Part

  1 I    |         megállt közöttük.~– Dávid! – kiálta egy vén, ősz bajuszú vadászra;
  2 I    |              Oda nézzen kegyelmed! – kiálta föl a lelkesülés villámaival
  3 I    |         ismét megalázta.~– Utánam! – kiálta az, s a tüneményes csoport
  4 I    |         adjon, a bancsokos fejének – kiálta fel duzzogva –, ha megvénültem
  5 I    |                Adjatok egy puskát! – kiálta, s hosszú, ezüstveretes
  6 II   |             udvarra.~– Ki jár itt? – kiálta ki erős, reszketéstelen
  7 II   |             vagy az? Siess, siess! – kiálta örvendve Apafiné, s betuszkolta
  8 II   |          igazi eszmét.~– Te ember! – kiálta indulatheves hangon, megragadva
  9 II   |               mennyi boldogság az! – kiálta fel Anna örömkönnyes arcát
 10 III  |            késezve.~– Itthon urad? – kiálta le az aga az ijedtében sem
 11 III  |               ne felejts el!~– Ah! – kiálta fel Apafi, keserűen bontakozva
 12 III  |     lóhalálában.~– Mi baj, András? – kiálta dobogó szívvel Apafi a szolgára
 13 III  |         messziről.~– Jó hír, uram! – kiálta Bandi. – Asszonyunknak fia
 14 III  |                 Ugyan az istenért! – kiálta föl Apafi Mihály. – Hová
 15 IV   |        uraknak, ők is hadd hallják – kiálta fennhangon Hallerra.~Haller
 16 V    |             szemérmes nebántsvirág – kiálta utána kacagva Béldiné –,
 17 V    |          harcolni fog, ahogy illik – kiálta Kucsuk, végigpödörve bajuszát,
 18 V    |              sajnálkozva.~– Feriz! – kiálta fiára Kucsuk. – Emelj le
 19 V    |           magyarba oltott törökje! – kiálta föl meglepetve Béldi. –
 20 VI   |           kezd.~– Viktória, uraim! – kiálta belépve. – Az ellenség mindenestül
 21 VI   |            mellénk.~– Ül a patvar! – kiálta bosszúsan a vezér. – Úgyis
 22 VI   |         tartalékhoz megyen.~– Mit? – kiálta föl Kemény sértődötten. –
 23 VI   |            Elmaradj rólam, fattyú! – kiálta dühösen Kemény. – Vagy ha
 24 VII  |            Oh, a ravasz együgyűek! – kiálta föl Apafiné. – Hisz ezzel
 25 VIII |         találsz még, amit kívánsz? – kiálta kétségbeesve a tündér. Dali
 26 VIII |           mécsét.~– Hah! Látod őt? – kiálta Azraële. – Csitt, ne nézz
 27 VIII |               úgy fázott.~– Oglán! – kiálta a hölgy a szőnyegen nyugvó
 28 VIII |             bég, foglyommá lettél! – kiálta a percnyi meglepetéstől
 29 VIII |           Szólj a vadnak, Azraële! – kiálta a bég hátrafordulva, s amint
 30 IX   |    szobrokból!~– Szentségtörő nép! – kiálta föl Apafi. – Múzeumi ritkaságokból
 31 IX   |    összeráncolta. Egyszerre örvendve kiálta föl:~– Hiszen ezek dák betűk!~–
 32 IX   |                Jó napot! Jó napot! – kiálta rögtön az egybegyűltekhez,
 33 IX   |             kegyelmed, Passai uram – kiálta a kíváncsi fejedelem, s
 34 IX   |         sohase bízd másra!”~– Mit! – kiálta föl Apafi. – Igaz volna
 35 IX   |     Erdélyországban.~– Azt mondta? – kiálta föl Apafi, rendkívül érdekelve. –
 36 X    |               Hát te ki ökre vagy? – kiálta az oláhra.~– A dumnye nagyságos
 37 X    |           legyen kend oly együgyű! – kiálta föl Csáky. – Hiszen nem
 38 X    |             László még egyszer utána kiálta, hogy el ne felejtse a mondottakat,
 39 X    |            Ejnye beste lélek fiai! – kiálta föl, dühbe hozva, Kelemen
 40 X    |              cirkáló hadnagy uram! – kiálta föl egyszerre véletlenül
