Part

  1 I    |              sűrűek, levonni szemeire, mi arcának némi büszke, megvető
  2 I    |         amelyen rendesen szokás járni, mi magunk úgyis elegen leszünk
  3 I    |             leszünk arra, amit akarok. Mi egyenesen fogunk keresztülvágtatni
  4 I    |               ugratott át paripával.~– Mi átmegyünk rajta, jó öreg,
  5 I    |                rajta, jó öreg, jártunk mi már gonoszabb helyen is.
  6 I    |               és észrevenni, miszerint mi nem mindnyájan vagyunk itt
  7 I    | meg-megszaggatott küzdés hörgő hangja. Mi ez? – kérdezék egymástól. –
  8 I    |              lövés hallatszott. Hát ez mi volt? – kiáltának fölugrálva.~–
  9 II   |           asszonyhoz –, sohasem fogjuk mi már látni nagyurunkat?~–
 10 II   |              hanem arcához szorítja.~– Mi lelt? – kérdé Apafiné megütközve.~–
 11 II   |               senki sem veszi hasznát. Mi tehát leányok összebeszéltünk
 12 III  |           hagyva az agát a faképnél.~– Mi baj? – kérdé szorongva a
 13 III  |           nyargalt nagy lóhalálában.~– Mi baj, András? – kiálta dobogó
 14 III  |          ijedtében, s azt kérdte, hogy mi az.~– Ez egy M betű – válaszolt
 15 III  |          kegyelmed úgy, ahogy szokás: „Mi, Apafi Mihály, Erdély fejedelme
 16 III  |            látni, aki megmondaná, hogy mi lesz mindebből?”~– Addig
 17 III  |                   Cum gentibus jöttünk mi, hogy ha fejedelmünknek
 18 III  |                isten kezében van, de a mi kezünkben is van valami,
 19 III  |       diadalmaskodni.~– De hát ha nem? Mi lesz feleségemből? Nem látta
 20 IV   |        mindennek, ami körüle történik, mi rá nézve később oly veszedelmes
 21 IV   |                közelébb; mit fáradnánk mi elébük? Akkor legalább lovastul –
 22 V    |        ismerkedni egymással. Mert ti a mi családunkhoz fogtok ezentúl
 23 V    |           elvégezték egymás között, és mi annak igen fogunk örülni.~
 24 V    |          bizalmas beszélgetésbe eredt, mi annyi kellemmel szokott
 25 VI   |           elmegyünk haza – mondának. – Mi bizony nem maradunk itt
 26 VI   |                eresszék isten hírével. Mi ugyan nem hagyjuk itt magunkat
 27 VI   |               ami ellenükben állott.~– Mi szándéka kegyelmednek ezzel
 28 VI   |                erővel térhet vissza, s mi itt csak az időt vesztegettük
 29 VII  |              aki fiát hozta apródul.~– Mi jókor jár! Nemrég Kemény
 30 VII  |            kezét:~– Az is itt van!~– S mi kifogásod ellene?~– Az,
 31 VII  |             becsületes condrás székely mi jóért jött? – kérdé tovább
 32 VII  |        Korántsem búcsúzni, hisz tudod, mi célból állunk itt, hogy
 33 VII  |              azt hiszi kegyelmed, hogy mi nem tudjuk magunknak megjegyezni
 34 VII  |                a basa, mintha mindazt, mi történt, éppen nem várta
 35 VIII |               kedvetlen a napok napja? Mi szükség felhőnek vonulni
 36 VIII |              kristályforrás az italod! Mi kell még több? Ámbraillatban
 37 VIII |               szivárványról kihajolva. Mi hiányzik? – kérdé a leánytól. –
 38 VIII |            nézesz úgy a földre? Szólj, mi kell? Parancsolj, és elhozom.
 39 VIII |                földre. A tündér kérdé: Mi bánt? Mi van még a földön,
 40 VIII |               A tündér kérdé: Mi bánt? Mi van még a földön, amit szíved
 41 VIII |          folytatá mosolyogva Babaye. – Mi van még ott? Mit találsz
 42 VIII |         paripája nyugtalanul nyerít.~– Mi az? – kérdi a lovag.~– A
 43 IX   |               érzé magát minden által, mi őt családi vagy tudományos
