Part
1 I | ábrándos gyermeknek lehetne őt tekinteni. Fejét kócsagtollas
2 I | karcsú derekát a daliától, ki őt unokahúgának nevezte, meg
3 I | legjobb férfi? Ne féltsétek ti őt, nagyobb veszélyben is fog
4 I | kíséretből csak ketten merték őt követni. A délceg amazon
5 II | Klári, hogy sohasem látta őt azért rosszkedvűnek senki,
6 II | kezdje a beszédet.~– Láttad őt? Beszéltél vele? Egészséges-e? –
7 III | láthatni, ki nem szűnt meg őt édes, hízelgő szavakkal
8 III | sátorát Apafinak, elbocsátá őt a basa, de a tiszteletére
9 III | adva, hogy el ne hagyja őt szökni.~– Ebben ugyan szépen
10 III | rendeknek, hogy tekintsék őt ezentúl valóságos és igazi
11 III | mármost, ha Kemény el találja őt fogni, feleségét, gyermekét
12 III | vállaira téve, visszanyomta őt székébe, s egy ismerős hang
13 III | feleségemből? Nem látta őt kegyelmed?~– Éppen onnan
14 IV | szakács.~Éppen ebédnél fogjuk őt találni. A községháza egészen
15 IV | gondolja, mintha az eset őt legkevésbé érdekelné, felugrott
16 IV | magához szorítva megforgatá őt maga körül, a heves hölgy
17 V | bocsátva vendégét, bevezette őt a várterembe.~Nagy, négyszögű
18 V | mint testvérünket fogjuk őt tekinteni.~– Csak mint testvért
19 V | ellenség. Tehát elhozathatom őt?~– Szívesen látandjuk –
20 V | megcsókoltatni.~– Hát öcsédet? Őt is meg kell csókolnod, a
21 V | Béldiné maga mellé ültette őt, s kezét megfogva bizalmasan,
22 V | Hát akkor miért nem vetted őt rá, hogy legyen keresztyénné?~–
23 V | tette magasabbra emelte őt előttem, mintha a zsoltárokat
24 V | karonfogá barátnéját, s átvezeté őt a terembe; a két gyermek
25 VI | Kemény Jánosra, és valahol őt találni fogja, ottan vele
26 VI | pedig nem hihetjük, hogy őt kicsalhassuk a síkra; eszerint
27 VI | az mindig jobban beérve őt, merészebben kezde hozzá
28 VII | minden rendei elismerék őt fejedelmül.~Csupán néhány
29 VII | folyamodással elpanaszolva, hogy őt polgártársai üldözik, s
30 VII | Mihály elhagyta, most látta őt viszont először.~Betegágyából
31 VII | János uram mit keres nálad? Őt is itt láttam.~– Üldözik
32 VII | ki aztán közelebb húzva őt magához, titkolózva súgá
33 VII | boldogsága alig engedheti őt oly helyzetbe jőni, melyben
34 VII | azt vélve, hogy az intés őt illeti, még előbbre lépett. –
35 VIII | kísérlet hasztalan volt őt utolérni, meglepni vagy
36 VIII | Gazdag, hatalmas dej vette őt meg ezer aranyon. A dej
37 VIII | lámpa mécsét.~– Hah! Látod őt? – kiálta Azraële. – Csitt,
38 VIII | lovaghoz –, s szólítsd meg őt.~Korzár bég tétovázó léptekkel
39 VIII | kedvenc hölgye, Azraële, őt egy pillantására sem méltatva
40 IX | nélkülözhetetlenné tevék őt a fejedelemre nézve, ki
41 IX | érzé magát minden által, mi őt családi vagy tudományos
42 IX | Nem akarom, nem lehet őt elfogadnom, menjen ki kegyelmed
43 IX | magánszobájába iparkodott őt kitűnő gyöngédséggel átvezetni.~–
44 IX | boszorkányság ürügye alatt lecsalta őt a várból egyedül, mely alkalomról
45 IX | tekintélyének is tartozik – ösztönzé őt Balassa. – Ezek a főurak
