Part
1 I | rejtett fészkét a hattyú, itt tanyáz a koronás gém, a
2 I | mesevilágba számítanak; mert hisz itt nincsen ember közel, e hely
3 I | csatlósok, paripák és agarak itt fértek meg bizalmas közelségben,
4 I | építéséhez kezdett, várat akart itt alkotni, tán a török ellen?
5 I | mi nem mindnyájan vagyunk itt férfiak, hanem oly nemből
6 I | fürdenek.~Micsoda hajlékok ezek itt, ötével-hatával egyrakáson,
7 I | ötével-hatával egyrakáson, itt a víz és pusztaság közepett,
8 I | házikók küszöbétől? Ah, itt a kedves, szorgalmas hódok
9 I | megtanított házat építeni, ez itt az ő telepük; e vastag gerendákat
10 I | a törökök kisebbek, mint itt.~E pillanatban odalépett
11 II | Telekiné nagyasszonyomék itt levő jószágait is hozzávette
12 II | kivilágítva az udvarra.~– Ki jár itt? – kiálta ki erős, reszketéstelen
13 III | maga ül Kemény János.~– Hát itt van Kisselyk. Gyűljenek
14 III | elnevette magát.~– Hisz nincs itt olyan ház, ahol csak harminc
15 III | az országgyűlés összejön, itt marad kegyelmed a táboromban.~–
16 III | rövidebb bajjal történik meg. Itt van tisztelendő Magyari
17 III | háta mögött.~– Kegyelmed is itt van? – szólt hozzá Apafi
18 III | ameddig kegyelmed parancsolja, itt fogok maradni.~– De hát
19 IV | szokatlant, rendkívülit, itt össze van hordva. Nagy ezüst
20 IV | megdöbbenve tekinte szét; azonban itt minden ember el volt foglalva
21 V | időben egy Kállay leány itt Erdélyben egy fiatal török
22 V | nőül. Ott az én rokonaim, itt az övéi. Evégett jöttem
23 V | belőled!” stb. stb.~– Nézd, ez itt fiam! – szólt Katalin Feriz
24 V | végigömlött most a hold világa.~Itt a két hölgy – mialatt a
25 V | megsúgták sejtelmei, hogy itt pirulnia illik.~Katalin,
26 V | azért hoztam magammal, hogy itt hagyjam.~– Hisz tán csak
27 VI | fele a seregének puskás, itt pedig puskával a szász urakon
28 VI | Mi bizony nem maradunk itt tíz esztendeig, mint a trójaiak,
29 VI | hírével. Mi ugyan nem hagyjuk itt magunkat bekeríttetni, hogy
30 VI | küldött vissza, aki hajnal óta itt ül, nagyságodra várva, valami
31 VI | a terhes utazásban. Aki itt a győzelmet remélte, csodákban
32 VI | erővel térhet vissza, s mi itt csak az időt vesztegettük
33 VI | Azért én azt hiszem, hogy itt nekünk nincs mit időznünk
34 VI | pattant föl a német úr. – Mert itt nincs elveszteni való idő;
35 VI | parancsoljon nagyságod. Itt szükségképpen csak egy ember
36 VI | elszaladván, ez az én kardom (s itt megüté kezével oldalán függő
37 VI | harcoljatok vitézül. Jobb dicsően itt kezünkben levő karddal halnunk
38 VI | hangja, mint a veszedelme. Itt is alig hullott ki miatta
39 VII | vesztegeti ömlengéseit, pedig még itt más valaki is van, aki azokból
40 VII | urak bármelyikével, akik itt körülem vannak.~– Kik ezen
41 VII | csapta össze kezét:~– Az is itt van!~– S mi kifogásod ellene?~–
42 VII | uram mit keres nálad? Őt is itt láttam.~– Üldözik szegényt –
43 VII | karjait. – Kucsuk basát is itt láttam a tisztelgők között,
44 VII | tudod, mi célból állunk itt, hogy Kolozsvárt bevegyük.
45 VII | karjaikon, tudatva veled, hogy itt belől saját néped lakik,
46 VIII | képviselve a lehetlenséget.~Itt állapodjunk meg. A hegygerinceken
