jó úr azt sem tudta, melyik
 452 II     |                azokat kiverette asszonyom a faluból? Hogy elfutottak
 453 II     |                  beszélt közbe kérkedőleg a tűzrőlpattant leány. – Tudom
 454 II     |                  végighúztam volna egynek a hátán a pemetefával.~– Látod,
 455 II     |          végighúztam volna egynek a hátán a pemetefával.~– Látod, Klári,
 456 II     |                 kénytelen magára hagyatva a házat vezérleni, magát és
 457 II     |                 nékem, Magda néni – szólt a leány, közelebb húzva a
 458 II     |                   a leány, közelebb húzva a székét az asszonyhoz –,
 459 II     |        nagyurunkat?~– Hja, annak az isten a tudója! – sóhajta föl a
 460 II     |                   a tudója! – sóhajta föl a vén dajka. – Mikor szabadul
 461 II     |                Héj, de jól éreztem én ezt a dolgot előre, de meg is
 462 II     |                    György úr, nem érve be a maga országával, kiment
 463 II     |               lengyel királyságot keresni a szép feles magyar nemességgel,
 464 II     |                vele. Hogy elmarasztottam, a nagyasszonyom is, mert csak
 465 II     |                 sem nagy kedve volt hozzá a jó úrnak, mert inkább szeretett
 466 II     |              építeni, fákat oltogatni, de a becsület kívánta, hogy elmenjen.
 467 II     |                   volna nagyuramnak. Mert a fejedelem úr, aholott meglátta,
 468 II     |                    aholott meglátta, hogy a nagy marhasokaságú tatárt
 469 II     |                  ő maga elszaladt haza, s a szép vitézlő rendeket mind
 470 II     |              rendeket mind ott rabolta el a pogány tatár, s elvitte
 471 II     |                   rabságba Tatárországba. A fiamat, Bandit aztán, hogy
 472 II     |                hasznát nem vehették, mert a dereka megroppant, nagy
 473 II     |                  hazabocsátották, ő hozta a hírét, hogy Mihály úr ott
 474 II     |               hogy Mihály úr ott sínlődik a szomorú fogságban, s minthogy
 475 II     |             szomorú fogságban, s minthogy a tatárok észrevették, hogy
 476 II     |                 tatárok észrevették, hogy a többi fogoly által milyen
 477 II     |           mindjárt futott, fáradott, hogy a váltságdíjt kiteremtse.
 478 II     |                   anyja házától elhozott, a szép ezüst tányérokat, drágaköves
 479 II     |                 maradtak volt még rá, meg a nagy, selyemmel hímzett,
 480 II     |                 fele sem volt annak, amit a tatár kívánt. Ő tehát rögtön
 481 II     |               minden munkára; semmi nemét a gazdálkodásnak ki nem felejtette,
 482 II     |             fejtetett, amiért pénzt adtak a környéken, majd göbölyöket
 483 II     |                gyümölcseit Brassóig, sőt, a gyapjúval Debrecenbe járt
 484 II     |              emellett mily szigorúan élt. A cselédtől ugyan nem húzta
 485 II     |              cselédtől ugyan nem húzta el a magáét, de saját szájától
 486 II     |                szájától mennyire megvonta a falatot; takarítás idején,
 487 II     |                    takarítás idején, hogy a mezőn egész nap künn volt,
 488 II     |              Mihály úr váltsága leteljék. A szegény nagyasszony azalatt
 489 II     |                  saját szájától vonta meg a falatot.~A vén dajka könnyezni
 490 II     |             szájától vonta meg a falatot.~A vén dajka könnyezni kezdő
 491 II     |                   Sok van még hátra abból a váltságból, néne?~– Nem
 492 II     |                fiam. Bandi mindig elhozta a kutyabőrt, melyre a tatár
 493 II     |               elhozta a kutyabőrt, melyre a tatár fölírta, amit kapott,
 494 II     |                 nem kérdezősködtem utána.~A leány elhallgatott, magában
 495 II     |                    szólt az asszony, unva a hallgatást –, minden órán
 496 II     |                   percben künn nyikorgott a kapu, csörömpölő szekérke
 497 II     |                hajtatott be az udvarra, s a víg kutyaugatás tanúsítá,
 498 II     |                     Asszonyunk jő – szólt a két cseléd, s mire fölkeltek
 499 II     |                  egyike azoknak, melyeken a késő vénségig meg nem látszik
 500 II     |                  vénségig meg nem látszik a kor. A szünteleni napon