Part
1 I | bizonyítja a török fölirat, most is ott hevernek a ház hátuljában;
2 I | visszariasszák.~– Ember vagy, Dávid. Most tehát indulj meg a vadászokkal
3 I | is fog ő még lenni, mint most – és ott is helyt fog állni.~
4 I | romoljon. Íme, éppen egy most búvik elő gömbölyű hajloka
5 I | kik nagy kerülő után csak most érkeztek a vadászat hőseinek
6 I | körökben, nem úgy, mint most) és udvari intrigue-ekről,
7 I | verekedtem vele, csak nem fogok most imádkozni érte. Bolond az,
8 I | Kétszer űztem már ezt a vadat, most el fogom hozni. Valóságos
9 II | II. Az ebesfalvi ház~Most egy országgal odább.~Lépjünk
10 II | szíve gyorsabban dobogott.~– Most is oda van Bandi fiam –
11 III | kegyelmed, derék aga, az most éppen lehetetlen, a feleségem
12 III | vagy hal, nem hagyhatom most el.~– Hívasson kegyelmed
13 III | küszködött, hogy ha felesége most meg találna halni, még csak
14 III | Azt az embert szeretném most látni, aki megmondaná, hogy
15 III | ne jöttek volna el. Már most mitévők lehetünk?~– Hát
16 III | készíttetett számára.~– Már most menjenek kegyelmetek a templomba,
17 III | tetszése szerint megtartandja most is, akit kiválasztott, bárha
18 III | elfeledve, hogy e szertartás most az ő tiszteletére történik.~
19 IV | helyt szokott állni magáért. Most is fölhívta a bátrabbakat
20 IV | arca természettől is piros, most a bor még elevenebbé tette.
21 IV | a fejedelem között. Még most vakító szépség, arca színe,
22 IV | színe, mint a fehér rózsáé, most át van gyulladva a lakoma
23 IV | a török (haragban levén most velünk), ha meg hagyja magát
24 IV | szerette a szép asszonyokat, most még a bor is hevíté; amint
25 V | úgyhogy a csapat vége még most bontakozik ki a fölül csaknem
26 V | tudod – szólt Kucsuk –, hogy most Erdély fejedelmi széke fölött
27 V | tőle, akire büszke vagyok. Most oly élin állanak ügyeim,
28 V | kilátást, melyen végigömlött most a hold világa.~Itt a két
29 V | kaftán helyett? Hadd lássatok most már olyan kalandot is, ahol
30 V | hazámat szerettem, az: hogy most föláldozom érte férjem és
31 VI | nagyságod rajta. Ez a ló már most mindig botlani fog, mert
32 VI | mindenki azon sastollat nézi most, melyet apja az ő turbánjába
33 VI | van amott az ellenségnek. Most csak kardra leszen szükség.
34 VI | küzdelemben legelöl volt, most leghátul maradva, az előtte
35 VI | bocsátának, s miket Apafi Mihály, most már Erdély egyedüli fejedelme,
36 VII | szétverném ellenségeidet, most még e néhány vár van hátra,
37 VII | Mióta Mihály elhagyta, most látta őt viszont először.~
38 VII | alá vonták az embert, s most ezáltal hisz megmenekülni,
39 VII | meggyőződve Apafi –, már most a másik kérésük is gyanús
40 VII | amit mondasz és cselekszel. Most isten veled, légy erős.~
41 VII | azon gondolatot, miszerint most a fejedelemtől minden jót
42 VIII | eddig a magasságot fedé, most már a mélységet lepi el.
43 VIII | előre az alkudíj felét?~– Most csak arra vigyázz, hogy
44 VIII | erdők sűrűjében eltűnt.~*~Most el szemeink elől zord külvilág!
45 VIII | arcaikat, miknek ifjú bájait most nem érheti férfi tekintete,
46 VIII | másikban a földre sújt. Most egyszerre valami gondolatja