46 X | még azon gondolat, hogy őt valahová hívják, mikor csizmája
47 X | megütközéssel vevé észre, hogy aki őt látogatni jő, senki más,
48 X | annak elfogása – vigasztalá őt Csáky –, csupán tartózkodása
49 X | elővoná mentéje zsebjéből az őt hitelesítő pergament, s
50 X | kegyelmes uram – biztatá őt Kelemen diák, arra gondolva,
51 X | ráemlékezhetnénk, hogy már láttuk őt valahol.~– Te pedig – szólt
52 X | terjedett.~Oda is elkísérte őt a renegát.~ ~
53 XI | oláhnő –, a falu népe nevezte őt annak, mivelhogy sohasem
54 XI | mivelhogy sohasem látta őt nevetni senki, sem senkihez
55 XI | süvegje mellé – sürgeté őt a gondoskodó lelkipásztor –,
56 XI | vízmedencében: naponkint meglestem őt, de nem volt bátorságom
57 XI | Sange Moarténak volt oka őt tündérnek nevezni. Ragyogó
58 XI | kiálló sziklafal elfedé őt a férfiak szemei elől.~Sange
59 XI | akart rohanni.~Alig sikerült őt a két férfinak visszatartaniok.~–
60 XI | szeretett éltében, hogy őt szerethesse halálosan.~–
61 XI | Bánfihunyadra is elkísérje őt, de megértve, hogy az Bánfi
62 XII | mindazon pompa, fény, mely őt körülvette, úgy illett arcához,
63 XII | érzé magában, hogy mindez őt megilleti; szemei azonban
64 XII | parasztnak, hogy ne engedjük őt utolsó filléreitől megfosztatni,
65 XII | férjeébe öltve, odavezette őt virágaihoz.~– Nézd ezt a
66 XII | érintve, s leült neje helyére, őt szelíden ölébe vonva; s
67 XII | arra mutat, hogy szereted őt; s ha valaha, most van szükség
68 XII | Apafi legyen a kéz, mely őt mások számára elejtse. Minden
69 XIII | fél kézzel is képes lenne őt összemorzsolni.~Bánfi azonban
70 XIII | kapott lelkén, mely kivette őt emberi alakjából.~– Átkozott
71 XIII | hűséges hadikémem. Bocsássák őt mindenütt szabadon.”~A hadnagy
72 XIII | legénynek, hogy vezessék őt Bánfihoz, s azon esetben,
73 XIII | csatlósoknak, hogy hagyják őt vele egyedül.~– Hát te törökké
74 XIII | Alitól azonban elszökteté őt Korzár bég, s míg Korzárt
75 XIII | vészt hozott mindenkire, aki őt birtokába vevé. – Most rajtad
76 XIV | mindenkire rákiáltott, hogy őt fölhívja tanúnak, miszerint
77 XIV | tanúnak, miszerint Bánfi őt erőszakkal kényszeríti vele
78 XIV | legnagyobb tisztelgésnek tevé ki őt, melyen keresztül érzett
79 XIV | gróf, hogy nagyságod küldé őt jószágaimra vadászni? Aztán
80 XIV | vésettem? – Ezért nem fogják őt Kolumbusz Kristófnak nevezni.~–
81 XIV | folyamodott – s én rejtém el őt azon menedékbe – férjem
82 XIV | országot? Ezért meg kell őt fenyítenie; én kívánom,
83 XIV | hogy elégtételül dorgálja őt meg itt vendégei előtt.~
84 XV | ott végezni, ahol kezdte, őt csak egy eszme viszi: a
85 XV | vérünk föltámasztandja-e őt. – Ne hallgassunk szíveinkre,
86 XV | pecsétnyomót letevé az asztalra.~Őt mindenki becsülé, s látva,
87 XVI | kerülgette Bánfit.~Amint meglátta őt a főúr maga körül sompolyogni,
88 XVI | magasabbnak hittek, mint őt – és éppen azt, aki azt
89 XVI | hegyét törve benn szívében, őt mosolygó arccal hagyá magára.~
