Part
1 I | egy egész sasszárny mered föl; egyszerű zöld szőrzeke
2 I | nézzen kegyelmed! – kiálta föl a lelkesülés villámaival
3 I | lábait egyszerre kapva föl s fejét hátravágva, a nőstény
4 I | egyszerre vad horkanással röffen föl előttük két undok fekete
5 I | egész tatárhadakat emésztett föl, csak el tud bánni egy oktalan
6 I | fenevad, bosszúsan emelé föl fejét, s haragos agyarkodással
7 II | isten a tudója! – sóhajta föl a vén dajka. – Mikor szabadul
8 II | nem a vonásokban tűnik föl, hanem a bennök visszatükröző
9 III | A törökök mind szörnyen föl voltak dárdázva, késezve.~–
10 III | Ugyan az istenért! – kiálta föl Apafi Mihály. – Hová jönnek
11 IV | volna is, mégsem kelt volna föl ebédjétől, s valamennyi
12 IV | néz, s tisztával váltva föl; maga a fejedelem háta mögött
13 IV | egészen felindulva kereste föl férjét, megfogta annak kezét,
14 V | mik kékes füstöt bocsátnak föl a zöld fák közől; a Tatráng
15 V | karban tartott kígyóút vezet föl, mohos kőpadokkal minden
16 V | gyors kunkorodással pördül föl kétfelől, a férfi szertelen
17 V | onnan fáklyavilággal hozzák föl a basa hintaját.~Kucsuk
18 V | büszke önérzettel emelkedett föl helyéről, s megszorítá barátnéja
19 V | oltott törökje! – kiálta föl meglepetve Béldi. – Nem
20 VI | egy tizedrészét nem érte föl Kemény János seregének.~
21 VI | egy éjjel a bortanyán úgy föl találta őket tüzelni, hogy
22 VI | csak késő reggel ébredt föl.~A nap már magasan jár az
23 VI | van több háromezernél. De föl kell számítanunk, hogy a
24 VI | hadakat és ágyúkat véve föl, azon legyünk, hogy az ellenséget
25 VI | De nem délután! – pattant föl a német úr. – Mert itt nincs
26 VI | megyen.~– Mit? – kiálta föl Kemény sértődötten. – Én
27 VI | kardját, s amint páncélját föl akarták csatolni, nem engedé:~–
28 VI | kantárt, másikat tétetett föl rá.~Ezen pillanatban hangzott
29 VI | Ezen pillanatban hangzott föl a távolból Kucsuk basa seregeinek
30 VI | kezde hozzá vagdalni, emelé föl kardját, visszasújtva hozzá.~–
31 VI | fejedelem sötéten tekinte föl ellenére, homlokáról patakzott
32 VII | ravasz együgyűek! – kiálta föl Apafiné. – Hisz ezzel oda
33 VII | megteendem – szólt Apafi, föl s alá járva sátorában. –
34 VII | A basa meglepetve ütötte föl fejét.~– Hogy érti ezt nagyságod?~–
35 VII | meg, s ezáltal kegyelmed föl legyen oldva azon terhes
36 VII | nagyvezérrel elvégezzük, magunk is föl levén rendelve Érsekújvár
37 VIII | alatt. E tó közepéből bukik föl a Rima forrása, öles magasságra
38 VIII | forrása, öles magasságra vetve föl bugyogó kristályát, örök
39 VIII | valami szellem az egész tavat föl akarná emelni fejével.~Még
40 VIII | Még egy hegylánc mered föl szemeink előtt, mindenütt
41 VIII | ragyogó csúcsai rémledeznek föl, magas fehér gúláikkal képviselve
42 VIII | felét az ígért díjnak előre föl merném venni.~– Azt elhiszem –
43 VIII | közepéből magosra szökell föl a szivárványló vízsugár,
44 VIII | vizét rejtett csövek vezetik föl a várba a titkos úton keresztül.
45 VIII | mikor leszállott a nap, kelt föl, haragos ordítással rázva
46 VIII | alant, nevetve tekingetnek föl reám. Miért boldogabbak
47 VIII | Azraële égő arccal ugrott föl ottománjáról, s megragadta
48 VIII | Babaye vigyorogva néze föl rá.~– Jer fördőszobádba –
49 VIII | hegygerincre kapaszkodva föl, azon fut végig. Korzár
50 VIII | tárgyaknak. Az odaliszk úgy tűnik föl, mint egy rózsaszín hableány,
51 VIII | ismert kürtrivallás harsog föl. A várudvaron robogó paripák
52 VIII | robogó paripák tombolása veri föl a csendet. A fegyverek csendülése
