Part
1 I | a mocsár belsejébe vette magát, ahova azt követni nem lehetett.~
2 I | merően a hím, s elröffenti magát. Veszélyt érez, orrát feltartja
3 I | szarvas végre belevágta magát a sűrű náddal benőtt ingoványba,
4 I | kitette, s ijedten kiáltá el magát: „Ilonkám!”, azután mosolyogva
5 I | vadkan egészen meg látszott magát adni, hályogosodó szemei
6 II | hagyatva a házat vezérleni, magát és családját maga erejével
7 II | hozzászokik ahhoz, hogy magát egészen férfinak tekintse.
8 II | azzal véghetetlenül elneveté magát, s rögtön utána sírva fakadt.~
9 III | kétségbeesve sikoltá el magát:~– Mihály! Téged el akarnak
10 III | ki, férje nyakába vetette magát. – Mihály, én sohasem látlak
11 III | Az aga ezalatt megunta magát odakünn, s dörömbözni kezde
12 III | búsan szekerébe vetette magát, s nem nézett sem égre,
13 III | hátralevő részét.~– Igazítsa meg magát kegyelmed. A murza elengedé
14 III | okossággal és emberséggel viselte magát, és hogy annyira meg tudta
15 III | Apafi kínjában elnevette magát.~– Hisz nincs itt olyan
16 IV | keleties viselethez tartotta magát. Nyírott fő, nagy szakáll,
17 IV | most velünk), ha meg hagyja magát fejedelemnek tenni; különben
18 IV | eltörött, s akkor meghajtá magát a fejedelemnek, szófogadó
19 V | fiatal gyerkőc meghajtá magát.~– Ha Feriz bég parancsot
20 V | paripája hányta-vetette magát alatta, szügyébe vagdalta
21 V | hozzá, rövideden bemutatta magát:~– Én vagyok Kucsuk basa.
22 V | rávenni többet, hogy mutassa magát.~– Oh, te szemérmes nebántsvirág –
23 V | Feriz bég ölében hagyta magát a terembe átvitetni, gyermekes
24 VI | érkezni, Segesvárra vette be magát, s ott várta a sors forgandó
25 VI | védelmi állásban tartandja magát mindaddig, míg a török pártfogótól
26 VI | legalább sok ideig védhetni magát, s addig ismét történhetik
27 VI | a követnek.~Az meghajtá magát a földig, keresztbe vetett
28 VI | s miattam ne korlátolja magát.~S ezzel a fejedelem néhány
29 VI | Kemény János nyergébe vetette magát, s kardját kivonva, vágtatott
30 VI | vad futamodással törte magát keresztül, eszeveszett rohantában
31 VI | inaszakadt mén felrúgta magát hátulsó lábaival, s azzal
32 VII | Jött Haller Gábor uram, magát véghetetlenül hajtogatva,
33 VII | örömét elrejteni arcán, midőn magát nagyságos uramnak hallá
34 VII | gyermek fölébredve, engedé magát ölelni, csókolni, anélkül,
35 VII | megmenekülni, hogy kegyedbe fúrja magát.~Apafi bosszúsan mordult
36 VII | köpönyegem alá ugyan nem veszi magát.~– S vajon az a becsületes
37 VII | legravaszabb.~A fejedelem elnevette magát, s alig bírva kacagás miatt
38 VII | Apafi csodálkozva kiáltá el magát:~– Asszony, hisz te valóban
39 VII | Csereit, ki szerényen húzta magát a többiek háta mögé.~– Miért
40 VII | Miért húzza kegyelmed magát hátra? – szólt felé intve
41 VII | utasítva, hogy ott tisztítsa ki magát, ahogy tudja.~Szász János
42 VII | ábrázatján el ne nevesse magát, mire a jelenlevők egyszerre
43 VIII | Az ember ingerelve érzi magát ez újabb óriásokra is fölhágni,
44 VIII | hová ha egyszer bevette magát az üldözött, százannyi üldöző
45 VIII | üldöző ellen megvédheté magát.~A komparadzsik éjjel-nappal
