Part

  1 I    |            emberben. Mindig kérdez, és ő maga sohasem felel.~E percben
  2 I    |       rokoncsók éri.~– Hát hiába volna ő az én vérem, ha oly bátor
  3 I    |              nagyobb veszélyben is fog ő még lenni, mint most – és
  4 I    |               házat építeni, ez itt az ő telepük; e vastag gerendákat
  5 I    |        kettészakadt nyeregszorítója, s ő éppen a parton esett le
  6 I    |               mondám, hogy az én vérem ő.~Mindenki sietett valami
  7 I    |              terem másutt, mint amivel ő dicsekszik, kivált mikor
  8 I    |                 nem oly komolyan mondá ő azt; – a kopasz férfi, észrevéve
  9 I    |                hoznád azáltal, elvégzi ő azt maga is; aki egész tatárhadakat
 10 II   |          itthon van is, úgy félek, míg ő meg nem jött, s ha pedig
 11 II   |                 sok férfinál többet ér ő. Hogyne, szegény? Annyi
 12 II   |            esztendő óta minden gond az ő vállán van, ami csak egy
 13 II   |    marhasokaságú tatárt ellene hozzák, ő maga elszaladt haza, s a
 14 II   |               kértére hazabocsátották, ő hozta a hírét, hogy Mihály
 15 II   |             nem örömest adnak kölcsön. Ő tehát eladta minden drágaságát,
 16 II   |            annak, amit a tatár kívánt. Ő tehát rögtön kivette bérbe
 17 III  |           török újra rányomta: vagy ha ő nem jön ide ki, hát majd
 18 III  |                Asszonyunknak fia lett, ő maga, hála istennek, túl
 19 III  |               a basa sátora előtt, míg ő maga felöltözött, s midőn
 20 III  |         sógorom, esküdt ellenségem, és ő a kapitány; Szebenben maga
 21 III  |                össze Selyk alatt, amit ő nem is gyanított, de nem
 22 III  |       tisztelendő Magyari Ferenc uram, ő mondhat prédikációt.~Apafi
 23 III  |                Nem látott, nem hallott ő sem fölszentelést, sem prédikációt,
 24 III  |            Isten dicsérünk” himnuszát, ő is fölállt, elfeledve, hogy
 25 III  |              hogy e szertartás most az ő tiszteletére történik.~Ekkor
 26 IV   |                valami rokonát vette el ő is. Sokáig volt tatár rabságban,
 27 IV   |              lát és hall és figyelmez. Ő meglátta, hogy Bánfi megcsókolta
 28 V    |                jutott volna, hogy hisz ő katona!, bátran odatérdelt
 29 V    |              nélkül tudná énekelni. És ő nem is azon ember, akitől
 30 V    |                istennek adta azt; – ha ő le tudná esküdni vallását,
 31 V    |                a csatába?~– Gyermeket? Ő négyszáz lovas szpáhi parancsnoka,
 32 V    |                deréksereget vezénylem. Ő is végzi a maga dolgát. –
 33 V    |                Ily idős koromban, mint ő, én már a Nisan rendet viseltem
 34 V    |                reménylem, hogy ezúttal ő sem fog anélkül visszatérni.~–
 35 V    |               ha kardra kerül a sor, s ő a viadalba talál keveredni? –
 36 V    |        helyrekunkorodott.~– Ah! Gyenge ő még arra, hogy férfiakkal
 37 VI   |                énekelnének valamit. Az ő énekük egyébiránt éppen
 38 VI   |              nézi most, melyet apja az ő turbánjába tűzött.~Ezzel
 39 VII  |                elfutott, annak helyébe ő mozdíttassék elő.~Apafi
 40 VII  |              alkalmas állomás lenne az ő számára.~Apafi rájok nézve
 41 VII  |            emez szárazon. – Én csak az ő parancsát teljesítém, midőn
 42 VII  |          mindig ellenségeid kéme volt, ő vitte a legelső hírt Keménynek
 43 VII  |           Keménynek beiktatásod felől, ő adta hírül Kucsuk basa jövetelét.~
 44 VII  |              hova tegyem Kucsuk basát? Ő ostromolni akarja a várost,
 45 VII  |                hogy eltávozzék, holott ő családostul az udvarnál
 46 VII  |     megerősítjük előbbeni hivatalában, ő ugyanazon vár porkolábja
 47 VII  |           góbéra volt szükség, hogy az ő rovására némileg ismét fölviduljon
 48 VII  |               fog ebédelni.~Erre aztán ő is elsompolygék.~*~Pár nap