 44 IX   |           templomot széthányták.~– Hát mi a patvarnak hányták szét
 45 IX   |          kidüllesztette.~– Salem alek. Mi kell? – kérdé röviden Apafi.~
 46 IX   |         nyissák meg előttünk, különben mi tégedet magadat keresünk
 47 IX   |        figyelemre méltó hasát.~– Aztán mi ez itt? Ki mondta azt önnek,
 48 IX   |                szarkazmussal –, mintha mi valami idegen tatárfajzat
 49 IX   |               én semmit sem tehetek.~– Mi apellálunk az országgyűlésre! –
 50 IX   |       kénytelen fordítani.~– Hát azzal mi dolga van kegyelmednek?
 51 IX   |                föl nem veszi.~– De hát mi közöm nekem Kapiné viganóihoz?~–
 52 X    |              maga is azt akarta.~– No, mi kell! – förmedt rá Kelemen
 53 X    |             jóízűen elnevette magát.~– Mi a patvar, hadnagy uram!
 54 X    |            rekedt hangon kérdezé, hogy mi baj. Kelemen diák elővoná
 55 X    |     elismerésére lesz ez kivetve, hogy mi uraitok vagyunk. Az egész
 56 XI   |               a Dainica itta meg. Erre mi is lementünk sírjához, nagy
 57 XI   |                   De biz uram, láttunk mi eleget.~– S mely állátok
 58 XI   |             vállat vonítva viszonza:~– Mi nem láttunk semmi ilyes
 59 XI   |              barlangot vájt magának, s mi e nyomon a keresett helyre
 60 XI   |                vasajtó látszott meg.~– Mi ez! – kiálta fel Kelemen,
 61 XI   |             suhanjunk be, s tudjuk ki, mi van itt; urainkat nagyon
 62 XI   |                 magok sem tudják, hogy mi van itt közelükben! Hanem
 63 XII  |           kompetál. Oh, tudom én, hogy mi a juss, mert pereltem én
 64 XII  |                éhség és futások miatt. Mi tudjuk ezt, mert mi éreztük
 65 XII  |             miatt. Mi tudjuk ezt, mert mi éreztük a néppel együtt.
 66 XII  |              harcol és vérzik, egyedül mi vagyunk nyugalomban, egyedül
 67 XII  |         vagyunk nyugalomban, egyedül a mi országunkon belől úr és
 68 XII  |              ugyan nem terhel az, mert mi nemes emberek vagyunk, de
 69 XII  |         hallottam; mondja el szaporán, mi jóért jött.~– Szaporán?
 70 XII  |          boldogult férje emlegetésére; mi által Bánfi szóhoz jutva,
 71 XII  |              tart, azután isten tudja, mi lesz velök.~– Lám – szólt
 72 XII  |              hogy könnyeit elrejtse.~– Mi lelt? – kérdé gyöngéden
 73 XII  |    megsimogatva neje homlokát Bánfi. – Mi bánt? Mért vagy oly halvány?
 74 XII  |        szögletben nyúló kerevetre.~– A mi férjeink eleitől fogva gyűlölik
 75 XII  |         oldalról bele fognak kötni, de mi ketten vigyázni fogunk rá.
 76 XII  |               istenem! Mit tehetek én? Mi az én erőm?~– A te erőd:
 77 XIII |                elébe jött, kérdezve:~– Mi baj?~– Uram – szólt lelkendezve
 78 XIII |            folyvást futottak előttünk, mi azalatt egyszerre oldalról
 79 XIII |          húszával nyomakodtak utána.~– Mi lelte ezt – kérdé Veér György –,
 80 XIII |             húszannyi erővel van, mint mi együttvéve: jöjjön kegyelmed
 81 XIII |                hosszú sorban.~– Azok a mi embereink ott – kiálta föl
 82 XIII |               Dzsem-Hamán. – Hát ti?~– Mi is köveket hordunk – volt
 83 XIII |            László emberei vagytok-e?~– Mi pedig Ali basa fejére gyűjtjük
 84 XIV  |          oroszlán fektére bukkanik.”~– Mi nem nézzük kegyelmedet sem
 85 XIV  |         kegyelmed fölött tartani.~– Ha mi leszünk a bírák, nagyságos
 86 XIV  |              poharára téve tenyerét –, mi már eléggé informálva vagyunk.~–
 87 XIV  |              kezdte, és nevezte annak, mi folytatjuk.~A jelenlevők