 41 XI   |                 Héj! hopp, frátye! – kiálta fel rá Kelemen diák, keverve
 42 XI   |             s mit csináltok itten? – kiálta rájok Kelemen diák, kit
 43 XI   |             téged a feleletadásra! – kiálta rá mindig növekedő súllyal
 44 XI   |    arkangyalok nevére kérlek, uram – kiálta közbe a pópa –, ne menj
 45 XI   |                Hah! Maradjatok ott – kiálta Sange Moarte az utána jövőkre. –
 46 XI   |             a völgy felé.~– Jézus! – kiálta fel Kelemen, félkezével
 47 XI   |                Maradjatok veszteg! – kiálta rájuk Sange Moarte, látva,
 48 XI   |             látszott meg.~– Mi ez! – kiálta fel Kelemen, kardjához kapva. –
 49 XI   |         vasajtóban kulcs nyikorog! – kiálta Zülfikár. – El a barlang
 50 XII  |         veszteségen.~– Ez rágalom! – kiálta föl egy hang a szegletből,
 51 XII  |          Hagyják abba kegyelmetek! – kiálta Bánfi. – Teleki Mihály uramnak
 52 XII  |                Éppen úgy, mint én! – kiálta közbe egy hang, s az odatekintő
 53 XII  |              Nem kell! Ebnek kell! – kiálta fel a nő dühösen. – Nem
 54 XII  |             címmel szavait.~– Mit? – kiálta föl Bánfi hátralépve. –
 55 XII  |            Hát miért nem lehetett? – kiálta rá Bánfi harsány hangon.~–
 56 XII  |         gondolattal.~– Csalatkozol – kiálta föl Bánfi, hevesen kelve
 57 XII  |               egy átható sikoltással kiálta föl:~– Bánfi! Te megölsz!~
 58 XIII |    visszavonulhatni.~– Az ördögbe! – kiálta föl Bánfi.~– Két-három emberrel
 59 XIII |        erőtlen!”~Bánfi rekedt hangon kiálta csatlósainak, hogy hozzák
 60 XIII |      megérkező Veér Györgynek sietve kiálta:~– Utánam Bánfihunyadra! –
 61 XIII |      kegyelmed, amit parancsoltam! – kiálta Bánfi, s sarkantyúba kapva
 62 XIII |           lovagot, s vezetőjük rájok kiálta, hogy álljanak meg.~Bánfi
 63 XIII |          Tartsd magadnak címeidet! – kiálta Bánfi, s elébe vágtatva,
 64 XIII |            becstelen asszonyrabló! – kiálta tajtékzó szájal a basa.~–
 65 XIII |          Egyszerre örömteljes hangon kiálta föl: – Nézzetek oda! A jeltüzek
 66 XIII |            Azok a mi embereink ott – kiálta föl Bánfi új lelkesüléssel.~–
 67 XIII |              a felséges istennél!3 – kiálta, kétségbeesetten törve ketté
 68 XIII |              Mit akarsz, esztelen? – kiálta rá. – Tán nem kívánod, hogy
 69 XIII |              ő ott lakik.~– Csitt! – kiálta fel Bánfi megijedve. – Honnan
 70 XIII |          minden.~– Ördög és pokol! – kiálta Bánfi elsápadtan.~– Még
 71 XIII |               Ez hallatlan ármány! – kiálta fel Bánfi, öklével kardjára
 72 XIV  |               Hah, hisz ez árulás! – kiálta föl Csáky.~– Nem, ez csak
 73 XIV  |              erőszakoskodás ellen! – kiálta Csáky dühösen. – Én fölhívom
 74 XIV  |              elhozá magához.~– Ah! – kiálta föl Bánfi csodálkozást színlelve. –
 75 XIV  |          alávaló hipokrízis, uram! – kiálta föl Apafi, öklével az asztalra
 76 XIV  |             meg fogom büntetni én! – kiálta föl Apafi, s a nő felé lépett. –
 77 XIV  |            szégyen miatt.~– Uraim! – kiálta fel ekkor egy csengő hang,
 78 XV   |    Magyarország idegen föld, ugye? – kiálta föl egy gúnyos hang a tömeg
 79 XV   |          Imre.~– Szót kérek én is! – kiálta minden zajt túlcsengő hangon. –
 80 XVI  |            Eh! Mit bolondoskodtok! – kiálta a fejedelem közbelépve. –