53 VIII | Egyszerre sikoltva szökött föl újra fektéből Azraële, magával
54 VIII | Csitt, ne nézz oda, ne nyisd föl szemeidet. Takard be képed.
55 VIII | pokoli trombitaszó harsogott föl az egekig.~– Ah – sikolta
56 VIII | az egekig.~– Ah – sikolta föl Azraële, Korzárra rogyva,
57 VIII | a hölgy –, sebesen öltsd föl kaftánodat. Fegyvereidet
58 VIII | tudott emlékezni.~– Ne költs föl senkit az őrök közől – szólt
59 VIII | szavát, nyüzsögve ágaskodott föl annak karjaira, míg másfelől
60 IX | Szentségtörő nép! – kiálta föl Apafi. – Múzeumi ritkaságokból
61 IX | Egyszerre örvendve kiálta föl:~– Hiszen ezek dák betűk!~–
62 IX | leégettek, az minden évben föl nem épül. Nekünk majd gondunk
63 IX | vele szépen, s világosítsa föl.~Azzal Apafi hirtelen megszökött
64 IX | nem kötött övet. Ah, ezt föl kell önnek kötni, enélkül
65 IX | másra!”~– Mit! – kiálta föl Apafi. – Igaz volna ez?~–
66 IX | egyszer magára vett, másodszor föl nem veszi.~– De hát mi közöm
67 IX | Azt mondta? – kiálta föl Apafi, rendkívül érdekelve. –
68 X | diákot kellemetlenül zavará föl e zakatolás költői lelkesüléséből,
69 X | Lászlót maga elé járulni. Föl sem kelt előtte.~Csáky bosszúsnak
70 X | tudnia. Mért nem jegyzi föl magának? A fejedelem kívánja,
71 X | kend oly együgyű! – kiálta föl Csáky. – Hiszen nem mondtam
72 X | gráciára, s rögtön sietve köté föl tarsolyát és rezes kardját
73 X | zablájába nem kaptak, s föl nem segíték a jámbor lovagot,
74 X | beste lélek fiai! – kiálta föl, dühbe hozva, Kelemen diák,
75 X | a legelső faluban.~– Ülj föl lovadra, fiam Zülfikár –
76 X | cirkáló hadnagy uram! – kiálta föl egyszerre véletlenül tiszta
77 XI | egyszerre száz felelet szólalt föl. Mindenki iparkodott a kérdezőt
78 XI | hisz ez hazugság! – förmedt föl Kelemen diák.~– Bizony mondom,
79 XI | leitta magát, hogy holnapig föl nem ébred. A szoba közepén
80 XI | álmából költötték volna föl: merev szemei egyszerre
81 XI | egy sziklahasadék tűnik föl, két átelleni darabja minden
82 XI | feneketlen tengerszem sötétlett föl reájok.~Már feleútján lehettek
83 XI | kitördelt fenyőket szedve föl útjában, s minden pillanatban
84 XI | csaknem a padlásig ugrott föl dühében, s földhöz verve
85 XII | Szamos felőli bástyákra föl volt állítva nyolc tarack,
86 XII | legnagyobb tarkaságot mutatta föl.~Lehete látni a paripák
87 XII | históriaírók csak azt jegyezték föl a harcok napjaiból, ami
88 XII | Ez rágalom! – kiálta föl egy hang a szegletből, melyben
89 XII | is bekerítve, építtesse föl azután az ország, ha neki
90 XII | szavait.~– Mit? – kiálta föl Bánfi hátralépve. – S azt
91 XII | költségemen két ezredet szereljek föl az ország védelmére; én
92 XII | Csalatkozol – kiálta föl Bánfi, hevesen kelve föl
93 XII | föl Bánfi, hevesen kelve föl székéről –, a hazát értettem.~
94 XII | átható sikoltással kiálta föl:~– Bánfi! Te megölsz!~Bánfi
95 XII | hazudtoló arcokat ölteni föl; de úgy tett, mintha nem
96 XII | szelíd mosolygással tekinte föl reá, mint egy ártatlan gyermek,
97 XII | hogy ok nélkül nem kerestem föl udvarodat. Nekünk mindkettőnknek
98 XII | ittasság… Nem panaszul hoztam föl ellene; annak, kit szeretünk,
99 XII | kit szeretünk, nem rójuk föl hibáit, annak mindent megbocsátunk.~–
100 XIII | Az ördögbe! – kiálta föl Bánfi.~– Két-három emberrel
101 XIII | tetőit, hogy az ellenség föl ne gyújthassa. A templom
102 XIII | mellett, s csak akkor riadtak föl álmaikból, midőn már Bánfi
103 XIII | A báró hidegvérrel emelé föl kardját szeme elé, s azon
104 XIII | háromágú sugárban szökellt föl a vér, a fejetlen alak nekiszabadult