90 XVI | köthessen bele.~Béldi nem vette őt észre, s amint a fejedelem
91 XVI | hogy a kínálás egyedül őt illeti, s nem is sejtve,
92 XVI | oroszlán lesz. Én rá fogom őt venni, hogy…~E pillanatban
93 XVII | tekinthessen azon nőnek, aki őt így meggyalázta, és még
94 XVII | tudtára adva Bánfinak, hogy őt Béldi bizonyos férfias ügy
95 XVII | gyűlöletes alakban tüntette őt föl lelke előtt.~Összehajtogatá
96 XVII | Béldi annyira megütődött, őt megpillantva, hogy szóhoz
97 XVII | karja nem elég erős többé őt ítélőszéke elé vonhatni,
98 XVII | kezét égre emelve, igyekszik őt esküvéseivel rábeszélni.~
99 XVII | lélekjelenlétét, az ijedség nem engedé őt gondolkozni. Azon eszme,
100 XVII | Teleki céljaiba, megfosztá őt helyzetének felfoghatásától.~
101 XVII | mit beszélek. Én láttam őt előtted térdepelni. Aki
102 XVII | szító leheleténél, kihurcolá őt a szőnyegajtón, s azon kizárta.~
103 XVIII| udvari cselédség sem látta őt soha. Ki sem járt szobájából,
104 XVIII| mindennapi embernél? S annak, ki őt oly nemesen szerette, csak
105 XVIII| érdemes? És mégsem tudja őt nem szeretni! Érzi, hogy
106 XVIII| nem zárt ajtó választja el őt tőle. Alig vannak néhány
107 XVIII| fegyverekkel rohant az asszonynak, őt meggyilkolandó.~– Halál
108 XVIII| Bánfi haza találna vetődni, őt rögtön elfogják, maga a
109 XVIII| Leginkább el lehetett volna őt fogadni jegesmedvének, szőr
110 XVIII| tompán a főúr. Mit érdekelték őt e pillanatban drágaságai,
111 XVIII| kellene is megjelennem: őt kiváltanom lovagi kötelesség.~–
112 XVIII| Fegyverrel könnyebben kiválthatod őt is, magadat is.~– Nekem
113 XVIII| előre Tordára, s ott várja őt be. Azzal utána vágtatott
114 XVIII| A püspök amint meglátta őt utána nyargalni, megállíttatá
115 XVIII| hogy büszkén otthagyja őt – sőt még tovább vitatkozék
116 XVIII| hol alig félnap előtt az őt éljenző fölkelt hadakat
117 XVIII| sincs többé egy ház, mely őt elrejtené? Hát az első csapásra
118 XVIII| csapásra mindenki megszűnt őt ismerni, s ki egy nap előtt
119 XVIII| elhagyjon mindenkit, aki őt szereti, hanem jött, mert
120 XVIII| annál fogva keblére vonta őt. Az odaliszk Bánfi homlokát
121 XVIII| derekát, s magához szorítá őt, oly erővel, mint az óriáskígyó
122 XVIII| gyűrűje; csaknem megfojtva őt az öleléssel. A hajlékony
123 XVIII| magában, s keresni kezdé őt. A kerevet üres volt.~–
124 XVIII| Az egyes világ nem engedé őt a terem végeig látni. Azraëlét
125 XVIII| engem börtönbe tesznek, őt bocsássák ki onnan.~– Úgy
126 XIX | magát bármivel; azok, akik őt megbántották, sokkal jobban
127 XIX | éppen a tornácon találva őt, odasietett hozzá, s megragadva
128 XIX | odasietett hozzá, s megragadva őt, indulatában sikoltozó hangon
129 XIX | elveszté.~– Én nem akartam őt megöletni – dörmögé –, én
130 XIX | kettépattant a jegygyűrű, mely őt Teleki leányával eljegyezte,
131 XIX | feje alá téve, másikkal őt átölelve, szendergett a
132 XIX | előle, a börtönben kereste őt fel.~Az éji lámpa halvány
133 XIX | szenderegni.~Odalép Bánfihoz, hogy őt fölköltse. Amint kezéhez
|