 88 XIV  |            Kegyelmed – szólt Apafi – a mi kiküldöttünket, Csáky László
 89 XV   |              mindenki fegyvert fogott, mi fogjuk-e azt hüvelyben hagyni,
 90 XV   |                Magyarországért; hogy a mi vérünk föltámasztandja-e
 91 XV   |         tartoznak nekünk anélkül, hogy mi hódolattal tartoznánk nekik.
 92 XV   |                versailles-i intrika, s mi egyedül maradunk a csatatéren.~
 93 XV   |             folytatá Bánfi – nem fog a mi szép szemeinkért minden
 94 XV   |                Mihály uram – gondolná. Mi marad számunkra hátra? A
 95 XV   |                a másik barátságától? S mi fog következni e harcból?
 96 XV   |               több: mostoha ország, és mi mostohagyermekek! Ti vétkeztetek
 97 XV   |              Ti vétkeztetek mindig, és mi szenvedtünk miatta! Mi harcoltunk,
 98 XV   |              és mi szenvedtünk miatta! Mi harcoltunk, és küzdelmeink
 99 XV   |              támasztotta azt föl újra! Mi adtuk nektek a hősöket,
100 XVI  |           asszonyokért, s isten tudja, mi mindenért.”~Az urak jó kedvben
101 XVI  |              mások előtt… Oh, barátom, mi, kik férjek vagyunk, jól
102 XVI  |            haragosan.~– Pedig úgy van. Mi harcot akarunk. Ő nem akarja,
103 XVI  |               s nekünk hajolnunk kell. Mi békét akarunk, ő fölkerekedik,
104 XVI  |                fenntartásán? Kiveszi a mi kezünkből a kardot, befogja
105 XVI  |              harcra az ország ellen, s mi nem győzzük fizetni az ajándékot
106 XVI  |                Preskribálja kegyelmed. Mi az?~– A jus ligatum.~Apafi
107 XVI  |                becstelenségen törjük-e mi a fejünket? – kérdé hevesen
108 XVI  |          látható volt, hogy jól tudja, mi folyik itt a teremben. Az
109 XVI  |              Rögtön elhagyd e teremet, mi parancsoljuk, s mától számítandó
110 XVII |     pokolvilágot bekereng, találgatva, mi történt előtte, mi történt
111 XVII |         találgatva, mi történt előtte, mi történt utána. – Más is
112 XVII |              jó öreg –, nem is kérdem, mi jó szerencse vezérlett hozzám.~–
113 XVII |        pihentetem ki, ha megengeded.~– Mi sürgetős dolgod van ott?~–
114 XVII |              nemrég beszélhettél vele, mi sürgetős ügyetek van együtt?~–
115 XVII |              lelkében törődve afölött, mi módon lehetne a veszélynek
116 XVIII|              amit hallott: tudja, hogy mi történik körüle, de nem
117 XVIII|               kapitánytok vagyok-e én, mi?~– Nekünk ugyan nem – szólt
118 XVIII|                a pincében is megnézzük mi, nincs-e valaki elrejtve.~–
119 XVIII|              beverték, vizsgálva, hogy mi van benne. A nagybecsű borok
120 XVIII|            bútoroknak, s keresve, hogy mi tréfát kövessen el.~Firtos
121 XVIII|               iparkodott kitudni, hogy mi mire való. Egy római antik
122 XVIII|              odatartja a fáklyát, hogy mi ömlik ki belőle. Látja,
123 XVIII|            pörnek neve polgárháború.~– Mi nem gyújtottuk azt.~– És
124 XVIII|            lángba boríták az országot, mi nem engedjük, hogy azt kegyelmed
125 XVIII|                 még önbüszkeségtől is! Mi maradt hátra minden hatalmából?
126 XVIII|           erdők terültek; gondolkozék: mi van ez erdőkön túl? Magas
127 XVIII|             üvölt a zivatar. Üvöltsön! Mi nevetni fogunk, ugye, szép
128 XVIII|            ellen. Megbuktam, és tudom, mi van hátra, meg kell halnom.
129 XIX  |                jött az országgyűlésre, mi rendesen mámoros állapotát
130 XIX  |               hálnia.~Hát még az égben mi történhetett? Éjféltájon
131 XIX  |       eltakarni, ijedten kérdezé, hogy mi baj.~– Semmi, semmi – szólt