105 XIII | örömteljes hangon kiálta föl: – Nézzetek oda! A jeltüzek
106 XIII | lehetne látni, mint lobbannak föl egyenkint a jeltüzek hosszú
107 XIII | mi embereink ott – kiálta föl Bánfi új lelkesüléssel.~–
108 XIV | hisz ez árulás! – kiálta föl Csáky.~– Nem, ez csak egy
109 XIV | magához.~– Ah! – kiálta föl Bánfi csodálkozást színlelve. –
110 XIV | asszonyok előtt.~Bánfiné föl akart kelni e szóra, Apafiné
111 XIV | kegyelmed. Azon állat barlangja föl van fedezve! Ért-e már kegyelmed
112 XIV | annak, uram. Én fedezém föl Borvölgyét is, s alig futamodott
113 XIV | ismét egy ércfördőt fedeztem föl, s nehogy az is közhasználatra
114 XIV | hipokrízis, uram! – kiálta föl Apafi, öklével az asztalra
115 XIV | fogom büntetni én! – kiálta föl Apafi, s a nő felé lépett. –
116 XV | Hunyadi János, építteté azt föl újra. A nagy gót bolthajtásokból
117 XV | sátorokban lakni, s építsék föl elpusztult házaikat.~ ~
118 XV | több ezredet szereltetett föl XIV. Lajos.~Meglátva Forvalt,
119 XV | idegen föld, ugye? – kiálta föl egy gúnyos hang a tömeg
120 XV | háromszor támasztotta azt föl újra! Mi adtuk nektek a
121 XVI | szelíden beszélgetésre hívá föl.~– Én kegyelmedet mindekkorig
122 XVI | megnyomhatlak, hogy nem emeled föl többet a fejedet.~– Eh!
123 XVI | fejedelemnek.~Apafi haragosan kelt föl, s végigjárt a teremben.
124 XVI | csattogó hangon kiálta föl – és poharak között! Kegyelmetek
125 XVI | lenni.~– Anna! – kiálta föl Apafi, szégyentül és bortul
126 XVII | szekerének zörgése költé föl álmából késő reggel. A legelső,
127 XVII | örömrepesve kapaszkodtak föl nyakába, s kiket ő egyenkint
128 XVII | veszélyben forog. A nagyúr föl van háborodva a harc miatt,
129 XVII | gyűlöletes alakban tüntette őt föl lelke előtt.~Összehajtogatá
130 XVII | gondolatokkal járva alá s föl, s lelkében törődve afölött,
131 XVII | a szűkkeblű észleléssel föl kell hagynunk. Itt a cél
132 XVIII| kebelben nem gyűlölet váltja föl a szerelmet, hanem fájdalom.~
133 XVIII| Bánfiné ijedten sikolta föl e hideg érintésre, s fölébredett.~
134 XVIII| fölsikoltott, ijedten ugrék föl, s minden gondolkozás nélkül
135 XVIII| Ott ül Bánfi! – kiálta föl a góbé, elébb visszahőkölve
136 XVIII| ezt a szobát ne zavarjuk föl, mert ez szép asszonyé; –
137 XVIII| kandírozott külsővel ténfergett föl az udvarra, ahol még az
138 XVIII| rémséges alakkal másszon föl négykézláb a dőzsölő atyafiak
139 XVIII| unitárius püspököt ismeré föl, s kezével intve, kiálta
140 XVIII| Pompás keleti terem tárul föl előttünk. A falakon körül
141 XVIII| ismét visszajő. Hiába szívom föl csókommal, ismét újra támad.
142 XVIII| korona!~– Hah! – ordíta föl Bánfi, lekapva fejéről a
143 XVIII| törött. Azzal másikat kapott föl:~– E másik pohár ellenségeimért!~
144 XVIII| poharat vad hahotával hajítá föl a levegőbe; az csaknem a
145 XVIII| Bánfi kitörő hangon kiálta föl:~– Ez a pohár Erdélyországért!~
146 XVIII| rejté. A leány hevesen kapta föl erre poharát, s hőségtől
147 XVIII| vagyok.~– Hah! – sikolta föl Azraële. – Ellenségeid diadalmaskodtak
148 XVIII| utolsó órámat!” – kiálta föl elundorodva önmagától.~„
149 XVIII| farkára hágtak, szisszent föl az éles gúnyra, míg Csáky
150 XIX | hajtja meg magát.~– Húzasd föl a vonóhidat – parancsolá
151 XIX | neje karjai közől, hogy azt föl ne költse. De lehet-e a
152 XIX | ugyanazon pillanatban nyitja föl szemeit.~Pataky nem akarva
153 XIX | sententia lethalis adest. (Kelj föl uram, itt a halálítélet.)~
154 XIX | nevében.~Csáky hevesen rohant föl a lépcsőkön, s midőn Bánfi
155 XIX | görcsös sikoltással szökött föl e szóra fekhelyéről, s mindkét
|