Part
1 I | nagybátyámat. Úgy szeretném, ha te ott volnál mellette.~Az
2 II | hangjára ismertek.~– Ah te vagy az? Siess, siess! –
3 II | megkapta az igazi eszmét.~– Te ember! – kiálta indulatheves
4 II | megragadva a szolga vállát. – Te elhoztad férjemet!~Bandi
5 III | rabok lének amazok helyébe. Te szerencsés lől kegyét megnyerhetni.
6 III | uram! Miképpen gondolod te, hogy én fejedelem lehessek?~–
7 III | fogok maradni.~– De hát te is vesztedre törsz?1~– Már
8 V | hogy mutassa magát.~– Oh, te szemérmes nebántsvirág –
9 V | náladnál. Ugye, kisleányom, te meg mered csókolni Feriz
10 V | Keresztyén reformata, mint te. Református pap esketett
11 V | kemény hangon –, mintha te azt hinnéd, hogy én fiamat
12 V | lopták ennek az anyját. Te, Kucsuk, add nekem azt a
13 V | a fiút.~– Szívesen. Add te nekem leányodat.~– Melyiket?
14 VI | e szavakat izni tenéked: te maradj veszteg Segesvárott,
15 VII | kötelességemet, a többi azután a te dolgod. Holnap hozzákezdetek
16 VII | melyet nem ránk szabtak.~– Te mindennek tudod az okát,
17 VII | kezeit férje vállára téve. – Te a törökkel akarod elfoglaltatni
18 VII | ártatlan, hű, becsületes nép, s te e nők, e gyermekek felkoncolt
19 VII | el magát:~– Asszony, hisz te valóban fejedelemnek születtél!~
20 VII | szemlesütő fejedelemre.~– Te készíttetted ezt? – kérdé
21 VII | van ez. Hanem amint látom, te az eszedet a feleségednél
22 VIII | percben az enyim lenne, s te örömödben, mint egy bolond,
23 VIII | forrása. Nem kell nekem a te fűszereid illata, sem rabnőid
24 VIII | mindegyik oly kedves, oly szép. Te tündér vagy, de csak magad
25 VIII | csak magad vagy az égben. Te nem adhatsz új szerelmet.
26 VIII | kardodat láttam kettétörni. A te napjaid számlálva vannak.
27 VIII | nevét megcserélje velem. Te ismered a bűvészet szavait,
28 VIII | lélek, ő állva marad, s te hármat lépve felé, bátran
29 VIII | én nevem Korzár bég, hát te, éji szellem, ki vagy?”
30 VIII | meg fogja magát nevezni, s te port markolva kezedbe, hátad
31 VIII | jön el éretted többé.~– De te közelemben lész? – rebegé
32 VIII | egy szót se szóljunk, se te hozzám, se én hozzád, se
33 VIII | szőnyegen nyugvó párducnak. – Te kísérni fogsz bennünket,
34 VIII | idézetet a sír fölött.~– Te kósza lélek, jelenj meg
35 VIII | én nevem Korzár bég, hát te, átkozott szellem, ki vagy?~–
36 IX | tenéked, gyaurok fejedelme: te egy hitszegő, álnok, hitetlen
37 IX | álnok, hitetlen ember vagy. Te hittel esküvéd, hogy jó
38 IX | hogy micsoda fejedelem vagy te a magad országában, ha megengeded
39 IX | hangon szóla hozzá:~– A te urad nemde nem Tatárország
40 IX | Erdély fejedelmévé, hogy a te uradat tartsa. Ha nem, tehát
41 IX | volt az istenadta. Jó, hogy te nem ütöttél rá. Szegény
42 IX | halála órájára. Jó, hogy te nem ütöttél rá. Te oly szelíd
43 IX | hogy te nem ütöttél rá. Te oly szelíd fiúnak látszol.~–
44 X | diák méregbe jött.~– Hát te ki ökre vagy? – kiálta az
45 X | fejedelemnél kegyvesztésben áll, te pedig gráciában vagy, és
46 X | csizmákra mutogatva.~– Ki vagy te, hórihorgas hitetlen – kérdé
47 X | hangon kezde szólni hozzá:~– Te mondád, hogy az adót ki
48 X | tudtára a népnek; de hát te éppen jókor jössz előmbe,
49 X | már láttuk őt valahol.~– Te pedig – szólt az aga a mindenképpen
50 XI | megmondani az utat.~– Héj, fiú! Te vagy az, ki nem szoktál
51 XI | oltalomra hívná ez alkalommal.~– Te bátor legénynek látszol,
52 XI | tennem a hegyek közé.~– Ha te ugrol, én is ugrom – felelt
53 XI | renegát –, megyek, amerre te mégy.~– Jó barátom, nincs
54 XI | védhessem magamat.~– Hát te olyan kardot tartasz, amit
55 XI | midőn eltávozott.~– Kicsoda? Te ismered? – kérdé Kelemen.~–
56 XI | fizesse le. Adjad ezt át te a basának, s fogadom, hogy
57 XII | kulcsolva. – Az én napvilágom, a te szerelmed hiányzik nekem!~
58 XII | kevésbé veszélyes.~– Oh, te tudod, hogy én nem keresem
59 XII | melyre kívül hullott a hó; te kebledre tevéd fejemet,