 49 VIII |                ősvilági bércek között, ő az egyedüli lény, aki elég
 50 VIII |           könyörtelen. Még egy óra, és ő elvisz téged.~– Alkudjál
 51 VIII |      megjelenni. Ha megjelent a lélek, ő állva marad, s te hármat
 52 IX   | különkormányzatú népeiben; mindezekkel ő nem törődött; tán legfölebb
 53 IX   |              jutott a fejedelem mellé, ő ugyan mindig húgának szokta
 54 IX   |               sötétképű emberek nem az ő nyugalmas, szemlélődő kedélyéhez
 55 IX   |                 hogy miért ne nevessen ő is, ha a többiek kacagnak.~
 56 IX   |            Reverend elnevette magát az ő egyéniségére nézve nagyon
 57 IX   |           folyamodó fél állt előtte, s ő nem látott többé menekülést.~
 58 IX   |              én ugyan a magamét nem az ő számára fogtam.~Apafi nagyot
 59 IX   |               béget átadhatnám, miután ő csupán azon célból akarta
 60 IX   |              hízelegve Kapinénak, hogy ő most a valódi fejedelemasszony
 61 IX   |                 Tehát azt mondta, hogy ő az igazi fejedelemasszony?~–
 62 IX   |                fiskus elvehesse tőlem, ő pedig nekem ellennyugtatványokat
 63 IX   |              kiszököm Lengyelországba. Ő két kalauzt adott mellém,
 64 X    |           cirkáló~Kelemen diák dugá az ő tollát a füle mellé, és
 65 X    |                 hogy – eb ura a fakó – ő is annyira van énhozzám,
 66 X    |           énhozzám, mint én őhozzá, ha ő akar velem beszélni, ő fáradjon
 67 X    |              ha ő akar velem beszélni, ő fáradjon ide. Értetted?~–
 68 X    |               a szobában, mint amelyen ő maga ült, fölugrott róla,
 69 X    |              menend kegyelmed.~– De az ő birtoka, instálom, liber
 70 X    |           gondolva, hogy majd elhagyja ő azt a becsületes embert
 71 X    |               milyen könnyen meg fogja ő ezt a tatárt csalni, s e
 72 XI   |         Florica hiába kötött bokrétát, ő nem tűzte azt süvege mellé,
 73 XI   |               a tűzhely mellett, mikor ő azon ment, akármilyen szép
 74 XI   |            amint annak megígérte, mert ő meg szokta tartani szavát.
 75 XI   |       szakadékos ormokon áthatolhatni, ő ismeré ez utat, emlékezék
 76 XI   |           halántékait. – Amott szokott ő förödni azon vízmedencében:
 77 XI   |      észrevétlenül elhaladt.~– Hah! Ez ő! – suttogá meglepetten Zülfikár,
 78 XI   |         ismered? – kérdé Kelemen.~– Ez ő. Azraële; Korzár bég egykori
 79 XII  |           akármelyikünk. Csak az, hogy ő arrogálni, pretendálni tud,
 80 XII  |               nagyobb urakkal is, mint ő, eleget!~– Bizony törik
 81 XII  |             harc az országnak; csak az ő dicsvágyuk, csak az ő fösvénységük
 82 XII  |               az ő dicsvágyuk, csak az ő fösvénységük hízzék meg,
 83 XII  |         megdöbbenve veszem észre, hogy ő féltékeny kezd lenni hatalmára.
 84 XII  |                 a sorsnak állt útjába. Ő elég büszke számba sem venni
 85 XIII |                a lórul átszegezve, míg ő bal kézzel biztos ügyességgel
 86 XIII |              feleségedet! S hárememben ő lesz legutolsó rabnőm!~Bánfi
 87 XIII |         Vigyetek Bánfi Déneshez, én az ő kéme vagyok.~– Hazudsz! –
 88 XIII |             Gregyina Drakuluj mellett: ő ott lakik.~– Csitt! – kiálta
 89 XIV  |               nőket helyeikre vezetve, ő maga Bánfi Dénes helyét
 90 XIV  |               annyit fáradnia. – Tehát ő fölfedezte azon sziklatanyát,
 91 XIV  |                  Bocsánat férjemnek. – Ő semmit sem tud, a vétek
 92 XV   |              állítják, a huszáröltönyt ő ismerteté meg velök, s a
 93 XV   |               aláásni, de alkotni nem. Ő nem is katona, s oly helyre
 94 XV   |             helyre harcias ember kell. Ő hideg ész, s ott lángészre
 95 XV   |           érdekeibe vonhassa. Meglásd, ő nem fogja ott végezni, ahol
 96 XV   |               és a sors forgandó, s az ő eszközei különbözők.~Forvalnak