47 VIII | tenni, hogy az a pénz, amit itt csörgetsz, még e percben
48 VIII | Núbia ligetei, a medence itt nem Berzendár puszta forrása.
49 VIII | háromszorta többet érez, mint itt alant. A tündér tenyerén
50 VIII | keblére.~– Mitől remegsz? Itt vagyok én – szól az, átölelve
51 VIII | gyaurok érintése által, itt ezen ottomán alatt, melyen
52 VIII | árny, kéktüzű szemeiddel? Itt nincs senki, csak én vagyok.
53 IX | méltó hasát.~– Aztán mi ez itt? Ki mondta azt önnek, hogy
54 IX | gyöngédséggel átvezetni.~– Maradjunk itt – monda a fejedelemnő. –
55 IX | magyarországi urak vannak itt kihallgatáson, egészen magamon
56 IX | hazánkat megosszuk velük, itt a kezem, én osztályosaimmá
57 IX | rázva helyre.~– Jó híremet itt hagyom – mondá gúnyosan.~
58 IX | A fejedelem nemsokára itt megy keresztül ebédlőjébe,
59 IX | Megörülék neki, gondolván, hogy itt majd nagy pártfogómra találok
60 XI | fűtől-fától kérdezősködött, hogy itt lesz-e már a falu, s szüntelen
61 XI | avagy idegen fenevadakat itt a környékben kóborolni?~–
62 XI | Ritkán jön a faluba. De itt lesz tán az anyja.~– Itt
63 XI | itt lesz tán az anyja.~– Itt van, itt van! – kiáltozák
64 XI | tán az anyja.~– Itt van, itt van! – kiáltozák többen,
65 XI | az ablakon; suttogták: „itt van, itt van!” A cirkáló,
66 XI | ablakon; suttogták: „itt van, itt van!” A cirkáló, a pópa,
67 XI | Mit tudom én, hol lakik itt ember a ti görbe országtokban?
68 XI | Minden azt hirdeti, hogy itt vége van a földnek, az ember
69 XI | másikra.~– Merre megyünk itt? – kérdé Kelemen a vezetőtől,
70 XI | idáig, és mindnyájunkat itt csap agyon.~– Maradjatok
71 XI | alatti barlangjába lerohant.~Itt néhány lelógó gyökérbe kapaszkodva
72 XI | mély kút alakú völgyben.~Itt van a Gregyina Drakuluj.~
73 XI | tél derekán lehet látni itt azon széles, csipkés levelű
74 XI | Kelemen, kardjához kapva. – Itt lakik valaki?~– Igen – monda
75 XI | kedvence. Micsoda hely ez itt?~– Csitt, hallgassunk, észre
76 XI | be, s tudjuk ki, mi van itt; urainkat nagyon fogja érdekelni.
77 XI | sem tudják, hogy mi van itt közelükben! Hanem ahelyett
78 XI | Íme, kegyelmes basa, itt vagyon azon fejedelmi ajándék,
79 XII | méltóságos uram, azért itt vagyok én, ha nem hívogatnak
80 XII | mint méltóságod kastélya itt.~– Ez a vityilló régóta
81 XII | végigsimítva dörmögé:~– Itt tehet ön velem, amit akar,
82 XII | ellenségek állunk szemben; itt uralkodhatik ön rajtam,
83 XII | uralkodhatik ön rajtam, itt nem vagyok egyéb, mint önnek
84 XIII | vagytok, ám fussatok, a nők itt maradnak velem, s megmutatják
85 XIII | átjárást keresni.~A Körös itt néhol oly sebes, hogy az
86 XIII | elé ért a kisded csapat.~Itt aludt mindenki. Míg egyik
87 XIII | nyugtalan dühvel próbált majd itt, majd amott nyomába törhetni
88 XIII | fejeire dokumentumképpen.~– Itt is Mihály andzsal! – ordíták
89 XIII | a hegytetőről maga, s te itt mindenesetre olyan jó helyen
90 XIV | Hagyjuk félbe a tréfát, Bánfi. Itt nincs annak helye.~– Én
91 XIV | mint Csáky László uram.~– Itt nem bakokról van a szó,
92 XIV | a dolgot, ne mondassa el itt velem asszonyok előtt.~Bánfiné