 81 XVI  |              urak! Legyetek vígan! – kiálta Apafi. – S ne szökdössetek
 82 XVI  |              szamosújvárit.~– Mit? – kiálta fel a fejedelem. – Azt,
 83 XVI  |           ennyi pénzt.~– Sehonnan! – kiálta fel Apafi dühösen, az asztalhoz
 84 XVI  |              kitörő, csattogó hangon kiálta föl – és poharak között!
 85 XVI  |        jelenet kezd lenni.~– Anna! – kiálta föl Apafi, szégyentül és
 86 XVII |           hozzá.~– Fordulj vissza! – kiálta a kocsisra. – Tarts Kolozsvár
 87 XVII |              azt kinyitva, haragosan kiálta nejére:~– Eredj dolgodra,
 88 XVII |            szenvedélytől dúlt hangon kiálta:~– Szívem, édes uram! A
 89 XVII |          haragba jött, s indulatosan kiálta közbe:~– Ha az én nőm tenné
 90 XVII |           elkövetni.~Béldi bosszúsan kiálta nejére, hogy tüstént távozzék
 91 XVIII|          ráfordítva, minden erejéből kiálta:~– Bánfi! Mentsd meg magad.
 92 XVIII|                Takarodjatok innen! – kiálta hirtelen közbe Kornis Gáspár,
 93 XVIII|              Nené! – Ott ül Bánfi! – kiálta föl a góbé, elébb visszahőkölve
 94 XVIII|             feleselsz annyit vele? – kiálta egy hang a tömeg közől.~–
 95 XVIII|                 Mit! Nőm arcképét? – kiálta fel kardjához kapva Bánfi. –
 96 XVIII|             seregéhez.~– Barátaim! – kiálta még alig érve a sorok elé. –
 97 XVIII|              botját fölemelve, rájuk kiálta:~– Megálljatok!~– Állunk!
 98 XVIII|               Látod, ha szemed van – kiálta vissza Angyal Mihály.~–
 99 XVIII|            le a fegyvert kegyelmed – kiálta rá Bánfi. – Hadd mondja
100 XVIII|        katonákon, messzedörgő szóval kiálta:~– A fejedelem megtiltja
101 XVIII|             fölött.~– Megálljatok! – kiálta Bánfi harsogó hangon, mialatt
102 XVIII|         ismeré föl, s kezével intve, kiálta neki, hogy álljon meg egy
103 XVIII|         főurat, ki messziről lihegve kiálta felé:~– Kegyelmed nem akar
104 XVIII|              ti mit csináltok itt? – kiálta közéjük érkezve.~A kérdésre
105 XVIII|         fölemelve a leányt, délcegen kiálta:~– Hozz bort nekem. Ma örülni
106 XVIII|           hozd az arany serlegeket – kiálta Bánfi –, nem törnek össze,
107 XVIII|           mely azt fenékig kiissza – kiálta Bánfi, a hölgyet keblére
108 XVIII|              csóktól. Keserű gúnnyal kiálta:~– E pohár jó barátaimért!~
109 XVIII|           kigúnyol, és épen marad! – kiálta villogó szemekkel Bánfi.~
110 XVIII|      föltekinte, Bánfi kitörő hangon kiálta föl:~– Ez a pohár Erdélyországért!~
111 XVIII|           hőségtől reszkető ajkakkal kiálta:~– E pohár a szerelemért!~
112 XVIII|         lapjait.~– Mindennek vége! – kiálta Bánfi, ittas önfeledéssel. –
113 XVIII|            ördög vagy, én szeretlek– kiálta Bánfi, s fölkapta ölébe
114 XVIII|          volt.~– Azraële! Azraële! – kiálta többszörösen. Senki sem
115 XVIII|            tölteni utolsó órámat!” – kiálta föl elundorodva önmagától.~„
116 XVIII| szenvedélyesen rohant a hölgyhöz, és kiálta:~– Nőm! Margit!~Bánfiné
117 XIX  |         indulatában sikoltozó hangon kiálta rá:~– Te átkozott ember!
118 XIX  |          engem békében.~– Emberek! – kiálta Apafiné csengő hangon. –
119 XIX  |         félrefordítá fejét, s durván kiálta:~– Siessen kegyelmed, az
120 XIX  |        Készen van-e már kegyelmed? – kiálta Csáky nyugtalanul; míg a