 97 XV   |                 Lajos szeszélyében? Az ő politikáját egy pár szép
 98 XV   |          viszonz a góbé; ha tudniillik ő ülne az én hátamra, s sarkantyút
 99 XV   |              Lobkowitz számára, melyre ő leüljön. Ha ti ahelyett,
100 XV   |            válni, s a nemzet általa, s ő a nemzet által lett nagy
101 XV   |            korlátokat húztok Erdély és ő közötte, felelek szavaitokra
102 XV   |              hátulról megfogá kezét, s ő hátratekintve, megdöbbenéssel
103 XV   |                S leányom hová leend?~– Ő nálad marad, és özvegy lesz
104 XV   |                 hogy kardját kirántva, ő – a békepárt főnöke – az
105 XV   |          Sírjon leányom! Pusztuljon el ő, pusztuljak el én, ha kell,
106 XVI  |            kell hajtanunk fejünket. Az ő szavai ámenek az országban.~
107 XVI  |                az atnáme nélkül is tud ő uralkodni Erdélyországon.
108 XVI  |         uralkodni Erdélyországon. Amit ő parancsol, azt tenni kell
109 XVI  |             ország parancsol neki, azt ő megvetéssel utasíthatja
110 XVI  |                van. Mi harcot akarunk. Ő nem akarja, s nekünk hajolnunk
111 XVI  |                kell. Mi békét akarunk, ő fölkerekedik, s maga kezére
112 XVI  |                nézzük, mint munkálódik ő ennek fenntartásán? Kiveszi
113 XVI  |             jezsuiták foglalják el – s ő maga hadat gyűjt, s a törököt
114 XVI  |                fizetni az ajándékot az ő versengései miatt. Most
115 XVI  |                Csáky László uram, hogy ő fogja el a végrehajtó bírákat,
116 XVI  |         Apafitól.~– Úgy értettem, hogy ő nem szereti az ujjhúzást
117 XVI  |         szereti az ujjhúzást senkivel, ő békességes férfiú.~– De
118 XVI  |             férfiú.~– De én ismerem az ő fájós oldalát, amelyhez
119 XVII |            elszégyenlé magát, hogy azt ő írta. – Hol volt az eszed,
120 XVII |      kapaszkodtak föl nyakába, s kiket ő egyenkint összevissza csókolt;
121 XVII |                többi követni fogja: de ő legbecsületesebb ember és
122 XVII |              nem térdepel ember előtt. Ő Bánfi Dénest akarja általad
123 XVII |              ha ezt megteszed: mert ha ő lesz az első, te léssz a
124 XVIII|           lesütve állt Bánfi előtt. Az ő szívében is annyi áruló
125 XVIII|                kastélya volt Bánfinak, ő ott keresendő.~A Bonchidán
126 XVIII|         ellenem, hanem a fejedelemé, s ő országunk feje.~– És kegyelmed
127 XVIII|               elérté a tromfot. Egykor ő mondá ugyane szavakat a
128 XVIII|               védelmezni szokott, s az ő jellemében bízhatom.~– Csakhogy
129 XVIII|             elégtétele se legyen, hogy ő kacaghasson halála óráján?
130 XVIII|            mindentől, ami emberi?~Hisz ő maga magának egy világ,
131 XVIII|         országokról, miknek királynéja ő, új csillagokról, miknek
132 XVIII|             csillagokról, miknek napja ő.~Egyszerre halk dobogás
133 XVIII|        koccanás hangzik az ajtón.~– Ez ő! – suttogja az odaliszk,
134 XVIII|                el akart fogni?~– Igen. Ő üldöz legkeserűbben.~– Hát
135 XVIII|             járt volna éppen úgy, mint ő…”~Bánfi nem olvashatá végig.
136 XVIII|                már fogva volt Bánfi, s ő megfosztatott azon dicsőségtől,
137 XVIII|           dicsőségtől, hogy ellenségét ő keríthesse kézre. Rögtön
138 XVIII|          rögtön Bethlenvárba vitessék. Ő maga pedig kikéredzett az
139 XVIII|             Bánfi elleni fakció nem az ő műve, hanem Béldi Pálé volna,
140 XVIII|          egyszerre keblét, hogy még az ő erős szíve sem volt azt
141 XIX  |                a kétélű fegyvert, hogy ő sújtja le általa a fejedelmet.~
142 XIX  |             Hasztalan. Menthette volna ő magát bármivel; azok, akik
143 XIX  |            tudták, mennyire sértve van ő, mint hogy élve hagyhatták
144 XIX  |               fejét rögtön elütteti. – Ő sem mert nejével találkozni
145 XIX  |        engedelmeskedel, meglehet, hogy ő elütteti fejedet holnap;