46 VIII | szebb világba képzeli az magát átragadva, míg a tárgyról
47 VIII | leány mégis bús volt, unta magát ott az égben, s ha a tündér
48 VIII | végigfeküdt, s kedélyesen hintálva magát benne, a fölszökellő vízsugárral
49 VIII | jókedvűen, kacagva hintálja magát jobbra-balra, fekete hajtekercseit
50 VIII | tarka lótuszlevélen hintálja magát a rubincseppekre változó
51 VIII | Azraële mosolyogva ringatja magát hintajában; szemeiben pusztító
52 VIII | Azraële kacagva himbálja magát tarka szőnyeghintájában.~*~
53 VIII | hajfürteivel takarva el magát. Babonás félelme minden
54 VIII | Ekkor a lélek meg fogja magát nevezni, s te port markolva
55 VIII | villámsebességgel vetve magát nyergébe, oldalába vágta
56 VIII | fölkapott kövekkel igyekezett magát elszántan védeni.~– Legyetek
57 IX | búvárkodni, s terhelve érzé magát minden által, mi őt családi
58 IX | azonban mégis meggondolta magát, s egész nyugalommal válaszolt:~–
59 IX | híresztelve, elannyira neki adta magát a nevetésnek, hogy hátát
60 IX | elcsábítania.~Reverend elnevette magát az ő egyéniségére nézve
61 IX | Reverend mélyen meghajtá magát, emellett fejét fölemelten
62 X | írt.~Amint ekképpen törné magát az utókor javáért, valaki
63 X | prozopopeával helyzé el magát magashátú székére, két rettenetes
64 X | rendkívül jóízűen elnevette magát.~– Mi a patvar, hadnagy
65 X | lábtyű két fülét, elkezdé magát belegázolni, meggörnyedt
66 X | egyik saruba belerugdalta magát, kidülledtek a szegény poéta
67 X | hogy láttak, elvezetteti magát kegyelmed azon környékre,
68 X | mert szólni, csak meghajtá magát, nagyot sóhajtva.~– Mindenekfölött
69 XI | miatt még tegnap úgy leitta magát, hogy holnapig föl nem ébred.
70 XI | lázas hevület ütötte ki magát, s csaknem reszketve hebegé:~–
71 XI | legbiztosabb tájékozással látszék magát kiismerni a tömkelegben.~–
72 XI | áll, s ott vagy összetöri magát, vagy fennakad.~És valóban
73 XI | eszeveszetten ragadta ki magát kísérői kezei közől, s őrjöngő
74 XI | Sange Moarte még ekkor sem magát védte a fenevad ellen, hanem
75 XI | elnyelni, s közelebb vonszolva magát hozzá, s nyögve, sírva terült
76 XII | Bánfi kedélyesen elkacagta magát.~Koncz azonban nem találta
77 XII | némiképpen félve is, ráhatározá magát, hogy amnesztiát ad Zólyominak,
78 XII | Naláczi, gúnyosan meghajtva magát, s eltávozott.~– Servus! –
79 XII | kitörő zokogással Bánfiné, magát férje nyakába kulcsolva. –
80 XII | Bánfi kellemetlenül érzé magát érintve, s leült neje helyére,
81 XII | hevesen fölszökve, elkiáltá magát:~– Anna! Testvérem! – s
82 XII | hiszem, ön inkább félti tőlem magát.~– Ha nőm volna ön, aligha
83 XIII | Kegyelmed pedig, ha kifújta magát, mondja el a körülményeket.~–
84 XIII | nyergében a szerecsen, elkiáltva magát dörgő hangon:~– Én vagyok
85 XIII | Iszonyú ordítással veté magát rögtön Bánfira, s nem törődve
86 XIII | fogaival.~Kariasszár elordítá magát bőszült fájdalmában, s hirtelen
87 XIII | monda. – Legyen mivel védnie magát.~Ali basa erre egy hírnököt
88 XIII | s még ismertebbé tette magát a magyarok előtt.~A török
89 XIII | iparkodott keresztültörni magát; az alágördülő malomkövek
90 XIII | mind a kettőtől fizettetve magát.~ ~