47 VIII | változtatni készti helyzetét. Most hanyatt fordul, s karjait
48 VIII | háremhölgye volt Korzár bégnek, most első kedvenc rabszolgálója
49 VIII | fehér lepellel takarva.~– Most lépj hármat felé – szólt
50 IX | fölvitte isten a dolgát, most kővári főkapitány, s a fejedelem
51 IX | szemlélődő kedélyéhez valók. Most is elzárkózott előlük, s
52 IX | apróra törték köveiket, hogy most porzó gyanánt árulhatják.~–
53 IX | találta, de nem cselekszi, most is a tehénóla van fölötte,
54 IX | kezébe nyújtottam –~Apafi most vette még észre, hogy valami
55 IX | miképpen mutatod magadat? Most egy esztendeje történt,
56 IX | kihizlalva, midőn megérkeztünk; – most semmi: csak dudva és benne
57 IX | inte Telekinek, hogy már most egyúttal mutassa be a többi
58 IX | tudósítá a fejedelemnőt, hogy most van ideje az általános megtámadásnak?~–
59 IX | idő leend megtekinteni. Most sokkal komolyabb teendők
60 IX | Apafin látszott, hogy már most örömestebb kihallgatná az
61 IX | volt Magyarországon, s ki most koldustarisznyával áll nagyságod
62 IX | A leányt, mint mondják, most magánál tartja valahol bánfihunyadi
63 IX | bajom többé. Panaszomat most Kapi ellen vagyok kénytelen
64 IX | hízelegve Kapinénak, hogy ő most a valódi fejedelemasszony
65 IX | visszakapni többé. S már most Kapi uram azt állítja, hogy
66 IX | eladtam neki, s ihon van, most nincs egyebem, mint ez a
67 X | krónikákat nagy bőséggel.~Tehát most is éppen egy hőskölteményen
68 X | gondolá magában a diák, most tarts tekintélyt; ez ugyan
69 XI | készülne rohanni.~– No, most merre menjünk? – kérdé tétovázva
70 XI | épült fánum lehetett az, most az oláhság elfoglalta azt
71 XI | tőlem azt a vizet, amit most megitattatok velem. Az asszonyok
72 XI | barlangot fölkutattok, mert még most is keresitek Decebál elrejtett
73 XI | nem felelt rá.~– Hallod-e, most idehallgass, és felelj arra,
74 XI | bocskorokat kötözé lábaira. – Most már ám lássad, merre indulsz,
75 XI | zsebre raknod, ahova én most megyek, hacsak az ördögöket
76 XI | többé hallani semmi hangot.~Most egyszerre az útjában levő
77 XI | sohasem nő, sem nem fogy.~– Most folytassuk az utat – szólt
78 XI | lábára nyugtatva.~Azraële most tarka perzsa sálját oldá
79 XI | szemei közé. Kelemen még most is vélte hallani a démoni
80 XII | éreztük a néppel együtt. Most, hála az egeknek, egyedül
81 XII | ismerünk magunknál nagyobbat. – Most ez arany időket, vannak,
82 XII | buzogányait rázva a levegőben.~– Most távozzatok sátraitokba,
83 XII | méltóságod, hogy Zólyomi jószágai most méltóságod birtokában vagynak,
84 XII | én a terhet teljesítém, s most azt hiszik kegyelmetek,
85 XII | közeledtét.~Ott ült még most is az illatos jázminok s
86 XII | ketté szíveinket. Jobb, hogy most tegyük azt, midőn még vérzeni
87 XII | egymástól. – Váljunk. Inkább most, midőn még szeretjük egymást;
88 XII | volna egy házhoz, mikor most még egy országban sem férhetünk
89 XII | nagyon megjártuk volna, ha most egymásnak kellene engedelmeskednünk.
90 XII | szereted őt; s ha valaha, most van szükség rá, hogy férjedet
91 XII | lenyakaztatá: de Apafi még most is emlegeti, amit akkor
92 XIII | azután később elfeledett, s most, hogy hősi veszélyéről értesült,