60 XII | mégis olyan boldog voltam… Te lóra ültél, én leborultam
61 XII | monda tompa hangon Bánfi. – Te féltesz; s a féltés első
62 XII | kezdte, és sóhajon végzé.~– Te tréfával hárítod el a kérdést.
63 XII | Igen kegyetlen tréfa.~– Te szerencsétlen vagy – folytatá
64 XII | én nem segíthetek rajtad; te ábrándozni szeretsz, ahhoz
65 XII | sikoltással kiálta föl:~– Bánfi! Te megölsz!~Bánfi maga is visszarettenni
66 XII | ki nemtőjével beszél.~– Te sírtál! – monda Apafiné. –
67 XII | Szavaid megdöbbentenek. Te valami szokatlant látszol
68 XII | szólt Margit nyugtalanul –, te titkokat sejtetsz velem,
69 XII | ha mégis megtörtént az, te el fogod hárítani. Mindkettőnknek
70 XII | tehetek én? Mi az én erőm?~– A te erőd: szerelem, éberség
71 XIII | ordíta rá fogcsikorítva –, te kutyák ivadéka.~– Tartsd
72 XIII | tömetem ki polyvával.~– Te föllázadt rabszolga!~– Te
73 XIII | Te föllázadt rabszolga!~– Te borbélyinasból lett hadvezér.~
74 XIII | csapás által volt kísérve.~– Te becstelen asszonyrabló! –
75 XIII | tajtékzó szájal a basa.~– Te török leányt rabolsz tisztátalan
76 XIII | láthatja a hegytetőről maga, s te itt mindenesetre olyan jó
77 XIII | egymást.~– S mit akarsz tenni, te hitvány szolga?~– Rávenni
78 XIII | nyíljék megmenekülni.~– S te ezt lehetségesnek hiszed?~–
79 XIII | estig beszélhetek Bánfival, te éjszakára próbáld meg arrafelé
80 XIII | hagyják őt vele egyedül.~– Hát te törökké lettél? – kérdé
81 XIII | kifürkészi azon helyet, hová te a leányt elrejtetted, az
82 XV | elmondom pártnézeteiket. Te azután figyelhetsz rá, hogy
83 XV | ők hozzánk folyamodtak! – Te, Bocskai és te, Bethlen,
84 XV | folyamodtak! – Te, Bocskai és te, Bethlen, kiknek arcképeik
85 XV | birtokos nemes Erdélyben, mint te, büszke kisisten itt, kinek
86 XV | szegődtem közvitéznek.~– Te? Közvitéz! Wesselényi nádor
87 XV | hangon megszólítá:~– Uram! Te vagy a székely nemzet generálisa,
88 XVI | veled nincs mit szólanom, te nem vagy magadnál; hanem
89 XVI | engemet fognak találni! – És te, két, cselédből válogatott –
90 XVI | válogatott – zászlós úr, te, Székely és te, Naláczi,
91 XVI | zászlós úr, te, Székely és te, Naláczi, kik magatok sem
92 XVII | legényem menten elviszi, te pedig itt maradsz.~– Igazad
93 XVII | látom, hogy mit gondolsz te. Még az apámtól hallottam,
94 XVII | Bánfit korlátozza az ország; te még hatalommal bírsz. Ha
95 XVII | hogy az ártatlan vére a te fejedre szálljon! Te igaz
96 XVII | vére a te fejedre szálljon! Te igaz ember voltál mindenkor,
97 XVII | ember voltál mindenkor, te nem lehetsz bakó!~– Asszony,
98 XVII | mert ha ő lesz az első, te léssz a második!~Teleki
99 XVIII| álmában beszélne férjével.~– Te magad mondád, hogy váljunk
100 XVIII| szívemet bántja. Váljunk el. Te akarod.~A kandallóban parázzsá
101 XVIII| hogy férje megmenekült. – Te vagy az oka, hogy Bánfi
102 XVIII| asszonyt akarni megölni. Te tatárnál is pogányabb had!
103 XVIII| mondván:~– Micsoda, he? Te összeesküvő vagy. Te itt
104 XVIII| he? Te összeesküvő vagy. Te itt rablóbandákat rejtegetsz
105 XVIII| keresztülverte a zápor.~– Te át vagy ázva – szól a leány. –
106 XVIII| ismét.~– Ölj meg inkább te engemet, mielőtt elhagynál –
107 XVIII| De arra gondolék, hogy te nem csupán enyém vagy, hanem
108 XVIII| e kanóc vége égni fog. Te kéjről, paradicsomról, vett
109 XVIII| többé senki!~– Azraële, te ördög vagy, én szeretlek–
110 XIX | sikoltozó hangon kiálta rá:~– Te átkozott ember! Te átkozott
111 XIX | rá:~– Te átkozott ember! Te átkozott ember! Ne ontasd
112 XIX | hangon. – Mit beszélsz?~– Te aláírtad Bánfi halálát!~–
113 XIX | Rokonom vérétől ragadós az.~– Te nem helyesled, ugye? Én
114 XIX | kétségbeesetten tekinte férjére.~– Te vért hozál családunkra.
115 XIX | vért hozál családunkra. Te átkot hozál az országra,
116 XIX | istent oly szobába, ahol te jelen vagy.~Csáky önkénytelenül
117 XIX | számára.~– Elkéstél vele. – És te másik?~– Szemfödelet a halottnak.~–
|