91 XIV | adni: hogy a jó úr leitta magát, s most egy kis nemesi tréfát
92 XIV | minden harag nélkül engedé magát Bánfinénak és Apafinénak
93 XIV | de egyszerre urává téve magát indulatainak, nyugodtan
94 XIV | az lenni, aminek képzeli magát. Csáky László uram! Vezessen
95 XIV | erősebb lény karjai közt érzé magát, egyszerre elhagyatott erőszakkal
96 XV | megbukott álisten imádtatta magát, roppant templomot építtetett.
97 XV | trónja szegletébe húzta magát.~Teleki fölállt, megvárta,
98 XV | elűztek, s ki zokogva veté magát, lábaimhoz, hogy sorsáért
99 XVI | elfogta a kilátást, s kapta magát: kibecsülteté belőle a szegény
100 XVI | ez eszmétől, s hátravetve magát karszékében, merően tekinte
101 XVI | Mihályra.~– Nem szégyenli magát kegyelmed – szólt dörmögve,
102 XVI | egyedül képes Bánfi ellen magát fölemelni, s aki ha aláírta
103 XVI | fölemelni, s aki ha aláírta magát, a rendek mind követni fogják.~–
104 XVI | fejedelem szíve közé fúrta magát, hogy valahányszor férjemhez
105 XVII | szólt Béldi, meggondolva magát –, jobb is lesz, ha levélben
106 XVII | elolvasá – s nagyon elszégyenlé magát, hogy azt ő írta. – Hol
107 XVII | Eléggé biztosítva látja-e magát kegyelmed? – kérdé erre
108 XVII | törvényeken kívül helyezé magát, midőn a fejedelem parancsait
109 XVII | által kényszeríttetni hagyná magát, s csakhogy az ellenkezőt
110 XVII | megtámadást, s alig bírta magát többé mérsékleni; s midőn
111 XVII | hogyha Bánfi elfogatik, s magát fegyverrel nem védelmezi,
112 XVIII| el szívét, zokogva veté magát vánkosára, s mintha nem
113 XVIII| álma volt. Börtönben hivé magát, s azon pillanatban, midőn
114 XVIII| kötőfékét, hanem hurcoltatta magát a földön általa, míg végre
115 XVIII| szökéssel keresztülvetette magát rajta. Üldözői nem merték
116 XVIII| meghalhatni! – szólt Margit, magát térdre bocsátva előttük. –
117 XVIII| míg valaki hátul elkiáltá magát.~– Jerünk Bonchidára!~Erre
118 XVIII| szelídebben fogja viselni magát, azt tudva, hogy neje fogva
119 XVIII| teremekbe, vad dalolással vetve magát a bársonypamlagokra, a keleti
120 XVIII| hogy majd ott agyonissza magát, de ott ugyan már minden
121 XVIII| kiömlött mézben jól megforgatva magát, nagynehezen föltápászkodott,
122 XVIII| csizmája hegyéig betollazva magát, ily rémséges alakkal másszon
123 XVIII| ajtóban, s ott elordította magát: azok halálra ijedten hagyák
124 XVIII| mögötte, tájékozni kezdé magát a csillagos éjszakában,
125 XVIII| hangon, s paripájára vetve magát, nyargalt ki a mezőn hagyott
126 XVIII| melynek vezére önkényt megadta magát. Még ma a tűzbe menne érted,
127 XVIII| hadai közepéből nem engedi magát kicsalatni.~Azon térre jutva,
128 XVIII| éjszakára betérjen? Vagy megadja magát ellenségei gúnyhahotájának,
129 XVIII| falai között egyedül érezte magát, és e magányos földboltozat
130 XVIII| amióta önkényt kézbe adá magát, ismét egészen visszanyeré
131 XVIII| Bánfiné szótlanul veté magát férje keblére, és hevesen
132 XIX | Hasztalan. Menthette volna ő magát bármivel; azok, akik őt
133 XIX | elmérgesítve alig ismeré magát a különben oly szelíd, oly
134 XIX | várnagy remegve hajtja meg magát.~– Húzasd föl a vonóhidat –
|