93 XIII | számlálgassuk az ellenséget most, majd ráérünk, ha leöltük! –
94 XIII | kilátszottak nyeregkápáiból. Most kivonta azokat, s mindkettőt
95 XIII | Nézzetek oda! A jeltüzek éppen most gyulladnak ki.~És valóban,
96 XIII | mint én; ebben az egyben most mind egyenlők vagyunk, s
97 XIII | aki őt birtokába vevé. – Most rajtad a sor. – A fejedelem
98 XIV | szólt haragosan Csáky. – De most nem fogadhatjuk el.~– Már
99 XIV | viszonza Bánfi nevetve. – Most a vad fogja el a vadászt.
100 XIV | a jó úr leitta magát, s most egy kis nemesi tréfát űznek
101 XIV | fülébe súgá:~– Légy erős, most légy magadnál.~Bánfi dühösen
102 XV | gót bolthajtásokból még most is látni valamit. Ide, ennek
103 XV | oszlopokat s mór faragványokat.~Most mindezekhez az újabb kor
104 XV | elveszté nevét a város. Most neveztetik Károlyfehérvárnak.~ ~
105 XV | helye volt e város. Ahol most a püspöki lak van, ott a
106 XV | megesik nálam nélkül is; most még csak arra hoznak törvényt,
107 XV | egymást. – (Forval csak most érkezett Erdélybe.)~– Az
108 XV | törni viszont a máséba. Most nézz azon kopasz homlokú
109 XV | egykor nemzetünk virága, most annak hervadt levelei, miket
110 XV | lenne zsoldunkba fogadni. És most, midőn körös-körül hangzik
111 XV | tudnak: gondolkozzék a fő. – Most béke van Erdélyországban,
112 XV | felett megérik a kalász. Most úr a magyar Erdélyországon
113 XV | leszünk osztrák provincia, míg most szabad ország vagyunk Isten
114 XV | lehangoltan a francia.~– Sőt, most kezdődik a remény – viszonza
115 XVI | kimentette volna tévedését; de most neki is kedve támadt szembeállni.
116 XVI | Csodálkozom kegyelmeteken. Igyatok most. Inter pocula non sunt seria
117 XVI | az ő versengései miatt. Most egyszerre három levél érkezett
118 XVI | vért kérhessetek tőle… És most, nagyságos uram, tegyen
119 XVII | s e gúnyhahotának csak most jutott legelső hangja annak
120 XVIII| szomorúan tekinte nejére. Most látta még csak, minő kincset
121 XVIII| János csíki főkapitány, kik most fenyegető arccal álltak
122 XVIII| No, hát menjetek utána. Most pedig azt mondom, hogy aki
123 XVIII| régóta nem hoztak gyümölcsöt, most felgyümölcsözzük őket!~A
124 XVIII| elsápadt hírnöknek –, hogy most az egyszer még nekem engedelmeskedtek.
125 XVIII| látni, vagy éppen lenézett, most megállítá, kérdezősködött
126 XVIII| jobbját is visszautasítá, most még ellenségének is messziről
127 XVIII| oly könnyen fitymáló férfi most minden agyrémtől visszadöbbent.
128 XVIII| szavakat a püspöknek, és most nem volt elég lélekereje,
129 XVIII| Csakhogy a fejedelem most haragban van feleségével.
130 XVIII| fölkelt hadakat rendben hagyá, most nagy bámulatára egy csoport
131 XVIII| hatalmából? Merre forduljon most? Hova gondoljon még? Minden
132 XVIII| azt betölté: a büszkeség, most e gondolat eltűnt, és belül
133 XVIII| s várakkal rendelkezett, most egy gunyhót sem fog-e találni,
134 XVIII| eszméletével meggyújtatva, most haladt lassan végig a terem
135 XVIII| anélkül hogy tudnám, miért, most már a feleségemet bocsássák
136 XIX | megöletni – dörmögé –, én most sem akarom, s ha kívánod,
137 XIX | Uram – hebegi –, éppen most vevém Béldi Pál parancsát,
|