93 XIV | Apafiné visszatartá:~– Itt kell maradnod – súgá fülébe.~–
94 XIV | helyre: Bánfi Dénes uram itt marad.~Bánfi színét változtatva
95 XIV | elégtételül dorgálja őt meg itt vendégei előtt.~Bánfiné
96 XIV | hölgyeket!~– Kegyelmed ismét itt van megvédni azokat, akiket
97 XIV | fejedelem ingerülten.~– Ismét itt vagyok kegyelmedet megőrizni
98 XIV | viselem én.~– Tehát kegyelmed itt szándékozik maradni? – kérdé
99 XV | Erdély fejedelmeit mind. Itt feküdtek Hunyadi és lefejezett
100 XV | mondd el nekem azalatt, kik itt a derék emberek, és kik
101 XV | kezdem észrevenni, hogy biz itt jobbról is, balról is lehet
102 XV | magáét. – Ez a büszke férfi itt jobbról a fejedelem mellett
103 XV | leveretett, az elbukott harcot itt akarja újrakezdeni. Szép
104 XV | annak ellent?~– Barátom. Itt nem a versailles-i udvarban
105 XV | état, c’est moi! E férfiak itt mind egyenkint oly hatalmasak,
106 XV | vívjátok vissza!…~Teleki itt megállt, mintha közbeszólásokra
107 XV | belép, legyen az akárki, itt megfelelő erőre fog találni;
108 XV | mint te, büszke kisisten itt, kinek apja szinte egyike
109 XV | szólt elbúsult arccal. – Itt békében ellehettek, míg
110 XV | haldokló lakója által – itt küldi az országnak hivatalos
111 XVI | mozdulatot, s célozva monda:~– Itt, úgy veszem észre, nem bízik
112 XVI | hogy jól tudja, mi folyik itt a teremben. Az urak megzavarodtak,
113 XVII | menten elviszi, te pedig itt maradsz.~– Igazad van –
114 XVII | szofisztikáját, szólt:~– Béldi! Itt a szűkkeblű észleléssel
115 XVII | észleléssel föl kell hagynunk. Itt a cél forog kérdésben, nem
116 XVII | tüstént távozzék előle.~– Itt vagyok, ha megölsz is, ám
117 XVII | ha megölsz is, ám lássad, itt életről és halálról van
118 XVII | életről és halálról van szó, itt családod nyugalma van kockára
119 XVIII| Bánfi! Ellenségeid vannak itt.~Daczó ki akarta kapni a
120 XVIII| kapitányunk, az pedig nincs itt.~– No, hát menjetek utána.
121 XVIII| Te összeesküvő vagy. Te itt rablóbandákat rejtegetsz
122 XVIII| ihattak, kidönték.~A tömeg itt megrészegülve, ismét fölrohant,
123 XVIII| kilövöldözte a levegőbe.~Itt is mulatságos volt látni
124 XVIII| ordítva:~– A Bánfi ördöge! – Itt jön a Bánfi ördöge!~A székely,
125 XVIII| Mindenesetre maradjanak kegyelmetek itt a város alatt indulásra
126 XVIII| ármányt szőnének ellenem, ti itt maradtok, fölhívjátok somlyai
127 XVIII| Hát ti mit csináltok itt? – kiálta közéjük érkezve.~
128 XVIII| amiket a vitézlő nemes urak itt elhánytak.~– Hát hol vannak
129 XVIII| Azraële.~S tud élni e nő itt, oly egyedül, oly távol
130 XVIII| szilaj szelleme árnyképeivel. Itt teremti magában a jövőt,
131 XVIII| homlokodon, mely sohasem volt itt azelőtt; valahányszor lesimítom,
132 XVIII| takarni; – így: – e diadémmal itt; – mint illik homlokodra
133 XVIII| összekapcsolva; valahányszor itt időztél nálam, e kanóc vége
134 XVIII| merre van, és hogy miért van itt.~Valami hideg fuvalmat érze
135 XVIII| nálamnál jobb társaságot fog itt találni.~Bánfi vállat vonított,
136 XIX | nincs mit álmodozni, uram. Itt egy országos elvről s nem
137 XIX | lethalis adest. (Kelj föl uram, itt a halálítélet.)~Bánfiné
|